Vagy fél órát ott feküdtem a homokban.Kezdtem álmosodni,így gondoltam kicsit behunyom a szemem csak,hogy pihentessem a szemeimet.
-Hát már bujkálsz is előlem? - hallottam egy hangot közeledni felém.
-Szia édes. - ültem fel.
-Mit csinálsz itt éjnek évadján? - ült le mellém.
-Nem tudtam aludni,ezért kijöttem ide.Úsztam egyet és kifeküdtem nézni a csillagokat.
-Értem.Csatlakozhatok én is?
-Persze. - öleltem át s együtt néztük,ahogy a tenger mossa a homokot.
-Figyu? - szólalt meg 10 perc múlva. - Nem csinálunk valami izgalmasat? - térdelt fel s izgatottan mosolygott.
-Mit szeretnél te hajnali háromkor a tengerparton egy szál fehérne...na neeee. -kaptam észbe s vigyorogni kezdtem. - Komolyan?
-Ühüm. - szaporán bólogatott.
-Ezért imádlak. - s rávetettem magam.
Mikor játékosan megpaskolta a fenekemet,kicsit megilletődtem.Gyengéden simítottam meg arcát s elvesztem gyönyörű szemeiben.Mélyen csókoltam ajkaiba s nyelvemet is bevetettem.Kezemet lejjebb vittem s erősen belemarkoltam fenekébe.Halkan felnyögött ami arra késztetett,hogy bedurvuljak.Középen szétszakítottam toppját majd mellét kezdtem nyalogatni.Amy nagyokat sóhajtott s beletúrt hajamba majd enyhén megtépte.Ekkor volt az a pillanat,amikor senki és semmi nem állíthatott volna le.Megindultam lefelé.Álla vonalán keresztül a nyakat csókoltam majd egészen hasáig mentem.Adtam egy puszit köldökére,felpillantottam rá s mélyen a szemébe néztem.Perverzen elmosolyodtam s megnyaltam számat.Támadás!Kezeimet combja mellé tettem s közelebb húztam testét az arcomhoz.Még egyszer felnéztem s huncutan kacsintottam egyet.Nyelvemmel szaporán nyaltam be neki,mire Ő megemelte fenekét s hangosan nyögött.
-Nyugi bébi,apuci itt van! - s megint benyaltam,mire sikolyszerűen nyögött egy nagyot.
-N-nem vagy t-túl..ahhhhhh! - király vagyok. - Hagyd abba mert bepisilek!
-Hát jó. - azt hiszitek abbahagytam? Hát nem..
-Mmmmmm Justiiin! - ezzel felugrott s befutott a vízbe.
-Mit csinálsz? - értetlenkedve nevettem.
Pisilek.Én mondtam. - majd elkezdtünk hangosan nevetni.
-Amúgy..vízbe még nem csináltam. - néztem rá ismét perverz mosollyal az arcomon.
-Hmmm. - harapott bele alsó ajkába s mutató ujjával hívóan csalogatott.
Felpattantam s mentem utána.Mikor már a vállunkig ért a víz megfogtam csípőjét s szorosan magamhoz húztam.Orrunk hegye összeért.Számat lehelete lágyan hűsítette.Kezemet combjára csúsztattam s csípőmhöz emeltem.Végigsimítottam fenekét majd lehúztam róla a bugyit.Gyorsan kibújtam én is alsógatyámból majd ismét szorosan magamhoz húztam feleségemet.
-Jézus. - illetődött meg mikor az ágaskodó Jerry hozzáért a hasához.
-Nem bánt. - kacsintottam,mire elnevette magát.
Ismét csípőjére tettem kezeimet s ölembe húztam.Amy derekam köré fonta lábait s csókolózásba kezdtünk.
-AHHH! - nyögött fel,mikor beraktam neki s fejét az égnek emelte.
Szorosan magamhoz öleltem s fejemet mellkasának nyomtam.Lassan löktem majd húztam ki s egyre gyorsítottam a tempón.Halkan nyögtem,ám Amy annál hangosabb volt.Erősen löktem és olyat éreztem,amilyet még eddig soha.Egy könnycsepp jött ki szemem sarkán.Ekkora gyönyört még nem éreztem.
Még gyorsabban kezdtem pumpálni s a víz kezdett elszínezőzni.Nem hagytam abba.Fejemet átfordítottam a másik oldalára s így rálátást nyertem a házakra.Bár ne tettem volna.Megpillantottam Selenát a szobája ablakában.Láttam,hogy elsírja magát s visszafut a szobájába.Vajon miattunk sírt vagy történhetett vele valami?
-Justiiiin! - sikoltott fel Amy s tudtam,hogy elment.
-Mindjárt,mindjárt mindjárt! - visszafojtott lélegzettel mondtam.Extra gyorsra kapcsoltam s ismét előjött egy könnycsepp.Én is elmentem.Kicsúsztam Amyből majd ő is lecsúszott rólam.
-Ez fantasztikus volt. - döntötte homlokát enyémnek.
-Igeen. - mosolyodtam el majd megcsókoltam.
Még egy picit feküdtünk a parton,hogy száradjunk majd megindultunk befelé.Egész végig Sel járt az eszemben.Vajon mi baja lehetett? Miután lefeküdtünk s hallottam,hogy Amy már szuszog,lassan kimásztam az ágyból s átosontam Selenához.Halkan bekopogtam és egy még halkabb "Gyere" jött válaszul.
-Szia. - suttogtam. - Felébresztettelek? - tudtam,hogy nem de,hogy ne keltsek feltűnést,gondoltam megkérdezem.
-Szia.Nem,nem tudok aludni már két órája.
-Értem.Én sem. - felkapcsoltam a lámpát s láttam kisírt szemeit.
-Ne kapcsold f..!
-Miért sírtál? - ültem le az ágyra.
-Mindegy.Úgy sem értenéd.
-Naa,mond el különben.. - gonoszan elvigyorodtam.
-Különben? - nézett rám olyan "na mondjad hülye gyerek" fejjel.
-Megcsikizleek! - ezzel ráugrottam s csikizni kezdtem.Tudom,hogy eszméletlenül csikis és,mikor régen együtt voltunk mindig ezzel szedtem ki belőle dolgokat,amiket nem akart elmondani.
-Nee,Justin. - nevetett. - Hagyd abba kérlek! - próbált lerázni magáról.
-Elmondod? - kicsit abbahagytam.
-El csak ne csináld ezt.
-Ez mindig beválik. - vigyorogtam. - Szóval? - vettem komolyra a figurát,amitől ő is komolyabb lett.
-Tudod,vannak érzéseim.És mivel ember vagyok,ezért ha átvágnak fájdalmat érzek.Te elhitetted velem,hogy érzel irántam valamit,amitől én is elkezdtem irántad érzelmeket táplálni ISMÉT.Justin te tudod,hogy mennyi időbe telt elfelejtenem téged? És most jössz és megmentesz és befogadsz aztán megdugsz és eldobsz,mint egy elhasznált rongyot.Utállak.
-Nem csak elhitettem,hogy érzek irántad valamit..mert érzek.Viszont meg kell értened,hogy én a családomat szeretem és nem hagyhatom őket magukra.
-Oh és akkor,amikor a farkadat döfögetted belém akkor nem gondoltál rájuk? Te is csak olyan vagy,mint a többi pasi.A farkad után mész,azt csinálod,ami neki jó és a többi le van szarva.
-Sel nézd..
-Mi a büdös francról beszélsz? - rontott be Amy.Ezzel nekem végem.
Mind a ketten lefagytunk.A szívem hevesen dobogott a torkomban.Remegtem az idegtől és kirázott a hideg.
-Meg tudom magyarázni! - álltam fel s közelíteni kezdtem felé de ő csak sírva fakadt és elszaladt.Utána rohantam de miután kilépett az ajtón visszakiáltott,hogy ne merjem követni.Remélem,hogy lenyugszik és megtudjuk beszélni ezt az egészet.
-Remélem elhagy! - jött le a lépcsőn Selena.
-Be tudnád fogni? Kösz.
-Bocs,hogy élek és,hogy segítettem rajtad.
-Mit segítettél ember?
-Szerinted nem vettem észre,hogy ki vagy éhezve? Mikor a fürdőben voltunk úgy rontottál nekem,hogy azt hittem az előtt elmész mielőtt beraknád.
-Nem voltam kiéhezve.Te illegetted ott magad.Melyik férfi nem indul be egy félmeztelen nőre?
-Ha én nem vagyok akkor sohasem tudod meg,hogy mi az a jó szex.
-Én tudom,hogy mi a jó szex.És én a feleségemtől tudom nem egy felbérelt "cicafiútól",mint te.
-Ohh igen? Ez fura,mivel te voltál nekem az első és tisztában vagyok vele,hogy én is neked.És akkor elégedettnek tűnt a fejed,mikor belém élveztél.
-Ezen is látszik,hogy mekkora kurva vagy.
-Mit mondtál?
-Jól hallottad. - ordítottam vissza.
Ezzel a nyakamba ugrott s vad csókolózásba kezdtünk.Vakon kerestem a kanapét a kezemmel s leültem rá.Selena az ölemben ült s kezével Jerryt masszírozta.Elővette boxeromból s félrecsúsztatta bugyiját.Lassan beleült majd gyorsított.
-Selena! Ezt nem lehet! - álltam fel.Sajnos ágaskodó cerkám nem engedelmeskedett.
Visszaraktam boxeromba s felrohantam az emeletre.Ég a pofám,mint ha perzselő szenet raktak volna rá.Nem hiszem el,hogy képes lettem volna még kefélni is vele miután Amy meghallott minket.
2014. augusztus 1., péntek
2014. július 26., szombat
2.évad 24.rész (81.rész)
Na gyerekek,eljött az a gyönyörű pillanat mikor büszkén kijelenthetem,hogy a blogom ezen a napon 2014.07.26-án 1 éves.Nagyon jó érzés,hogy még mindig itt vagytok egy éve és olvassátok a blogomat.Mára már mikor meglátnak egy ismeretlen csoportban egyből felismernek és gratulálnak a blogomhoz.Ez nagyon de nagyon jól esik és kicsit furcsa is mert ha akár csak pár másodperce is de "népszerűnek" érezhetem magam és ez nagyon jó érzés. :) Ennek az örömhírnek a kedvéért egy hosszú résszel jövök.Remélem tetszeni fog.Jó olvasást!
U.i. : Ma van az első évfordulónk is az egyik legjobb barátnőmmel,akivel a blogom hozott össze.Ha nem lenne a blog akkor nem ismertem volna meg szóval még egy ok az ünneplésre.
Ott álltam némán,szótlanul és mozdulni sem tudtam.Annyi telt ki,hogy lehajtott fejjem a tarkómat szorongattam.Annyira szégyenletes helyzetben voltam,hogy legszívesebben elsüllyedtem volna ott helyben.Chris és Chaz csak ott álltak az ajtóba és ölbe tett kézzel a fejüket rázták majd nagyot sóhajtottak és ők is elmentek.
-Annyira saj.. - fogta meg kezemet Sel mire én kirántottam és csak ránéztem.
-Nem csak a te hibád.Most hagyj magamra. - kimentem a fürdőből egyenesen le a kocsimhoz.
Beültem,elindítottam s fejemet a kormányra hajtva hallgattam a motor zúgását és úgy pörgettem vissza az ezelőtti pillanatokat.A szégyen átjárta egész testemet s mire lábamhoz ért az akaratlanul is mélyen a gázra lépett.Csak hajtottam és hajtottam.Azt sem néztem,hogy merre megyek csak mentem.Egyszer csak szirénázó hangot hallok.Feleszméltem s a km órára néztem.Százharminc.Hoppá! Lábamat lassan levettem a gázról s fékezni kezdtem majd megálltam az útszélén.Francba! A visszapillantóba néztem s láttam,hogy két rendőr közelít felém.
-Jó napot biztosurak! Baj van?
-Jó napot! Uram,tisztában van vele,hogy jócskán túllépte a megengedett sebességet?
-Sajnálom biztosúr,kicsit eleresztettem a sulykot.Többé nem fordul elő ígérem.
-Azt meghiszem.Jogosítványt,fogalmit kérem.
Miután átadtam s megvizsgálták kiszállítottak a kocsiból s meg kellett fújnom egy szondát.Mivel nem volt semmi baj,ezért egy enyhe pénzbírsággal megúsztam s továbbengedtek.
A stressz és a düh amit magam iránt éreztem viszont még mindig forrt bennem.Elhatároztam,hogy kiűzök magamból mindent.Elmentem egy szórakozóhelyre és az első dolgom az volt,hogy igyak.Meg a második is.Na meg a harmadik is.
