2.évad 8.rész (65.rész)

Bocsi hogy ennyit késtem vele és bocsi hogy ilyen rövid lett.De mint tudjátok kevés az időm,de azért megpróbálok mindent megtenni hogy időben hozzam a részeket.Most nem szeretném húzni az időtöket szóval..jó olvasást! :*

-Édesem,Justin ébresztő. - hallottam egy halk,csilingelő hangot a fülemben.
-Hmm,mi történt? - néztem fel s anyát pillantottam meg.
-Elaludtál de közben haza kellett jönnünk.
-Mi? Itthon vagyok? - eszméltem fel se hirtelen felugrottam. -Vissza kell mennem Amy-hez!
-Kicsim! Nincs semmi baj.Jerry is itt van velünk.
-És Amy? Vele mi van? - még mindig egy kis sokk volt bennem.
-Nyugodj le Justin! Nincs semmi baj.
-Anya mondj már valamit! Mi van Amy-vel?? - idegesen túrtam hajamba.
-Amy.. - sóhajtott - Amy még kómában van.Az orvosok mindent megtettek és sikeres volt a műtét de..még nem ébredt fel az óta.Nem tudják,hogy mi van vele pontosan.Azt mondta a doki,hogy még csak apró találgatások vannak de semmi komoly tényező.
-Úristen! Azonnal oda kell mennem! Majd..majd jövök. - felöltöztem s elhajtottam a kórházig.

Voltatok már úgy,hogy úgy érzitek,hogy egyedül vagytok a nagy világban,és senkire és semmire nem számíthattok? Egyedül kell megbirkóznotok a problémáitokkal és senki nem segíthet? Hát igen.Ez egy iszonyatosan visszataszító érzés.Mikor a kórházban állok és nézem az ablakon keresztül,ahogy a feleségem haldoklik és én nem tudok rajta segíteni,na ez az az érzés,amit senkinek sem kívánok.Látom,ahogy szenved és minden egyes másodpercben rosszabb lesz a helyzete de senki sem segít neki mert nem lehet.Életem legrosszabb percei ezek.Miért nem lehetne normálisan kiélvezni azt,hogy született egy kisfiam? Miért kell ehelyett egy kórházban a feleségemért aggódva éjszakázni és csak várni,és várni míg történik valami? Tudjátok ez nagyon nem fer.Egész életemben segítettem az embereket,sokat adományoztam,próbáltam mindig kedves lenni a rajongókkal is még a rossz napokon is.Minden este hálát adtam az Istennek,hogy élhetek és,hogy ideig eljuthattam.Erre ez a hála? Az emberek nem érthetik,hogy mi is történik velem valójában.Ők csak a sajtó és a TMZ által megismert,hamis vádakkal kialakított személyt látják.Ők csak azt a Justin Biebert ismerik,ám az a Justin egyáltalán nem hasonlít az igazihoz.
Kezeimbe fúrt fejem forró.Megint a sírás kerülget de most erős leszek.Bárcsak segíthetnék rajta.De hogyan?

-Uram! Uram jól van? - jött oda egy nővérke.
-Igen,persze. - még mindig lehajtott fejjel vizsgáltam tovább a padlót.
-Ne hozzak valamit? Nem kér egy kávét? - kedves hangon próbált kicsit életet hozni közénk majd kezét vállamra tette. - Tudja,Amy egy nagyon erős nő. - hirtelen felkaptam fejemet. - Biztos vagyok benne,hogy nem lesz semmi baj.
-Remélem. - alig jött ki hang a torkomon.
-Na,kér egy kávét? - mosolyodott el.
-Igen,köszönöm. - egy apró "mosolyt",bár az inkább csak egy szájhúzás volt,intettem felé.

Miközben az ablakon keresztül bámultam a fehér ágyban fekvő feleségemre,egyre nehezebb uralkodnom az érzéseimen.Mi lesz velem,ha ő..ha itt hagy? Mit kezdek én nélküle? Inkább meghalok vele együtt,minthogy nélküle éljek.
Fejem ismét elnehezült és lefelé hajlott.Ujjaimat tördelve számláltam az óra kettyenéseit.Minden másodperc egyre nehezebb.Olyan,mintha hirtelen minden lelassult volna.A fülem egyszer csak megsüketült.Szememmel a lassan közeledő nővérkét fürkésztem s a kezében lévő kávét,ami nagy gőzzel gőzölgött.
Heves csipogást hallottam az előttem lévő teremből s a nővér a kávét kiejtve kezéből egyből beszaladt Amy-hez.Én csak itt ülök a széken és figyelem a történéseket.Olyan,mintha egy filmben lennék.Minden lelassul és azt sem tudom,hogy hol vagyok.Mire kezdtem feleszmélni már orvosok és nővérek sokasága töltötte el a termet.Az egyik doki újraéleszteni próbálja.Rengeteg gép és szerkezet van náluk.Csövek és drótok lógnak ki Amy-nől.A feszültség felszabadult az emberekben.Mindenki ideges arccal figyeli a történéseket.Én is nagy nehezen felpattanok és az ablakhoz sietek.Nem tudom,hogy mi történik.Félek.Félek hogy valami baj van.
Egyszer csak mindenki megáll.Szívem nagyokat ver.Látom,ahogy a feleségem,a gyerekem anyja hatalmas levegőt vesz majd köhögni kezd.A könnyek vízesésként zúdulnak ki szememből.Nem tudom mit tegyek.
Egy ápoló odajött hozzám és a székre segített.A szemem előtt minden elhomályosult.Kb 10 perc múlva két orvos kijött a szobából és elém léptek.

2.évad 7.rész (64.rész)

Bocsánat hogy megint késtem a résszel de ugye most itt vannak az ünnepek,karácsony,szenteste és hát mint minden normális ember én is a szeretteimmel foglalkozok inkább..de ez nem azt jelenti hogy nem is lesznek részek..csak lehet hogy 1-2 napot késni fogok de az se biztos..megpróbálok mindig időbe hozni és izgalommal teljes részeket alkotni.Mindenkinek sok-sok szerencsébe teljes boldog Új évet és csodálatos,szeretetteli karácsonyt kívánok! ♥ :*

Mikor beléptem az ajtón eléggé meglepődtem.Juss egy üveg pezsgővel a kezében fut vissza s fülig érő vigyor van az arcán.

-Jól vagy? - kérdeztem kicsit aggódva mikor megállt előttem és megölelt.
-Viccel? Ez egy tök jó pillanat.Tudod milyen rég óta várok már erre? Én tudtam hogy lesz valami köztük.Azt nem értem hogy miért vártak eddig.
-Pattie félt hogy elutasítod a döntése miatt.De amint látom akkor nincs semmi baj.
-Nincs hát. - adott egy puszit a homlokomra s megindultunk a többiekhez.

-Éjjen az ifjú pár! - kiabálta Justin kivirulva.

Pattie tátott szájjal csodálkozott.Szint úgy Scoo is.Azt se tudták hogy most mi történik velük.Olyan vicces arcot vágtak hogy muszáj volt elmosolyodnom rajtuk.

