Bocsi hogy ennyit késtem vele és bocsi hogy ilyen rövid lett.De mint tudjátok kevés az időm,de azért megpróbálok mindent megtenni hogy időben hozzam a részeket.Most nem szeretném húzni az időtöket szóval..jó olvasást! :*
-Édesem,Justin ébresztő. - hallottam egy halk,csilingelő hangot a fülemben.
-Hmm,mi történt? - néztem fel s anyát pillantottam meg.
-Elaludtál de közben haza kellett jönnünk.
-Mi? Itthon vagyok? - eszméltem fel se hirtelen felugrottam. -Vissza kell mennem Amy-hez!
-Kicsim! Nincs semmi baj.Jerry is itt van velünk.
-És Amy? Vele mi van? - még mindig egy kis sokk volt bennem.
-Nyugodj le Justin! Nincs semmi baj.
-Anya mondj már valamit! Mi van Amy-vel?? - idegesen túrtam hajamba.
-Amy.. - sóhajtott - Amy még kómában van.Az orvosok mindent megtettek és sikeres volt a műtét de..még nem ébredt fel az óta.Nem tudják,hogy mi van vele pontosan.Azt mondta a doki,hogy még csak apró találgatások vannak de semmi komoly tényező.
-Úristen! Azonnal oda kell mennem! Majd..majd jövök. - felöltöztem s elhajtottam a kórházig.
Voltatok már úgy,hogy úgy érzitek,hogy egyedül vagytok a nagy világban,és senkire és semmire nem számíthattok? Egyedül kell megbirkóznotok a problémáitokkal és senki nem segíthet? Hát igen.Ez egy iszonyatosan visszataszító érzés.Mikor a kórházban állok és nézem az ablakon keresztül,ahogy a feleségem haldoklik és én nem tudok rajta segíteni,na ez az az érzés,amit senkinek sem kívánok.Látom,ahogy szenved és minden egyes másodpercben rosszabb lesz a helyzete de senki sem segít neki mert nem lehet.Életem legrosszabb percei ezek.Miért nem lehetne normálisan kiélvezni azt,hogy született egy kisfiam? Miért kell ehelyett egy kórházban a feleségemért aggódva éjszakázni és csak várni,és várni míg történik valami? Tudjátok ez nagyon nem fer.Egész életemben segítettem az embereket,sokat adományoztam,próbáltam mindig kedves lenni a rajongókkal is még a rossz napokon is.Minden este hálát adtam az Istennek,hogy élhetek és,hogy ideig eljuthattam.Erre ez a hála? Az emberek nem érthetik,hogy mi is történik velem valójában.Ők csak a sajtó és a TMZ által megismert,hamis vádakkal kialakított személyt látják.Ők csak azt a Justin Biebert ismerik,ám az a Justin egyáltalán nem hasonlít az igazihoz.
Kezeimbe fúrt fejem forró.Megint a sírás kerülget de most erős leszek.Bárcsak segíthetnék rajta.De hogyan?
-Uram! Uram jól van? - jött oda egy nővérke.
-Igen,persze. - még mindig lehajtott fejjel vizsgáltam tovább a padlót.
-Ne hozzak valamit? Nem kér egy kávét? - kedves hangon próbált kicsit életet hozni közénk majd kezét vállamra tette. - Tudja,Amy egy nagyon erős nő. - hirtelen felkaptam fejemet. - Biztos vagyok benne,hogy nem lesz semmi baj.
-Remélem. - alig jött ki hang a torkomon.
-Na,kér egy kávét? - mosolyodott el.
-Igen,köszönöm. - egy apró "mosolyt",bár az inkább csak egy szájhúzás volt,intettem felé.
Miközben az ablakon keresztül bámultam a fehér ágyban fekvő feleségemre,egyre nehezebb uralkodnom az érzéseimen.Mi lesz velem,ha ő..ha itt hagy? Mit kezdek én nélküle? Inkább meghalok vele együtt,minthogy nélküle éljek.
Fejem ismét elnehezült és lefelé hajlott.Ujjaimat tördelve számláltam az óra kettyenéseit.Minden másodperc egyre nehezebb.Olyan,mintha hirtelen minden lelassult volna.A fülem egyszer csak megsüketült.Szememmel a lassan közeledő nővérkét fürkésztem s a kezében lévő kávét,ami nagy gőzzel gőzölgött.
Heves csipogást hallottam az előttem lévő teremből s a nővér a kávét kiejtve kezéből egyből beszaladt Amy-hez.Én csak itt ülök a széken és figyelem a történéseket.Olyan,mintha egy filmben lennék.Minden lelassul és azt sem tudom,hogy hol vagyok.Mire kezdtem feleszmélni már orvosok és nővérek sokasága töltötte el a termet.Az egyik doki újraéleszteni próbálja.Rengeteg gép és szerkezet van náluk.Csövek és drótok lógnak ki Amy-nől.A feszültség felszabadult az emberekben.Mindenki ideges arccal figyeli a történéseket.Én is nagy nehezen felpattanok és az ablakhoz sietek.Nem tudom,hogy mi történik.Félek.Félek hogy valami baj van.
Egyszer csak mindenki megáll.Szívem nagyokat ver.Látom,ahogy a feleségem,a gyerekem anyja hatalmas levegőt vesz majd köhögni kezd.A könnyek vízesésként zúdulnak ki szememből.Nem tudom mit tegyek.
Egy ápoló odajött hozzám és a székre segített.A szemem előtt minden elhomályosult.Kb 10 perc múlva két orvos kijött a szobából és elém léptek.
2013. december 29., vasárnap
2013. december 22., vasárnap
2.évad 7.rész (64.rész)
Bocsánat hogy megint késtem a résszel de ugye most itt vannak az ünnepek,karácsony,szenteste és hát mint minden normális ember én is a szeretteimmel foglalkozok inkább..de ez nem azt jelenti hogy nem is lesznek részek..csak lehet hogy 1-2 napot késni fogok de az se biztos..megpróbálok mindig időbe hozni és izgalommal teljes részeket alkotni.Mindenkinek sok-sok szerencsébe teljes boldog Új évet és csodálatos,szeretetteli karácsonyt kívánok! ♥ :*
Mikor beléptem az ajtón eléggé meglepődtem.Juss egy üveg pezsgővel a kezében fut vissza s fülig érő vigyor van az arcán.
-Jól vagy? - kérdeztem kicsit aggódva mikor megállt előttem és megölelt.
-Viccel? Ez egy tök jó pillanat.Tudod milyen rég óta várok már erre? Én tudtam hogy lesz valami köztük.Azt nem értem hogy miért vártak eddig.
-Pattie félt hogy elutasítod a döntése miatt.De amint látom akkor nincs semmi baj.
-Nincs hát. - adott egy puszit a homlokomra s megindultunk a többiekhez.
-Éjjen az ifjú pár! - kiabálta Justin kivirulva.
Pattie tátott szájjal csodálkozott.Szint úgy Scoo is.Azt se tudták hogy most mi történik velük.Olyan vicces arcot vágtak hogy muszáj volt elmosolyodnom rajtuk.
-El sem hiszitek milyen rég óta akartam már hogy együtt legyetek ti meg ilyen kis önző létetekre még el is titkoljátok előlem.Chh felháborító. - viccelődött Juss.
-Akkor nem bánod? - még mindig a sokk alatt álló Scooter törte meg a nagy csodálkozást.
-Dehogy is.Hülye vagy? - ölelte meg. - Te meg ha legközelebb valamit nem mersz elmondani mert félsz a véleményemtől akkor is nyugodtan tedd meg ugyan is a te döntésed és különben is tudod hogy mindenben melletted állok ugyan úgy ahogy te is mellettem.Szeretlek anya és tudod hogy soha nem haragudnék rád,főleg nem egy olyan miatt amitől boldog vagy.Ha te boldog vagy akkor én is. - lépett oda Pattie-hoz és adott neki egy puszit s megölelte.
-Köszönöm. - ismét sírásba kezdett.De ezek más könnyek voltak.Ezek őszinte örömkönnyek.
-Akkor talán tényleg ünnepelhetnénk ha már itt vagyunk és mindenki boldog. - szóltam.
-Remek ötlet! - kiáltotta el magát Kenny s meg is indultunk a büféhez rendelni egy kis kaját meg pezsgőt majd irány fel a szobába átöltözni.
Miután mindenki átvedlette az izzadt,koszos ruhákat és meghozták a rendeléseket,kezdődött is a buli.Persze én nem ittam semmit és Justin is visszafogta magát.Pattie és Scoo nagyon örültek és elég rendesen beleélték ebbe a buliba magukat persze Kenny-vel és Fredo-val együtt.Én meg Juss egy kicsit félre vonultunk hogy azért még is megbeszéljük ezt a dolgot.
-Akkor biztos nincs semmi baj?
-Persze édes,ne aggódj. - mosolygott.
-Akkor jó. - mosolyogtam vissza majd adtam neki egy puszit.
-Várj. - fogta meg kezemet s kajánul szólt mikor el akartam indulni vissza a többiekhez.
-Mi az? - fordultam vissza meglepődve.
-Csak... - közelebb lépett és derekamra tette kezét.
-Justin mit szeretnél? - mosolyogtam el kissé perverzül.
-Tudod te azt. - nyalta meg száját.
-Juss..ugye nem gondolod komolyan? Tudod hogy nem lehet.Még a végén Jerry-nek tojás feje lesz. - itt mind a ketten elnevettük magunkat.
-De akkor csak had csókoljalak meg.
-Hajrá. - suttogtam.
Justin olyan volt mint egy sexisten.Azokkal az iszonyatosan gyönyörű szemeivel folyamatosan enyéimbe mélyült.Na meg az a csábító,puha ajkai..Az őrületbe kerget vele.Felvette azt a "kikészítelek a sexiségemmel" arcot és ahogy látta hogy mennyire szenvedek még képes volt rajtam nevetni is.
-Csókolj már meg az istenit! - szakadt fel belőlem.
-Még várj. - közelebb hajolt.
Már csak egy hajszál volt köztünk.Ajkai súrolták enyéimet.Hasamban megjelentek a pillangók és meleg érzés fogott el.Egyre gyorsabban vettem a levegőt.Szemeim csukva voltak.Vártam a csodát.
Éreztem hogy Juss is szenved de még is ki akar készíteni.Izmai megfeszültek.Nem bírtam tovább,megragadtam pólóját s magamhoz rántva jó mélyem megcsókoltam.J fenekemre csúsztatta kezeit s lassan a falhoz közelítettünk hogy azért ne a többiek szeme láttára enyelegjünk.
-Jus-ju-Justiiin! O-o! Baj van! Azt-azt hiszem hogy... - váltam el tőle.
-Mi a baj? Úristen! Anyaa! Gyertek segítsetek! - kiabált a többieknek.
-Justiiin! - ordítottam el magam. -Elfolyt a magzatvíz! - vigyorogva sírtam ugyan is a szívem eszméletlenül szúrt.
Tudtam hogy erősnek kell lennem.Minden erőmet összeszedve próbálta magamat segíteni.Kenny és Juss a karjaiba vettek s úgy mentünk le a lépcsőn.Elhihetitek hogy mit kellett nekik átélniük.Szegénykéim.Justin tiszta ideg volt.Láttam rajta hogy ő is inkább sírna de erős volt és még nyugtatgatni is volt ereje.
Azt hiszem ezért kapták ők a férfi nevet.Én nem hiszem hogy kibírnám ilyen "nyugodtan".
Olyan gyorsan leértünk a parkolóhoz hogy gondolkodni sem volt időm.Beszálltunk a kocsiba és olyan gyorsan hajtottunk a kórházba hogy egy piroson is átmentünk.Azért imádkoztam hogy ne jöjjenek a rendőrök utánunk.Azzal elég sok időt vesztenénk.Kb 5 perc alatt oda is értünk a kórházba s ott már várt minket egy egész ápoló csapat ugyan is Pattie útközben betelefonált a dokihoz.
-Mély levegőt vegyen és fújja ki! Nem lesz semmi baj anyuka! - biztatott az egyik s átraktak egy hordágyra.
-Hamar túl lesz rajta. - mosolygott a másik.
-Jól vagy kicsim? - hajolt felém Justin.
-Szeretl... - minden elhomályosult.
Annyit éreztem még hogy valaki megszorítja a kezemet.Homályosan láttam.Sírást is hallottam meg nagy kiabálást.Ez után minden fehér volt.Nem éreztem a testem.Arra koncentráltam hogy a baba túlélje.Biztos vagyok benne hogy minden rendben lesz.Ha már 9 hónapig nem volt semmi akkor most is minden rendben lesz.Még ha az életembe is kerül de az én kisfiam nem fog meghalni.Ezt megígérem.
*5 óra múlva*
*Justin szemszöge*
Olyat érzek amit nem tudok elmondani.Ez egy olyan érzés hogy lehetetlen még elképzelni is.A feleségem és a gyerekem életveszélyben van és kitudja mi folyik a műtőben.Lehet hogy már nem is élnek.
-Én belehalok ha valami bajuk lesz. - folytak végig könnyeim az asztalra.
-Jajj ne mondj ilyeneket kisfiam,minden rendben lesz! - biztatni próbált anya de közben ő is zokogott.
-Mi van ha nem sikerül a műtét? - néztem rá.
-Biztos vagyok benne hogy a doktor úr kezében tartja a dolgokat és nem lesz semmi baj.
-Mielőtt elájult azt kérdeztem hogy jól van e...erre ő azt akarta válaszolni hogy...szeret. - itt eltört a mécses és olyan szinten elkezdtem bőgni ahogy még életemben nem tettem.
-Ne sírj kérlek! Minden rendben lesz! - anya is követte példámat.
-Mát órák óta bent vannak.Szerinted ez egy sima szülésnél normális? - akadtam ki.
-Ne veszítsd el a fejedet!
-De ha egyszer a feleségem és a gyerekem élete a tét? Mi van ha már rég halottak csak nem merik megmondani az igazat és azért nem jönnek ki.Hallják!!? Jöjjenek ki! - ütögettem meg ököllel a műtő ajtaját.
-Justin,hé haver! Légy már eszednél! Gyere inkább menjünk ki a levegőre egy kicsit! - fogta meg vállamat erősen Kenny s a kijárat felé invitált.
-Hagyjál megy egyedül is. - azzal kirohantam s jó erőset beleütöttem a falba.
Még soha nem éreztem ilyet.A düh,a szeretet,az aggodalom,és a végtelen sírás keveredett bennem amik könnyek és kiabálás módján ki is törtek belőlem.
-Miért velem történik z? Miért? Isten mond meg hogy miért teszed ezt velem? Mit ártottam én neked? - ordítottam az ég felé. - Miért vagy ilyen szemét velem? - térdre estem s kezeimbe fúrva arcomat,sírtam tovább.
-Ne csináld ezt magaddal ember.Minden rendben lesz.Csak egy kis ideig eltarthat míg stabilizálják az állapotát.
-De aggódok értük haver.Soha nem éreztem még ilyet..Érted? SOHA!
-Tudom..tudom. - halkult el hangja.Arca neki is vörös volt.
-Juss! Gyere! - lihegve lépett ki az ajtón Fredo.
Nem kérdeztem csak rohantam egyből befelé.
-Mi-mi a baj? - kérdeztem dadogva.
-Amy hív. - megkönnyebbült arccal nézett rám anya.
-Úristen. - indultam be egyből hozzá.
-Várjon egy percet Mr.Bieber! Előbb nyugodjon meg. - szólt utánam a doki.
-Dehogy is! Most a feleségemről van szó.
-De... - nem érdekelt amit mond egyből bementem hozzá.
Ám lehet hogy még is hallgatnom kellett volna rá ugyan is ami fogadott az eléggé ijesztő volt.
-Szia édes. - suttogott ám én megtorpantam.Tudom hogy nem így kéne reagálnom de..nem tehettem róla.Mintha nem is ő lenne abban az ágyban.
Mikor beléptem az ajtón eléggé meglepődtem.Juss egy üveg pezsgővel a kezében fut vissza s fülig érő vigyor van az arcán.
-Jól vagy? - kérdeztem kicsit aggódva mikor megállt előttem és megölelt.
-Viccel? Ez egy tök jó pillanat.Tudod milyen rég óta várok már erre? Én tudtam hogy lesz valami köztük.Azt nem értem hogy miért vártak eddig.
-Pattie félt hogy elutasítod a döntése miatt.De amint látom akkor nincs semmi baj.
-Nincs hát. - adott egy puszit a homlokomra s megindultunk a többiekhez.
-Éjjen az ifjú pár! - kiabálta Justin kivirulva.
Pattie tátott szájjal csodálkozott.Szint úgy Scoo is.Azt se tudták hogy most mi történik velük.Olyan vicces arcot vágtak hogy muszáj volt elmosolyodnom rajtuk.
-El sem hiszitek milyen rég óta akartam már hogy együtt legyetek ti meg ilyen kis önző létetekre még el is titkoljátok előlem.Chh felháborító. - viccelődött Juss.
-Akkor nem bánod? - még mindig a sokk alatt álló Scooter törte meg a nagy csodálkozást.
-Dehogy is.Hülye vagy? - ölelte meg. - Te meg ha legközelebb valamit nem mersz elmondani mert félsz a véleményemtől akkor is nyugodtan tedd meg ugyan is a te döntésed és különben is tudod hogy mindenben melletted állok ugyan úgy ahogy te is mellettem.Szeretlek anya és tudod hogy soha nem haragudnék rád,főleg nem egy olyan miatt amitől boldog vagy.Ha te boldog vagy akkor én is. - lépett oda Pattie-hoz és adott neki egy puszit s megölelte.
-Köszönöm. - ismét sírásba kezdett.De ezek más könnyek voltak.Ezek őszinte örömkönnyek.
-Akkor talán tényleg ünnepelhetnénk ha már itt vagyunk és mindenki boldog. - szóltam.
-Remek ötlet! - kiáltotta el magát Kenny s meg is indultunk a büféhez rendelni egy kis kaját meg pezsgőt majd irány fel a szobába átöltözni.
Miután mindenki átvedlette az izzadt,koszos ruhákat és meghozták a rendeléseket,kezdődött is a buli.Persze én nem ittam semmit és Justin is visszafogta magát.Pattie és Scoo nagyon örültek és elég rendesen beleélték ebbe a buliba magukat persze Kenny-vel és Fredo-val együtt.Én meg Juss egy kicsit félre vonultunk hogy azért még is megbeszéljük ezt a dolgot.
-Akkor biztos nincs semmi baj?
-Persze édes,ne aggódj. - mosolygott.
-Akkor jó. - mosolyogtam vissza majd adtam neki egy puszit.
-Várj. - fogta meg kezemet s kajánul szólt mikor el akartam indulni vissza a többiekhez.
-Mi az? - fordultam vissza meglepődve.
-Csak... - közelebb lépett és derekamra tette kezét.
-Justin mit szeretnél? - mosolyogtam el kissé perverzül.
-Tudod te azt. - nyalta meg száját.
-Juss..ugye nem gondolod komolyan? Tudod hogy nem lehet.Még a végén Jerry-nek tojás feje lesz. - itt mind a ketten elnevettük magunkat.
-De akkor csak had csókoljalak meg.
-Hajrá. - suttogtam.
Justin olyan volt mint egy sexisten.Azokkal az iszonyatosan gyönyörű szemeivel folyamatosan enyéimbe mélyült.Na meg az a csábító,puha ajkai..Az őrületbe kerget vele.Felvette azt a "kikészítelek a sexiségemmel" arcot és ahogy látta hogy mennyire szenvedek még képes volt rajtam nevetni is.
-Csókolj már meg az istenit! - szakadt fel belőlem.
-Még várj. - közelebb hajolt.
Már csak egy hajszál volt köztünk.Ajkai súrolták enyéimet.Hasamban megjelentek a pillangók és meleg érzés fogott el.Egyre gyorsabban vettem a levegőt.Szemeim csukva voltak.Vártam a csodát.
Éreztem hogy Juss is szenved de még is ki akar készíteni.Izmai megfeszültek.Nem bírtam tovább,megragadtam pólóját s magamhoz rántva jó mélyem megcsókoltam.J fenekemre csúsztatta kezeit s lassan a falhoz közelítettünk hogy azért ne a többiek szeme láttára enyelegjünk.
-Jus-ju-Justiiin! O-o! Baj van! Azt-azt hiszem hogy... - váltam el tőle.
-Mi a baj? Úristen! Anyaa! Gyertek segítsetek! - kiabált a többieknek.
-Justiiin! - ordítottam el magam. -Elfolyt a magzatvíz! - vigyorogva sírtam ugyan is a szívem eszméletlenül szúrt.
Tudtam hogy erősnek kell lennem.Minden erőmet összeszedve próbálta magamat segíteni.Kenny és Juss a karjaiba vettek s úgy mentünk le a lépcsőn.Elhihetitek hogy mit kellett nekik átélniük.Szegénykéim.Justin tiszta ideg volt.Láttam rajta hogy ő is inkább sírna de erős volt és még nyugtatgatni is volt ereje.
Azt hiszem ezért kapták ők a férfi nevet.Én nem hiszem hogy kibírnám ilyen "nyugodtan".
Olyan gyorsan leértünk a parkolóhoz hogy gondolkodni sem volt időm.Beszálltunk a kocsiba és olyan gyorsan hajtottunk a kórházba hogy egy piroson is átmentünk.Azért imádkoztam hogy ne jöjjenek a rendőrök utánunk.Azzal elég sok időt vesztenénk.Kb 5 perc alatt oda is értünk a kórházba s ott már várt minket egy egész ápoló csapat ugyan is Pattie útközben betelefonált a dokihoz.
-Mély levegőt vegyen és fújja ki! Nem lesz semmi baj anyuka! - biztatott az egyik s átraktak egy hordágyra.
-Hamar túl lesz rajta. - mosolygott a másik.
-Jól vagy kicsim? - hajolt felém Justin.
-Szeretl... - minden elhomályosult.
Annyit éreztem még hogy valaki megszorítja a kezemet.Homályosan láttam.Sírást is hallottam meg nagy kiabálást.Ez után minden fehér volt.Nem éreztem a testem.Arra koncentráltam hogy a baba túlélje.Biztos vagyok benne hogy minden rendben lesz.Ha már 9 hónapig nem volt semmi akkor most is minden rendben lesz.Még ha az életembe is kerül de az én kisfiam nem fog meghalni.Ezt megígérem.
*5 óra múlva*
*Justin szemszöge*
Olyat érzek amit nem tudok elmondani.Ez egy olyan érzés hogy lehetetlen még elképzelni is.A feleségem és a gyerekem életveszélyben van és kitudja mi folyik a műtőben.Lehet hogy már nem is élnek.
-Én belehalok ha valami bajuk lesz. - folytak végig könnyeim az asztalra.
-Jajj ne mondj ilyeneket kisfiam,minden rendben lesz! - biztatni próbált anya de közben ő is zokogott.
-Mi van ha nem sikerül a műtét? - néztem rá.
-Biztos vagyok benne hogy a doktor úr kezében tartja a dolgokat és nem lesz semmi baj.
-Mielőtt elájult azt kérdeztem hogy jól van e...erre ő azt akarta válaszolni hogy...szeret. - itt eltört a mécses és olyan szinten elkezdtem bőgni ahogy még életemben nem tettem.
-Ne sírj kérlek! Minden rendben lesz! - anya is követte példámat.
-Mát órák óta bent vannak.Szerinted ez egy sima szülésnél normális? - akadtam ki.
-Ne veszítsd el a fejedet!
-De ha egyszer a feleségem és a gyerekem élete a tét? Mi van ha már rég halottak csak nem merik megmondani az igazat és azért nem jönnek ki.Hallják!!? Jöjjenek ki! - ütögettem meg ököllel a műtő ajtaját.
-Justin,hé haver! Légy már eszednél! Gyere inkább menjünk ki a levegőre egy kicsit! - fogta meg vállamat erősen Kenny s a kijárat felé invitált.
-Hagyjál megy egyedül is. - azzal kirohantam s jó erőset beleütöttem a falba.
Még soha nem éreztem ilyet.A düh,a szeretet,az aggodalom,és a végtelen sírás keveredett bennem amik könnyek és kiabálás módján ki is törtek belőlem.
-Miért velem történik z? Miért? Isten mond meg hogy miért teszed ezt velem? Mit ártottam én neked? - ordítottam az ég felé. - Miért vagy ilyen szemét velem? - térdre estem s kezeimbe fúrva arcomat,sírtam tovább.
-Ne csináld ezt magaddal ember.Minden rendben lesz.Csak egy kis ideig eltarthat míg stabilizálják az állapotát.
-De aggódok értük haver.Soha nem éreztem még ilyet..Érted? SOHA!
-Tudom..tudom. - halkult el hangja.Arca neki is vörös volt.
-Juss! Gyere! - lihegve lépett ki az ajtón Fredo.
Nem kérdeztem csak rohantam egyből befelé.
-Mi-mi a baj? - kérdeztem dadogva.
-Amy hív. - megkönnyebbült arccal nézett rám anya.
-Úristen. - indultam be egyből hozzá.
-Várjon egy percet Mr.Bieber! Előbb nyugodjon meg. - szólt utánam a doki.
-Dehogy is! Most a feleségemről van szó.
-De... - nem érdekelt amit mond egyből bementem hozzá.