Szép lassan telt az este majd egyre gyorsabb lett és nagyjából semmire sem emlékszem.Reggelre még mindig nem józanodtam ki teljesen viszont annyira igen,hogy tudjam,ittasan kocsiba ülni TILOS! Így hát elindultam gyalog.Másfél órát gyalogoltam izzadtan,büdösen,piával teli gyomorral és félrészegen mire megpillantottam a házunkat.Félve léptem be az ajtón majd miután meggyőződtem arról,hogy senki nincs a földszinten,felosontam majd bekopogtam Selenához.Pár másodperc múlva lassan nyitódott ki az ajtó.
-Amy itthon van már? - dőltem neki az ajtófélfának,hogy ne tűnjek részegnek.Nem jött össze.
-Justin te ittál? Jézusom,hogy nézel ki? A tegnapi után még volt képed bulizni? Hát te teljesen hülye vagy.
-Selena én sajnálom.De most annyira megkívántalak.
-Hát te hülye vagy. - s ezzel rám csapta az ajtót.
-Legalább had nyaljalak ki! - kiabáltam.Nem kellett volna.
-Justin? - jött ki a szobánkból Amy.
-Szia szépségem.Hiányoztál! - ölelésre nyitottam a karom s közelíteni kezdtem felé.
-Az előbb tényleg azt kiabáltad Selena ajtaja előtt,hogy legalább had nyaljalak ki?
-Azt hittem a te ajtód előtt állok. - nevettem fel.
-T-te részeg vagy? Úristen Justin,én a fiúnkat próbálom megmenteni te meg eltűnsz egész éjszakára és reggel arra kelek,hogy most érsz haza és még most is részeg vagy? Ráadásul az exed ajtaja előtt kiabálod hogy had nyaljad ki? Szánalmas vagy.Tudod?
-Amy,én sajnálom.Sok a stressz és nem bírtam ki,hogy egyedül vagyok.Nézd és szeretlek.
-Majd akkor beszélek veled ha kijózanodtál.Aludj a kanapén. - kidobálta az ágyneműmet s becsapta az ajtót.
Majd megnyugszik.Visszafordultam Sel ajtajához s benyitottam.Épp öltözött,ami kapóra jött.Most még jobban beindultam.
-Justin,most rögtön húzd ki innen a beled mert ha nem akkor én raklak ki de az nem fog tetszeni! - takarta el magát s fenyegetőzött egy sort.
-Naa,tudom,hogy te is akarod bébi!
-Ha nem mész ki most rögtön akkor elsikítom magam és majd Amy gondoskodik rólad!
-Hmm,hát jó.Most megijesztettél.Hát..majd talán máskor. - kacsintottam egyet majd sarkon fordultam és kimentem.
Remek.Viszont ha már elrontottam mindent akkor miért ne ronthatnám jobban a helyzetemen.Jobb már úgy sem lesz.Megindultam a bejárati ajtó felé ám visszafordultam és a konyhába vettem az irányt.Kinyitottam az alkoholos kamrát és kézbe kaptam egy üveg jó erős Wiskey-t.Felbontottam s ismét megindultam a bejárati ajtó felé.Nagyokat kortyolva hagytam el a házat.Az első dolog,ami eszembe jutott az az egyik haverom na meg persze az ő foglalkozása.Twist haveromnak mindig van valamije számomra.
-Eyyo haver!
-Csá te köcsög! Mizu? Mi kéne?
-Eléggé stresszes vagyok.Tudsz valami ellenszert?
-Ez most kérdés vagy válasz? Ehh. - felpattant s a híres fiúkhoz ment majd kivett egy egész tasakot teli fehér porral. - Várj.Először is.Mire gondoltál pontosabbal? A tüdőd stresszes vagy az orrod viszket? Ha érted a célzást. - kacsintott.
-Is-is!
-Te vagy az én emberem! - odadobta a port és elővett még egy tasakot tele fűvel.
Na lazuljunk.Két füves cigi és egy egész tasak kokó.Rendesen beálltunk.Tudjátok,ez olyan érzés,mintha repülnél.Ülsz még is úgy érzed,hogy a levegőben lebegsz.Ilyenkor azt érzed,hogy mindenre képes vagy,mint egy szuperhős pedig a lábadat nem tudod arrébb tenni anélkül,hogy ne éreznéd azt,hogy leszakadt.Mintha nem lenne senki körülötted csak te egyedül.Szinte álom az egész.Egyedül vagy egy nagy réten,meztelenül és csak rohansz végig a virágok közt nem érezve semmit csak annyit hogy bizsereg a lábad és az egész fejed de mintsem törődsz vele,hisz annyira kurva jót érzel,hogy tulajdonképen leszarsz mindent.Az a rossz mikor kezdi elveszíteni a szer a hatását és akkor az illatos virágok helyén egy hatalmas szakadék lesz és te csak azt érzed,hogy zuhansz és csak zuhansz a nagy semmibe.Olyankor a fejed iszonyatosan hasít és mintha összeroppantaná valami nagy erő az egész testedet.A végstádium a legrosszabb.Mikor szinte látni sem látsz semmit még is mész előre.Csak mész és mész de nem tudod,hogy hová.Majd egyszer csak megállsz és azt sem tudod,hogy hol vagy.Ilyenkor jön az,hogy végigértél a szakadékon és földet értél.Úgy érzed hogy eltört mindened.A kezed,a lábad,a nyakad.Sokan ilyenkor szoktak összeesni.Azok,akik nem bírják a "kiképzést".De mivel én ülök a kanapén nem tudok összeesni.Viszont iszonyatos fájdalmat érzek a fejemben de ez sem érdekel mivel kurva jól érzem magam.
-Jól vagy haver? - röhögve ült le mellém Twist.
-Jaaaa. - szintén röhögve bólogattam.
-Kurva jó cucc mi?
-Jaaaa. - ismét csak röhögve bólogattam.
-Mi az ott a lábadnál? - a Wiskey-re gondolt.
-Kérsz? - szívtam bele a füves cigibe.
*este 11 óra*
-Ilyenkor kell hazajönni ember? Ilyenkor? És hogy nézel ki? Egész nap csak ittál és..mi ez a bűz? Ugye nem? Justin,ha megint azzal a hülye Twist-el voltál és szívtatok akkor én nem tudom mit csinálok veled.
-Sajnálom! - mivel már szinte minden alkohol és drog kezdte elveszíteni a maradék hatását is,kezdtem tisztán látni a dolgokat.
-Sajnálod? Igen? És én azzal mit csináljak?
-Nagyon sajnálom!
-Ja az már más.Inkább menj és fürödj le.Megágyaztam.Feküdj le,majd megyek én is. - ivott bele a poharába majd mosogatni kezdett.
Mint egy megszeppent kisfiú lehajtott fejjel kullogtam fel a lépcsőn.Letusoltam,amitől még józanabb lettem.Kiültem az erkélyre és a csillagokat bámultam.Próbáltam visszapörgetni az elmúlt két napot de nem jártam sikerrel.Aztán eszembe jutott Selena és amiket reggel mondtam neki.
-Ki az? - jött a válasz a kopogásomra.
-É-én.Justin.
-Hagyjál.
-Figyelj,sajnálom,ami reggel volt. - hallottam a lépteket majd kinyitódott az ajtó.
-És azzal én mit csináljak?
-Ti nők milyen egyformák vagytok. - nevettem el magam.
-És most ezért jöttél,hogy ezt elmond?
-Nem. - vettem komolyra a figurát. - Nézd,én nagyon de nagyon sajnálom,hogy olyan barom voltam reggel.Az alkohol beszélt belőlem.
-Tudom.Ismerlek.
-Nagyon haragszol?
-Kezdem megszokni,hogy ilyen vadbarom vagy.Ez csak egy volt a sok közül.
-Most utálsz?
-Nem.De több ilyet nem szeretnék.Oké?
-Oké. - mosolyogtam. - Jó éjt.
-Jó éjt. - ezzel visszamentem a szobába s vártam Amy-t.
-Szia. - ültem fel gyorsan az ágyon mikor belépett az ajtón.
-Szia. - szólt vissza közömbösen.
-Figyelj,ne haragudj.Tudom,hogy nagy barom voltam.Csak az alkohol beszélt belőlem.
-Tudom.Ismerlek. - ilyen nincs.Ezek összebeszéltek?!
-Nagyon haragszol rám?
-Nem haragszok,csak utálom mikor iszol.Olyankor mindenféle hülyeséget beszélsz és hülyeségeket csinálsz.
-Nem lesz több ilyen.Becs szó! - jobb kezemet szívemre tettem eskü gyanánt.
-Inkább aludj. - nevetett fel szórakozottan majd lekapcsolta a villanyt.
-Azért beszélgetünk?
-Miről szeretnél beszélgetni édes drága férjem? - a szarkazmus csak úgy fröcsögött a mondatból.
-Hát például,hogy halad a terv? Minden rendben van?
-Egész jól.Eddig csak három embert vettek észre,hogy eltűnt pedig vagy kilencet kinyírtam már.Apáddal úgy számoltuk,hogy 2 nap vagy még annyi se és végre itthon lehet a kicsikénk.Már annyira megszeretném ölelni.Olyan rég láttam az arcát. - éreztem,hogy sírni kezd.Nem hallottam mert próbálta leküzdeni de én ismerem a feleségemet és tudom,hogy mikor kell vigasztalni.
-Gyere. - húztam a karjaim közé majd szorosan megöleltem.
-Ugye sosem hagysz el minket? Ígérd meg!
-...megígérem.
-Ez nem volt valami meggyőző. - húzódott el s a szemembe nézett. - Miért haboztál a válasszal?
-Elgondolkodtam valamin.
-De attól még egyből rá kellett volna vágnod a választ.
-Most ne akadj ki ezen édesem.Elgondolkodtam valamin és kicsit arrébb csúszott a válaszom.Ennyi.
-Jó lehet,hogy túlreagálom.Tudod mostanában elég feszült vagyok.
-Én is hidd el.Azért is mentem el inni.Amit már meg is bántam.
-Bánd is! Na jól van,aludjunk mert reggel megint megyek "dolgozni".Jó éjt! - adott egy puszit majd elfordult s kezemet maga köré emelte majd összekulcsolta ujjait enyéimmel.
-Jó éjt szerelmem! - csókoltam hajába majd hozzábújtam s szorosan magamhoz szorítottam.
Nehezen tudtam elaludni.Valahogy nem voltam álmos.Olyan éjjel két óra lehetett mikor gondoltam egyet,felpattantam s kiültem az erkélyre.Néztem a tengert ahogy hullámzik és mossa a partot.Az enyhe szellő finoman túrt hajamba s simogatta bőrömet.A tenger még csábítóbb lett a jó idő hatására,ezért úgy döntöttem,hogy megmártózom egy kicsit.
Levettem a pólómat s egy szál alsóba lesétáltam a partra.Lábamat csiklandozta a meleg víz.Belementem s úszni kezdtem.Csak úsztam és úsztam.Nem törődtem semmivel.Kiürítettem a gondolataimat.Olyan sokat úsztam,hogy észre sem vettem mennyire eltávolodtam a parttól.Körbenéztem s mivel sötét volt halványan láttam csak a szobákból szűrődő lámpafényeket.Elkezdtem visszafelé hajtani magam.Mire a parthoz értem elég jól elfáradtam ezért kifeküdtem egy kicsit a homokba.Vizsgálgattam a csillagokat és a holdat szemléltem.Bárcsak valójában tudnék repülni.
U.i. : Ma van az első évfordulónk is az egyik legjobb barátnőmmel,akivel a blogom hozott össze.Ha nem lenne a blog akkor nem ismertem volna meg szóval még egy ok az ünneplésre.
Ott álltam némán,szótlanul és mozdulni sem tudtam.Annyi telt ki,hogy lehajtott fejjem a tarkómat szorongattam.Annyira szégyenletes helyzetben voltam,hogy legszívesebben elsüllyedtem volna ott helyben.Chris és Chaz csak ott álltak az ajtóba és ölbe tett kézzel a fejüket rázták majd nagyot sóhajtottak és ők is elmentek.
-Annyira saj.. - fogta meg kezemet Sel mire én kirántottam és csak ránéztem.
-Nem csak a te hibád.Most hagyj magamra. - kimentem a fürdőből egyenesen le a kocsimhoz.