-El sem hiszitek milyen rég óta akartam már hogy együtt legyetek ti meg ilyen kis önző létetekre még el is titkoljátok előlem.Chh felháborító. - viccelődött Juss.
-Akkor nem bánod? - még mindig a sokk alatt álló Scooter törte meg a nagy csodálkozást.
-Dehogy is.Hülye vagy? - ölelte meg. - Te meg ha legközelebb valamit nem mersz elmondani mert félsz a véleményemtől akkor is nyugodtan tedd meg ugyan is a te döntésed és különben is tudod hogy mindenben melletted állok ugyan úgy ahogy te is mellettem.Szeretlek anya és tudod hogy soha nem haragudnék rád,főleg nem egy olyan miatt amitől boldog vagy.Ha te boldog vagy akkor én is. - lépett oda Pattie-hoz és adott neki egy puszit s megölelte.
-Köszönöm. - ismét sírásba kezdett.De ezek más könnyek voltak.Ezek őszinte örömkönnyek.
-Akkor talán tényleg ünnepelhetnénk ha már itt vagyunk és mindenki boldog. - szóltam.
-Remek ötlet! - kiáltotta el magát Kenny s meg is indultunk a büféhez rendelni egy kis kaját meg pezsgőt majd irány fel a szobába átöltözni.

Miután mindenki átvedlette az izzadt,koszos ruhákat és meghozták a rendeléseket,kezdődött is a buli.Persze én nem ittam semmit és Justin is visszafogta magát.Pattie és Scoo nagyon örültek és elég rendesen beleélték ebbe a buliba magukat persze Kenny-vel és Fredo-val együtt.Én meg Juss egy kicsit félre vonultunk hogy azért még is megbeszéljük ezt a dolgot.

-Akkor biztos nincs semmi baj?
-Persze édes,ne aggódj. - mosolygott.
-Akkor jó. - mosolyogtam vissza majd adtam neki egy puszit.
-Várj. - fogta meg kezemet s kajánul szólt mikor el akartam indulni vissza a többiekhez.
-Mi az? - fordultam vissza meglepődve.
-Csak... - közelebb lépett és derekamra tette kezét.
-Justin mit szeretnél? - mosolyogtam el kissé perverzül.
-Tudod te azt. - nyalta meg száját.
-Juss..ugye nem gondolod komolyan? Tudod hogy nem lehet.Még a végén Jerry-nek tojás feje lesz. - itt mind a ketten elnevettük magunkat.
-De akkor csak had csókoljalak meg.
-Hajrá. - suttogtam.

Justin olyan volt mint egy sexisten.Azokkal az iszonyatosan gyönyörű szemeivel folyamatosan enyéimbe mélyült.Na meg az a csábító,puha ajkai..Az őrületbe kerget vele.Felvette azt a "kikészítelek a sexiségemmel" arcot és ahogy látta hogy mennyire szenvedek még képes volt rajtam nevetni is.

-Csókolj már meg az istenit! - szakadt fel belőlem.
-Még várj. - közelebb hajolt.

Már csak egy hajszál volt köztünk.Ajkai súrolták enyéimet.Hasamban megjelentek a pillangók és meleg érzés fogott el.Egyre gyorsabban vettem a levegőt.Szemeim csukva voltak.Vártam a csodát.
Éreztem hogy Juss is szenved de még is ki akar készíteni.Izmai megfeszültek.Nem bírtam tovább,megragadtam pólóját s magamhoz rántva jó mélyem megcsókoltam.J fenekemre csúsztatta kezeit s lassan a falhoz közelítettünk hogy azért ne a többiek szeme láttára enyelegjünk.

-Jus-ju-Justiiin! O-o! Baj van! Azt-azt hiszem hogy... - váltam el tőle.
-Mi a baj? Úristen! Anyaa! Gyertek segítsetek! - kiabált a többieknek.
-Justiiin! - ordítottam el magam. -Elfolyt a magzatvíz! - vigyorogva sírtam ugyan is a szívem eszméletlenül szúrt.

Tudtam hogy erősnek kell lennem.Minden erőmet összeszedve próbálta magamat segíteni.Kenny és Juss a karjaiba vettek s úgy mentünk le a lépcsőn.Elhihetitek hogy mit kellett nekik átélniük.Szegénykéim.Justin tiszta ideg volt.Láttam rajta hogy ő is inkább sírna de erős volt és még nyugtatgatni is volt ereje.
Azt hiszem ezért kapták ők a férfi nevet.Én nem hiszem hogy kibírnám ilyen "nyugodtan".
Olyan gyorsan leértünk a parkolóhoz hogy gondolkodni sem volt időm.Beszálltunk a kocsiba és olyan gyorsan hajtottunk a kórházba hogy egy piroson is átmentünk.Azért imádkoztam hogy ne jöjjenek a rendőrök utánunk.Azzal elég sok időt vesztenénk.Kb 5 perc alatt oda is értünk a kórházba s ott már várt minket egy egész ápoló csapat ugyan is Pattie útközben betelefonált a dokihoz.

-Mély levegőt vegyen és fújja ki! Nem lesz semmi baj anyuka! - biztatott az egyik s átraktak egy hordágyra.
-Hamar túl lesz rajta. - mosolygott a másik.
-Jól vagy kicsim? - hajolt felém Justin.
-Szeretl... - minden elhomályosult.

Annyit éreztem még hogy valaki megszorítja a kezemet.Homályosan láttam.Sírást is hallottam meg nagy kiabálást.Ez után minden fehér volt.Nem éreztem a testem.Arra koncentráltam hogy a baba túlélje.Biztos vagyok benne hogy minden rendben lesz.Ha már 9 hónapig nem volt semmi akkor most is minden rendben lesz.Még ha az életembe is kerül de az én kisfiam nem fog meghalni.Ezt megígérem.

*5 óra múlva*

*Justin szemszöge*

Olyat érzek amit nem tudok elmondani.Ez egy olyan érzés hogy lehetetlen még elképzelni is.A feleségem és a gyerekem életveszélyben van és kitudja mi folyik a műtőben.Lehet hogy már nem is élnek.

-Én belehalok ha valami bajuk lesz. - folytak végig könnyeim az asztalra.
-Jajj ne mondj ilyeneket kisfiam,minden rendben lesz!  - biztatni próbált anya de közben ő is zokogott.
-Mi van ha nem sikerül a műtét? - néztem rá.
-Biztos vagyok benne hogy a doktor úr kezében tartja a dolgokat és nem lesz semmi baj.
-Mielőtt elájult azt kérdeztem hogy jól van e...erre ő azt akarta válaszolni hogy...szeret. - itt eltört a mécses és olyan szinten elkezdtem bőgni ahogy még életemben nem tettem.
-Ne sírj kérlek! Minden rendben lesz! - anya is követte példámat.
-Mát órák óta bent vannak.Szerinted ez egy sima szülésnél normális? - akadtam ki.
-Ne veszítsd el a fejedet!
-De ha egyszer a feleségem és a gyerekem élete a tét? Mi van ha már rég halottak csak nem merik megmondani az igazat és azért nem jönnek ki.Hallják!!? Jöjjenek ki! - ütögettem meg ököllel a műtő ajtaját.
-Justin,hé haver! Légy már eszednél! Gyere inkább menjünk ki a levegőre egy kicsit! - fogta meg vállamat erősen Kenny s a kijárat felé invitált.
-Hagyjál megy egyedül is. - azzal kirohantam s jó erőset beleütöttem a falba.

