Sziasztok! Mindenki tudja hogy elsején mindenszentek.Én a családommal pénteken elutazom hétvégére és nem leszek netközelbe szóval a kövi részt nagy csúszással fogom hozni sajnos.:( Szerintem vagy kedden vagy szerdán tudok új részt hozni.De ne csüggedjetek ugyan is dupla részt hozok majd.:) Remélem nem haragudtok meg nagyon.Mindenkinek jó halloweent,mindenszenteket és hétvégét kívánok.Nevessetek sokat és tanuljatok hétfőre :DD
Sziasztok szeretlek titeket puszi :** ♥
2013. október 30., szerda
55.rész
Sajnálom hogy késtem vele megint de nincs annyi időm.Sokat kell tanulnom :D viszont igyekszem amennyire csak tudok és minél hosszabb részeket hozok.Tudom hogy az előző rész egy kicsit rövid lett de ez reményeim szerint hosszabb lesz :D
Köszönöm hogy itt vagytok és minden nap várjátok az új részeket.Imádlak titeket és nélkületek nem lenne ez a blog.
és még annyit szeretnék hogy valamelyik nap egy lány megkérdezte tőlem hogy írhat e kritikát a blogomról.Természetesen igent mondtam mert kíváncsi voltam hogy mit gondol.Mikor igent mondtam akkor az a lány elkezdte mondogatni hogy "Úristeeeen *-* de király vagyok.el sem hiszem :$$" erre én csak megkérdeztem hogy miért is?.Azt válaszolta "megtisztelő hogy a Túl jó barátokról írhatok kritikát.:$$"
Mikor ezt leírta komolyan mondom hogy könnybe lábadtak a szemeim.Mikor elkezdtem ezt a blogot nem gondoltam volna hogy 5-6 olvasónál több olvasóm lesz de...még is.És elképesztően felemelő érzés hogy még neki volt megtisztelő hogy az én agyam szüleményéről írhat vélemény.
Ezért érdemes csinálni ezt az egészet.
(bocsi hogy ennyit beszélek de ezt muszáj volt megosztanom veletek.nem szó szerint írtam amiket mondtunk de ez volt a lényege.)
Beléptünk a kórházba és a dokihoz vettük az irányt.Azonnal el is kezdte a vizsgálatot.Mivel Justin nem lehetett bent ő kint várt az ajtónál.Izgultam nagyon.Olyan jó lenne ha végre nem lenne semmi baj és nyugodtan tudnám élni az életemet.
Lefeküdtem egy fehér ágyra majd a doki mindenféle csöveket meg ilyen drótokat kötött rám.Becsuktam a szemem és vártam a végét.Meg röndgenezte a hasamat majd egy másik géppel a mellkasomat is.Gyorsan befejezte a vizsgálatot majd kiküldött Juss-hoz hogy várjunk még egy kicsit az eredményekre.Kezem-lábam egyaránt remegett.Justin is tiszta ideg volt.Kb 4-5 perc várakozás után a doki kifejezéstelen arccal jött ki az egyik kórteremből majd megindult felénk.Azt gondoltam magamban hogy biztos van valami baj,hisz ha nem lenne akkor nem ilyen arccal jönne felénk.
-Mr. és Mrs.Bieber.Sajnos azt a tényt kell közölnöm önökkel hogy a mai vizsgálatok eredménye teljesen eltér a múltkoritól. - hangja egyre halkult majd fejét is lejjebb hajtotta.Iszonyatosan megijedtem.
-Mi? De miért? Mi a baj? - szememben megjelent egy kövér könnycsepp.
-Az állapota...nos..
-Igen,mondja már könyörgök!
-Az állapota olyan gyorsan javul hogy 3 nap múlva nyoma sem lesz a műtétnek! - fejét felemelte majd nagy vigyorra húzta száját.
Komolyan mondom hogy legszívesebben felpofoztam volna a dokit de csak azért hogy érezze hogy mennyire rosszul esett.
-Ahj doktor úr kérem ne ijesztgessen! - itt már én is mosolyogtam de a szívemhez kaptam.
-És akkor ez azt jelenti hogy... - kezét dörzsölgetve,kaján nézéssel súgta Justin a dokinak.
-Igen azt. - vágta rá gyorsan egy kacsintással kísérve.
Én vagy mosolyogtam.Minden megköszöntünk majd miután megbeszéltük a következő vizsgálat időpontját -ami 2 hét múlva lesz- megindultunk haza.Justin egész úton fülig érő szájjal vezetett.Nem szült csak vigyorgott.
-Most nagyon örülsz igaz? - nevettem rá.
-Ühümm. - hatalmasat bólintott de a vigyor még mindig ott ült az arcán.
Mikor hazaértünk Pattie már ott várt minket a nappaliban.Azonnal megbombázott a kérdéseivel.
-Na mi van? Milyen lett az eredmény? Nincs baj? Javultál?
-Igen,ne aggódj. - megsimítottam arcát majd elmosolyodtam.
-És mikor lesz a következő vizsgálat?
-2 hét múlva reggel 8-ra kell mennem.
-Akkor még van idő. - mosolygott. - reméljük addig is minden ilyen jól fog menni.
-Biztos lehetsz benne. - kiabált le a lépcsőről Juss.
-És akkor most örül a fejének mi? - súgta közel hajolva Pattie.Mivel ő is tudja hogy nem volt köztünk olyasmi ezért tisztában van hogy most Justinnak szabad a pálya.
-Egész úton fölig érő szájjal vigyorgott.Meg sem mozdult.Kicsit félelmetes is volt. - nevettem fel.
-Jössz már édes? - kiabált Justin a lépcsőnél állva.
-Jövök hát. - feltápászkodtam a fotelból majd megindultam Justinhoz.Megragadtam a kezét majd felmentünk a lépcsőn.
-Aztán nem hangoskodni! - kiabált utánunk Pattie.
-Meglesz! - Justin válaszolt.
Felkapott az ölébe s bevitt a szobába.Lefektetett az ágyra majd szenvedélyesen kezdett csókolni.Teste remegett.Felsőjét lerántotta majd enyémet is megcélozta de ekkor leállítottam.
-Figyelj Justin,iszonyatos kívánlak én is de nincs még korán?
-Nem mindegy hogy mennyi az idő? - lihegte majd folytatta amit elkezdett.
-De mi van ha valaki benyit vagy valami?
-Most mit parázol? Felnőtt házasok vagyunk.Meg különben is már mindenki megszokta. - perverz mosolyra húzta száját.
-Jajj de izé vagy. - nevettem fel én is.
-De ha nem akarod akkor nem muszáj. - száját oldalra húzta majd leszállt rólam.Visszavette a felsőjét majd leült mellém az ágyra.
-Viszont este azt csinálsz velem amit akarsz.Okés? - néztem rá pajzán fejjel.
-Ez már tetszik. - vigyorgott vissza olyan perverz fejjel amilyet még nem láttatok.
Közelebb hajoltam és erotikusan a megharaptam a fülét majd egy elég perverz mondatot súgtam neki.Amit most nem részleteznék de annyira tetszett neki hogy a "kis Justin" vigyázzba állt.
-Jujj. - huncutan elnevettem magam majd a micsodájára néztem.
-Szeretlek. - kezével próbálta lenyomni.
-Én is. - megcsókoltam majd kezemet én is férfiasságára tettem.
-Mi folyik itt fiatalok. - rontott be kiabálva Fredo.
-Basszus ne ijesztgess. - kezemet szívemre raktam arcom pedig elsápadt.
-Jajj úristen sajnálom én..én tökre elfelejtettem. - mentegetőzött szintén elsápadt arccal.
-Bevetted mi? - röhögtem fel.
-Na jó ezt visszakaptam.Nem jöttök egy kicsit le? Van egy meglepi számtokra.
Justinnal egymásra néztünk majd a meglepődött arckifejezésből ijedtbe váltottunk.Ha ezek meglepit csinálnak annak sosincs jó vége.
-Ugye még nem ég semmi? - kaptam fel a fejemet.
-Hahaha nagyon vicces vagy. - gúnyos hanggal fintorgott rám Fredo.
Justin ölébe akart venni de megállítottam.
-Már egyedül is lemehetek.
-Jó bocsi csak megszoktam. - mosolygott.
Én mentem először amit nem kellett volna mert Justin szorosan mögöttem volt és a fenekemet tapizta.
-Rossz vagy. - súgtam hátra.
-Grr. - még egy utolsót markolt majd leértünk a lépcsőn.
Mikor leérem komolyan meghatódtam.A fiúk egy hatalmas tortát -legalább egy méteres lehetett- sütöttek amire azt írták hogy "Sok boldogságot és örök szerelmet".Megölelgettem mindenkit és puszikat osztogattam.Ez a terhesség tisztára kikészít.Néha csak úgy elkezdek sírni pedig csak állok és nézek ki a fejemből.Néha rámjön a röhögőgörcs a leges legrosszabb poéntól is.Olyan mintha idegbeteg lennék.
-Tetszik kincsem? - simította meg arcomat Pattie.
-Igen,nagyon aranyosak vagytok. - adtam neki egy puszit majd megöleltem.
-Áá semmiség. - mosolygott rám.
Leültünk az asztalhoz és hamar be is faltuk fele tortát.A másik fele már nem ment.Mindenki jól lakott s már csak nevetgéltünk és felidéztük a gyerekkori emlékeket.A tortákhoz sok jó emlék kötődik.Mikor kicsit voltunk Justin mindig kézzel ette a tortáját a szülinapján.Meg az enyémen is.Mindig a tengerparton tartottuk a szülinapjainkat.Ott olyan meghitt volt.És miután Justin csupa torta lett csak bementünk a vízbe és már tiszta is volt minden.Ezeken annyit nevettünk.Az ilyen zsúrokon csak mi ketten voltunk gyerekek.
Köszönöm hogy itt vagytok és minden nap várjátok az új részeket.Imádlak titeket és nélkületek nem lenne ez a blog.
és még annyit szeretnék hogy valamelyik nap egy lány megkérdezte tőlem hogy írhat e kritikát a blogomról.Természetesen igent mondtam mert kíváncsi voltam hogy mit gondol.Mikor igent mondtam akkor az a lány elkezdte mondogatni hogy "Úristeeeen *-* de király vagyok.el sem hiszem :$$" erre én csak megkérdeztem hogy miért is?.Azt válaszolta "megtisztelő hogy a Túl jó barátokról írhatok kritikát.:$$"
Mikor ezt leírta komolyan mondom hogy könnybe lábadtak a szemeim.Mikor elkezdtem ezt a blogot nem gondoltam volna hogy 5-6 olvasónál több olvasóm lesz de...még is.És elképesztően felemelő érzés hogy még neki volt megtisztelő hogy az én agyam szüleményéről írhat vélemény.
Ezért érdemes csinálni ezt az egészet.
(bocsi hogy ennyit beszélek de ezt muszáj volt megosztanom veletek.nem szó szerint írtam amiket mondtunk de ez volt a lényege.)
Beléptünk a kórházba és a dokihoz vettük az irányt.Azonnal el is kezdte a vizsgálatot.Mivel Justin nem lehetett bent ő kint várt az ajtónál.Izgultam nagyon.Olyan jó lenne ha végre nem lenne semmi baj és nyugodtan tudnám élni az életemet.
Lefeküdtem egy fehér ágyra majd a doki mindenféle csöveket meg ilyen drótokat kötött rám.Becsuktam a szemem és vártam a végét.Meg röndgenezte a hasamat majd egy másik géppel a mellkasomat is.Gyorsan befejezte a vizsgálatot majd kiküldött Juss-hoz hogy várjunk még egy kicsit az eredményekre.Kezem-lábam egyaránt remegett.Justin is tiszta ideg volt.Kb 4-5 perc várakozás után a doki kifejezéstelen arccal jött ki az egyik kórteremből majd megindult felénk.Azt gondoltam magamban hogy biztos van valami baj,hisz ha nem lenne akkor nem ilyen arccal jönne felénk.
-Mr. és Mrs.Bieber.Sajnos azt a tényt kell közölnöm önökkel hogy a mai vizsgálatok eredménye teljesen eltér a múltkoritól. - hangja egyre halkult majd fejét is lejjebb hajtotta.Iszonyatosan megijedtem.
-Mi? De miért? Mi a baj? - szememben megjelent egy kövér könnycsepp.
-Az állapota...nos..
-Igen,mondja már könyörgök!
-Az állapota olyan gyorsan javul hogy 3 nap múlva nyoma sem lesz a műtétnek! - fejét felemelte majd nagy vigyorra húzta száját.
Komolyan mondom hogy legszívesebben felpofoztam volna a dokit de csak azért hogy érezze hogy mennyire rosszul esett.
-Ahj doktor úr kérem ne ijesztgessen! - itt már én is mosolyogtam de a szívemhez kaptam.
-És akkor ez azt jelenti hogy... - kezét dörzsölgetve,kaján nézéssel súgta Justin a dokinak.
-Igen azt. - vágta rá gyorsan egy kacsintással kísérve.
Én vagy mosolyogtam.Minden megköszöntünk majd miután megbeszéltük a következő vizsgálat időpontját -ami 2 hét múlva lesz- megindultunk haza.Justin egész úton fülig érő szájjal vezetett.Nem szült csak vigyorgott.
-Most nagyon örülsz igaz? - nevettem rá.
-Ühümm. - hatalmasat bólintott de a vigyor még mindig ott ült az arcán.
Mikor hazaértünk Pattie már ott várt minket a nappaliban.Azonnal megbombázott a kérdéseivel.
-Na mi van? Milyen lett az eredmény? Nincs baj? Javultál?
-Igen,ne aggódj. - megsimítottam arcát majd elmosolyodtam.
-És mikor lesz a következő vizsgálat?
-2 hét múlva reggel 8-ra kell mennem.
-Akkor még van idő. - mosolygott. - reméljük addig is minden ilyen jól fog menni.
-Biztos lehetsz benne. - kiabált le a lépcsőről Juss.
-És akkor most örül a fejének mi? - súgta közel hajolva Pattie.Mivel ő is tudja hogy nem volt köztünk olyasmi ezért tisztában van hogy most Justinnak szabad a pálya.
-Egész úton fölig érő szájjal vigyorgott.Meg sem mozdult.Kicsit félelmetes is volt. - nevettem fel.
-Jössz már édes? - kiabált Justin a lépcsőnél állva.
-Jövök hát. - feltápászkodtam a fotelból majd megindultam Justinhoz.Megragadtam a kezét majd felmentünk a lépcsőn.
-Aztán nem hangoskodni! - kiabált utánunk Pattie.
-Meglesz! - Justin válaszolt.
Felkapott az ölébe s bevitt a szobába.Lefektetett az ágyra majd szenvedélyesen kezdett csókolni.Teste remegett.Felsőjét lerántotta majd enyémet is megcélozta de ekkor leállítottam.
-Figyelj Justin,iszonyatos kívánlak én is de nincs még korán?
-Nem mindegy hogy mennyi az idő? - lihegte majd folytatta amit elkezdett.
-De mi van ha valaki benyit vagy valami?
-Most mit parázol? Felnőtt házasok vagyunk.Meg különben is már mindenki megszokta. - perverz mosolyra húzta száját.
-Jajj de izé vagy. - nevettem fel én is.
-De ha nem akarod akkor nem muszáj. - száját oldalra húzta majd leszállt rólam.Visszavette a felsőjét majd leült mellém az ágyra.
-Viszont este azt csinálsz velem amit akarsz.Okés? - néztem rá pajzán fejjel.
-Ez már tetszik. - vigyorgott vissza olyan perverz fejjel amilyet még nem láttatok.
Közelebb hajoltam és erotikusan a megharaptam a fülét majd egy elég perverz mondatot súgtam neki.Amit most nem részleteznék de annyira tetszett neki hogy a "kis Justin" vigyázzba állt.
-Jujj. - huncutan elnevettem magam majd a micsodájára néztem.
-Szeretlek. - kezével próbálta lenyomni.
-Én is. - megcsókoltam majd kezemet én is férfiasságára tettem.
-Mi folyik itt fiatalok. - rontott be kiabálva Fredo.
