37.rész

Elnyomott az álom.

*-Anya mikor érünk már oda!!?
-Mindjárt kicsim,ne türelmetlenkedj.

Sho is már elég türelmetlen volt.Alig vártuk már hogy odaérjünk a nagyihoz.Este volt.Az utcák sötétek és rémisztőek.Emlékszem az ablakon bámultam ki ám semmi értelme nem volt mert nem láttam semmit.Azt hiszem hogy csak az unalmat akartam valahogy elűzni vele.Sho nagyokat sóhajtott majd szuszogva elaludt.Én még mindig nem bírtam aludni.Nem voltam fáradt.Ráadásul elég nehéz a zötyögő autóban nyugodtan aludni főleg hogy be vagyok kötve és ez a buta biztonsági öv elég szoros.

-Anya kiköthetem magam? Szorít az öv.
-Nem! Szó sincs róla.Baj is történhet.Ilyenkor sok erre a rendőr és éjjel bármi megtörténhet! Ezt jegyezd meg!
-Oké. - kicsit elszomorodtam.

Még mindig nem értünk oda pedig már vagy 2 órája itt ülünk.Egyszer csak fényeket látok..és hangos dudálást.A kocsi kereke megcsúszott.

-Anyaaaa! - kiáltottam ám már nem tehetett semmit.

Az előttünk jövő autó belénk csapódott.

Utolsó erőmmel kikapcsoltam az övemet és oldalra fordultam.

Láttam ahogy a húgom meghal.

Nem tehettem semmit.Elvesztettem az emlékezetemet.Ez az utolsó kép a fejemben a húgomról.

-Anya! Anya,miért kellett belénk ütköznie annak az embernek? Anya,miért kellett meghalnod? Anya,tudnod kell hogy te nem tehetsz semmiről! Anya,nem a te hibád.Ha az az ember nem jön belénk frontálisan akkor talán még mindig élnétek.Anya,miért kell az ilyen embereknek kocsiba ülniük? Anya,ha hallod ezt akkor tudd hogy nagyon szeretlek titeket! Anya HIÁNYZOL! Te is és Shophia is! Nagyon!*

-Anya,Anya,Anya! - kiáltottam fel szőrnyű álmomból.

nagyon rég álmodtam már el ezt az álmomat.Régen mindig ezt álmodtam és most..nem tudom hogy mitől jött elő megint.Psychologushoz is jártam mire végre kiment az életemből ez az álom és most megint itt van.Ilyen nincs.És mind ez az én hibám! Hanem akarok eljönni erre a hülye találkára és nem hiszem el hogy még mindig él anyám akkor nincs ez az egész cirkusz.Ha nem veszem be és hallgatok Justinékra akkor most nem itt kéne ebben a hideg szobában bőgnöm hanem otthon lehetnék a puha ágyamban Juss karjai között.

*Reggel*

-Ne,itt a reggelid! - rontott be ugyan az a csávó aki este is.

-Már megint ez a "kaja"? - illusztráltam az ujjaimmal a macskakörmöt.

-Ne panaszkodj! Örülj hogy kapsz "kaját". - gúnyolódásból utánzott és ő is illusztrált.

Nem szóltam.Kikaptam a reggelimet a kezéből és mohón befaltam.Ismét egyedül voltam.A telefonomon próbáltam hívni Justint de akárhányszor próbáltam mindig zajt hallottam és berezeltem hát ha meghallja valaki vagy pont akkor nyitnak be mikor a kezemben van a telefon és akkor minden reményem odaveszik.
Egyfolytában az órát figyeltem a készüléken.

-Jól vagy cicababa? - jött be egy kevésbé nagy darab ember és kiráncigált egy nagy terembe.Tele volt azokkal a rossz fiúkkal és középen ott volt az én szeretett "bácsikám".

Kikötöztek egy székhez és ott vártam míg a nagyfőnök elintézte az ügyeit.Volt ott egy kapucnis vékonyka férfi.Gondolom ő volt a mostani szövetségese.Valami rablásról beszéltek meg hogy hogyan nyírjanak ki valami nőt.Nem hallottam tisztán mert messzebb voltak és próbáltak suttogni.Viszont visszhangzott az üres terem és ki tudtam venni a szavakból a lényeget.
Ma este kirabolnak egy védtelen nőt és hogy ne legyenek szemtanúk ki is nyírják.Szegény nő.Hogy lehetnek ilyen szívtelenek.Nem gondolnak bele hogy milyen fájdalmat érezhetnek majd a családtagjai.Szánalmasak ezek az emberek.Csak a védtelen áldozatokat sajnálom.Nem tudom hogy milyen érzés lenne neki...jah már megvolt.Tudja ő is jól hogy mennyire fáj ha elvesztesz egy olyan embert akit mindennél jobban szerettél és soha többé nem látod viszont.
De látom hogy nem gondol erre vissza.Főleg nem ilyenkor mikor épp egy ember életét készül kiontani.

-Na drágaságom! Hogy aludtál? - vigyorgott a képembe mikor végeztek a megbeszéléssel.

-Sehogy. -vágtam az arcába.

-Nagyszerű. - mosolyodott el.

36.rész

-És akkor most sajnálnom kéne azért mert elvesztette a bátyját? Szerintem pontosan megérdemelte.Kitudja hogy hány embert öltek meg maguk ketten.

Láttam az arcán hogy elkomolyodik és düh költözött a szemébe.Kezét ökölbe szorította majd felém fordult.Egész eddig oldalvást állt nekem így nem teljesen láttam az arcát.Csupa sebhely és karcolások,varrat hegek.Ronda volt.Viszont így még félelmetesebb volt.

-Mit mondtál? - suttogta de hallottam a düht a hangjában.

Nem mertem szólni csak lehajtottam a fejemet.

-Nem hallottam tisztán! - ordította el magát.

Még mindig nem szóltam semmit csak a földet bámultam és reménykedtem benne hogy lenyugszik.Lehet hogy nem kellett volna ezt mondanom.
Alig hogy kimondta kezét megemelte a plafon felé és egy hatalmas pofon csattant az arcomon.Kezemet azonnal oda kaptam az ütés helyére hogy csillapítsam az iszonyú fájdalmat.Torkomban ott volt a gombóc.Könnyeim kicsordultak és zokogni kezdtem.

-Ne sírj aranyom! - nyugtatott s megsimította arcomat.Érintése fájt.- mondom ne sírj! - üvöltött ismét majd erősen megragadta az államat és meglökte a fejemet.

Justin a széken próbált kiszabadulni ám nem sikerült neki.Próbált hangokat kiadni de mivel be volt kötözve a szája ezért semmit nem tudott tenni.

-Engedje el őt! Ő nem csinált semmit.
-Hmm..nem is tudom.
-Kérem! - zokogtam.
-Najó.Elengedni! - intett a kutyáinak akik ki is oldozták.
-Amy ugye tudod hogy nem foglak itt hagyni! - kiabált Justin mihelyts levették a szájáról a ragasztót.
-De! Justin menj! Nem lesz bajom nyugi! - próbáltam erőltetni egy mosolyt.
-Megvesztél?! Biztos hogy nem hagylak itt!
-Végeztetek a szerelmi megbeszéléssel? Mert ha igen akkor dolgom lenne. - mondta gúnyosan Robert "bácsikám"(??) .
-Akkor sem foglak itthagyni!
-Na jó ebből elég volt! Vigyétek ki innen! - s kivitték a szobából.Remélem hogy el is engedik és nem tartják őt is fogva.

*Este*

-Tetszik a szobád aranyom?

Kaptam egy börtön szoba féleséget.Rácsos ablak,vas ágy és minden üres.Felállt a szőr a hátamon attól a szobától.

-Nem! - jelentettem ki nemtetsző arccal.
-Akkor jó. - mosolygott egyet majd kiment.

Egész este nem bírtam aludni.Justinon járt az eszem és hogy mennyre igaza volt.Mi a francot képzeltem? Komolyan azt hittem hogy tényleg él még anyám és képes volt meg keresni? Chh hülye liba vagyok.Pedig mindenki mondta hogy ne jöjjek el és Pattie is azt mondta hogy biztos csak csapda és én a nagy eszemmel nem hallgattam rájuk.Jellemző -.- .

Csak forgolódtam és kattogott az agyam.Egyszer csak rezegni kezdett a telefonom.Justin hívott.Szerencse hogy mielőtt elindultunk lenémítottam különben most már biztos halott lennék ha csörgött volna.

-Úristen,Amy jól vagy? Nem bántottak? Hol vagy? Még mindig ott? Nem tettek veled semmit?
-Jól vagyok édes nyugodj meg! Beraktak egy szobába.Nincs semmi bajom.Olyan jó hallani a hangodat! Kérlek segíts! - már könnyeztem. - Sajnálom! Sajnálom hogy hülye liba voltam és nem hallgattam rátok pedig nektek volt igazatok! Sajnálom hogy ilyenbe kevertelek téged! Sajnálom,sajnáloom! - zokogtam.
-Ugyan már! Megesküdtem hogy az életem árán is megvédelek nem?
-De...
-Na akkor meg most szépen hagyd abba a sírást és nyugodj le.Már szóltunk a rendőrségnek és reméljük hogy hamarosan oda is érnek.Szerencsére anya épp felhívott és a zsebemben valahogy elnyomódott a telefon és anya mindent hallott szóval ahogy meghallotta hogy sírsz egyből felvette a beszélgetést és van bizonyítékunk is.Hamarosan kikerülsz onnan.Jó? Ne félj.
-Úristen! Nagyon szeretlek! Köszönöm hogy vagy nekem! - mikor kimondtam az utolsó szót hallottam hogy a kulcsot belerakják az ajtóba így gyorsan lecsaptam a telefont egy utolsó szóval. - Mennem kell szeretlek!

-Ne! Itt a vacsora! - dobta az asztalra egy nagydarab csávó a "vacsorámat".Száraz kifli és egy kis víz. - aztán el ne hízz! - gúnyolódott majd röhögve kiment.

Nem érdekelt hogy csak a kezében hozta és oda dobta elém,nagyon éhes voltam így kénytelen voltam ezzel beérni.Mikor befejeztem lábaimat felhúzva az ágy sarkába ültem.Fejemet tenyerembe nyomtam és elfogott a sírás.Rég sírtam már így.De jól esett.Végre kiadtam magamból azt a sok fájdalmat ami az évek során összegyűlt bennem.
A nagy sírás közepette elnyomott az álom.Többre már nem is emlékszem......

35.rész

 Nem szeretném húzni az időtöket így gyorsra fogom!nagyon köszönök mindent! :* Igyekszem minél hamarabb hozni a részeket szóval remélem hogy tetszeni is fognak :)
Itt a másik blogom is : http://the-dark-love.blogspot.hu/ Ezt is olvassátok ha van kedvetek,az egyik barátnőmmel írjuk :)
és ez pedig egy ismerősöm blogja : http://trulymadlydeeplylovewithu.blogspot.hu/ ide is nézzetek be :)

Pusziim <3 :*



A szívem nagyokat dobbant.Kinyitódott az ajtó....
Legnagyobb meglepetésemre egy agyontetovált nagydarab férfi nyitott ajtót.Ennek láttára szorosan megragadtam Justin kezét aki lassan magához húzott.Ismét meglepődtem ugyan is tök kedvesen betessékelt minket.Nem is olyan félelmetes.Ezért van az a mondás hogy ne külső alapján ítélkezz.
Kész labirintus volt az a ház.Végigmentünk egy hosszú folyosón majd balra egy nagyobb helyiségbe és végül egy igen kellemes közérdekű szobába érkeztünk.Megrezzentem mikor becsapódott mögöttünk az ajtó.Kezdtem nyugtalan lenni hisz volt ott még vagy 6 ugyan olyan ember mint aki ajtót nyitott.Szeretem Justint és tudom hogy nagy erő van benne főleg ha a helyzet még idegveszítőbb de tudtam hogy azért ennyi emberrel ő sem bír egyedül.Láttam az ő arcán is hogy ő is így van ezzel.Egymásra néztünk majd még szorosabban szorongattam a kezét.