Még soha nem éreztem ilyet.A düh,a szeretet,az aggodalom,és a végtelen sírás keveredett bennem amik könnyek és kiabálás módján ki is törtek belőlem.

-Miért velem történik z? Miért? Isten mond meg hogy miért teszed ezt velem? Mit ártottam én neked? - ordítottam az ég felé. - Miért vagy ilyen szemét velem? - térdre estem s kezeimbe fúrva arcomat,sírtam tovább.
-Ne csináld ezt magaddal ember.Minden rendben lesz.Csak egy kis ideig eltarthat míg stabilizálják az állapotát.
-De aggódok értük haver.Soha nem éreztem még ilyet..Érted? SOHA!
-Tudom..tudom. - halkult el hangja.Arca neki is vörös volt.
-Juss! Gyere! - lihegve lépett ki az ajtón Fredo.

Nem kérdeztem csak rohantam egyből befelé.

-Mi-mi a baj? - kérdeztem dadogva.
-Amy hív. - megkönnyebbült arccal nézett rám anya.
-Úristen. - indultam be egyből hozzá.
-Várjon egy percet Mr.Bieber! Előbb nyugodjon meg. - szólt utánam a doki.
-Dehogy is! Most a feleségemről van szó.
-De... - nem érdekelt amit mond egyből bementem hozzá.

Ám lehet hogy még is hallgatnom kellett volna rá ugyan is ami fogadott az eléggé ijesztő volt.

-Szia édes. - suttogott ám én megtorpantam.Tudom hogy nem így kéne reagálnom de..nem tehettem róla.Mintha nem is ő lenne abban az ágyban.

Iszonyatosan elcsesztem.Nem szólt csak hatalmas könnyek folytak végig arcán.

-Ilyen gusztustalan vagyok? - még mindig a könnyeivel küszködve próbált meg egy apró mosolyt görbíteni arcára.

-Nem! Gyönyörű vagy!

-Azért állt tőlem 3 méterre ugye? De nem baj.Én is megijednék magamtól ha a helyedben lennék.

-Annyira aggódtam érted! És Jerryért is. - elszakadt a cérna s én is zokogni kezdtem.Összeszedtem magam s erősen megöleltem. - Szeretlek Amy Trescott! Mindennél jobban szeretlek,érted? - adtam neki egy csókot. - Nem érdekel a kinézeted csak az a lényeg hogy életben vagytok és minden rendben van.

-Én is szeretlek Justin Bieber. - alig volt szegénykémben erő de még is olyan erősnek tűnt.Gyenge kezét enyémre csúsztatta.

-Mr.Bieber,Mrs.Bieber! Ő itt az új kis családtag! - jött be a doki és egy ápolónő aki karjaiban tartotta a már felöltöztetett és egészséges kisfiúnkat.

-Nézd! Itt van! - könnyeimet letörölve kivirultam Jerryt látva.

Azonnal felpattantam és elvettem a nővér kezéből.

-Szia kisöreg. - adtam neki egy puszit. - Én vagyok apa,ő pedig anya! - fordítottam Amy felé majd a mellkasára tettem.

-Uram,inkább még csak maga fogja őt.Mrs.Bieber gyengesége kiszámíthatatlan.Még pihennie kell.

-Óó,értem. - visszavettem a picit ám furcsálltam hogy Amy meg sem szólal. - Amy! Amy! Úristen! Doktor úr nem mozdul! 

-Kérem menjen ki! - azonnal odalépett s a pulzusát nézte.

Teljesen összezavarodtam.Jerry-vel a kezemben szaladtam ki a teremből.Az előbb még ott beszéltünk most meg egyszer csak meg sem mozdul.Én már nem bírom ezt.Egy nővér kijött hozzám és megkért hogy adjam vissza neki a babát hogy berakhassa a többi közé.

-Kérem legalább hadd vigyem el én addig! - ha már nem lehetek a feleségem mellett akkor legalább a gyerekemre hadd vigyázzak én.

-...Jól van. - sóhajtott egyet.

-Köszönöm! 

Mivel anyáék visszamentek a szállodába Amy-nek pár ruhájáért ezért csak én maradtam ott.Nem is tudják hogy rosszul lett.Nem is látták még Jerry-t.Pedig olyan tökéletes.Gyönyörű kék szemei és barna hajacskája van.Hibátlan.

Egy folyosónyit mentünk.Direkt lassan mentem hogy minél többet lehessek vele.Közben halkan gügyögtem neki ő pedig mosolygott rám.Annyira gyönyörű.Olyan jó a karjaimban tartani és érezni ahogy a kicsi szíve dobog.Annyira vártam már hogy megérkezzen.

Bárcsak Amy is felépülne.Annyit szenvedett ezért a kis csöppségért és még nem is foghatta meg igazán.

Mikor odaértünk a teremhez valami édes és meleg érzés fogott el.Sok kicsi baba egy helyen.Olyan édesek voltak.De valahogy ahogy körbenéztem egyik sem volt olyan tökéletes mint az én kisfiam.

Lassan átadtam őt a nővérnek s figyeltem amint beviszi és befekteti egy kiságyba.

Megkönnyebbülten csoszogtam vissza a műtő felé.Legalább a gyerekem már nincs veszélyben.Viszont mikor odaértem az ajtó elég és meghallottam a gépek csipogását és a doki meg a segítők kiabálását hogy "szikét meg fertőtlenítőt" na akkor minden visszatért belém.A szívem hevesen vert.Kezemet karmolászva mászkáltam föl s alá hogy nyugtassam magam.A végén már nem bírtam és jobbnak tartottam hogy ha kimegyek megint a friss levegőre hogy ne halljam azokat a hangokat.

Mikor kiléptem az ajtón a meleg nyári szellő megcsapott.Közben Scooterék is épp akkor értek oda.

-Na,mi történt? - egyből jött oda hozzám anya.

-Ne is kérdezd. - hajtottam le fejemet. - Miután bementem Amy tiszta csont és bőr,ott feküdt előttem az ágyon és..kimerült és meggyötört.És nem tudtam rajta segíteni! Érted? - könnyeim ismét előtörtek és én anya nyakába borultam.

-Sss ne sírj édes! Minden rendben lesz.

-Én meg csak ott álltam és megdermedve azt sem tudtam hogy hol vagyok..ő meg..ő meg elkezdett sírni..és..és.. - folytattam.

-Nyugi! Ne sírj! Meg fog gyógyulni! Segítenek neki ne aggódj!

-Azt mondtam neki hogy mindennél jobban szeretem és ő is engem.A doki behozta Jerryt aki tökéletes - mosolyodtam el - Megfogtam az ölembe és annyira hibátlan hogy el sem hiszed! Odaakartam adni Amy ölébe de a doki mondta hogy még ne mert nagyon gyenge..erre észrevettem hogy nem lélegzik és meg sem mozdul..