Ám lehet hogy még is hallgatnom kellett volna rá ugyan is ami fogadott az eléggé ijesztő volt.
-Szia édes. - suttogott ám én megtorpantam.Tudom hogy nem így kéne reagálnom de..nem tehettem róla.Mintha nem is ő lenne abban az ágyban.
Iszonyatosan elcsesztem.Nem szólt csak hatalmas könnyek folytak végig arcán.
-Ilyen gusztustalan vagyok? - még mindig a könnyeivel küszködve próbált meg egy apró mosolyt görbíteni arcára.
-Nem! Gyönyörű vagy!
-Azért állt tőlem 3 méterre ugye? De nem baj.Én is megijednék magamtól ha a helyedben lennék.
-Annyira aggódtam érted! És Jerryért is. - elszakadt a cérna s én is zokogni kezdtem.Összeszedtem magam s erősen megöleltem. - Szeretlek Amy Trescott! Mindennél jobban szeretlek,érted? - adtam neki egy csókot. - Nem érdekel a kinézeted csak az a lényeg hogy életben vagytok és minden rendben van.
-Én is szeretlek Justin Bieber. - alig volt szegénykémben erő de még is olyan erősnek tűnt.Gyenge kezét enyémre csúsztatta.
-Mr.Bieber,Mrs.Bieber! Ő itt az új kis családtag! - jött be a doki és egy ápolónő aki karjaiban tartotta a már felöltöztetett és egészséges kisfiúnkat.
-Nézd! Itt van! - könnyeimet letörölve kivirultam Jerryt látva.
Azonnal felpattantam és elvettem a nővér kezéből.
-Szia kisöreg. - adtam neki egy puszit. - Én vagyok apa,ő pedig anya! - fordítottam Amy felé majd a mellkasára tettem.
-Uram,inkább még csak maga fogja őt.Mrs.Bieber gyengesége kiszámíthatatlan.Még pihennie kell.
-Óó,értem. - visszavettem a picit ám furcsálltam hogy Amy meg sem szólal. - Amy! Amy! Úristen! Doktor úr nem mozdul!
-Kérem menjen ki! - azonnal odalépett s a pulzusát nézte.
Teljesen összezavarodtam.Jerry-vel a kezemben szaladtam ki a teremből.Az előbb még ott beszéltünk most meg egyszer csak meg sem mozdul.Én már nem bírom ezt.Egy nővér kijött hozzám és megkért hogy adjam vissza neki a babát hogy berakhassa a többi közé.
-Kérem legalább hadd vigyem el én addig! - ha már nem lehetek a feleségem mellett akkor legalább a gyerekemre hadd vigyázzak én.
-...Jól van. - sóhajtott egyet.
-Köszönöm!
Mivel anyáék visszamentek a szállodába Amy-nek pár ruhájáért ezért csak én maradtam ott.Nem is tudják hogy rosszul lett.Nem is látták még Jerry-t.Pedig olyan tökéletes.Gyönyörű kék szemei és barna hajacskája van.Hibátlan.
Egy folyosónyit mentünk.Direkt lassan mentem hogy minél többet lehessek vele.Közben halkan gügyögtem neki ő pedig mosolygott rám.Annyira gyönyörű.Olyan jó a karjaimban tartani és érezni ahogy a kicsi szíve dobog.Annyira vártam már hogy megérkezzen.
Bárcsak Amy is felépülne.Annyit szenvedett ezért a kis csöppségért és még nem is foghatta meg igazán.
Mikor odaértünk a teremhez valami édes és meleg érzés fogott el.Sok kicsi baba egy helyen.Olyan édesek voltak.De valahogy ahogy körbenéztem egyik sem volt olyan tökéletes mint az én kisfiam.
Lassan átadtam őt a nővérnek s figyeltem amint beviszi és befekteti egy kiságyba.
Megkönnyebbülten csoszogtam vissza a műtő felé.Legalább a gyerekem már nincs veszélyben.Viszont mikor odaértem az ajtó elég és meghallottam a gépek csipogását és a doki meg a segítők kiabálását hogy "szikét meg fertőtlenítőt" na akkor minden visszatért belém.A szívem hevesen vert.Kezemet karmolászva mászkáltam föl s alá hogy nyugtassam magam.A végén már nem bírtam és jobbnak tartottam hogy ha kimegyek megint a friss levegőre hogy ne halljam azokat a hangokat.
Mikor kiléptem az ajtón a meleg nyári szellő megcsapott.Közben Scooterék is épp akkor értek oda.
-Na,mi történt? - egyből jött oda hozzám anya.
-Ne is kérdezd. - hajtottam le fejemet. - Miután bementem Amy tiszta csont és bőr,ott feküdt előttem az ágyon és..kimerült és meggyötört.És nem tudtam rajta segíteni! Érted? - könnyeim ismét előtörtek és én anya nyakába borultam.
-Sss ne sírj édes! Minden rendben lesz.
-Én meg csak ott álltam és megdermedve azt sem tudtam hogy hol vagyok..ő meg..ő meg elkezdett sírni..és..és.. - folytattam.
-Nyugi! Ne sírj! Meg fog gyógyulni! Segítenek neki ne aggódj!
-Azt mondtam neki hogy mindennél jobban szeretem és ő is engem.A doki behozta Jerryt aki tökéletes - mosolyodtam el - Megfogtam az ölembe és annyira hibátlan hogy el sem hiszed! Odaakartam adni Amy ölébe de a doki mondta hogy még ne mert nagyon gyenge..erre észrevettem hogy nem lélegzik és meg sem mozdul..
-Jézusom! Jól van nincs semmi baj! Nyugodj meg! Végy nagy levegőt!
-Ott haldokolt a szemem előtt! Annyit szenvedett és még csak meg sem tudta fogni a saját gyerekét.Miért teszi ezt velünk az Isten? - ismét magasabb hangnemre váltottam majd hirtelen elakadt a szavam is.
A könnyek és a sírás fölém kerekedett és nem hagyott.
2013. december 17., kedd
2.évad 6.rész (63.rész)
*4 és fél hónappal később*
*Amy szemszöge*
Már annyira izgul az egész család.Hatalmas pocim van és hamarosan szülök.Nagyon várom már a kis jövevényt.Szeretném már megismerni és ezzel nem csak én vagyok így.Justin minden este mikor már fürdés után szépen befeküdtünk az ágyba,beszélget Jerry-vel és olyankor olyan cuki.Jó apa lesz.Bármikor elfolyhat a magzatvíz szóval vigyáznom kell.Nem szabad már megerőltetnem magam.Juss még arra is vigyáz hogy a lépcsőn -megint- ne menjek egyedül.
-Jössz már kicsim? - kiabált be J.
-Igen csak még hozok egy pár cuccot.
-De ne sokat! Várj inkább segítek. - jött be az ajtón s mikor meglátta a 2 utazó táskát az arca elsápadt.
Ja amúgy épp most indulunk egy kis kirándulásra.Először Pattie is és a többiek is nagyon nem akarták a helyzetem miatt de én ragaszkodtam hozzá.Velem meg természetesen nem lehet veszekedni.Így hát még is elmegyünk.Nem tudom miért olyan nagy cucc.Tök közel van és ráadásul a kórház is csak 4 kilométerre van.Ha netán,esetleg,véletlenül megkezdődne a szülés akkor még simán odatudunk érni.Ugye?
-Amy,drága szerelmem,csak 2 napra megyünk el.Minek ennyi cucc? - nézett rám.
-Hát,tudod te ezt nem értheted.Nem bírtam itthon hagyni ezeket a ruhákat.Ráadásul terhes vagyok,kell váltóruha is meg minden.És a gyógyszereket is el kell vinni.
-Jajj nehogy már a gyógyszerekkel gyere. - nevetett. - Egyetlen dobozkában van az összes amit egyébként már bepakoltam.
-Shh,ne szólj bele. - felemelt fejjel,győzelemittasan mentem az ajtóhoz ám rá kellett jönnöm hogy nem férek ki a cuccokkal együtt.Lehajtottam a fejemet. - Segítenél? - Juss csak nevetett s elvette a kezemből a két gurulós táskát.
-Hölgyem,a kocsi előállt! - nyitotta ki a kocsiajtaját Kenny s illedelmesen besegített.
-Ohh,köszönöm.
J is beült a volánhoz s mikor már minden és mindenki megvolt elindultunk.Az út elég beszélgetősen telt.Sokat nevettünk.Viszont lehet hogy nem kellett volna ennyit nevetnem ugyan is néha éreztem hogy beleszúr a szívembe.Ám inkább nem szóltam nehogy visszaforduljunk.Gondoltam biztos elmúlik.Nem törődtem vele s egy idő után tényleg elmúlt.
Kb fél óra múlva meg is érkeztünk.Egy gyönyörű hatalmas szálloda,tengerpartra néző ablakokkal.Imádom.Beléptünk az aulába s megközelítettük a recepciót.Pattie nevére vettünk ki három szobát hogy mindenkinek kényelmes legyen.Én Juss-al leszek együtt,Pattie Scoo-val (!),Kenny és Fredo pedig együtt.Hát igen.Eleinte nagyon ellenkeztek de rábeszéltem őket hogy mikor részegek akkor is mindegy hogy együtt alszanak akkor most miért ne menne.
Mivel Justin még mindig nem tudja hogy mi van Scooterék.kel azért ő csak úgy tudja hogy egyenlőre csak haveri alapon vannak együtt.Remélem azért majd most elmondják neki.Nem tudom hogy miért kell neki ennyire félnie.A fia már nagyfiú...vagy is..fogjuk rá.De akkor is megtudja érteni hogy az anyja túllépett és szeretne normális életet.Biztos vagyok benne hogy Juss is örülne nekik.De hát én nem szólok bele.Intézzék el egymással.Én nem akarok vitát de sokkal egyszerűbb lenne ha már rég elmondták volna neki.
elvittük a szobákba a cuccokat és kipakoltunk.Vagy is én meg Pattie.A fiúk körülnéztek és ránk hagyták a piszkos munkát.Tipikus férfiak.
-Tuti hogy a medencénél stírölik a csajokat. - unott hangon törte meg a csendet Pattie.
-Az biztos. - nevettem.
-Most jól vagy?
Kicsit eltűnődtem hogy elmondjam e neki a szívszúrásokat de... -Igen köszönöm. - mosolyogtam rá.Jobb ha nem idegeskedik. - Figyelj!?
-Hmm? - nézett rám.
-Mikor akarjátok elmondani neki?
-Már mint mit? És kinek?
Tudod te azt. - néztem rá összehunyorított szemekkel.
Sóhajtott egyet. -Tudod ez nagyon kínos nekem.Nehéz a szemébe mondani hogy mi a helyzet.
-De miért?
-Tudod..mikor Jeremy otthagyott engem terhesen egyedül akkor..még az is megfordult a fejemben hogy elvetetem a babát.De velem ott voltak a szüleim és segítettek.Ha ők nem lettek volna akkor most Justin nem lenne ilyen édes,aranyos, tehetséges fiú,sőt felnőtt férfi.De viszont neki már nem adatott meg az az érzés amikor az apjával kosarazhatott volna és mellette lett volna amikor kellett.Jeremy már cserben hagyta,én nem akarom.Nem akarom hogy azt érezze hogy én is itt akarom őt hagyni.Tudom hogy mint ment keresztül amikor kezdte felfogni ezt a dolgot.Mindennap arra vágyott hogy vele legyen az apja.De nem volt ott.És ez nekem,mint anya,látni a gyerekemet mindennapos szenvedésben..az..az elmondhatatlan.Olyan érzés mintha a szívedből kitépnének egy darabot.Iszonyatosan fájt látni hogy milyen elkeseredett és hogy minden este sír.És tudod mi a legrosszabb benne? - könnyesedtek meg szemei. - Tudni hogy én is hibás vagyok.Ha nem romlik meg a kapcsolatunk Jeremy-vel akkor még most is szerető család lennénk. - itt elszakadt a cérna és zokogásba kezdett.
-Shh! - azonnal magamhoz húztam és jó szorosan megöleltem. - Ebben nem vagy egyáltalán hibás.Jeremy nem érdemelte meg hogy ilyen szerető és gyönyörű felesége legyen.Akkor még nagyon fiatalok voltatok.Azt sem tudta mit csinál.Biztos vagyok benne hogy csak megijedt a gyerek hallatára és azért adta fel.Én is ettől féltem..hogy Juss is megrémül és itt hagy.De tudtam hogy szeret és hogy ő más.Hidd el,az ilyet megérzi az ember.Ha ezt te is érzed Scoonál akkor mi értelme titkolni?! Csak add ki magadból és sokkal jobb lesz.Szerintem Justin nagyon fog örülni neki.
-Igazad van. - szipogott. - Az a szemét nem érdemli meg hogy ennyi év után még sírjak miatta.Csak úgy kitekerném a nyakát hogy megkeserítette a gyerekünk életét.
-Azt elhiszem. - nevettem.
-Na jó.Akkor most megkeresem Jujut és elmondom neki.
-Várj jövök én is.
Szerencse hogy van a szállodában lift ugyan is olyan meredek lépcsők vannak hogy nehezen jöttem volna le.Egyből az udvarra a medencéhez mentünk.Hát persze hogy ezek már koktéllal a kezükben méregették a szukákat.Már bocsánat a kifejezésért.
-Tetszik amit látsz? - Juss mögé álltam úgy hogy ne vegyen észre s belesúgtam a fülébe.
-Nagyon is. - szerintem nem vette észre hogy én vagyok az.
-Mi a neved cicafiú? - incselkedtem.Kíváncsi vagyok képes lenne e....
-Sajnálom,feleségem van és szeretem. - fordult meg s egy "csöppet" láttam az arcán a meglepődést. - Ohh hát te vagy az édes. - kínosan mosolygott.
-Látom jól szórakoztok. - adtam egy kaján csókot ajkára de úgy hogy minden körülöttünk lévő bikinis csajszika lássa.
-Mi ez a nagy szenvedély? - nyalta meg száját.
-Semmi csak kicsit sok itt a..bocs inkább úgy mondom hogy kevés a ruha.
-Jajj egyelek meg.Csak nem féltékeny vagy? - adott egy puszit az orromra s kezeit derekamra tette.
-Nem,csak tudod..ami az enyém az az enyém. - kacsintottam egyet. - amúgy Pattie-nak mondani valója van. - ezt már kicsit hangosabban mondtam hogy ő is felfigyeljen rá és végre kiderüljön az igazság.
Nagyot sóhajtott majd Scoora nézve egy pillantást el is kezdte. -Fiam,már rég óta el akarom mondani de féltem.Féltem hogy el fogsz ezért utasítani de itt volt velem Amy és segített.Na szóval.. - odalépett Scooterhez és átölelte a derekánál. - Justin,mi..együtt vagyunk.
Nagy csönd jött le közénk.Mindenki Juss reakciójára figyelt.Pattie levegőt se mert venni.Egyszer csak fogta magát és megindult nagy irammal befelé.
-Tudtam hogy baj lesz,tudtam. - zokogásba kezdett Pattie.
-Shh nyugi semmi baj. - fogtam magam és J után mentem.
Bocsi hogy ez is rövidebb lett a kelleténél de pont egy jó részhez értem és muszáj volt itt befejezni.Hehe:3 Hisz tudjátok milyen vagyok :)) Remélem mindenkinek tetszik.A kövit 3-4 nap múlva hozom.
Puszim :*
*Amy szemszöge*
-Jössz már kicsim? - kiabált be J.
-Igen csak még hozok egy pár cuccot.
-De ne sokat! Várj inkább segítek. - jött be az ajtón s mikor meglátta a 2 utazó táskát az arca elsápadt.
Ja amúgy épp most indulunk egy kis kirándulásra.Először Pattie is és a többiek is nagyon nem akarták a helyzetem miatt de én ragaszkodtam hozzá.Velem meg természetesen nem lehet veszekedni.Így hát még is elmegyünk.Nem tudom miért olyan nagy cucc.Tök közel van és ráadásul a kórház is csak 4 kilométerre van.Ha netán,esetleg,véletlenül megkezdődne a szülés akkor még simán odatudunk érni.Ugye?
-Amy,drága szerelmem,csak 2 napra megyünk el.Minek ennyi cucc? - nézett rám.
-Hát,tudod te ezt nem értheted.Nem bírtam itthon hagyni ezeket a ruhákat.Ráadásul terhes vagyok,kell váltóruha is meg minden.És a gyógyszereket is el kell vinni.
-Jajj nehogy már a gyógyszerekkel gyere. - nevetett. - Egyetlen dobozkában van az összes amit egyébként már bepakoltam.
-Shh,ne szólj bele. - felemelt fejjel,győzelemittasan mentem az ajtóhoz ám rá kellett jönnöm hogy nem férek ki a cuccokkal együtt.Lehajtottam a fejemet. - Segítenél? - Juss csak nevetett s elvette a kezemből a két gurulós táskát.
-Hölgyem,a kocsi előállt! - nyitotta ki a kocsiajtaját Kenny s illedelmesen besegített.
-Ohh,köszönöm.
J is beült a volánhoz s mikor már minden és mindenki megvolt elindultunk.Az út elég beszélgetősen telt.Sokat nevettünk.Viszont lehet hogy nem kellett volna ennyit nevetnem ugyan is néha éreztem hogy beleszúr a szívembe.Ám inkább nem szóltam nehogy visszaforduljunk.Gondoltam biztos elmúlik.Nem törődtem vele s egy idő után tényleg elmúlt.
Kb fél óra múlva meg is érkeztünk.Egy gyönyörű hatalmas szálloda,tengerpartra néző ablakokkal.Imádom.Beléptünk az aulába s megközelítettük a recepciót.Pattie nevére vettünk ki három szobát hogy mindenkinek kényelmes legyen.Én Juss-al leszek együtt,Pattie Scoo-val (!),Kenny és Fredo pedig együtt.Hát igen.Eleinte nagyon ellenkeztek de rábeszéltem őket hogy mikor részegek akkor is mindegy hogy együtt alszanak akkor most miért ne menne.
Mivel Justin még mindig nem tudja hogy mi van Scooterék.kel azért ő csak úgy tudja hogy egyenlőre csak haveri alapon vannak együtt.Remélem azért majd most elmondják neki.Nem tudom hogy miért kell neki ennyire félnie.A fia már nagyfiú...vagy is..fogjuk rá.De akkor is megtudja érteni hogy az anyja túllépett és szeretne normális életet.Biztos vagyok benne hogy Juss is örülne nekik.De hát én nem szólok bele.Intézzék el egymással.Én nem akarok vitát de sokkal egyszerűbb lenne ha már rég elmondták volna neki.
elvittük a szobákba a cuccokat és kipakoltunk.Vagy is én meg Pattie.A fiúk körülnéztek és ránk hagyták a piszkos munkát.Tipikus férfiak.
-Tuti hogy a medencénél stírölik a csajokat. - unott hangon törte meg a csendet Pattie.
-Az biztos. - nevettem.
-Most jól vagy?
Kicsit eltűnődtem hogy elmondjam e neki a szívszúrásokat de... -Igen köszönöm. - mosolyogtam rá.Jobb ha nem idegeskedik. - Figyelj!?
-Hmm? - nézett rám.
-Mikor akarjátok elmondani neki?
-Már mint mit? És kinek?
Tudod te azt. - néztem rá összehunyorított szemekkel.
Sóhajtott egyet. -Tudod ez nagyon kínos nekem.Nehéz a szemébe mondani hogy mi a helyzet.
-De miért?
-Tudod..mikor Jeremy otthagyott engem terhesen egyedül akkor..még az is megfordult a fejemben hogy elvetetem a babát.De velem ott voltak a szüleim és segítettek.Ha ők nem lettek volna akkor most Justin nem lenne ilyen édes,aranyos, tehetséges fiú,sőt felnőtt férfi.De viszont neki már nem adatott meg az az érzés amikor az apjával kosarazhatott volna és mellette lett volna amikor kellett.Jeremy már cserben hagyta,én nem akarom.Nem akarom hogy azt érezze hogy én is itt akarom őt hagyni.Tudom hogy mint ment keresztül amikor kezdte felfogni ezt a dolgot.Mindennap arra vágyott hogy vele legyen az apja.De nem volt ott.És ez nekem,mint anya,látni a gyerekemet mindennapos szenvedésben..az..az elmondhatatlan.Olyan érzés mintha a szívedből kitépnének egy darabot.Iszonyatosan fájt látni hogy milyen elkeseredett és hogy minden este sír.És tudod mi a legrosszabb benne? - könnyesedtek meg szemei. - Tudni hogy én is hibás vagyok.Ha nem romlik meg a kapcsolatunk Jeremy-vel akkor még most is szerető család lennénk. - itt elszakadt a cérna és zokogásba kezdett.
-Shh! - azonnal magamhoz húztam és jó szorosan megöleltem. - Ebben nem vagy egyáltalán hibás.Jeremy nem érdemelte meg hogy ilyen szerető és gyönyörű felesége legyen.Akkor még nagyon fiatalok voltatok.Azt sem tudta mit csinál.Biztos vagyok benne hogy csak megijedt a gyerek hallatára és azért adta fel.Én is ettől féltem..hogy Juss is megrémül és itt hagy.De tudtam hogy szeret és hogy ő más.Hidd el,az ilyet megérzi az ember.Ha ezt te is érzed Scoonál akkor mi értelme titkolni?! Csak add ki magadból és sokkal jobb lesz.Szerintem Justin nagyon fog örülni neki.
-Igazad van. - szipogott. - Az a szemét nem érdemli meg hogy ennyi év után még sírjak miatta.Csak úgy kitekerném a nyakát hogy megkeserítette a gyerekünk életét.
-Azt elhiszem. - nevettem.
-Na jó.Akkor most megkeresem Jujut és elmondom neki.
-Várj jövök én is.
Szerencse hogy van a szállodában lift ugyan is olyan meredek lépcsők vannak hogy nehezen jöttem volna le.Egyből az udvarra a medencéhez mentünk.Hát persze hogy ezek már koktéllal a kezükben méregették a szukákat.Már bocsánat a kifejezésért.
-Tetszik amit látsz? - Juss mögé álltam úgy hogy ne vegyen észre s belesúgtam a fülébe.
-Nagyon is. - szerintem nem vette észre hogy én vagyok az.
-Mi a neved cicafiú? - incselkedtem.Kíváncsi vagyok képes lenne e....
-Sajnálom,feleségem van és szeretem. - fordult meg s egy "csöppet" láttam az arcán a meglepődést. - Ohh hát te vagy az édes. - kínosan mosolygott.
-Látom jól szórakoztok. - adtam egy kaján csókot ajkára de úgy hogy minden körülöttünk lévő bikinis csajszika lássa.
-Mi ez a nagy szenvedély? - nyalta meg száját.
-Semmi csak kicsit sok itt a..bocs inkább úgy mondom hogy kevés a ruha.
-Jajj egyelek meg.Csak nem féltékeny vagy? - adott egy puszit az orromra s kezeit derekamra tette.
-Nem,csak tudod..ami az enyém az az enyém. - kacsintottam egyet. - amúgy Pattie-nak mondani valója van. - ezt már kicsit hangosabban mondtam hogy ő is felfigyeljen rá és végre kiderüljön az igazság.
Nagyot sóhajtott majd Scoora nézve egy pillantást el is kezdte. -Fiam,már rég óta el akarom mondani de féltem.Féltem hogy el fogsz ezért utasítani de itt volt velem Amy és segített.Na szóval.. - odalépett Scooterhez és átölelte a derekánál. - Justin,mi..együtt vagyunk.
Nagy csönd jött le közénk.Mindenki Juss reakciójára figyelt.Pattie levegőt se mert venni.Egyszer csak fogta magát és megindult nagy irammal befelé.
-Tudtam hogy baj lesz,tudtam. - zokogásba kezdett Pattie.
-Shh nyugi semmi baj. - fogtam magam és J után mentem.
Bocsi hogy ez is rövidebb lett a kelleténél de pont egy jó részhez értem és muszáj volt itt befejezni.Hehe:3 Hisz tudjátok milyen vagyok :)) Remélem mindenkinek tetszik.A kövit 3-4 nap múlva hozom.
Puszim :*
2013. december 14., szombat
2.évad 5.rész (62.rész)
Kezét derekamon tartva kezdett magával húzni a nappaliba.Ajkaink még mindig egymáson voltak.Justin lefektetett a kanapéra majd rám dőlt.Testünk között a levegő sem tudott utat törni.Szorosan hozzám simult s érzékien csókolt.Kezeivel délre evezett s gatyámat kezdte el levetni rólam térdre emelkedett s úgy húzta le a ruhadarabot.Miközben ezt a műveletet elvégezte én már nyúltam is a pólójáért s lerántottam róla.Mivel rajtam ilyen gombos ingszerűség volt Juss gondolta egy kicsit bevadul s ahogy volt rajtam a felső megfogta a két oldalát s szabályosan széttépte a gombokat.Kicsit sajnáltam azt a felsőt mert tök aranyos volt..de megérte! Visszadőlt s kajánul faltuk egymást.Ujjaival bugyimhoz közeledett.Lassan benyúlt majd egy kis simogatás után behatolt.
-Megjöttem! - lépett be Pattie az ajtón nagy szatyrokkal a kezében.
-Úristen. - pattant fel rólam Justin majd én is takargatni kezdtem magam.