-Örülök hogy eljöttél. - jött elő az egyik ajtó mögül egy férfi. - Óhh elhoztad a barátodat is?
-Ki maga? És hol van az anyám? - értetlenkedtem.Életemben nem láttam még ezt a férfit.
-Ugye nem gondoltad komolyan hogy él?! - vigyorgott gúnyos mosollyal.
-Mi? - emlékeztek amikor mondtam hogy "A remény hal meg utoljára" ? Na ebben a pillanatban gyilkolta meg ez a gazember.
-Tudtam! - súgta halkan a fülembe Justin.
-De még is ki maga és mit akar tőlem?
-Jajj drágám! Hát nem is emlékszel már Robert bácsikádra? - vigyorgott azzal a hideg arcával.
-......Kéne?
-Hát ezt inkább meg sem hallottam. - komolyodott el az arca de egy-kettőre visszatért az az álnok vigyorgása.Kirázott tőle a hideg.
-Mit akar?
-Semmit! - hallatszott a szarkazmus a hangjában. - csak egy kicsit látni szerettelek volna.Rég láttalak már és igen szép nagylány lett belőled mondhatom. - nézett végig rajtam perverz arccal.

Justin megszorította a kezemet.Tudtam hogy most legszívesebben neki ment volna de a másik kezemmel is megragadtam kezét jelezve azt hogy meg ne merje próbálni mert nem tudom mit csinálok.

-Téged nem még nem is ismerlek. - nézett Justinra.
-Justin...Justin Bieber.
-Ááá ha jól tudom akkor te vagy az a nagy tinisztár aki után tömérdek kis csaj rajong ugye?

Nem szólt semmit csak bólintott egyet.A beszéd után kínos csend szállt a szobára.A levegőben tapintani lehetett a rólam sugárzó félelmet és idegességet.

-Tudod,Amy,nem kell ám tőlem félni.Régen sem féltél mikor az udvaron játszottunk bújócskát.Emlékszem mennyire szeretted azt a játékot.Mindig mosolyogtál és ezzel az én arcomra is mosolyt csaltál.Még mindig nem emlékszel rám?
-Valami rémlik.De elmondá hogy mit akar tőlem? Mert ha csak ennyit akart akkor mi mennék a dolgunkra.
-Várjatok még egy kicsit. - vissza tért az a félelmetes mosoly az arcára.

Bólintott a kutyáinak akik egyből elkapták Justin hátulról.Ordítani kezdtem hogy engedjék el de az egyik engem is lefogott.

-Ne félj Amy! Nem lesz baj! - kiabált Justin.Elvitték.

A szememben megjelent egy dagadt könnycsepp majd nem bírtam tovább és zokogni kezdtem.Ahol értem ott ütöttem és rúgtam az embert aki lefogott.

-Engedj el te egy vadállat!!! - ordítottam mire befogta a számat és még erősebben szorított.Nagyon fájt.

Beleharaptam a kezébe majd elordítottam magam.

-Mit akar????
-Bosszút!! - nézett rám majd a fejemre raktak egy zsákot.

Nem tudtam hogy hová hurcolnak de nagyon-nagyon féltem.Nem tudtam hogy mit tettek Justinnal vagy hogy hová vitték de nem tudom mit csinálok ha baja esik.
Erőszakosan ráncigált az a férfi.Még mindig nem tudtam hogy hová megyünk de egyszer csak sötét lett minden.Egy hideg helyiségre értünk be.Mivel csak egy cuki egybe szoknya volt rajtam,majd meg fagytam.Fogaim sorozatban koccantak egymással.

Egyszer csak megálltunk és levették a fejemről a zsákot.Sötét és nyirkos volt minden.Rémisztő.Mikor megpillantottam Justint hatalmas kő esett le a szívemről.Annak ellenére hogy egy székhely volt megkötve bekötött szájjal attól még örültem hogy jól van.
A hideg kiszárította a kisírt szememet így még jobban fájt.Nagyon sokat pislogtam mert úgy éreztem hogy kiég a szemem.

-Mi a baj kincsem? Tán nem félsz? - vigyorgott rám.Komolyan mondom hogy úgy nézett ki mint abból a horror filmből az a Joker nevű hapi.
-Mi a francot akar tőlünk?
-Sss.Nyugi kislány! - s intett az egyik "tehervonatnak" aki lefogott és engem is egy székhez kötözött.

-Na. - húzott elő egy pisztolyt a hátsó zsebéből és felénk kezdett el vele hadonászni.Nagyon meg ijedtem! - mikor édesanyád meghalt,amit hidd el nem úgy terveztem,akkor egy kicsit engem is megrázott és úgy döntöttem hogy jobb lesz ha egy időre eltűnök.
-Mi? Várjon! Hogy érti azt hogy nem úgy tervezte??? - akadtam ki.
-Hát tudod édesem az úgy volt hogy az én egyik önfeláldozó munkásom volt a másik kocsiban aki belétek ütközött.Mikor jelentettek nekem hogy elindult a kocsitok akkor úgy volt hogy csak apád ült benne.De mikor a hírekben mutatták hogy édesanyád vezetett és apád nem is ült a kocsiban hanem csak te meg a húgod akkor tudtam hogy elrontottam.Nagyon sajnálom!
-Tessék?? Rohadt szemét állat! Maga miatt halt meg a húgom és az édesanyám?? És azt hiszi hogy csak egy "Nagyon sajnálom!"-al el tudja intézni.Ráadásul képes ezt ilyen nyugodtan a szemembe vágni?! - gúnyolódtam de a sírás felülkerekedett rajtam és nem bírtam szóhoz jutni.Pedig úgy elmondtam volna neki hogy milyen fájdalmat éltem át hogy ő is érezze azt amit én.De egyszerűen nem tudtam megszólalni.
-Tudod sok mindenről nem tudsz még! Apád a városi maffia vezetője volt s mikor megtudta hogy én küldtem azt a kocsit akkor...
-Állj, állj! Hé! Mivan?? Ne-neem! Chh az én apám nem volt semmilyen maffia vezetője! - nevettem a kijelentésén. - most komolyan! Jobbat nem tud kitalálni?!
-Kicsi lány! Amint mondtam sok mindent nem tudsz még! - vigyorgott rám.
-Mit kéne még tudnom! Kivele! Ennél rosszabb már úgy sem lehet!  - töröltem meg a könnyes arcomat majd szipogtam egyet.
-Ott tartottam hogy mikor apád megtudta hogy én voltam aki megölette édesanyádékat akkor rám küldte az embereit hogy végezzenek ki.Mivel nekem is megvoltak az embereim ezért sikertelen volt a terve.Ám nem adta fel.A bátyám Andrew is az én bandámban volt és egy félresikerült "támadás" során az apád megölte az testvéremet.Andrew engem akart megmenteni és erre az apád nem engem hanem őt találta el. - hallottam a hangjában azt a bizonyos haragot és fájdalmat amit én minden nap átélek anyám és a húgom miatt.Nem tudtam nagyon sajnálni.Megérdemelte hisz ő is megölt két ember és még kitudja hányat.

34.rész

Nem ellenkeztem hisz tudtam hogy úgy sem lenne értelme.Ajkai elváltak egymástól.Már alig volt egy tűnyi hely köztünk.Izmai megfeszültek.Éreztem hogy legszívesebben ott helyben letepert volna.De tudtam hogy lesz olyan erős és nem kapkodja el a dolgot.

Hatalmas barna szemeivel folyamatosan ajkaimat leste.A szemebe nézett majd vissza a számra.

-Akarlak! - súgta rekedtes hangon majd megcélozta ajkamat.

Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.Óvatosan benyúlt a pólóm alá és egészen a mellemig hatolt.Belemarkolt majd éreztem ahogy elveszti maga alól az uralmat.Könnyedén megemelt az ölébe és az ágyra dőltünk.Apró,érzéki csókokkal bombázott.

Lesegítettem róla a pólót.Ő is viszonozta.Nem épp úgy ahogy én,csak megfogta a felsőmet és egy rántással leszaggatta rólam jelezve ezzel azt hogy durvulni akar.Hát jó.Levettem róla a nadrágot is.Nehezen de magamról is lecipzároztam a szoknyámat.

Egyik kezével "elkóborolt" délre.Benyúlt a fehérneműmbe majd mutatóujjával kényeztetni kezdett.

Kezemet végigsimítottam hátán apró karmolást hagyva maga után és elértem a fenekéhez.Belemarkoltam.Hallottam hogy Juss apró nyögéssel nyugtázta tettemet.Előrébb vettem az irányt a férfiasságáig.Benyúltam a boxere alá.

Amit ott éreztem az..hát az leírhatatlan.A szám felvette az "O" alakot.Justin csak mosolygott azzal a kaján mosollyal.Mintha azt sugallná vele hogy milyen büszke most ebben a pillanatban.

-Mondtam hogy akarlak! - adott egy csókot majd ujjaival döfött egyet.

Nyögtem egy nagyot.Közben kezemmel én is kényeztettem gyengéjét.Justin teste forró volt.Úgy döntöttem hogy átveszem az irányítást.Fordult a kocka.Forró mellkasát kezdtem csókolgatni és egyre lejjebb értem.

-Justiin!!! Gyere gyorsan gáz van..ohh! Megzavartam valamit? - nyitott be Fredo.
-Ááá dehogy.  Mi a baj?
-Bocsika.De most vészhelyzet van! Van itt egy faszi aki Amy-t keresi.Elég hátborzongató a kinézetük.
-Mi? Kik azok?
-Nem tudom.Életemben nem láttam őket.
-Öltözzetek fel.Majd este folytatjátok. - kacsintott egyet majd kiment.
-Ahj pedig..
-Pedig? - mosolygott sármosan.
-Már épp belejöttem.
-Ne és akkor én mit mondjak? - nézett délre.Hát igen.Jó nagy Monteverest nyúlt az ég felé.

Felöltöztünk majd megragadtam Justin kezét.

-Ugye nem lesz baj?
-Amig engem látsz soha nem eshet bajod. - adott egy puszit majd megindultunk hazafele.

-Jónapot! Kit keres?
-Amy Trescott-ért jöttem.
-Még is milyen ügyben?
-Mondja magam ki a fene? Semmi köze nincs hozzá.Amy Trescott-ot szeretném elvinni még hozzá most nyomban.
-És ha nem? - mosolygott fel gúnyosan Justin.

A csávóka sokkal véznább és gyengébb volt mint Justin így vette a lapot és kedvesebbre váltotta a hangnemet.

-Hé,hé,hé! Nyugi van tehervonat! Csak szépen el szeretném vinni Amy Trescott-ot az édesanyjához!
-Tessék? - nézett rám Pattie és az egész csapat.
-Kaptam egy levelet amit elvileg anya küldött.Azt írta benne hogy nem halt meg csak apám nem akarta a baleset után hogy találkozzon velünk és miután apám meghalt a keresésembe kezdett.Úgy volt hogy Justinnal el is megyünk hozzá mivel meghívott magához.
-Mi? De hát ez lehetetlenség! Édesanyád meghalt! Ott voltunk a temetésén!
-Igen,tudom.De ha még is él akkor...muszáj vele találkoznom még egyszer utoljára!
-Ez nagyon veszélyes! Mi van ha nem is él igazából hanem valaki más keze van a dologban?
-Én is ezt mondtam! - szólt Justin. - de nem hallgat rám.Az lesz a legjobb ha elmegyek vele és akkor mindenre választ kapunk.
-Na,na ,na! Az úgy nem lesz jó tesókám! Nekem csak Amy Trescott-ot kell elvinnem.
-Most orrbavágjalak vagy befogod és nem lesz balhé? - förmedt rá Justin.
-Jól van nyugi. - simítottam meg az arcát.

Beültünk a kocsiba és elhajtottunk.Nem tudtam hogy hová megyünk de nem féltem mert Justin is ott volt és mellette mindig megnyugszom.Olyan nyugalmat sugároz még a leh idegveszítőbb helyzetekben is ami teljes mértékben hat rám.Ő az én védőpajzsom.

Kb fél órát kocsikáztunk mire megérkeztünk egy sötét utcába.Teljesen eltért a mi utcánktól.Itt minden csupa rossz energia és félelem.Hajléktalanok és részeg vadállatok tápászkodtak az egyik sikátorban.
Kiráz a hideg ettől a helytől.Majdnem az utca végéig mentünk ahol meglepő módon egy elég tiszta házhoz értünk.Kicsit megnyugodtam hogy nem egy koszos büdös helyen él az anyám.Már ha tényleg igaz.Reménykedek benne hoyg tényleg él de addig nem hiszem el teljesen amig nem látom őt.De ahogy a mondás is tartja "A remény hal meg utoljára!".

Kiszálltunk a kocsiból majd Justin kezét szorongatva megindultam a sofőrünk után.Bekopogott.Pár másodperc múlva lépteket lehetett hallani bentről.A szívem majd kiugrott a helyéről.Nagyon izgatott voltam.
Éreztem ahogy az a valaki az ajtó túloldalán megragadja a kilincset és behelyezi a kulcsot a zárba.Lassan elfordítja benne majd lassan lenyirja a kilincset.Minden olyan lassúnak tűnk.Mintha egy lassított filmben lettem volna.Megállt az idő.Csak a bentről jövő hangokra figyeltem.
A kilincs lassan lenyitódott teljesen majd óvatos mozdulatokkal az a valaki másodpercre pontosan nyitotta a kissé nyikorgó ajtót....