-Jézusom! Jól van nincs semmi baj! Nyugodj meg! Végy nagy levegőt!

-Ott haldokolt a szemem előtt! Annyit szenvedett és még csak meg sem tudta fogni a saját gyerekét.Miért teszi ezt velünk az Isten? - ismét magasabb hangnemre váltottam majd hirtelen elakadt a szavam is.

A könnyek és a sírás fölém kerekedett és nem hagyott.

2.évad 6.rész (63.rész)

*4 és fél hónappal később*

 *Amy szemszöge*

Már annyira izgul az egész család.Hatalmas pocim van és hamarosan szülök.Nagyon várom már a kis jövevényt.Szeretném már megismerni és ezzel nem csak én vagyok így.Justin minden este mikor már fürdés után szépen befeküdtünk az ágyba,beszélget Jerry-vel és olyankor olyan cuki.Jó apa lesz.Bármikor elfolyhat a magzatvíz szóval vigyáznom kell.Nem szabad már megerőltetnem magam.Juss még arra is vigyáz hogy a lépcsőn -megint- ne menjek egyedül.

-Jössz már kicsim? - kiabált be J.
-Igen csak még hozok egy pár cuccot.
-De ne sokat! Várj inkább segítek. - jött be az ajtón s mikor meglátta a 2 utazó táskát az arca elsápadt.

Ja amúgy épp most indulunk egy kis kirándulásra.Először Pattie is és a többiek is nagyon nem akarták a helyzetem miatt de én ragaszkodtam hozzá.Velem meg természetesen nem lehet veszekedni.Így hát még is elmegyünk.Nem tudom miért olyan nagy cucc.Tök közel van és ráadásul a kórház is csak 4 kilométerre van.Ha netán,esetleg,véletlenül megkezdődne a szülés akkor még simán odatudunk érni.Ugye?

-Amy,drága szerelmem,csak 2 napra megyünk el.Minek ennyi cucc? - nézett rám.
-Hát,tudod te ezt nem értheted.Nem bírtam itthon hagyni ezeket a ruhákat.Ráadásul terhes vagyok,kell váltóruha is meg minden.És a gyógyszereket is el kell vinni.
-Jajj nehogy már a gyógyszerekkel gyere. - nevetett. - Egyetlen dobozkában van az összes amit egyébként már bepakoltam.
-Shh,ne szólj bele. - felemelt fejjel,győzelemittasan mentem az ajtóhoz ám rá kellett jönnöm hogy nem férek ki a cuccokkal együtt.Lehajtottam a fejemet. - Segítenél? - Juss csak nevetett s elvette a kezemből a két gurulós táskát.
-Hölgyem,a kocsi előállt! - nyitotta ki a kocsiajtaját Kenny s illedelmesen besegített.
-Ohh,köszönöm.

J is beült a volánhoz s mikor már minden és mindenki megvolt elindultunk.Az út elég beszélgetősen telt.Sokat nevettünk.Viszont lehet hogy nem kellett volna ennyit nevetnem ugyan is néha éreztem hogy beleszúr a szívembe.Ám inkább nem szóltam nehogy visszaforduljunk.Gondoltam biztos elmúlik.Nem törődtem vele s egy idő után tényleg elmúlt.

Kb fél óra múlva meg is érkeztünk.Egy gyönyörű hatalmas szálloda,tengerpartra néző ablakokkal.Imádom.Beléptünk az aulába s megközelítettük a recepciót.Pattie nevére vettünk ki három szobát hogy mindenkinek kényelmes legyen.Én Juss-al leszek együtt,Pattie Scoo-val (!),Kenny és Fredo pedig együtt.Hát igen.Eleinte nagyon ellenkeztek de rábeszéltem őket hogy mikor részegek akkor is mindegy hogy együtt alszanak akkor most miért ne menne.
Mivel Justin még mindig nem tudja hogy mi van Scooterék.kel azért ő csak úgy tudja hogy egyenlőre csak haveri alapon vannak együtt.Remélem azért majd most elmondják neki.Nem tudom hogy miért kell neki ennyire félnie.A fia már nagyfiú...vagy is..fogjuk rá.De akkor is megtudja érteni hogy az anyja túllépett és szeretne normális életet.Biztos vagyok benne hogy Juss is örülne nekik.De hát én nem szólok bele.Intézzék el egymással.Én nem akarok vitát de sokkal egyszerűbb lenne ha már rég elmondták volna neki.
elvittük a szobákba a cuccokat és kipakoltunk.Vagy is én meg Pattie.A fiúk körülnéztek és ránk hagyták a piszkos munkát.Tipikus férfiak.

-Tuti hogy a medencénél stírölik a csajokat. - unott hangon törte meg a csendet Pattie.
-Az biztos. - nevettem.
-Most jól vagy?
Kicsit eltűnődtem hogy elmondjam e neki a szívszúrásokat de... -Igen köszönöm. - mosolyogtam rá.Jobb ha nem idegeskedik. - Figyelj!?
-Hmm? - nézett rám.
-Mikor akarjátok elmondani neki?
-Már mint mit? És kinek?
Tudod te azt. - néztem rá összehunyorított szemekkel.
Sóhajtott egyet. -Tudod ez nagyon kínos nekem.Nehéz a szemébe mondani hogy mi a helyzet.
-De miért?
-Tudod..mikor Jeremy otthagyott engem terhesen egyedül akkor..még az is megfordult a fejemben hogy elvetetem a babát.De velem ott voltak a szüleim és segítettek.Ha ők nem lettek volna akkor most Justin nem lenne ilyen édes,aranyos, tehetséges fiú,sőt felnőtt férfi.De viszont neki már nem adatott meg az az érzés amikor az apjával kosarazhatott volna és mellette lett volna amikor kellett.Jeremy már cserben hagyta,én nem akarom.Nem akarom hogy azt érezze hogy én is itt akarom őt hagyni.Tudom hogy mint ment keresztül amikor kezdte felfogni ezt a dolgot.Mindennap arra vágyott hogy vele legyen az apja.De nem volt ott.És ez nekem,mint anya,látni a gyerekemet mindennapos szenvedésben..az..az elmondhatatlan.Olyan érzés mintha a szívedből kitépnének egy darabot.Iszonyatosan fájt látni hogy milyen elkeseredett és hogy minden este sír.És tudod mi a legrosszabb benne? - könnyesedtek meg szemei. - Tudni hogy én is hibás vagyok.Ha nem romlik meg a kapcsolatunk Jeremy-vel akkor még most is szerető család lennénk. - itt elszakadt a cérna és zokogásba kezdett.
-Shh! - azonnal magamhoz húztam és jó szorosan megöleltem. - Ebben nem vagy egyáltalán hibás.Jeremy nem érdemelte meg hogy ilyen szerető és gyönyörű felesége legyen.Akkor még nagyon fiatalok voltatok.Azt sem tudta mit csinál.Biztos vagyok benne hogy csak megijedt a gyerek hallatára és azért adta fel.Én is ettől féltem..hogy Juss is megrémül és itt hagy.De tudtam hogy szeret és hogy ő más.Hidd el,az ilyet megérzi az ember.Ha ezt te is érzed Scoonál akkor mi értelme titkolni?! Csak add ki magadból és sokkal jobb lesz.Szerintem Justin nagyon fog örülni neki.
-Igazad van. - szipogott. - Az a szemét nem érdemli meg hogy ennyi év után még sírjak miatta.Csak úgy kitekerném a nyakát hogy megkeserítette a gyerekünk életét.
-Azt elhiszem. - nevettem.
-Na jó.Akkor most megkeresem Jujut és elmondom neki.
-Várj jövök én is.