-Basszus ne ijesztgess. - kezemet szívemre raktam arcom pedig elsápadt.
-Jajj úristen sajnálom én..én tökre elfelejtettem. - mentegetőzött szintén elsápadt arccal.
-Bevetted mi? - röhögtem fel.
-Na jó ezt visszakaptam.Nem jöttök egy kicsit le? Van egy meglepi számtokra.
Justinnal egymásra néztünk majd a meglepődött arckifejezésből ijedtbe váltottunk.Ha ezek meglepit csinálnak annak sosincs jó vége.
-Ugye még nem ég semmi? - kaptam fel a fejemet.
-Hahaha nagyon vicces vagy. - gúnyos hanggal fintorgott rám Fredo.
Justin ölébe akart venni de megállítottam.
-Már egyedül is lemehetek.
-Jó bocsi csak megszoktam. - mosolygott.
Én mentem először amit nem kellett volna mert Justin szorosan mögöttem volt és a fenekemet tapizta.
-Rossz vagy. - súgtam hátra.
-Grr. - még egy utolsót markolt majd leértünk a lépcsőn.
Mikor leérem komolyan meghatódtam.A fiúk egy hatalmas tortát -legalább egy méteres lehetett- sütöttek amire azt írták hogy "Sok boldogságot és örök szerelmet".Megölelgettem mindenkit és puszikat osztogattam.Ez a terhesség tisztára kikészít.Néha csak úgy elkezdek sírni pedig csak állok és nézek ki a fejemből.Néha rámjön a röhögőgörcs a leges legrosszabb poéntól is.Olyan mintha idegbeteg lennék.
-Tetszik kincsem? - simította meg arcomat Pattie.
-Igen,nagyon aranyosak vagytok. - adtam neki egy puszit majd megöleltem.
-Áá semmiség. - mosolygott rám.
Leültünk az asztalhoz és hamar be is faltuk fele tortát.A másik fele már nem ment.Mindenki jól lakott s már csak nevetgéltünk és felidéztük a gyerekkori emlékeket.A tortákhoz sok jó emlék kötődik.Mikor kicsit voltunk Justin mindig kézzel ette a tortáját a szülinapján.Meg az enyémen is.Mindig a tengerparton tartottuk a szülinapjainkat.Ott olyan meghitt volt.És miután Justin csupa torta lett csak bementünk a vízbe és már tiszta is volt minden.Ezeken annyit nevettünk.Az ilyen zsúrokon csak mi ketten voltunk gyerekek.
2013. október 26., szombat
54.rész
*Amy szemszöge*
Mióta megkaptam ezt a szíverősítő izét az óta nagyon energiadúsnak érzem magam.Tele vagyok élettel és alig várom hogy reggelente ismét felébredjek és elkezdtek egy csodás napot.Komolyan megváltozott az életem.Amikor valaki a halál szélén áll akkor kezdi csak felfogni hogy milyen áldás is az élet.Most már sokkal jobban állok mindenhez.Amit csak tudok kipróbálok hisz ki tudja mikor lesz rá még egy lehetőségem.Az is lehet hogy holnap meghalok.Vagy épp egy hét múlva.Nem lehet tudni hogy a nagyfőnök mikor akar magához hívni.Élvezzétek ki az életet! Töltsetek sok időt a szeretteitekkel és ne legyetek haragba senkivel mert nem tudhatjátok hogy még meddig láthatod azokat ez embereket akik életed legfontosabb láncszemei.
Sok időt töltök én is az egész családdal.Justin is itt van velem minden egyes percben.Minden egyes nap egyre jobban örülök és egyre jobban várom a babánkat és Justin is.Sok mindent megbeszéltünk már a nevével kapcsolatban és a többi ilyen dolgokról.Justin nagyon sok mindenben segít nekem.Iszonyatosan aranyos és jószívű.Már fiúk már rég itt hagytak volna de ő..Ő az én őrangyalom.
A nappaliban kb. vagy 3 órát játszottam a kicsikkel.Úgy szeretem őket.Kis cukiságok.Remélem a mi kisbabánk is ilyen egészséges és tökéletes lesz mint Jaxon és Jazzy.
Idő közben Jeremy és Justin is beszállt a játékba.Kitalálták hogy bújócskázzunk.Hát jó.Az a baj hogy én nem nagyon tudok lebújni akár hová is szóval én voltam a hunyó.Annyit nevettünk hogy már fájt a hasam.Olyan jó volt nézni ahogy Juss játszik velük.Valahogy tényleg le tud hozzájuk süllyedni és egy ésszel foglalkoznak.Pozitív értelemben értem és ez nem minden fiúnál van így.
Olyan hamar este lett hogy észre sem vettük.Szomorúan búcsúztunk el a kicsiktől és Jeremytől mikor elmentem.Úgy játszottam volna még velük.De hát holnap is van nap.Jó lenne már a saját kicsikémmel is így játszani.De az még messze van sajnos.
Mindenki elfáradt.Segítettem Pattie-nak elmosogatni ő pedig összepakolta a nappalit és az ebédlőasztalt. Justinék kidőltek a fotelbe és a kanapéra.
-Na mi az édes,elfáradtál? - mosolyogva szóltam oda.
-Phuu ne is kérdezd.
-Készülj fel hogy pár hónap és minden napod ilyen lesz! - nevettem.
-Már várom. - sóhajtott.
-Én is. - kuncogtam.
Csörgött a telefonom de nem tudtam felvenni mert csupa víz volt a kezem a mosogatás miatt.
-Vegye fel valaki. - kiabáltam.
Justin felugrott és felvette.Beleszólt majd elhallgatott.Miközben a vonal másik felém valaki beszélt neki azt láttam az arcán hogy egyre jobban mosolyogni kezd a végén pedig ugrándozni kezdett.Elköszönt s letette.
Nagy vigyorral az arcán jött felém.
-Na mi az? Mondj már valamit!
-A doki volt.
-És mit mondott?
Közelebb hajolt és a fülembe súgta. - Holnap be kell menni egy kivizsgálásra és ha minden rendben van és nem változott semmi akkor mehet a... - itt elmosolyodott és egy kis szünetet tartott.Nem is folytatta hisz levágtam hogy mi a szitu.
-Na ne! - hatalmas vigyorra húztam én is számat.
-Dee!!
Nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg.Olyan cuki volt hogy ennyire örül annak hogy hozzámérhet végre.És nem tagadom én is izgatott vagyok.Nagyon hiányzik és már tényleg rég volt köztünk akár mi is.
Izgatottan vártam a holnapot.
*Másnap reggel*
Mikor felkeltem Justin nem volt mellettem.Nagy nehezen kikeltem az ágyból és megindultam a mosdó felé.Elkészültem,felöltöztem majd a lépcsőhöz igyekeztem.Féltem lemenni egyedül de azért megpróbáltam.Nem akartam kiabálni hát ha alszik még valaki.Megkapaszkodva lépegettem.Egészen ügyesen ment minden.Annyira figyeltem hogy olyan hamar leértem hogy észre sem vettem.Ki a király?!
A konyhában megpillantottam az én férjecskémet aki épp alkotott valamit.
-Úristen Amy,normális vagy? Hogy mertél lejönni egyedül.Ilyet ne csinálj!
-Nyugi nem lett bajom.Egész ügyesen ment. - mosolyodtam el.
-D legközelebb kérlek szólj oké?
-Nem akartam kiabálni hátha alszik még valaki.
-Egyedül vagyunk.A fiúk elmentek valahova anya meg boltban van.
-Ja hát akkor mindegy.
-Izgulsz már?
-Igen,nagyon.Remélem minden rendben lesz.
-Én is. - kaján mosoly jelent meg arcán.
-Azt gondoltam. - nevettem fel.
Rántottát csinált nekem amit hamar meg is ettem.Nem is haboztunk tovább elindultunk a kórházba.a kocsiban egész végig a babáról beszéltünk és hogy minden rendben legyen.Justin nagyon izgatott.Alig várja már a kis jövevényt.Én is szint úgy.Bár szerintem most nem csak a babát várja nagyon hanem az esti programunkat is.
Mióta megkaptam ezt a szíverősítő izét az óta nagyon energiadúsnak érzem magam.Tele vagyok élettel és alig várom hogy reggelente ismét felébredjek és elkezdtek egy csodás napot.Komolyan megváltozott az életem.Amikor valaki a halál szélén áll akkor kezdi csak felfogni hogy milyen áldás is az élet.Most már sokkal jobban állok mindenhez.Amit csak tudok kipróbálok hisz ki tudja mikor lesz rá még egy lehetőségem.Az is lehet hogy holnap meghalok.Vagy épp egy hét múlva.Nem lehet tudni hogy a nagyfőnök mikor akar magához hívni.Élvezzétek ki az életet! Töltsetek sok időt a szeretteitekkel és ne legyetek haragba senkivel mert nem tudhatjátok hogy még meddig láthatod azokat ez embereket akik életed legfontosabb láncszemei.
Sok időt töltök én is az egész családdal.Justin is itt van velem minden egyes percben.Minden egyes nap egyre jobban örülök és egyre jobban várom a babánkat és Justin is.Sok mindent megbeszéltünk már a nevével kapcsolatban és a többi ilyen dolgokról.Justin nagyon sok mindenben segít nekem.Iszonyatosan aranyos és jószívű.Már fiúk már rég itt hagytak volna de ő..Ő az én őrangyalom.
A nappaliban kb. vagy 3 órát játszottam a kicsikkel.Úgy szeretem őket.Kis cukiságok.Remélem a mi kisbabánk is ilyen egészséges és tökéletes lesz mint Jaxon és Jazzy.
Idő közben Jeremy és Justin is beszállt a játékba.Kitalálták hogy bújócskázzunk.Hát jó.Az a baj hogy én nem nagyon tudok lebújni akár hová is szóval én voltam a hunyó.Annyit nevettünk hogy már fájt a hasam.Olyan jó volt nézni ahogy Juss játszik velük.Valahogy tényleg le tud hozzájuk süllyedni és egy ésszel foglalkoznak.Pozitív értelemben értem és ez nem minden fiúnál van így.
Olyan hamar este lett hogy észre sem vettük.Szomorúan búcsúztunk el a kicsiktől és Jeremytől mikor elmentem.Úgy játszottam volna még velük.De hát holnap is van nap.Jó lenne már a saját kicsikémmel is így játszani.De az még messze van sajnos.
Mindenki elfáradt.Segítettem Pattie-nak elmosogatni ő pedig összepakolta a nappalit és az ebédlőasztalt. Justinék kidőltek a fotelbe és a kanapéra.
-Na mi az édes,elfáradtál? - mosolyogva szóltam oda.
-Phuu ne is kérdezd.
-Készülj fel hogy pár hónap és minden napod ilyen lesz! - nevettem.
-Már várom. - sóhajtott.
-Én is. - kuncogtam.
Csörgött a telefonom de nem tudtam felvenni mert csupa víz volt a kezem a mosogatás miatt.
-Vegye fel valaki. - kiabáltam.
Justin felugrott és felvette.Beleszólt majd elhallgatott.Miközben a vonal másik felém valaki beszélt neki azt láttam az arcán hogy egyre jobban mosolyogni kezd a végén pedig ugrándozni kezdett.Elköszönt s letette.
Nagy vigyorral az arcán jött felém.
-Na mi az? Mondj már valamit!
-A doki volt.
-És mit mondott?
Közelebb hajolt és a fülembe súgta. - Holnap be kell menni egy kivizsgálásra és ha minden rendben van és nem változott semmi akkor mehet a... - itt elmosolyodott és egy kis szünetet tartott.Nem is folytatta hisz levágtam hogy mi a szitu.
-Na ne! - hatalmas vigyorra húztam én is számat.
-Dee!!
Nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg.Olyan cuki volt hogy ennyire örül annak hogy hozzámérhet végre.És nem tagadom én is izgatott vagyok.Nagyon hiányzik és már tényleg rég volt köztünk akár mi is.
Izgatottan vártam a holnapot.
*Másnap reggel*
Mikor felkeltem Justin nem volt mellettem.Nagy nehezen kikeltem az ágyból és megindultam a mosdó felé.Elkészültem,felöltöztem majd a lépcsőhöz igyekeztem.Féltem lemenni egyedül de azért megpróbáltam.Nem akartam kiabálni hát ha alszik még valaki.Megkapaszkodva lépegettem.Egészen ügyesen ment minden.Annyira figyeltem hogy olyan hamar leértem hogy észre sem vettem.Ki a király?!
A konyhában megpillantottam az én férjecskémet aki épp alkotott valamit.
-Úristen Amy,normális vagy? Hogy mertél lejönni egyedül.Ilyet ne csinálj!
-Nyugi nem lett bajom.Egész ügyesen ment. - mosolyodtam el.
-D legközelebb kérlek szólj oké?
-Nem akartam kiabálni hátha alszik még valaki.
-Egyedül vagyunk.A fiúk elmentek valahova anya meg boltban van.
-Ja hát akkor mindegy.
-Izgulsz már?
-Igen,nagyon.Remélem minden rendben lesz.
-Én is. - kaján mosoly jelent meg arcán.
-Azt gondoltam. - nevettem fel.
Rántottát csinált nekem amit hamar meg is ettem.Nem is haboztunk tovább elindultunk a kórházba.a kocsiban egész végig a babáról beszéltünk és hogy minden rendben legyen.Justin nagyon izgatott.Alig várja már a kis jövevényt.Én is szint úgy.Bár szerintem most nem csak a babát várja nagyon hanem az esti programunkat is.
2013. október 23., szerda
53.rész
Reggelre egy ismeretlen ágyban ébredtem.A fejem iszonyatosan zúgott.Megkerestem Twist-et aki már frissen nevetgélt a konyhában pár utcalánnyal.
-Mennem kéne haver.
-Este is jössz? - nézett rám mosolyogva.
-..nem hiszem.Tudod Amy kórházban van és tegnap csak kiakadtam de nem kellett volna.
-Hát jó.De hogy tudd az ajtóm mindig nyitva áll előtted. - kacsintott egyet.
Megindultam kifelé.Bepattantam a kocsiba és elhajtottam vissza anyáékhoz.Mikor beléptem a kórház ajtaján Scooter egyből futott felém majd letámadt.
-Te hol a francban voltál egész éjjel? Mi itt vagyunk,forrunk az idegtől és közben Amy-nek sem mondhattunk semmit nehogy rosszul legyen te meg kitudja hogy hol mulatgattál és..Egyáltalán hogy a picsába tudod te ilyen helyzetben jól érezni magadat mikor a FELESÉGED itt fekszik egy teremben mert TE felcsináltad de annyira nem vagy férfi hogy itt legyél vele mikor ő itt szenved?!! Hát gratulálok! - szűrte ki fogai között vörös fejjel.
-Tudom hogy egy nagy darab szánalom vagyok.És tudom hogy hülye voltam.Sajnálom.Hogy van Amy? - TELJES MÉRTÉKBEN EGYET ÉRTEK VELE.
-Ajánlom hogy ezek után ne történjen több ilyen mert...Na húzzál be hozzá és lepd meg! - adott egy taslit a tarkómra.
Itt már persze nevettünk mind a ketten.Nagyon hülye voltam.Egyáltalán hogy lehettem képes pont Twist-hez mennyi? Ennyire hülye lennék? Soha nem fogom megbocsájtani magamnak hogy képes voltam hozzányúlni a droghoz.És remélem soha senki sem fogja megtudni.Mert ha Amy-hez is eljut akkor...nem akarom hogy miattam törjön össze.
-Sziiia szerelmem! - léptem be halkan a szobájába.
-Sziia édes! Úgy hiányoztál. - felült majd kezeit felém nyújtotta hogy megöleljen.
-Látom jobban vagy. - mosolyogtam.Örülök hogy egyre jobban és jobban lesz.
-Igyekszem. - angyalian mosolygott rám amitől teljesen elgyengültem.
-Az orvosok mit mondanak?
-Azt hogy kb. 1 hét és hazamehetek.Azt mondták hogy még nem láttak ilyet,hogy ilyen gyorsan gyógyuljon valaki egy szívműtét után.
-Én tudtam hogy ez lesz.Nálad erősebb embert nem ismerek.