Beültem,elindítottam s fejemet a kormányra hajtva hallgattam a motor zúgását és úgy pörgettem vissza az ezelőtti pillanatokat.A szégyen átjárta egész testemet s mire lábamhoz ért az akaratlanul is mélyen a gázra lépett.Csak hajtottam és hajtottam.Azt sem néztem,hogy merre megyek csak mentem.Egyszer csak szirénázó hangot hallok.Feleszméltem s a km órára néztem.Százharminc.Hoppá! Lábamat lassan levettem a gázról s fékezni kezdtem majd megálltam az útszélén.Francba! A visszapillantóba néztem s láttam,hogy két rendőr közelít felém.
-Jó napot biztosurak! Baj van?
-Jó napot! Uram,tisztában van vele,hogy jócskán túllépte a megengedett sebességet?
-Sajnálom biztosúr,kicsit eleresztettem a sulykot.Többé nem fordul elő ígérem.
-Azt meghiszem.Jogosítványt,fogalmit kérem.
Miután átadtam s megvizsgálták kiszállítottak a kocsiból s meg kellett fújnom egy szondát.Mivel nem volt semmi baj,ezért egy enyhe pénzbírsággal megúsztam s továbbengedtek.
A stressz és a düh amit magam iránt éreztem viszont még mindig forrt bennem.Elhatároztam,hogy kiűzök magamból mindent.Elmentem egy szórakozóhelyre és az első dolgom az volt,hogy igyak.Meg a második is.Na meg a harmadik is.
Szép lassan telt az este majd egyre gyorsabb lett és nagyjából semmire sem emlékszem.Reggelre még mindig nem józanodtam ki teljesen viszont annyira igen,hogy tudjam,ittasan kocsiba ülni TILOS! Így hát elindultam gyalog.Másfél órát gyalogoltam izzadtan,büdösen,piával teli gyomorral és félrészegen mire megpillantottam a házunkat.Félve léptem be az ajtón majd miután meggyőződtem arról,hogy senki nincs a földszinten,felosontam majd bekopogtam Selenához.Pár másodperc múlva lassan nyitódott ki az ajtó.
-Amy itthon van már? - dőltem neki az ajtófélfának,hogy ne tűnjek részegnek.Nem jött össze.
-Justin te ittál? Jézusom,hogy nézel ki? A tegnapi után még volt képed bulizni? Hát te teljesen hülye vagy.
-Selena én sajnálom.De most annyira megkívántalak.
-Hát te hülye vagy. - s ezzel rám csapta az ajtót.
-Legalább had nyaljalak ki! - kiabáltam.Nem kellett volna.
-Justin? - jött ki a szobánkból Amy.
-Szia szépségem.Hiányoztál! - ölelésre nyitottam a karom s közelíteni kezdtem felé.
-Az előbb tényleg azt kiabáltad Selena ajtaja előtt,hogy legalább had nyaljalak ki?
-Azt hittem a te ajtód előtt állok. - nevettem fel.
-T-te részeg vagy? Úristen Justin,én a fiúnkat próbálom megmenteni te meg eltűnsz egész éjszakára és reggel arra kelek,hogy most érsz haza és még most is részeg vagy? Ráadásul az exed ajtaja előtt kiabálod hogy had nyaljad ki? Szánalmas vagy.Tudod?
-Amy,én sajnálom.Sok a stressz és nem bírtam ki,hogy egyedül vagyok.Nézd és szeretlek.
-Majd akkor beszélek veled ha kijózanodtál.Aludj a kanapén. - kidobálta az ágyneműmet s becsapta az ajtót.
Majd megnyugszik.Visszafordultam Sel ajtajához s benyitottam.Épp öltözött,ami kapóra jött.Most még jobban beindultam.
-Justin,most rögtön húzd ki innen a beled mert ha nem akkor én raklak ki de az nem fog tetszeni! - takarta el magát s fenyegetőzött egy sort.
-Naa,tudom,hogy te is akarod bébi!
-Ha nem mész ki most rögtön akkor elsikítom magam és majd Amy gondoskodik rólad!
-Hmm,hát jó.Most megijesztettél.Hát..majd talán máskor. - kacsintottam egyet majd sarkon fordultam és kimentem.
Remek.Viszont ha már elrontottam mindent akkor miért ne ronthatnám jobban a helyzetemen.Jobb már úgy sem lesz.Megindultam a bejárati ajtó felé ám visszafordultam és a konyhába vettem az irányt.Kinyitottam az alkoholos kamrát és kézbe kaptam egy üveg jó erős Wiskey-t.Felbontottam s ismét megindultam a bejárati ajtó felé.Nagyokat kortyolva hagytam el a házat.Az első dolog,ami eszembe jutott az az egyik haverom na meg persze az ő foglalkozása.Twist haveromnak mindig van valamije számomra.
-Eyyo haver!
-Csá te köcsög! Mizu? Mi kéne?
-Eléggé stresszes vagyok.Tudsz valami ellenszert?
-Ez most kérdés vagy válasz? Ehh. - felpattant s a híres fiúkhoz ment majd kivett egy egész tasakot teli fehér porral. - Várj.Először is.Mire gondoltál pontosabbal? A tüdőd stresszes vagy az orrod viszket? Ha érted a célzást. - kacsintott.
-Is-is!
-Te vagy az én emberem! - odadobta a port és elővett még egy tasakot tele fűvel.
Na lazuljunk.Két füves cigi és egy egész tasak kokó.Rendesen beálltunk.Tudjátok,ez olyan érzés,mintha repülnél.Ülsz még is úgy érzed,hogy a levegőben lebegsz.Ilyenkor azt érzed,hogy mindenre képes vagy,mint egy szuperhős pedig a lábadat nem tudod arrébb tenni anélkül,hogy ne éreznéd azt,hogy leszakadt.Mintha nem lenne senki körülötted csak te egyedül.Szinte álom az egész.Egyedül vagy egy nagy réten,meztelenül és csak rohansz végig a virágok közt nem érezve semmit csak annyit hogy bizsereg a lábad és az egész fejed de mintsem törődsz vele,hisz annyira kurva jót érzel,hogy tulajdonképen leszarsz mindent.Az a rossz mikor kezdi elveszíteni a szer a hatását és akkor az illatos virágok helyén egy hatalmas szakadék lesz és te csak azt érzed,hogy zuhansz és csak zuhansz a nagy semmibe.Olyankor a fejed iszonyatosan hasít és mintha összeroppantaná valami nagy erő az egész testedet.A végstádium a legrosszabb.Mikor szinte látni sem látsz semmit még is mész előre.Csak mész és mész de nem tudod,hogy hová.Majd egyszer csak megállsz és azt sem tudod,hogy hol vagy.Ilyenkor jön az,hogy végigértél a szakadékon és földet értél.Úgy érzed hogy eltört mindened.A kezed,a lábad,a nyakad.Sokan ilyenkor szoktak összeesni.Azok,akik nem bírják a "kiképzést".De mivel én ülök a kanapén nem tudok összeesni.Viszont iszonyatos fájdalmat érzek a fejemben de ez sem érdekel mivel kurva jól érzem magam.
-Jól vagy haver? - röhögve ült le mellém Twist.
-Jaaaa. - szintén röhögve bólogattam.
-Kurva jó cucc mi?
-Jaaaa. - ismét csak röhögve bólogattam.
-Mi az ott a lábadnál? - a Wiskey-re gondolt.
-Kérsz? - szívtam bele a füves cigibe.
*este 11 óra*
-Ilyenkor kell hazajönni ember? Ilyenkor? És hogy nézel ki? Egész nap csak ittál és..mi ez a bűz? Ugye nem? Justin,ha megint azzal a hülye Twist-el voltál és szívtatok akkor én nem tudom mit csinálok veled.
-Sajnálom! - mivel már szinte minden alkohol és drog kezdte elveszíteni a maradék hatását is,kezdtem tisztán látni a dolgokat.
-Sajnálod? Igen? És én azzal mit csináljak?
-Nagyon sajnálom!
-Ja az már más.Inkább menj és fürödj le.Megágyaztam.Feküdj le,majd megyek én is. - ivott bele a poharába majd mosogatni kezdett.
Mint egy megszeppent kisfiú lehajtott fejjel kullogtam fel a lépcsőn.Letusoltam,amitől még józanabb lettem.Kiültem az erkélyre és a csillagokat bámultam.Próbáltam visszapörgetni az elmúlt két napot de nem jártam sikerrel.Aztán eszembe jutott Selena és amiket reggel mondtam neki.
-Ki az? - jött a válasz a kopogásomra.
-É-én.Justin.
-Hagyjál.
-Figyelj,sajnálom,ami reggel volt. - hallottam a lépteket majd kinyitódott az ajtó.
-És azzal én mit csináljak?
-Ti nők milyen egyformák vagytok. - nevettem el magam.
-És most ezért jöttél,hogy ezt elmond?
-Nem. - vettem komolyra a figurát. - Nézd,én nagyon de nagyon sajnálom,hogy olyan barom voltam reggel.Az alkohol beszélt belőlem.
-Tudom.Ismerlek.
-Nagyon haragszol?
-Kezdem megszokni,hogy ilyen vadbarom vagy.Ez csak egy volt a sok közül.
-Most utálsz?
-Nem.De több ilyet nem szeretnék.Oké?
-Oké. - mosolyogtam. - Jó éjt.
-Jó éjt. - ezzel visszamentem a szobába s vártam Amy-t.
-Szia. - ültem fel gyorsan az ágyon mikor belépett az ajtón.
-Szia. - szólt vissza közömbösen.
-Figyelj,ne haragudj.Tudom,hogy nagy barom voltam.Csak az alkohol beszélt belőlem.
-Tudom.Ismerlek. - ilyen nincs.Ezek összebeszéltek?!
-Nagyon haragszol rám?
-Nem haragszok,csak utálom mikor iszol.Olyankor mindenféle hülyeséget beszélsz és hülyeségeket csinálsz.
-Nem lesz több ilyen.Becs szó! - jobb kezemet szívemre tettem eskü gyanánt.
-Inkább aludj. - nevetett fel szórakozottan majd lekapcsolta a villanyt.
-Azért beszélgetünk?
-Miről szeretnél beszélgetni édes drága férjem? - a szarkazmus csak úgy fröcsögött a mondatból.
-Hát például,hogy halad a terv? Minden rendben van?
-Egész jól.Eddig csak három embert vettek észre,hogy eltűnt pedig vagy kilencet kinyírtam már.Apáddal úgy számoltuk,hogy 2 nap vagy még annyi se és végre itthon lehet a kicsikénk.Már annyira megszeretném ölelni.Olyan rég láttam az arcát. - éreztem,hogy sírni kezd.Nem hallottam mert próbálta leküzdeni de én ismerem a feleségemet és tudom,hogy mikor kell vigasztalni.
-Gyere. - húztam a karjaim közé majd szorosan megöleltem.
-Ugye sosem hagysz el minket? Ígérd meg!
-...megígérem.
-Ez nem volt valami meggyőző. - húzódott el s a szemembe nézett. - Miért haboztál a válasszal?
-Elgondolkodtam valamin.
-De attól még egyből rá kellett volna vágnod a választ.
-Most ne akadj ki ezen édesem.Elgondolkodtam valamin és kicsit arrébb csúszott a válaszom.Ennyi.
-Jó lehet,hogy túlreagálom.Tudod mostanában elég feszült vagyok.
-Én is hidd el.Azért is mentem el inni.Amit már meg is bántam.
-Bánd is! Na jól van,aludjunk mert reggel megint megyek "dolgozni".Jó éjt! - adott egy puszit majd elfordult s kezemet maga köré emelte majd összekulcsolta ujjait enyéimmel.
-Jó éjt szerelmem! - csókoltam hajába majd hozzábújtam s szorosan magamhoz szorítottam.
Nehezen tudtam elaludni.Valahogy nem voltam álmos.Olyan éjjel két óra lehetett mikor gondoltam egyet,felpattantam s kiültem az erkélyre.Néztem a tengert ahogy hullámzik és mossa a partot.Az enyhe szellő finoman túrt hajamba s simogatta bőrömet.A tenger még csábítóbb lett a jó idő hatására,ezért úgy döntöttem,hogy megmártózom egy kicsit.
Levettem a pólómat s egy szál alsóba lesétáltam a partra.Lábamat csiklandozta a meleg víz.Belementem s úszni kezdtem.Csak úsztam és úsztam.Nem törődtem semmivel.Kiürítettem a gondolataimat.Olyan sokat úsztam,hogy észre sem vettem mennyire eltávolodtam a parttól.Körbenéztem s mivel sötét volt halványan láttam csak a szobákból szűrődő lámpafényeket.Elkezdtem visszafelé hajtani magam.Mire a parthoz értem elég jól elfáradtam ezért kifeküdtem egy kicsit a homokba.Vizsgálgattam a csillagokat és a holdat szemléltem.Bárcsak valójában tudnék repülni.