-Ohh,bocsánat! Nem is zavarok! - látszott az arcán hogy ezt tényleg nem kellett volna meglátnia.Fogta magát majd egy kínos mosollyal besietett a szobájába.
-Láttad ezt? - fordult felém Juss suttogva száján pedig ott ült a vigyor.
-Ez gáz volt. - vigyorogtam vissza.
-Nem is kicsit.Inkább folytassuk fent. - közelebb lépett majd adott egy érzéki csókot.
-Aww. - nyaltam meg számat. - nem lehet.Most segítenem kell Pattie-nak..nem láttad hogy mennyi csomagot hozott?!
-Ahj bébi már beindultam..csak 5 perc.Gyors menet?
-Nem lehet.Képes lennél ezek után még hancúrozni? Egy kicsit nyomasztó érzés lenne hogy anyud itt van lent és egyedül pakol miközben mint ott fent..na érted.
-Digi-dugi? - mosolyodott el perverzül.
-Ahj Justin! - löktem vállba majd a gatyámért nyúltam s nagy nehezen felvettem.
-Sziia.- kopogtam Pattie félig nyitott ajtaján majd kicsit félve beléptem.
-Áhh szia kicsim,sajnálom hogy megzavartalak titeket.De azért legközelebb felmehetnétek. - mosolyodott el kínosan.
-Sajnálom! Én mondta Jussnak hogy menjünk fel de makacs.
-Értem. - igazgatta a zacskókat hogy ne dőljenek el.
-Egyébként segíthetek valamit?
-Hát..ha van kedved akkor főzőcskézhetnénk valamit.
-Nem Kenny akart ma főzni?
-De igen csak útközben felhívott és mondta hogy találkozott egy régi ismerősével vagy mi és hogy megvan a mai programja így ránk maradt a kaja. - mosolygott.
-Értem.Hát akkor kezdjünk is bele. - mosolyogtam vissza én is.
Megragadtam két könnyebb zacskót a többit pedig Pattie hozta.
Kipakoltuk az összes cuccot s megkezdtük a nagy főzőcskét.
*Justin szemszöge*
Mikor anya belépett az ajtón majd kiugrott a szívem.Kicsit kínos helyzet volt de hát nincs ebben semmi szégyen.Felnőtt emberek vagyunk azt csinálunk egymással amit akarunk.Most valamit kavarnak a konyhában.Gondoltam én felmegyek a szobába és írok egy dalt a kicsinek.Ha már egyszer tudjuk hogy kisfiúnk lesz,a születésére megírok egy dalt.Elterültem az ágyon s a kezemben egy tollal és a szöveges füzetemmel belekezdtem a dalba.Mivel még elég friss volt ez a reggeli érzés hogy megtudtuk a csodás hírt ezért elég könnyen jöttek a sorok.
*pár órával később*
"-Hát szerintem berakjuk a sütőbe és fél óra múlva már készen is lesz.
-Remek. Remélem finom lesz.
-Legközelebb nem csilis csirkét kell csinálni mert sokáig tart.Már 2 órája csináltuk.
-Így elment az idő?! Vajon Justin hova tűnt?
-Nézd meg fent." - félkómában hallottam az ajtón beszűrődő beszélgetést ám nem volt kedvem kinyitni a szemem így aludtam tovább.
Ez a dal eléggé kifogott rajtam.Nagyon elfáradtam és még a vége hiányzik.Hallottam a lassú lépteket a lépcsőn majd az ajtó nyikorgását.
-Alszol édes? - suttogott Amy.
Úgy tettem mintha aludnék.Kíváncsi voltam hogy mond e valamit.Mint a filmekben mikor a csaj beszél a kómában lévő pasijához hogy mennyire szereti meg ilyenek.
Leült az ágyra s ráhajtotta fejét hátamra.Ici-picit kinyitottam a szememet s láttam ahogy a füzetet nézi.Miközben olvasta láttam hogy könnybe lábad a szeme.Remélem hogy nem attól hogy olyan rossz lett.
Hallottam ahogy anya is belép a szobába.
-Mi a baj édes? - suttogta.
-Nézd? - odanyújtotta neki a füzetet. - Olyan gyönyörű!
-Úristen kisfiútok fog születni? - csillogtak meg szemei miután elolvasta.
-Jajj tényleg neked még nem is mondtam.Igen,kisfiúnk lesz.És Justinnak is tetszett a Jerry név szóval..
-Jerry Bieber.Gyönyörű név.
-Szerintem is.
-Amy,mond,szerinted milyen apa lesz?
-Én 100%-ig biztos vagyok benne hogy ő lesz a világ leges legjobb apukája.Ahogy Jaxoval és Jazzyvel bánik az valami csoda.És tudom hogy mindig itt lesz velem.
-Szereted őt?
-Az életemet adnám csak hogy ő boldog lehessen. - pottyant ki a szeméből egy könnycsepp.
Olyan jó volt ezt hallani.Jólesik ha ilyen véleménye van rólam.
-Te fent voltál? Te kis piszok. - lökött meg.
-Ü-ü. - hümmögtem még mindig csukott szemmel.
-Kisfiam,nem szép dolog hallgatózni. - ütött combon anya.
-Nee. - elfordultam és 'sírni kezdtem" mint egy 5 éves erre elkezdtek hangosan nevetni. - Ne bánts. - duzzogtam.
-Jerry-nek írtad ezt a dalt? - váltott komolyabb hangra.
-Hát..igen.Úgy éreztem hogy kötelességem.És szerettem volna megörökíteni a gyermekünk születését.Ha 20 év múlva ezt a számot énekli majd a kisfiam akkor tudni fogom hogy tudja hogy mennyire szeretjük és hogy mit éltünk át ahhoz hogy őt biztonságba tudhassuk.Tulajdonképen ez a lényege a dalnak.
-Nagyon gyönyörű lett.Szeretlek. - adott egy puszit.
-Köszönöm.Én is téged.
-Megjöttem! - lépett be Pattie az ajtón nagy szatyrokkal a kezében.
-Úristen. - pattant fel rólam Justin majd én is takargatni kezdtem magam.
-Ohh,bocsánat! Nem is zavarok! - látszott az arcán hogy ezt tényleg nem kellett volna meglátnia.Fogta magát majd egy kínos mosollyal besietett a szobájába.
-Láttad ezt? - fordult felém Juss suttogva száján pedig ott ült a vigyor.
-Ez gáz volt. - vigyorogtam vissza.
-Nem is kicsit.Inkább folytassuk fent. - közelebb lépett majd adott egy érzéki csókot.
-Aww. - nyaltam meg számat. - nem lehet.Most segítenem kell Pattie-nak..nem láttad hogy mennyi csomagot hozott?!
-Ahj bébi már beindultam..csak 5 perc.Gyors menet?
-Nem lehet.Képes lennél ezek után még hancúrozni? Egy kicsit nyomasztó érzés lenne hogy anyud itt van lent és egyedül pakol miközben mint ott fent..na érted.
-Digi-dugi? - mosolyodott el perverzül.
-Ahj Justin! - löktem vállba majd a gatyámért nyúltam s nagy nehezen felvettem.
-Sziia.- kopogtam Pattie félig nyitott ajtaján majd kicsit félve beléptem.
-Áhh szia kicsim,sajnálom hogy megzavartalak titeket.De azért legközelebb felmehetnétek. - mosolyodott el kínosan.
-Sajnálom! Én mondta Jussnak hogy menjünk fel de makacs.
-Értem. - igazgatta a zacskókat hogy ne dőljenek el.
-Egyébként segíthetek valamit?
-Hát..ha van kedved akkor főzőcskézhetnénk valamit.
-Nem Kenny akart ma főzni?
-De igen csak útközben felhívott és mondta hogy találkozott egy régi ismerősével vagy mi és hogy megvan a mai programja így ránk maradt a kaja. - mosolygott.
-Értem.Hát akkor kezdjünk is bele. - mosolyogtam vissza én is.
Megragadtam két könnyebb zacskót a többit pedig Pattie hozta.
Kipakoltuk az összes cuccot s megkezdtük a nagy főzőcskét.
*Justin szemszöge*
Mikor anya belépett az ajtón majd kiugrott a szívem.Kicsit kínos helyzet volt de hát nincs ebben semmi szégyen.Felnőtt emberek vagyunk azt csinálunk egymással amit akarunk.Most valamit kavarnak a konyhában.Gondoltam én felmegyek a szobába és írok egy dalt a kicsinek.Ha már egyszer tudjuk hogy kisfiúnk lesz,a születésére megírok egy dalt.Elterültem az ágyon s a kezemben egy tollal és a szöveges füzetemmel belekezdtem a dalba.Mivel még elég friss volt ez a reggeli érzés hogy megtudtuk a csodás hírt ezért elég könnyen jöttek a sorok.
*pár órával később*
"-Hát szerintem berakjuk a sütőbe és fél óra múlva már készen is lesz.
-Remek. Remélem finom lesz.
-Legközelebb nem csilis csirkét kell csinálni mert sokáig tart.Már 2 órája csináltuk.
-Így elment az idő?! Vajon Justin hova tűnt?
-Nézd meg fent." - félkómában hallottam az ajtón beszűrődő beszélgetést ám nem volt kedvem kinyitni a szemem így aludtam tovább.
Ez a dal eléggé kifogott rajtam.Nagyon elfáradtam és még a vége hiányzik.Hallottam a lassú lépteket a lépcsőn majd az ajtó nyikorgását.
-Alszol édes? - suttogott Amy.
Úgy tettem mintha aludnék.Kíváncsi voltam hogy mond e valamit.Mint a filmekben mikor a csaj beszél a kómában lévő pasijához hogy mennyire szereti meg ilyenek.
Leült az ágyra s ráhajtotta fejét hátamra.Ici-picit kinyitottam a szememet s láttam ahogy a füzetet nézi.Miközben olvasta láttam hogy könnybe lábad a szeme.Remélem hogy nem attól hogy olyan rossz lett.
Hallottam ahogy anya is belép a szobába.
-Mi a baj édes? - suttogta.
-Nézd? - odanyújtotta neki a füzetet. - Olyan gyönyörű!
-Úristen kisfiútok fog születni? - csillogtak meg szemei miután elolvasta.
-Jajj tényleg neked még nem is mondtam.Igen,kisfiúnk lesz.És Justinnak is tetszett a Jerry név szóval..
-Jerry Bieber.Gyönyörű név.
-Szerintem is.
-Amy,mond,szerinted milyen apa lesz?
-Én 100%-ig biztos vagyok benne hogy ő lesz a világ leges legjobb apukája.Ahogy Jaxoval és Jazzyvel bánik az valami csoda.És tudom hogy mindig itt lesz velem.
-Szereted őt?
-Az életemet adnám csak hogy ő boldog lehessen. - pottyant ki a szeméből egy könnycsepp.
Olyan jó volt ezt hallani.Jólesik ha ilyen véleménye van rólam.
-Ü-ü. - hümmögtem még mindig csukott szemmel.
-Kisfiam,nem szép dolog hallgatózni. - ütött combon anya.
-Nee. - elfordultam és 'sírni kezdtem" mint egy 5 éves erre elkezdtek hangosan nevetni. - Ne bánts. - duzzogtam.
-Jerry-nek írtad ezt a dalt? - váltott komolyabb hangra.
-Hát..igen.Úgy éreztem hogy kötelességem.És szerettem volna megörökíteni a gyermekünk születését.Ha 20 év múlva ezt a számot énekli majd a kisfiam akkor tudni fogom hogy tudja hogy mennyire szeretjük és hogy mit éltünk át ahhoz hogy őt biztonságba tudhassuk.Tulajdonképen ez a lényege a dalnak.
-Nagyon gyönyörű lett.Szeretlek. - adott egy puszit.
-Köszönöm.Én is téged.
2013. december 10., kedd
Nem rész!
Sziasztok! Sokan chat-ben kérdeznek meg olyanokat pl: hogy hogyan illesszenek be akármit is a blogjukba.Mivel chat-ben elég kevés szöveget lehet írni ezért itt a facebook profilom.Nyugodtan jelöljetek be és bombázhattok a kérdésekkel :) https://www.facebook.com/profile.php?id=100003539244751
Puszim :*
Puszim :*
2013. december 9., hétfő
2.évad 4.rész (61.rész)
Este már hamar elaludtunk.Amy még egyszer-kétszer bepróbálkozott de belül ő sem gondolta komolyan.Ez amolyan huncutkodás féleség volt.
*Reggel 8 óra*
-Jó reggelt álomszuszék. - ébresztettem szuszogva s hozzábújtam.
-Szia. - adott egy puszit.
-Figyu,arra gondoltam hogy betervezhetnénk egy családi programot.Mát mint te,én és a babucink.Elmehetnénk a dokihoz hátha vannak fejlemények. - tudtam hogy lesznek új információi számunkra ugyan is azzal ébresztett hogy felhívott és elmondta az előző vizsgálat eredményeit.
Mikor meghallottam hogy mehetünk ultrahangra felcsillant a szemem.Végre megtudhatjuk hogy kisfiúnk lesz e vagy kislányunk.Természetesen Amy-nek csak tapogatózva mertem lassan beadni a híreket hogy nehogy egyszerre sok legyen.
-Okés jól hangzik.Remélem akkor az is kiderül hogy minek fogjuk nevezni. - mosolyodott el.
-Én is. - adtam egy csókot neki majd felkeltem s elkezdtem öltözni.
Lementem a konyhába és a már reggeliző family összes tagja ott ült az asztalnál.
-Ilyet se sűrűn lát az ember.
-Neked is jó reggelt Juju. - szólt csilingelő hanggal anya.
-Anya tudod hogy nem szeretem ezt a becenevet.Inkább szólíts Biebs-nek.
-Úgy hívlak ahogy akarlak! Punktum!
Természetesen az anyai parancsnak nem lehet nemet mondani szóval inkább ráhagytam.
Leültem én is s Amy-nek is mertem a rántottából.
-Jó reggelt! - slattyogott le a lépcsőn.
-Szia kicsim. - nézett rá anya. - olyan jó így látni.
-És nem fáj? - a reggel első fárasztó kérdése jött ki Fredo-ból.
-Mi? - nevettünk.
-Hát hogy ekkora a hasad. - értetlenkedett.
-Inkább feküdj még vissza aludni. - röhögött.
-És ki mit csinál ma? - kérdezte Scoo.
-Mi Amy-vel elmegyünk a dokihoz hátha vannak fejlemények.
-Ahh de jó. - csillogtak meg anya szemei. - Szóval megtudjátok hogy fiú s vagy lány unokám lesz?
-Igen. - mosolygott a mellettem ülő kismama.
-Akkor majd ha kiderül egyből hívjatok fel ugyan is én meg elmegyek egy kicsit vásárolgatni amiben Scooter is segíteni fog nekem és veszünk majd egy pár kis ruhát a babának.
*Amy szemszöge*
Ahogy Pattie kimondta rögtön eszembe villant hogy a múltkori randijukat meg sem beszéltük még.Pattie szinte a szemével beszélt hozzám és közölte velem hogy együtt vannak.
-Okés. - mintha mit sem törődtem volna az előbbi szemakciónkkal falatozgattam tovább a reggelimből s mikor senki sem figyelt már rám egy enyhe kacsintást dobtam felé amit ő is visszaküldött.
-És te Kenny? Mit jót csinálsz ma? - néztem rá.
-Hát..gondoltam elhívom egy kanapés randira az előszobába Fredot hogy ne unatkozzak.
-A-a.El kell utasítanom ezt a nagyszerű felkérést ugyan is én ma mással megyek randizni.
-Nemár akkor unatkozhatok itthon?
-Főzzél valamit. - szóltam.
-Igazad van. - mosolygott.
-Neki mindig. - adott Justin az arcomra egy puszit majd felállt s elvitte a tányérját a mosogatóba.
Én is befejeztem szóval követtem őt s felmentem normális ruhát felvenni.Tudjátok ha az ember terhes akkor nem igazán jönnek rá a régi megszokott öltözékei.Hát ez van nálam is.Szerencse hogy Kenny vett nekem normális utcai kismama ruhákat.
Magamra kaptam pár göncöt és lementem a többiekhez.
-Mehetünk édes? - kérdeztem.
-Persze csak hozom a kocsikulcsot.
Elszaladt a konyhapultig addig Pattie felsegítette rám a cipőt.Eléggé kínos érzés mikor még a cipődet sem éred el és az "anyósodnak" kell rád adnia.Lehet hogy mások még élveznék is de nekem kellemetlen volt.Na mindegy.Kimentünk a kocsihoz és óvatosan beültem.
-Aztán okosan. - súgtam Pattie fülébe mikor becsuktam az kocsiajtót.
Válasz képen kacsintott egyet majd megindult befelé.Mi is elindultunk s izgalommal teli örömökkel vártuk hogy odaérjünk.
-Szerinted mi lesz? - Justin törte meg a csendet.
-Hát..már beszéltünk erről Pattie-val és ő azt mondta hogy nagy valószínűséggel kisfiú lesz mivel még csak 4 hónapos és már ekkora a hasam.Viszont lehet az is hogy egy nagy kislányunk lesz. - nevettem fel.
-Az a lényeg hogy egészséges legyen. - mosolygott.
-Pontosan.De azért valld be hogy te is nagyon kíváncsi vagy.
-Tudod nagyon megtetszett nekem is ez a név és...azért remélem hogy ez lesz a neve. - egy pillanatra felém fordította a fejét. - Szóval...ki ne lenne kíváncsi? - szakadt fel belőle amitől nagyon megijedtem s ugrottam egyet. - Megijedtél? - nevetett.
-Szerinted? Ahj utállak. - ütöttem enyhén vállba.
-Kérem fáradjon a terembe. - hívott be a doki az ultrahang szobába.
-Doktor úr! A férjem is jöhet?
-Persze. - mosolyodott el.
Befeküdtem egy fehér ágyba és a doki bekente valamivel a hasamat s rárakta az a ultrahangfejet.Megfogtam Justin kezét s mikor megláttuk azt a csodálatos kis valamit a képernyőn kijött egy könnycsepp a szememből.Örömkönny volt.Láttam hogy Juss is nehezen takarja el érzéseit.Csak mosolygott pedig tudom hogy legszívesebben ugrándozott volna mint egy kisfiú.
-Doktor úr,már megtudhatjuk hogy kisfiú lesz e vagy kislány? - néztem rá kérdően mire a doki hasonló arckifejezéssel nézett Justinra.Én is felemeltem Juss felé a fejemet de akkor ő már csak gyanúsan vigyorgott rám. - Mi folyik itt? - sejtető szemekkel néztem mindkettejükre.
Justin bólintott egyet a dokira. - Szeretnék hogy most mutassam meg vagy inkább otthon? - jelent meg egy amolyan "kínos helyzetbe hoztál,menjetek már haza" mosoly az arcán.
Ránéztem Jussra s egyből tudtuk hogy mit mondtunk.
-Most! - szólaltunk meg egyszerre.
-Na akkor nézzék az ott a keze.....
Kb. 5 percig magyarázta a testrészeit és direkt a végére hagyta a nemi szervet.
-Az isten szerelméért,doktor úr! Mondja már meg hogy fiú e vagy lány! - szinte könyörgő hangon szóltam rá.
-Mrs. és Mr.Bieber,örömmel jelentem ki maguknak hogy lányuk.. - ekkor egy kis csalódottság szorította össze szívemet s láttam hogy Juss is kétségbe esik. - helyett fiúk született.
-Tessék? - csillant fel mindkettőnk szeme.
-Kisfiúk született. - nagy vigyorral az arcán nézett felénk.
-Kisfiú,hallod ezt? Kisfiúú!! - szorongattam Juss kezét majd eszméletlen nagy örömmel öleltem meg.
-Nagyon hálásak vagyunk doktor úr!
-Ugyan már,ez a dolgom. - mosolygott.
Letörölte a hasamat majd odaadta az ultrahang képet s már mentünk is haza.Annyira jó volt látni hogy Justin mennyire örül.Tudom hogy nagyon jó apja lesz a picinek.
Alig vártam már hogy hazaérjünk és elmeséljem mindenkinek nagy hírt.Egész úton csak vigyorogtam mint a tejbe tök és nézegettem a képet amit kaptunk.
-Olyan kis ronda szegény. - nevettem.
-Nyugi,olyan gyönyörű lesz mint..
-Ne kezd el.Nem is vagyok gyönyörű.
-Mint az apja.
-Haha de vicces vagy. - gúnyolódtam.
-Tudom. - vigyorgott.
*Reggel 8 óra*
-Jó reggelt álomszuszék. - ébresztettem szuszogva s hozzábújtam.
-Szia. - adott egy puszit.
-Figyu,arra gondoltam hogy betervezhetnénk egy családi programot.Mát mint te,én és a babucink.Elmehetnénk a dokihoz hátha vannak fejlemények. - tudtam hogy lesznek új információi számunkra ugyan is azzal ébresztett hogy felhívott és elmondta az előző vizsgálat eredményeit.
Mikor meghallottam hogy mehetünk ultrahangra felcsillant a szemem.Végre megtudhatjuk hogy kisfiúnk lesz e vagy kislányunk.Természetesen Amy-nek csak tapogatózva mertem lassan beadni a híreket hogy nehogy egyszerre sok legyen.
-Okés jól hangzik.Remélem akkor az is kiderül hogy minek fogjuk nevezni. - mosolyodott el.
-Én is. - adtam egy csókot neki majd felkeltem s elkezdtem öltözni.
Lementem a konyhába és a már reggeliző family összes tagja ott ült az asztalnál.
-Ilyet se sűrűn lát az ember.
-Neked is jó reggelt Juju. - szólt csilingelő hanggal anya.
-Anya tudod hogy nem szeretem ezt a becenevet.Inkább szólíts Biebs-nek.
-Úgy hívlak ahogy akarlak! Punktum!
Természetesen az anyai parancsnak nem lehet nemet mondani szóval inkább ráhagytam.
Leültem én is s Amy-nek is mertem a rántottából.
-Jó reggelt! - slattyogott le a lépcsőn.
-Szia kicsim. - nézett rá anya. - olyan jó így látni.
-És nem fáj? - a reggel első fárasztó kérdése jött ki Fredo-ból.
-Mi? - nevettünk.
-Hát hogy ekkora a hasad. - értetlenkedett.
-Inkább feküdj még vissza aludni. - röhögött.
-És ki mit csinál ma? - kérdezte Scoo.
-Mi Amy-vel elmegyünk a dokihoz hátha vannak fejlemények.
-Ahh de jó. - csillogtak meg anya szemei. - Szóval megtudjátok hogy fiú s vagy lány unokám lesz?
-Igen. - mosolygott a mellettem ülő kismama.
-Akkor majd ha kiderül egyből hívjatok fel ugyan is én meg elmegyek egy kicsit vásárolgatni amiben Scooter is segíteni fog nekem és veszünk majd egy pár kis ruhát a babának.
*Amy szemszöge*
Ahogy Pattie kimondta rögtön eszembe villant hogy a múltkori randijukat meg sem beszéltük még.Pattie szinte a szemével beszélt hozzám és közölte velem hogy együtt vannak.
-Okés. - mintha mit sem törődtem volna az előbbi szemakciónkkal falatozgattam tovább a reggelimből s mikor senki sem figyelt már rám egy enyhe kacsintást dobtam felé amit ő is visszaküldött.
-És te Kenny? Mit jót csinálsz ma? - néztem rá.
-Hát..gondoltam elhívom egy kanapés randira az előszobába Fredot hogy ne unatkozzak.
-A-a.El kell utasítanom ezt a nagyszerű felkérést ugyan is én ma mással megyek randizni.
-Nemár akkor unatkozhatok itthon?
-Főzzél valamit. - szóltam.
-Igazad van. - mosolygott.
-Neki mindig. - adott Justin az arcomra egy puszit majd felállt s elvitte a tányérját a mosogatóba.
Én is befejeztem szóval követtem őt s felmentem normális ruhát felvenni.Tudjátok ha az ember terhes akkor nem igazán jönnek rá a régi megszokott öltözékei.Hát ez van nálam is.Szerencse hogy Kenny vett nekem normális utcai kismama ruhákat.
Magamra kaptam pár göncöt és lementem a többiekhez.
-Mehetünk édes? - kérdeztem.
-Persze csak hozom a kocsikulcsot.
Elszaladt a konyhapultig addig Pattie felsegítette rám a cipőt.Eléggé kínos érzés mikor még a cipődet sem éred el és az "anyósodnak" kell rád adnia.Lehet hogy mások még élveznék is de nekem kellemetlen volt.Na mindegy.Kimentünk a kocsihoz és óvatosan beültem.
-Aztán okosan. - súgtam Pattie fülébe mikor becsuktam az kocsiajtót.
Válasz képen kacsintott egyet majd megindult befelé.Mi is elindultunk s izgalommal teli örömökkel vártuk hogy odaérjünk.
-Szerinted mi lesz? - Justin törte meg a csendet.
-Hát..már beszéltünk erről Pattie-val és ő azt mondta hogy nagy valószínűséggel kisfiú lesz mivel még csak 4 hónapos és már ekkora a hasam.Viszont lehet az is hogy egy nagy kislányunk lesz. - nevettem fel.
-Az a lényeg hogy egészséges legyen. - mosolygott.
-Pontosan.De azért valld be hogy te is nagyon kíváncsi vagy.