-Ohhoh..na ezt azért kétlem de köszönöm.
Lehajoltam hogy adjak neki egy csókot.Olyan rég éreztem édes ajkait és finom illatát hogy már kezdem elfelejteni.
-Ne.. - kezét mellkasomra tette és lassan eltolt magától.
-Miért? Mi a baj? meglepődtem.Azt hittem én is hiányzok neki.
-Azt mondták az orvosok hogy kíméljem magam az olyan dolgoktól vagy cselekedetektől amitől esetleg felgyorsulhat a szívem vagy megnőhet az adrenalin szintem.
-De azért egy puszit adhatod?
-Ühümm. - mutatóujjával az arcára mutatott.
Adtam neki egy cuppanós puszit amitől nevetni kezdett.
-Imádom mikor nevetsz. - mosolyogtam.
-Gyere ide. - megölelt.
-Nagyon hiányzol.
-Te is nekem!
*1 hét múlva*
-Mindened megvan?
-Ahha csak menjünk már haza. - sürgetett Amy.
-Azt ajánlom hogy továbbra is kerüljék a nagy izgalmakat és aggodalmaskodást.
-Meglesz doktor úr.Viszlát.
Kiléptünk a kórház ajtaján s siettünk haza.Amy már nagyon türelmetlen volt.Érthető hisz már vagy 2-3 hete nem járt otthon.Már látszik egy kis hasa amitől meg cukibb.Most már hogy látom hogy nem lesz semmi baj így nem is félek annyira hogy mi lesz a szülésen.Biztos vagyok benne hogy minden rendben lesz.Nagyon örülök a babának és minden egyes nap jobban és jobban akarom hogy megszülessen.
-Gyere már Justiin! - kiabált a lépcsőnél az én kis feleségem.
-Mi az? - futottam oda.
-Segít felmenni a lépcsőn.- röhögött saját magán.
Én is elnevettem magam. -Gyere te. - belé karoltam és felsegítettem a lépcsőn.
Egyből pakolászni kezdett.Gondolom hiányzott neki a mozgás vagy nem tudom de mindent kitakarított és összepakolt.Pedig amióta kórházban volt senki nem járt a szobában.Nem is értettem mit tud pakolászni annyi mindent mikor minden rendben volt.Na mindegy ha neki ez jó akkor hajrá.
-Baba abbahagyhatnád már! - nevettem mikor már a ruháit pakolgatta a gardróbban,másodszorra vette ki és rakta vissza őket szín,méret és fajta szerint.
-Ahj de unatkozom. - nevetett ő is.
-Akkor gyere és játssz Jazmyn-el és Jaxon-nal.Apa most hozta őket haza.
-Jujj na végre! - tapsikolni kezdett.
Levittem a lépcsőn majd a nappaliban hagytam őket.Komolyan mondom olyan mintha még mindig gyerek lenne.Mindenhova cipelgetnem kell.Az a szerencsém hogy még nem olyan nehéz.de azért remélem hogy mikor majd nagyobb lesz már a hasa akkor nem kell föl le vinnem a lépcsőn.
Kimentem a konyhába és elbeszélgettem anyuval.Szerencsém van hogy itt van nekem.Mindenben segít nekünk.A házimunkában,most a kisbabánál is segít,elmeséli Amy-nek hogy milyen volt velem terhesnek lenni és tökre megértik egymást szóval nem nekem nyavajognak az ilyen női ügyeikről hála istennek!
Scooterrel kibékültünk.Az óta nem is találkoztam Twistel de...azt nem tagadhatom hogy jó este volt és az a cucc is jó volt.Nem volt jó ötlet ugyan de attól még jó volt.
Amy rengeteget javult.Tele van energiával és minden nap ragyog a boldogságtól.
Mi fiúk is sokat segítünk neki mindenben.Hozunk neki cuccokat,visszük utána a nehezebb dolgokat és mindentől megkíméljük és megvédjük.Kenny finom kajákat szokott neki csinálni.Fredo különféle kis ruhákat és babacuccokat vesz,Scoo rengeteg újjágot és magazint vesz neki amik tele vannak kismama tippekkel és pedig minden másban amire szüksége lehet.Ne értsétek félre nem olyan dologról beszélek.Sajnos azt már rég csináltuk.Nagyon kell figyelnünk hogy mennyire kerülünk közel egymáshoz mert akár egy kis csóktól is rosszul lehet.Természetesen nem kell egészen a szülésig kibírni sex nélkül.Csak addig amíg fel nem erősödik a szíve annyira hogy kibírjon egy ekkora adrenalin löketet.
-Mennem kéne haver.
-Este is jössz? - nézett rám mosolyogva.
-..nem hiszem.Tudod Amy kórházban van és tegnap csak kiakadtam de nem kellett volna.
-Hát jó.De hogy tudd az ajtóm mindig nyitva áll előtted. - kacsintott egyet.
Megindultam kifelé.Bepattantam a kocsiba és elhajtottam vissza anyáékhoz.Mikor beléptem a kórház ajtaján Scooter egyből futott felém majd letámadt.
-Te hol a francban voltál egész éjjel? Mi itt vagyunk,forrunk az idegtől és közben Amy-nek sem mondhattunk semmit nehogy rosszul legyen te meg kitudja hogy hol mulatgattál és..Egyáltalán hogy a picsába tudod te ilyen helyzetben jól érezni magadat mikor a FELESÉGED itt fekszik egy teremben mert TE felcsináltad de annyira nem vagy férfi hogy itt legyél vele mikor ő itt szenved?!! Hát gratulálok! - szűrte ki fogai között vörös fejjel.
-Tudom hogy egy nagy darab szánalom vagyok.És tudom hogy hülye voltam.Sajnálom.Hogy van Amy? - TELJES MÉRTÉKBEN EGYET ÉRTEK VELE.
-Ajánlom hogy ezek után ne történjen több ilyen mert...Na húzzál be hozzá és lepd meg! - adott egy taslit a tarkómra.
Itt már persze nevettünk mind a ketten.Nagyon hülye voltam.Egyáltalán hogy lehettem képes pont Twist-hez mennyi? Ennyire hülye lennék? Soha nem fogom megbocsájtani magamnak hogy képes voltam hozzányúlni a droghoz.És remélem soha senki sem fogja megtudni.Mert ha Amy-hez is eljut akkor...nem akarom hogy miattam törjön össze.
-Sziiia szerelmem! - léptem be halkan a szobájába.
-Sziia édes! Úgy hiányoztál. - felült majd kezeit felém nyújtotta hogy megöleljen.
-Látom jobban vagy. - mosolyogtam.Örülök hogy egyre jobban és jobban lesz.
-Igyekszem. - angyalian mosolygott rám amitől teljesen elgyengültem.
-Az orvosok mit mondanak?
-Azt hogy kb. 1 hét és hazamehetek.Azt mondták hogy még nem láttak ilyet,hogy ilyen gyorsan gyógyuljon valaki egy szívműtét után.
-Én tudtam hogy ez lesz.Nálad erősebb embert nem ismerek.
-Ohhoh..na ezt azért kétlem de köszönöm.
Lehajoltam hogy adjak neki egy csókot.Olyan rég éreztem édes ajkait és finom illatát hogy már kezdem elfelejteni.
-Ne.. - kezét mellkasomra tette és lassan eltolt magától.
-Miért? Mi a baj? meglepődtem.Azt hittem én is hiányzok neki.
-Azt mondták az orvosok hogy kíméljem magam az olyan dolgoktól vagy cselekedetektől amitől esetleg felgyorsulhat a szívem vagy megnőhet az adrenalin szintem.
-De azért egy puszit adhatod?
-Ühümm. - mutatóujjával az arcára mutatott.
Adtam neki egy cuppanós puszit amitől nevetni kezdett.
-Imádom mikor nevetsz. - mosolyogtam.
-Gyere ide. - megölelt.
-Nagyon hiányzol.
-Te is nekem!
*1 hét múlva*
-Mindened megvan?
-Ahha csak menjünk már haza. - sürgetett Amy.
-Azt ajánlom hogy továbbra is kerüljék a nagy izgalmakat és aggodalmaskodást.
-Meglesz doktor úr.Viszlát.
Kiléptünk a kórház ajtaján s siettünk haza.Amy már nagyon türelmetlen volt.Érthető hisz már vagy 2-3 hete nem járt otthon.Már látszik egy kis hasa amitől meg cukibb.Most már hogy látom hogy nem lesz semmi baj így nem is félek annyira hogy mi lesz a szülésen.Biztos vagyok benne hogy minden rendben lesz.Nagyon örülök a babának és minden egyes nap jobban és jobban akarom hogy megszülessen.
-Gyere már Justiin! - kiabált a lépcsőnél az én kis feleségem.
-Mi az? - futottam oda.
-Segít felmenni a lépcsőn.- röhögött saját magán.
Én is elnevettem magam. -Gyere te. - belé karoltam és felsegítettem a lépcsőn.
Egyből pakolászni kezdett.Gondolom hiányzott neki a mozgás vagy nem tudom de mindent kitakarított és összepakolt.Pedig amióta kórházban volt senki nem járt a szobában.Nem is értettem mit tud pakolászni annyi mindent mikor minden rendben volt.Na mindegy ha neki ez jó akkor hajrá.
-Baba abbahagyhatnád már! - nevettem mikor már a ruháit pakolgatta a gardróbban,másodszorra vette ki és rakta vissza őket szín,méret és fajta szerint.
-Ahj de unatkozom. - nevetett ő is.
-Akkor gyere és játssz Jazmyn-el és Jaxon-nal.Apa most hozta őket haza.
-Jujj na végre! - tapsikolni kezdett.
Levittem a lépcsőn majd a nappaliban hagytam őket.Komolyan mondom olyan mintha még mindig gyerek lenne.Mindenhova cipelgetnem kell.Az a szerencsém hogy még nem olyan nehéz.de azért remélem hogy mikor majd nagyobb lesz már a hasa akkor nem kell föl le vinnem a lépcsőn.
Kimentem a konyhába és elbeszélgettem anyuval.Szerencsém van hogy itt van nekem.Mindenben segít nekünk.A házimunkában,most a kisbabánál is segít,elmeséli Amy-nek hogy milyen volt velem terhesnek lenni és tökre megértik egymást szóval nem nekem nyavajognak az ilyen női ügyeikről hála istennek!
Scooterrel kibékültünk.Az óta nem is találkoztam Twistel de...azt nem tagadhatom hogy jó este volt és az a cucc is jó volt.Nem volt jó ötlet ugyan de attól még jó volt.
Amy rengeteget javult.Tele van energiával és minden nap ragyog a boldogságtól.
Mi fiúk is sokat segítünk neki mindenben.Hozunk neki cuccokat,visszük utána a nehezebb dolgokat és mindentől megkíméljük és megvédjük.Kenny finom kajákat szokott neki csinálni.Fredo különféle kis ruhákat és babacuccokat vesz,Scoo rengeteg újjágot és magazint vesz neki amik tele vannak kismama tippekkel és pedig minden másban amire szüksége lehet.Ne értsétek félre nem olyan dologról beszélek.Sajnos azt már rég csináltuk.Nagyon kell figyelnünk hogy mennyire kerülünk közel egymáshoz mert akár egy kis csóktól is rosszul lehet.Természetesen nem kell egészen a szülésig kibírni sex nélkül.Csak addig amíg fel nem erősödik a szíve annyira hogy kibírjon egy ekkora adrenalin löketet.
2013. október 20., vasárnap
52.rész
Beleegyeztem a műtétbe.Ma van szerda és azt mondták hogy hétvégén lesz.nagyon félek viszont inkább most félek és a műtét után egészséges leszek és a kisbaba is a szívem alatt mint hogy miután megszületik én meghalok ő pedig kitudja mennyire lesz egészséges.Inkább most tűrök el Én nagy fájdalmakat minthogy szegény kicsikém egész életében szenvedjen.Jobb lesz ez így mindenkinek.Izgatottan várom a végeredményt.Az a szerencsém hogy itt van mellettem ez a csodás ember és segít mindenben.Mellette nem félek semmitől.
-Szia életem.Hogy vagy? Azonnal jöttünk volna de nem engedtek el mert egy megbeszélésen kellett maradnunk.Hogy vagy kicsim? Nagyon fáj? Itt leszünk veled jó? Hallottam a műtétről.Nem lesz semmi baj! Sokkal jobb lesz a műtét után nyugi. - rontott be Pattie,Fredo,Scoo és még Kenny is,majd Pattie egyből a kérdéseivel bombázott.Nagyon jól esett hogy itt volt mindenki.
-Sziasztok! De jó hogy látlak titeket. - Kezeimet kinyújtottam hogy megöleljem őket.Mindenki hirtelen odajött és szorosan átöleltek. - Oké,oké megfulladok! - nevettem fel.
-Hallottátok a másik hírt is? - arcom kiderült.
-Sziasztok! Szia Amy,hogy vagy? - lépett be az ajtón Jeremy is.Kicsit meglepett de jól esett.
-Szia,hát te? - döbbent arccal bámult rá mindenki.
-Hallottam hogy mi történt és nem bírtam ki hogy ne lássalak.Jól vagy?
-Igen jól vagyok köszönöm.És egyre jobban.
-Na szóval milyen hírt? - nézett rám Pattie kíváncsian.
-Most épp jókor érkeztél Jeremy. - mosolyogtam rá. - Terhes vagyok! - vigyorogva tapsoltam majd egyből Pattie és Jeremy arcát fürkésztem.
-Úristeeeen! - ugrándozni és tapsolgatni kezdett Pattie,na ezen nem is lepődtem meg.
-Úristeen,úristeen!! - Jeremy is Pattie technikáját követte és egymáshoz fordulva csinálták együtt.
-Örültök? - tudom hogy hülye kérdés volt de kíváncsi voltam hogy milyen hangja lesz Jeremynek sikonyálva.
-Nagyoooooooon wíííí!! - Pattie szólalt meg.
-Én szóhoz sem jutok!!! - nézett rám kidülledt szemekkel Jeremy.
Én csak vigyorogtam rajtuk.Jól esett hogy ennyire örülnek.
-Mi az mi történt? - ideges arccal rontott be Justin.
-Semmi baj csak közöltem az örömhírt.
-Úristen de megijedtem! Ne ijesztgessetek kérlek. - odajött hozzám és adott a homlokomra egy puszit.
-Hol voltál? - néztem fel rá.
-Hoztam neked csokit és virágot.
-És hol van? - nevettem.
-Ahogy meghallottam a sikolyokat úgy megijedtem hogy hirtelen eldobtam őket és száguldoztam ide. - ő is nevetni kezdett.
Mindenki nevetni kezdett.Én is nagyot nevettem de egyszer csak ismét kezdett minden elsötétedni.Utolsó erőmmel -mivel tudtam hogy mi következik a feketeség után- megpróbáltam figyelmeztetni Justint szóval megragadtam kezét.Utolsó képem ismét az volt hogy mindenki megijed és kiabálni kezd az orvosoknak.
Most nem olyan volt mint először.Most tényleg csak feketeség utána pedig jött a nagy fehér fény.A képek elmaradtak.Talán most haltam meg.
Erős ütést éreztem a mellkasomban amitől a hátamban éreztem az ágy sarkát.Sípoló hangot hallottam mint a két fülemben.Szememet tágra nyitottam de nem láttam semmit.Éreztem ahogy kezem és lában remegni kezd.Testem megfeszült.Fejemet megfeszítve hátra hajtottam.Egész testem remegett majd éreztem egy meleg érzést ami átjárta mindenemet.Majd egyszer csak mindenem elgyengült.Szemeim lecsukódtak és ismét feketeség jött elém.
Ettől a pillanattól fogva nem érzékeltem semmit.Magamat hallottam és tudtam hogy fent vagyok de azon kívül semmit....
-Bejöhetnek! Ébredezik. - elég sokáig nem hallottam és láttam semmit magam körül de ezek voltak az első hangok és nagyon megörültem.
Semmi erőm nem volt de annyira féltem hogy esetleg ismét sötétség jön elém hogy minden erőmet összeszedve kinyitottam a szememet amilyen gyorsan csak tudtam.Olyan magányosan éreztem magam a nagy sötétségben.Olyan volt mintha az űrben lebegnék egyes egyedül.