2014. július 24., csütörtök
2.évad 23.rész (8O.rész)
-Jó reggelt!
-Hol vagyok? - rémülten ült fel az ágyon Selena.
-Biztonságos helyen ne aggódj. - mosolyogtam rá. - Hoztam neked reggelit.Hogy érzed magad?
-K-köszönöm.Jól. - hajtotta le fejét.
-Ki volt az az ember,Sel? - aggodalommal szóltam hozzá.
-Ne-nem mondhatom el.De inkább az a kérdés hogy mit kerestél a házamban? - nézett rám.
-Shh,Amy-ék nem tudják hogy a házadnál voltunk.- leraktam az ágyra a tálcát s becsuktam az ajtót. - Ők úgy tudják hogy a stúdió melletti zsákutcában mentettelek meg szóval kérlek falazz.
-Oké.De akkor is mit kerestél ott?
-Tudod,amióta megtörtént nem bírlak kiverni a fejemből.Egyszerűen nem hagyja nyugodni a férfi énemet az hogy csak egy "köszönöm" volt a válasz arra ami kettőnk között történt.Régen tisztára megvesztél értem most meg...Tudom hogy túlreagálom de ez akkor is furcsa nekem.
Halványan elmosolyodott majd beszédre nyitotta száját ám nem mondott semmit.Kezével végigsimította tarkómat majd fülemet kezdte piszkálni.Olyan jó érzés amikor hozzámér.Gyengéden végigsimítottam kezét majd számhoz húztam s adtam rá egy puszit.Testem beleremegett s kirázott a hideg.Ilyet eddig csak Amy iránt éreztem.
-Jobb lesz ha most kimész. - húzta el kezeit majd csak nézett a barna szemeivel.
Lecsuktam szemem majd mély levegőt vettem.Lassan felálltam s megindultam kifelé.Én hülye! Hogy is képzeltem?! Tulajdonképpen ez most egyenlő volt egy gyenge szerelmi vallomással.Miért csinálom én ezt? Mi ütött belém? Van feleségem és egy gyerekem.Ráadásul most pont Amy mellett kéne állnom hogy megmentsem a fiúnkat erre itt romantikázom az exemmel? Undorító vagyok.
*Amy szemszöge*
Remélem Selena jobban van.Én kora reggel eljöttem otthonról hogy visszamenjek Jackékhez.Hamarosan újra kezeimben tarthatom a kisfiamat és végre kinyírhatom azt a barmot.Úgy fogom kínozni hogy a végén ő könyörög hogy öljem inkább meg de én akkor sem hagyom abba.Megérdemli hogy hosszú és kínokkal teli halála legyen.Jerrynek semmi köze sincs ehhez az egész dologhoz még is ő szívja meg legjobban.Pedig még csak egy ovis gyerek.
*Justin szemszöge*
Amy elment.Anya vásárol a többiek pedig csak úgy eltűntek.Gondolom Scooter stúdiózik és a dalomon dolgoznak a többiek pedig a maguk dolgán.Mivel Selena elküldött és nincs itthon senki,nagyon unatkozom ezért gondoltam áthívom Ryant.De ha már őt áthívom akkor már jöhetne Chaz meg Chris is.
Miután felhívtam őket lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam az Xbox-ot.
-Eyyo tesó! - rontott be az ajtón Ryan negyed óra múlva.
-Csá! - álltam fel s adtam neki egy pacsit.
-Császtok! - Chris és Chaz is megérkeztek.
Remek.Indulhat a délután.Sorra levertem őket a játékban.Amatőrök.Már vagy másfél órája elvoltunk mikor Selena egyszer csak megjelent a lépcső aljában.Annyira rosszul nézett ki szegény.Csupa lila és kék foltok hevertek a karján és a lábán is.
-Hát te? - értetlenkedve bámulta Selt Ryan.
-Sziasztok srácok. - halkan szól s mosolygott rájuk. - Rég láttalak titeket. - nagyon gyengének látszik.
-Neked feküdnöd kéne. - pattantam fel majd odarohantam s felsegítettem vissza a szobába.
-Figyelj Justin.Én gondolkodtam és...- ült le az ágyra.
-Nézd,Sel,én nem akartalak letámadni reggel.Nem lehetne,ho.. - nem tudtam befejezni a mondatom ugyan is valami a szám útjába került.Pontosabban mondva inkább valaki.
Selena forró ajkai az enyémen lángoltak.Mennyei érzés volt.Mikor elváltunk egymástól úgy éreztem mintha tűzijáték tombolna a gyomromban.
Nem tudtam szóhoz jutni.Csak néztem a gyönyörű barna szemeit és mosolyogtam.Ám pár másodperc múlva rá kellett döbbennem,hogy ezt nem szabad így eltorzult arccal elálltam s kimentem az ajtón egyenesen a fürdőbe.Megálltam a tükör előtt és legszívesebben leköptem volna magamat.
-Tudom,hogy te is karod csak félsz Amy-től. - jött utánam majd maga elé fordított és nekem esett.Vadul csókolt s túrta a hajamat.Felemelkedett az ölembe majd kezemet fenekéhez invitálta.
Nem bírtam ellenállni így erősen belemarkoltam.Leereszkedett majd lecsúsztatta bugyiját.Szemembe nézett majd gyengéden megfogta kezemet majd délre húzta.Elmosolyodott mikor látta,hogy milyen arckifejezéssel állok ott előtte miközben a kezem a nemiszervén van.Itt teljes volt az ellenállhatatlanság.Megfogtam csípőjét majd felültettem a mosógépre.Eszméletlen nagy sebességgel húztam le magamról a gatyát majd durván ám még is óvatosan behelyeztem a bejáratba.Nagyokat löktem mire nyögni akart ám eszembe jutott,hogy a földszinten három jómadár van így befogtam Sel száját,amitől még vadabbnak tűnt a jelenet.
-Mi a....?! - mindketten az ajtó felé kaptuk a fejünket.Életemben nem égett még annyira a pofám,mint akkor.
-Ry ez nem az,aminek látszik.Meg tudom magyarázni!
-Igen? Képes lennél elmagyarázni nekem,hogy az,hogy a farkad a Selenában ágaskodik nem azt jelenti hogy épp jól megdugod? Kösz,azért már nem hét éves vagyok,csak tudom,hogy mi az a kefélés vagy a MEGCSALÁS! - ordította.
Egy hang sem jött ki a számon.
-Hol vagyok? - rémülten ült fel az ágyon Selena.
-Biztonságos helyen ne aggódj. - mosolyogtam rá. - Hoztam neked reggelit.Hogy érzed magad?
-K-köszönöm.Jól. - hajtotta le fejét.
-Ki volt az az ember,Sel? - aggodalommal szóltam hozzá.
-Ne-nem mondhatom el.De inkább az a kérdés hogy mit kerestél a házamban? - nézett rám.
-Shh,Amy-ék nem tudják hogy a házadnál voltunk.- leraktam az ágyra a tálcát s becsuktam az ajtót. - Ők úgy tudják hogy a stúdió melletti zsákutcában mentettelek meg szóval kérlek falazz.
-Oké.De akkor is mit kerestél ott?
-Tudod,amióta megtörtént nem bírlak kiverni a fejemből.Egyszerűen nem hagyja nyugodni a férfi énemet az hogy csak egy "köszönöm" volt a válasz arra ami kettőnk között történt.Régen tisztára megvesztél értem most meg...Tudom hogy túlreagálom de ez akkor is furcsa nekem.
Halványan elmosolyodott majd beszédre nyitotta száját ám nem mondott semmit.Kezével végigsimította tarkómat majd fülemet kezdte piszkálni.Olyan jó érzés amikor hozzámér.Gyengéden végigsimítottam kezét majd számhoz húztam s adtam rá egy puszit.Testem beleremegett s kirázott a hideg.Ilyet eddig csak Amy iránt éreztem.
-Jobb lesz ha most kimész. - húzta el kezeit majd csak nézett a barna szemeivel.
Lecsuktam szemem majd mély levegőt vettem.Lassan felálltam s megindultam kifelé.Én hülye! Hogy is képzeltem?! Tulajdonképpen ez most egyenlő volt egy gyenge szerelmi vallomással.Miért csinálom én ezt? Mi ütött belém? Van feleségem és egy gyerekem.Ráadásul most pont Amy mellett kéne állnom hogy megmentsem a fiúnkat erre itt romantikázom az exemmel? Undorító vagyok.
*Amy szemszöge*
Remélem Selena jobban van.Én kora reggel eljöttem otthonról hogy visszamenjek Jackékhez.Hamarosan újra kezeimben tarthatom a kisfiamat és végre kinyírhatom azt a barmot.Úgy fogom kínozni hogy a végén ő könyörög hogy öljem inkább meg de én akkor sem hagyom abba.Megérdemli hogy hosszú és kínokkal teli halála legyen.Jerrynek semmi köze sincs ehhez az egész dologhoz még is ő szívja meg legjobban.Pedig még csak egy ovis gyerek.
*Justin szemszöge*
Amy elment.Anya vásárol a többiek pedig csak úgy eltűntek.Gondolom Scooter stúdiózik és a dalomon dolgoznak a többiek pedig a maguk dolgán.Mivel Selena elküldött és nincs itthon senki,nagyon unatkozom ezért gondoltam áthívom Ryant.De ha már őt áthívom akkor már jöhetne Chaz meg Chris is.
Miután felhívtam őket lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam az Xbox-ot.
-Eyyo tesó! - rontott be az ajtón Ryan negyed óra múlva.
-Csá! - álltam fel s adtam neki egy pacsit.
-Császtok! - Chris és Chaz is megérkeztek.
Remek.Indulhat a délután.Sorra levertem őket a játékban.Amatőrök.Már vagy másfél órája elvoltunk mikor Selena egyszer csak megjelent a lépcső aljában.Annyira rosszul nézett ki szegény.Csupa lila és kék foltok hevertek a karján és a lábán is.
-Hát te? - értetlenkedve bámulta Selt Ryan.
-Sziasztok srácok. - halkan szól s mosolygott rájuk. - Rég láttalak titeket. - nagyon gyengének látszik.
-Neked feküdnöd kéne. - pattantam fel majd odarohantam s felsegítettem vissza a szobába.
-Figyelj Justin.Én gondolkodtam és...- ült le az ágyra.
-Nézd,Sel,én nem akartalak letámadni reggel.Nem lehetne,ho.. - nem tudtam befejezni a mondatom ugyan is valami a szám útjába került.Pontosabban mondva inkább valaki.
Selena forró ajkai az enyémen lángoltak.Mennyei érzés volt.Mikor elváltunk egymástól úgy éreztem mintha tűzijáték tombolna a gyomromban.
Nem tudtam szóhoz jutni.Csak néztem a gyönyörű barna szemeit és mosolyogtam.Ám pár másodperc múlva rá kellett döbbennem,hogy ezt nem szabad így eltorzult arccal elálltam s kimentem az ajtón egyenesen a fürdőbe.Megálltam a tükör előtt és legszívesebben leköptem volna magamat.
-Tudom,hogy te is karod csak félsz Amy-től. - jött utánam majd maga elé fordított és nekem esett.Vadul csókolt s túrta a hajamat.Felemelkedett az ölembe majd kezemet fenekéhez invitálta.
Nem bírtam ellenállni így erősen belemarkoltam.Leereszkedett majd lecsúsztatta bugyiját.Szemembe nézett majd gyengéden megfogta kezemet majd délre húzta.Elmosolyodott mikor látta,hogy milyen arckifejezéssel állok ott előtte miközben a kezem a nemiszervén van.Itt teljes volt az ellenállhatatlanság.Megfogtam csípőjét majd felültettem a mosógépre.Eszméletlen nagy sebességgel húztam le magamról a gatyát majd durván ám még is óvatosan behelyeztem a bejáratba.Nagyokat löktem mire nyögni akart ám eszembe jutott,hogy a földszinten három jómadár van így befogtam Sel száját,amitől még vadabbnak tűnt a jelenet.
-Mi a....?! - mindketten az ajtó felé kaptuk a fejünket.Életemben nem égett még annyira a pofám,mint akkor.
-Ry ez nem az,aminek látszik.Meg tudom magyarázni!
-Igen? Képes lennél elmagyarázni nekem,hogy az,hogy a farkad a Selenában ágaskodik nem azt jelenti hogy épp jól megdugod? Kösz,azért már nem hét éves vagyok,csak tudom,hogy mi az a kefélés vagy a MEGCSALÁS! - ordította.