Jujj nagyon szépen köszönöm a 16 feliratkozót! Nagyon jól esnek a kommentek is <3 #ilovemyreaders !! :* nagyon szépen köszönök mindent! mikor elkezdtem a blogot nem gondoltam volna hogy ilyen népszerűséggel bír majd! 11234 oldalmegjelenítés,16 feliratkozó és sok-sok olvasó aminek én iszonyatosan örülök!

Annyit elmondok a folytatásról hogy innentől a blog megváltozik.Sokkal több félelem és gonoszság lesz benne.Remélem tetszeni fog ez a téma is és nem hagyjátok abba az olvasást! :* <3

33.rész

A szinte forró víz mennyei áldásként folyt végig nedves bőrömön amitől teljesen elgyengültem.Szinte ebben a házban ez az egyetlen hely ahol egyedül tudok lenni pár nyugodt percet.Olyan jó volt csak úgy állni és hagyni hogy a gondolataim semmivé legyenek.A fal felé fordultam és fejemet a víz "forrása" felé emeltem.Egyszer csak egy édes érintést éreztem a vállamon.Csikizett még is olyan lágy volt hogy el tudtam volna viselni még egy ideig.Egy kéz átkarolta a derekamat.

-Justin? - reménykedtem hogy ő az,hisz ki más is lenne. - Justin most nem jó alkalom! Nagyon kimerültem.

-Sssh. - éreztem ahogy a férfiassága hozzámér.

Apró csókokkal hintette be nyakamat amitől lábaim alatt elvesztettem az uralmat.Lassan próbáltam megfordulni ám nem láttam az arcát mivel a pára közénk állt.Gyorsan államnál fogva az ajkához húzta fejemet.Nem ellenkeztem.Ajkunk kacéran játszott egymással.A nyelve bejutásért könyörgött amit én szívesen megadtam neki.

-Szeretlek! - súgta a számba.

Nem tudom miért de valahogy megváltozott a hangja.Kicsit kezdtem kételkedni hogy Justin áll e itt előttem.Kinyitottam a szememet majd ajkaimat elemeltem övéiről.Megtapintottam a mellkasát majd egy kicsit ellöktem hogy lássam az arcát.

-Úristen! Ezt hogy képzelted?! Segítsééég! Valaki! Justiiin! - nem tudtam tovább kiabálni mert a szám elé tette kezét és olyan szorosan a falnak nyomott hogy majd el tört a gerincem.

Mozdulni sem tudtam.Elkezdett taperolni.Majd megpróbált belém jutni.Egyszer csak megállt s előnyújtott egy szépen beborítékolt levelet a háta mögül.

-Ez a tiéd cica! - adta a kezembe majd még mindig a számat bilincselve megvárta míg elolvasom.

      "Drága egyetlen kicsi Amy-m.
      Nagyon rég óta nem találkoztunk már.Nagyon hiányzol.
       Tudom hogy elég furcsának hangzik és biztos nem fogod először felfogni de..én vagyok az,Anyu!
       Mikor meghallottam hogy édesapád meghalt azonnal elkezdtelek felkeresni,
        hogy hol laksz.Kerestelek a neten is.És végre most megtaláltalak.
       Az a kedves fiatalember Ryan olyan kedves volt és azt mondta hogy átadja neked a levelemet.
      Az történt hogy miután volt a baleset..én és a húgod amint te azt tudtad meghaltunk.Vagy is csak a                  húgod.Az orvosok miután halottnak nyílvánítottak észre vettek valamit és elkezdtek kivizsgálni.Ha                  akkor nem veszik észre nálam a rákot akkor most tényleg halott lennék.De nem vagyok az!
       Miután ti azt hittétek hogy meghaltam felhívtam apátokat de ő azt mondta hogy nem akarja hogy                    találkozzak veled vagy bármilyen kapcsolatot is tartsak veled.Nem tehettem ellene semmit hisz voltak            belső emberei.Viszont most szeretnék egy találkozót veled.Gyere 15-én a Garden Street 25. -be.

 Várlak : Anyu "

-Te rohadék! - hallottam egy ismerős hangot hátulról.

Ryan elengedett és  megfordult.Rossz lépés volt tőle mivel Justin akkorát behúzott neki hogy a földön terült szét.Még jó párat belerúgott majd köpött egyet.
Ryan nagy nehezen felállt és kifutott a fürdőből.

-Soha többet be ne merd berakni ebbe a házba a lábat! - ordibált utána Justin.

-Jól vagy? adott egy törölközőt majd aggódóan szorosan megölelt.
-Ühümm. - töröltem le könnyeimet.
-Figyelj...ezt a levelet már én is megkaptam.Ezt akartam neked elmondani már napok óta de nem volt hozzá szívem.Olyan jól alakultak a dolgok és már itt van a nyakunkon is az esküvő.Gondoltam az esküvő után mondom el.
-Te ezt végig tudtad és nem szóltál? - ripakodtam rá.
-Nem akartam hogy az esküvő előtt...
-Mit? Mit nem akartál? - üvöltöttem még mindig.
-Hogy itt hagyj. - gördült ki egy könnycsepp a szeméből. - tudtam hogy ha megtudod hogy édesanyád él akkor elmész hozzá és már nem jössz vissza többé.Nem akartalak elveszíteni.
-Ohh édes! - esett meg rajta a szívem. - miért hagynálak itt? Én örökké szeretni foglak.És szerintem ha elmennék hozzá egy találkára akkor nem maradnék ott örökre.
-Igen de..
-De?
-Gondolj bele.Édesapád már vagy másfél éve meghalt.És különben is.Ha olyan messze volt eddig tőled akkor honnan hallotta hogy meghalt egyáltalán és akkor miért csak most hallunk róla?
-Ezzel mit akarsz kinyögni?
-Szerintem ez valami óriási kamu és valaki más keze van a dologban.
-És még is ki? - kezdtem feszült lenni ismét.Nem akartam elhinni a hülyeségét.Ugyan is mi van ha tényleg él és rákos..akkor ha most nem találkozom vele és tényleg meghal akkor nem láthatom még egyszer soha többé.
-Nem tudom.De szerintem ez csapda.
-Nem érdekel! Ha anyám még tényleg él..akkor muszáj vele találkoznom.El fogok menni hozzá ha tetszik,ha nem!
-Jó.. - sóhajtott egy hatalmasat Jus. - de akkor én is veled megyek!! Nem tudom mit csinálnék ha bajod esne szóval vigyázok rád és megvédelek akár az életem árán is!! - nagy barna szemeiben elvesztem.

Nem szóltam semmit csak aprót bólintottam majd megöleltem.Szorosan tartott a karjaiban még jó pár percig.

-De egyet ígérj meg! - mondta rekedtes hangon.
-Mit? - néztem rá.
-Soha,de soha nem hagysz el! SOHA!
-Tudod mit?! - álltam fel. - Én Amy Trescott itt ezen a helyen,itt előtted Justin Bieber,megesküszöm hogy soha,soha,soha,soha,soha,soha de soha nem hagylak el akár mi is történjen. - kezem a szívemen volt.

Juss felállt és adott egy csókot.Mosolygott majd az ölébe kapott.

-Most meg hová viszel? - kapaszkodtam a nyakába.
-Majd meglátod. - majd eltakarta a szememet az egyik kezével.
-Justin inkább becsukom egyedül a szememet és ígérem hogy nem nyitom ki de fogjál rendesen az Isten szerelméért! - vettem le kezét a szemem elől.

Nem tudtam hogy hová visz de bíztam benne.Sokat mentünk.Vagy is csak Justin ment én kényelmesen ott feküdtem az ölében.
Mát kezdtem volna bele az első "ott vagyunk már" -ba mikor egyszer csak megállt.

-Megjöttünk.Kinyithatod a szemed!

Kinyitottam és gyönyörű látvány tárult a szemem elé.
Azt tudni kell hogy Justinék háza mellett közvetlen van egy kis erdő féleség.Igazából nem lehet erdőnek mondani mert annál sokkal kisebb.Inkább egy sűrű fákkal teli nagy mező.
Egy kis faházikóba vezetett ahol minden olyan otthonias volt.Megvetett ágy,kis kandalló,asztalka,székek,polcok és egy csomó könyv.Minden ami kell.

-Íme az én kis búvóhelyem.Ide szoktam jönni mikor egyedül szeretnék lenni.Mikor egy kis magányra vágyom.Itt teljesen meg tudok nyugodni.
-Nagyon tetszik. - mosolyogtam majd végig mértem mindenen a szememet. - itt minden meg van.
-Nem.Sajnos nincs.Még egy valami hiányzik. - nézett rám az egyik szemöldökét felhúzva.
-Mi? - néztem rá.
-Az ágy..hát hogy is mondjam.. - és itt megállt.
-Mi baj van az ággyal? - értetlenkedtem hisz nem volt vele semmi.
-Tudod,most vagy itt először. - állt fel majd közeledni kezdett felém.
-Igen és? Ez hogy jön az ágyhoz? - vigyorodtam el.
-És ez az ágy még..olyan..tiszta. - mosolyodott el kajánul.

Komolyan mondom néha olyan perverz tud lenni azzal a nézéssel és mosollyal.Természetesen vettem a lapot hogy mire akar célozni.

-"Tiszta" mi? - mosolyodtam el.

Justin egyre közelebb volt hozzám.Derekamra csúsztatta kezét majd húzni kezdett maga felé.Kezemet végigsimítottam erős karján egyenesen a mellkasáig.Ott a szívére raktam a kezemet ami majd kiugrott a helyéről.Justin teste már égett a vágytól.Már csak egy hajszálnyira volt tőlem.

32.rész

Kisírtam magam biztonságot sugárzó karjaiban majd próbáltam lenyugodni.Könnyeimmel küszködve levetettem magam a kanapéra.Justin elpakolta a szennyest és odabújt hozzám.Szorosan mellkasához tapadtam majd még az utolsó könnycseppektől is megszabadulva elnyomott az álom.



*-Édes! Kelj fel! - hallottam egy halk hangot. - kicsim! hahó! jó ömm reggelfele ám még éjjelt! - láttam egy homályos képet magam előtt ám még félkómában voltam.
-Hol vagyok? Ja megvan. - néztem körbe a rendetlen szobán. - mi a baj?
-Gyere mutatni szeretnék valamit. - megragadta a kezemet majd lementünk az udvarra.

Mikor kiléptem az ajtón megdöbbentem.Ott volt az oltár,a pap az esküvői ruhám..

-Justin ez most mi? - néztem hátra. - ááá úristen! Justin!!!! mi történt az arcoddal???

Sírni kezdtem majd összeomlottam.Justin arca csupa vér volt.A kezében egy balta ami szintén véres volt.Felpattantam majd futni kezdtem.Ám nem értem messzire ugyan is Justin a semmiből elém termett.A magasba emelte a baltát és más suhintotta volna mikor valaki megjelent a háta mögött és leszúrta Justint.

-Úristeen! - ordítottam torkom szakadtából. *


-Amy! Amy kelj fel!!! Hallod édesem kelj már fel az istenit!
-Ne,ne,neee Justin ne!
-Ssshh,semmi baj.Csak rosszat álmodtál.
-Úrisen,úristen.Hol vagyok! - ziháltam s közben próbáltam kapaszkodni valami szilárd dologba ami a földön tart.Nagyon megijedtem. - olyan valóságos volt! - szakadt ki belőlem a sírás.
-Sssh jól van semmi baj.Itt vagyok! - adott egy puszit a hajamba Jus és szorosan magához ölelt.

Olyan valósnak tűnk ahogy kivezet az udvarra és ott van minden és egyszer csak jön ő és a sok vér és a másik alak és..Görcsbe rándul a gyomrom ha visszagondolok rá.
El akartam űzni a gondolatot a fejemből így gondoltam eszek valami kis rágcsát.Justin addig benyomta a tv-t és odakuporodtam mellé.Egy dráma filmet néztünk meg.Egy szerelmes párról szólt akik nagy nehezen egymásé lehettek ám a lány titokzatos okokból otthagyta a férfit majd pár év múlva újra találkoztak ám a férfi öngyilkos lett mert a lány már nem szerette ugyan úgy viszont és blablabla..A megszokott filmszínház már semmi újra nem képes.