-Szia édesem. - jött be Justin és Pattie.Pattie szeme ki volt sírva Justinon pedig láttam a meggyötörtséget és a fáradtságot.
-Mi történt? - suttogtam.
-Leállt a szíved.De újraélesztettek,ismét.
-Mióta voltam kiütve?
-6 és fél órája voltál altatásban.
-Ennyi ideig tartott visszahozni? - nevettem egyet de nem kellett volna mert a mellkasomban iszonyú fájdalmat éreztem.
-Ne nevess! Annál rosszabb lesz.
-Mi történt még?
-Megcsinálták a műtétet.Azt mondták hogy nem várhatnak vele tovább mert az állapotod egyre rosszabb lesz.
-Jézusom és a pici jól van?
-Igen nagyon jól van.Már látni lehet egy ici-pitit a röndgenen.
-Huh akkor jó.És akkor most akkor nincs szívem? - ismét nevettem egyet de megint rájöttem hogy nem kellene ilyen "vicceseket" mondanom.
-Hmm - mosolyodott el Juss is. - nem.Csak egy szerkentyű van a szívedre kapcsolva ami megerősíti.
Nem szóltam csak mosolyra húztam a számat majd fejemet előre fordítottam.Az orvos kiment.Pattie leült mellém és szorosan fogta a kezemet.
-Ne sírj! - mosolyogtam rá. - Nincs semmi baj! egészséges vagyok mint a makk!
Erre a kijelentésemre Ő is és Juss is nevetni kezdett. -Olyan jó hogy még ilyen helyzetben is tudsz nevetni. - simította meg arcomat.
-Ez vagyok én. - mosolyogtam még mindig.
Tudtam hogy most a legnagyobb nyugadalmat kell nyújtanom feléjük.Ha észreveszik rajtam hogy mennyire félek akkor minden összedől.Pattie azt mondta hogy magunkra hagy és kiment.Végre kettesben tudtam lenni Juss-al.
-Figyelj. - kezdett bele mondandójába. - Ugye tudod hogy nagyon de nagyon szeretlek!?
-Remélem is. - mosolyogtam.
-És ugye azt is tudod hogy nagyon de nagyon örülök ennek a babának?!
-Igen tudom de nyögd már ki. - nevettem el magam amit ismét nem kellett volna.
-Viszont...még simán elvetélhetsz és nem kell kitenned magadat ekkora veszélynek.Kérlek gondold me...
-Mivan??? Justin ugye most ez nem mondod komolyan? - vágtam dühöngve szavaiba.
-Sssh nyugodj le.Az orvosok azt mondták hogy nem szabad idegeskedned a szíved miatt mert még túl gyenge ahhoz hogy ilyennek kitedd.
-Kérlek most menny ki! - mutattam az ajtó felé.
Egy szót sem szólt csak megsimítottam arcomat s lehajtotta fejjel kiment.Nem hiszem el hogy ezt mondta! A saját gyerekéről van szó! Jó elhiszem hogy nem akarja hogy bajom essen de..annyira beleéltem már magam ebbe az anya szerepbe hogy biztos nem fogom feladni csak azért hogy ne kelljen kockáztatnom.Hisz ebből áll az élet.Kockáztatásokból.Aki csak ül és vár az nem ér el az életében semmit.Nem akarok úgy meghalni hogy közben tudom hogy egész életemben alig csináltam valamit.Ráadásul az abortusz az gyilkosság.Szó sem lehet róla.Nem akartam Justint se megbántani de meg kell értenie hogy én szeretem ezt a kisbabát és nem fogom megölni!
A nagy mérgelődésemben hirtelen elálmosodtam s szemeim lezárultak.
*Justin szemszöge*
Tudom hogy ő is nagyon fél.És tudom hogy nagyon szeretné azt a babát.De nem érti meg hogy ezzel meg is halhat.Nagyon szeretem de ő ezt nem érti meg.nem akarom elveszíteni! Ő életem szerelme és nem veszíthetem el ilyen hamar.Még előttünk áll az egész élet.Még csak most lett a feleségem erre itt fekszik a kórházban és kitudja mikor áll le a szíve.
-Anya én ezt nem bírom! Bele fogok bolondulni!! - hajamat tépkedtem az idegességtől.
-Nyugodj le édesem! Nem lesz semmi baj.Megerősítették a szívét és ahogy az orvosok is megmondták már sem ok az aggodalomra.Különben is Amy nagyon erős lány.Ki fogja bírni,ebben biztos vagyok.
-De bármikor becsusszanhat egy apró kis baleset és akkor mit csinálnak? Hmm? Nem bírnám ki ha Amy...
-Ilyenen ne is járjon az agyad hallod!! - förmedt rám.
Elszállt az agyam.Nem bírtam tovább.Kellett valami amitől le tudok nyugodni.Kirohantam a kórházból és kocsiba ülve elszáguldottam Twist-hez.Tudom hogy megígértem Amy-nek hogy soha életemben nem fogok drogozni de..egyszerűen már nem bírom tovább.
Jó nagy adagot beszívtam s minden bajom elszállt.Leszartam mindent.Semmi nem érdekelt körülöttem csak én voltam.Olyan volt mintha repülnék.Szabad voltam mint a madár.
Twist-el röhögtünk egy csomót.Ilyen jó estém még nem volt.Nem is tudom miért nem próbáltam ki már ezt a cuccot előbb.
-Szia életem.Hogy vagy? Azonnal jöttünk volna de nem engedtek el mert egy megbeszélésen kellett maradnunk.Hogy vagy kicsim? Nagyon fáj? Itt leszünk veled jó? Hallottam a műtétről.Nem lesz semmi baj! Sokkal jobb lesz a műtét után nyugi. - rontott be Pattie,Fredo,Scoo és még Kenny is,majd Pattie egyből a kérdéseivel bombázott.Nagyon jól esett hogy itt volt mindenki.
-Sziasztok! De jó hogy látlak titeket. - Kezeimet kinyújtottam hogy megöleljem őket.Mindenki hirtelen odajött és szorosan átöleltek. - Oké,oké megfulladok! - nevettem fel.
-Hallottátok a másik hírt is? - arcom kiderült.
-Sziasztok! Szia Amy,hogy vagy? - lépett be az ajtón Jeremy is.Kicsit meglepett de jól esett.
-Szia,hát te? - döbbent arccal bámult rá mindenki.
-Hallottam hogy mi történt és nem bírtam ki hogy ne lássalak.Jól vagy?
-Igen jól vagyok köszönöm.És egyre jobban.
-Na szóval milyen hírt? - nézett rám Pattie kíváncsian.
-Most épp jókor érkeztél Jeremy. - mosolyogtam rá. - Terhes vagyok! - vigyorogva tapsoltam majd egyből Pattie és Jeremy arcát fürkésztem.
-Úristeeeen! - ugrándozni és tapsolgatni kezdett Pattie,na ezen nem is lepődtem meg.
-Úristeen,úristeen!! - Jeremy is Pattie technikáját követte és egymáshoz fordulva csinálták együtt.
-Örültök? - tudom hogy hülye kérdés volt de kíváncsi voltam hogy milyen hangja lesz Jeremynek sikonyálva.
-Nagyoooooooon wíííí!! - Pattie szólalt meg.
-Én szóhoz sem jutok!!! - nézett rám kidülledt szemekkel Jeremy.
Én csak vigyorogtam rajtuk.Jól esett hogy ennyire örülnek.
-Mi az mi történt? - ideges arccal rontott be Justin.
-Semmi baj csak közöltem az örömhírt.
-Úristen de megijedtem! Ne ijesztgessetek kérlek. - odajött hozzám és adott a homlokomra egy puszit.
-Hol voltál? - néztem fel rá.
-Hoztam neked csokit és virágot.
-És hol van? - nevettem.
-Ahogy meghallottam a sikolyokat úgy megijedtem hogy hirtelen eldobtam őket és száguldoztam ide. - ő is nevetni kezdett.
Mindenki nevetni kezdett.Én is nagyot nevettem de egyszer csak ismét kezdett minden elsötétedni.Utolsó erőmmel -mivel tudtam hogy mi következik a feketeség után- megpróbáltam figyelmeztetni Justint szóval megragadtam kezét.Utolsó képem ismét az volt hogy mindenki megijed és kiabálni kezd az orvosoknak.
Most nem olyan volt mint először.Most tényleg csak feketeség utána pedig jött a nagy fehér fény.A képek elmaradtak.Talán most haltam meg.
Erős ütést éreztem a mellkasomban amitől a hátamban éreztem az ágy sarkát.Sípoló hangot hallottam mint a két fülemben.Szememet tágra nyitottam de nem láttam semmit.Éreztem ahogy kezem és lában remegni kezd.Testem megfeszült.Fejemet megfeszítve hátra hajtottam.Egész testem remegett majd éreztem egy meleg érzést ami átjárta mindenemet.Majd egyszer csak mindenem elgyengült.Szemeim lecsukódtak és ismét feketeség jött elém.
Ettől a pillanattól fogva nem érzékeltem semmit.Magamat hallottam és tudtam hogy fent vagyok de azon kívül semmit....
-Bejöhetnek! Ébredezik. - elég sokáig nem hallottam és láttam semmit magam körül de ezek voltak az első hangok és nagyon megörültem.
Semmi erőm nem volt de annyira féltem hogy esetleg ismét sötétség jön elém hogy minden erőmet összeszedve kinyitottam a szememet amilyen gyorsan csak tudtam.Olyan magányosan éreztem magam a nagy sötétségben.Olyan volt mintha az űrben lebegnék egyes egyedül.
-Szia édesem. - jött be Justin és Pattie.Pattie szeme ki volt sírva Justinon pedig láttam a meggyötörtséget és a fáradtságot.
-Mi történt? - suttogtam.
-Leállt a szíved.De újraélesztettek,ismét.
-Mióta voltam kiütve?
-6 és fél órája voltál altatásban.
-Ennyi ideig tartott visszahozni? - nevettem egyet de nem kellett volna mert a mellkasomban iszonyú fájdalmat éreztem.
-Ne nevess! Annál rosszabb lesz.
-Mi történt még?
-Megcsinálták a műtétet.Azt mondták hogy nem várhatnak vele tovább mert az állapotod egyre rosszabb lesz.
-Jézusom és a pici jól van?
-Igen nagyon jól van.Már látni lehet egy ici-pitit a röndgenen.
-Huh akkor jó.És akkor most akkor nincs szívem? - ismét nevettem egyet de megint rájöttem hogy nem kellene ilyen "vicceseket" mondanom.
-Hmm - mosolyodott el Juss is. - nem.Csak egy szerkentyű van a szívedre kapcsolva ami megerősíti.
Nem szóltam csak mosolyra húztam a számat majd fejemet előre fordítottam.Az orvos kiment.Pattie leült mellém és szorosan fogta a kezemet.
-Ne sírj! - mosolyogtam rá. - Nincs semmi baj! egészséges vagyok mint a makk!
Erre a kijelentésemre Ő is és Juss is nevetni kezdett. -Olyan jó hogy még ilyen helyzetben is tudsz nevetni. - simította meg arcomat.
-Ez vagyok én. - mosolyogtam még mindig.
Tudtam hogy most a legnagyobb nyugadalmat kell nyújtanom feléjük.Ha észreveszik rajtam hogy mennyire félek akkor minden összedől.Pattie azt mondta hogy magunkra hagy és kiment.Végre kettesben tudtam lenni Juss-al.
-Figyelj. - kezdett bele mondandójába. - Ugye tudod hogy nagyon de nagyon szeretlek!?
-Remélem is. - mosolyogtam.
-És ugye azt is tudod hogy nagyon de nagyon örülök ennek a babának?!
-Igen tudom de nyögd már ki. - nevettem el magam amit ismét nem kellett volna.
-Viszont...még simán elvetélhetsz és nem kell kitenned magadat ekkora veszélynek.Kérlek gondold me...
-Mivan??? Justin ugye most ez nem mondod komolyan? - vágtam dühöngve szavaiba.
-Sssh nyugodj le.Az orvosok azt mondták hogy nem szabad idegeskedned a szíved miatt mert még túl gyenge ahhoz hogy ilyennek kitedd.
-Kérlek most menny ki! - mutattam az ajtó felé.
Egy szót sem szólt csak megsimítottam arcomat s lehajtotta fejjel kiment.Nem hiszem el hogy ezt mondta! A saját gyerekéről van szó! Jó elhiszem hogy nem akarja hogy bajom essen de..annyira beleéltem már magam ebbe az anya szerepbe hogy biztos nem fogom feladni csak azért hogy ne kelljen kockáztatnom.Hisz ebből áll az élet.Kockáztatásokból.Aki csak ül és vár az nem ér el az életében semmit.Nem akarok úgy meghalni hogy közben tudom hogy egész életemben alig csináltam valamit.Ráadásul az abortusz az gyilkosság.Szó sem lehet róla.Nem akartam Justint se megbántani de meg kell értenie hogy én szeretem ezt a kisbabát és nem fogom megölni!
A nagy mérgelődésemben hirtelen elálmosodtam s szemeim lezárultak.
*Justin szemszöge*
Tudom hogy ő is nagyon fél.És tudom hogy nagyon szeretné azt a babát.De nem érti meg hogy ezzel meg is halhat.Nagyon szeretem de ő ezt nem érti meg.nem akarom elveszíteni! Ő életem szerelme és nem veszíthetem el ilyen hamar.Még előttünk áll az egész élet.Még csak most lett a feleségem erre itt fekszik a kórházban és kitudja mikor áll le a szíve.
-Anya én ezt nem bírom! Bele fogok bolondulni!! - hajamat tépkedtem az idegességtől.
-Nyugodj le édesem! Nem lesz semmi baj.Megerősítették a szívét és ahogy az orvosok is megmondták már sem ok az aggodalomra.Különben is Amy nagyon erős lány.Ki fogja bírni,ebben biztos vagyok.
-De bármikor becsusszanhat egy apró kis baleset és akkor mit csinálnak? Hmm? Nem bírnám ki ha Amy...
-Ilyenen ne is járjon az agyad hallod!! - förmedt rám.
Elszállt az agyam.Nem bírtam tovább.Kellett valami amitől le tudok nyugodni.Kirohantam a kórházból és kocsiba ülve elszáguldottam Twist-hez.Tudom hogy megígértem Amy-nek hogy soha életemben nem fogok drogozni de..egyszerűen már nem bírom tovább.
Jó nagy adagot beszívtam s minden bajom elszállt.Leszartam mindent.Semmi nem érdekelt körülöttem csak én voltam.Olyan volt mintha repülnék.Szabad voltam mint a madár.
Twist-el röhögtünk egy csomót.Ilyen jó estém még nem volt.Nem is tudom miért nem próbáltam ki már ezt a cuccot előbb.
2013. október 18., péntek
51.rész
-Uram.Uram! Ébresztő!
-Hmm ébren vagyok.Mi a baj?
-Kezd ébredezni.
Hallottam a halk suttogásokat.Lassan kezdtem érezni egy kis melegséget a kezemen de még nem voltam benne biztos hogy hozzám ért e valaki vagy nem.Szemeimet még nem tudtam kinyitni.
-Szia szerelmem. - hallottam egy hangot.Azt hiszem Justin volt az. - tudom hogy nagyon fáradt vagy és ne is erőlködj a felkeléssel.Itt vagyok és ha szükséged lesz valamire akkor csak mozgasd a kezed.
Nem éreztem még semmimet sem de megpróbáltam az ujjamat felemelni.Azt hittem hogy már mozgatom de még sem.Megpróbáltam hangot kiadni de az sem ment csak a levegő hagyta el a számat.Szerencsére volt annyi erőm hogy gyorsabban fújtam ki így juss észre vette.
-Itt vagyok semmi baj. - hajolt oda hozzám.
Megpróbáltam kinyitni a szememet.
-Doktor úr felébredt! - súgta oda neki.
-Hol vagyok? - szűrtem ki pár "hangot" a számon.
-A kórházban.Amikor az ágyban voltál....elérted a... - nem tudta folytatni mert sírni kezdett.