Egy hang sem jött ki a számon.
2014. július 7., hétfő
Közérdekű!
Sziasztok! Most kivételesen direkt halasztottam el a részt ugyan is azon gondolkodom hogy befejezem a blogot és egy utolsó extra hosszú résszel zárom le.Még nem biztos a dolog de mondjuk úgy hogy 70%.Visszatart az a csábító 141,102 oldalmegjelenítés,na meg persze a 91 feliratkozó.Mikor elkezdtem a blogot akkor elhatároztam hogy addig nem hagyom abba semmiképp a blogot amíg meg nem lesz a 100 feliratkozó vagy a 300,000 oldalmegjelenítés.És hát mivel most inkább a 100 feliratkozóhoz vagyok közel ezért lehet hogy megvárom amíg meg nem lesz a célom.Viszont JÓ HÍR,hogy ahogy a mondás is tartja,olykor egy dolog vége egy másik dolog kezdete.Így eszerint,ha befejezem ezt a blogot akkor kezdek egy másikat.Remélem megértitek! :)
2014. június 23., hétfő
2.évad 22.rész (79.rész)
*Reggel*
*Amy szemszöge*
Mikor Justin tegnap megjött a bandához nagyon furcsán viselkedett.Nem tudom hogy hol volt de még nem kérdeztem.Olyan furcsán távolságtartó és zavart volt.Remélem nincs vele semmi baj.
A küldetést viszont kitűnően megkezdtem.Nem is hittem volna hogy ennyire jó vagyok.Ehh és még azt mondták hogy nem nőnek való feladat.Hát ki más tudná jobban becsapni a férfiakat mint egy nő?!Ez egyértelmű.
Reggel mikor felkeltem Justin nem volt mellettem viszont isteni illatok szállingóztak felfelé ezért papucsot húztam és leslattyogtam a konyhába.Az én elbűvölő férjecském épp reggelit csinált.De édes.
-Jó reggelt. - osontam háta mögé s kezemet dereka köré tettem. - Mit sütsz kis szűcs? - egy kis nyelvtörő reggelre.
-Szia cica. - megfordult s adott a homlokomra egy puszit. - rántotta.Megfelel? - mosolygott.
-Uhum.
-Megkapom a reggeli puszimat? - nézett rám kutyaszemekkel.
-Hááátt...nem is tudom.Megérdemled?
-Uhum. - lépett hozzám közelebb s belemarkolt fenekembe.Egy kis nyögés hagyta el a számat.Justin a nyakamat kezdte csókolgatni majd egyre feljebb jött míg a számhoz ért.
-Nesze. - csókoltam meg amilyen mélyen csak tudtam.
-Köszönöm drágám. - győzelemittasan mosolygott mikor megszólalt a tűzjelző.
Tipikus.Ez az amire azt mondhatjuk hogy a főzés nem férfinak való feladat.Gyorsan lekapcsoltam a riasztót s eloltottam az égő rántottát.
-Akkor pizza jó lesz? - sóhajtott majd elővette telefonját hogy rendeljen.
-Csak szólj hogy ne égessék oda!
-Hahaha,nagyon vicces! Különben is ez a te hibád. - érvelt.
-Miért is? - léptem hozzá közelebb s kezét fenekemre helyeztem majd közelebb hajoltam füléhez. - Hmmm?
-S-semmi. - dadogott mire én megharaptam fülét.
-Helyes. - kacsintottam majd megindultam felfelé hogy elkészítsem magam.
*Justin szemszöge*
Ez a nő egyszerűen hihetetlen.Nem tudok neki ellenállni.Túl jók a módszerei.Nekem is be kéne újítanom valamit.Nem lesz jó ha mindig neki lesz igaza még ha nem is,csak azért mert le vesz a lábamról.
Miközben reggel készülődtem egész végig Selena járt az agyamban.Nem hiszem el hogy csak egy sima 'köszönöm' volt a válasza a tegnapi szeretkezésünkre.Biztos vagyok benne hogy legbelül tombolt és legszívesebben el sem engedett volna.Csak tudnám hogy miért foglalkozom még mindig ezzel?! Hisz,engem már réges rég nem érdekel Selena.Most még is,úgy visszamennék hogy kiderítsem miért nem mondott vagy tett vagy legalább érzett valami különöset miután lefeküdtünk.
-Édesem,be kell mennem a stúdióba,tegnap írtam egy dalt amit meg akarok mutatni Scoo-nak.
-Okés,sok sikert! - kiabált a fürdőszobából.
-Szeretlek!
-Én is!
Kiléptem az ajtón,beültem a kocsiba s elhajtottam egyenesen Selena házáig.Bekopogtam ám nem nyitott ajtót senki.Lenyomtam a kilincset ám zárva volt.Visszafordultam s épp ültem volna be a kocsiba mikor csörömpölést hallottam.Pár másodperc után pedig egy férfi hangot.Kiabált.Majd egy női sikoly is hallatszott.
Nem gondolkodtam,visszarohantam és berúgtam az ajtót.A konyha üres volt,a nappali is.Felszaladtam az emeletre s mentem a hang után.Mikor benyitottam a fürdőbe egy ismeretlen férfi Selenát fojtogatta a kádban.
-Hagyd abba rohadék! - felrángattam majd akkorát ráütöttem hogy összeesett.Láttam ahogy az egyik foga landol a földön ám ez még nem volt elég ahhoz hogy elájuljon.Ráültem s ahogy bírtam ütöttem.Újra és újra és újra belevágtam öklömet arcába.Megvetem azokat akik nőket bántanak.Mikor már biztos voltam benne hogy mostanában nem fog felkelni az a barom észrevettem hogy Sel még mindig a vízben van.Kihúztam majd szájból-szájba lélegeztettem. - Kérlek,ébredj fel! - suttogtam s remegő kézzel,ami immár csupa vér volt,szorongattam csuklóját s imádkoztam.Nem halhat meg,túl fiatal ráadásul senki sem érdemli meg azt hogy egy idegbeteg miatt haljon meg a saját házában.
Pár perc múlva láttam hogy kinyitotta szemét.Megkönnyebbültem s gondolkozás nélkül a vállamra kaptam és kivittem a kocsiba.Óvatosan lefektettem a hátsóülésekre.Mikor szálltam volna be a kocsiba láttam ahogy a férfi kifut a házból s beül a szomszéd előtt álló kocsiba és elhajt.Mivel nem láttam a rendszámot teljes egészében ezért végigfutott az agyamon hogy hiába szólnék a rendőrségnek sokat nem tudnának tenni.Selenát sem vihetem a kórházba mert akkor minden újság címlapján mi szerepelnénk.És hát tudjuk hogy milyen a média,tuti hogy egyből az lenne hogy én vertem meg őt.Így csak egy lehetőségem maradt.Anya mindig tudja hogy mit kell ilyenkor tenni.
Hazaszáguldottam s betörve az ajtót karjaimban vittem be Selt a kanapéra.
-Mi történt? - jött le Amy a lépcsőn.
-Anya hol van?
-Kint a medencénél.
-Segíts egy kicsit kérlek,hozz sok rongyot és hideg vizet.Na meg kötszert! Siess! - sürgettem majd kirohantam az udvarra. - Anya! - kiabáltam.- Anya gyere gyorsan,vészhelyzet! - tudom hogy amikor a gyerek ilyet mond a szüleinek akkor még a vér is megáll bennük de ez egy hatásos módszer hogy másodpercek alatt odajöjjenek hozzád.
-Mi a baj?
Berohantunk majd elkezdte ellátni Selena sebeit.
*Amy szemszöge*
Nem tudom hogy hogyan került Justin Selena közelébe,azt meg végképp nem tudom hogy Selena hogy került ilyen helyzetbe de Juss nem mond semmi csak azt hajtogatja hogy később elmagyaráz mindent.Nagyon furcsa nekem ez az egész.Viszont ahogy elnézem Selenát örülök hogy itt van mert nagyon rossz állapotban van.Nem nagyon kedveljük egymást,vagy is inkább ő nem kedvel engem viszont senki sem,még az ellenségem sem érdemli meg hogy ezt tegyék vele.Ki az az undorító féreg aki képes kezet emelni egy nőre? Mert más nem intézhette el így csak egy férfi.pokolban a helye az ilyennek.
Miután elrendeztük és lefektettük pihenni Justin remegve ült a kanapén és kifejezéstelen arccal bámult előre.
-Justin még is mi történt? - Pattie kezdte a faggatást.
-É-énn...én nem.. - temette arcát tenyerébe majd megdörzsölte azt. - Épp mentem a stúdióba mikor láttam hogy a stúdió melletti zsákutcában egy férfi fojtogat valakit a vízzel teli hordóban amibe az esővíz szokott folyni.Gondolkozás nélkül odaszaladtam és a földre vágtam a pasast.Akkor vettem észre hogy egy nő az,Selena.Rátérdeltem a férfire és véresre vertem a pofáját.Mikor visszafordultam Selre a feje még mindig a hordóban volt.Gyorsan kihúztam belőle és elsősegélyt nyújtottam neki.Mikor biztosra vettem hogy még él a vállamra kaptam és beraktam a kocsiba.Mikor elindultam akkor láttam hogy a férfi felkel és elhajt egy motorral.Olyan gyors volt hogy a rendszámot sem láttam így gondoltam a rendőrségre hiába megyek.A kórházba is ostobaság lett volna bevinni ugyan is a média velünk lett volna elfoglalva.Így hát hazahoztam.A többit meg már tudjátok.
*Justin szemszöge*
Undorító vagyok.Egy szánalmas féreg.Képes vagyok ekkorát hazudni a feleségem és a saját anyám szemébe csakhogy mentsem az irhám.Egy senki vagyok.Viszont jól összehoztam egy történetet pár másodperc alatt ami azért elég nagy dolog.
Reméltem hogy beveszik és vártam a reakciókat.
-Szegénykém.De hogy került oda Selena? - anya csodálkozva nézte a padlód miközben a helyes választ kereste.
-Na ez az amiről fogalmam sincs. - válaszoltam.
-Én azt nem értem hogy miért bántaná akár ki is Selena Gomezt?Hisz őt mindenki szereti.Már mint..ja.Majdnem mindenki. - értetlenkedett Amy.
-Én sem értem. - ráztam meg fejem.
Ha megtalálom azt a pasast én esküszöm hogy kicsinálom.
*Amy szemszöge*
Mikor Justin tegnap megjött a bandához nagyon furcsán viselkedett.Nem tudom hogy hol volt de még nem kérdeztem.Olyan furcsán távolságtartó és zavart volt.Remélem nincs vele semmi baj.
A küldetést viszont kitűnően megkezdtem.Nem is hittem volna hogy ennyire jó vagyok.Ehh és még azt mondták hogy nem nőnek való feladat.Hát ki más tudná jobban becsapni a férfiakat mint egy nő?!Ez egyértelmű.
Reggel mikor felkeltem Justin nem volt mellettem viszont isteni illatok szállingóztak felfelé ezért papucsot húztam és leslattyogtam a konyhába.Az én elbűvölő férjecském épp reggelit csinált.De édes.
-Jó reggelt. - osontam háta mögé s kezemet dereka köré tettem. - Mit sütsz kis szűcs? - egy kis nyelvtörő reggelre.
-Szia cica. - megfordult s adott a homlokomra egy puszit. - rántotta.Megfelel? - mosolygott.
-Uhum.
-Megkapom a reggeli puszimat? - nézett rám kutyaszemekkel.
-Hááátt...nem is tudom.Megérdemled?
-Uhum. - lépett hozzám közelebb s belemarkolt fenekembe.Egy kis nyögés hagyta el a számat.Justin a nyakamat kezdte csókolgatni majd egyre feljebb jött míg a számhoz ért.
-Nesze. - csókoltam meg amilyen mélyen csak tudtam.
-Köszönöm drágám. - győzelemittasan mosolygott mikor megszólalt a tűzjelző.
Tipikus.Ez az amire azt mondhatjuk hogy a főzés nem férfinak való feladat.Gyorsan lekapcsoltam a riasztót s eloltottam az égő rántottát.
-Akkor pizza jó lesz? - sóhajtott majd elővette telefonját hogy rendeljen.
-Csak szólj hogy ne égessék oda!
-Hahaha,nagyon vicces! Különben is ez a te hibád. - érvelt.
-Miért is? - léptem hozzá közelebb s kezét fenekemre helyeztem majd közelebb hajoltam füléhez. - Hmmm?
-S-semmi. - dadogott mire én megharaptam fülét.