Justin látta rajtam hogy feszült vagyok ezért próbált lelkesítő szavakkal életet sugározni belém.Úgy szeretem hogy ő mindig próbálkozik és mindig el is éri amit akar.Most is próbált megnevettetni ami sikerült is.
Sajnos még ez a kis szerelmi bájcsevej sem tudta elvenni a figyelmemet csak egy kis időre.Gondoltam megerőltetem magam és kitakarítom a szobát.Ha már nincs jobb dolog amit ilyenkor hajnalok-hajnalán tehetnék ilyen idegállapotban akkor megteszi ez is.Felmentem a szobába és nagy nehezen nekiláttam.Mindent tisztára sikáltam.A szennyes a szennyes tartóba,a tiszta ruhákat összehajtva a gardróbba,cipők a helyén és minden csillog villog.Minden egyes pulcsit,nadrágot és pólót külön raktam szín szerint válogatva.Mindent megtettem hogy ne legyek álmos és hogy húzzam az időt.Mikor befejeztem lementem Justinhoz aki már édesen aludt a kanapén.Jó volt látni viszont egyben féltem is.Egyedül maradtam olyan értelemben hogy nincs senki aki életet tartana bennem
Semmiképen nem akartam már visszaaludni így mindent megtettem hogy fent maradjak.Rendbe raktam a konyhát,kitakarítottam a nappalit.Ám mindennel olyan gyorsan végeztem hogy egy óra alatt csillogott-villogott az egész ház és már nem volt mit csinálnom.
Nem tudtam mást tenni elmentem tusolni hogy felfrissüljek.Lehámoztam magamról a ruhát majd beléptem a kabinba s megeresztettem a csapot.

31.rész

Óvatosan beleült majd ringatózni kezdtünk.Egyik kezével a tarkómat fogta,másikkal hajamba túrt,majd le-fel mozgott.Egyre jobban fáradt,tudtam hogy most már nekem kell átvenni az irányítást.

Egy biztos mozdulattal a kocsi hátsó ülésére fektettem,majd ismét benne voltam.Nyakár kezdtem szívni,közben lassan ringatóztam.Nem akartam nyomot hagyni,de mivel elidőztem kényeztetésén,nem kellett sok hogy begyorsuljak.Egyre gyorsabb,és gyorsabb lettem.A lendülettől a kocsi billegni kezdett.Az élvezettől karmolászni kezdte a hátamat ami még jobban beindított.Fogaimat gyengéden belenyomtam vállába majd hatalmasakat döftem belé,amit hangos és kéjes nyögésekkel nyugtázott.
Belemarkolt a fenekembe majd segítség gyanánt nyomni kezdte jelezve ezzel azt hogy még keményebb legyek.Vettem az adást s amilyen gyorsan és durván csak tudtam elkezdtem pumpálni.Még soha az életben nem volt ilyen durva és izgalmas köztünk a szex.Eszméletlen jó volt.
Éreztem hogy már nincs sok hátra így egy utolsót még döftem s mind a ketten sikeresen eljutottunk a csúcsra.
Kezeimmel megtámasztottam magam majd a szemébe néztem.Láttam ahogy a pupillái visszanyerik eredeti mintázatukat.Próbálta lélegzetét lassítani.A szemébe néztem majd adtam neki egy szenvedélyes csókot.

 

Visszakapkodtuk magunkra a ruhákat miket idő közben elveszítettünk és hazavezettem.

*Kb. 1 óra múlva*

Mikor beléptünk az ajtón és Ry meglátta a szememet (gondolom én onnan vette észre) egyből mosolygott ám még időben rámértem "ha ki mered mondani kinyírlak!" tekintetemet így hát csak mosolygott tovább.
Nem tudom miért de ez a gyerek mindig tudja hogy hogy érzek.Na jó ez egy kicsit bizarr volt de akkor is.Jó haver.Szinte már az öcsém.Hehh kis taknyos.

-Hol voltatok eddig? - érdeklődött anya.
-Meg kellett állnunk..ömm..
-Tankolni. - mosolygott Amy majd levetette magát a kanapéra.
-Ja..tankolni mi?! - harapott bele Ry az almájába.

*Amy szemszöge*

Nagyon de nagyon jól csinálta Justin ma a kocsiban.Iszonyatosan élveztem.Még talán soha nem volt ilyen durva de egyben érzéki is a szex.Máskor is el tudnám ezt viselni.
Úgy döntöttem,meghálálom valamivel és csinálok valami vacsit.

-Édes! - kiabáltam a konyhából a nappaliban tv-ző félmeztelen vőlegényemnek - mit szeretnél vacsizni?
-Téged! - kajánul nézett rám majd sunyi mosolyra húzta a száját.
-Hát belőlem már kaptál előételt. - mosolyogtam huncutan.Imádom amikor ilyen "játékot" játszunk. - de most komolyan mit szeretnél?
-Főételnek is téged akarlak és desszertnek is. - húzogatta a szemöldökét majd megindult felém.Csak egy alsógatyában volt így láttam hogy tényleg engem akar "vacsorázni".

Ahogy nézett azokkal az elszánt szemeivel és ahogy olyan lassan jött felém tisztára olyan volt mint a filmekben.Kicsit megleckéztetem és nem engedek a csábításnak.Vagy is remélem.

Derekamra helyezte hatalmas kezeit majd egy biztos mozdulattal magához rántott.Kezeimet mellkasára tettem így maradt egy kis hely köztünk.

-Akarlak! - súgta rekedtes hangon.Éreztem ahogy izmai megfeszülnek.Szeme még elszántabb lett.Ajka égett a szenvedélytől.
-Nem kapsz meg! - súgtam vissza kacéran.

Kicsit közelebb hajoltam hozzá mintha meg akarnám csókolni.Már becsukta a szemét és csücsörített mire mint a kisgyerekek elugrottam majd elkezdtem futni.Justin feleszmélt majd kergetni kezdett.A régi gyerekkorunkra emlékeztet.Mikor még nem volt semmi gondunk az élet nagy titkaival,mikor még nem kellett semmiért sem aggódnunk,mikor még....mikor még nem voltam teljesen árva és volt ki eltartson.Mikor még vidáman kacarásztam a szüleim karjaiban.

Miközben előtörtek ezek a gondolatok észre sem vettem hogy Justin elkapott.Szememből egy könnycsepp csordult ki,mit sietve letöröltem majd észbe kaptam és próbáltam kiszabadítani magam erős karjai szorításából.Sajnos esélyem sem volt mivel sokkal erősebb mint én.Felkapott a vállára majd felvonszolt a szobába.Ledobott az ágyra majd rám vetette magát.

-Jus...Justin ne! - próbáltam kitérni csókjai útjából.

-Miért? - közben folytatta a kényeztetésemet.

-Fáradt vagyok. - próbáltam a mellkasánál fogva lökni magamtól.

Megállt majd elemelte ajkait a számról.Meghúzta száját majd lemászott rólam.

-Hát jó. - sóhajtott egyet majd a sértődött kisfiút játszotta. - De akkor csinálsz nekem vacsit! - apró mosollyal az arcán nézett rám.

-Csinálok. - álltam fel majd majd adtam neki egy apró csókot. - mit kérsz? - mosolyogtam rá.
-Mindegy.Az is elég ha a két szép kis kezecskéiddel csinálod. - kacsintott majd adott a homlokomra egy puszit.

Lementem a konyhába majd csináltam lecsót.Reméltem hogy ízleni fog neki.

-Hmm..lecsót érzek? - jött le a lépcsőn az orrát fent tartva s szimatolgatta a levegőt.
-Igen.Jó lesz? - reménykedtem az "Igen,persze baba" válaszban.
-Ennél jobbat nem is csinálhattál volna! Imádom! - nyalogatta meg a szája szélét..

Leült az asztalhoz majd tálaltam neki.Édesen megvacsorázott miközben én minden mozdulatát lestem.Egyszer csak abba hagyta.

-Ömm..cica?! Egy kicsit nehéz úgy jól lakni hogy közben kinézik a kaját a számból. - vigyorodott el. - miért nem eszel te is?
-Nem azért nézlek mert én is éhes vagyok....
-Akkor? - nézett rám kérdően.
-Tudod,mostanában egyre többször tanakodom el miközben bámullak hogy hogy lehet az hogy Te,egy ilyen tökéletes ember hogy tud egy olyan lányt mint én szeretni.Hisz benned minden meg van.Te vagy a hatalmas és törhetetlen Justin Bieber.És én..én mi vagyok?! Semmi.Egy közönséges lány akit hatalmas szerencsével lát el minden nap az Isten oda fentről.Ha te nem lennél akkor...akkor én már rég az utcán vagy..még rosszabb helyen tölteném mindennapjaimat.Egy büdös kukában vagy...lehet hogy már nem is élnék az utca szörnyű világától.De te megmentettél és ott voltál velem mikor már senkim sem volt.És ezért nagyon de nagyon hálás vagyok neked.

Miközben elregéltem a mondandómat egyszerűen nem bírtam ki sírás nélkül.Elszakadt a cérna.Justin azonnal felpattant és szorosan átölelt.

-Te mentettél meg engem és...

-Nem! Te mentettél meg engem! Ha te nem lennél akkor nem lenne ilyen gyönyörű életem.Ha nem lennél akkor a hétvégén nem jönne hozzám egy észvesztően gyönyörű lány aki mellesleg iszonyatosan sexy és a szememben egy hatalmas ember! Én nem tudtam volna felépülni ha ennyi szerettemet vesztettem volna el! Te egy nagyon erős lány vagy és én ölni is képes lennék érted!! Érted??

3O.rész

Gyorsan letusoltam majd visszamentem a kanapéra.Pattie elaludt így magamra maradtam.Néztem a tv-t hátha "életben tart" és nem alszok be mielőtt megjön Justin.

*Justin szemszöge*

Olyan éjjel 2-kor nem épp hatalmas öröm hazaérni a munkából.Hulla fáradt vagyok.Anya és Amy édesen alszanak a kanapén.Nem akartam őket felkelteni így gyorsan beosontam a fürdőbe.hang nélkül letusoltam majd ettem pár falatot.egész nap nem ettem így már majd kilyukadt a gyomrom.
Amy-t az ölembe kaptam és felvittem a szobába.Scooter anyát vitte fel.
Néha azt hiszem hogy van köztük valami.Olyan izgatottak ha egymás közelében vannak.Meg olyan furák.Na mindegy.Az ő életük.
Lefektettem Amy-t majd én is bebújtam mellé.Imádom amikor a karjaimban tartva aludhatok el.Az életemet adnám érte.

*Másnap reggel*

Amy még mindig aludt.Szegénykém biztos nagyon aggódott.Úgy döntöttem hogy készítek neki egy kis reggelit.Sajnos elég béna vagyok a konyhában így megkértem Kenny-t hogy segítsen nekem egy kicsit.
Mikor készen lettünk kb 2 perc után,szépen kidíszítettem még a táncát is majd megindultam a lépcső felé.

-Ugye nem baj ha azt mondom hogy én csináltam? - vigyorogtam Kennyre.
-Csak szeretnéd.
-Oké. - megindultam felfelé. - úgy se mondom el hogy te csináltad! - kuncogtam vissza neki de úgy hogy hallja.

Csak a nevetését hallottam.Bevittem Amy-nek,épp öltözött.

-Jó reggel kicsim! - raktam le az asztalra a tálcát majd adtam neki egy puszit. - hoztam neked reggelit.Én csináltam!
-Szia édes! Ohh mond meg Kennynek hogy köszönöm. - mosolygott rám.

Hát lebuktam.Sebaj.Miközben édesen megreggelizett azon vacilláltam hogy mit mondjak neki.Még nem akarom neki elmondani így ki kellett találnom valamit.El kell terelnem a szót!

-Szóval,most kettesben vagyunk.Elmondhatnád hogy mit akartál mondani tegnap. - szégyellős arccal tördelte ujjait.
-Ohh tényleg.Az semmiség.Csak kicsit ideges vagyok mostanában az esküvő miatt és eléggé berezeltem. - próbáltam erőltetni egy mosolyt.
-Jajj de aranyos vagy! - adott egy csókot majd tovább majszolgatta a rántottáját.

*Amy szemszöge*

Olyan édes volt hogy ezt mondta.Én meg azt hittem már hogy valami hatalmas baj történt.Erre kiderül hogy csak fél szegénykém.Nagyon cuki volt amikor kisfiúsan sóhajtott egyet majd megpróbálta enyhén kinyögni.
De ha tudná hogy Én mennyire félek akkor azt hiszem hogy nem én mosolyognék rajta hanem Ő nevetne a pofámba.