-Ne sírj. - erőt feszítettem magamon és karomat felemelve megsimítottam arcát.
-Amy! Elérted a klinikai halált!Az az félig meghaltál de sikerült visszahozni az életbe.Hogyne sírnék ha majdnem elveszítettelek?!! - mint a patak úgy folytak könnyei.
-De túléltem. - kis mosolyra tudtam húzni a szám. - és mi is akkor a bajom?
Egy kicsit megnyugodott majd rám nézett.Először csak nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel majd lehajtotta a fejét.Elmosolyodott majd arca mintha dühös lett volna.
-Gyerekünk lesz. - ismét apró mosoly ült arcára de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.
Először nem tudtam felfogni ezért nem is tudtam rá normálisan reagálni.
-És ennek miért nem örülsz?
-....
-Justin.
-Mert azt mondták az orvosok hogy nem biztos hogy túléled a szülést. - szeméből ismét kigördült egy könnycsepp.
Ekkor mintha villám csapott volna belém hirtelen felébredtem.ÉN MAJDNEM MEGHALTAM! Ráadásul egy kis csöppség is itt van a szívem alatt aminek örülnöm kéne és egy részben örülök is de nagyon...de nem szeretném azt hogy ha megszülöm nem láthatom őt soha.Egy könnycsepp kigördült az én szememből is.
-Amy jól vagy? - pattant fel Justin.
-I-igen jól..cs-csak..fel kell még fognom ezt az egészet.Nagyon örülök a babának de..én nem így akartam hogy gyerekünk legyen.Én látni is szeretném őt mikor megszületik.Miért ver ennyire az Isten? Miért kell nekem ilyen szerencsétlennek lennem? - elértem azt a pontot ahol már nem bírtam és nem is akartam visszatartani a teljes összeomlást.Zokogni kezdtem.
Justin egy szó nélkül lefeküdt mellém s szorosan tartott karjai közt.Úgy éreztem percek kérdése és meghalok.Bár ha jobban belegondolok akkor lehet jobb is ha meghalok.Justinnak nem kel engem és a picit eltartania,nem lesz több veszekedés is hiba miattam,nem kell a jövőmért aggódnom vagy attól félnem mikor kerülök az utcára.Semmi teher és gond nem lesz a vállamon.Csak én leszek és senki más.Csak ezzel egy baj van.Életem legeslegjobb dolgát is elveszítem.
-Figyelj,nem lesz baj.Együtt megoldjuk! - csókolt hajamba lágyan.
-Kétlem. - suttogtam.Folyt a könnyem még mindig.
-Együtt bármire képesek vagyunk.Soha ne mond hogy soha és akkor minden rendben lesz! Megígérem.
-Remélem. - fejemet szorosan mellkasába fúrtam.
-Elnézést fiatalember.Kérem jöjjön ki hadd váltsak magával pár szót. - lépett be az ajtón a doktor.
-Most rögtön? - hunyorított.
-Fontos lenne.
Justin szó nélkül felállt és kisietett.Nem hallottam hogy miről beszélnek csak a hangokat tudtam megkülönböztetni.
Pár perc múlva jött be elég búskomor arccal és egy kis riadtság is volt benne.
-Na mi az? Mégsem kell meghalnom?
-...Hát...nem - mosolyodott el nagy vigyorral.
-Hála égnek. - hatalmas kő esett le a szívemről. - de akkor mit mondott?
-Azt hogy..egy nagyobb műtéttel csinálnak valamit a szíveddel,valami műszert raknak bele vagy mi és ez segíteni fog majd hogy kibírd a szülést.
-És ha nem sikerül a műtét?
-Erre ne is gondolj! Csak annak örüljünk hogy van esély arra hogy semmi gond ne legyen. - megsimította az arcomat majd adott a homlokomra egy puszit.
-Csak ne hagyj magamra kérlek! - fogtam meg alkarját.
-Hmm ébren vagyok.Mi a baj?
-Kezd ébredezni.
Hallottam a halk suttogásokat.Lassan kezdtem érezni egy kis melegséget a kezemen de még nem voltam benne biztos hogy hozzám ért e valaki vagy nem.Szemeimet még nem tudtam kinyitni.
-Szia szerelmem. - hallottam egy hangot.Azt hiszem Justin volt az. - tudom hogy nagyon fáradt vagy és ne is erőlködj a felkeléssel.Itt vagyok és ha szükséged lesz valamire akkor csak mozgasd a kezed.
Nem éreztem még semmimet sem de megpróbáltam az ujjamat felemelni.Azt hittem hogy már mozgatom de még sem.Megpróbáltam hangot kiadni de az sem ment csak a levegő hagyta el a számat.Szerencsére volt annyi erőm hogy gyorsabban fújtam ki így juss észre vette.
-Itt vagyok semmi baj. - hajolt oda hozzám.
Megpróbáltam kinyitni a szememet.
-Doktor úr felébredt! - súgta oda neki.
-Hol vagyok? - szűrtem ki pár "hangot" a számon.
-A kórházban.Amikor az ágyban voltál....elérted a... - nem tudta folytatni mert sírni kezdett.
-Ne sírj. - erőt feszítettem magamon és karomat felemelve megsimítottam arcát.
-Amy! Elérted a klinikai halált!Az az félig meghaltál de sikerült visszahozni az életbe.Hogyne sírnék ha majdnem elveszítettelek?!! - mint a patak úgy folytak könnyei.
-De túléltem. - kis mosolyra tudtam húzni a szám. - és mi is akkor a bajom?
Egy kicsit megnyugodott majd rám nézett.Először csak nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel majd lehajtotta a fejét.Elmosolyodott majd arca mintha dühös lett volna.
-Gyerekünk lesz. - ismét apró mosoly ült arcára de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.
Először nem tudtam felfogni ezért nem is tudtam rá normálisan reagálni.
-És ennek miért nem örülsz?
-....
-Justin.
-Mert azt mondták az orvosok hogy nem biztos hogy túléled a szülést. - szeméből ismét kigördült egy könnycsepp.
Ekkor mintha villám csapott volna belém hirtelen felébredtem.ÉN MAJDNEM MEGHALTAM! Ráadásul egy kis csöppség is itt van a szívem alatt aminek örülnöm kéne és egy részben örülök is de nagyon...de nem szeretném azt hogy ha megszülöm nem láthatom őt soha.Egy könnycsepp kigördült az én szememből is.
-Amy jól vagy? - pattant fel Justin.
-I-igen jól..cs-csak..fel kell még fognom ezt az egészet.Nagyon örülök a babának de..én nem így akartam hogy gyerekünk legyen.Én látni is szeretném őt mikor megszületik.Miért ver ennyire az Isten? Miért kell nekem ilyen szerencsétlennek lennem? - elértem azt a pontot ahol már nem bírtam és nem is akartam visszatartani a teljes összeomlást.Zokogni kezdtem.
Justin egy szó nélkül lefeküdt mellém s szorosan tartott karjai közt.Úgy éreztem percek kérdése és meghalok.Bár ha jobban belegondolok akkor lehet jobb is ha meghalok.Justinnak nem kel engem és a picit eltartania,nem lesz több veszekedés is hiba miattam,nem kell a jövőmért aggódnom vagy attól félnem mikor kerülök az utcára.Semmi teher és gond nem lesz a vállamon.Csak én leszek és senki más.Csak ezzel egy baj van.Életem legeslegjobb dolgát is elveszítem.
-Figyelj,nem lesz baj.Együtt megoldjuk! - csókolt hajamba lágyan.
-Kétlem. - suttogtam.Folyt a könnyem még mindig.
-Együtt bármire képesek vagyunk.Soha ne mond hogy soha és akkor minden rendben lesz! Megígérem.
-Remélem. - fejemet szorosan mellkasába fúrtam.
-Elnézést fiatalember.Kérem jöjjön ki hadd váltsak magával pár szót. - lépett be az ajtón a doktor.
-Most rögtön? - hunyorított.
-Fontos lenne.
Justin szó nélkül felállt és kisietett.Nem hallottam hogy miről beszélnek csak a hangokat tudtam megkülönböztetni.
Pár perc múlva jött be elég búskomor arccal és egy kis riadtság is volt benne.
-Na mi az? Mégsem kell meghalnom?
-...Hát...nem - mosolyodott el nagy vigyorral.
-Hála égnek. - hatalmas kő esett le a szívemről. - de akkor mit mondott?
-Azt hogy..egy nagyobb műtéttel csinálnak valamit a szíveddel,valami műszert raknak bele vagy mi és ez segíteni fog majd hogy kibírd a szülést.
-És ha nem sikerül a műtét?
-Erre ne is gondolj! Csak annak örüljünk hogy van esély arra hogy semmi gond ne legyen. - megsimította az arcomat majd adott a homlokomra egy puszit.
-Csak ne hagyj magamra kérlek! - fogtam meg alkarját.
2013. október 15., kedd
5O.rész
Wíííí elérkeztünk az 5O.részhez!!! :DDDDD nagyon örülök.Tiszta happy vagyok egész nap :* Köszönöm a komikat is..jól estek! igazából ennyit akartam és még annyit hogy kiraktam egy szavazást amire szeretném hogy minél többen kattintanátok és eldöntenétek hogy mi legyen :)) sok szerencsét és jó olvasást ♥
Mikor felébredtem azt sem tudtam hol vagyok.Nem volt mellettem senki.Megindultam lefelé de a hasam még mindig iszonyatosan fájt így összegörnyedve egyik kezemmel fogtam.A konyhában sem találtam semmit.De valakire szükségem volt.Elmentem Scoo szobájába.Szerencsére ott volt.Pár könnycsepp kicsordult a szememből amit ő is azonnal észre vett.Lábaimat felhúzva lefeküdtem mellé az ágyra majd a könnyeimet nem bírtam tovább visszafogni így zokogásba kezdtem.Próbált nyugtatgatni és vigasztalni de egyszerűen nem tudtam abbahagyni.
-Hol van Justin? - kicsit megkönnyebbültem a sírástól így már kezdett enyhülni.
-Nem tudom.Azt mondta mikor elment hogy hamarosan jön.
-És mikor ment el pontosan? - néztem fel rá.
-Kb negyed óra 20 perce.
-És egyáltalán nem mondta hogy hová megy?
-Nem.Lejött a lépcsőn beszólt ide hogy ha felébrednél akkor mondjam meg hogy ne aggódj miatta hamarosan itthon lesz és sietősen kiment majd hallottam ahogy a kocsi kerekei kifaralnak a garázsból és hangos nyikorgással elhúznak.
-Ezt nem értem.Hová siethetett annyira?
-Nem tudom de kicsit minta ideges lett volna.
-Remélem nincs semmi baja és hamaro...
-Megjöttem. - nyitott be Juss az ajtón.
-Hol voltál? - megpróbáltam felkelni hogy megpusziljam de a fájdalom ismét belém hasított és visszaestem az ágyra.
-Hé,hé,hé.Csak lassan.Ne állj fel! - ugrott oda egyből Justin aggodalmas hanggal.
-Hol voltál? - suttogtam.
-Csak kiugrottam valahova.Nem lényeges.
-De nekem az. - néztem rá.
-.....mondom hogy nem fontos,csak..felhívott Za hogy segítsek neki valamiben.
-És miben?
-Twist...
-Ugye nem Twist-el voltál?
-Hát..igazából igen is meg nem is. Za felhívott hogy be kéne vinni Twistet a kórházba mert..az nem lényeges csak Za nem akart kocsiba ülni mert már ivott egy kicsit és megkért hogy vigyem el őket.
-De miért? Baj van,vagy csináltak vele valamit?
-Hát...túladagolta magát és elájult.
-Chh éreztem.Olyan egy vadbarom az a gyerek.Csodálkozom hogy még nem dobta fel a talpát ennyi drogtól amennyit elszív.De ugye te nem ..?!!
-Mi? Nem dehogy is! Én soha! Tudod hogy ilyesmibe nem megyek bele.
-Remélem is.Viszont ha nem fáradtál még el nagyon akkor megtennéd nekem azt hogy felviszel? - kérlelően,bociszemekkel néztem rá.
-Gyere baba. - lehajolt és felkapott az ölébe.A karjaiban olyan nagy biztonságot érzek amilyet senkinél és senkivel nem érzek.
Mikor felértünk óvatosan lefektetett az ágyra.Ő elengedett de én még mindig fogtam a nyakát és húztam magam felé.Azt akartam hogy ő is ott legyen mellettem.Azt akartam hogy védelmező karjaival vigyázzon rám és örökké velem legyen.
-Maradj itt kérlek. - suttogtam. - Hiányzol!
-Nem lehet.Nagyon szívesen itt maradnék de nem lehet.
-Miért? - elengedtem a nyakát és szomorú arccal néztem csillogó szemébe.
-Anya hagyott nekem egy cetlit hogy menjek el bevásásrolni.De sietek amilyen gyorsan csak tudok és vigyázok rád.Jó? - lehajolt és adott egy puszit a homlokomra.
-Okés. - mosolyogtam.
-Szeretlek. - mondta majd megindult az ajtó felé.
-Én is! - szóltam utána.
-Áááááá - ordítottam torkom szakadtából és szorongattam az ágy sarkát.
-Mi a baj Amy? Semmi baj itt vagyok! - rohant oda Scooter.
Én még mindig csak ordítottam.Éreztem ahogy az erek a nyakamon kidüllednek.Egész testemet forróság töltötte el.Majd először fehér foltokba kezdtem el látni s minden elsötétült.Nem éreztem semmit.Egyszer csak nagy fehérséget pillantottam meg.Láttam magamat az ágyon feküdni de én még sem éreztem már semmit.Próbáltam Scoonak szólni hogy semmi baj ugyan is ő csak ott az ágyam mellett sírt és szorongatta a kezemet.Torka szakadtából üvöltött hozzám de én nem tudtam válaszolni.Hiába is kiabáltam hogy "SEMMI BAJOM!" nem hallotta senki.Egy kis idő után Justin betoppant és egyből kérdezgetni kezdett hogy mi a baj.Ő is hatalmas sírásba kezdett.Elővették a telefont és hívtak valakit.Ekkor már kezdtek homályosak lenni és a hangjukat sem hallottam tisztán.Nem tudtam mi történik.Azt még láttam hogy Justin az ölébe kap és kirohan velem a szobából egyenesen a ház elé ahol már ott voltak a mentős autók.
Én még mindig nem értettem semmit és ordítottam hogy "itt vagyok,itt vagyok" de nem még most sem hallott senki.Kezdtem pánikba esni de már tényleg nem tudtam mit tenni ugyan is ismét sötétség borult a szemem elé.Az volt az utolsó kép amit láttam hogy Justin ad egy csókot.Ilyet még nem éreztem.Meghaltam volna? De nem ,az nem lehet hisz itt vagyok és hallom az embereket.Vagy is eddig hallottam és láttam is.Csak ők nem láttak engem.Ez lenne a halál? Ilyen gyorsan? De ez lehetetlen.Félek.Félek hogy hogy lesz tovább.Mi van ha soha többé nem látom Justinékat? Én beleőrülök.
-Hol van Justin? - kicsit megkönnyebbültem a sírástól így már kezdett enyhülni.
-Nem tudom.Azt mondta mikor elment hogy hamarosan jön.
-És mikor ment el pontosan? - néztem fel rá.
-Kb negyed óra 20 perce.
-És egyáltalán nem mondta hogy hová megy?
-Nem.Lejött a lépcsőn beszólt ide hogy ha felébrednél akkor mondjam meg hogy ne aggódj miatta hamarosan itthon lesz és sietősen kiment majd hallottam ahogy a kocsi kerekei kifaralnak a garázsból és hangos nyikorgással elhúznak.
-Ezt nem értem.Hová siethetett annyira?
-Nem tudom de kicsit minta ideges lett volna.
-Remélem nincs semmi baja és hamaro...
-Megjöttem. - nyitott be Juss az ajtón.
-Hol voltál? - megpróbáltam felkelni hogy megpusziljam de a fájdalom ismét belém hasított és visszaestem az ágyra.
-Hé,hé,hé.Csak lassan.Ne állj fel! - ugrott oda egyből Justin aggodalmas hanggal.