-Helyes. - kacsintottam majd megindultam felfelé hogy elkészítsem magam.
*Justin szemszöge*
Ez a nő egyszerűen hihetetlen.Nem tudok neki ellenállni.Túl jók a módszerei.Nekem is be kéne újítanom valamit.Nem lesz jó ha mindig neki lesz igaza még ha nem is,csak azért mert le vesz a lábamról.
Miközben reggel készülődtem egész végig Selena járt az agyamban.Nem hiszem el hogy csak egy sima 'köszönöm' volt a válasza a tegnapi szeretkezésünkre.Biztos vagyok benne hogy legbelül tombolt és legszívesebben el sem engedett volna.Csak tudnám hogy miért foglalkozom még mindig ezzel?! Hisz,engem már réges rég nem érdekel Selena.Most még is,úgy visszamennék hogy kiderítsem miért nem mondott vagy tett vagy legalább érzett valami különöset miután lefeküdtünk.
-Édesem,be kell mennem a stúdióba,tegnap írtam egy dalt amit meg akarok mutatni Scoo-nak.
-Okés,sok sikert! - kiabált a fürdőszobából.
-Szeretlek!
-Én is!
Kiléptem az ajtón,beültem a kocsiba s elhajtottam egyenesen Selena házáig.Bekopogtam ám nem nyitott ajtót senki.Lenyomtam a kilincset ám zárva volt.Visszafordultam s épp ültem volna be a kocsiba mikor csörömpölést hallottam.Pár másodperc után pedig egy férfi hangot.Kiabált.Majd egy női sikoly is hallatszott.
Nem gondolkodtam,visszarohantam és berúgtam az ajtót.A konyha üres volt,a nappali is.Felszaladtam az emeletre s mentem a hang után.Mikor benyitottam a fürdőbe egy ismeretlen férfi Selenát fojtogatta a kádban.
-Hagyd abba rohadék! - felrángattam majd akkorát ráütöttem hogy összeesett.Láttam ahogy az egyik foga landol a földön ám ez még nem volt elég ahhoz hogy elájuljon.Ráültem s ahogy bírtam ütöttem.Újra és újra és újra belevágtam öklömet arcába.Megvetem azokat akik nőket bántanak.Mikor már biztos voltam benne hogy mostanában nem fog felkelni az a barom észrevettem hogy Sel még mindig a vízben van.Kihúztam majd szájból-szájba lélegeztettem. - Kérlek,ébredj fel! - suttogtam s remegő kézzel,ami immár csupa vér volt,szorongattam csuklóját s imádkoztam.Nem halhat meg,túl fiatal ráadásul senki sem érdemli meg azt hogy egy idegbeteg miatt haljon meg a saját házában.
Pár perc múlva láttam hogy kinyitotta szemét.Megkönnyebbültem s gondolkozás nélkül a vállamra kaptam és kivittem a kocsiba.Óvatosan lefektettem a hátsóülésekre.Mikor szálltam volna be a kocsiba láttam ahogy a férfi kifut a házból s beül a szomszéd előtt álló kocsiba és elhajt.Mivel nem láttam a rendszámot teljes egészében ezért végigfutott az agyamon hogy hiába szólnék a rendőrségnek sokat nem tudnának tenni.Selenát sem vihetem a kórházba mert akkor minden újság címlapján mi szerepelnénk.És hát tudjuk hogy milyen a média,tuti hogy egyből az lenne hogy én vertem meg őt.Így csak egy lehetőségem maradt.Anya mindig tudja hogy mit kell ilyenkor tenni.
Hazaszáguldottam s betörve az ajtót karjaimban vittem be Selt a kanapéra.
-Mi történt? - jött le Amy a lépcsőn.
-Anya hol van?
-Kint a medencénél.
-Segíts egy kicsit kérlek,hozz sok rongyot és hideg vizet.Na meg kötszert! Siess! - sürgettem majd kirohantam az udvarra. - Anya! - kiabáltam.- Anya gyere gyorsan,vészhelyzet! - tudom hogy amikor a gyerek ilyet mond a szüleinek akkor még a vér is megáll bennük de ez egy hatásos módszer hogy másodpercek alatt odajöjjenek hozzád.
-Mi a baj?
Berohantunk majd elkezdte ellátni Selena sebeit.
*Amy szemszöge*
Nem tudom hogy hogyan került Justin Selena közelébe,azt meg végképp nem tudom hogy Selena hogy került ilyen helyzetbe de Juss nem mond semmi csak azt hajtogatja hogy később elmagyaráz mindent.Nagyon furcsa nekem ez az egész.Viszont ahogy elnézem Selenát örülök hogy itt van mert nagyon rossz állapotban van.Nem nagyon kedveljük egymást,vagy is inkább ő nem kedvel engem viszont senki sem,még az ellenségem sem érdemli meg hogy ezt tegyék vele.Ki az az undorító féreg aki képes kezet emelni egy nőre? Mert más nem intézhette el így csak egy férfi.pokolban a helye az ilyennek.
Miután elrendeztük és lefektettük pihenni Justin remegve ült a kanapén és kifejezéstelen arccal bámult előre.
-Justin még is mi történt? - Pattie kezdte a faggatást.
-É-énn...én nem.. - temette arcát tenyerébe majd megdörzsölte azt. - Épp mentem a stúdióba mikor láttam hogy a stúdió melletti zsákutcában egy férfi fojtogat valakit a vízzel teli hordóban amibe az esővíz szokott folyni.Gondolkozás nélkül odaszaladtam és a földre vágtam a pasast.Akkor vettem észre hogy egy nő az,Selena.Rátérdeltem a férfire és véresre vertem a pofáját.Mikor visszafordultam Selre a feje még mindig a hordóban volt.Gyorsan kihúztam belőle és elsősegélyt nyújtottam neki.Mikor biztosra vettem hogy még él a vállamra kaptam és beraktam a kocsiba.Mikor elindultam akkor láttam hogy a férfi felkel és elhajt egy motorral.Olyan gyors volt hogy a rendszámot sem láttam így gondoltam a rendőrségre hiába megyek.A kórházba is ostobaság lett volna bevinni ugyan is a média velünk lett volna elfoglalva.Így hát hazahoztam.A többit meg már tudjátok.
*Justin szemszöge*
Undorító vagyok.Egy szánalmas féreg.Képes vagyok ekkorát hazudni a feleségem és a saját anyám szemébe csakhogy mentsem az irhám.Egy senki vagyok.Viszont jól összehoztam egy történetet pár másodperc alatt ami azért elég nagy dolog.
Reméltem hogy beveszik és vártam a reakciókat.
-Szegénykém.De hogy került oda Selena? - anya csodálkozva nézte a padlód miközben a helyes választ kereste.
-Na ez az amiről fogalmam sincs. - válaszoltam.
-Én azt nem értem hogy miért bántaná akár ki is Selena Gomezt?Hisz őt mindenki szereti.Már mint..ja.Majdnem mindenki. - értetlenkedett Amy.
-Én sem értem. - ráztam meg fejem.
Ha megtalálom azt a pasast én esküszöm hogy kicsinálom.
2014. június 15., vasárnap
2.évad 21.rész (78.rész)
-Biztos készen állsz?
-Igen csak indítsd már be azt a hülye kocsit.
-De,Amy,biztos? - néztem mélyen szemébe.
-Igeeen,Justin,menjünk máár.
-Jól van na.
Nem tetszik ez nekem.Nem akarom hogy gyilkos legyen a feleségemből.Viszont annyira közel vagyunk már Jerryhez hogy muszáj megbíznom benne.Remélem hogy nem lesz semmi gond.
Jack adott fegyvert neki és teljes felszerelést amitől hihetőbb lesz az álca.Ez a bőrszerkó nem is olyan rossz,sőt! Legszívesebben belemarkoltam volna a fenekébe de gondoltam majd ha kevesebb közönségünk lesz.Kocsiba ültünk és megindultunk.Út közben még átbeszéltük a tervet majd mikor a közelbe értünk megálltam.
-Innen már egyedül kell menned.Hamarosan találkozunk.Mivel ez kb. egy három napos akció,arra kérlek hogy nagyon de nagyon vigyázz magadra.És arra figyelj hogy Jerry ne nagyon vegyen téged észre mert akkor nagy bukta van.
-Jó,tudom,tudom! Nem vagyok hülye édes. - simította meg arcom.
-Szeretlek! - csókoltam meg amilyen mélyen csak tudtam.
-Én is. - súgta majd kiszállt a járműből.
A többiekkel a terv szerint haladva páran ottmaradtak a közelben hátha valami gubanc lesz mi pedig visszamentünk.Féltem hogy netalán tán baj lesz vagy nem veszik be Amy dumáját ezért dugiba beleszereltem egy poloskát és egy rejtett kamerát a dzsekijébe ami segítségével biztonságosan követhetem a történéseket.Mikor hazaértem bekapcsoltam a poloskát és a kamerát,épp beszélgettek.
*-Szóval miért is van itt? - hallottam egy férfi hangot amihez később test is kapcsolódott.Jack.
-Hallottam erről a bandáról és gondoltam a segíthetnének.Tudja van egy "barátom" akit át kéne segíteni a túlvilágra.Ha érti mire gondolok.
-Kiről lenne szó?
-Nem hiszem hogy ismeri de..Justin,Justin Bieber.Évekig együtt voltunk,még el is jegyzett erre csak úgy faképnél hagyott és hozzáment ahhoz a fruskához ráadásul még gyereket is csinált neki.Oh tényleg,a gyerek,úgy hallottam itt van.Szép munka.
-Hát akkor ezek szerint egy az ellenségünk.Maga még hasznunkra válhat! Viszont még a nevét sem tudom.
-Selena Gomez de hívjon csak Gomeznak.*
Mi? Arról Frenk nem szólt hogy Amy Selena személyazonosságát kapja meg! Ez nem lehet! Ebből még nagy baj is lehet.Meg kell keresnek Selenát.
Mivel teljesen biztos voltam abban hogy Amy beférkőzött és Jack bevette a csapatba ezért lecsuktam a laptopot és megindultam.Ha szerencsém van akkor Selena még mindig ott lakik ahol tudom és nem kell hozzá elmennem a világ másik felére.
-Ki az? - jött egy női hang az ajtó mögül.
-Bieber!
-Ki? - nyílt ki az ajtó,majd egy ismeretlen,öregedő nő állt előttem.
-Ő..jó napot,Justin Bieber vagyok - nyújtottam a kezem. - Én Selena Gomezt keresem.Itt lakik még?
-Már nem lakik itt,viszont megadhatom a címét ha akarja. - mosolygott rám barátságosan.
-Azt megköszönném.
Miután megkaptam a papírfecnire írt címet elköszöntem majd elindultam a házhoz.Szerencsémre nem költözött olyan messze szóval viszonylag hamar odaértem.Otthon volt és hála égnek be is engedett.
-Mit akarsz? - kérdezte közömbösen.
-Nem is tudom hogy hol kezdjem..eléggé hihetetlenül fog hallani de muszáj megbeszélnünk valahogy.Az van hogy kb. 3 hónapja elrabolták a fiamat és én meg Amy beléptünk a maffiába amit apám vezet.Apámnak van egy régi haverja akivel van egy közös ellenségük Jack,ő rabolta el Jerry-t.És most Amy elment hozzájuk hogy beépüljön és megtudjon dolgokat amik segítségével mi megtudjuk őket támadni és visszaszerezni Jerryt.
-Hé-hé..hé! - nevette el magát. -Most mesedélutánt jöttél ide előadni vagy csak megbolondultál? Mi van,be vagy szívva?
-Ahh nem,ez igaz! Ez mind igaz csak eléggé furcsa.De hinned kell nekem.
-Jó,tegyük fel hogy igaz,de nekem ehhez mi közöm? Mert az elmondottak alapján én még nem vagyok benne a történetben.
-Hát ez az..Amynek kellett egy új személyazonosság hogy ne jöjjenek rá hogy a feleségem.És hát a tudtom nélkül Jack a Te személyazonosságodat adta meg neki és most azért vagyok itt hogy megkérjelek rá,hogy ne menj a rendőrségre,ne próbálj semmi hülyeséget csinálni és a legfontosabb,nem szabad legalább három vagy négy napig nyilvánosság elé kerülnöd.
-Oké,oké! Ez mind szép és jó de belegondoltál te ebbe? De most komolyan.Átgondoltad te ezt jól? Rémlik még hogy én ki vagyok? - nevette el magát. - Selena Marie Gomez! sikeres énekes- és színésznő aki nem mellesleg nagykövet is szóval nem hinném hogy csak gy el tudok tűnni napokra.