Nagy nap ez a mai hisz ma megyünk kiválasztani a helyszínt.Nagyon izgatott vagyok és látom hogy Juju is.
Bepattantunk a kocsiba majd elindultunk a megbeszélt helyre.Egy csodálatos kastély féleség volt hatalmas udvarral ami már fel volt díszítve.Nagyon de nagyon gyönyörű volt minden.A virágok,a függönyök,a székek,a sok-sok apró kis díszecske az asztalokon,a sok gyönyörű tányér.Egyszerűen álomba illő volt.

-Na tetszik baba? - adott egy puszit a hajamba.
-Ezt most kérdezed? Életemben nem láttam még ilyen szépet!! - ugrottam a nyakába. - este ezért kapsz valamit. - súgtam a fülébe titokzatosan és egy kis kacérkodás is került bele.

Justin zsivány mosolyra húzta a száját.Visszamosolyogtam majd elindultunk a kastélyba körülnézni.Mikor beléptem azt sem tudtam hogy most álmodom vagy ez tényleg a valóság.Nem tudom leírni hogy milyen gyönyörű volt minden.Minden tökéletes volt.A falak,a díszek,a lépcső.Egyszerűen leírhatatlan.

-Kérlek legyen itt! Kérlek,kérlek,kérlek! - ugráltam Justin kezét szorongatva.

-De a többi helyet még nem is láttad! Bár azok nem ilyenek.

-De ez maga a tökély! Ennél jobb úgysem lesz! Kérlek,kérlek! Édesem! - adtam neki egy érzéki csókot. - este dupla élvezet lesz! - súgtam ismét a fülébe.

-Köszönjük szépen kivesszük a helyet! - sietve kiabált az eladónak Justin.

Tudtam hogy ez beválik.Úristen olyan szép ruhát vettünk,már megvan a gyűrű is és ezen az észvesztő helyen fogunk megházasodni.Minden tökéletes.Mát semmi sem ronthatja el.Pattie elvileg már írja a vendég listát.Szóval semmi sem ronthatja el ezt a tökéletes napot.Már csak két nap van.

Justin nem tudja de Scooterrel megbeszéltem hogy hozzon össze titokban egy legénybúcsút Justinnak.Olyan sokat tett értem és még csak bulizni sem akar menni soha.Most ha akarja ha nem akkor is el kell mennie.

*Justin szemszöge*

Nekem is nagyon tetszik ez a hely.Nagyon várom már az esküvőt.Nem tudom hogy ez normális e ilyenkor a férfiaknál de én szerintem jobban izgulok mint Amy.

Az ajánlata meg annál jobban tetszik.

Tegnap magam alatt voltam.Nagyon szerettem volna a dolgot én is de egyszerűen nagyon megrázott amit hallottam előtte.Viszont majd esküvő után pár nappal muszáj lesz elmondanom neki a dolgot.Ma viszont ki kell használnunk a lehetőséget hogy utoljára pár ként legyünk együtt és ne férj és feleségként.

Beültünk a kocsiba és hazavettük az irányt.Amy már a kocsiban is elég "huncut" (?!) volt.Mivel csak ketten voltunk ezért nem is ellenkeztem.A térdemre tette a kezét majd lassan egyre feljebb húzta.Mikor a "gyengémhez" ért nem tagadom eléggé beindultam.

Belemarkolt majd simogatni kezdte.Kezdtem elgyengülni ezért elvettem onnan a kezét.Nehezemre esett de nem akartam hogy baleset történjen.

-Álljunk meg! - parancsolt Amy.

Tetszett az ötlet így lehúzódtam az út szélére.Kezdett sötétedni ami jól is jött.Amy az ölembe ült és csókolgatni kezdte a nyakamat.

Észrevettem hogy mostanában egyre merészebb ilyen téren.

Kigomboltam a felsőjét majd lehámoztam róla a bugyit is.Kikapcsolta az övemet majd elővette a férfiasságomat.A szemebe nézett majd hatalmas csókcsatába kezdtünk.

-Állj! - szakítottam félbe. - nincs nálam óvszer!

-Majd vigyázunk! - súgta a fülembe.

29.rész

Mikor beléptünk az első boltba azonnal megtetszett az első ruha amit megláttam.Gyorsan felkaptam és beszaladtam vele a próba fülkébe.Mikor kiléptem Pattie szája felvette azt a bizonyos "O" alakot.Én csak mosolyogtam rajta.

-Na milyen?

-Édesem! Olyan gyönyörű vagy! Ezt elvisszük! - csordult ki egy könnycsepp a szeméből.

-Akkor ezt el is visszük! - néztem az eladó csajszira aki aranyosan be is csomagolta nekem.

Nagyon izgatott voltam a ruha és az esküvő miatt viszont hatalmas kő volt a szívemen a Justinnal folytatott beszélgetésünk miatt.Még mindig nem tudom hogy mit akart mondani.
"Sajnálom Amy de.." .Ha egy negyed órával később toppan be Pattie akkor most nem kéne azon idegeskednem hogy mi lehet a baja.Alig vártam már hogy haza érjünk.

Mikor beléptem a szobába első mozdulatomat a gardrób felé intéztem.Eldugtam a ruhát amilyen mélyre csak tudta hogy Justin meg ne lássa.Kimentem az erkélyre ahol Justin még mindig a korlátot támasztotta.

-Megjöttem édes! - simogattam meg a tarkóját majd adtam neki egy puszit.

-Szia baba.Na milyen volt? - simította meg az arcomat majd mosolygott egy aprót.

-Nagyon szép ruhát találtunk.Remélem tetszeni fog.

-Édesem,engem nem izgat hogy milyen ruha vagy rajtam.Az a lényeg hogy végre hozzám jössz. - adott egy csókot majd átölelt.

-Figyu,egész idő alatt azon kattogott az agyam hogy..miért nem?..vagy is hogy..Mi volt a baj? - kinyögtem nagy nehezen.

Justin elengedett karjai szorításából majd visszanehezedett a korlátra s bámult lefelé a nagy semmibe.Nem válaszolt semmit.

-Justin mi a baj? - kérdeztem már egy kicsit aggódó hangon.

Még mindig nem válaszolt.Felemelte a fejét és most az eget kémlelte.Lassan kiegyenesedett majd a szemebe nézett.Kezeit a vállamra tette s kigördült egy könnycsepp a szeméből.

-Justin mi a baj? - kezdtem ideges lenni ám még mindig az aggodalom csukladozott szavaim közt.

-Amy.El szeretnék neked mondani valamit.

-Justin! Mondj már valamit!

-Az van hogy...

-Justin!! Siess kérlek! - zavart szavaiba Scooter. - Mennünk kell!

-Már megint? - kiabáltam el magam.

-Amy,figyelj! Este megbeszéljük.Addig ne idegeskedj.Nincsen semmi baj csak..mindegy majd jövök! Most el kell mennem egy klipforgatásra.Szia,szeretlek! - adott egy puszit majd sietve elmentek Scooter-el.

Nem lehet igaz hogy nincs egy szabad percünk maikor meg tudjuk beszélni egymással az magánügyeinket.Most borzasztóan ideges vagyok.Nagyon félek hogy valami nagy baj van.Mi van ha valami olyan történt..vagy..még rosszabb...Úristen bele sem merek gondolni ha valami van Justinnal.Belehalok ebbe a semmittevésbe.

*Justin szemszöge*

Remélem estig kibírja és nem idegesíti magát halálra.Nem tudom mit fog szólni a híremnek.Remélem nem tesz majd semmi hülyeséget.Nem bírnám ki ha valami baja esne.Valahogy el kell neki mondanom úgy is.De lehet hogy jobb lenne az esküvő után?!

-Scoot,szerinted ha van valami amit el kéne mondanom Amy-nek de ez a dolog rossz is és egyben jó is lenne számára akkor mit tegyek? Félek a rosszabbik oldalával mert lehet hogy hülyeséget csinál.Viszont a jó oldala pedig tényleg jó.Viszont az esküvő után még jobb lenne ez a hír.És ha a rossz oldala neki olyan rossz akkor én ott leszek mellette mint a férje.Szerinted mit tegyek? Esküvő után mondjam el neki vagy ma este?

-Mi van? - bámult rám értetlenül Scooter.

Hát igen.Az én Scooterem már csak ilyen.Legyintettem hogy akkor inkább hagyjuk.Majd megbeszélem magammal.

*Amy szemszöge*

-Csajszii! Nézünk egy filmet? Halálra unom magam.Mindenki elment és nincs mivel lefoglalnom magam. - nyitottam be Pattie szobájába.

-Szia édes.Oké.Menjünk le.Ott nagyobb a tv. - mosolygott rám majd megragadta a kezemet és levezetett a lépcsőn.

Pattie az anyám,a legjobb barátnőm és a testvérem is egyben.Vele minden ilyen csajos dolgot meg tudok beszélni.Ha kérdésem van ilyen női dolgokról vagy akár a fiúkról vagy a sexről vagy akármiről tudok hogy ő mindig meghallgat és mindig segít nekem.Megnéztünk egy romantikus filmet amin a végére mind e ketten elsírtuk magunkat.Ott ültünk a kanapén a sok zsepivel és egymáson röhögtünk hogy sírunk.Hát igen.Mi nem vigasztaljuk egymást ilyenkor hanem egymás pofájába röhögünk.Ezt szeretem benn.Ez a legjobb barátnő szerepe.Olyan negyed 12 lehetett mikor észrevettem hogy már nem bírom tovább nyitva tartani a szemeimet.Erőt vettem magamon és elindultam a fürdőbe.Nagyon nem akartam még elaludni hisz Justinnal meg kell beszélnünk azt a témát.Reménykedtem hogy majd egy gyors zuhany felfrissít.

Lehámoztam magamról a ruhákat majd beálltam a kabinba.

28.rész

*Másnap reggel*

-Úristen,mi történt? - jött le a konyhába Amy a szemeit dörzsölgetve,rekedt hangon.
-Jó reggelt édes.Nem fáj a fejed? - kicsit lehetett csak hallani a gúnyolódást a hangomon de már megbékéltem így nem direkt volt.
-Ahh de nagyon.Pattie?
-Még alszik.Nem is csodálom.Ahogyan kinéztetek tegnap.
-Jajj édesem,sajnálom. - átölelt majd adott egy puszit. - nem így terveztük csak...annyira jól szórakoztunk..és nagyon jól éreztük magunkat és jött ez a hülye ötlet hogy menjünk be egy discoba utána meg már nem is emlékszem semmire.
-Na látod ezen sem csodálkozom.
-Sajnálom kicsim. - esedezett a kezemet szorongatva.
-Nyugi baba,semmi baj. - mosolyogtam rá majd adtam a homlokára egy puszit.

*Amy szemszöge*

Semmire sem emlékszem.Az volt az utolsó emlékem a tegnap estéről hogy Pattie-val bementünk egy klubba ahol sokat ittunk.Táncoltunk meg ugráltunk és itt megszakad minden.Talán még annyi hogy elindultunk haza de onnan már tényleg semmi.Csak csupa homályos részletek amiket nem tudok összerakni.

Reggeli után egy kicsit felmentem a szobába összepakolni.Nem kellett vele sokat vacakolni mivel Justin unalmában gondolom éjjel kitakarított mert a szoba csak úgy ragyogott.Beágyaztam és kimentem egy kicsit az erkélyre.Belemerültem az autók zajába.Próbáltam elfelejteni mindent ami tegnap történt.Iszonyatosan hasogatott a fejem.Becsuktam a szemem hát ha nem érzem annyira a fejfájást.
Úgy el tudtam volna ott leni egész nap.A lenge levegő belekapott a hajamba és felfrissített.Egyszer csak "meditálásomból" valami vagy is valaki felzavart.Justin megfogta a derekamat majd a hajamba szippantott.Apró csókokat lehelt a vállam és a nyakam vonalára.Lassan megfordultam majd a szemébe néztem.

-Szeretsz? - kérdeztem.

Nem válaszolt csak nézett azokkal a hatalmas barna szemeivel.Megfogta a kezemet majd összekulcsolta ujjaimat.Adott egy puszit az orromra.
Az arca teljesen olyan volt mintha épp most akarna letámadni.Éreztem hogy visszatartja vágyait.Tudtam hogy most legszívesebben nekem esne és ismét az ágyban kötnénk ki.
Ujjait kieresztette ujjaim közül majd megfogta a csuklómat.Lassan a hasára emelte a tenyeremet.Egyre feljebb csúsztatta.Mind e közben egyfolytában a szemembe meredezett.Felért a mellkasához majd a szívéhez rakta a kezemet.
Mikor odaért a kezem megjelentek a pillangók és kitörni készültek.Justin szíve hatalmasakat és iszonyat gyorsan vert.