Szerencse hogy van a szállodában lift ugyan is olyan meredek lépcsők vannak hogy nehezen jöttem volna le.Egyből az udvarra a medencéhez mentünk.Hát persze hogy ezek már koktéllal a kezükben méregették a szukákat.Már bocsánat a kifejezésért.

-Tetszik amit látsz? - Juss mögé álltam úgy hogy ne vegyen észre s belesúgtam a fülébe.
-Nagyon is. - szerintem nem vette észre hogy én vagyok az.
-Mi a neved cicafiú? - incselkedtem.Kíváncsi vagyok képes lenne e....
-Sajnálom,feleségem van és szeretem. - fordult meg s egy "csöppet" láttam az arcán a meglepődést. - Ohh hát te vagy az édes. - kínosan mosolygott.
-Látom jól szórakoztok. - adtam egy kaján csókot ajkára de úgy hogy minden körülöttünk lévő bikinis csajszika lássa.
-Mi ez a nagy szenvedély? - nyalta meg száját.
-Semmi csak kicsit sok itt a..bocs inkább úgy mondom hogy kevés a ruha.
-Jajj egyelek meg.Csak nem féltékeny vagy? - adott egy puszit az orromra s kezeit derekamra tette.
-Nem,csak tudod..ami az enyém az az enyém. - kacsintottam egyet. - amúgy Pattie-nak mondani valója van. - ezt már kicsit hangosabban mondtam hogy ő is felfigyeljen rá és végre kiderüljön az igazság.
Nagyot sóhajtott majd Scoora nézve egy pillantást el is kezdte. -Fiam,már rég óta el akarom mondani de féltem.Féltem hogy el fogsz ezért utasítani de itt volt velem Amy és segített.Na szóval.. - odalépett Scooterhez és átölelte a derekánál. - Justin,mi..együtt vagyunk.

Nagy csönd jött le közénk.Mindenki Juss reakciójára figyelt.Pattie levegőt se mert venni.Egyszer csak fogta magát és megindult nagy irammal befelé.

-Tudtam hogy baj lesz,tudtam. - zokogásba kezdett Pattie.
-Shh nyugi semmi baj. - fogtam magam és J után mentem.


Bocsi hogy ez is rövidebb lett a kelleténél de pont egy jó részhez értem és muszáj volt itt befejezni.Hehe:3 Hisz tudjátok milyen vagyok :)) Remélem mindenkinek tetszik.A kövit 3-4 nap múlva hozom.
Puszim :*

2.évad 5.rész (62.rész)

Kezét derekamon tartva kezdett magával húzni a nappaliba.Ajkaink még mindig egymáson voltak.Justin lefektetett a kanapéra majd rám dőlt.Testünk között a levegő sem tudott utat törni.Szorosan hozzám simult s érzékien csókolt.Kezeivel délre evezett s gatyámat kezdte el levetni rólam térdre emelkedett s úgy húzta le a ruhadarabot.Miközben ezt a műveletet elvégezte én már nyúltam is a pólójáért s lerántottam róla.Mivel rajtam ilyen gombos ingszerűség volt Juss gondolta egy kicsit bevadul s ahogy volt rajtam a felső megfogta a két oldalát s szabályosan széttépte a gombokat.Kicsit sajnáltam azt a felsőt mert tök aranyos volt..de megérte! Visszadőlt s kajánul faltuk egymást.Ujjaival bugyimhoz közeledett.Lassan benyúlt majd egy kis simogatás után behatolt.

-Megjöttem! - lépett be Pattie az ajtón nagy szatyrokkal a kezében.
-Úristen. - pattant fel rólam Justin majd én is takargatni kezdtem magam.
-Ohh,bocsánat! Nem is zavarok! - látszott az arcán hogy ezt tényleg nem kellett volna meglátnia.Fogta magát majd egy kínos mosollyal besietett a szobájába.
-Láttad ezt? - fordult felém Juss suttogva száján pedig ott ült a vigyor.
-Ez gáz volt. - vigyorogtam vissza.
-Nem is kicsit.Inkább folytassuk fent. - közelebb lépett majd adott egy érzéki csókot.
-Aww. - nyaltam meg számat. - nem lehet.Most segítenem kell Pattie-nak..nem láttad hogy mennyi csomagot hozott?!
-Ahj bébi már beindultam..csak 5 perc.Gyors menet?
-Nem lehet.Képes lennél ezek után még hancúrozni? Egy kicsit nyomasztó érzés lenne hogy anyud itt van lent és egyedül pakol miközben mint ott fent..na érted.
-Digi-dugi? - mosolyodott el perverzül.
-Ahj Justin! - löktem vállba majd a gatyámért nyúltam s nagy nehezen felvettem.

-Sziia.- kopogtam Pattie félig nyitott ajtaján majd kicsit félve beléptem.
-Áhh szia kicsim,sajnálom hogy megzavartalak titeket.De azért legközelebb felmehetnétek. - mosolyodott el kínosan.
-Sajnálom! Én mondta Jussnak hogy menjünk fel de makacs.
-Értem. - igazgatta a zacskókat hogy ne dőljenek el.
-Egyébként segíthetek valamit?
-Hát..ha van kedved akkor főzőcskézhetnénk valamit.
-Nem Kenny akart ma főzni?
-De igen csak útközben felhívott és mondta hogy találkozott egy régi ismerősével vagy mi és hogy megvan a mai programja így ránk maradt a kaja. - mosolygott.
-Értem.Hát akkor kezdjünk is bele. - mosolyogtam vissza én is.

Megragadtam két könnyebb zacskót a többit pedig Pattie hozta.
Kipakoltuk az összes cuccot s megkezdtük a nagy főzőcskét.

*Justin szemszöge*

Mikor anya belépett az ajtón majd kiugrott a szívem.Kicsit kínos helyzet volt de hát nincs ebben semmi szégyen.Felnőtt emberek vagyunk azt csinálunk egymással amit akarunk.Most valamit kavarnak a konyhában.Gondoltam én felmegyek a szobába és írok egy dalt a kicsinek.Ha már egyszer tudjuk hogy kisfiúnk lesz,a születésére megírok egy dalt.Elterültem az ágyon s a kezemben egy tollal és a szöveges füzetemmel belekezdtem a dalba.Mivel még elég friss volt ez a reggeli érzés hogy megtudtuk a csodás hírt ezért elég könnyen jöttek a sorok.