-Sel! Kérlek! Bármit megteszek,csak tedd azt amit mondok!
-Hát,tudod nekem is rossz volt amikor faképnél hagytál Amy miatt és mikor próbáltalak elérni mindig leráztál,ráadásul nem voltál velem olyan kedves most meg ideállítasz hogy segítsek neked.Hát nem is tudom.
-A gyerekem élete a tét!
Egy pillanatra csendben maradt és láttam rajta hogy elgondolkozik.Majd felállt és a konyhába vette az irányt. - Komolyan bármire képes lennél? - egy pohár vízzel a kezében fordult felém majd mielőtt beleivott volna a pohárba széles mosolyra húzta a száját.
Sajnos ismerem már ezt a mosolyt és ezt a nézést.Lassan visszajött a nappaliba majd egy pillanatra a szemembe nézett s megállt előttem.Tudtam hogy mi az ára a hallgatásának.Lassan becsuktam szememet majd fejemet lehajtottam.
-Gondolom tudod hogy mi a tét,édes. - lassan beült az ölembe majd felemelte fejemet s mélyen a szemembe nézett. - ha ezt most megtesszük,ígérem soha senki nem tudja meg a kis ügyeteket és ezt a dolgot sem.Viszont arra az egyre kérlek,hogy olyan legyen mint rég.Légy az a Justin Bieber aki akkor voltál és tégy magadévá.Menni fog? - nem szóltam semmit csak derekára tettem kezemet majd megcsókoltam.
Lehúzta cipzárom és meg sem várva hogy levegyem a nadrágom egyből beleült.Lassan ringatózott s csípőnk egyszerre járt.Mikor beértem a végstádiumba szorosan összeszorítottam szemeim s vártam a csodát.Miután éreztem hogy vége,furcsa dolgot véltem érezni.Selena a szájába vette és úgy kényeztetett.Ilyet még nem nagyon csinált velem senki,csak egyszer Amy még mielőtt teherbe esett volna.Eszméletlenül jó ez az érzés.Kedvem lett volna még egyszer elmenni de már hiába vártam volna akár mit is.Meg egyébként is,mit beszélek én? Így is eláshatnám magam amiért megcsaltam életem szerelmét nem hogy még második menetet is akarok.Szánalmas vagyok.
Másrészt valahogy azt éreztem hogy Selena tudja hogy mit akarok.Miközben ott voltunk úgy éreztem hogy még mindig 17 éves vagyok.Ő visszaadta nekem amit már rég elvesztettem.Azt az érzést hogy tudom ki is vagyok valójában.El sem hiszem hogy ilyeneket mondok de úgy érzem hogy tényleg ilyen volt vele.
Bűntudatot érzek hogy lefeküdtem vele,viszont nem tagadom még mindig jól csinálja.
-Köszönöm. - puszilt arcon majd felállt és öltözni kezdett.
-Ennyi? - azt hittem hogy legalább..ahh hagyjuk.
-Miért mit szeretnél még?
-Hát..semmi.
-Ez kettőnk közt marad ne aggódj,és a másik dolog is.
-Köszönöm.
Felöltöztem majd kocsiba ültem és elhajtottam.Azt hittem hogy legalább szerelmet vall ahogy régen is vagy..vagy elmondja hogy milyen jó volt neki is és hogy ugyan azt érezte amit én..De most ez nekem miért olyan fontos? Miért érzek ürességet? Mi van veled ember? Térj észhez,otthon vár a gyönyörű feleséged!
Mire odaértem Jeremyékhez Amy már ott volt és mesélt.Zavartan köszöntem majd leültem a többiek közé.Amy elmesélte hogy tudja hol tartják Jerryt és hogy mindenki bevette a dumát.Már csak el kell kezdeni az igazi akciót és hamarosan a karjaimban foghatom az én kisfiamat.Miután megbeszéltük a másnapi teendőket elindultunk haza.Útközben egyikőnk sem beszélt.Én a szemébe sem mertem belenézni és azért nem szólaltam meg mert a gombóc a torkomban nem engedte ráadásul a szégyen facsaró szaga is áradt belőlem ami még jobban rásegített a hallgatásomra,Amy pedig nagyon fáradt volt és ezért nem mesélt többet.
Mikor beléptünk az ajtón anya meleg vacsival várt minket s a finom illatok megütötték az orrom.Kaja után letusoltunk majd hamar ágyba is feküdtünk.Én egy percet sem aludtam,egész végig a Selenával történtek jártak az eszemben a mellettem szuszogó feleségem viszont két perc alatt bevágta a szunyát.
Még csak most kezdem igazén felfogni hogy mit is tettem.Én megcsaltam a feleségemet.Annyira szégyellem magam hogy most az lenne a legjobb ha elnyelne a föld és nem kéne soha többet egy emberre sem ránéznem.Remélem Sel tartja a száját és nem csacsogja tovább se ezt se a bűncselekményt.
-Igen csak indítsd már be azt a hülye kocsit.
-De,Amy,biztos? - néztem mélyen szemébe.
-Igeeen,Justin,menjünk máár.
-Jól van na.
Nem tetszik ez nekem.Nem akarom hogy gyilkos legyen a feleségemből.Viszont annyira közel vagyunk már Jerryhez hogy muszáj megbíznom benne.Remélem hogy nem lesz semmi gond.
Jack adott fegyvert neki és teljes felszerelést amitől hihetőbb lesz az álca.Ez a bőrszerkó nem is olyan rossz,sőt! Legszívesebben belemarkoltam volna a fenekébe de gondoltam majd ha kevesebb közönségünk lesz.Kocsiba ültünk és megindultunk.Út közben még átbeszéltük a tervet majd mikor a közelbe értünk megálltam.
-Innen már egyedül kell menned.Hamarosan találkozunk.Mivel ez kb. egy három napos akció,arra kérlek hogy nagyon de nagyon vigyázz magadra.És arra figyelj hogy Jerry ne nagyon vegyen téged észre mert akkor nagy bukta van.
-Jó,tudom,tudom! Nem vagyok hülye édes. - simította meg arcom.
-Szeretlek! - csókoltam meg amilyen mélyen csak tudtam.
-Én is. - súgta majd kiszállt a járműből.
A többiekkel a terv szerint haladva páran ottmaradtak a közelben hátha valami gubanc lesz mi pedig visszamentünk.Féltem hogy netalán tán baj lesz vagy nem veszik be Amy dumáját ezért dugiba beleszereltem egy poloskát és egy rejtett kamerát a dzsekijébe ami segítségével biztonságosan követhetem a történéseket.Mikor hazaértem bekapcsoltam a poloskát és a kamerát,épp beszélgettek.
*-Szóval miért is van itt? - hallottam egy férfi hangot amihez később test is kapcsolódott.Jack.
-Hallottam erről a bandáról és gondoltam a segíthetnének.Tudja van egy "barátom" akit át kéne segíteni a túlvilágra.Ha érti mire gondolok.
-Kiről lenne szó?
-Nem hiszem hogy ismeri de..Justin,Justin Bieber.Évekig együtt voltunk,még el is jegyzett erre csak úgy faképnél hagyott és hozzáment ahhoz a fruskához ráadásul még gyereket is csinált neki.Oh tényleg,a gyerek,úgy hallottam itt van.Szép munka.
-Hát akkor ezek szerint egy az ellenségünk.Maga még hasznunkra válhat! Viszont még a nevét sem tudom.
-Selena Gomez de hívjon csak Gomeznak.*
Mi? Arról Frenk nem szólt hogy Amy Selena személyazonosságát kapja meg! Ez nem lehet! Ebből még nagy baj is lehet.Meg kell keresnek Selenát.
Mivel teljesen biztos voltam abban hogy Amy beférkőzött és Jack bevette a csapatba ezért lecsuktam a laptopot és megindultam.Ha szerencsém van akkor Selena még mindig ott lakik ahol tudom és nem kell hozzá elmennem a világ másik felére.
-Ki az? - jött egy női hang az ajtó mögül.
-Bieber!
-Ki? - nyílt ki az ajtó,majd egy ismeretlen,öregedő nő állt előttem.
-Ő..jó napot,Justin Bieber vagyok - nyújtottam a kezem. - Én Selena Gomezt keresem.Itt lakik még?
-Már nem lakik itt,viszont megadhatom a címét ha akarja. - mosolygott rám barátságosan.
-Azt megköszönném.
Miután megkaptam a papírfecnire írt címet elköszöntem majd elindultam a házhoz.Szerencsémre nem költözött olyan messze szóval viszonylag hamar odaértem.Otthon volt és hála égnek be is engedett.
-Mit akarsz? - kérdezte közömbösen.
-Nem is tudom hogy hol kezdjem..eléggé hihetetlenül fog hallani de muszáj megbeszélnünk valahogy.Az van hogy kb. 3 hónapja elrabolták a fiamat és én meg Amy beléptünk a maffiába amit apám vezet.Apámnak van egy régi haverja akivel van egy közös ellenségük Jack,ő rabolta el Jerry-t.És most Amy elment hozzájuk hogy beépüljön és megtudjon dolgokat amik segítségével mi megtudjuk őket támadni és visszaszerezni Jerryt.
-Hé-hé..hé! - nevette el magát. -Most mesedélutánt jöttél ide előadni vagy csak megbolondultál? Mi van,be vagy szívva?
-Ahh nem,ez igaz! Ez mind igaz csak eléggé furcsa.De hinned kell nekem.
-Jó,tegyük fel hogy igaz,de nekem ehhez mi közöm? Mert az elmondottak alapján én még nem vagyok benne a történetben.
-Hát ez az..Amynek kellett egy új személyazonosság hogy ne jöjjenek rá hogy a feleségem.És hát a tudtom nélkül Jack a Te személyazonosságodat adta meg neki és most azért vagyok itt hogy megkérjelek rá,hogy ne menj a rendőrségre,ne próbálj semmi hülyeséget csinálni és a legfontosabb,nem szabad legalább három vagy négy napig nyilvánosság elé kerülnöd.
-Oké,oké! Ez mind szép és jó de belegondoltál te ebbe? De most komolyan.Átgondoltad te ezt jól? Rémlik még hogy én ki vagyok? - nevette el magát. - Selena Marie Gomez! sikeres énekes- és színésznő aki nem mellesleg nagykövet is szóval nem hinném hogy csak gy el tudok tűnni napokra.
-Sel! Kérlek! Bármit megteszek,csak tedd azt amit mondok!
-Hát,tudod nekem is rossz volt amikor faképnél hagytál Amy miatt és mikor próbáltalak elérni mindig leráztál,ráadásul nem voltál velem olyan kedves most meg ideállítasz hogy segítsek neked.Hát nem is tudom.
-A gyerekem élete a tét!
Egy pillanatra csendben maradt és láttam rajta hogy elgondolkozik.Majd felállt és a konyhába vette az irányt. - Komolyan bármire képes lennél? - egy pohár vízzel a kezében fordult felém majd mielőtt beleivott volna a pohárba széles mosolyra húzta a száját.
Sajnos ismerem már ezt a mosolyt és ezt a nézést.Lassan visszajött a nappaliba majd egy pillanatra a szemembe nézett s megállt előttem.Tudtam hogy mi az ára a hallgatásának.Lassan becsuktam szememet majd fejemet lehajtottam.
-Gondolom tudod hogy mi a tét,édes. - lassan beült az ölembe majd felemelte fejemet s mélyen a szemembe nézett. - ha ezt most megtesszük,ígérem soha senki nem tudja meg a kis ügyeteket és ezt a dolgot sem.Viszont arra az egyre kérlek,hogy olyan legyen mint rég.Légy az a Justin Bieber aki akkor voltál és tégy magadévá.Menni fog? - nem szóltam semmit csak derekára tettem kezemet majd megcsókoltam.
Lehúzta cipzárom és meg sem várva hogy levegyem a nadrágom egyből beleült.Lassan ringatózott s csípőnk egyszerre járt.Mikor beértem a végstádiumba szorosan összeszorítottam szemeim s vártam a csodát.Miután éreztem hogy vége,furcsa dolgot véltem érezni.Selena a szájába vette és úgy kényeztetett.Ilyet még nem nagyon csinált velem senki,csak egyszer Amy még mielőtt teherbe esett volna.Eszméletlenül jó ez az érzés.Kedvem lett volna még egyszer elmenni de már hiába vártam volna akár mit is.Meg egyébként is,mit beszélek én? Így is eláshatnám magam amiért megcsaltam életem szerelmét nem hogy még második menetet is akarok.Szánalmas vagyok.