-Érzed ezt? Ez azt jelzi,hogy én,Justin Drew Bieber úgy szeretlek téged mint még senki más ezen a világon.Ez azt is jelzi hogy érted képes lennék meghalni.Érted? Bármit megtennék hogy boldog légy.
Te vagy nekem az a bizonyos nagy Ő és senki nem vehet el tőlem.Nem tudom elképzelni nélküled az életemet.

Soha senki nem mondott nekem még ilyen szépet.A szemeben megjelent egy könnycsepp majd végigfolyt az arcomon.Justin letörölte majd közelebb lépett hozzám.Az orrunk súrolta egymást.
Éreztem ahogy Justin teste össze-össze rezzen.Hatalmas önuralma van.Tudtam hogy most ebben a percben csak egy kicsi kellett volna hogy nekem essen és az ágyba cipeljen.
Becsuktam a szememet majd hagytam hogy átvegye az irányítást.A kezei lejjebb csúsztak és belemarkolt a fenekembe.Szorosan magához húzott de még mindig nem csókolt meg.A nyakán az erek már lüktettek.Zihálni kezdett majd még jobban magához húzott.Homlokunk összeért.Az orrunk hegye márt elérte egymást.Ajkaim elváltak egymástól.A pólómon át is éreztem hogy Justin szíve most készül kiugrani a helyéről.Forró ajkai elértek az enyéimhez.Még mindig nem csókolt meg.Testünk izzott már a szenvedélytől.
A gyomromban éreztem azt a hatalmas bizsergést és a pillangókat.Nem tudom hogy éreztetek már így.A gyomrotokban előjön az a bizonyos érzés.Ez egyszerűen leírhatatlan.
Kezemet a nyakába emeltem s a hajába túrtam.Ajkaink már egymáson pihentek ám Justin még mindig nem akart megcsókolni.

-Mi a baj? - kérdeztem zihálva.Nem értettem hogy miért nem csókol már meg.
-Ki akarom élvezni ezt az érzést! - súgta rekedtes hangon.

Pontosan tudtam hogy miről beszél és nagyon jól esett hogy ő is azt érzi ilyenkor amit én.Pár percig még így voltunk majd én már nem bírtam tovább nekiestem méz édes ajkainak.Justin még mindig próbálta visszafogni magát ám én nem.A fal felé irányítottam majd jó erősen neki nyomtam.Kezeimet lejjebb csúsztattam a fontosabb részekre majd belemarkoltam.

-Amy! Ne! - térített ki a heves csókcsatánkból Justin.
-Mi a baj? - kérdeztem érthetetlenül. - azt hittem te is akarod. - szontyolodtam el.
-Sajnálom Amy de...
-Hé csajszi menni kéne! - szakította félbe Justint Pattie.
-Hova? - kérdeztem kicsit idegesebb hangon.
-Elfelejtetted?
-Ömmm...
-Ma megyünk esküvői rucit venni. - mosolyodott el majd ugrándozva tapsikolni kezdett.
-Uhh tényleg.Mindjárt megyek csak elköszönök. - mosolyogtam rá.
-Nem akarok most veszekedni.Valahogy érzem hogy amit mondani akartál volna abból veszekedés lesz szóval majd este megbeszéljük. - adtam egy puszit a szájára majd megindultam az ajtó felé.
-Hé cica!
-Igen? - fordultam vissza reménykedve hogy azt mondja nem akar veszekedni vagy valami ilyesmi.
-Aztán szép ruhát vegyetek! - mosolygott rám.

Visszamosolyogtam majd lementem Pattie-hoz.Kenny vezetett így az ő kocsijával mentünk.Egy fekete telepjáróval.Nagyon örültem hogy már az esküvői ruhámat vesszük viszont nem tudom hogy mit akart mondani Jus.Félek hogy valami baj van vagy .. vagy már nem szeret..vagy nem tudom.




Bocsi ha egy kicsit lapos lett.Mer szerintem az lett.Na mindegy.Nagyon szépen köszönöm a komikat.Nagyon jól esnek.És nem rég néztem hogy már 11 feliratkozó van.Ennek nagyon örülök.Hatalmas ajándék ez nekem ^-^ 

U.I. : ahogyan már leírtam a "Közérdekű" részecskében mostantól 2-3 naponta fogok hozni részeket szóval sajnálom..:/ :) :*

Közérdekű!

Sziasztok! Nagyon de nagyon örülök a sok jó visszajelzésnek amiket kapok! És annak még jobban hogy már 11 követő csatlakozott a blogomhoz! Mikor elkezdtem nem gondoltam volna hogy ennyi embernek tetszeni fog amit csinálok,és mostanra már elég nagy olvasottsággal büszkélkedhetek.Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki eddig támogatott és rendszeresen olvasta a blogot!

Viszont mivel nekem is az augusztus az utolsó hónap a nyárból ezért teljes gőzerővel megpróbálok még minden szépet és jót kihozni a melegből szóval nem biztos hogy naponta tudok hozni részeket.Szeretném a családdal és barátokkal (is) együtt tölteni ezt a kis időt.Tudjátok hogy hogy van ez :) remélem megértitek a helyzetemet és továbbra sem hagyjátok abba az olvasást.Két-három naponta fognak jönni új részek! :D Még egyszer köszönöm mindenkinek hogy ennyit segítettetek és hajráztatok nekem az aranyos kommentekkel :* Szeretlek titeket! Puszi :* <3

27.rész

*Justin szemszöge*

Nem bírtam tovább.Olyan rég óta nem volt köztünk a dolog hogy úgy éreztem hogy már nem is tetszem neki úgy mint férfi.Tudtam hogy nagyon kíváncsiskodó így egy kis játékkal becsaltam a direkt erre az alkalomra tervezett szobába.Tudtam hogy ő is akarni fogja így nem is tétováztam.Nagyon jól éreztem vele magam mint mindig.De ez olyan más volt.Valahogy ez hatalmas vággyal teli volt.Máskor is nagyon szenvedélyes szokott lenni de ez most tényleg más volt.Úgy érzem hogy biztos vagyok benne hogy Ő a nagy Ő.A többiek persze mind azt mondják hogy nekem csak k*efélésre kell mint a többi.Pedig nem.Én tiszta szívemből szeretem őt.

Próbáltam minél jobban csinálni.Tudtam hogy neki is tetszik a dolog így bedurvítottam.Mikor a hátamat karmolgatta tudtam hogy onnan már nincs visszaút.

Mikor vele vagyok együtt akkor mindig sikerül elmennem.Régebben más lányokkal nem mindig sikerült.De vele más.Most nem azért mondom ezt el hogy azt sugalljam hogy tényleg csak a szex jó vele,mert nem ezt akarom kihozni belőle.Ez is csak egy apró dolog a sok többi mellett amiért imádok vele lenni.Mint testileg és mint lelkileg.Mikor végeztünk kimentünk a többiekhez.Ryan.nel sokat jártunk annak idején bulizgatni és minden féle csajokat vittünk haza.Így már profik voltunk abban hogy tudjuk hogy hogy néz ki az ember szex után.Ezért is ő vette észre leges legelőször hogy mi a szitu aminek hangot is adott.

Amy-nek nem nagyon tetszett de én egyben büszke is vagyok rá hogy vele lehettem és nem egy jött-ment lánnyal.

Eléggé elfáradtunk így az út hátralévő részében kicsit aludtunk.Arra keltem fel hogy mikor kinéztem az ablakon az aszfaltot láttam.

-Amy!Amy!Amy!Amy! Ébredj!! Megjöttünk! - ráztam fel Amyt álmából aki persze azt sem tudta hol van.
-Mi? Mi? mitörtént ? - rekedtes hangon ijedt fel majd felpattant.
-Nyugi,nyugi semmi baj..Csak megjöttünk! Érted? Megjöttünk! Itthon vagyunk,végre! És most már elvehetlek!!
-Komolyan? megjöttünk? Ahj te Jó ég! Hozzád tudok menni!!! - ugrott a nyakamba hatalmas mosollyal az arcán.

Jól esik hogy ő is viszont szeret engem annyira mint én őt.Jól esett hogy ennyire örül.Gyorsan összeszedtük amit le akartunk vinni és bevittünk mindent a házba.Annyira tele voltam adrenalinnal,hogy olyan gyorsan bepakoltam mindent hogy a többieknek csak pár dobozt kellett hozniuk.Nagyon izgatott vagyok.Remélem minden rendben lesz és nem jön közbe semmi.
Mikor mindennel végeztünk Amy és anya elmentek egy kicsit pihenni és tartottak egy olyan csajos izét.Nem nagyon értek az ilyenekhez szóval rájuk hagytam.Ez épp jól is jött ugyan is még nem tudtam venni arany gyűrűt az esküvőre szóval keresgéltem egy kicsit a neten.Találtam is egy nagyon szép darabot az egyik oldalon.Azonnal érte mentem az üzletbe és nem kis pénzért meg is vettem.Tudom sokan most azt gondolják hogy "jajj a hatalmas és kő gazdag Justin Bieber azon nyavalyog hogy milyen sokba került neki egy gyűrű".

Gyorsan hazasiettem majd mintha semmi sem történt volna beültem a tv elé és vártam hogy hazaérjenek a lányok.Az volt a baj hogy én csak vártam és vártam de nem jöttek.Kezdtem eléggé ideges lenni.Felhívtam Amy-t hogy hol vannak már.Elég későre járt így volt okom idegeskedni.Mikor meghallottam Amy hangját a vonal másik végén megnyugodtam.Azt mondta hogy hamarosan itthon lesznek.Hát jó.Nem vitatkoztam.Elmentem tusolni majd visszamentem a tv-hez.Már vagy 2 órája nem értek haza.Tényleg berezeltem hogy valami bajuk történt.Ismét felhívtam Amy-t ám most nem vette fel.Iszonyatosan megijedtem.Felhívtam anyát is.Nagy nehezen felvette.

-Anya! Hol a francba vagytok? Már 3 órája itthon kéne lennetek! - ordítottam a kagylóba.
-Nyugi van öcskös! Csak egy kicsit mulattunk. Hamarosan hazaérünk.Már itt vagyunk egy utcányira.

Mikor meghallottam anya hangját ledermedtem.Full részeg volt.Hirtelen köpni nyelni nem tudtam majd eloszlott bennem a düh.Iszonyatosan mérges lettem.Fogtam egy kabátot,magamra kaptam majd elindultam értük kocsival.Már a sarkon jártam mikor láttam hogy jönnek velem szembe.Mind a ketten alig álltak a lábukon.

-Hogy lehettek ilyen felelőtlenek? Felnőtt nők vagytok és így kell hazajönni? - kiabáltam dühösen kipattanva az autóból.
-Nyugi van,nyugi! Nincsen semmi para! - szólt anya.

Mindig kiráz a hideg amikor a tini szlenget "nyomatja" nekem és csak még mérgesebb lettem.Amy egy szót sem szólt.Láttam az arcán hogy egy kicsit elszégyelte magát.Van is miért szégyelni magukat.Besegítettem őket a kocsiba majd hazavittem őket.Fredo segített őket becipelni a házba ugyan is mikor hazaértünk félig már aludtak.Lefektettük őket majd én szépen kezdtem lenyugodni.Kellett egy kis magány így kimentem az erkélyemre.Próbáltam valahogy nyugtatni magam.Ilyenkor szokásom magammal megbeszélni a dolgokat.

-Végül is ezek az utolsó napjaink hajadon ként.Biztos anya azért vitte bele ebbe hogy még utoljára kibulizzák magukat.Lehet hogy nekem is ezt kéne tennem.Biztos vagyok benne hogy anya vitte bele ebbe Amy-t mivel mikor a kocsiba segítettem őket Amy nem tudott a szemebe nézni.Láttam hogy nagyon szégyenli magát.Lehet hogy nem kellett volna így kiakadnom. - megbeszéltem magammal a dolgokat s némán néztem ki még egy fél óráig a fejemből a friss levegőn.

A csillagok megvilágították az egész tengerpartot.Az utcák üresek és némák voltak.Minden csendes.Egy lélek sem járt ott csak a lenge fuvallat simította végig újra és újra bőrömet.Úgy voltam vele hogy egész éjjel tudnák itt lenni.Egy év folyamatos járkálás és koncertezés után ez egy felbecsülhetetlen érzés volt számomra.

26.rész

-Nem is tudom.Miért nem mutatod inkább meg! - céloztam arra hogy én is akarom a dolgot.