-Hol voltál? - suttogtam.
-Csak kiugrottam valahova.Nem lényeges.
-De nekem az. - néztem rá.
-.....mondom hogy nem fontos,csak..felhívott Za hogy segítsek neki valamiben.
-És miben?
-Twist...
-Ugye nem Twist-el voltál?
-Hát..igazából igen is meg nem is. Za felhívott hogy be kéne vinni Twistet a kórházba mert..az nem lényeges csak Za nem akart kocsiba ülni mert már ivott egy kicsit és megkért hogy vigyem el őket.
-De miért? Baj van,vagy csináltak vele valamit?
-Hát...túladagolta magát és elájult.
-Chh éreztem.Olyan egy vadbarom az a gyerek.Csodálkozom hogy még nem dobta fel a talpát ennyi drogtól amennyit elszív.De ugye te nem ..?!!
-Mi? Nem dehogy is! Én soha! Tudod hogy ilyesmibe nem megyek bele.
-Remélem is.Viszont ha nem fáradtál még el nagyon akkor megtennéd nekem azt hogy felviszel? - kérlelően,bociszemekkel néztem rá.
-Gyere baba. - lehajolt és felkapott az ölébe.A karjaiban olyan nagy biztonságot érzek amilyet senkinél és senkivel nem érzek.
Mikor felértünk óvatosan lefektetett az ágyra.Ő elengedett de én még mindig fogtam a nyakát és húztam magam felé.Azt akartam hogy ő is ott legyen mellettem.Azt akartam hogy védelmező karjaival vigyázzon rám és örökké velem legyen.
-Maradj itt kérlek. - suttogtam. - Hiányzol!
-Nem lehet.Nagyon szívesen itt maradnék de nem lehet.
-Miért? - elengedtem a nyakát és szomorú arccal néztem csillogó szemébe.
-Anya hagyott nekem egy cetlit hogy menjek el bevásásrolni.De sietek amilyen gyorsan csak tudok és vigyázok rád.Jó? - lehajolt és adott egy puszit a homlokomra.
-Okés. - mosolyogtam.
-Szeretlek. - mondta majd megindult az ajtó felé.
-Én is! - szóltam utána.
-Áááááá - ordítottam torkom szakadtából és szorongattam az ágy sarkát.
-Mi a baj Amy? Semmi baj itt vagyok! - rohant oda Scooter.
Én még mindig csak ordítottam.Éreztem ahogy az erek a nyakamon kidüllednek.Egész testemet forróság töltötte el.Majd először fehér foltokba kezdtem el látni s minden elsötétült.Nem éreztem semmit.Egyszer csak nagy fehérséget pillantottam meg.Láttam magamat az ágyon feküdni de én még sem éreztem már semmit.Próbáltam Scoonak szólni hogy semmi baj ugyan is ő csak ott az ágyam mellett sírt és szorongatta a kezemet.Torka szakadtából üvöltött hozzám de én nem tudtam válaszolni.Hiába is kiabáltam hogy "SEMMI BAJOM!" nem hallotta senki.Egy kis idő után Justin betoppant és egyből kérdezgetni kezdett hogy mi a baj.Ő is hatalmas sírásba kezdett.Elővették a telefont és hívtak valakit.Ekkor már kezdtek homályosak lenni és a hangjukat sem hallottam tisztán.Nem tudtam mi történik.Azt még láttam hogy Justin az ölébe kap és kirohan velem a szobából egyenesen a ház elé ahol már ott voltak a mentős autók.
Én még mindig nem értettem semmit és ordítottam hogy "itt vagyok,itt vagyok" de nem még most sem hallott senki.Kezdtem pánikba esni de már tényleg nem tudtam mit tenni ugyan is ismét sötétség borult a szemem elé.Az volt az utolsó kép amit láttam hogy Justin ad egy csókot.Ilyet még nem éreztem.Meghaltam volna? De nem ,az nem lehet hisz itt vagyok és hallom az embereket.Vagy is eddig hallottam és láttam is.Csak ők nem láttak engem.Ez lenne a halál? Ilyen gyorsan? De ez lehetetlen.Félek.Félek hogy hogy lesz tovább.Mi van ha soha többé nem látom Justinékat? Én beleőrülök.
2013. október 9., szerda
49.rész
Nem akarom húzni az időtöket szóval gyorsan elregélem a mondandómat.Az előző 2 részhez elég kevés komi jött ami nem mondom de egy kicsit rosszul esett.Na mindegy.Eljött az általatok várva várt nagy pillanat mikor ugyan is megkezdi Amy a....uppsz nem is szóltam!! Majd megtudjátok mi lesz :DD jó olvasást és HA KOMIZTOK AKKOR SEM HARAGSZIK ÁM MEG SENKI!!! ♥
-Jóreggelt fiatalok! - hallottam egy halk hangot de még félkómában nem tudtam pontosan beazonosítani.
-Ideje felkelni már dél van! - szólt egy mélyebb hang..ekkor már kezdtem feleszmélni.
-Hol vagyok? - dörzsöltem meg szemeimet.
Lassan felültem de annyira lüktetett a fejem hogy visszahúzott az ágy.Fejemet elfordítottam a hangok felé majd Pattie-val és Scoo-val találtam magam szemben.
-Mi történt? - nyögtem ki pár hangot a torkomon de nagyon nehéz volt.Iszonyatosan kapart a torkom.
-Éljen az ifjú pár!! - rontott be a szobába Alfredo.
-Ahj mi van már?! - fordult felém Justin is kómás fejjel.
-Inkább hagyjuk őket.Még ki kell pihenni a tegnapi dolgokat. - kuncogtak fel majd kimentek.
-Nem hiszem el. - nyavalyogtam majd a takarót a fejemre húztam.
-Jó reggelt,Mrs.Bieber! - búj a takaróm alá Juss is.
-Sziia! - hatalmas mosolyra húztam a számat majd adtam neki egy puszit.
-El sem hiszem. - ugrottam ki az ágyból.
-Te mire emlékszel a tegnap estéből?
-Hát..arra még emlékszem hogy táncoltunk majd egy pezsgős üveggel a kezünkben megindultunk valamerre.Gondolom ide.De utána kimaradt minden.
-Én meg pont az utána történtekre emlékszem. - kacsintott egyet majd kaján mosolyra húzta a száját.
-Miért mi történt? - én is felvettem azt a perverz arckifejezést amit ő is szokott majd odahuppantam mellé az ágyra.
-Hát elég jól érezted magad!
-Ezt hogy érted?
-Volt is sok sikoly,nyögés és még kitudja mi.
-És mit csináltál velem?
-Ezt. - közelebb hajolt és vadul csókolni kezdett. -meg ezt. - benyúlt a pólóm alá és megmarkolta a mellem. - na meg ezt. - másik kezét délebbre vitte és ujjával belém hatolt. - és ezt is. - lejjebb hajolt és nyelvét is bevetette.
-Justin... - nyögtem egy nagyot majd megkarmoltam a vállát.Ő is nyögött egyet majd még gyorsabbra vette a tempót.Mikor már tényleg elmentem volna elővette férfiasságát és belém hatolt,kettőt döfött belém és számat nagy sikoly hagyta el.
-Na már emlékszel? - lihegve orrát enyémhez érintette.
Nem tudtam szólni csak lihegtem.Életemben nem szerettem még ennyire senkit sem.
-Szokj ehhez hozzá! - adott egy csókot majd kicsúszott belőlem.
-Szeretlek! - nyögtem ki az első szót.
-Én jobban!
-Amy hozd ide azt a zsákot kérlek! - kiabált Pattie a partról.
Mikor tervezgettük az esküvőt és hogy mennyi kaját meg innivalót kell venni akkor a szemetekkel nem is számoltunk.Elég fárasztó mondhatom! Amekkora ez a hát és vele együtt az udvar is sőt még a tenger part is,annyival több szemét maradt ránk.
Pattie a partot tisztította én pedig az udvart.A fiúk bent a házban ügyködtek valamit.Néha-néha rájuk néztem nehogy valamit még jobban elrontsanak de jók voltak és nem tört össze semmi.Késő délutánig csak takarítottunk.Még mindig nem voltunk készen teljesen de már senkinek se volt több ereje.Úgy döntöttünk hogy inkább majd holnap folytatjuk így leültünk vacsorázni.
-És milyen volt a tegnapi nap? Mindenki jól érezte magát? - kérdeztem kíváncsian.
-Én nagyon jót mulattam.Ilyen jó esküvőn még nem voltam. - szólt először Scoo.
-Én is nagyon jól éreztem magam..bár estére szerintem nektek volt a legjobb. - kuncogott Fredo.
-Ezt hogy érted? - kérdezte Juss értetlenkedve.
-Csak annyit mondok hogy "Aww még ahh igen,ez azz!" - erre mindenki elröhögte magát.
-Ahha szóval ilyen hangos volt? - pirult el Justin is és én is.Elég kínos volt.
-Jól van,hagyjuk abba.Elpirultak. - mosolygott Pattie.Az én megmentőm!
A vacsora többi részében szintén az esküvő volt a téma -mi más(?!)- és természetesen mindenki jól érezte magát.
Mikor befejeztük szépen elmentünk tusolni és lefeküdtünk aludni.Holnap ismét hosszú nap vár ránk ma meg jól elfáradtunk,ismét.
*2 héttel később*
-Édes,hozd ide a gyógyszeres dobozt kérlek! - kiabáltam erőlködve a WC-kagylón támaszkodva.Iszonyatosan fáj a gyomrom és rosszul vagyok már napok óta.
-Itt van. -lihegve nyújtotta nekem Justin a dobozt.Kikaptam belőle pár bogyót és lenyeltem őket. - Ugye tudod hogy nem nézem tovább ahogy majdnem minden nap itt üldögélsz órákon át és 5 percenként hánysz?! Most azonnal elviszlek orvoshoz!
Nem ellenkezdtem hisz tudtam hogy ekkora fájdalmat nem fog megállítani pár pirula.Átkaroltam a nyakát ő pedig a karjaiba vett.Fejemet vállára hajtottam mire adott egy puszit.A kocsiba óvatosan összehúztam magamat és pár perc alatt oda is értünk.Nem kellett sokat várni.Azonnal jött egy nővérke aki egy terembe vezetett.Nem voltak sokan így hamar sorra kerültem és megvizsgálhatott az orvos.Elmondtuk a tüneteket de mér nem jött rá.Felírt pár gyógyszert és azt mondta hogy ha azok ellenére sem javul akkor jöjjünk vissza és újabb vizsgálatokat végez amikből kiderül majd több is.
Kicsit csalódottan de megkönnyebbülve jöttünk ki a kórházból.Juss a gyógyszertár felé vette az irányt ahol meg is vette az összes gyógyszert amit kellett majd siettünk haza.Összegörnyedve feküdtem az ágyamban.A könnyeim patakba folytak.Szegény Juss csak ült az ágyam szélén és próbált nyugtatni.Olyan édes,tudja hogy nem tehet semmit de akkor is mindent megtesz azért hogy rendben legyek.
Lassan felállt és mellém feküdt.Fejemet mellkasára emelte majd átölelt.Éreztem ahogy érzi a fájdalmamat.Éreztem hogy ha tehetné legszívesebben megszabadítana a fájdalmamtól de..nem tehet semmit és ezt ő is tudja.Éreztem hogy lassan ő is összetörik.
-Utálom amikor így kell látnom téged! Egyszerűen ilyenkor úgy érzem meghasad a szívem és belülről sorvadok.
-Tudom de ..nem lesz semmi baj.Biztos csak egy vírus.El fog múlni! - bújtam hozzá szorosan.
-Remélem minél hamarabb. - ő is szorosabbra vette ölelését majd puszit adott a hajamba.
Fejemet felemeltem és láttam a szemében egy könnycseppet.Nem sokszor látom őt sírni.Sőt! Főleg nem miattam.De azért jól esik.
-Ne sírj! Ha velem vagy nem is annyira rossz. - apró mosolyra húztam a számat.
Ő is elmosolyodott majd fejét fejemre hajtotta.Adtam neki egy puszit s összebújva pihentünk egyet.
Halkan ment a tv.Épp egy romantikus krimit játszottak.Elég elcsépelt volt de nem nagyon érdekelt.Az a lényeg hogy le tudta kötni a figyelmemet és nem a fájdalomra koncentráltam.
-Jóreggelt fiatalok! - hallottam egy halk hangot de még félkómában nem tudtam pontosan beazonosítani.
-Ideje felkelni már dél van! - szólt egy mélyebb hang..ekkor már kezdtem feleszmélni.
-Hol vagyok? - dörzsöltem meg szemeimet.
Lassan felültem de annyira lüktetett a fejem hogy visszahúzott az ágy.Fejemet elfordítottam a hangok felé majd Pattie-val és Scoo-val találtam magam szemben.
-Mi történt? - nyögtem ki pár hangot a torkomon de nagyon nehéz volt.Iszonyatosan kapart a torkom.
-Éljen az ifjú pár!! - rontott be a szobába Alfredo.
-Ahj mi van már?! - fordult felém Justin is kómás fejjel.
-Inkább hagyjuk őket.Még ki kell pihenni a tegnapi dolgokat. - kuncogtak fel majd kimentek.
-Nem hiszem el. - nyavalyogtam majd a takarót a fejemre húztam.
-Jó reggelt,Mrs.Bieber! - búj a takaróm alá Juss is.
-Sziia! - hatalmas mosolyra húztam a számat majd adtam neki egy puszit.
-El sem hiszem. - ugrottam ki az ágyból.
-Te mire emlékszel a tegnap estéből?
-Hát..arra még emlékszem hogy táncoltunk majd egy pezsgős üveggel a kezünkben megindultunk valamerre.Gondolom ide.De utána kimaradt minden.
-Én meg pont az utána történtekre emlékszem. - kacsintott egyet majd kaján mosolyra húzta a száját.
-Miért mi történt? - én is felvettem azt a perverz arckifejezést amit ő is szokott majd odahuppantam mellé az ágyra.
-Hát elég jól érezted magad!
-Ezt hogy érted?
-Volt is sok sikoly,nyögés és még kitudja mi.
-És mit csináltál velem?
-Ezt. - közelebb hajolt és vadul csókolni kezdett. -meg ezt. - benyúlt a pólóm alá és megmarkolta a mellem. - na meg ezt. - másik kezét délebbre vitte és ujjával belém hatolt. - és ezt is. - lejjebb hajolt és nyelvét is bevetette.
-Justin... - nyögtem egy nagyot majd megkarmoltam a vállát.Ő is nyögött egyet majd még gyorsabbra vette a tempót.Mikor már tényleg elmentem volna elővette férfiasságát és belém hatolt,kettőt döfött belém és számat nagy sikoly hagyta el.
-Na már emlékszel? - lihegve orrát enyémhez érintette.
Nem tudtam szólni csak lihegtem.Életemben nem szerettem még ennyire senkit sem.
-Szokj ehhez hozzá! - adott egy csókot majd kicsúszott belőlem.
-Szeretlek! - nyögtem ki az első szót.
-Én jobban!
-Amy hozd ide azt a zsákot kérlek! - kiabált Pattie a partról.
Mikor tervezgettük az esküvőt és hogy mennyi kaját meg innivalót kell venni akkor a szemetekkel nem is számoltunk.Elég fárasztó mondhatom! Amekkora ez a hát és vele együtt az udvar is sőt még a tenger part is,annyival több szemét maradt ránk.
Pattie a partot tisztította én pedig az udvart.A fiúk bent a házban ügyködtek valamit.Néha-néha rájuk néztem nehogy valamit még jobban elrontsanak de jók voltak és nem tört össze semmi.Késő délutánig csak takarítottunk.Még mindig nem voltunk készen teljesen de már senkinek se volt több ereje.Úgy döntöttünk hogy inkább majd holnap folytatjuk így leültünk vacsorázni.
-És milyen volt a tegnapi nap? Mindenki jól érezte magát? - kérdeztem kíváncsian.
-Én nagyon jót mulattam.Ilyen jó esküvőn még nem voltam. - szólt először Scoo.