-Tudod nagyon megtetszett nekem is ez a név és...azért remélem hogy ez lesz a neve. - egy pillanatra felém fordította a fejét. - Szóval...ki ne lenne kíváncsi? - szakadt fel belőle amitől nagyon megijedtem s ugrottam egyet. - Megijedtél? - nevetett.
-Szerinted? Ahj utállak. - ütöttem enyhén vállba.
-Kérem fáradjon a terembe. - hívott be a doki az ultrahang szobába.
-Doktor úr! A férjem is jöhet?
-Persze. - mosolyodott el.
Befeküdtem egy fehér ágyba és a doki bekente valamivel a hasamat s rárakta az a ultrahangfejet.Megfogtam Justin kezét s mikor megláttuk azt a csodálatos kis valamit a képernyőn kijött egy könnycsepp a szememből.Örömkönny volt.Láttam hogy Juss is nehezen takarja el érzéseit.Csak mosolygott pedig tudom hogy legszívesebben ugrándozott volna mint egy kisfiú.
-Doktor úr,már megtudhatjuk hogy kisfiú lesz e vagy kislány? - néztem rá kérdően mire a doki hasonló arckifejezéssel nézett Justinra.Én is felemeltem Juss felé a fejemet de akkor ő már csak gyanúsan vigyorgott rám. - Mi folyik itt? - sejtető szemekkel néztem mindkettejükre.
Justin bólintott egyet a dokira. - Szeretnék hogy most mutassam meg vagy inkább otthon? - jelent meg egy amolyan "kínos helyzetbe hoztál,menjetek már haza" mosoly az arcán.
Ránéztem Jussra s egyből tudtuk hogy mit mondtunk.
-Most! - szólaltunk meg egyszerre.
-Na akkor nézzék az ott a keze.....
Kb. 5 percig magyarázta a testrészeit és direkt a végére hagyta a nemi szervet.
-Az isten szerelméért,doktor úr! Mondja már meg hogy fiú e vagy lány! - szinte könyörgő hangon szóltam rá.
-Mrs. és Mr.Bieber,örömmel jelentem ki maguknak hogy lányuk.. - ekkor egy kis csalódottság szorította össze szívemet s láttam hogy Juss is kétségbe esik. - helyett fiúk született.
-Tessék? - csillant fel mindkettőnk szeme.
-Kisfiúk született. - nagy vigyorral az arcán nézett felénk.
-Kisfiú,hallod ezt? Kisfiúú!! - szorongattam Juss kezét majd eszméletlen nagy örömmel öleltem meg.
-Nagyon hálásak vagyunk doktor úr!
-Ugyan már,ez a dolgom. - mosolygott.
Letörölte a hasamat majd odaadta az ultrahang képet s már mentünk is haza.Annyira jó volt látni hogy Justin mennyire örül.Tudom hogy nagyon jó apja lesz a picinek.
Alig vártam már hogy hazaérjünk és elmeséljem mindenkinek nagy hírt.Egész úton csak vigyorogtam mint a tejbe tök és nézegettem a képet amit kaptunk.
-Olyan kis ronda szegény. - nevettem.
-Nyugi,olyan gyönyörű lesz mint..
-Ne kezd el.Nem is vagyok gyönyörű.
-Mint az apja.
-Haha de vicces vagy. - gúnyolódtam.
-Tudom. - vigyorgott.
Lassan megérkeztünk.Izgatottan szálltam ki -persze csak segítséggel - a kocsiból s igyekeztem minél hamarabb beérni a házba.
Mikor a kilincset akartam lenyitni csalódnom kellett.Most jöttem rá hogy senki sincs itthon.Kenny biztos elment bevásárolni a főzéshez a többieknek meg randijuk vagy -már ha Fredo igazat mondott-.
-Nincs itthon senki. - szomorodtam el mikor Juss kinyitotta nekem az ajtót.
-Nincs. - gügyögött nekem. - De legalább kettesben vagyunk. - emelgette szemöldökét s megnyalta száját.
-A-a. - tudom jól hogy mit akar de nem szabad. - Nem kérdeztük meg hogy szabad-e.
-Le vagy maradva szivi.Miután kijöttünk és te ott álmodoztál azzal a képpel a kezedben én visszaléptem és megkérdeztem hogy mi a szitu.Azt mondta hogy ha ebben a pár napban már nem éreztél semmilyen gyengeséget vagy hányingert akkor szabad a pálya.Ja és elmeséltem a tegnapi akciózásodat amire azt válaszolta hogy ha tényleg nincs baj és jól érzed magad és még a szexuális érzelmek is megvannak akkor nincs baj.
-Értem..de Justin,még reggel van.Nem korai?
-Ehhez sosincs rossz pillanat.
-Olyan huncut vagy. - mosolyogtam el kajánul.
Közelebb lépett majd derekamnál fogva óvatosan magához húzott.Lassan közelítette ajkaival enyéim felé.Ki akar készíteni.Éreztem mentolos leheletét.
-Csókolj meg! - könyörögve súgtam s szemeimet összezártam.
-Várj még. - megfogta nyakamat majd éreztem ahogy még egy lépést közelebb jön.
Pár percig ott álltunk egymásba forrva és vártam hogy megcsókoljon.hasamban röpködtek a hatalmas pillangók.Iszonyatosan jó ez az érzés és egyedül csak juss tudja belőlem ezt kiváltani.Ilyet még nem éreztem senki iránt.
Vett egy nagy levegőt majd száját eszméletlen szenvedéllyel enyémhez nyomta.Alig ért össze ajkunk és ettől volt olyan vággyal teli.Éreztem ahogy izmai megfeszültek.Tudtam hogy legszívesebben letepert volna ott helyben de azt is tudtam hogy tudja mit csinál és hogy nem fogja elveszíteni az önkontrolt.
2013. december 1., vasárnap
2. évad 3.rész (6O.rész)
Lassan haladt nyelvével lefelé majd mikor a köldökömhöz ért megállt,elmosolyodott majd adott rá egy puszit.
Pár másodpercig csak nézte a nagy pocakomat majd ismét elmosolyodott s felnézett rám.
-El tudod ezt hinni? - suttogta.
-Hmm - mosolyogtam. - úgy várom már.
-Milyen jó lesz ha végre kimondja az első szavát : a legjobb apa a világon.
-Ez nem is egy szó. - nevettem.
-De tuti hogy ez lesz az első mondata.
-Vagy az hogy a legjobb anya.
-Mi? Ennek semmi értelme. - fintorgott.
-Mekkora egód van. - gúnyolódtam.
-Gondolkodtál már a nevén? - mikor meghallottam ezt a mondatot akkor az ütő is megállt bennem.
Most elmondjam neki vagy ne? Mi van ha kiröhög? Viszont ha neki is tetszik?
-..hát.. -szólaltam meg pár perc után.
-És mire jutottál?
-Hát..nem tudom hogy mondjam e mert félek hogy kinevetsz..Tudod megtudtam ezzel a névvel kapcsolatban egy nagyon kényes témát és..
-Nem nevetek nyugi. - mosolygott biztatóan.
-..egy fiú név.
-Igeen..tovább.
-Remélem tetszeni fog.
-Ahj Amy most komolyan úgy kell kiszednem belőled? - türelmetlenkedett.
-Jerry! - szakadt fel belőlem majd bezártam szemeimet hogy ne a pofámba röhögjön.
-...... - egy ideig csak nézett rám kifejezéstelen arccal.
-Tudtam hogy ez lesz.
-Ez tökéletes név! - csillogtak meg szemei.
-Mi? Ez most komoly? - esett le állam.
-Igen!
-De...
-Nincs semmi de.Tetszik és kész!
-Komolyan? - ültem fel s fülig érő vigyorral néztem gyönyörű szemeit.
-Igen.- bólogatott majd megcsókolt.
-De nem lesz baj hogy...
Nem tudtam folytatni ugyan is Justin nekem esett.Nyelvével bejutásért könyörgött amit én megadtam neki.
Erős karjával fenekem alá nyúlt majd beemelt az ölébe.Vadul csókolt s combomat markolta.
-Akarlak! - súgtam ajkába erőszakosan.
-Nem szabad!
-De muszáj! - szinte letéptem róla felsőjét.
-N.... - nem tudta folytatni mivel teljes mértékig bevadultam.
Olyan mélyen csókoltam amennyire csak tudtam.
*Justin szemszöge*
Annyira tetszik ez a helyzet és imádom mikor ilyen vad.Ilyenkor tud a legjobban kényeztetni.De...Muszáj leállítanom és magamat is visszafogni mert tudom hogy rossz vége lesz.Úgy tettem mintha benne lennék én is s visszacsókoltam.Megfogtam combját majd átfordultam vele hogy ő legyen alul.Kezeimre támaszkodtam majd hirtelen leszálltam róla.
-Ahj miért teszed ezt velem? - terült szét az ágyon.
-Tudod hogy nem szabad kitenned magad akármilyen veszélynek mert még a végén még baj lesz.
-De ez nem veszély..sőt! - harapott alsó ajkába. - de h még is akkor ezt a veszélyt imádom veled csinálni a legjobban. - kacsintott majd felkelt és ismét próbált elcsábítani.
Közel lépett hozzám.Éreztem meleg leheletét majd jobb kezét a combomon.Lassan csúsztatta felfelé körmeit majd mikor középre ért erősen belemarkolt amitől nagyot sóhajtottam.
-Amy...
-Shhh,csak engedd el magad. - szinte számba beszélt ám mégsem csókolt meg.Direkt kínozott.
-Nem tehetem! - majd ezzel hátraléptem s gúnyos mosollyal néztem rá.
Szemeit összehunyorítva rázta fejét majd ő is elmosolyodott.
Higgyétek el hogy nem volt könnyű ellenállni neki.Viszont inkább kihagyok most egy hancúrt minthogy megint az legyen mint ami...mindegy.Az a lényeg hogy nem éri meg.
Lementem a konyhába egy szendvicsért majd a nappaliba vettem az irányt ahol Fredo meg Kenny egy jó akciófilmet néztek.
-Na mi van? Nem állt fel? - nézett rám Fredo.
-Hahaha gúnyos nevetéssel válaszoltam. - Nagyon vicces vagy.
-Akkor? - szólt Kenny.
-Még mindig vigyázni kell de szegénykém nem érti meg.Viszont ha ő nem akkor nekem kell gondolkodnom szóval lejöttem mielőtt még eldurvult volna a helyzet.
-Ahham.Szóval most ezzel tagadod hogy nem állt fel?! - röhögött Fredo.
-Hidd el..eléggé felállt mikor a fogával tépte le rólam a boxert. - mire ezt kimondtam mind a ketten tátott szájjal néztek rám.
-Chh a kis felvágós. - irigy fejjel nézték tovább a filmet.
Tudtam hogy ezzel abba tudom hagyni ezt a témát.Legalább abbahagyták.Győztes mosollyal huppantam le a kanapéra s én i csatlakoztam a filmezésbe.
-Mi jót néztek? - jött le a lépcsőn Amy majd ölembe ült s adott egy puszit.
-Valami akciófilm. - szólt Kenny.
-Mi a címe?
-Halálos iramban azt hiszem.
-Értem. - nem törődött sokat a válasszal ugyan is egyből közelebb hajolt és beleharapott a fülembe.
-Nézed a filmet vaaagy... - húzta meg az a betűt. - feljössz velem és mutatok valamit. - kezemet fenekéhez vitte.
Combja alá nyúltam,másik kezemmel pedig a hátát fogtam s felemeltem majd megindultam vele a lépcsőhöz.Tudtam hogy addig úgysem hagy békén amíg vagy le nem állítom vagy meg nem kapja amit akar,az az engem.
A szoba felé vettem az irányt majd leraktam az ágyra s ráhajoltam.
-Bébi,tudod hogy nem szabad lefeküdnünk mert baj lesz.Különben is,az előbbi nem volt elég? - magyaráztam neki mintha olyan bölcs lennék.pedig legszívesebben letéptem volna róla az összes ruhadarabot.
-Nem tudom mi van velem de folyamatosan begerjedek és ha tehetném és persze te is akarnád akkor egész nap az ágyban henteregnék veled.Biztos megint a hülye hormonok. - duzzogott.
-Amiket leműveltél az előbb is hidd el hogy nekem sem volt olyan könnyű hogy..khmm na de legyünk komolyak.Most tényleg,nem azért nem akarom mert nem kívánlak vagy ilyesmi hanem mert tudom hogy nem szabad.
-Igen tudom.Nem lesz ilyen többet nyugi.Visszafogom magam.
-Oké. - mosolyogtam majd adtam egy puszit az orrára.
-Szeretlek.
-Én is. - néztem gyönyörű szemeibe.
Pár másodpercig csak nézte a nagy pocakomat majd ismét elmosolyodott s felnézett rám.
-El tudod ezt hinni? - suttogta.
-Hmm - mosolyogtam. - úgy várom már.
-Milyen jó lesz ha végre kimondja az első szavát : a legjobb apa a világon.
-Ez nem is egy szó. - nevettem.
-De tuti hogy ez lesz az első mondata.
-Vagy az hogy a legjobb anya.
-Mi? Ennek semmi értelme. - fintorgott.
-Mekkora egód van. - gúnyolódtam.
-Gondolkodtál már a nevén? - mikor meghallottam ezt a mondatot akkor az ütő is megállt bennem.
Most elmondjam neki vagy ne? Mi van ha kiröhög? Viszont ha neki is tetszik?
-..hát.. -szólaltam meg pár perc után.
-És mire jutottál?
-Hát..nem tudom hogy mondjam e mert félek hogy kinevetsz..Tudod megtudtam ezzel a névvel kapcsolatban egy nagyon kényes témát és..
-Nem nevetek nyugi. - mosolygott biztatóan.
-..egy fiú név.
-Igeen..tovább.
-Remélem tetszeni fog.
-Ahj Amy most komolyan úgy kell kiszednem belőled? - türelmetlenkedett.
-Jerry! - szakadt fel belőlem majd bezártam szemeimet hogy ne a pofámba röhögjön.
-...... - egy ideig csak nézett rám kifejezéstelen arccal.
-Tudtam hogy ez lesz.
-Ez tökéletes név! - csillogtak meg szemei.
-Mi? Ez most komoly? - esett le állam.
-Igen!
-De...
-Nincs semmi de.Tetszik és kész!
-Komolyan? - ültem fel s fülig érő vigyorral néztem gyönyörű szemeit.
-Igen.- bólogatott majd megcsókolt.
-De nem lesz baj hogy...
Nem tudtam folytatni ugyan is Justin nekem esett.Nyelvével bejutásért könyörgött amit én megadtam neki.
Erős karjával fenekem alá nyúlt majd beemelt az ölébe.Vadul csókolt s combomat markolta.
-Akarlak! - súgtam ajkába erőszakosan.
-Nem szabad!
-De muszáj! - szinte letéptem róla felsőjét.
-N.... - nem tudta folytatni mivel teljes mértékig bevadultam.
Olyan mélyen csókoltam amennyire csak tudtam.
*Justin szemszöge*
Annyira tetszik ez a helyzet és imádom mikor ilyen vad.Ilyenkor tud a legjobban kényeztetni.De...Muszáj leállítanom és magamat is visszafogni mert tudom hogy rossz vége lesz.Úgy tettem mintha benne lennék én is s visszacsókoltam.Megfogtam combját majd átfordultam vele hogy ő legyen alul.Kezeimre támaszkodtam majd hirtelen leszálltam róla.
-Ahj miért teszed ezt velem? - terült szét az ágyon.
-Tudod hogy nem szabad kitenned magad akármilyen veszélynek mert még a végén még baj lesz.
-De ez nem veszély..sőt! - harapott alsó ajkába. - de h még is akkor ezt a veszélyt imádom veled csinálni a legjobban. - kacsintott majd felkelt és ismét próbált elcsábítani.
Közel lépett hozzám.Éreztem meleg leheletét majd jobb kezét a combomon.Lassan csúsztatta felfelé körmeit majd mikor középre ért erősen belemarkolt amitől nagyot sóhajtottam.
-Amy...
-Shhh,csak engedd el magad. - szinte számba beszélt ám mégsem csókolt meg.Direkt kínozott.
-Nem tehetem! - majd ezzel hátraléptem s gúnyos mosollyal néztem rá.
Szemeit összehunyorítva rázta fejét majd ő is elmosolyodott.
Higgyétek el hogy nem volt könnyű ellenállni neki.Viszont inkább kihagyok most egy hancúrt minthogy megint az legyen mint ami...mindegy.Az a lényeg hogy nem éri meg.
Lementem a konyhába egy szendvicsért majd a nappaliba vettem az irányt ahol Fredo meg Kenny egy jó akciófilmet néztek.
-Na mi van? Nem állt fel? - nézett rám Fredo.
-Hahaha gúnyos nevetéssel válaszoltam. - Nagyon vicces vagy.
-Akkor? - szólt Kenny.
-Még mindig vigyázni kell de szegénykém nem érti meg.Viszont ha ő nem akkor nekem kell gondolkodnom szóval lejöttem mielőtt még eldurvult volna a helyzet.
-Ahham.Szóval most ezzel tagadod hogy nem állt fel?! - röhögött Fredo.
-Hidd el..eléggé felállt mikor a fogával tépte le rólam a boxert. - mire ezt kimondtam mind a ketten tátott szájjal néztek rám.
-Chh a kis felvágós. - irigy fejjel nézték tovább a filmet.
Tudtam hogy ezzel abba tudom hagyni ezt a témát.Legalább abbahagyták.Győztes mosollyal huppantam le a kanapéra s én i csatlakoztam a filmezésbe.
-Mi jót néztek? - jött le a lépcsőn Amy majd ölembe ült s adott egy puszit.
-Valami akciófilm. - szólt Kenny.
-Mi a címe?
-Halálos iramban azt hiszem.
-Értem. - nem törődött sokat a válasszal ugyan is egyből közelebb hajolt és beleharapott a fülembe.
-Nézed a filmet vaaagy... - húzta meg az a betűt. - feljössz velem és mutatok valamit. - kezemet fenekéhez vitte.
Combja alá nyúltam,másik kezemmel pedig a hátát fogtam s felemeltem majd megindultam vele a lépcsőhöz.Tudtam hogy addig úgysem hagy békén amíg vagy le nem állítom vagy meg nem kapja amit akar,az az engem.
A szoba felé vettem az irányt majd leraktam az ágyra s ráhajoltam.
-Bébi,tudod hogy nem szabad lefeküdnünk mert baj lesz.Különben is,az előbbi nem volt elég? - magyaráztam neki mintha olyan bölcs lennék.pedig legszívesebben letéptem volna róla az összes ruhadarabot.
-Nem tudom mi van velem de folyamatosan begerjedek és ha tehetném és persze te is akarnád akkor egész nap az ágyban henteregnék veled.Biztos megint a hülye hormonok. - duzzogott.
-Amiket leműveltél az előbb is hidd el hogy nekem sem volt olyan könnyű hogy..khmm na de legyünk komolyak.Most tényleg,nem azért nem akarom mert nem kívánlak vagy ilyesmi hanem mert tudom hogy nem szabad.
-Igen tudom.Nem lesz ilyen többet nyugi.Visszafogom magam.
-Oké. - mosolyogtam majd adtam egy puszit az orrára.
-Szeretlek.
-Én is. - néztem gyönyörű szemeibe.
2013. november 28., csütörtök
2.évad 2.rész (59.rész)
Bocsi hogy ez a rész ilyen rövid lett de a másik részbe tervezek egy olyan dolgot amit most nem fogok elmondani de remélem hogy majd tetszeni fog :3 és izgalmakat tervezek szóval olvassátok az új részeket és ígérem nem bánjátok meg :))
Este hamar kidőltem és szerintem Justin sem volt fittebb nálam.Behuppantam a puha ágyba majd jól betakaróztam.Olyan jó az az érzés mikor..tudjátok mikor tök friss az ágynemű és még kicsit "szárazabb" ha értitek mire gondolok és mikor belefekszem akkor olyan mintha a felhőkön feküdnék.Ráadásul itt van mellettem életem értelme is.Maga a mennyország! Oldalra fordulva szembe találtam magam a gyönyörű gesztenye barna szemeivel.
-Mi az? - halkan kérdeztem.
-Semmi. - mosolyogva vállat vont.
-Olyan gyönyörű szemeid vannak. - áradoztam.
-Mit szeretnél már megint? - nevetett fel.
-Semmi. - mosolyogtam. . illetve lenne itt egy dolog. - közelebb kúsztam hozzá majd mutató ujjammal megemeltem állát s adtam neki egy szenvedélyes csókot.
-Úgy szeretem mikor ilyen kis huncut vagy. - harapott alsó ajkába majd felém kerekedett s viszonozta a csókot.
-Kívánlak! - suttogta ajkamba.
-Én is téged de nem lehet.
-Miért? - váltunk el egymástól.
-Felhívtam a dokit és elmeséltem neki a múltkorit.Tudod másnapra kicsit szédülni kezdte de semmi komoly nyugi.Azt mondta hogy ez természetes és hogy akkor várjunk még vele egy picurit.
-De miért nem szóltál? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak.
-Igen,tudom de nem vettem nagy ügyre szóval gondoltam minek idegesítselek még téged is ezzel.És amint látod semmi bajom.
-Jó de legközelebb kérlek szólj,akár milyen kis dolog is.Oké?
-Oké. - puszit adott orromra majd vissza akart feküdni mellém ám megragadtam alkarját s visszarántottam.
Nem szóltam és ő sem.Csak bámultam a szemébe majd hirtelen nekiestem.Attól még hogy nincs sex attól még érezhetem magam jól nem? Lelöktem magamról majd én kerültem felülre.
Kezeit kifeszítettem,lábait talpammal nyomta lefelé.De ez még sem volt így jó.Jobb kezemmel benyúltam az éjjeli szekrénybe és kivette belőle egy ragasztószalagot.Fogammal letéptem belőle egy nagy darabot majd Justin kezeit feje főlé emelve összeragasztottam őket.
-Ne..Amy..csak ezt ne!!
-De-de! - nevettem fel gonoszan.
Lejjebb csúsztam majd hasát végignyalva férfiasságához közelítettem.Nyelvemmel lejjebb invitáltam boxerét majd lerántottam róla.Érzékien simogattam majd megnyaltam.
-Ahhhh. - nyögött fel férfiasan.
-Tetszik?
-Ühümm. - döntötte hátra fejét.
Még egy kicsit kínoztam majd bekaptam.Fejemet lassan mozgattam mire ismét nagyokat nyögött.Ahogy felnéztem láttam ahogy arca elvörösödik.A nyakán duzzadó erek lüktettek.Egyre gyorsabban mozogtam majd láttam ahogy Justin összeszorítja szemeit.Tudtam hogy már nincs neki sok hátra.Kivettem a számból majd a kezemet vetettem be.Egy nagyot kiáltott majd fejét előredöntve elment.A nedvesség a lepedőre folyt.
-Utállak Amy Trescott! - lihegett.
-Én is. - nevettem ördögien.
-Most már engedj el.
-Hmm..tetszik ez a póz.Olyan sebezhetőnek tűnsz így. - rejtélyes szemekkel néztem rá. - Azt hitted vége van? Még csak most kezdődik.
-O-óó mire készülsz? - félelemmel teli szemekkel nézett rám.
Ráfeküdtem majd szenvedélyesen megcsókoltam.S mikor elváltunk egymástól beleharaptam alsó ajkába.
-Tetszik amikor ilyen vagy csak ne lenne összeragasztva a kezem. - suttogta.
-Mit tennél velem ha levenném rólad? - nyaltam majd számat s csábítóan néztem rá.
Perverzül elmosolyodott.- Az biztos hogy ezért jól megbüntetnélek.
-Képes lennél egy védtelen állapotos lányt büntetni?
-Rossz kislányok büntetést érdemelnek. - kacsintott egyet majd bevetette azt a szemtelenül izgató arckifejezést amitől az egész testem irányíthatatlanná válik.
-Viszont most a rossz kislány van fölényben. - kacsintottam én is s próbáltam erős maradni.
-Kivéve ha..
-Ha?
-Ha a túszod van olyan felizgult és jó kondiban hogy eltépje a ragasztószalagot! - nevette el magát gonoszan s olyan hamar széttépte a szalagot hogy észbe sem kaptam de már én voltam alul.
-Ezt ho-hogy csináltad? - dadogtam érthetetlenül.
-Nem szeretem ha nem érhetek hozzád. - rám feküdt és adott egy puszit orromra,majd ismét kacsintott s kaján mosollyal az arcán vadul csókolta végig testemet.
Este hamar kidőltem és szerintem Justin sem volt fittebb nálam.Behuppantam a puha ágyba majd jól betakaróztam.Olyan jó az az érzés mikor..tudjátok mikor tök friss az ágynemű és még kicsit "szárazabb" ha értitek mire gondolok és mikor belefekszem akkor olyan mintha a felhőkön feküdnék.Ráadásul itt van mellettem életem értelme is.Maga a mennyország! Oldalra fordulva szembe találtam magam a gyönyörű gesztenye barna szemeivel.
-Mi az? - halkan kérdeztem.
-Semmi. - mosolyogva vállat vont.
-Olyan gyönyörű szemeid vannak. - áradoztam.
-Mit szeretnél már megint? - nevetett fel.
-Semmi. - mosolyogtam. . illetve lenne itt egy dolog. - közelebb kúsztam hozzá majd mutató ujjammal megemeltem állát s adtam neki egy szenvedélyes csókot.