*pár órával később*

"-Hát szerintem berakjuk a sütőbe és fél óra múlva már készen is lesz.
-Remek. Remélem finom lesz.
-Legközelebb nem csilis csirkét kell csinálni mert sokáig tart.Már 2 órája csináltuk.
-Így elment az idő?! Vajon Justin hova tűnt?
-Nézd meg fent." - félkómában hallottam az ajtón beszűrődő beszélgetést ám nem volt kedvem kinyitni a szemem így aludtam tovább.

Ez a dal eléggé kifogott rajtam.Nagyon elfáradtam és még a vége hiányzik.Hallottam a lassú lépteket a lépcsőn majd az ajtó nyikorgását.

-Alszol édes? - suttogott Amy.

Úgy tettem mintha aludnék.Kíváncsi voltam hogy mond e valamit.Mint a filmekben mikor a csaj beszél a kómában lévő pasijához hogy mennyire szereti meg ilyenek.
Leült az ágyra s ráhajtotta fejét hátamra.Ici-picit kinyitottam a szememet s láttam ahogy a füzetet nézi.Miközben olvasta láttam hogy könnybe lábad a szeme.Remélem hogy nem attól hogy olyan rossz lett.
Hallottam ahogy anya is belép a szobába.

-Mi a baj édes? - suttogta.
-Nézd? - odanyújtotta neki a füzetet. - Olyan gyönyörű!
-Úristen kisfiútok fog születni? - csillogtak meg szemei miután elolvasta.
-Jajj tényleg neked még nem is mondtam.Igen,kisfiúnk lesz.És Justinnak is tetszett a Jerry név szóval..
-Jerry Bieber.Gyönyörű név.
-Szerintem is.
-Amy,mond,szerinted milyen apa lesz?
-Én 100%-ig biztos vagyok benne hogy ő lesz a világ leges legjobb apukája.Ahogy Jaxoval és Jazzyvel bánik az valami csoda.És tudom hogy mindig itt lesz velem.
-Szereted őt?
-Az életemet adnám csak hogy ő boldog lehessen. - pottyant ki a szeméből egy könnycsepp.


Olyan jó volt ezt hallani.Jólesik ha ilyen véleménye van rólam.

-Te fent voltál? Te kis piszok. - lökött meg.
-Ü-ü. - hümmögtem még mindig csukott szemmel.
-Kisfiam,nem szép dolog hallgatózni. - ütött combon anya.
-Nee. - elfordultam és 'sírni kezdtem" mint egy 5 éves erre elkezdtek hangosan nevetni. - Ne bánts. - duzzogtam.
-Jerry-nek írtad ezt a dalt? - váltott komolyabb hangra.
-Hát..igen.Úgy éreztem hogy kötelességem.És szerettem volna megörökíteni a gyermekünk születését.Ha  20 év múlva ezt a számot énekli majd a kisfiam akkor tudni fogom hogy tudja hogy mennyire szeretjük és hogy mit éltünk át ahhoz hogy őt biztonságba tudhassuk.Tulajdonképen ez a lényege a dalnak.
-Nagyon gyönyörű lett.Szeretlek. - adott egy puszit.
-Köszönöm.Én is téged.

Nem rész!

Sziasztok! Sokan chat-ben kérdeznek meg olyanokat pl: hogy hogyan illesszenek be akármit is a blogjukba.Mivel chat-ben elég kevés szöveget lehet írni ezért itt a facebook profilom.Nyugodtan jelöljetek be és bombázhattok a kérdésekkel :) https://www.facebook.com/profile.php?id=100003539244751
Puszim :*

2.évad 4.rész (61.rész)

Este már hamar elaludtunk.Amy még egyszer-kétszer bepróbálkozott de belül ő sem gondolta komolyan.Ez amolyan huncutkodás féleség volt.

*Reggel 8 óra*

-Jó reggelt álomszuszék. - ébresztettem szuszogva s hozzábújtam.
-Szia. - adott egy puszit.
-Figyu,arra gondoltam hogy betervezhetnénk egy családi programot.Mát mint te,én és a babucink.Elmehetnénk a dokihoz hátha vannak fejlemények. - tudtam hogy lesznek új információi számunkra ugyan is azzal ébresztett hogy felhívott és elmondta az előző vizsgálat eredményeit.

Mikor meghallottam hogy mehetünk ultrahangra felcsillant a szemem.Végre megtudhatjuk hogy kisfiúnk lesz e vagy kislányunk.Természetesen Amy-nek csak tapogatózva mertem lassan beadni a híreket hogy nehogy egyszerre sok legyen.

-Okés jól hangzik.Remélem akkor az is kiderül hogy minek fogjuk nevezni. - mosolyodott el.
-Én is. - adtam egy csókot neki majd felkeltem s elkezdtem öltözni.

Lementem a konyhába és a már reggeliző family összes tagja ott ült az asztalnál.

-Ilyet se sűrűn lát az ember.
-Neked is jó reggelt Juju. - szólt csilingelő hanggal anya.
-Anya tudod hogy nem szeretem ezt a becenevet.Inkább szólíts Biebs-nek.
-Úgy hívlak ahogy akarlak! Punktum!

Természetesen az anyai parancsnak nem lehet nemet mondani szóval inkább ráhagytam.
Leültem én is s Amy-nek is mertem a rántottából.

-Jó reggelt! - slattyogott le a lépcsőn.
-Szia kicsim. - nézett rá anya. - olyan jó így látni.
-És nem fáj? - a reggel első fárasztó kérdése jött ki Fredo-ból.
-Mi? - nevettünk.
-Hát hogy ekkora a hasad. - értetlenkedett.
-Inkább feküdj még vissza aludni. - röhögött.
-És ki mit csinál ma? - kérdezte Scoo.
-Mi Amy-vel elmegyünk a dokihoz hátha vannak fejlemények.
-Ahh de jó. - csillogtak meg anya szemei. - Szóval megtudjátok hogy fiú s vagy lány unokám lesz?
-Igen. - mosolygott a mellettem ülő kismama.
-Akkor majd ha kiderül egyből hívjatok fel ugyan is én meg elmegyek egy kicsit vásárolgatni amiben Scooter is segíteni fog nekem és veszünk majd egy pár kis ruhát a babának.

*Amy szemszöge*

Ahogy Pattie kimondta rögtön eszembe villant hogy a múltkori randijukat meg sem beszéltük még.Pattie szinte a szemével beszélt hozzám és közölte velem hogy együtt vannak.

-Okés. - mintha mit sem törődtem volna az előbbi szemakciónkkal falatozgattam tovább a reggelimből s mikor senki sem figyelt már rám egy enyhe kacsintást dobtam felé amit ő is visszaküldött.
-És te Kenny? Mit jót csinálsz ma? - néztem rá.
-Hát..gondoltam elhívom egy kanapés randira az előszobába Fredot hogy ne unatkozzak.
-A-a.El kell utasítanom ezt a nagyszerű felkérést ugyan is én ma mással megyek randizni.
-Nemár akkor unatkozhatok itthon?
-Főzzél valamit. - szóltam.
-Igazad van. - mosolygott.
-Neki mindig. - adott Justin az arcomra egy puszit majd felállt s elvitte a tányérját a mosogatóba.