-Én is nagyon jól éreztem magam..bár estére szerintem nektek volt a legjobb. - kuncogott Fredo.
-Ezt hogy érted? - kérdezte Juss értetlenkedve.
-Csak annyit mondok hogy "Aww még ahh igen,ez azz!" - erre mindenki elröhögte magát.
-Ahha szóval ilyen hangos volt? - pirult el Justin is és én is.Elég kínos volt.
-Jól van,hagyjuk abba.Elpirultak. - mosolygott Pattie.Az én megmentőm!
A vacsora többi részében szintén az esküvő volt a téma -mi más(?!)- és természetesen mindenki jól érezte magát.
Mikor befejeztük szépen elmentünk tusolni és lefeküdtünk aludni.Holnap ismét hosszú nap vár ránk ma meg jól elfáradtunk,ismét.
*2 héttel később*
-Édes,hozd ide a gyógyszeres dobozt kérlek! - kiabáltam erőlködve a WC-kagylón támaszkodva.Iszonyatosan fáj a gyomrom és rosszul vagyok már napok óta.
-Itt van. -lihegve nyújtotta nekem Justin a dobozt.Kikaptam belőle pár bogyót és lenyeltem őket. - Ugye tudod hogy nem nézem tovább ahogy majdnem minden nap itt üldögélsz órákon át és 5 percenként hánysz?! Most azonnal elviszlek orvoshoz!
Nem ellenkezdtem hisz tudtam hogy ekkora fájdalmat nem fog megállítani pár pirula.Átkaroltam a nyakát ő pedig a karjaiba vett.Fejemet vállára hajtottam mire adott egy puszit.A kocsiba óvatosan összehúztam magamat és pár perc alatt oda is értünk.Nem kellett sokat várni.Azonnal jött egy nővérke aki egy terembe vezetett.Nem voltak sokan így hamar sorra kerültem és megvizsgálhatott az orvos.Elmondtuk a tüneteket de mér nem jött rá.Felírt pár gyógyszert és azt mondta hogy ha azok ellenére sem javul akkor jöjjünk vissza és újabb vizsgálatokat végez amikből kiderül majd több is.
Kicsit csalódottan de megkönnyebbülve jöttünk ki a kórházból.Juss a gyógyszertár felé vette az irányt ahol meg is vette az összes gyógyszert amit kellett majd siettünk haza.Összegörnyedve feküdtem az ágyamban.A könnyeim patakba folytak.Szegény Juss csak ült az ágyam szélén és próbált nyugtatni.Olyan édes,tudja hogy nem tehet semmit de akkor is mindent megtesz azért hogy rendben legyek.
Lassan felállt és mellém feküdt.Fejemet mellkasára emelte majd átölelt.Éreztem ahogy érzi a fájdalmamat.Éreztem hogy ha tehetné legszívesebben megszabadítana a fájdalmamtól de..nem tehet semmit és ezt ő is tudja.Éreztem hogy lassan ő is összetörik.
-Utálom amikor így kell látnom téged! Egyszerűen ilyenkor úgy érzem meghasad a szívem és belülről sorvadok.
-Tudom de ..nem lesz semmi baj.Biztos csak egy vírus.El fog múlni! - bújtam hozzá szorosan.
-Remélem minél hamarabb. - ő is szorosabbra vette ölelését majd puszit adott a hajamba.
Fejemet felemeltem és láttam a szemében egy könnycseppet.Nem sokszor látom őt sírni.Sőt! Főleg nem miattam.De azért jól esik.
-Ne sírj! Ha velem vagy nem is annyira rossz. - apró mosolyra húztam a számat.
Ő is elmosolyodott majd fejét fejemre hajtotta.Adtam neki egy puszit s összebújva pihentünk egyet.
Halkan ment a tv.Épp egy romantikus krimit játszottak.Elég elcsépelt volt de nem nagyon érdekelt.Az a lényeg hogy le tudta kötni a figyelmemet és nem a fájdalomra koncentráltam.
2013. október 4., péntek
48.rész
*Másnap reggel*
-Pattie ez nekem nem fog menni!Iszonyatosan félek! Nem merek kimenni a sok ember közé.És ha megbotlok és elesek?
-Ne aggódj szívem.Nem lesz semmi baj.Gyönyörű vagy és simán menni fog minden.És különben itt vagyok melletted és foglak.Semmiképp nem tudsz elesni mert megtartalak! - mosolygott rám csillogó szemekkel.
Iszonyatosan izgulok és félek.
Belém karolt és megindultunk az oltár elé.A forró homok csiklandozta a talpamat ami egy kicsit megnyugtatott.Lassan mentünk hogy mindenki meg tudjon csodálni.Nem foglalkoztam senkivel és semmivel kiéve az én csodálatos vőlegényemre aki szintén izgatott arccal,várta hogy megtörténjen a pillanat amire már régóta vágyunk.Ahogy közeledtünk egyre jobban oda akartam már érni hogy mellé állhassak és egyre közelebb kerüljünk a végéhez.
Mikor odaértünk megfogtuk egymás kezét.A pap elmondta amit kell mi pedig ismételtük.Én természetesen hosszabb esküt írtam mint Justin de annak örüljünk hogy egyáltalán írt.
Meg volt a szertartás.Végre megtörtént a csók is.Olyan rég nem éreztem már puha,telt ajkait hogy kezdtem elfelejteni ezt a csodás érzést.De ezek után már nem kell "koplalni".Mindenkinek tetszett minden.Sokan gratuláltak és kaptunk egy csomó ajándékot aminek a felét azt sem tudom mire kell használni.
Kicsit arrébb vonultunk hogy kettesben tudjunk lenni.Felmentünk a szobába és bezárkóztunk.
-Nem tudod elhinni mennyire kívánlak és hogy mennyire vártam már ezt a pillanatot!! - esett nekem Justin.
-Én is hihetetlenül kívánlak édes de.. - löktem el egy kicsit magamtól - most mér nem szabad sajnos. - kicsit én is elszomorodtam.
-Ahhj de miért? Nem bírom ki még egy napot!!
-Nem is kell! Csak ne hogy már a vendégek odalent várnak mi meg itt..na szóval érted.
-.... - sóhajtott egyet. - Hát jó.De este nem fogom vissza magam!
-Ne is!! - kacérkodtam majd nekiálltam levetni a gyönyörű menyasszonyi ruhámat hogy egy kényelmesebb szoknyát vegyek fel.
-Olyan sexy vagy! Rég láttam már a formás fenekedet. - nyaltam meg száját Justin aki a hátam mögül élvezte ahogy ruhát cserélek.
-Este tiéd lehet! - kacsintottam.
-Azt meghiszem! - megharapta alsó ajkát majd felállt és közeledni kezdett. - de miért nem lehetne egy gyors menet még? Kérlek!
-Nem jó ötlet.És ha valaki keres?
-Majd azt mondjuk hogy sokáig tartott levenni a ruhád. - mind végig perverzül nézett a szemembe majd az egész testemet végigmérte s még a hangját is suttogóra vette ami tele volt tömény vággyal.
-Hmm.Olyan kis ravasz vagy! - dőltem nyakába.
Ajkunk ismét egymáshoz ért.Nyelvünk táncra perdült.Justin a combomra csúsztatta kezét majd lassan megemelte azt majd a derekára vitte.Elrugaszkodtam és felugrottam az ölébe.Erős kezével fenekemet támasztottam.A nyakát öleltem s nagy csókcsata jött létre.Justin megfordult és egyenesen az ágyhoz indult velem.Ledőltünk az ágyra.A hasamat kezdte el nyalogatni majd egyre feljebb jött.Felemeltem fejét majd a szemébe néztem.
-Nem kell az előjáték csak csináld,kérlek! - utasítottam mire megjelent az a kaján mosoly az arcán.Tudtam hogy most tényleg nem fogja visszafogni magát.
Durván lerántotta rólam a pólóm majd melleimet kezdte el csókolgatni.Kezét délre vezette majd a bugyimat is lerántotta s ujjával behatolt.Elmondhatatlan érzés volt új érezni ezt a fantasztikus érzést.
Megragadtam kezét s biztattam.Mikor már érezte hogy hamarosan itt a 'vég' kihúzta ujját s gatyáját kezdte el lehámozni magáról.Elővette a férfiasságát majd lassan belém helyezte.Nagyot nyögtem és Justin is.Lassan pumpált majd egyre jobban gyorsított.A végén már elég gyors tempót diktál amihez én alkalmazkodtam.Csípőm vele együtt mozgott.Justin nagy kezét csípőmre helyezte majd erőteljesen döfött belém egy nagyot amitől még a könnyem is kijött.Elment.Éreztem hogy a nedvesség belém áramlik.Kezemet hasára tettem és jeleztem hogy én még nem vagyok készen.Vette az adást s ujjával ismét kényeztetni kezdett.Nem kellett sok,én is végeztem.Justin még egy utolsót nyalt majd mellém feküdt.
Pár másodpercig csak feküdtünk.Vártuk hogy lenyugodjon szívverésünk.
-Ez Isteni volt! - törte meg a csendet lihegve.
-Mint mindig. - fordultam felé.
-Hiányzott már a tested íze. - ajkai vörösek voltak.Csak úgy égtek a vágytól.
-Ezt soha nem fogom megunni. - adtam neki egy csókot.
-Én sem.
Még egy kis ideig pihentünk majd felöltöztünk és mint ha semmi sem történt volna mosolyogva lementünk a vendégek közé akik persze ismét jöttek oda hozzánk és gratuláltak.
Mi csak mosolyogva bólogattunk és ismételtük magunkat hogy "Köszönjünk!".
Letelepedtünk az asztalunkhoz és mi is megkezdtük a mulatozást.Volt ott mindenféle kaja.Azt sem tudtuk melyikből együnk.Sorba hozták a borokat és a fűszeres pálinkákat.Nagyon jól éreztük magunkát.Ezt a napot egy örök életre megőrzöm a memóriámba.Életem legszebb napja.
-Pattie ez nekem nem fog menni!Iszonyatosan félek! Nem merek kimenni a sok ember közé.És ha megbotlok és elesek?
-Ne aggódj szívem.Nem lesz semmi baj.Gyönyörű vagy és simán menni fog minden.És különben itt vagyok melletted és foglak.Semmiképp nem tudsz elesni mert megtartalak! - mosolygott rám csillogó szemekkel.
Iszonyatosan izgulok és félek.
Belém karolt és megindultunk az oltár elé.A forró homok csiklandozta a talpamat ami egy kicsit megnyugtatott.Lassan mentünk hogy mindenki meg tudjon csodálni.Nem foglalkoztam senkivel és semmivel kiéve az én csodálatos vőlegényemre aki szintén izgatott arccal,várta hogy megtörténjen a pillanat amire már régóta vágyunk.Ahogy közeledtünk egyre jobban oda akartam már érni hogy mellé állhassak és egyre közelebb kerüljünk a végéhez.
Mikor odaértünk megfogtuk egymás kezét.A pap elmondta amit kell mi pedig ismételtük.Én természetesen hosszabb esküt írtam mint Justin de annak örüljünk hogy egyáltalán írt.
Meg volt a szertartás.Végre megtörtént a csók is.Olyan rég nem éreztem már puha,telt ajkait hogy kezdtem elfelejteni ezt a csodás érzést.De ezek után már nem kell "koplalni".Mindenkinek tetszett minden.Sokan gratuláltak és kaptunk egy csomó ajándékot aminek a felét azt sem tudom mire kell használni.
Kicsit arrébb vonultunk hogy kettesben tudjunk lenni.Felmentünk a szobába és bezárkóztunk.
-Nem tudod elhinni mennyire kívánlak és hogy mennyire vártam már ezt a pillanatot!! - esett nekem Justin.
-Én is hihetetlenül kívánlak édes de.. - löktem el egy kicsit magamtól - most mér nem szabad sajnos. - kicsit én is elszomorodtam.
-Ahhj de miért? Nem bírom ki még egy napot!!
-Nem is kell! Csak ne hogy már a vendégek odalent várnak mi meg itt..na szóval érted.
-.... - sóhajtott egyet. - Hát jó.De este nem fogom vissza magam!
-Ne is!! - kacérkodtam majd nekiálltam levetni a gyönyörű menyasszonyi ruhámat hogy egy kényelmesebb szoknyát vegyek fel.
-Olyan sexy vagy! Rég láttam már a formás fenekedet. - nyaltam meg száját Justin aki a hátam mögül élvezte ahogy ruhát cserélek.
-Este tiéd lehet! - kacsintottam.
-Azt meghiszem! - megharapta alsó ajkát majd felállt és közeledni kezdett. - de miért nem lehetne egy gyors menet még? Kérlek!
-Nem jó ötlet.És ha valaki keres?
-Majd azt mondjuk hogy sokáig tartott levenni a ruhád. - mind végig perverzül nézett a szemembe majd az egész testemet végigmérte s még a hangját is suttogóra vette ami tele volt tömény vággyal.
-Hmm.Olyan kis ravasz vagy! - dőltem nyakába.
Ajkunk ismét egymáshoz ért.Nyelvünk táncra perdült.Justin a combomra csúsztatta kezét majd lassan megemelte azt majd a derekára vitte.Elrugaszkodtam és felugrottam az ölébe.Erős kezével fenekemet támasztottam.A nyakát öleltem s nagy csókcsata jött létre.Justin megfordult és egyenesen az ágyhoz indult velem.Ledőltünk az ágyra.A hasamat kezdte el nyalogatni majd egyre feljebb jött.Felemeltem fejét majd a szemébe néztem.
-Nem kell az előjáték csak csináld,kérlek! - utasítottam mire megjelent az a kaján mosoly az arcán.Tudtam hogy most tényleg nem fogja visszafogni magát.
Durván lerántotta rólam a pólóm majd melleimet kezdte el csókolgatni.Kezét délre vezette majd a bugyimat is lerántotta s ujjával behatolt.Elmondhatatlan érzés volt új érezni ezt a fantasztikus érzést.
Megragadtam kezét s biztattam.Mikor már érezte hogy hamarosan itt a 'vég' kihúzta ujját s gatyáját kezdte el lehámozni magáról.Elővette a férfiasságát majd lassan belém helyezte.Nagyot nyögtem és Justin is.Lassan pumpált majd egyre jobban gyorsított.A végén már elég gyors tempót diktál amihez én alkalmazkodtam.Csípőm vele együtt mozgott.Justin nagy kezét csípőmre helyezte majd erőteljesen döfött belém egy nagyot amitől még a könnyem is kijött.Elment.Éreztem hogy a nedvesség belém áramlik.Kezemet hasára tettem és jeleztem hogy én még nem vagyok készen.Vette az adást s ujjával ismét kényeztetni kezdett.Nem kellett sok,én is végeztem.Justin még egy utolsót nyalt majd mellém feküdt.
Pár másodpercig csak feküdtünk.Vártuk hogy lenyugodjon szívverésünk.
-Ez Isteni volt! - törte meg a csendet lihegve.
-Mint mindig. - fordultam felé.
-Hiányzott már a tested íze. - ajkai vörösek voltak.Csak úgy égtek a vágytól.
-Ezt soha nem fogom megunni. - adtam neki egy csókot.
-Én sem.
Még egy kis ideig pihentünk majd felöltöztünk és mint ha semmi sem történt volna mosolyogva lementünk a vendégek közé akik persze ismét jöttek oda hozzánk és gratuláltak.
Mi csak mosolyogva bólogattunk és ismételtük magunkat hogy "Köszönjünk!".
Letelepedtünk az asztalunkhoz és mi is megkezdtük a mulatozást.Volt ott mindenféle kaja.Azt sem tudtuk melyikből együnk.Sorba hozták a borokat és a fűszeres pálinkákat.Nagyon jól éreztük magunkát.Ezt a napot egy örök életre megőrzöm a memóriámba.Életem legszebb napja.
2013. október 2., szerda
47.rész
Először is nagyon sajnálom hogy ennyire késtem ezzel a résszel de nem volt időm.De most meghoztam :D Remélem tetszeni fog mindenkinek :*
Az első kör után rájöttem hogy rossz ötlet volt felvállalnom hogy fizetek mindent.De most már mindegy.Az a lényeg hogy végre lesz egy kis nyugtom és kibulizom magam.Letelepedtünk egy üres boxhoz és elkezdtük a szokásos dolgokat.Persze hogy csajok voltak az elsők de én nem vettem ki a beszélgetésből a részemet hisz nem volt rá szükségem.Engem otthon vár a csodálatos menyasszonyom akivel holnap....