-Úgy szeretem mikor ilyen kis huncut vagy. - harapott alsó ajkába majd felém kerekedett s viszonozta a csókot.
-Kívánlak! - suttogta ajkamba.
-Én is téged de nem lehet.
-Miért? - váltunk el egymástól.
-Felhívtam a dokit és elmeséltem neki a múltkorit.Tudod másnapra kicsit szédülni kezdte de semmi komoly nyugi.Azt mondta hogy ez természetes és hogy akkor várjunk még vele egy picurit.
-De miért nem szóltál? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak.
-Igen,tudom de nem vettem nagy ügyre szóval gondoltam minek idegesítselek még téged is ezzel.És amint látod semmi bajom.
-Jó de legközelebb kérlek szólj,akár milyen kis dolog is.Oké?
-Oké. - puszit adott orromra majd vissza akart feküdni mellém ám megragadtam alkarját s visszarántottam.
Nem szóltam és ő sem.Csak bámultam a szemébe majd hirtelen nekiestem.Attól még hogy nincs sex attól még érezhetem magam jól nem? Lelöktem magamról majd én kerültem felülre.
Kezeit kifeszítettem,lábait talpammal nyomta lefelé.De ez még sem volt így jó.Jobb kezemmel benyúltam az éjjeli szekrénybe és kivette belőle egy ragasztószalagot.Fogammal letéptem belőle egy nagy darabot majd Justin kezeit feje főlé emelve összeragasztottam őket.
-Ne..Amy..csak ezt ne!!
-De-de! - nevettem fel gonoszan.
Lejjebb csúsztam majd hasát végignyalva férfiasságához közelítettem.Nyelvemmel lejjebb invitáltam boxerét majd lerántottam róla.Érzékien simogattam majd megnyaltam.
-Ahhhh. - nyögött fel férfiasan.
-Tetszik?
-Ühümm. - döntötte hátra fejét.
Még egy kicsit kínoztam majd bekaptam.Fejemet lassan mozgattam mire ismét nagyokat nyögött.Ahogy felnéztem láttam ahogy arca elvörösödik.A nyakán duzzadó erek lüktettek.Egyre gyorsabban mozogtam majd láttam ahogy Justin összeszorítja szemeit.Tudtam hogy már nincs neki sok hátra.Kivettem a számból majd a kezemet vetettem be.Egy nagyot kiáltott majd fejét előredöntve elment.A nedvesség a lepedőre folyt.
-Utállak Amy Trescott! - lihegett.
-Én is. - nevettem ördögien.
-Most már engedj el.
-Hmm..tetszik ez a póz.Olyan sebezhetőnek tűnsz így. - rejtélyes szemekkel néztem rá. - Azt hitted vége van? Még csak most kezdődik.
-O-óó mire készülsz? - félelemmel teli szemekkel nézett rám.
Ráfeküdtem majd szenvedélyesen megcsókoltam.S mikor elváltunk egymástól beleharaptam alsó ajkába.
-Tetszik amikor ilyen vagy csak ne lenne összeragasztva a kezem. - suttogta.
-Mit tennél velem ha levenném rólad? - nyaltam majd számat s csábítóan néztem rá.
Perverzül elmosolyodott.- Az biztos hogy ezért jól megbüntetnélek.
-Képes lennél egy védtelen állapotos lányt büntetni?
-Rossz kislányok büntetést érdemelnek. - kacsintott egyet majd bevetette azt a szemtelenül izgató arckifejezést amitől az egész testem irányíthatatlanná válik.
-Viszont most a rossz kislány van fölényben. - kacsintottam én is s próbáltam erős maradni.
-Kivéve ha..
-Ha?
-Ha a túszod van olyan felizgult és jó kondiban hogy eltépje a ragasztószalagot! - nevette el magát gonoszan s olyan hamar széttépte a szalagot hogy észbe sem kaptam de már én voltam alul.
-Ezt ho-hogy csináltad? - dadogtam érthetetlenül.
-Nem szeretem ha nem érhetek hozzád. - rám feküdt és adott egy puszit orromra,majd ismét kacsintott s kaján mosollyal az arcán vadul csókolta végig testemet.
2013. november 22., péntek
2.évad 1.rész (58.rész)
És akkor most mindenki egyszerre "WÁÁÁÁÁÁ" ! Visszatértem :* kész a 2.évad 1. rész az az az 58.rész :)) remélem tetszeni fog mindenkinek és még mindig megvannak a "régi" olvasóim.Remélem nem volt olyan hosszú idő amíg nem hoztam részt de most már itt vagyok és megújult erővel kezdtem bele ebbe a részbe és majd a következőkbe is :)) őszintén megmondom hogy hiányzott már hogy írjam a részeket ugyan is nekem is olyan volt mintha hiányozna valami az életemből.Valahogy már én is beleszerettem a saját blogomba.Lehet hogy ez nagyképűség de én így érzek.Na de nem is rabolom az időtöket.jó olvasást mindenkinek puszim :* <3
Pattie-val még egy kicsit dumcsiztunk majd mikor már nem volt miről beszélnünk megcéloztuk a tv-t.Beraktunk egy jó csajos filmet.Sokat nevettünk de a végére elsírtam magam.Miért kell meghalnia a csajnak vagy épp a férfinak mikor pont egymásé lehetnének? Úgy utálom az ilyet..Végre egymásra találtak meg minden szeretik egymást erre vagy a csaj vagy a csávó fejéből előpattan hogy "jajj olyan unalmas az élet,inkább öngyilkos leszek" és akkor leugrik a 25.emeletről.Úgy ki tudok rajta akadni.
-Ez egy akkora nagy hülyeség volt. - háborodtam fel.
-Ja szerintem is. - nézte hülye fejjel még mindig a tv-t.
-Kéne valami nasi nem gondolod? - mosolyogtam rá.
-Mit kérsz anyuka? - nevetett fel.
-Most úgy megkívántam az ananászos,kekszes pudingot. - kuncogtam.
-Álmodban!
-Nyugi csak vicceltem. - nevettem.
-Reméltem is.
Ez után összeütött valami csokis,banános pürét ami nagyon jóra sikerült.Miközben elmajszoltuk Pattie egy kicsit bolondozott a pocakommal.
Szemeket meg szájat rajzolt rá és beszélt Jerry-hez.Tudom hogy még nem biztos hogy ez lesz a neve de jó őt így hívni.
-Szerinted fiú lesz? - néztem rá.
-Hát amekkora hasad van már most pedig csak 3 hónapos vagy,nem lenne meglepetés,hacsak nem egy hatalmas kislány.Bár azt kétlem ugyan is te se és Justin se valami nagy darab szóval..Miért már találtál nevet?
-Hát..még nem mondtam Juss-nak mert nem volt rá megfelelő pillanat de nekem nagyon megtetszett és remélem neki is tetszeni fog.
-És mi az? - kíváncsiskodott.
-Jerry Bieber.Néztem a Tom és Jerryt és arra gondoltam hogy ha már mindenki JB ebben a családban akkor miért ne lehetne ő is az. - nem válaszolt csak egy ideig nézett bambán majd elkapta a nevetés. - most mi van? Nem tetszik vagy mi? - értetlenkedtem.
Még vagy 5 percig röhögött majd kezdtem megunni.
-Szólalj már meg! - itt már én is nevettem azon ahogy ő nevet.
-Tudod...ez a név Ju.. - ismét röhögésbe kezdett.
-Na mi ez a nagy nevetés? - toppant be Kenny az ajtón.
-Képzeld Amy Jerry-nek akarja elnevezni a babát.
Egy kicsit csendbe maradt Kenny is majd egyszerre csak kitört belőle a nevetés.
-Már te is? Megmagyarázná valaki hogy miért olyan vicces ez a név? - már kezdtem elveszteni a türelmemet.
-Tudod,Amy,a Belieberek pontosan így hívják Justin..khm nemi szervét.
-Ez most komoly? - esett le az állam.
Csalódtam.Annyira megtetszett ez a név most meg..ahj ez olyan rossz.Akkor ezek szerint tuti hogy nem lehet ez a baba neve.Legszívesebben most kiverném a hisztit de mivel éretten kell viselkednem..jobb ha magamba tartom.
-És én erről eddig miért nem tudtam? - szomorodtam el.
-Hát..gondolom Justin nem akart ilyen kínos témát az orrodra kötni.
-De Pattie! Ebben mi a kínos? Komolyan elmondhatta volna ezt valaki mielőtt fantáziálgattam volna a baba nevéről.
-Figyelj,végül is nekem tetszik ez a név és attól még hogy ez a - kuncogott egyet - na szóval éritek,attól még miért ne tetszene Juss-nak?! Egy próbát megér.
-Áhh mindegy hagyjuk,tuti hogy ő is csak kinevetne.
-Kitudja.
-Mindegy hagyjuk.Ne szóljatok neki erről jó?
-Okés.
-Oké viszont akkor beszéljünk a kajáról.Vettem egy csomó egészséges kaját és gondoltam főzhetnénk valamit hogy ne unatkozzatok.
-Juj de jó ötlet. - álltam fel majd a konyhába slattyogtam.
-Sajnálom skacok de nekem készülődnöm kell estére.
-Nocsak,nocsak.Tán nem randija lesz valakinek? - hunyorított Kenny.
-Hát..lehet. - huncutan nézett vissza.
-Ki a szerencsés? - mosolyodtam el.
-Titok. - kuncogott.
Holnap úgy is kiszedem belőle.Ilyet nem titkolhat el előlem.Kis huncut,és nem is szólt.Chh ez fájt.Na de nem is baj,legyen egy jó estélye.
Kenny-vel elkezdtünk ügyködni a konyhában.Hozott mindent.Mivel szakácsnak tanult ezért tud egy csomó receptet amiből most tudtam is válogatni.Nem tudom pontosan a nevét de valami tésztás,zelleres,húsos saláta féleség.
*2 óra múlva*
-Hmmm nagyon finom! - én lehettem az első kóstoló,és isteni lett.
-A te érdemed! - mosolygott.
-De te csináltad a nagy részét.
-Viszont te választottad.
-Igaz! - nevettem.
-Remélem a többieknek is ízleni fog.
-Biztos vagyok benne.
-Megjöttem! - meggyötört,fáradt arccal lépett be az ajtón Juss majd mögötte a többiek.
-Szia édes! - "szaladtam" oda hozzám. - Na milyen volt?
-Nem látszik? - nyavalygott majd adott egy csókot.
-Remélem a vacsitól jobb kedved lesz.Scoo ugye te is eszel? - néztem rá sejtető arccal.Valahogy megéreztem hogy "nem" lesz a válasz.
-Ööö sajnos ma nem itthon eszem.Ömm meghívtak egy...buliba és nem akarom őket megbántani azzal hogy nem megyek el.De nektek jó étvágyat. - egy kínos mosoly,majd felsurrant a lépcsőn.
Azt hitték hogy nem veszem észre hogy mi folyik itt ő meg Pattie között?! Azért elmondhatta volna nekem az a némber.De elnézem nekik,legyen jó estéjük.
-Na ki kér először?
-Én,én! - kiabált Juss.
-Jól van na,adom már. - nevettem.
Mindenki jóízűen falatozott.Az én drága férjecském csak úgy tömte magába a nagy falatokat.Ahogy telt az idő,fogyott a kaja egyszer csak megjelent a lépcső alján Pattie.Gyönyörű ruhában,szépen kisminkelve és csodaszép hajjal.
-Hova-hova? - egyből szólt Justin.
-Ömm csak a barátnőmmel elmegyünk kicsit mulatozgatni. - magyarázkodott.
-És hova mentek,egy palotába? - röhögött majd a kérdésére Fredo és Kenny is elnevette magát.
-Neem,csak gondoltam ha már egyszer nem minden nap megyek el itthonról ráadásul megvan ez a szép ruhám akkor miért ne vehetném fel. - kezdett megijedni hogy lebukik így gondoltam besegítek.
-Jó mulatást de aztán mértékkel. - néztem rá mosollyal az arcomon.Kacsintottam egyet mire ő egy mosollyal mutatta köszönetét.
-De éjfélre gyere haza.
-Nem vagy az apám. - eljátszotta a durcás tinilányt amin jót nevettünk.
Mikor kilépett az ajtón még egy utolsót köszönt majd hallani lehetett ahogy a taxi megáll a ház előtt s elhajt.
Folytattuk a beszélgetést ám nem sokkal Pattie távozása után Scooter is megérkezett a lépcsőhöz.
Mikor Justin meglátta hogy Scoo is kicsípte magát kicsit fura arcot vágott.Eléggé megijedtem hogy rákérdez mert nem vagyok benne biztos hogy ki tudtam volna segíteni.
-Már mész is?
-Most hívott a házigazda hogy siessek mert már csak engem várnak.Úgy hogy...sietek is. - ezzel megindult az ajtó felé.Lépteit gyorsabbra vette.Láttam az arcán hogy magában azt motyogja "csak érjek már ki innen!"
-Állj! - kiabálta el magát Juss.Rettentően megijedtem. - Gyere csak ide.
-Mi-mi a baj haver?
-Engem te ne haverozz! Gyere ide! - arca rettentő feszes lett és komor.Szemei vérben úsztak.
-Justin ne kiabálj! - szóltam rá.
-Ne szólj bele! - halkabbra vette de még mindig nem normálisan beszélt.
-Hogy tehetted ezt? - állt fel az asztaltól.
-Ugyan mit? - már léptem oda hogy lefogjam,hát ha nagy baj lesz ebből.
-Hogy nézel ki ember? Tiszta gyűrött az inged. - lépett oda hozzá majd nevetve elkezdte igazítgatni az inggallérját.
Annyira megijedtem hogy remegő kézzel ültem vissza az asztalhoz.Láttam Scoo arcán is a megkönnyebbülést.
Elköszönt majd elment ő is egy taxival.
A kaja után még mindig az a pillanat volt a szemem előtt.Mi van ha hasonlóan fog reagálni hogyha megtudja az igazat? Mi van ha úgy megharagszik rájuk hogy...Lehet hogy nem volt jó ötlet javasolnom Pattie-nak hogy kezdje el a kapcsolatot újra Scoterral? Viszont ha szeretik egymást akkor nehogy már Justin miatt ne legyenek együtt.Végül is Jeremy is családot alapított.És Juss nem olyan kicsi már hogy ne értené meg.Biztos nem lesz semmi baj.Ráadásul olyan cukik együtt.Sőt még a gyerek sem lenne nekik rossz ötlet.Tudom hogy az még messze van és lehet hogy nem is jön nekik össze..de olyan jó lenne.
Pattie-val még egy kicsit dumcsiztunk majd mikor már nem volt miről beszélnünk megcéloztuk a tv-t.Beraktunk egy jó csajos filmet.Sokat nevettünk de a végére elsírtam magam.Miért kell meghalnia a csajnak vagy épp a férfinak mikor pont egymásé lehetnének? Úgy utálom az ilyet..Végre egymásra találtak meg minden szeretik egymást erre vagy a csaj vagy a csávó fejéből előpattan hogy "jajj olyan unalmas az élet,inkább öngyilkos leszek" és akkor leugrik a 25.emeletről.Úgy ki tudok rajta akadni.
-Ez egy akkora nagy hülyeség volt. - háborodtam fel.
-Ja szerintem is. - nézte hülye fejjel még mindig a tv-t.
-Kéne valami nasi nem gondolod? - mosolyogtam rá.
-Mit kérsz anyuka? - nevetett fel.
-Most úgy megkívántam az ananászos,kekszes pudingot. - kuncogtam.
-Álmodban!
-Nyugi csak vicceltem. - nevettem.
-Reméltem is.
Ez után összeütött valami csokis,banános pürét ami nagyon jóra sikerült.Miközben elmajszoltuk Pattie egy kicsit bolondozott a pocakommal.
Szemeket meg szájat rajzolt rá és beszélt Jerry-hez.Tudom hogy még nem biztos hogy ez lesz a neve de jó őt így hívni.
-Szerinted fiú lesz? - néztem rá.
-Hát amekkora hasad van már most pedig csak 3 hónapos vagy,nem lenne meglepetés,hacsak nem egy hatalmas kislány.Bár azt kétlem ugyan is te se és Justin se valami nagy darab szóval..Miért már találtál nevet?
-Hát..még nem mondtam Juss-nak mert nem volt rá megfelelő pillanat de nekem nagyon megtetszett és remélem neki is tetszeni fog.
-És mi az? - kíváncsiskodott.
-Jerry Bieber.Néztem a Tom és Jerryt és arra gondoltam hogy ha már mindenki JB ebben a családban akkor miért ne lehetne ő is az. - nem válaszolt csak egy ideig nézett bambán majd elkapta a nevetés. - most mi van? Nem tetszik vagy mi? - értetlenkedtem.
Még vagy 5 percig röhögött majd kezdtem megunni.
-Szólalj már meg! - itt már én is nevettem azon ahogy ő nevet.
-Tudod...ez a név Ju.. - ismét röhögésbe kezdett.
-Na mi ez a nagy nevetés? - toppant be Kenny az ajtón.
-Képzeld Amy Jerry-nek akarja elnevezni a babát.
Egy kicsit csendbe maradt Kenny is majd egyszerre csak kitört belőle a nevetés.
-Már te is? Megmagyarázná valaki hogy miért olyan vicces ez a név? - már kezdtem elveszteni a türelmemet.
-Tudod,Amy,a Belieberek pontosan így hívják Justin..khm nemi szervét.
-Ez most komoly? - esett le az állam.
Csalódtam.Annyira megtetszett ez a név most meg..ahj ez olyan rossz.Akkor ezek szerint tuti hogy nem lehet ez a baba neve.Legszívesebben most kiverném a hisztit de mivel éretten kell viselkednem..jobb ha magamba tartom.
-És én erről eddig miért nem tudtam? - szomorodtam el.
-Hát..gondolom Justin nem akart ilyen kínos témát az orrodra kötni.
-De Pattie! Ebben mi a kínos? Komolyan elmondhatta volna ezt valaki mielőtt fantáziálgattam volna a baba nevéről.
-Figyelj,végül is nekem tetszik ez a név és attól még hogy ez a - kuncogott egyet - na szóval éritek,attól még miért ne tetszene Juss-nak?! Egy próbát megér.
-Áhh mindegy hagyjuk,tuti hogy ő is csak kinevetne.
-Kitudja.
-Mindegy hagyjuk.Ne szóljatok neki erről jó?
-Okés.
-Oké viszont akkor beszéljünk a kajáról.Vettem egy csomó egészséges kaját és gondoltam főzhetnénk valamit hogy ne unatkozzatok.
-Juj de jó ötlet. - álltam fel majd a konyhába slattyogtam.
-Sajnálom skacok de nekem készülődnöm kell estére.
-Nocsak,nocsak.Tán nem randija lesz valakinek? - hunyorított Kenny.
-Hát..lehet. - huncutan nézett vissza.
-Ki a szerencsés? - mosolyodtam el.
-Titok. - kuncogott.
Holnap úgy is kiszedem belőle.Ilyet nem titkolhat el előlem.Kis huncut,és nem is szólt.Chh ez fájt.Na de nem is baj,legyen egy jó estélye.
Kenny-vel elkezdtünk ügyködni a konyhában.Hozott mindent.Mivel szakácsnak tanult ezért tud egy csomó receptet amiből most tudtam is válogatni.Nem tudom pontosan a nevét de valami tésztás,zelleres,húsos saláta féleség.
*2 óra múlva*
-Hmmm nagyon finom! - én lehettem az első kóstoló,és isteni lett.
-A te érdemed! - mosolygott.
-De te csináltad a nagy részét.
-Viszont te választottad.
-Igaz! - nevettem.
-Remélem a többieknek is ízleni fog.
-Biztos vagyok benne.
-Megjöttem! - meggyötört,fáradt arccal lépett be az ajtón Juss majd mögötte a többiek.
-Szia édes! - "szaladtam" oda hozzám. - Na milyen volt?
-Nem látszik? - nyavalygott majd adott egy csókot.
-Remélem a vacsitól jobb kedved lesz.Scoo ugye te is eszel? - néztem rá sejtető arccal.Valahogy megéreztem hogy "nem" lesz a válasz.
-Ööö sajnos ma nem itthon eszem.Ömm meghívtak egy...buliba és nem akarom őket megbántani azzal hogy nem megyek el.De nektek jó étvágyat. - egy kínos mosoly,majd felsurrant a lépcsőn.
Azt hitték hogy nem veszem észre hogy mi folyik itt ő meg Pattie között?! Azért elmondhatta volna nekem az a némber.De elnézem nekik,legyen jó estéjük.
-Na ki kér először?
-Én,én! - kiabált Juss.
-Jól van na,adom már. - nevettem.
Mindenki jóízűen falatozott.Az én drága férjecském csak úgy tömte magába a nagy falatokat.Ahogy telt az idő,fogyott a kaja egyszer csak megjelent a lépcső alján Pattie.Gyönyörű ruhában,szépen kisminkelve és csodaszép hajjal.
-Hova-hova? - egyből szólt Justin.
-Ömm csak a barátnőmmel elmegyünk kicsit mulatozgatni. - magyarázkodott.
-És hova mentek,egy palotába? - röhögött majd a kérdésére Fredo és Kenny is elnevette magát.
-Neem,csak gondoltam ha már egyszer nem minden nap megyek el itthonról ráadásul megvan ez a szép ruhám akkor miért ne vehetném fel. - kezdett megijedni hogy lebukik így gondoltam besegítek.
-Jó mulatást de aztán mértékkel. - néztem rá mosollyal az arcomon.Kacsintottam egyet mire ő egy mosollyal mutatta köszönetét.
-De éjfélre gyere haza.
-Nem vagy az apám. - eljátszotta a durcás tinilányt amin jót nevettünk.
Mikor kilépett az ajtón még egy utolsót köszönt majd hallani lehetett ahogy a taxi megáll a ház előtt s elhajt.
Folytattuk a beszélgetést ám nem sokkal Pattie távozása után Scooter is megérkezett a lépcsőhöz.
Mikor Justin meglátta hogy Scoo is kicsípte magát kicsit fura arcot vágott.Eléggé megijedtem hogy rákérdez mert nem vagyok benne biztos hogy ki tudtam volna segíteni.
-Már mész is?
-Most hívott a házigazda hogy siessek mert már csak engem várnak.Úgy hogy...sietek is. - ezzel megindult az ajtó felé.Lépteit gyorsabbra vette.Láttam az arcán hogy magában azt motyogja "csak érjek már ki innen!"
-Állj! - kiabálta el magát Juss.Rettentően megijedtem. - Gyere csak ide.
-Mi-mi a baj haver?
-Engem te ne haverozz! Gyere ide! - arca rettentő feszes lett és komor.Szemei vérben úsztak.
-Justin ne kiabálj! - szóltam rá.
-Ne szólj bele! - halkabbra vette de még mindig nem normálisan beszélt.
-Hogy tehetted ezt? - állt fel az asztaltól.
-Ugyan mit? - már léptem oda hogy lefogjam,hát ha nagy baj lesz ebből.
-Hogy nézel ki ember? Tiszta gyűrött az inged. - lépett oda hozzá majd nevetve elkezdte igazítgatni az inggallérját.
Annyira megijedtem hogy remegő kézzel ültem vissza az asztalhoz.Láttam Scoo arcán is a megkönnyebbülést.
Elköszönt majd elment ő is egy taxival.
A kaja után még mindig az a pillanat volt a szemem előtt.Mi van ha hasonlóan fog reagálni hogyha megtudja az igazat? Mi van ha úgy megharagszik rájuk hogy...Lehet hogy nem volt jó ötlet javasolnom Pattie-nak hogy kezdje el a kapcsolatot újra Scoterral? Viszont ha szeretik egymást akkor nehogy már Justin miatt ne legyenek együtt.Végül is Jeremy is családot alapított.És Juss nem olyan kicsi már hogy ne értené meg.Biztos nem lesz semmi baj.Ráadásul olyan cukik együtt.Sőt még a gyerek sem lenne nekik rossz ötlet.Tudom hogy az még messze van és lehet hogy nem is jön nekik össze..de olyan jó lenne.
2013. november 13., szerda
Sajnálom!
Tudom hogy megígértem hogy soha nem hagyom abba de rettentő kevés időm van így muszáj befejeznem az első évadot.Arra gondoltam hogy csak pár hét mivel úgy sem bírnám ki tovább nélkűletek szóval ne számítsatok sok időre.:) Remélem nem utáltok annyira és továbbra is ittmaradtok és olvassátok tovább a következő részeket.Szeretlek titeket és remélem ti is hasonlóan éreztek :/ <3
Köszönöm hogy elolvastad.Puszim:*
Köszönöm hogy elolvastad.Puszim:*
2013. november 9., szombat
57.rész
Fejemet hátrahajtottam és úgy vártam a gyönyört.Miközben vadul vonaglottam Juss kéjes nyögésekkel nyugtázta tetszését.Megmarkolta fenekemet majd egy hangos,férfias kiáltás mellett elélvezett.Éreztem ahogy a nedvesség kiáramlik s Juss arca kisimul.Még egy utolsót lökött amibe én is beleremegtem s én is eljutottam a csúcsig.
-Isteni vagy! - törte meg a csendet 10 perc múlva.
-Te vagy isteni. - fordultam felé.
-Úgy hiányzott már ez az érzés. - mosolygott.
-Igen,nekem is. - suttogtam.