Justin nem tétovázott.Erősen belemarkolt a fenekembe majd az ölébe emelt.Eldöntött az ágyon majd elkezdett vetkőzni.Engem is levetkőztetett.Már csak fehérnemű volt rajtam.Megragadtam a nyakát és mielőtt kikapcsolhatta volna a melltartómat átfordultam és magam alá rántottam.Kicsit meglepődött de úgy döntöttem hogy ő olyan sokat szokott megtenni hogy nekem jó legyen,most én következem.Leültem lovagló ülésben és most én is bekeményítettem.Kicsit lejjebb csúsztam majd próbáltam minél sexysebben lehúzni róla az alsógatyáját.Adtam egy apró puszit a csípőjére majd egyre feljebb mentem.A hasát kezdtem el apró csókokkal hinteni majd a mellkasához értem.Megragadta a kezemet majd egy kicsit feljebb húzott.Adott egy csókot és a kezemet a férfiasságához rakta.
Miközben én ott lent kényeztettem ő lehúzta rólam a bugyit is.Egy hirtelen mozdulattal azt vettem észre hogy én vagyok alul.

-Cica,nem kell több előjáték,most rögtön akarom!! - lihegte,majd belekezdett.

Rám feküdt s lekönyökölt a párnákra így szorosan az ágyhoz nyomott.Láttam a szemében a nagy akaratot és a vágyat.A nyakamat támadta meg először.Apró csókokkal hintette be majd lejjebb ment.A kulcscsontom és az állam vonalát célozta meg majd a számhoz ért.Hatalmas nyelves csókot adott.Így még talán nem is csókolt meg soha.De nagyon élveztem.Oly annyira hogy megfogtam a fejét és további csókra késztettem azzal hogy ajkaimhoz nyomtam száját.Észre vettem hogy megint kezd bedurvulni.Ezt már szeretem.
A keze lejjebb csúszott a "bejáratomhoz".Erős ujjával belém hatolt.Tudtam hogy óvatos lesz így nem próbáltam ellen állni.A szenvedélytől tüzelő ajkait a nyakamhoz nyomta majd apró puszikat lehelt rá.
Ujját egyre és egyre gyorsabban húzta ki -és be.Halk,szenvedélyes nyögésekkel nyugtáztam hogy élvezem.
Lassan kihúzta majd a kulcs csontomra nyomott egy puszit.Vissza nehezkedett rám majd a férfiasságát belém helyezte.Nyögött egy nagyot s szépen lassan kihúzta.Ismét betolta majd gyorsítani kezdett.A hátába kaptam és belemélyesztettem a körmeimet a lapockájába.Szépen lassan ahogy járt bennem ki -és be végighúztam a körmeimet a hátán szép piros csíkokat hagyva ezzel az egész felületen.Justint még jobban felcsigázta így még gyorsabban csinálta én pedig még nagyobbakat karmoltam.
Justin a kezét a fejem mellé helyezte majd bemarkolt a párnába.Tudtam hogy hamarosan elmegy.A erek a nyakán megfeszültek,a kezén az izmok bedurrantak,már csak egy kicsi kellett neki.De én még nem voltam készen így bevetettem magam.Átfordítottam Justint és átvettem az irányítást.Amilyen erősen csak tudtam olyan erősen ültem bele mindig.Justin megfogta a csípőmet és ő is rásegített így még gyorsabban tudtam csinálni.Erős és hatalmas kezei majdnem átérték a csípőmet így neki könnyű dolga volt.Nem kellett megerőltetni magát ahogy hogy fel és le tudjon emelgetni.Belemélyesztettem körmeimet a mellkasába mire egy nyögés volt a válasza.Itt is elkezdtem karmolgatni már csak az összhang kedvéért.A háta már majdnem véres a sok karmolástól akkor elől is legyen valami.
Láttam az arcán hogy már tényleg nem kell sok.Az izzadság egy cseppben megjelent a homlokán s legördült arcán.Nagyon koncentrált.Itt már én is kezdtem érezni azt a megszokott bizsergést.Justin egy félhanyag mozdulattal a hátamra fordított majd eszméletlen gyorsan kezdte el csinálni.Hatalmasakat nyögtem.Rám hajlott majd a fogait a vállamba nyomta.
Nem fájt,ne higgyétek csak épp hogy hozzámért.
Láttam Justinon hogy itt az idő.Egy gyors mozdulattal belém helyezte az egész méretét s éreztem ahogy elmegy.Még egy utolsót nyögött majd még egyszer belém nyomta ezzel én is elmentem.
Rám nézett.Láttam ahogy a pupillái visszaváltoznak normális méretűre.Próbálta lélegzetét lelassítani.Adott egy csókot s lefordult rólam.
Fejemet a mellkasára helyeztem majd betakaróztunk.

-Szeretlek! El sem tudod képzelni hogy mennyire! - néztem fel rá.
-Én is nagyon szeretlek baba! - adott egy puszit a homlokomra majd hang nélkül élveztük egymás társaságát.

Kb negyed órát még egy kicsit pihentünk és kihasználtuk hogy kettesben vagyunk majd felöltöztünk és kimentünk vissza a többiekhez.Úgy tettünk mintha nem történt volna semmi.

-Ti szexeltetek! - kiabálta el magát Ryan.

Ryan Justin legjobb haverja.Azért nem meséltem eddig róla mert a felszálláskor csatlakozott hozzánk.Eddig nem tudom hogy mit csinált vagy hogy hol volt de nem is lényeg.

-Fogd már be haver! - kiabált Justin.Láttam az arcán hogy próbálja elfojtani a vigyorgást ám nem bírta sokáig.
-Köszi,köszi szépen Ryan! - egy kicsivel több szarkazmussal vágtam oda neki mint amennyivel akartam és egy gúnyos mosolyt is bevetettem.
-Máskor is. - kacsintott rám és mosolygott egyet.

Hát nem úgy sült el ahogy terveztük de ennek semmi jelentősége nincs.Nagyon jól éreztem vele magam mint mindig és ezen nem változtathat semmi.Leültünk a helyünkre.Elég fárasztó ez a repülőzés így mindannyian elfáradtunk s ledőltünk.Justin az ablak mellé ült én meg közvetlen mellé.Kényelmesen elhelyezkedtem a mellkasán s egész hazavezető úton rajta aludtam.Justin is elaludt.

25.rész

Úgy láttam hogy tetszett neki a meglepetésem.Jót beszélgettünk,sokat nevettünk és még a régi emlékek kedvéért táncoltunk is.Én nagyon jó éreztem magam és szerintem Justin is.Este olyan 10 órakor értünk vissza a szállodába.Remélem Justin most holnap jobb kedvel fog neki vágni a napnak.

-Cica,szeretnék veled beszélni! - hívott ki az erkélyre Justin.
-Okés,mit szeretnél? - léptem ki a az üvegajtón.
-Szeretném ha mikor hazaérünk a Turnéról az első hétvégén elvehetnélek! Nem szeretnék vele tovább várni.
-Ohh,tudod hogy én akár most is hozzád mennék.De rögtön egy hét után? Még egy csomó dolgot el kell majd intézni.Hogy fogjuk berendezni mellé még az esküvő szervezést?
-Ne aggódj te azon.Majd én mindent elintézek.Te meg csak tedd amit ilyenkor a lányoknak szokás. - mosolyodott el.
-Hát jó.Bízom benned! - én is mosolyogtam majd adtam neki egy csókot.

*A Turné utolsó napja*

-Siessünk emberek,mindjárt indulnunk kell!!

Csupa sürgés-forgás.Rosszabb mint ami általában szokott lenni reggelente.Justin arcán láttam a hatalmas örömöt.Már egy jó ideje egyfolytában az esküvőről beszél.Egy csomó embert hívogat de soha nem mondja el hogy kivel beszélt.Ám nem jár túl az eszemen.Tuti hogy mire hazaérünk már majdnem készen lesz egy hatalmas esküvő helyszíne.

*Justin szemszöge*

Ahj annyira izgulok.Hamarosan elindulunk haza és akkor hozzám tud jönni Amy.Már mindent elintéztem.Remélem hogy még nem sejt semmit sem.Bár kétlem,de biztos vagyok benne hogy tátva marad a szája ha meglátja hogy mit alkottam.Nagyon örülök.

-Indulunk!! - kiabált Scooter.
-Éjjen! - ugrottam fel majd odaszaladtam Amy-hez,felkaptam a az ölembe s úgy vittem a repülőre.

Alig bírtam már kivárni hogy elinduljunk és most végre itt ülünk és hazafelé tartunk.Remélem hogy Amy is ilyen izgatott mint én.Látom rajta hogy legfőképp azért nevet mert látja hogy úgy viselkedek mint egy kisgyerek a búcsúban.Nevess csak! Majd meglátjuk ki nevet a végén.

*Amy szemszöge*

Justin egyszerűen mintha kibújt volna magából.Egész nap ugrándozik meg mint a kisgyerekek vigyorog állandóan.Olyan kis cuki hogy ennyire várja már az esküvőt.ilyenkor meg tudnám zabálni.
Én meg csak mosolygok rajta.
Pattie épp egy új könyvet ír így ő elment egy nyugisabb helyre.A fiúk egy kicsit messzebb voltak tőlünk.Justinnal egymás előtt ültünk és csak mosolyogtunk mint a tejbe tök.Nem tudom hogy miért de Justin egyszer csak gondolt egyet felpattant és elment valahova.Nem tudtam hogy minek és hogy hova megy így követtem.
Nagyon izgalmas volt.Észre sem vett.Egyszer csak megállt.Nem fordult hátra.Egy kabin előtt állt meg.Nem tudtam mi van ott.Kinyitotta az ajtót majd az egyik lábát berakta.

-Na jössz? - kérdezte tőlem.

Ahj pedig azt hittem hogy nem lát.Nem szóltam semmit csak bólintottam és követtem.Egy sötét szoba szerűségbe értünk.Szinte mindennek neki mentem.Nem volt felkapcsolva a villany így nem láttam semmit mikor hirtelen valaki felkapcsolta a lámpát.
Egy nagyon szép kabin volt.Telis-tele nagy ablakokkal amik gyönyörű kilátást biztosítottak.Volt ott ágy is meg szép kis szekrények meg mindenféle kis dolgok amik megjegyzem nagyon cukik voltak.

-Justin,ezt még ne is láttam? Hogy hogy mikor jöttünk a Turnéra nem mutattad meg?
-Mert egy ez másik gép.És ilyet kértem.
-De amivel jöttünk ugyan ilyen volt.Ezt még is hogyan csináltad?
-Bízz bennem! Tudod hogy bármit elérek ha akarod.
-És most mit akarsz?

Nem szólt semmit csak kaján mosolyra húzta a száját majd közeledni kezdett felém.Megfogta a csípőmet majd szorosan magához húzott.Az ajkunk már szinte egymást súrolták.Justin aprókat lélegzett.A meleg levegő amit kibocsátott gyengéden simogatta alsó ajkamat amibe óvatosan beleharapott.Végig simította arcomat majd adott egy csókot.

-Szerinted most épp mit akarok? - súgta rekedtes hangon.

24.rész

Egy újabb nap kezdetét vette.Irány a fotózás,aztán egy pár interjú és megint hulla fáradtan esünk be egy másik szállodába.

-Elegem van! - sóhajtott fel ingerülten Justin.

-Nyugi nekem is,de már csak pár hónap! Ígérem hogy ma elmegyünk valahova ha van kedved. - próbáltam lelket önteni Justinba.

-Oké. - erőltetett egy mosolyt az arcára.

Kiszálltunk a megadott helyen ahol már természetesen a lesi fotósok és a rajongók nagy hadával kellett átküzdenünk magunkat.Nem csodálom ha már elege van az egészből.

*Justin szemszöge*

Utálom ezeket a hülye lesifotósokat.Legszívesebben felrúgnám az összeset.Olyan bosszantóak.Soha sincs egy szabad percem se mellettük.Elegem van.A kocsiban már mondtam Amynek de kicsit megnyugtatott.

Elképesztő ez a lány.Egyszerűen kell nekem.Nem bírok ki nélküle egy percet sem.Olyan szerencsés vagyok vele.

-Justin gyere,siess! - szólt hátra hozzám Kenny.

Amy mindig azt mondja hogy Kenny az ő nagy macija.Olyankor mindig mosolyognom kell.Jól esik hogy a családommal is ilyen jóban vannak.Amikor megkértem a kezét majd kiugrott a szívem mikor igent válaszolt.

Most pedig épp egy fotózásra jön el velem.Vagy is eddig az összesre eljött.