-Úristen! - kiáltottam fel.
-Mi van haver?
-Én holnap elveszem Amy-t...
-Tudjuk haver! Éljen az ifjú pár.De ezzel mi a baj?
-Hát szerinted ha most leisszuk magunkat a sárga földig akkor holnap hogy állok az oltárhoz? Tök másnapos fejjel ott féllábon kúszok majd? Na nem! Ez nem jó ötlet!
-Jajj haver ne izgulj már! Pár sör az még nem a sárga földre visz.
Nem akartam őket cserben hagyni így még is ott maradtam.De abban biztos voltam hogy nem iszok több kortyot.Szépen táncolok,jól érzem magam de nem full részegen akarok haza menni.
*Amy szemszöge*
Justin elment a fiúkkal.Onnan tudom hogy hagyott egy cetlit nekem a kabát fogason.Azért remélem nem lesz semmi baj.Úgy döntöttünk Pattie-val hogy mi is tartunk egy kis lánybúcsút és egy kicsit mulatozunk.Mi nem mentünk sehova hanem inkább hívtunk egy csomó csajszit.Pattie barátnőit és az én barátnőimet is.Azt tudni kell hogy nekem nincs olyan sok.Inkább csak a suliból akiket ismertem pár csaj de velük sem olyan jó a kapcsolatom.Na de ez nem is lényeg.Össze szedtünk pár rágcsát,egy csomó manikűr-pedikűr cuccot,és szokásos hajcsináló cuccokat meg arc festékeket stb.Tudjátok hogy megy ez. :)
Kapcsoltunk jó hangosan zenét egy kis alkohollal fűszerezve hamar felment az adrenalin szint mindenkiben és el is kezdtük a hatalmas bulizást.De én nem akartam túlzásba esni mivel nem akartam full másnapos lenni az esküvőmön szóval miközben a többiek jócskán hajtották fel az üvegeket én csak nevettem és szórakoztam.De úgy éreztem én még jobban mulattam mint ők pedig józan voltam.
*Pár órával később*
elég későre járt már.Mindenki kifeküdt.Nem bírták tovább.Én is szívesen bevetettem volna magam az ágyba mivel én is kifáradtam de nem bírtam egyszerűen lenyugodni mert Justin még mindig nem volt itthon.Aggódtam hogy esetleg baj van.Azt sem tudtam hogy melyik bárban vagy discoban lehetnek és azt sem hogy pontosan kikkel van.De ha megint Twistel ment akkor kiverem a hisztit.Nem szoktam nagyon hisztizni de miatta képes vagyok lebontani még a házat is.Állandóan zűrös dolgai vannak és már sokszor volt miattuk rendőrségen és nem akarom hogy valamibe belevigye Jujut mert utána aztán cseszheti a karrierjét amit olyan nehezen sikerült neki felépítenie.Rossz érzés fogott el.Úgy döntöttem felhívom.Hát ha még is felveszi.
*Kicseng*
-Haló? - ordított bele a kagylóba amitől kis híján megsüketültem ráadásul ott volt a háttérben a nagy tömeg ordítozása is és a hangos zene is.
-Justin! Nem hallak tisztán menj halkabb helyre! - ordítottam vissza.
Pár perc múlva lehalkult minden. - Na itt vagyok bébi! Miujság?
-Aggódtam érted.Minden rendben?
-Persze.És nyugi egy kortyot sem ittam.Vagy is még az elején egy pohár sör de az már nincs bennem. - nevetett.
-Akkor megnyugodtam.És kikkel vagy pontosan?
-Lehet hogy nem fogsz örülni..Chaz,Za....és..
-Twist mi?
-Jaa. - meghúzta a végét és elhalkult mintha azt hitte volna hogy nem hallom majd.
-De ugye nem csináltatok semmit? Tudod hogy ő nagyon zűrös csávó!
-Nem,nem! Nyugi csak itt vagyunk egy discoba azt táncolunk meg hülyülünk.
-De azért ne idd le magad a sárga földig jó édes?
-Persze! Nyugi nem kell aggódnod.
-És mikor érsz haza kb?
-Nem tudom.Még szerintem egy fél óra és én elindulok haza mert már kezd fájni a fejem.A többiek full részegek már beszélni se lehet velük normálisan.
-Oké.De aztán vigyázz haza felé is!
-Nyugi.Szeretlek!
-Én is édes! Sziia,siess haza!
Letettem a telefont és úgy döntöttem megágyazok és lefekszem.Természetesen nem bírtam még mindig aludni de azért jól esett lehajtani a fejemet a puha ágyba.Nagyon elfáradtam.A többiek a nappaliban a földön alszanak és lépni is alig lehet tőlük szóval remélem nem esik össze valamelyikben mikor belép az ajtón.Azért legalább megnyugodtam hogy nem részeg és normálisan haza tud jönni de még mindig bennem van az a félelem hogy akármi baja lehet.Hisz éjjel van.Sötétek az utcák,csak pár lámba világít.Egyedül nem célszerű Los Angeles utcáin hazafelé jönni éjjel.
Kb 20 perc múlva zörgést hallok az udvarról.Azt hittem hogy Justin de mikor kiléptem az ajtón hogy körülnézzek nem volt ott senki.Gondoltam biztos a szél volt vagy csak egy macska.Visszamentem a konyhába hogy igyak egy kis vizet.Megnyitottam a csapot és belekortyoltam a poharamba.Kezdtem félni mert megint hallottam azt a hangot amit az előbb is.
Ismét kinéztem de most már csak az ablakon.A ház előtt van egy bokor féleség.Egy jó nagy bokor! Mozgást észleltem a bokor mögül és egy fekete árnyékot.Nagyon megijedtem.Visszaszaladtam a szobámba és megkerestem a baseball ütőmet.Nyugi nem baseball-ozik közülünk senki csak Justin unalmában faragott egyet még a turnén.
Na szóval megragadtam és megindultam vele az ajtóhoz.Kiléptem és síri csendben,lassan közelíteni kezdtem a bokor felé.Itt már sírni tudtam volna a félelemtől de nem akartam kiadni egy hangot sem hát ha rossz vége lesz.Odaértem a bokorhoz.A lábaim remegtek.Ugrottam egyet és a bokor mellé érkeztem.
-Búúúú!!! - ugrott elém az alak majd megragadta a kezemet.
-Úristen eresszen el!! - nem láttam hogy ki az mert sötét volt.
-Shhh,shh! Én vagyok az bébi! - kacagott fel hangosan Justin.
-Óhh hogy a...
-Megijedtél édes?
-Menj a pokolba! - mérgelődtem.
Nagyon megijedtem ő meg csak nevetett.Egy ideig még remegtek a lábaim és a gombóc is ott volt a torkomba de aztán én is nevettem már rajta.
-Ez nem volt vicces! Tudod hogy megijedtem? - sértődött hanggal förmedtem rá.
-Nekem vicces volt.Láttad volna az arcot."Úristeen eresszen el!" - utánozta a kijelentésemet egy elég gyatra női hangutánzattal.
Nem is foglalkoztam tovább a témával.Miközben ő elment tusolni én a fürdőszoba ajtóból meséltem el neki az saját estémet.Persze utána én is nagyon kíváncsi voltam hogy ők mit csináltak.De én úgy vettem észre hogy az én estém valahogy izgalom telibben telt.Vagy csak nem volt már kedve a részletekbe belemenni,nem tudom.Minden esetre mind a ketten elfáradtunk.
-Te is izgulsz már a holnapi nap miatt? - feküdtem az ágyba ő pedig a földre heveredett le.
-Szerinted? - állt meg cselekvésében egy pillanatra.
-Várom már nagyon hogy végre Mrs.Bieber lehessek. - mosolyogtam el magam.
-Én annál is jobban! - mosolygott vissza.
Az első kör után rájöttem hogy rossz ötlet volt felvállalnom hogy fizetek mindent.De most már mindegy.Az a lényeg hogy végre lesz egy kis nyugtom és kibulizom magam.Letelepedtünk egy üres boxhoz és elkezdtük a szokásos dolgokat.Persze hogy csajok voltak az elsők de én nem vettem ki a beszélgetésből a részemet hisz nem volt rá szükségem.Engem otthon vár a csodálatos menyasszonyom akivel holnap....
-Úristen! - kiáltottam fel.
-Mi van haver?
-Én holnap elveszem Amy-t...
-Tudjuk haver! Éljen az ifjú pár.De ezzel mi a baj?
-Hát szerinted ha most leisszuk magunkat a sárga földig akkor holnap hogy állok az oltárhoz? Tök másnapos fejjel ott féllábon kúszok majd? Na nem! Ez nem jó ötlet!
-Jajj haver ne izgulj már! Pár sör az még nem a sárga földre visz.
Nem akartam őket cserben hagyni így még is ott maradtam.De abban biztos voltam hogy nem iszok több kortyot.Szépen táncolok,jól érzem magam de nem full részegen akarok haza menni.
*Amy szemszöge*
Justin elment a fiúkkal.Onnan tudom hogy hagyott egy cetlit nekem a kabát fogason.Azért remélem nem lesz semmi baj.Úgy döntöttünk Pattie-val hogy mi is tartunk egy kis lánybúcsút és egy kicsit mulatozunk.Mi nem mentünk sehova hanem inkább hívtunk egy csomó csajszit.Pattie barátnőit és az én barátnőimet is.Azt tudni kell hogy nekem nincs olyan sok.Inkább csak a suliból akiket ismertem pár csaj de velük sem olyan jó a kapcsolatom.Na de ez nem is lényeg.Össze szedtünk pár rágcsát,egy csomó manikűr-pedikűr cuccot,és szokásos hajcsináló cuccokat meg arc festékeket stb.Tudjátok hogy megy ez. :)
Kapcsoltunk jó hangosan zenét egy kis alkohollal fűszerezve hamar felment az adrenalin szint mindenkiben és el is kezdtük a hatalmas bulizást.De én nem akartam túlzásba esni mivel nem akartam full másnapos lenni az esküvőmön szóval miközben a többiek jócskán hajtották fel az üvegeket én csak nevettem és szórakoztam.De úgy éreztem én még jobban mulattam mint ők pedig józan voltam.
*Pár órával később*
elég későre járt már.Mindenki kifeküdt.Nem bírták tovább.Én is szívesen bevetettem volna magam az ágyba mivel én is kifáradtam de nem bírtam egyszerűen lenyugodni mert Justin még mindig nem volt itthon.Aggódtam hogy esetleg baj van.Azt sem tudtam hogy melyik bárban vagy discoban lehetnek és azt sem hogy pontosan kikkel van.De ha megint Twistel ment akkor kiverem a hisztit.Nem szoktam nagyon hisztizni de miatta képes vagyok lebontani még a házat is.Állandóan zűrös dolgai vannak és már sokszor volt miattuk rendőrségen és nem akarom hogy valamibe belevigye Jujut mert utána aztán cseszheti a karrierjét amit olyan nehezen sikerült neki felépítenie.Rossz érzés fogott el.Úgy döntöttem felhívom.Hát ha még is felveszi.
*Kicseng*
-Haló? - ordított bele a kagylóba amitől kis híján megsüketültem ráadásul ott volt a háttérben a nagy tömeg ordítozása is és a hangos zene is.
-Justin! Nem hallak tisztán menj halkabb helyre! - ordítottam vissza.
Pár perc múlva lehalkult minden. - Na itt vagyok bébi! Miujság?
-Aggódtam érted.Minden rendben?
-Persze.És nyugi egy kortyot sem ittam.Vagy is még az elején egy pohár sör de az már nincs bennem. - nevetett.
-Akkor megnyugodtam.És kikkel vagy pontosan?
-Lehet hogy nem fogsz örülni..Chaz,Za....és..
-Twist mi?
-Jaa. - meghúzta a végét és elhalkult mintha azt hitte volna hogy nem hallom majd.
-De ugye nem csináltatok semmit? Tudod hogy ő nagyon zűrös csávó!
-Nem,nem! Nyugi csak itt vagyunk egy discoba azt táncolunk meg hülyülünk.
-De azért ne idd le magad a sárga földig jó édes?
-Persze! Nyugi nem kell aggódnod.
-És mikor érsz haza kb?
-Nem tudom.Még szerintem egy fél óra és én elindulok haza mert már kezd fájni a fejem.A többiek full részegek már beszélni se lehet velük normálisan.
-Oké.De aztán vigyázz haza felé is!
-Nyugi.Szeretlek!
-Én is édes! Sziia,siess haza!
Letettem a telefont és úgy döntöttem megágyazok és lefekszem.Természetesen nem bírtam még mindig aludni de azért jól esett lehajtani a fejemet a puha ágyba.Nagyon elfáradtam.A többiek a nappaliban a földön alszanak és lépni is alig lehet tőlük szóval remélem nem esik össze valamelyikben mikor belép az ajtón.Azért legalább megnyugodtam hogy nem részeg és normálisan haza tud jönni de még mindig bennem van az a félelem hogy akármi baja lehet.Hisz éjjel van.Sötétek az utcák,csak pár lámba világít.Egyedül nem célszerű Los Angeles utcáin hazafelé jönni éjjel.
Kb 20 perc múlva zörgést hallok az udvarról.Azt hittem hogy Justin de mikor kiléptem az ajtón hogy körülnézzek nem volt ott senki.Gondoltam biztos a szél volt vagy csak egy macska.Visszamentem a konyhába hogy igyak egy kis vizet.Megnyitottam a csapot és belekortyoltam a poharamba.Kezdtem félni mert megint hallottam azt a hangot amit az előbb is.
Ismét kinéztem de most már csak az ablakon.A ház előtt van egy bokor féleség.Egy jó nagy bokor! Mozgást észleltem a bokor mögül és egy fekete árnyékot.Nagyon megijedtem.Visszaszaladtam a szobámba és megkerestem a baseball ütőmet.Nyugi nem baseball-ozik közülünk senki csak Justin unalmában faragott egyet még a turnén.
Na szóval megragadtam és megindultam vele az ajtóhoz.Kiléptem és síri csendben,lassan közelíteni kezdtem a bokor felé.Itt már sírni tudtam volna a félelemtől de nem akartam kiadni egy hangot sem hát ha rossz vége lesz.Odaértem a bokorhoz.A lábaim remegtek.Ugrottam egyet és a bokor mellé érkeztem.
-Búúúú!!! - ugrott elém az alak majd megragadta a kezemet.
-Úristen eresszen el!! - nem láttam hogy ki az mert sötét volt.
-Shhh,shh! Én vagyok az bébi! - kacagott fel hangosan Justin.
-Óhh hogy a...
-Megijedtél édes?
-Menj a pokolba! - mérgelődtem.
Nagyon megijedtem ő meg csak nevetett.Egy ideig még remegtek a lábaim és a gombóc is ott volt a torkomba de aztán én is nevettem már rajta.
-Ez nem volt vicces! Tudod hogy megijedtem? - sértődött hanggal förmedtem rá.
-Nekem vicces volt.Láttad volna az arcot."Úristeen eresszen el!" - utánozta a kijelentésemet egy elég gyatra női hangutánzattal.
Nem is foglalkoztam tovább a témával.Miközben ő elment tusolni én a fürdőszoba ajtóból meséltem el neki az saját estémet.Persze utána én is nagyon kíváncsi voltam hogy ők mit csináltak.De én úgy vettem észre hogy az én estém valahogy izgalom telibben telt.Vagy csak nem volt már kedve a részletekbe belemenni,nem tudom.Minden esetre mind a ketten elfáradtunk.
-Te is izgulsz már a holnapi nap miatt? - feküdtem az ágyba ő pedig a földre heveredett le.
-Szerinted? - állt meg cselekvésében egy pillanatra.
-Várom már nagyon hogy végre Mrs.Bieber lehessek. - mosolyogtam el magam.
-Én annál is jobban! - mosolygott vissza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)