-Szerinted nem voltunk túl hangosak. - húzta száját s kérdően nézett rám.
-Ááá kicsit sem. - nevettem fel.
-Remek..akkor holnap megint mi leszünk a téma.Jajj de szeretem ezt. - sóhajtott.
-Nyugi.Majd megint jót nevetünk rajta és kész. - mosolyogtam.
-Ha te mondod. - homlokomra adott egy puszit majd közelebb húzott magához és szorosan megölelt.
Hozzábújva mellkasához hamar elnyomott az álom.
*Reggel*
-Jó reggelt kicsim! - néztem Justint ahogy édesen szuszog.
Nem ébredt fel szóval inkább hagytam aludni.Szép lassan felkeltem és megindultam a fürdőbe.Halkan készülődtem majd lementem a konyhába.Iszonyatosan éhes voltam.Még mindenki aludt amit eléggé furcsállottam.Nem törődtem vele inkább csináltam egy kis müzlit.Mikor a második falatot tettem volna számba olyan szinten elkapott a hányinger hogy azt leírni sem lehet.Amilyen gyorsan csak tudtam elszaladtam a WC-re.Alig bírtam visszatartani.Képzelhetitek hogy hogy nézhettem ki.Tisztára elsápadt fejjel,felpuffasztott pofával futok végig a WC-ig,a szám tele hányással..blee..
Kb 5 percet ültem a WC mellett mire teljesen kiürítettem magamból ami kikívánkozott.Még mindig próbáltam halk lenni szóval egy hang nélkül felvettem egy pulcsit s kiszaladtam a házból.Nem akartam hogy az öklendezésemre ébredjenek fel a többiek.Jobb volt a friss levegőn lenni.Az étvágyam teljesen elment.Járkálni kezdtem.Lementem a partra.A hideg levegő csípte arcomat.Lábaim szinte lefagytak.Nem épp a legjobb ötlet volt egy szál rövidnadrágban meg egy pulcsiban reggel hatkor kijönni a partra.De hát ez vagyok én.
Miután már úgy éreztem hogy teljesen elmúlt az ingerem visszafordultam és bementem a meleg házba.Mikor megéreztem azt a tipikus illatot ami van a házban nem tudom hogy miért de megkívántam a banánt.Szerencse hogy pont volt otthon így 3 szem banánnal a kezemben lehuppantam a tv elé és jó halkan elkezdtem nézni a -lehet hogy pisisnek néztek- Tom és Jerry-t.Miközben jókat kuncogtam elgondolkodtam a babán.Remélem hogy ő is szeretni fogja ezt a mesét azt meg pláne remélem hogy lesz alkalma megismerni ezeket a meséket.Annyira szeretném hogy minden rendben menjen a szülésig és a szülésen is.Nagyon szeretném már megismerni a kis jövevényt.De ha nem sikerül a műtét akkor...ha ő meghal akkor én sem akarok tovább élni.
Ahogy még jobban belegondoltam rájöttem hogy még nem is beszéltünk a baba nevéről.Vagy is beszéltünk de nem döntöttük el.Ahogy a mesére gondoltam a Jerry név illene a családba.Természetesen csak ha fiú lesz.Mivel itt van Jeremy monogramja JB,Jaxon,Jazzy és Justiné is szint úgy JB akkor miért ne lehetne még egy JB a családban? Jerry Bieber.Hmm..milyen szép név lenne neki.
-Szia édes,hát te? - gondolataimat egy rekedtes hang zavarta meg a hátam mögül közeledve.
-Sziia,nem tudtam aludni.Felébresztettelek? - adtam puszit arcára Scoonak.
-Nem dehogy,ma interjúra kell menni aztán muszáj volt felkelnem.
-Hova mentek?
-A YouTube székhelyére.Benne lesz a tv-ben aztán valami érdekeset akartak felvenni.Így jöttünk mi a képbe hogy Justin hogy jutott a zeneiparba a YouTube segítségével.
-Ja értem.És mikor indultok? - érdeklődtem.
-Hát lassan Justin-nak is fel kéne ébrednie és akkor hamarosan mennünk is kéne.8-ra kell odaérnünk.
-Felkeltsem? - mosolyogtam rá.
-Áá hagyd majd én felkeltem.Nehogy már te mászkálj fel-le a lépcsőn pocakkal.
-A doki úgy is azt mondta hogy minél többet sétáljak mert úgy könnyebb lesz a szülés.
-Hát jó ha ennyire ragaszkodsz hozzá. - nevetett.
Halkan léptem be a szobába.Az ablakhoz mentem és mint a filmekben elhúztam a függönyt így a szoba megtelt fénnyel.
-Jó reggelt hétalvó! - rántottam le róla a takarót.Olyan édesen feküdt mint egy kisgyerek.Megszakadt a szívem hogy fel kell kelnie.
-Nem akarook..még 5 percet kérlek. - fejére húzta a párnát.
-Justin! - komolyodott el a hangom.Azon gondolkoztam hogy azt mondjam neki hogy sexelni akarok vagy azt hogy elfolyt a magzatvizem.Vajon melyikre ugrana fel hamarabb? - Justin! Elfolyt a magzatvizem!
-Mi úristen! - olyan gyorsan felugrott hogy szerintem egy kisebb szívrohamot kapott. -Úristen hozom a kocsikulcsot.Scooter! - kiabált le Scoonak. - Gyere segítek lemenni.
Láttátok volna az arcát! Én úgy elnevettem magam.Viszont jól is esett hogy ilyen gyorsan és aggodalmasan ugrott hogy segítsen.
-Ssss! A többiek még alszanak! - még mindig a hasamat fogtam a nevetéstől. - csak vicceltem!
-Mi van? - nézett rám fura arccal.
-Nem akartál felkelni hát muszáj volt bevetnem. - mosolyogtam.
-Úristen Amy..hogy tehetsz ilyet?? Tudod hogy megijedtem.Ahj többet ilyet ne csinálj!
-Oké,bocsi..de ezt most tényleg muszáj volt. - nevettem el magamat ismét. - Ha láttad volna az arckifejezésedet. - mutattam arcára.
-Hahaha nagyon vicces vagy. - gúnyos hangon beszélt.
-Ne mond hogy nem volt vicces! - mosolyogtam.
-Na jó...el kell ismernem én is kiröhögtem volna magamat. - itt már ő is mosolygott.
-Na látod.Gyere ide te.. - kezemet nyújtottam majd megöleltem. - Na de most már öltözz mert mindjárt indulnotok kell az interjúra.
Mivel tudtam hogy sietniük kell nem akartam említeni a reggeli hányást.Meg amúgy is.Terhes vagyok.Ilyenkor általában mindenki hány vagy legalább is hányingere van.Vagy nem?
Justin hamar felöltözött majd reggeli után el is mentek.Hívott hogy menjek velük de nem volt kedvem.Hát ha megint rám jön a hányhatnék aztán a műsor kellős közepén..ahh mindegy ne is beszéljünk róla.
Miután a szobában egy kicsit egyedül maradhattam ismét a babán járt az eszem.
Remélem Justinnak és a családnak is tetszeni fog a Jerry név.Most ne nézzetek rossz kismamának de...egyre jobban fiút szeretnék.Tudom hogy nem a neme a lényeg hanem hogy egészséges legyen de..Ez a név annyira megtetszett hogy kár lenne ha nem kisfiúnk születne.Természetesen kislánynak is örülnék.
-Szia kicsim,nem akarsz egy kicsit dumcsizni? - nyitott be Pattie.
-Sziia de persze gyere be. - mosolyogtam rá.
-Na mesélj,milyen volt tegnap? - kuncogott fel.
-Nem hallottad? - nevettem.
-Dehogynem. - nevettünk fel együtt. - azért kérdezem.
-Annyire de annyira jó volt.Olyan jól csinálja hogy ahh.Az egész testem beleremeg
-Olyan jó nektek.
-Jajj tényleg veletek mi van?
-Hogy érted ezt? - nézett rám érthetetlenül.
-Tudod te hogy miről beszélek.Scooter milyen az ágyban?
-Jajj az csak egy kaland volt.Azt hittem jó ötlet de nem volt az.
-Miért mi történt?
-Belém szeretett. - komolyan nem értettem hogy ez miért baj neki.
-Lehet hogy most én vagyok maradi de ennek nem örülnöd kéne inkább?
-Örülök is de...
-Te nem szereted?
-De igen csak..tudod itt van Justin és..
-Nyugi szerintem elég nagy már ahhoz hogy mással lássa az anyját.
-De mi van ha megsértődik és megharagszik rám? Nem akarok neki fájdalmat okozni.Az anyja vagyok,nem tehetem meg vele.
-Figyelj,Jeremy is új életet kezdett és így lett Jaxon és Jazzy.Akkor te miért ne kezdhetnél új életet? Már ideje lenne.Szerintem Justin elég érett és okos ember,biztos vagyok benne hogy megértené a dolgot.És én is itt vagyok és segítek neki és neked is.
-Nem is tudom..félek.
-Ne félj! Itt vagyok melletted! Gyere ide. - közelebb húztam és megöleltem.
-Ahjj olyan jó hogy itt vagy! - bújt hozzám szorosan.
-Ez a dolgom. - mosolyodtam el.
-Isteni vagy! - törte meg a csendet 10 perc múlva.
-Te vagy isteni. - fordultam felé.
-Úgy hiányzott már ez az érzés. - mosolygott.
-Igen,nekem is. - suttogtam.
-Szerinted nem voltunk túl hangosak. - húzta száját s kérdően nézett rám.
-Ááá kicsit sem. - nevettem fel.
-Remek..akkor holnap megint mi leszünk a téma.Jajj de szeretem ezt. - sóhajtott.
-Nyugi.Majd megint jót nevetünk rajta és kész. - mosolyogtam.
-Ha te mondod. - homlokomra adott egy puszit majd közelebb húzott magához és szorosan megölelt.
Hozzábújva mellkasához hamar elnyomott az álom.
*Reggel*
-Jó reggelt kicsim! - néztem Justint ahogy édesen szuszog.
Nem ébredt fel szóval inkább hagytam aludni.Szép lassan felkeltem és megindultam a fürdőbe.Halkan készülődtem majd lementem a konyhába.Iszonyatosan éhes voltam.Még mindenki aludt amit eléggé furcsállottam.Nem törődtem vele inkább csináltam egy kis müzlit.Mikor a második falatot tettem volna számba olyan szinten elkapott a hányinger hogy azt leírni sem lehet.Amilyen gyorsan csak tudtam elszaladtam a WC-re.Alig bírtam visszatartani.Képzelhetitek hogy hogy nézhettem ki.Tisztára elsápadt fejjel,felpuffasztott pofával futok végig a WC-ig,a szám tele hányással..blee..
Kb 5 percet ültem a WC mellett mire teljesen kiürítettem magamból ami kikívánkozott.Még mindig próbáltam halk lenni szóval egy hang nélkül felvettem egy pulcsit s kiszaladtam a házból.Nem akartam hogy az öklendezésemre ébredjenek fel a többiek.Jobb volt a friss levegőn lenni.Az étvágyam teljesen elment.Járkálni kezdtem.Lementem a partra.A hideg levegő csípte arcomat.Lábaim szinte lefagytak.Nem épp a legjobb ötlet volt egy szál rövidnadrágban meg egy pulcsiban reggel hatkor kijönni a partra.De hát ez vagyok én.
Miután már úgy éreztem hogy teljesen elmúlt az ingerem visszafordultam és bementem a meleg házba.Mikor megéreztem azt a tipikus illatot ami van a házban nem tudom hogy miért de megkívántam a banánt.Szerencse hogy pont volt otthon így 3 szem banánnal a kezemben lehuppantam a tv elé és jó halkan elkezdtem nézni a -lehet hogy pisisnek néztek- Tom és Jerry-t.Miközben jókat kuncogtam elgondolkodtam a babán.Remélem hogy ő is szeretni fogja ezt a mesét azt meg pláne remélem hogy lesz alkalma megismerni ezeket a meséket.Annyira szeretném hogy minden rendben menjen a szülésig és a szülésen is.Nagyon szeretném már megismerni a kis jövevényt.De ha nem sikerül a műtét akkor...ha ő meghal akkor én sem akarok tovább élni.
Ahogy még jobban belegondoltam rájöttem hogy még nem is beszéltünk a baba nevéről.Vagy is beszéltünk de nem döntöttük el.Ahogy a mesére gondoltam a Jerry név illene a családba.Természetesen csak ha fiú lesz.Mivel itt van Jeremy monogramja JB,Jaxon,Jazzy és Justiné is szint úgy JB akkor miért ne lehetne még egy JB a családban? Jerry Bieber.Hmm..milyen szép név lenne neki.
-Szia édes,hát te? - gondolataimat egy rekedtes hang zavarta meg a hátam mögül közeledve.
-Sziia,nem tudtam aludni.Felébresztettelek? - adtam puszit arcára Scoonak.
-Nem dehogy,ma interjúra kell menni aztán muszáj volt felkelnem.
-Hova mentek?
-A YouTube székhelyére.Benne lesz a tv-ben aztán valami érdekeset akartak felvenni.Így jöttünk mi a képbe hogy Justin hogy jutott a zeneiparba a YouTube segítségével.
-Ja értem.És mikor indultok? - érdeklődtem.
-Hát lassan Justin-nak is fel kéne ébrednie és akkor hamarosan mennünk is kéne.8-ra kell odaérnünk.
-Felkeltsem? - mosolyogtam rá.
-Áá hagyd majd én felkeltem.Nehogy már te mászkálj fel-le a lépcsőn pocakkal.
-A doki úgy is azt mondta hogy minél többet sétáljak mert úgy könnyebb lesz a szülés.
-Hát jó ha ennyire ragaszkodsz hozzá. - nevetett.
Halkan léptem be a szobába.Az ablakhoz mentem és mint a filmekben elhúztam a függönyt így a szoba megtelt fénnyel.
-Jó reggelt hétalvó! - rántottam le róla a takarót.Olyan édesen feküdt mint egy kisgyerek.Megszakadt a szívem hogy fel kell kelnie.
-Nem akarook..még 5 percet kérlek. - fejére húzta a párnát.
-Justin! - komolyodott el a hangom.Azon gondolkoztam hogy azt mondjam neki hogy sexelni akarok vagy azt hogy elfolyt a magzatvizem.Vajon melyikre ugrana fel hamarabb? - Justin! Elfolyt a magzatvizem!
-Mi úristen! - olyan gyorsan felugrott hogy szerintem egy kisebb szívrohamot kapott. -Úristen hozom a kocsikulcsot.Scooter! - kiabált le Scoonak. - Gyere segítek lemenni.
Láttátok volna az arcát! Én úgy elnevettem magam.Viszont jól is esett hogy ilyen gyorsan és aggodalmasan ugrott hogy segítsen.
-Ssss! A többiek még alszanak! - még mindig a hasamat fogtam a nevetéstől. - csak vicceltem!
-Mi van? - nézett rám fura arccal.
-Nem akartál felkelni hát muszáj volt bevetnem. - mosolyogtam.
-Úristen Amy..hogy tehetsz ilyet?? Tudod hogy megijedtem.Ahj többet ilyet ne csinálj!
-Oké,bocsi..de ezt most tényleg muszáj volt. - nevettem el magamat ismét. - Ha láttad volna az arckifejezésedet. - mutattam arcára.
-Hahaha nagyon vicces vagy. - gúnyos hangon beszélt.
-Ne mond hogy nem volt vicces! - mosolyogtam.
-Na jó...el kell ismernem én is kiröhögtem volna magamat. - itt már ő is mosolygott.
-Na látod.Gyere ide te.. - kezemet nyújtottam majd megöleltem. - Na de most már öltözz mert mindjárt indulnotok kell az interjúra.
Mivel tudtam hogy sietniük kell nem akartam említeni a reggeli hányást.Meg amúgy is.Terhes vagyok.Ilyenkor általában mindenki hány vagy legalább is hányingere van.Vagy nem?
Justin hamar felöltözött majd reggeli után el is mentek.Hívott hogy menjek velük de nem volt kedvem.Hát ha megint rám jön a hányhatnék aztán a műsor kellős közepén..ahh mindegy ne is beszéljünk róla.
Miután a szobában egy kicsit egyedül maradhattam ismét a babán járt az eszem.
Remélem Justinnak és a családnak is tetszeni fog a Jerry név.Most ne nézzetek rossz kismamának de...egyre jobban fiút szeretnék.Tudom hogy nem a neme a lényeg hanem hogy egészséges legyen de..Ez a név annyira megtetszett hogy kár lenne ha nem kisfiúnk születne.Természetesen kislánynak is örülnék.
-Szia kicsim,nem akarsz egy kicsit dumcsizni? - nyitott be Pattie.
-Sziia de persze gyere be. - mosolyogtam rá.
-Na mesélj,milyen volt tegnap? - kuncogott fel.
-Nem hallottad? - nevettem.
-Dehogynem. - nevettünk fel együtt. - azért kérdezem.
-Annyire de annyira jó volt.Olyan jól csinálja hogy ahh.Az egész testem beleremeg
-Olyan jó nektek.
-Jajj tényleg veletek mi van?
-Hogy érted ezt? - nézett rám érthetetlenül.
-Tudod te hogy miről beszélek.Scooter milyen az ágyban?
-Jajj az csak egy kaland volt.Azt hittem jó ötlet de nem volt az.
-Miért mi történt?
-Belém szeretett. - komolyan nem értettem hogy ez miért baj neki.
-Lehet hogy most én vagyok maradi de ennek nem örülnöd kéne inkább?
-Örülök is de...
-Te nem szereted?
-De igen csak..tudod itt van Justin és..
-Nyugi szerintem elég nagy már ahhoz hogy mással lássa az anyját.
-De mi van ha megsértődik és megharagszik rám? Nem akarok neki fájdalmat okozni.Az anyja vagyok,nem tehetem meg vele.
-Figyelj,Jeremy is új életet kezdett és így lett Jaxon és Jazzy.Akkor te miért ne kezdhetnél új életet? Már ideje lenne.Szerintem Justin elég érett és okos ember,biztos vagyok benne hogy megértené a dolgot.És én is itt vagyok és segítek neki és neked is.
-Nem is tudom..félek.
-Ne félj! Itt vagyok melletted! Gyere ide. - közelebb húztam és megöleltem.
-Ahjj olyan jó hogy itt vagy! - bújt hozzám szorosan.
-Ez a dolgom. - mosolyodtam el.
2013. november 6., szerda
56.rész
Már kiskorunkban sem volt sok barátunk.Vagyis egy sem.De nem is baj.Megvoltunk ketten és..most pedig férj és feleség vagyunk.Kell ennél több?! Tudunk egymásról mindent és szeretjük egymást.Már nem is kell.
Vacsi után fáradtan mentünk el az asztaltól.Mozdulni is alig bírtam olyan sokat ettem.Justin négykézláb jött fel a lépcsőn mikor pedig felért elvetette magát a padlón.Nevetni sem tudtam rajta mert nem volt erőm.Beslattyogtunk a szobába és nagy lendülettel terültünk szét az ágyon.
-Istenem,teli vagyok. - panaszoltam.
-Én is.Mozogni se tudok.Ahh.
Kb fél órát csak feküdtünk és ejtőztünk szótlanul majd én voltam az első aki megiramodott a fürdő felé.
-Én is mehetek? - kuncogott fel Justin.
-Háát..NEM. - komolyodtam el.
-Oké. - szomorodott el.
Nevetve magamra zártam az ajtót hogy még csak meg se próbálja majd levetve gönceimet beléptem a zuhany alá.
*Justin szemszöge*
Annyit ettem hogy mire feljöttem a lépcsőn levert a víz.Pedig még tudtam volna enni.Olyan finom falatok voltak az asztalon hogy hhmmm....
Viszont egy kis hancúr azért még beleférne.Remélem Amy-nek nem ment el a kedve.Annyira sexy ezzel a pocakkal.Lehet hogy én vagyok egy beteg pedofil de..ahj neki minden jól áll.Még reggelente a kócos haj is.
Gondoltam levetkőzöm hogy mire kijön ne kelljen sokat várni és egyből mehessek én is.
Alsógatyában leültem az ágy szélére és bekapcsoltam a tv-t.Már vagy 10 perce bent volt szóval bekopogtam..
-Amy siess már.Én is szeretnék menni. - nem jött válasz egyből.Nagyon megijedtem. - Amy,hallod? Nyisd ki az ajtót! - dörömböltem.Nagyon aggódtam hogy valami baja esett. - Nyisd már ki ezt az rohadt ajtót!! - ordítottam majd dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Mi a baj Justin? - futott fel a lépcsőn Fredo.
-Amy nem válaszol és már vagy 10 perce bent van.
-Jézusom..Amy! Amy nyisd ki kérlek! Hallod?! - megpróbálkozott Fredo is de ismét semmi.
-Na jó én ezt nem bírom tovább menj arrébb. - fogtam magam és berúgtam az ajtót.
Mikor megláttam mi a helyzet egyből visszaléptem Fredohoz és eltakartam a szemét.Amy fülében fülhallgató volt ő pedig a kádban dúdolászott a habok között.Nagyon ijedt fejjel nézett ránk hogy mi folyik itt.
-Mi a..? Justin mit műveltél? - nézett rám kidülledő szemekkel.
-Kiabáltunk de nem jött válasz és nagyon megijedtünk.Mivel bezártad az ajtót nem tudtam bejönni így berúgtam. - leguggoltam a kád szélénél és megsimítottam az arcát.
-Ahj Justin.. - lágyult el hangja. - ne aggódj már értem ennyire.Csaknem öl meg egy kis víz. - nevetett fel majd szemembe nézett.Vizes kezével megfogta arcomat majd közelebb húzott és megcsókolt.
-Na de most már hess.És rakd vissza az ajtót.
-Oké. - mosolyogtam.
Felálltam és nagy nehezen visszatettem az ajtót.Sajnos a zár kitört szóval becsuki nem tudtam csak behajtani de az nem lényeges úgy is mindjárt végez én meg nem vagyok szégyenlős.Majd holnap veszek bele egy másikat.
Kb 5 perc múlva ki is jött a fürdőből én meg megindultam befelé.Hamarabb végeztem s izgatottan bebújtam mellé az ágyba.
-Sziia bébi. - simítottam meg a paplan alatt a combját.
-Szia édes. - kezével ő is délibb helyekre evezett.Mikor megfogta a ceruzát megnyugodtam hogy ő is benne van a dologban.
Kezemet arcára tettem s közelebb invitálva megcsókoltam.Szenvedélyesen csókoltam hogy érezze mennyire szeretem és aggódok érte.Lendületet vettem és felé kerekedtem.Ajkaink elváltak egymástól és csak szemét vizsgáltam.
-Szeretlek. - suttogta.
-Én jobban. - majd ismét csókba kezdtünk.
Mivel rajtam csak alsógatya volt nem is kellett sokat vetkőznöm.Viszont Amy pizsiben volt de nem értem hogy miért,mikor tudhatta volna hogy én úgy is leveszem róla.
Azt tudni kell hogy attól még hogy Amy terhes ez nem gátolja meg semmiben és még most is iszonyú hajlékony.Lábát enyém köré csavarta és egy apró mozdulattal átfordított a hátamra.
-Ezt hogy csináltad? - lepődtem meg.
-Ne beszélj. - lihegve csókolt tovább.
Pólója alá nyúltam és lerántottam róla.Persze vigyáztam a hasára vagy hogy meg ne karmoljam.Szívni kezdte nyakamat majd az állam vonalán keresztül elért a számhoz.Vadul csókolt majd megindult lefelé.Nyelvét is bevetette kezével pedig mellkasomat karmolta.Egy hanyag mozdulattal lerántotta rólam a boxeremet majd szájába vette férfiasságomat.Halkan élveztem mire még jobban beizgult és gyorsabbra vette az ütemet.Hangos nyögésbe kezdtem majd mikor már eléggé kemény voltam megfogtam fejét és felemeltem.Megcsókoltam majd még egyszer és még egyszer.Fordítottam helyzetünkön s én is a lenti részt környékeztem meg.Nyelvemmel kényeztettem majd ujjaimat is bevetettem.Mikor véletlen jobban megnyomtam felnyögött.
-Ahha szóval ott... - nevettem el magamat kajánul.Végre megvan a gyenge pontja.
-Úristen Justin. - nagyot kiáltott.
Tudtam hogy ez ki fogja készíteni szóval direkt azt a pontot céloztam.Éreztem minden egyes mozdulatomnál megemeli csípőjét.Homlokát összeráncolva a lepedőbe kapaszkodott s nagyokat nyögött.Mikor láttam az arcán hogy már nem kell sok belehúztam.Gyorsabban kezdtem pumpálni.
-Justiiin!! - kiáltotta el magát.Megfogta kezemet s kirántotta. - Nem az ujjadtól akarok elmenni! - nézett rám kéjesen.
Megragadtam csípőjét és óvatosan beleültettem.Halkan nyögött majd megnyalta száját.
*Amy szemszöge*
Miután a sírba vitt azzal az "ujjtechnikával" muszáj volt visszaadnom.Ha ő akkor én is! Nyolcasokat kezdtem el leírni,kezeimmel pedig mellkasát markolgattam.Megfájdult a lábam ezért kicsit oldalra dőltem.
-Ohh bassza meg!! - nyögött fel Juss.