Én is befejeztem szóval követtem őt s felmentem normális ruhát felvenni.Tudjátok ha az ember terhes akkor nem igazán jönnek rá a régi megszokott öltözékei.Hát ez van nálam is.Szerencse hogy Kenny vett nekem normális utcai kismama ruhákat.
Magamra kaptam pár göncöt és lementem a többiekhez.

-Mehetünk édes? - kérdeztem.
-Persze csak hozom a kocsikulcsot.

Elszaladt a konyhapultig addig Pattie felsegítette rám a cipőt.Eléggé kínos érzés mikor még a cipődet sem éred el és az "anyósodnak" kell rád adnia.Lehet hogy mások még élveznék is de nekem kellemetlen volt.Na mindegy.Kimentünk a kocsihoz és óvatosan beültem.

-Aztán okosan. - súgtam Pattie fülébe mikor becsuktam az kocsiajtót.

Válasz képen kacsintott egyet majd megindult befelé.Mi is elindultunk s izgalommal teli örömökkel vártuk hogy odaérjünk.

-Szerinted mi lesz? - Justin törte meg a csendet.
-Hát..már beszéltünk erről Pattie-val és ő azt mondta hogy nagy valószínűséggel kisfiú lesz mivel még csak 4 hónapos és már ekkora a hasam.Viszont lehet az is hogy egy nagy kislányunk lesz. - nevettem fel.
-Az a lényeg hogy egészséges legyen. - mosolygott.
-Pontosan.De azért valld be hogy te is nagyon kíváncsi vagy.
-Tudod nagyon megtetszett nekem is ez a név és...azért remélem hogy ez lesz a neve. - egy pillanatra felém fordította a fejét. - Szóval...ki ne lenne kíváncsi? - szakadt fel belőle amitől nagyon megijedtem s ugrottam egyet. - Megijedtél? - nevetett.
-Szerinted? Ahj utállak. - ütöttem enyhén vállba.

-Kérem fáradjon a terembe. - hívott be a doki az ultrahang szobába.
-Doktor úr! A férjem is jöhet?
-Persze. - mosolyodott el.

Befeküdtem egy fehér ágyba és a doki bekente valamivel a hasamat s rárakta az a ultrahangfejet.Megfogtam Justin kezét s mikor megláttuk azt a csodálatos kis valamit a képernyőn kijött egy könnycsepp a szememből.Örömkönny volt.Láttam hogy Juss is nehezen takarja el érzéseit.Csak mosolygott pedig tudom hogy legszívesebben ugrándozott volna mint egy kisfiú.

-Doktor úr,már megtudhatjuk hogy kisfiú lesz e vagy kislány? - néztem rá kérdően mire a doki hasonló arckifejezéssel nézett Justinra.Én is felemeltem Juss felé a fejemet de akkor ő már csak gyanúsan vigyorgott rám. - Mi folyik itt? - sejtető szemekkel néztem mindkettejükre.
Justin bólintott egyet a dokira. - Szeretnék hogy most mutassam meg vagy inkább otthon? - jelent meg egy amolyan "kínos helyzetbe hoztál,menjetek már haza" mosoly az arcán.
Ránéztem Jussra s egyből tudtuk hogy mit mondtunk.

-Most! - szólaltunk meg egyszerre.
-Na akkor nézzék az ott a keze.....

Kb. 5 percig magyarázta a testrészeit és direkt a végére hagyta a nemi szervet.

-Az isten szerelméért,doktor úr! Mondja már meg hogy fiú e vagy lány! - szinte könyörgő hangon szóltam rá.
-Mrs. és Mr.Bieber,örömmel jelentem ki maguknak hogy lányuk.. - ekkor egy kis csalódottság szorította össze szívemet s láttam hogy Juss is kétségbe esik. - helyett fiúk született.
-Tessék? - csillant fel mindkettőnk szeme.
-Kisfiúk született. - nagy vigyorral az arcán nézett felénk.
-Kisfiú,hallod ezt? Kisfiúú!! - szorongattam Juss kezét majd eszméletlen nagy örömmel öleltem meg.
-Nagyon hálásak vagyunk doktor úr!
-Ugyan már,ez a dolgom. - mosolygott.

Letörölte a hasamat majd odaadta az ultrahang képet s már mentünk is haza.Annyira jó volt látni hogy Justin mennyire örül.Tudom hogy nagyon jó apja lesz a picinek.
Alig vártam már hogy hazaérjünk és elmeséljem mindenkinek  nagy hírt.Egész úton csak vigyorogtam mint a tejbe tök és nézegettem a képet amit kaptunk.

-Olyan kis ronda szegény. - nevettem.
-Nyugi,olyan gyönyörű lesz mint..
-Ne kezd el.Nem is vagyok gyönyörű.
-Mint az apja.
-Haha de vicces vagy. - gúnyolódtam.
-Tudom. - vigyorgott.

Lassan megérkeztünk.Izgatottan szálltam ki -persze csak segítséggel - a kocsiból s igyekeztem minél hamarabb beérni a házba.

Mikor a kilincset akartam lenyitni csalódnom kellett.Most jöttem rá hogy senki sincs itthon.Kenny biztos elment bevásárolni a főzéshez a többieknek meg randijuk vagy -már ha Fredo igazat mondott-.

-Nincs itthon senki. - szomorodtam el mikor Juss kinyitotta nekem az ajtót.

-Nincs. - gügyögött nekem. - De legalább kettesben vagyunk. - emelgette szemöldökét s megnyalta száját.

-A-a. - tudom jól hogy mit akar de nem szabad. - Nem kérdeztük meg hogy szabad-e.

-Le vagy maradva szivi.Miután kijöttünk és te ott álmodoztál azzal a képpel a kezedben én visszaléptem és megkérdeztem hogy mi a szitu.Azt mondta hogy ha ebben a pár napban már nem éreztél semmilyen gyengeséget vagy hányingert akkor szabad a pálya.Ja és elmeséltem a tegnapi akciózásodat amire azt válaszolta hogy ha tényleg nincs baj és jól érzed magad és még a szexuális érzelmek is megvannak akkor nincs baj.

-Értem..de Justin,még reggel van.Nem korai?

-Ehhez sosincs rossz pillanat.

-Olyan huncut vagy. - mosolyogtam el kajánul.

Közelebb lépett majd derekamnál fogva óvatosan magához húzott.Lassan közelítette ajkaival enyéim felé.Ki akar készíteni.Éreztem mentolos leheletét.

-Csókolj meg! - könyörögve súgtam s szemeimet összezártam.

-Várj még. - megfogta nyakamat majd éreztem ahogy még egy lépést közelebb jön.

Pár percig ott álltunk egymásba forrva és vártam hogy megcsókoljon.hasamban röpködtek a hatalmas pillangók.Iszonyatosan jó ez az érzés és egyedül csak juss tudja belőlem ezt kiváltani.Ilyet még nem éreztem senki iránt.

Vett egy nagy levegőt majd száját eszméletlen szenvedéllyel enyémhez nyomta.Alig ért össze ajkunk és ettől volt olyan vággyal teli.Éreztem ahogy izmai megfeszültek.Tudtam hogy legszívesebben letepert volna ott helyben de azt is tudtam hogy tudja mit csinál és hogy nem fogja elveszíteni az önkontrolt.