-Justin,siess a sok rajongó és a fotósok már várnak a vászon előtt. - szólt Amy.

Hát úgy látszik megint munka van.Pedig legszívesebben fognám magam és itt hagynék mindent.

A rajongók és a fotósok csak a tökéletes Justin Biebert látják.De nem látják a valóságot.Amit csak Amy lát meg bennem.A sebezhető és törékeny Justint.Tudom elég furcsa egy fiútól ezt hallani de biztos vagyok benne hogy a férfiak 90%-a ugyan ezt gondolja.Csak az a hatalmas férfi egonk nem engedi látszatra hozni.

*Amy szemszöge*

Szegénykém biztos nagyon unja már ezeket a dolgokat.Látom az arcán a szomorúságot.Ma este tényleg el kell mennünk valahova.Fel kell valahogy vidítanom.Van is egy tervem,remélem tetszeni fog neki.

Amit a rajongók látnak az nem az igazi Juju.

Hamar összedőlhet benne minden.Ma mindent be kell vetnem hogy jobb legyen mert ennek még lehet következménye is.

Lezajlott a fotózás s elindultunk vissza a szállodába.Sajnos nem pihenhettünk többet egy óránál tovább mivel menni kellett egy interjúra.

Jól kifaggatták Justint rólunk.Azt csodálom hogy azt nem kérdezték meg hogy hányszor csináltuk már a "dolgot".Justin mindent kitálalt.És amint láttam elég büszkén mondott el mindent.Ez viszont jól esett.Két órán keresztül arról beszéltek hogy hogy jöttünk össze és hogy hol,mikor stb...Hát igen,elég hosszú a mi "kis" történetünk.Mikor már mindent tudott a nép rólunk s vége lett az interjúnak Justin egy kicsit nyugodtabban jött kit mint ahogy bement.Ennek örültem.talán már nincs annyira elege.De attól még ma akkor is elviszem valahova a tervem szerint.

*Justin szemszöge*

Mikor a műsorvezető rólunk kérdezett akkor egy kicsit lefagytam.Nem tudtam hol kezdjem.Így hát úgy döntöttem hogy a leges legelején jó lesz.Kitálaltam mindent.Kicsit néha kényelmetlen volt de én akkor is büszkén beszéltem erről.Nagyon szeretem Amy-t és hogy ezt tudtára adtam mindenkinek egy kicsit megkönnyebbültem.Kicsit lenyugodtam és mikor vége lett az interjúnak láttam Amyn hogy ő is megnyugodott.Gondolom észrevette hogy a kínos részeket kihagytam vagy nem tudom.De nem is érdekelt az a lényeg hogy már mindenki tudja hogy mi a helyzet.Remélem Selena is látta és észre veszi végre.

-Na mehetünk? - adtam egy puszit Amy homlokára.

-Igen,de megígértem hogy ma elviszlek valahova.És már vannak terveim is.Szóval ha visszaértünk akkor készülj fel. - mosolygott rám.

Nem tudtam mire készül de igazából ha csak elmennénk egy parkba vagy a partra nekem az is elég lenne.A fő hogy vele lehessek.Remélem nem lesz vele sok dolga.
Hamar visszaértünk.Már kezdett sötétedni.

-Mehetünk? - kérdezte izgatottan Amy.

-Mehetünk. - mosolyogtam rá.

Még mindig nem tudom mit tervez de ahogy ismerem nagy durranás lesz.De mondjuk az is lehet hogy csak egy kis piknik a parton.

rakott egy fekete kendőt a szememre.Kezdtem egy kicsit félni hogy hova visz.

-Nyugi,mindjárt ott vagyunk! 

Kb negyed óra mászkálás után megálltunk.A nap lágyan sütötte arcomat.

-Leveheted! 

Levettem a kendőt és gyönyörű látvány tárult elém.Nem volt nagy cucc de nekem annál jobban tetszett.
A tengerpart egy eldugott helyén egy kis piknik.Tudtam hogy valami ilyesmi lesz.

-Tudom,nem olyan nagy durranás mint te szoktál de...tetszik? - kérdezte félénken.

-Nagyon tetszik.És az a lényeg hogy itt vagy velem! - közelebb léptem hozzá majd megcsókoltam.

Tudom hogy szereti az ilyeneket így bekapcsoltam egy zenét majd felkértem táncolni.Azt tudni kell hogy kiskorunkban ugyan így volt.Csak akkor épp nem volt még a menyasszonyom.Hmm milyen jó ezt kimondani.Amy Trescot a menyasszonyom.Végre! Olyan jó vele lenni.

Megragadtam a csípőjét majd egy kicsit felkaptam.

Vele annyit tudok nevetni.Elképesztően vicces és gyönyörű.Nem bírok neki ellenállni.

23.rész

Köszönöm szépen a 10 feliratkozót *-* nagyon örülök neki :) és már a szavazás is eldőlt szerintem..a 24.részt már úgy írom hogy lesz benne Justin szemszögéből is :D :* Kérek szépen sok-sok komit :) szeretlek titeket puszi :* :D


Dörömbölni kezdtem a terem ajtaján.Egy nővér nyitott ajtót majd próbált nyugtatgatni.Azt mondta hogy Justinnak olyan szerencsétlenül tört el a lába hogy rosszul forrt volna össze így még egyszer el kell neki törni a lábát.
A nővér szavába Justin hatalmas ordítása zavart bele.Mikor megtudtam hogy el kell törni a csontjait és mellé még hallottam Justin ordítását nagyon fájt.Egyszerűen átéltem az ő fájdalmát.Olyan volt mintha savval locsoltak volna és a testem szépen lassan elolvadt volna.Iszonyatosan rossz érzés volt.Mintha az én lábamat tördelték volna.Mát a hajamat tépkedtem.Úgy éreztem belebolondulok.Ahogy hallottam Justin ordítását átéltem az ő fájdalmát.
Schooter és Fredo lefogtak és kivittek a kórházból.

-Amy,ezt nem szabad tovább hallgatnod!
-Hozzátok ki Pattie-t is!!

Tudom hogy Pattie is a földön fetrengett volna a fájdalomtól de láttam rajta hogy próbál erős lenni.Kint a friss levegőn egy kicsit kezdtem megnyugodni.Fél órán keresztül ültünk a lépcsőn könnyeket morzsolgatva és vártunk.Csak vártunk és vártunk mikor egy orvos végre kijött és hozta a híreket.

-Mr.Bieber szeretne látni bizonyos Mrs.Bieber-t! - jelentette ki az orvos.

Pattie-val egyből egymásra néztünk a megnevezés hallatán.Tudtuk hogy én vagyok az csak egy kicsit furcsa volt így hallani ezt.

-É-é-én vagyok az. - léptem egy lépcsőfokot.
-Jöjjön kérem! - mosolyodott rám.

Gondolom ő is meglepődött hogy ilyen fiatalon én vagyok "Mrs.Bieber".Nem tétováztam sietve követtem az orvost.Bementünk a terembe ahol Justin gépekre volt rákötve.
Mikor megláttam nem bírtam tovább.Olyan szinten elkezdtem zokogni hogy levegőhöz alig jutottam.Justin rekedtes hangon kinyögött pár szót.Nem értettem tisztán ezért közelebb hajoltam hozzá.

-Sz-szeretlek! - adott egy puszit a homlokomra majd visszadőlt a párnára.
-Én is,én is nagyon de nagyon szeretlek! - szorongattam a kezét majd próbáltam a könnyeimet letörölgetni.
-Ne aggódj minden rendben lesz. - sóhajtott egyet majd becsukta a szemét.

Adtam neki egy puszit.Sajnos ott kellett hagynom mert az orvos azt mondta hogy hagyjuk pihenni.Én egész éjjel ott voltam a terem előtt.Egy percet sem aludtam.Kenny is ott maradt velem hát ha történik valami.Pattie-ék elmentek lebeszélni hogy elmaradnak a koncertek meg minden ilyesmit az elkövetkezendő pár napban.Bár én még azt is kinézem Justinból hogy amikor kiengedik innen akkor még begipszezett lábbal is koncertezik majd.Nagyon makacs és nagyon kitartó.
Reggel olyan 5-6 óra lehetett.Már nem bírtam tovább.Kicsit behunytam a szememet.Ám nem tudtam sokáig pihentetni magamat mivel reggel jöttek Pattie-ék és az orvosok is mászkáltak tehát nem bírtam aludni.Nem is baj,legalább tudom hogy mi történik és nem kell még álmomban is aggódnom.


*3 nap múlva*

-Justin biztos vagy benne?
-Igen,muszáj! Már nagyon rég volt!
-De és ha fájni fog?
-Nem érdekel! Kibírom!

Nem próbáltam tovább győzködni.Tudtam hogy úgy sem érek el vele semmit.

-Hát jó..akkor szólok Schooter-nak és mehetünk a koncertre.
-Ez az! Imádlak! - adott egy nagy puszit a számra.

Tudtam hogy baja is eshet de az benne a jó hogy csak ülni tud így nem tud ugrálni meg táncolgatni tehát nem lehet nagy baj.A táncosok majd végzik a dolgukat.Ő meg majd csak ott szépen énekel.
Szerencsére ezt ő is tudta így biztonságosan telt le a másfél órás koncert.Ahhoz képest hogy csak ült majdnem jobb koncertet adott mint az előzőek voltak.Így meghatóbb volt.
Mikor végzett odajött hozzám majd kirántott a színpadra.Úristen már megint itt vagyok..Ebből megint valami rossz lesz.
Ám legnagyobb meglepődésemre épp az ellenkezője történt.

-Nem tudom,hogy észrevettétek e már a lábamon a gipszet.Biztos nem,na mind egy - poénkodott - volt egy szerencsétlen koncertem és hát nem éltem volna túl ha nincs mellettem életem szerelme,Amy Trescot - adott egy puszit majd folytatta - nagyon szépen köszönök mindent! - fordult oda hozzám.

Nagyon meghatódtam.Hirtelen nem tudtam megszólalni sem.Ám a végén kinyögtem egy lelkes köszönöm-öt s lementünk a színpadról.

Elindultunk a szállodába.Alig vártam már hogy aludjak egy kicsit.Alig alszom már vagy 4 napja.Mindenki így volt vele így hamar elaludtunk.Valahogy még így is nehezemre esett átaludni az éjszakát.Óránként felkeltem.Rossz álmok gyötörtek.Nagyon megérintett ez a pár nap.Mindig visszagondolok Justin szenvedésére és olyankor könnybe lábad a szemem.

Már vagy ötödszörre mentem le a konyhába vízért mikor megláttam Fredo-t.

-Na mi az te sem tudsz aludni? - kérdeztem.
-Valahogy nem jön álom a szememre..
-Így vagyok én is.
-Te figyel,nem nézünk meg egy filmet ha már aludni nem tudunk?
-Felőlem..legalább nem kell unatkoznom egyedül. - mosolyogtam.

Beraktunk egy jó horror-vígjátékot.Valami zombi apokalipszis tört ki egy városban és a menekültek közül egy hapi mesélte el a történetet.Kicsit zagyvalékos volt egyszer nézhető.
Észre sem vettük hogy így elszaladt az idő.Már reggel 6 óra volt.Megbeszéltük hogy készítünk valami kaját a többieknek.Elég furcsa lett a végeredmény.Próbáltunk csendben lenni de annyit nevettünk hogy végül Kenny felébredt és lejött.

-Ti mi a fészkes fenét csináltok itt hajnalok hajnalán? - dörzsölgette meg a szemét.

Nem válaszoltunk csak kuncogtunk egyet.Kenny beállt mellénk segíteni.látta hogy milyen "kaját" csináltunk így megsajnált minket és csinált egy íncsiklandó omlettet.Nem tudom hogy említettem e már de Kenny isteni szakács.Nagyon finomakat tud sütni és főzni.Olyan mint a nagyim.Hehe.

Reggel mindenki letámadta a konyhát ahol mi már szép rendet raktunk és megterítettünk.Mindenki csodálkozott de nem sokat törődtek vele.Befaltak mindent és már indultunk is az újabb fotózásra.
Lehet hogy nem kéne ilyet mondanom de már nagyon unom ezt a sok programot.Mindig ugyan az van.Lelkes rajongó táborok mindenütt,a lesifotósok minden lépésünket lefényképezik.Ám nem tudunk vele mit kezdeni.Úgy sem hagynak békén.
Az benne a rossz hogy egy perc nyugalmunk sincs.De hát már megszoktuk 7 hónap alatt.Az tartja bennünk a lelket hogy hamarosan vége ennek az egésznek és megyünk vissza haza a nyugalomba.