Áhháá szóval neki is van gyenge pontja.Amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem mozogni abban a pózban.Juss homlokán és nyakán kidülledtek az erek.Homlokán vízcseppek folytak.Megfogta csípőmet s megszorította.Vékony szinte sikító hangon nyögött.El kell mondjam nagyon tetszett a helyzet....
Vacsi után fáradtan mentünk el az asztaltól.Mozdulni is alig bírtam olyan sokat ettem.Justin négykézláb jött fel a lépcsőn mikor pedig felért elvetette magát a padlón.Nevetni sem tudtam rajta mert nem volt erőm.Beslattyogtunk a szobába és nagy lendülettel terültünk szét az ágyon.
-Istenem,teli vagyok. - panaszoltam.
-Én is.Mozogni se tudok.Ahh.
Kb fél órát csak feküdtünk és ejtőztünk szótlanul majd én voltam az első aki megiramodott a fürdő felé.
-Én is mehetek? - kuncogott fel Justin.
-Háát..NEM. - komolyodtam el.
-Oké. - szomorodott el.
Nevetve magamra zártam az ajtót hogy még csak meg se próbálja majd levetve gönceimet beléptem a zuhany alá.
*Justin szemszöge*
Annyit ettem hogy mire feljöttem a lépcsőn levert a víz.Pedig még tudtam volna enni.Olyan finom falatok voltak az asztalon hogy hhmmm....
Viszont egy kis hancúr azért még beleférne.Remélem Amy-nek nem ment el a kedve.Annyira sexy ezzel a pocakkal.Lehet hogy én vagyok egy beteg pedofil de..ahj neki minden jól áll.Még reggelente a kócos haj is.
Gondoltam levetkőzöm hogy mire kijön ne kelljen sokat várni és egyből mehessek én is.
Alsógatyában leültem az ágy szélére és bekapcsoltam a tv-t.Már vagy 10 perce bent volt szóval bekopogtam..
-Amy siess már.Én is szeretnék menni. - nem jött válasz egyből.Nagyon megijedtem. - Amy,hallod? Nyisd ki az ajtót! - dörömböltem.Nagyon aggódtam hogy valami baja esett. - Nyisd már ki ezt az rohadt ajtót!! - ordítottam majd dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Mi a baj Justin? - futott fel a lépcsőn Fredo.
-Amy nem válaszol és már vagy 10 perce bent van.
-Jézusom..Amy! Amy nyisd ki kérlek! Hallod?! - megpróbálkozott Fredo is de ismét semmi.
-Na jó én ezt nem bírom tovább menj arrébb. - fogtam magam és berúgtam az ajtót.
Mikor megláttam mi a helyzet egyből visszaléptem Fredohoz és eltakartam a szemét.Amy fülében fülhallgató volt ő pedig a kádban dúdolászott a habok között.Nagyon ijedt fejjel nézett ránk hogy mi folyik itt.
-Mi a..? Justin mit műveltél? - nézett rám kidülledő szemekkel.
-Kiabáltunk de nem jött válasz és nagyon megijedtünk.Mivel bezártad az ajtót nem tudtam bejönni így berúgtam. - leguggoltam a kád szélénél és megsimítottam az arcát.
-Ahj Justin.. - lágyult el hangja. - ne aggódj már értem ennyire.Csaknem öl meg egy kis víz. - nevetett fel majd szemembe nézett.Vizes kezével megfogta arcomat majd közelebb húzott és megcsókolt.
-Na de most már hess.És rakd vissza az ajtót.
-Oké. - mosolyogtam.
Felálltam és nagy nehezen visszatettem az ajtót.Sajnos a zár kitört szóval becsuki nem tudtam csak behajtani de az nem lényeges úgy is mindjárt végez én meg nem vagyok szégyenlős.Majd holnap veszek bele egy másikat.
Kb 5 perc múlva ki is jött a fürdőből én meg megindultam befelé.Hamarabb végeztem s izgatottan bebújtam mellé az ágyba.
-Sziia bébi. - simítottam meg a paplan alatt a combját.
-Szia édes. - kezével ő is délibb helyekre evezett.Mikor megfogta a ceruzát megnyugodtam hogy ő is benne van a dologban.
Kezemet arcára tettem s közelebb invitálva megcsókoltam.Szenvedélyesen csókoltam hogy érezze mennyire szeretem és aggódok érte.Lendületet vettem és felé kerekedtem.Ajkaink elváltak egymástól és csak szemét vizsgáltam.
-Szeretlek. - suttogta.
-Én jobban. - majd ismét csókba kezdtünk.
Mivel rajtam csak alsógatya volt nem is kellett sokat vetkőznöm.Viszont Amy pizsiben volt de nem értem hogy miért,mikor tudhatta volna hogy én úgy is leveszem róla.
Azt tudni kell hogy attól még hogy Amy terhes ez nem gátolja meg semmiben és még most is iszonyú hajlékony.Lábát enyém köré csavarta és egy apró mozdulattal átfordított a hátamra.
-Ezt hogy csináltad? - lepődtem meg.
-Ne beszélj. - lihegve csókolt tovább.
Pólója alá nyúltam és lerántottam róla.Persze vigyáztam a hasára vagy hogy meg ne karmoljam.Szívni kezdte nyakamat majd az állam vonalán keresztül elért a számhoz.Vadul csókolt majd megindult lefelé.Nyelvét is bevetette kezével pedig mellkasomat karmolta.Egy hanyag mozdulattal lerántotta rólam a boxeremet majd szájába vette férfiasságomat.Halkan élveztem mire még jobban beizgult és gyorsabbra vette az ütemet.Hangos nyögésbe kezdtem majd mikor már eléggé kemény voltam megfogtam fejét és felemeltem.Megcsókoltam majd még egyszer és még egyszer.Fordítottam helyzetünkön s én is a lenti részt környékeztem meg.Nyelvemmel kényeztettem majd ujjaimat is bevetettem.Mikor véletlen jobban megnyomtam felnyögött.
-Ahha szóval ott... - nevettem el magamat kajánul.Végre megvan a gyenge pontja.
-Úristen Justin. - nagyot kiáltott.
Tudtam hogy ez ki fogja készíteni szóval direkt azt a pontot céloztam.Éreztem minden egyes mozdulatomnál megemeli csípőjét.Homlokát összeráncolva a lepedőbe kapaszkodott s nagyokat nyögött.Mikor láttam az arcán hogy már nem kell sok belehúztam.Gyorsabban kezdtem pumpálni.
-Justiiin!! - kiáltotta el magát.Megfogta kezemet s kirántotta. - Nem az ujjadtól akarok elmenni! - nézett rám kéjesen.
Megragadtam csípőjét és óvatosan beleültettem.Halkan nyögött majd megnyalta száját.
*Amy szemszöge*
Miután a sírba vitt azzal az "ujjtechnikával" muszáj volt visszaadnom.Ha ő akkor én is! Nyolcasokat kezdtem el leírni,kezeimmel pedig mellkasát markolgattam.Megfájdult a lábam ezért kicsit oldalra dőltem.
-Ohh bassza meg!! - nyögött fel Juss.
Áhháá szóval neki is van gyenge pontja.Amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem mozogni abban a pózban.Juss homlokán és nyakán kidülledtek az erek.Homlokán vízcseppek folytak.Megfogta csípőmet s megszorította.Vékony szinte sikító hangon nyögött.El kell mondjam nagyon tetszett a helyzet....
2013. október 30., szerda
Nem rész!
Sziasztok! Mindenki tudja hogy elsején mindenszentek.Én a családommal pénteken elutazom hétvégére és nem leszek netközelbe szóval a kövi részt nagy csúszással fogom hozni sajnos.:( Szerintem vagy kedden vagy szerdán tudok új részt hozni.De ne csüggedjetek ugyan is dupla részt hozok majd.:) Remélem nem haragudtok meg nagyon.Mindenkinek jó halloweent,mindenszenteket és hétvégét kívánok.Nevessetek sokat és tanuljatok hétfőre :DD
Sziasztok szeretlek titeket puszi :** ♥
Sziasztok szeretlek titeket puszi :** ♥
55.rész
Sajnálom hogy késtem vele megint de nincs annyi időm.Sokat kell tanulnom :D viszont igyekszem amennyire csak tudok és minél hosszabb részeket hozok.Tudom hogy az előző rész egy kicsit rövid lett de ez reményeim szerint hosszabb lesz :D
Köszönöm hogy itt vagytok és minden nap várjátok az új részeket.Imádlak titeket és nélkületek nem lenne ez a blog.
és még annyit szeretnék hogy valamelyik nap egy lány megkérdezte tőlem hogy írhat e kritikát a blogomról.Természetesen igent mondtam mert kíváncsi voltam hogy mit gondol.Mikor igent mondtam akkor az a lány elkezdte mondogatni hogy "Úristeeeen *-* de király vagyok.el sem hiszem :$$" erre én csak megkérdeztem hogy miért is?.Azt válaszolta "megtisztelő hogy a Túl jó barátokról írhatok kritikát.:$$"
Mikor ezt leírta komolyan mondom hogy könnybe lábadtak a szemeim.Mikor elkezdtem ezt a blogot nem gondoltam volna hogy 5-6 olvasónál több olvasóm lesz de...még is.És elképesztően felemelő érzés hogy még neki volt megtisztelő hogy az én agyam szüleményéről írhat vélemény.
Ezért érdemes csinálni ezt az egészet.
(bocsi hogy ennyit beszélek de ezt muszáj volt megosztanom veletek.nem szó szerint írtam amiket mondtunk de ez volt a lényege.)
Beléptünk a kórházba és a dokihoz vettük az irányt.Azonnal el is kezdte a vizsgálatot.Mivel Justin nem lehetett bent ő kint várt az ajtónál.Izgultam nagyon.Olyan jó lenne ha végre nem lenne semmi baj és nyugodtan tudnám élni az életemet.
Lefeküdtem egy fehér ágyra majd a doki mindenféle csöveket meg ilyen drótokat kötött rám.Becsuktam a szemem és vártam a végét.Meg röndgenezte a hasamat majd egy másik géppel a mellkasomat is.Gyorsan befejezte a vizsgálatot majd kiküldött Juss-hoz hogy várjunk még egy kicsit az eredményekre.Kezem-lábam egyaránt remegett.Justin is tiszta ideg volt.Kb 4-5 perc várakozás után a doki kifejezéstelen arccal jött ki az egyik kórteremből majd megindult felénk.Azt gondoltam magamban hogy biztos van valami baj,hisz ha nem lenne akkor nem ilyen arccal jönne felénk.
-Mr. és Mrs.Bieber.Sajnos azt a tényt kell közölnöm önökkel hogy a mai vizsgálatok eredménye teljesen eltér a múltkoritól. - hangja egyre halkult majd fejét is lejjebb hajtotta.Iszonyatosan megijedtem.
-Mi? De miért? Mi a baj? - szememben megjelent egy kövér könnycsepp.
-Az állapota...nos..
-Igen,mondja már könyörgök!
-Az állapota olyan gyorsan javul hogy 3 nap múlva nyoma sem lesz a műtétnek! - fejét felemelte majd nagy vigyorra húzta száját.
Komolyan mondom hogy legszívesebben felpofoztam volna a dokit de csak azért hogy érezze hogy mennyire rosszul esett.
-Ahj doktor úr kérem ne ijesztgessen! - itt már én is mosolyogtam de a szívemhez kaptam.
-És akkor ez azt jelenti hogy... - kezét dörzsölgetve,kaján nézéssel súgta Justin a dokinak.
-Igen azt. - vágta rá gyorsan egy kacsintással kísérve.
Én vagy mosolyogtam.Minden megköszöntünk majd miután megbeszéltük a következő vizsgálat időpontját -ami 2 hét múlva lesz- megindultunk haza.Justin egész úton fülig érő szájjal vezetett.Nem szült csak vigyorgott.
-Most nagyon örülsz igaz? - nevettem rá.
-Ühümm. - hatalmasat bólintott de a vigyor még mindig ott ült az arcán.
Mikor hazaértünk Pattie már ott várt minket a nappaliban.Azonnal megbombázott a kérdéseivel.
-Na mi van? Milyen lett az eredmény? Nincs baj? Javultál?
-Igen,ne aggódj. - megsimítottam arcát majd elmosolyodtam.
-És mikor lesz a következő vizsgálat?
-2 hét múlva reggel 8-ra kell mennem.
-Akkor még van idő. - mosolygott. - reméljük addig is minden ilyen jól fog menni.
-Biztos lehetsz benne. - kiabált le a lépcsőről Juss.
-És akkor most örül a fejének mi? - súgta közel hajolva Pattie.Mivel ő is tudja hogy nem volt köztünk olyasmi ezért tisztában van hogy most Justinnak szabad a pálya.
-Egész úton fölig érő szájjal vigyorgott.Meg sem mozdult.Kicsit félelmetes is volt. - nevettem fel.
-Jössz már édes? - kiabált Justin a lépcsőnél állva.
-Jövök hát. - feltápászkodtam a fotelból majd megindultam Justinhoz.Megragadtam a kezét majd felmentünk a lépcsőn.
-Aztán nem hangoskodni! - kiabált utánunk Pattie.
-Meglesz! - Justin válaszolt.
Felkapott az ölébe s bevitt a szobába.Lefektetett az ágyra majd szenvedélyesen kezdett csókolni.Teste remegett.Felsőjét lerántotta majd enyémet is megcélozta de ekkor leállítottam.
-Figyelj Justin,iszonyatos kívánlak én is de nincs még korán?
-Nem mindegy hogy mennyi az idő? - lihegte majd folytatta amit elkezdett.
-De mi van ha valaki benyit vagy valami?
-Most mit parázol? Felnőtt házasok vagyunk.Meg különben is már mindenki megszokta. - perverz mosolyra húzta száját.
-Jajj de izé vagy. - nevettem fel én is.
-De ha nem akarod akkor nem muszáj. - száját oldalra húzta majd leszállt rólam.Visszavette a felsőjét majd leült mellém az ágyra.
-Viszont este azt csinálsz velem amit akarsz.Okés? - néztem rá pajzán fejjel.
-Ez már tetszik. - vigyorgott vissza olyan perverz fejjel amilyet még nem láttatok.
Közelebb hajoltam és erotikusan a megharaptam a fülét majd egy elég perverz mondatot súgtam neki.Amit most nem részleteznék de annyira tetszett neki hogy a "kis Justin" vigyázzba állt.
-Jujj. - huncutan elnevettem magam majd a micsodájára néztem.
-Szeretlek. - kezével próbálta lenyomni.
-Én is. - megcsókoltam majd kezemet én is férfiasságára tettem.
-Mi folyik itt fiatalok. - rontott be kiabálva Fredo.
-Basszus ne ijesztgess. - kezemet szívemre raktam arcom pedig elsápadt.
-Jajj úristen sajnálom én..én tökre elfelejtettem. - mentegetőzött szintén elsápadt arccal.
-Bevetted mi? - röhögtem fel.
-Na jó ezt visszakaptam.Nem jöttök egy kicsit le? Van egy meglepi számtokra.
Justinnal egymásra néztünk majd a meglepődött arckifejezésből ijedtbe váltottunk.Ha ezek meglepit csinálnak annak sosincs jó vége.
-Ugye még nem ég semmi? - kaptam fel a fejemet.
-Hahaha nagyon vicces vagy. - gúnyos hanggal fintorgott rám Fredo.
Justin ölébe akart venni de megállítottam.
-Már egyedül is lemehetek.
-Jó bocsi csak megszoktam. - mosolygott.
Én mentem először amit nem kellett volna mert Justin szorosan mögöttem volt és a fenekemet tapizta.
-Rossz vagy. - súgtam hátra.
-Grr. - még egy utolsót markolt majd leértünk a lépcsőn.
Mikor leérem komolyan meghatódtam.A fiúk egy hatalmas tortát -legalább egy méteres lehetett- sütöttek amire azt írták hogy "Sok boldogságot és örök szerelmet".Megölelgettem mindenkit és puszikat osztogattam.Ez a terhesség tisztára kikészít.Néha csak úgy elkezdek sírni pedig csak állok és nézek ki a fejemből.Néha rámjön a röhögőgörcs a leges legrosszabb poéntól is.Olyan mintha idegbeteg lennék.
-Tetszik kincsem? - simította meg arcomat Pattie.
-Igen,nagyon aranyosak vagytok. - adtam neki egy puszit majd megöleltem.
-Áá semmiség. - mosolygott rám.
Leültünk az asztalhoz és hamar be is faltuk fele tortát.A másik fele már nem ment.Mindenki jól lakott s már csak nevetgéltünk és felidéztük a gyerekkori emlékeket.A tortákhoz sok jó emlék kötődik.Mikor kicsit voltunk Justin mindig kézzel ette a tortáját a szülinapján.Meg az enyémen is.Mindig a tengerparton tartottuk a szülinapjainkat.Ott olyan meghitt volt.És miután Justin csupa torta lett csak bementünk a vízbe és már tiszta is volt minden.Ezeken annyit nevettünk.Az ilyen zsúrokon csak mi ketten voltunk gyerekek.
Köszönöm hogy itt vagytok és minden nap várjátok az új részeket.Imádlak titeket és nélkületek nem lenne ez a blog.
és még annyit szeretnék hogy valamelyik nap egy lány megkérdezte tőlem hogy írhat e kritikát a blogomról.Természetesen igent mondtam mert kíváncsi voltam hogy mit gondol.Mikor igent mondtam akkor az a lány elkezdte mondogatni hogy "Úristeeeen *-* de király vagyok.el sem hiszem :$$" erre én csak megkérdeztem hogy miért is?.Azt válaszolta "megtisztelő hogy a Túl jó barátokról írhatok kritikát.:$$"
Mikor ezt leírta komolyan mondom hogy könnybe lábadtak a szemeim.Mikor elkezdtem ezt a blogot nem gondoltam volna hogy 5-6 olvasónál több olvasóm lesz de...még is.És elképesztően felemelő érzés hogy még neki volt megtisztelő hogy az én agyam szüleményéről írhat vélemény.
Ezért érdemes csinálni ezt az egészet.
(bocsi hogy ennyit beszélek de ezt muszáj volt megosztanom veletek.nem szó szerint írtam amiket mondtunk de ez volt a lényege.)
Beléptünk a kórházba és a dokihoz vettük az irányt.Azonnal el is kezdte a vizsgálatot.Mivel Justin nem lehetett bent ő kint várt az ajtónál.Izgultam nagyon.Olyan jó lenne ha végre nem lenne semmi baj és nyugodtan tudnám élni az életemet.
Lefeküdtem egy fehér ágyra majd a doki mindenféle csöveket meg ilyen drótokat kötött rám.Becsuktam a szemem és vártam a végét.Meg röndgenezte a hasamat majd egy másik géppel a mellkasomat is.Gyorsan befejezte a vizsgálatot majd kiküldött Juss-hoz hogy várjunk még egy kicsit az eredményekre.Kezem-lábam egyaránt remegett.Justin is tiszta ideg volt.Kb 4-5 perc várakozás után a doki kifejezéstelen arccal jött ki az egyik kórteremből majd megindult felénk.Azt gondoltam magamban hogy biztos van valami baj,hisz ha nem lenne akkor nem ilyen arccal jönne felénk.
-Mr. és Mrs.Bieber.Sajnos azt a tényt kell közölnöm önökkel hogy a mai vizsgálatok eredménye teljesen eltér a múltkoritól. - hangja egyre halkult majd fejét is lejjebb hajtotta.Iszonyatosan megijedtem.
-Mi? De miért? Mi a baj? - szememben megjelent egy kövér könnycsepp.
-Az állapota...nos..
-Igen,mondja már könyörgök!
-Az állapota olyan gyorsan javul hogy 3 nap múlva nyoma sem lesz a műtétnek! - fejét felemelte majd nagy vigyorra húzta száját.
Komolyan mondom hogy legszívesebben felpofoztam volna a dokit de csak azért hogy érezze hogy mennyire rosszul esett.
-Ahj doktor úr kérem ne ijesztgessen! - itt már én is mosolyogtam de a szívemhez kaptam.
-És akkor ez azt jelenti hogy... - kezét dörzsölgetve,kaján nézéssel súgta Justin a dokinak.
-Igen azt. - vágta rá gyorsan egy kacsintással kísérve.
Én vagy mosolyogtam.Minden megköszöntünk majd miután megbeszéltük a következő vizsgálat időpontját -ami 2 hét múlva lesz- megindultunk haza.Justin egész úton fülig érő szájjal vezetett.Nem szült csak vigyorgott.
-Most nagyon örülsz igaz? - nevettem rá.
-Ühümm. - hatalmasat bólintott de a vigyor még mindig ott ült az arcán.
Mikor hazaértünk Pattie már ott várt minket a nappaliban.Azonnal megbombázott a kérdéseivel.
-Na mi van? Milyen lett az eredmény? Nincs baj? Javultál?
-Igen,ne aggódj. - megsimítottam arcát majd elmosolyodtam.
-És mikor lesz a következő vizsgálat?
-2 hét múlva reggel 8-ra kell mennem.
-Akkor még van idő. - mosolygott. - reméljük addig is minden ilyen jól fog menni.
-Biztos lehetsz benne. - kiabált le a lépcsőről Juss.
-És akkor most örül a fejének mi? - súgta közel hajolva Pattie.Mivel ő is tudja hogy nem volt köztünk olyasmi ezért tisztában van hogy most Justinnak szabad a pálya.
-Egész úton fölig érő szájjal vigyorgott.Meg sem mozdult.Kicsit félelmetes is volt. - nevettem fel.
-Jössz már édes? - kiabált Justin a lépcsőnél állva.
-Jövök hát. - feltápászkodtam a fotelból majd megindultam Justinhoz.Megragadtam a kezét majd felmentünk a lépcsőn.
-Aztán nem hangoskodni! - kiabált utánunk Pattie.
-Meglesz! - Justin válaszolt.
Felkapott az ölébe s bevitt a szobába.Lefektetett az ágyra majd szenvedélyesen kezdett csókolni.Teste remegett.Felsőjét lerántotta majd enyémet is megcélozta de ekkor leállítottam.
-Figyelj Justin,iszonyatos kívánlak én is de nincs még korán?
-Nem mindegy hogy mennyi az idő? - lihegte majd folytatta amit elkezdett.
-De mi van ha valaki benyit vagy valami?
-Most mit parázol? Felnőtt házasok vagyunk.Meg különben is már mindenki megszokta. - perverz mosolyra húzta száját.
-Jajj de izé vagy. - nevettem fel én is.
-De ha nem akarod akkor nem muszáj. - száját oldalra húzta majd leszállt rólam.Visszavette a felsőjét majd leült mellém az ágyra.
-Viszont este azt csinálsz velem amit akarsz.Okés? - néztem rá pajzán fejjel.
-Ez már tetszik. - vigyorgott vissza olyan perverz fejjel amilyet még nem láttatok.
Közelebb hajoltam és erotikusan a megharaptam a fülét majd egy elég perverz mondatot súgtam neki.Amit most nem részleteznék de annyira tetszett neki hogy a "kis Justin" vigyázzba állt.
-Jujj. - huncutan elnevettem magam majd a micsodájára néztem.
-Szeretlek. - kezével próbálta lenyomni.
-Én is. - megcsókoltam majd kezemet én is férfiasságára tettem.
-Mi folyik itt fiatalok. - rontott be kiabálva Fredo.
-Basszus ne ijesztgess. - kezemet szívemre raktam arcom pedig elsápadt.
-Jajj úristen sajnálom én..én tökre elfelejtettem. - mentegetőzött szintén elsápadt arccal.
-Bevetted mi? - röhögtem fel.
-Na jó ezt visszakaptam.Nem jöttök egy kicsit le? Van egy meglepi számtokra.
Justinnal egymásra néztünk majd a meglepődött arckifejezésből ijedtbe váltottunk.Ha ezek meglepit csinálnak annak sosincs jó vége.
-Ugye még nem ég semmi? - kaptam fel a fejemet.
-Hahaha nagyon vicces vagy. - gúnyos hanggal fintorgott rám Fredo.
Justin ölébe akart venni de megállítottam.
-Már egyedül is lemehetek.
-Jó bocsi csak megszoktam. - mosolygott.
Én mentem először amit nem kellett volna mert Justin szorosan mögöttem volt és a fenekemet tapizta.
-Rossz vagy. - súgtam hátra.
-Grr. - még egy utolsót markolt majd leértünk a lépcsőn.
Mikor leérem komolyan meghatódtam.A fiúk egy hatalmas tortát -legalább egy méteres lehetett- sütöttek amire azt írták hogy "Sok boldogságot és örök szerelmet".Megölelgettem mindenkit és puszikat osztogattam.Ez a terhesség tisztára kikészít.Néha csak úgy elkezdek sírni pedig csak állok és nézek ki a fejemből.Néha rámjön a röhögőgörcs a leges legrosszabb poéntól is.Olyan mintha idegbeteg lennék.
-Tetszik kincsem? - simította meg arcomat Pattie.
-Igen,nagyon aranyosak vagytok. - adtam neki egy puszit majd megöleltem.
-Áá semmiség. - mosolygott rám.