2. évad 3.rész (6O.rész)

Lassan haladt nyelvével lefelé majd mikor a köldökömhöz ért megállt,elmosolyodott majd adott rá egy puszit.
Pár másodpercig csak nézte a nagy pocakomat majd ismét elmosolyodott s felnézett rám.

-El tudod ezt hinni? - suttogta.
-Hmm - mosolyogtam. - úgy várom már.
-Milyen jó lesz ha végre kimondja az első szavát : a legjobb apa a világon.
-Ez nem is egy szó. - nevettem.
-De tuti hogy ez lesz az első mondata.
-Vagy az hogy a legjobb anya.
-Mi? Ennek semmi értelme. - fintorgott.
-Mekkora egód van. - gúnyolódtam.
-Gondolkodtál már a nevén? - mikor meghallottam ezt a mondatot akkor az ütő is megállt bennem.

Most elmondjam neki vagy ne? Mi van ha kiröhög? Viszont ha neki is tetszik?

-..hát.. -szólaltam meg pár perc után.
-És mire jutottál?
-Hát..nem tudom hogy mondjam e mert félek hogy kinevetsz..Tudod megtudtam ezzel a névvel kapcsolatban egy nagyon kényes témát és..
-Nem nevetek nyugi. - mosolygott biztatóan.
-..egy fiú név.
-Igeen..tovább.
-Remélem tetszeni fog.
-Ahj Amy most komolyan úgy kell kiszednem belőled? - türelmetlenkedett.
-Jerry! - szakadt fel belőlem majd bezártam szemeimet hogy ne a pofámba röhögjön.
-...... - egy ideig csak nézett rám kifejezéstelen arccal.
-Tudtam hogy ez lesz.
-Ez tökéletes név! - csillogtak meg szemei.
-Mi? Ez most komoly? - esett le állam.
-Igen!
-De...
-Nincs semmi de.Tetszik és kész!
-Komolyan? - ültem fel s fülig érő vigyorral néztem gyönyörű szemeit.
-Igen.- bólogatott majd megcsókolt.
-De nem lesz baj hogy...

Nem tudtam folytatni ugyan is Justin nekem esett.Nyelvével bejutásért könyörgött amit én megadtam neki.
Erős karjával fenekem alá nyúlt majd beemelt az ölébe.Vadul csókolt s combomat markolta.

-Akarlak! - súgtam ajkába erőszakosan.
-Nem szabad!
-De muszáj! - szinte letéptem róla felsőjét.
-N.... - nem tudta folytatni mivel teljes mértékig bevadultam.

Olyan mélyen csókoltam amennyire csak tudtam.

*Justin szemszöge*

Annyira tetszik ez a helyzet és imádom mikor ilyen vad.Ilyenkor tud a legjobban kényeztetni.De...Muszáj leállítanom és magamat is visszafogni mert tudom hogy rossz vége lesz.Úgy tettem mintha benne lennék én is s visszacsókoltam.Megfogtam combját majd átfordultam vele hogy ő legyen alul.Kezeimre támaszkodtam majd hirtelen leszálltam róla.

-Ahj miért teszed ezt velem? - terült szét az ágyon.
-Tudod hogy nem szabad kitenned magad akármilyen veszélynek mert még a végén még baj lesz.
-De ez nem veszély..sőt! - harapott alsó ajkába. - de h még is akkor ezt a veszélyt imádom veled csinálni a legjobban. - kacsintott majd felkelt és ismét próbált elcsábítani.

Közel lépett hozzám.Éreztem meleg leheletét majd jobb kezét a combomon.Lassan csúsztatta felfelé körmeit majd mikor középre ért erősen belemarkolt amitől nagyot sóhajtottam.

-Amy...
-Shhh,csak engedd el magad. - szinte számba beszélt ám mégsem csókolt meg.Direkt kínozott.
-Nem tehetem! - majd ezzel hátraléptem s gúnyos mosollyal néztem rá.

Szemeit összehunyorítva rázta fejét majd ő is elmosolyodott.
Higgyétek el hogy nem volt könnyű ellenállni neki.Viszont inkább kihagyok most egy hancúrt minthogy megint az legyen mint ami...mindegy.Az a lényeg hogy nem éri meg.
Lementem a konyhába egy szendvicsért majd a nappaliba vettem az irányt ahol Fredo meg Kenny egy jó akciófilmet néztek.

-Na mi van? Nem állt fel? - nézett rám Fredo.
-Hahaha gúnyos nevetéssel válaszoltam. - Nagyon vicces vagy.
-Akkor? - szólt Kenny.
-Még mindig vigyázni kell de szegénykém nem érti meg.Viszont ha ő nem akkor nekem kell gondolkodnom szóval lejöttem mielőtt még eldurvult volna a helyzet.
-Ahham.Szóval most ezzel tagadod hogy nem állt fel?! - röhögött Fredo.
-Hidd el..eléggé felállt mikor a fogával tépte le rólam a boxert. - mire ezt kimondtam mind a ketten tátott szájjal néztek rám.
-Chh a kis felvágós. - irigy fejjel nézték tovább a filmet.

Tudtam hogy ezzel abba tudom hagyni ezt a témát.Legalább abbahagyták.Győztes mosollyal huppantam le a kanapéra s én i csatlakoztam a filmezésbe.

-Mi jót néztek? - jött le a lépcsőn Amy majd ölembe ült s adott egy puszit.
-Valami akciófilm. - szólt Kenny.
-Mi a címe?
-Halálos iramban azt hiszem.
-Értem. - nem törődött sokat a válasszal ugyan is egyből közelebb hajolt és beleharapott a fülembe.
-Nézed a filmet vaaagy... - húzta meg az a betűt. - feljössz velem és mutatok valamit. - kezemet fenekéhez vitte.

Combja alá nyúltam,másik kezemmel pedig a hátát fogtam s felemeltem majd megindultam vele a lépcsőhöz.Tudtam hogy addig úgysem hagy békén amíg vagy le nem állítom vagy meg nem kapja amit akar,az az engem.
A szoba felé vettem az irányt majd leraktam az ágyra s ráhajoltam.

-Bébi,tudod hogy nem szabad lefeküdnünk mert baj lesz.Különben is,az előbbi nem volt elég? - magyaráztam neki mintha olyan bölcs lennék.pedig legszívesebben letéptem volna róla az összes ruhadarabot.
-Nem tudom mi van velem de folyamatosan begerjedek és ha tehetném és persze te is akarnád akkor egész nap az ágyban henteregnék veled.Biztos megint a hülye hormonok. - duzzogott.
-Amiket leműveltél az előbb is hidd el hogy nekem sem volt olyan könnyű hogy..khmm na de legyünk komolyak.Most tényleg,nem azért nem akarom mert nem kívánlak vagy ilyesmi hanem mert tudom hogy nem szabad.
-Igen tudom.Nem lesz ilyen többet nyugi.Visszafogom magam.
-Oké. - mosolyogtam majd adtam egy puszit az orrára.
-Szeretlek.
-Én is. - néztem gyönyörű szemeibe.