Leültünk az asztalhoz és hamar be is faltuk fele tortát.A másik fele már nem ment.Mindenki jól lakott s már csak nevetgéltünk és felidéztük a gyerekkori emlékeket.A tortákhoz sok jó emlék kötődik.Mikor kicsit voltunk Justin mindig kézzel ette a tortáját a szülinapján.Meg az enyémen is.Mindig a tengerparton tartottuk a szülinapjainkat.Ott olyan meghitt volt.És miután Justin csupa torta lett csak bementünk a vízbe és már tiszta is volt minden.Ezeken annyit nevettünk.Az ilyen zsúrokon csak mi ketten voltunk gyerekek.
2013. október 26., szombat
54.rész
*Amy szemszöge*
Mióta megkaptam ezt a szíverősítő izét az óta nagyon energiadúsnak érzem magam.Tele vagyok élettel és alig várom hogy reggelente ismét felébredjek és elkezdtek egy csodás napot.Komolyan megváltozott az életem.Amikor valaki a halál szélén áll akkor kezdi csak felfogni hogy milyen áldás is az élet.Most már sokkal jobban állok mindenhez.Amit csak tudok kipróbálok hisz ki tudja mikor lesz rá még egy lehetőségem.Az is lehet hogy holnap meghalok.Vagy épp egy hét múlva.Nem lehet tudni hogy a nagyfőnök mikor akar magához hívni.Élvezzétek ki az életet! Töltsetek sok időt a szeretteitekkel és ne legyetek haragba senkivel mert nem tudhatjátok hogy még meddig láthatod azokat ez embereket akik életed legfontosabb láncszemei.
Sok időt töltök én is az egész családdal.Justin is itt van velem minden egyes percben.Minden egyes nap egyre jobban örülök és egyre jobban várom a babánkat és Justin is.Sok mindent megbeszéltünk már a nevével kapcsolatban és a többi ilyen dolgokról.Justin nagyon sok mindenben segít nekem.Iszonyatosan aranyos és jószívű.Már fiúk már rég itt hagytak volna de ő..Ő az én őrangyalom.
A nappaliban kb. vagy 3 órát játszottam a kicsikkel.Úgy szeretem őket.Kis cukiságok.Remélem a mi kisbabánk is ilyen egészséges és tökéletes lesz mint Jaxon és Jazzy.
Idő közben Jeremy és Justin is beszállt a játékba.Kitalálták hogy bújócskázzunk.Hát jó.Az a baj hogy én nem nagyon tudok lebújni akár hová is szóval én voltam a hunyó.Annyit nevettünk hogy már fájt a hasam.Olyan jó volt nézni ahogy Juss játszik velük.Valahogy tényleg le tud hozzájuk süllyedni és egy ésszel foglalkoznak.Pozitív értelemben értem és ez nem minden fiúnál van így.
Olyan hamar este lett hogy észre sem vettük.Szomorúan búcsúztunk el a kicsiktől és Jeremytől mikor elmentem.Úgy játszottam volna még velük.De hát holnap is van nap.Jó lenne már a saját kicsikémmel is így játszani.De az még messze van sajnos.
Mindenki elfáradt.Segítettem Pattie-nak elmosogatni ő pedig összepakolta a nappalit és az ebédlőasztalt. Justinék kidőltek a fotelbe és a kanapéra.
-Na mi az édes,elfáradtál? - mosolyogva szóltam oda.
-Phuu ne is kérdezd.
-Készülj fel hogy pár hónap és minden napod ilyen lesz! - nevettem.
-Már várom. - sóhajtott.
-Én is. - kuncogtam.
Csörgött a telefonom de nem tudtam felvenni mert csupa víz volt a kezem a mosogatás miatt.
-Vegye fel valaki. - kiabáltam.
Justin felugrott és felvette.Beleszólt majd elhallgatott.Miközben a vonal másik felém valaki beszélt neki azt láttam az arcán hogy egyre jobban mosolyogni kezd a végén pedig ugrándozni kezdett.Elköszönt s letette.
Nagy vigyorral az arcán jött felém.
-Na mi az? Mondj már valamit!
-A doki volt.
-És mit mondott?
Közelebb hajolt és a fülembe súgta. - Holnap be kell menni egy kivizsgálásra és ha minden rendben van és nem változott semmi akkor mehet a... - itt elmosolyodott és egy kis szünetet tartott.Nem is folytatta hisz levágtam hogy mi a szitu.
-Na ne! - hatalmas vigyorra húztam én is számat.
-Dee!!
Nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg.Olyan cuki volt hogy ennyire örül annak hogy hozzámérhet végre.És nem tagadom én is izgatott vagyok.Nagyon hiányzik és már tényleg rég volt köztünk akár mi is.
Izgatottan vártam a holnapot.
*Másnap reggel*
Mikor felkeltem Justin nem volt mellettem.Nagy nehezen kikeltem az ágyból és megindultam a mosdó felé.Elkészültem,felöltöztem majd a lépcsőhöz igyekeztem.Féltem lemenni egyedül de azért megpróbáltam.Nem akartam kiabálni hát ha alszik még valaki.Megkapaszkodva lépegettem.Egészen ügyesen ment minden.Annyira figyeltem hogy olyan hamar leértem hogy észre sem vettem.Ki a király?!
A konyhában megpillantottam az én férjecskémet aki épp alkotott valamit.
-Úristen Amy,normális vagy? Hogy mertél lejönni egyedül.Ilyet ne csinálj!
-Nyugi nem lett bajom.Egész ügyesen ment. - mosolyodtam el.
-D legközelebb kérlek szólj oké?
-Nem akartam kiabálni hátha alszik még valaki.
-Egyedül vagyunk.A fiúk elmentek valahova anya meg boltban van.
-Ja hát akkor mindegy.
-Izgulsz már?
-Igen,nagyon.Remélem minden rendben lesz.
-Én is. - kaján mosoly jelent meg arcán.
-Azt gondoltam. - nevettem fel.
Rántottát csinált nekem amit hamar meg is ettem.Nem is haboztunk tovább elindultunk a kórházba.a kocsiban egész végig a babáról beszéltünk és hogy minden rendben legyen.Justin nagyon izgatott.Alig várja már a kis jövevényt.Én is szint úgy.Bár szerintem most nem csak a babát várja nagyon hanem az esti programunkat is.
Mióta megkaptam ezt a szíverősítő izét az óta nagyon energiadúsnak érzem magam.Tele vagyok élettel és alig várom hogy reggelente ismét felébredjek és elkezdtek egy csodás napot.Komolyan megváltozott az életem.Amikor valaki a halál szélén áll akkor kezdi csak felfogni hogy milyen áldás is az élet.Most már sokkal jobban állok mindenhez.Amit csak tudok kipróbálok hisz ki tudja mikor lesz rá még egy lehetőségem.Az is lehet hogy holnap meghalok.Vagy épp egy hét múlva.Nem lehet tudni hogy a nagyfőnök mikor akar magához hívni.Élvezzétek ki az életet! Töltsetek sok időt a szeretteitekkel és ne legyetek haragba senkivel mert nem tudhatjátok hogy még meddig láthatod azokat ez embereket akik életed legfontosabb láncszemei.
Sok időt töltök én is az egész családdal.Justin is itt van velem minden egyes percben.Minden egyes nap egyre jobban örülök és egyre jobban várom a babánkat és Justin is.Sok mindent megbeszéltünk már a nevével kapcsolatban és a többi ilyen dolgokról.Justin nagyon sok mindenben segít nekem.Iszonyatosan aranyos és jószívű.Már fiúk már rég itt hagytak volna de ő..Ő az én őrangyalom.
A nappaliban kb. vagy 3 órát játszottam a kicsikkel.Úgy szeretem őket.Kis cukiságok.Remélem a mi kisbabánk is ilyen egészséges és tökéletes lesz mint Jaxon és Jazzy.
Idő közben Jeremy és Justin is beszállt a játékba.Kitalálták hogy bújócskázzunk.Hát jó.Az a baj hogy én nem nagyon tudok lebújni akár hová is szóval én voltam a hunyó.Annyit nevettünk hogy már fájt a hasam.Olyan jó volt nézni ahogy Juss játszik velük.Valahogy tényleg le tud hozzájuk süllyedni és egy ésszel foglalkoznak.Pozitív értelemben értem és ez nem minden fiúnál van így.
Olyan hamar este lett hogy észre sem vettük.Szomorúan búcsúztunk el a kicsiktől és Jeremytől mikor elmentem.Úgy játszottam volna még velük.De hát holnap is van nap.Jó lenne már a saját kicsikémmel is így játszani.De az még messze van sajnos.
Mindenki elfáradt.Segítettem Pattie-nak elmosogatni ő pedig összepakolta a nappalit és az ebédlőasztalt. Justinék kidőltek a fotelbe és a kanapéra.
-Na mi az édes,elfáradtál? - mosolyogva szóltam oda.
-Phuu ne is kérdezd.
-Készülj fel hogy pár hónap és minden napod ilyen lesz! - nevettem.
-Már várom. - sóhajtott.
-Én is. - kuncogtam.
Csörgött a telefonom de nem tudtam felvenni mert csupa víz volt a kezem a mosogatás miatt.
-Vegye fel valaki. - kiabáltam.
Justin felugrott és felvette.Beleszólt majd elhallgatott.Miközben a vonal másik felém valaki beszélt neki azt láttam az arcán hogy egyre jobban mosolyogni kezd a végén pedig ugrándozni kezdett.Elköszönt s letette.
Nagy vigyorral az arcán jött felém.
-Na mi az? Mondj már valamit!
-A doki volt.
-És mit mondott?
Közelebb hajolt és a fülembe súgta. - Holnap be kell menni egy kivizsgálásra és ha minden rendben van és nem változott semmi akkor mehet a... - itt elmosolyodott és egy kis szünetet tartott.Nem is folytatta hisz levágtam hogy mi a szitu.
-Na ne! - hatalmas vigyorra húztam én is számat.
-Dee!!
Nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg.Olyan cuki volt hogy ennyire örül annak hogy hozzámérhet végre.És nem tagadom én is izgatott vagyok.Nagyon hiányzik és már tényleg rég volt köztünk akár mi is.
Izgatottan vártam a holnapot.
*Másnap reggel*
Mikor felkeltem Justin nem volt mellettem.Nagy nehezen kikeltem az ágyból és megindultam a mosdó felé.Elkészültem,felöltöztem majd a lépcsőhöz igyekeztem.Féltem lemenni egyedül de azért megpróbáltam.Nem akartam kiabálni hát ha alszik még valaki.Megkapaszkodva lépegettem.Egészen ügyesen ment minden.Annyira figyeltem hogy olyan hamar leértem hogy észre sem vettem.Ki a király?!
A konyhában megpillantottam az én férjecskémet aki épp alkotott valamit.
-Úristen Amy,normális vagy? Hogy mertél lejönni egyedül.Ilyet ne csinálj!
-Nyugi nem lett bajom.Egész ügyesen ment. - mosolyodtam el.
-D legközelebb kérlek szólj oké?
-Nem akartam kiabálni hátha alszik még valaki.
-Egyedül vagyunk.A fiúk elmentek valahova anya meg boltban van.
-Ja hát akkor mindegy.
-Izgulsz már?
-Igen,nagyon.Remélem minden rendben lesz.
-Én is. - kaján mosoly jelent meg arcán.
-Azt gondoltam. - nevettem fel.
Rántottát csinált nekem amit hamar meg is ettem.Nem is haboztunk tovább elindultunk a kórházba.a kocsiban egész végig a babáról beszéltünk és hogy minden rendben legyen.Justin nagyon izgatott.Alig várja már a kis jövevényt.Én is szint úgy.Bár szerintem most nem csak a babát várja nagyon hanem az esti programunkat is.
2013. október 23., szerda
53.rész
Reggelre egy ismeretlen ágyban ébredtem.A fejem iszonyatosan zúgott.Megkerestem Twist-et aki már frissen nevetgélt a konyhában pár utcalánnyal.
-Mennem kéne haver.
-Este is jössz? - nézett rám mosolyogva.
-..nem hiszem.Tudod Amy kórházban van és tegnap csak kiakadtam de nem kellett volna.
-Hát jó.De hogy tudd az ajtóm mindig nyitva áll előtted. - kacsintott egyet.
Megindultam kifelé.Bepattantam a kocsiba és elhajtottam vissza anyáékhoz.Mikor beléptem a kórház ajtaján Scooter egyből futott felém majd letámadt.
-Te hol a francban voltál egész éjjel? Mi itt vagyunk,forrunk az idegtől és közben Amy-nek sem mondhattunk semmit nehogy rosszul legyen te meg kitudja hogy hol mulatgattál és..Egyáltalán hogy a picsába tudod te ilyen helyzetben jól érezni magadat mikor a FELESÉGED itt fekszik egy teremben mert TE felcsináltad de annyira nem vagy férfi hogy itt legyél vele mikor ő itt szenved?!! Hát gratulálok! - szűrte ki fogai között vörös fejjel.
-Tudom hogy egy nagy darab szánalom vagyok.És tudom hogy hülye voltam.Sajnálom.Hogy van Amy? - TELJES MÉRTÉKBEN EGYET ÉRTEK VELE.
-Ajánlom hogy ezek után ne történjen több ilyen mert...Na húzzál be hozzá és lepd meg! - adott egy taslit a tarkómra.
Itt már persze nevettünk mind a ketten.Nagyon hülye voltam.Egyáltalán hogy lehettem képes pont Twist-hez mennyi? Ennyire hülye lennék? Soha nem fogom megbocsájtani magamnak hogy képes voltam hozzányúlni a droghoz.És remélem soha senki sem fogja megtudni.Mert ha Amy-hez is eljut akkor...nem akarom hogy miattam törjön össze.
-Sziiia szerelmem! - léptem be halkan a szobájába.
-Sziia édes! Úgy hiányoztál. - felült majd kezeit felém nyújtotta hogy megöleljen.
-Látom jobban vagy. - mosolyogtam.Örülök hogy egyre jobban és jobban lesz.
-Igyekszem. - angyalian mosolygott rám amitől teljesen elgyengültem.
-Az orvosok mit mondanak?
-Azt hogy kb. 1 hét és hazamehetek.Azt mondták hogy még nem láttak ilyet,hogy ilyen gyorsan gyógyuljon valaki egy szívműtét után.
-Én tudtam hogy ez lesz.Nálad erősebb embert nem ismerek.
-Ohhoh..na ezt azért kétlem de köszönöm.
Lehajoltam hogy adjak neki egy csókot.Olyan rég éreztem édes ajkait és finom illatát hogy már kezdem elfelejteni.
-Ne.. - kezét mellkasomra tette és lassan eltolt magától.
-Miért? Mi a baj? meglepődtem.Azt hittem én is hiányzok neki.
-Azt mondták az orvosok hogy kíméljem magam az olyan dolgoktól vagy cselekedetektől amitől esetleg felgyorsulhat a szívem vagy megnőhet az adrenalin szintem.
-De azért egy puszit adhatod?
-Ühümm. - mutatóujjával az arcára mutatott.
Adtam neki egy cuppanós puszit amitől nevetni kezdett.
-Imádom mikor nevetsz. - mosolyogtam.
-Gyere ide. - megölelt.
-Nagyon hiányzol.
-Te is nekem!
*1 hét múlva*
-Mindened megvan?
-Ahha csak menjünk már haza. - sürgetett Amy.
-Azt ajánlom hogy továbbra is kerüljék a nagy izgalmakat és aggodalmaskodást.
-Meglesz doktor úr.Viszlát.
Kiléptünk a kórház ajtaján s siettünk haza.Amy már nagyon türelmetlen volt.Érthető hisz már vagy 2-3 hete nem járt otthon.Már látszik egy kis hasa amitől meg cukibb.Most már hogy látom hogy nem lesz semmi baj így nem is félek annyira hogy mi lesz a szülésen.Biztos vagyok benne hogy minden rendben lesz.Nagyon örülök a babának és minden egyes nap jobban és jobban akarom hogy megszülessen.
-Gyere már Justiin! - kiabált a lépcsőnél az én kis feleségem.
-Mi az? - futottam oda.
-Segít felmenni a lépcsőn.- röhögött saját magán.
Én is elnevettem magam. -Gyere te. - belé karoltam és felsegítettem a lépcsőn.
Egyből pakolászni kezdett.Gondolom hiányzott neki a mozgás vagy nem tudom de mindent kitakarított és összepakolt.Pedig amióta kórházban volt senki nem járt a szobában.Nem is értettem mit tud pakolászni annyi mindent mikor minden rendben volt.Na mindegy ha neki ez jó akkor hajrá.
-Baba abbahagyhatnád már! - nevettem mikor már a ruháit pakolgatta a gardróbban,másodszorra vette ki és rakta vissza őket szín,méret és fajta szerint.
-Ahj de unatkozom. - nevetett ő is.
-Akkor gyere és játssz Jazmyn-el és Jaxon-nal.Apa most hozta őket haza.
-Jujj na végre! - tapsikolni kezdett.
Levittem a lépcsőn majd a nappaliban hagytam őket.Komolyan mondom olyan mintha még mindig gyerek lenne.Mindenhova cipelgetnem kell.Az a szerencsém hogy még nem olyan nehéz.de azért remélem hogy mikor majd nagyobb lesz már a hasa akkor nem kell föl le vinnem a lépcsőn.
Kimentem a konyhába és elbeszélgettem anyuval.Szerencsém van hogy itt van nekem.Mindenben segít nekünk.A házimunkában,most a kisbabánál is segít,elmeséli Amy-nek hogy milyen volt velem terhesnek lenni és tökre megértik egymást szóval nem nekem nyavajognak az ilyen női ügyeikről hála istennek!
Scooterrel kibékültünk.Az óta nem is találkoztam Twistel de...azt nem tagadhatom hogy jó este volt és az a cucc is jó volt.Nem volt jó ötlet ugyan de attól még jó volt.
Amy rengeteget javult.Tele van energiával és minden nap ragyog a boldogságtól.
Mi fiúk is sokat segítünk neki mindenben.Hozunk neki cuccokat,visszük utána a nehezebb dolgokat és mindentől megkíméljük és megvédjük.Kenny finom kajákat szokott neki csinálni.Fredo különféle kis ruhákat és babacuccokat vesz,Scoo rengeteg újjágot és magazint vesz neki amik tele vannak kismama tippekkel és pedig minden másban amire szüksége lehet.Ne értsétek félre nem olyan dologról beszélek.Sajnos azt már rég csináltuk.Nagyon kell figyelnünk hogy mennyire kerülünk közel egymáshoz mert akár egy kis csóktól is rosszul lehet.Természetesen nem kell egészen a szülésig kibírni sex nélkül.Csak addig amíg fel nem erősödik a szíve annyira hogy kibírjon egy ekkora adrenalin löketet.
-Mennem kéne haver.
-Este is jössz? - nézett rám mosolyogva.
-..nem hiszem.Tudod Amy kórházban van és tegnap csak kiakadtam de nem kellett volna.
-Hát jó.De hogy tudd az ajtóm mindig nyitva áll előtted. - kacsintott egyet.
Megindultam kifelé.Bepattantam a kocsiba és elhajtottam vissza anyáékhoz.Mikor beléptem a kórház ajtaján Scooter egyből futott felém majd letámadt.
-Te hol a francban voltál egész éjjel? Mi itt vagyunk,forrunk az idegtől és közben Amy-nek sem mondhattunk semmit nehogy rosszul legyen te meg kitudja hogy hol mulatgattál és..Egyáltalán hogy a picsába tudod te ilyen helyzetben jól érezni magadat mikor a FELESÉGED itt fekszik egy teremben mert TE felcsináltad de annyira nem vagy férfi hogy itt legyél vele mikor ő itt szenved?!! Hát gratulálok! - szűrte ki fogai között vörös fejjel.
-Tudom hogy egy nagy darab szánalom vagyok.És tudom hogy hülye voltam.Sajnálom.Hogy van Amy? - TELJES MÉRTÉKBEN EGYET ÉRTEK VELE.
-Ajánlom hogy ezek után ne történjen több ilyen mert...Na húzzál be hozzá és lepd meg! - adott egy taslit a tarkómra.
Itt már persze nevettünk mind a ketten.Nagyon hülye voltam.Egyáltalán hogy lehettem képes pont Twist-hez mennyi? Ennyire hülye lennék? Soha nem fogom megbocsájtani magamnak hogy képes voltam hozzányúlni a droghoz.És remélem soha senki sem fogja megtudni.Mert ha Amy-hez is eljut akkor...nem akarom hogy miattam törjön össze.
-Sziiia szerelmem! - léptem be halkan a szobájába.
-Sziia édes! Úgy hiányoztál. - felült majd kezeit felém nyújtotta hogy megöleljen.
-Látom jobban vagy. - mosolyogtam.Örülök hogy egyre jobban és jobban lesz.
-Igyekszem. - angyalian mosolygott rám amitől teljesen elgyengültem.
-Az orvosok mit mondanak?
-Azt hogy kb. 1 hét és hazamehetek.Azt mondták hogy még nem láttak ilyet,hogy ilyen gyorsan gyógyuljon valaki egy szívműtét után.
-Én tudtam hogy ez lesz.Nálad erősebb embert nem ismerek.
-Ohhoh..na ezt azért kétlem de köszönöm.
Lehajoltam hogy adjak neki egy csókot.Olyan rég éreztem édes ajkait és finom illatát hogy már kezdem elfelejteni.
-Ne.. - kezét mellkasomra tette és lassan eltolt magától.
-Miért? Mi a baj? meglepődtem.Azt hittem én is hiányzok neki.
-Azt mondták az orvosok hogy kíméljem magam az olyan dolgoktól vagy cselekedetektől amitől esetleg felgyorsulhat a szívem vagy megnőhet az adrenalin szintem.
-De azért egy puszit adhatod?
-Ühümm. - mutatóujjával az arcára mutatott.
Adtam neki egy cuppanós puszit amitől nevetni kezdett.
-Imádom mikor nevetsz. - mosolyogtam.
-Gyere ide. - megölelt.
-Nagyon hiányzol.
-Te is nekem!
*1 hét múlva*
-Mindened megvan?
-Ahha csak menjünk már haza. - sürgetett Amy.
-Azt ajánlom hogy továbbra is kerüljék a nagy izgalmakat és aggodalmaskodást.
-Meglesz doktor úr.Viszlát.
Kiléptünk a kórház ajtaján s siettünk haza.Amy már nagyon türelmetlen volt.Érthető hisz már vagy 2-3 hete nem járt otthon.Már látszik egy kis hasa amitől meg cukibb.Most már hogy látom hogy nem lesz semmi baj így nem is félek annyira hogy mi lesz a szülésen.Biztos vagyok benne hogy minden rendben lesz.Nagyon örülök a babának és minden egyes nap jobban és jobban akarom hogy megszülessen.
-Gyere már Justiin! - kiabált a lépcsőnél az én kis feleségem.
-Mi az? - futottam oda.
-Segít felmenni a lépcsőn.- röhögött saját magán.
Én is elnevettem magam. -Gyere te. - belé karoltam és felsegítettem a lépcsőn.
Egyből pakolászni kezdett.Gondolom hiányzott neki a mozgás vagy nem tudom de mindent kitakarított és összepakolt.Pedig amióta kórházban volt senki nem járt a szobában.Nem is értettem mit tud pakolászni annyi mindent mikor minden rendben volt.Na mindegy ha neki ez jó akkor hajrá.
-Baba abbahagyhatnád már! - nevettem mikor már a ruháit pakolgatta a gardróbban,másodszorra vette ki és rakta vissza őket szín,méret és fajta szerint.
-Ahj de unatkozom. - nevetett ő is.
-Akkor gyere és játssz Jazmyn-el és Jaxon-nal.Apa most hozta őket haza.
-Jujj na végre! - tapsikolni kezdett.
Levittem a lépcsőn majd a nappaliban hagytam őket.Komolyan mondom olyan mintha még mindig gyerek lenne.Mindenhova cipelgetnem kell.Az a szerencsém hogy még nem olyan nehéz.de azért remélem hogy mikor majd nagyobb lesz már a hasa akkor nem kell föl le vinnem a lépcsőn.
Kimentem a konyhába és elbeszélgettem anyuval.Szerencsém van hogy itt van nekem.Mindenben segít nekünk.A házimunkában,most a kisbabánál is segít,elmeséli Amy-nek hogy milyen volt velem terhesnek lenni és tökre megértik egymást szóval nem nekem nyavajognak az ilyen női ügyeikről hála istennek!
Scooterrel kibékültünk.Az óta nem is találkoztam Twistel de...azt nem tagadhatom hogy jó este volt és az a cucc is jó volt.Nem volt jó ötlet ugyan de attól még jó volt.
Amy rengeteget javult.Tele van energiával és minden nap ragyog a boldogságtól.
Mi fiúk is sokat segítünk neki mindenben.Hozunk neki cuccokat,visszük utána a nehezebb dolgokat és mindentől megkíméljük és megvédjük.Kenny finom kajákat szokott neki csinálni.Fredo különféle kis ruhákat és babacuccokat vesz,Scoo rengeteg újjágot és magazint vesz neki amik tele vannak kismama tippekkel és pedig minden másban amire szüksége lehet.Ne értsétek félre nem olyan dologról beszélek.Sajnos azt már rég csináltuk.Nagyon kell figyelnünk hogy mennyire kerülünk közel egymáshoz mert akár egy kis csóktól is rosszul lehet.Természetesen nem kell egészen a szülésig kibírni sex nélkül.Csak addig amíg fel nem erősödik a szíve annyira hogy kibírjon egy ekkora adrenalin löketet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)