Másrészt valahogy azt éreztem hogy Selena tudja hogy mit akarok.Miközben ott voltunk úgy éreztem hogy még mindig 17 éves vagyok.Ő visszaadta nekem amit már rég elvesztettem.Azt az érzést hogy tudom ki is vagyok valójában.El sem hiszem hogy ilyeneket mondok de úgy érzem hogy tényleg ilyen volt vele.
Bűntudatot érzek hogy lefeküdtem vele,viszont nem tagadom még mindig jól csinálja.
-Köszönöm. - puszilt arcon majd felállt és öltözni kezdett.
-Ennyi? - azt hittem hogy legalább..ahh hagyjuk.
-Miért mit szeretnél még?
-Hát..semmi.
-Ez kettőnk közt marad ne aggódj,és a másik dolog is.
-Köszönöm.
Felöltöztem majd kocsiba ültem és elhajtottam.Azt hittem hogy legalább szerelmet vall ahogy régen is vagy..vagy elmondja hogy milyen jó volt neki is és hogy ugyan azt érezte amit én..De most ez nekem miért olyan fontos? Miért érzek ürességet? Mi van veled ember? Térj észhez,otthon vár a gyönyörű feleséged!
Mire odaértem Jeremyékhez Amy már ott volt és mesélt.Zavartan köszöntem majd leültem a többiek közé.Amy elmesélte hogy tudja hol tartják Jerryt és hogy mindenki bevette a dumát.Már csak el kell kezdeni az igazi akciót és hamarosan a karjaimban foghatom az én kisfiamat.Miután megbeszéltük a másnapi teendőket elindultunk haza.Útközben egyikőnk sem beszélt.Én a szemébe sem mertem belenézni és azért nem szólaltam meg mert a gombóc a torkomban nem engedte ráadásul a szégyen facsaró szaga is áradt belőlem ami még jobban rásegített a hallgatásomra,Amy pedig nagyon fáradt volt és ezért nem mesélt többet.
Mikor beléptünk az ajtón anya meleg vacsival várt minket s a finom illatok megütötték az orrom.Kaja után letusoltunk majd hamar ágyba is feküdtünk.Én egy percet sem aludtam,egész végig a Selenával történtek jártak az eszemben a mellettem szuszogó feleségem viszont két perc alatt bevágta a szunyát.
Még csak most kezdem igazén felfogni hogy mit is tettem.Én megcsaltam a feleségemet.Annyira szégyellem magam hogy most az lenne a legjobb ha elnyelne a föld és nem kéne soha többet egy emberre sem ránéznem.Remélem Sel tartja a száját és nem csacsogja tovább se ezt se a bűncselekményt.
2014. június 1., vasárnap
2.évad 20.rész (77.rész)
Sziasztok! Szégyellem magam hogy az előző résznél megígértem hogy pár napra rá hozom a kövit és még sem hoztam de remélem hogy elnézitek nekem ugyan is két tantárgyból javítanom kellett és ez nagyon elvette az időmet.Viszont holnap felelek és végleg befejeződik számomra a tanulás (ámen*-*) szóval mostantól visszatér a rendszeres részek megjelenése.Még egyszer sajnálom hogy ennyire nagyon elkéstem! Remélem azért még pár emberke itt van és olvassa.Puszi:*
Körülbelül negyed óra múlva meghallom Amy szuszogását.Lassan leemeltem fejét mellkasomról majd kibújtam alóla.Halkan feltápászkodtam s előkerestem a füzetet amit a házban találtam.Meg akartam tudni hogy pontosan mi is van benne.Mivel kicsit sem tudok latinul ismét telefonom segítségére volt szükségem.Rákerestem egy latin-magyar szótárra s egyenként bepötyögtem a szavakat.
"Hét nap múlva meghalsz!"
Na jó,azért ilyen sablonos nem lesz.Nehéz volt összerakni a szavakat normális mondattá de végül is sikerült.Két soros szöveg jött ki ami elég furcsa volt.
"Te,ki ebbe a házba lépett,lelkedbe sarjazott e sértett szellemű ördögi lény,ki tested fiatalságára éhezve rombolja világod.Hogy kiűzd áldozatod vérével segítsd meg elkárhozását."
Na,ez volt az a pillanat amikor agyam megállt a működésben és teljesen leállt.Ez a sok adat már tényleg megterhelő.Vajon ez tényleg igaz? Vagy csak valaki hülyéskedni próbál velem.Na mindegy.Nem is foglalkozom ezzel.Majd ha lesz erre időm akkor megfejtem.
Óvatos mozdulatokkal visszafeküdtem Amy mellé majd lehunytam a szemem.Az álom hamar elért.
*Hideget éreztem a hátamon.Szemem csukva ám így is átvilágít egy erős fény s zavarja a retinám.Lassan kinyitom majd rögtön késztetést érzek hogy be is csukjam.A fény nagyon erős és még meg kellett szoknom.Ismét kinyitottam lassan s egy nagy szobában találtam magam.Nem értem.Az előbb még az ágyamban voltam most meg...hol is vagyok?
Felálltam a hideg földről majd jobban szemügyre vettem az engem környező területet.Vajon hol lehetek? Nem látok semmit csak fehér falakat és egy hatalmas lámpát.Szemem hirtelen megakad a lámpa állványán.Mintha lenne ott valami feketeség de nem látom tisztán mert a szememet elvakítja a fény.Lábamat óvatosan megemelve indultam az állvány felé.Fülemben csak a vér dobogását hallottam ahogy az izgalom miatt a fejembe szállt.Kezemet lassan felemeltem majd nyúlni kezdtem a lámpa felé mire a feketeség elillant.Fejemet azonnal utána kaptam ám eltűnt.Egy rohadt fehér szobában vagyok erre egy fekete valami csak úgy eltűnik.Ez nagyon logikus,nem igaz? Eszembe jutott hogy a filmekben mindig amikor egy helységből eltűnik valaki vagy valami ám nem tudott volna elmenekülni,az emberek mindig felnéznek és ott van az illető.Mire ez a gondolat végigfutott az agyamon,arcomat olyan gyorsasággal emeltem a mennyezet felé mint a villám.
-Áááááá!*
-Ááááááááá!
-M-m-mi a baj Justin? Shhhh,csak rosszat álmodtál! Nyugi! - ölelte fejemet mellkasához.
-Amy,Amy valami..fekete izé..és...meg..a fejemre.. - lihegtem s próbáltam magamhoz térni.
-Shhh csak egy rossz álom volt,nincs semmi baj! Itt vagyok. - túrt bele hajamba majd puha kezével megsimította arcomat.
Még a víz is levert.Olyan élethű volt.Mintha tényleg a fejemen lett volna az a valami és rágcsálta volna az arcomat.Brr még most is érzem ahogy a fogait az arcomba mélyeszti és cincálja a bőrömet.
*Reggel 9*
-Ébredj kicsim.Frenk telefonált.Ma lesz a beavatásom.Jaj annyira várom.Kelj már fel na! - lökött oldalba mire nagy nehezen kinyitottam a szemem.
-Hűűű - tátva maradt a szám. - Nagyon sexin áll ez a bőrfarmer.Hm,gyere ide. - haraptam szám szélébe mikor csábító asszonykám épp egy bőrgatyában állt mellettem és egy szál melltartóban.Kezemet csípőjére helyeztem majd lovaglóülésben magamra ültettem. - Legszívesebben most rögtön leszaggatnám rólad. - nyaltam meg számat.
-Hmm igazán? - hajolt arcomhoz majd érzékien megnyalta ajkamat. - Látnád,hogy milyen a bugyim.Eldobnád az eszed. - kacsintott.
-Igeen? Na muti. - kezdtem kigombolni nadrágját ám csalódnom kellett...
-Á-á-á. - vigyorodott el gonoszan. - Majd este. - adott egy csókot majd leszállt rólam. - Öltözz fel és menjünk.Azt mondta hogy tízre oda kell érnünk,és nem késhetünk.
-Ahh. - húztam a fejemre a takarót.- Muszáj?
-Na mi az? Az előbb még nem voltál ilyen fáradt! Gyerünk,öltözz!
-Igen is főnök! - szinte félholtan keltem ki az ágyból de azért fél tízre elkészültem.
-Menjünk. - léptem ki az ajtón majd nemsokkal utána Amy is.
-Hova mentek fiatalok? - jött ki anya is.
-Ömm.... - szívem nagyot dobbant.
-A rendőrségre.Este felhívtak hogy találtak valamit szóval ma menjünk be. - szemrebbenés nélkül szólt Amy anyához.
-Ügyes. - súgtam halkan miközben beültem a kocsiba.
Kb negyed óra és ott is voltunk.Elkezdtük a "beavatást" ahogy Amy nevezte.Nagyon nem tetszik ez nekem.Remélem azért megkíméli és még sem kell neki lelőnie senkit.
-Hozzátok be mondjuk a szöszit. - szólt Frenk a gorilláknak akik az pár másodperc múlva ott is voltak egy szőke pasassal.Az orra vérzett és láttam hogy az egyik ujját le is vágták.Kíváncsi vagyok hogy most ő mit követett el. - Lődd le. - utasította Amy-nek aki a hapsi fejének szegezte a fegyvert.Nem hittem hogy ilyen szívós feleségem van.
-Először mond el hogy mit követett el!
-Ki rabolt egy kisboltot és megölte az eladót mivel az beindította a riasztót hogy a rendőrség észrevegye hogy mi történik.
-Nem lehetne inkább olyan aki mondjuk nagyobbat vétkezett? - tette le kezét majd mélyen Frenk szemébe nézett.Ismerem már ezt a pillantást.Tudom mi jön ez után.
-Na jó.Hozzátok a késest.
Egy koszos,kócos hajú,összevert embert hoztak.A ruhája csupa vér,a lábán is alig áll.Nem hittem volna mikor megláttam hogy ő nagyobb bűnt követett el mint a másik.Inkább még meg is sajnáltam.Ám mikor meghallottunk a történetét még a kezem is ökölbe szorult.Legszívesebben fél kézzel kitekertem volna a nyakát.Képes volt egy zsebkéssel cafatokra vagdosni egy nyolc éves kislányt egy parkban az éjjel kellős közepén majd képes volt csak úgy otthagyni a tetemet.Undorító egy alak.Ezért nem is csodáltam hogy Amy gondolkodás nélkül a fejébe eresztette a golyót.Ez az alak tényleg megérdemelte a halált.Nem is értem hogy Isten miért teremtett ilyen vadállatokat.Komolyan az ilyeneket kéne kinyírni és nem a szegény ártatlan nyolcéveseket.
Ahogy Amy felém fordult,láttam az arcán hogy legszívesebben elsírná magát de akkor lőttek volna a beavatásnak és elküldték volna a gyengesége miatt.Odaléptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-Ügyes voltál! - pusziltam hajába.
-Gratulálunk! Hivatalosan is te vagy az első női maffiatag Los Angelesben. - mindenki megtapsolta mire Amy csak mosolygott.
-Biztos képes leszel rá? - néztem szemébe.
-Ühüm. - bólintott majd adott egy csókot.
-Na,akkor ma este megkezdjük az akciót.
-Mi? Már ma este? De hisz még fel sem fogta hogy mi történt! Nekem és legalább egy nap kellett mire fel tudtam dolgozni.Nem lehetne inkább holnap? Ez az akció kárára menne!
-Hát jó.Igazad van.De akkor holnap,és nem máskor.Ha nem tudja feldolgozni a kis lelke akkor repül és az akciót is lefújjuk.
-Nem lesz baj,nyugi! - szólt Amy.
A terv az hogy Amy kap egy olyan személyazonosságot ami segítségével profi bérgyilkosnak fogják őt hinni s beférkőzik a bandába azzal az ürüggyel hogy engem akar kinyírni a szakításunk miatt.Összedolgoznak és Amy szépen lassan elkezdi kinyírni az emberkéket,ekkor jövünk mi.Mivel kevesebben lesznek ezért biztos a győzelem.Jerryt pedig szépen hazavisszük és elfelejtjük ezt a rémes időszakot.
Körülbelül negyed óra múlva meghallom Amy szuszogását.Lassan leemeltem fejét mellkasomról majd kibújtam alóla.Halkan feltápászkodtam s előkerestem a füzetet amit a házban találtam.Meg akartam tudni hogy pontosan mi is van benne.Mivel kicsit sem tudok latinul ismét telefonom segítségére volt szükségem.Rákerestem egy latin-magyar szótárra s egyenként bepötyögtem a szavakat.
"Hét nap múlva meghalsz!"
Na jó,azért ilyen sablonos nem lesz.Nehéz volt összerakni a szavakat normális mondattá de végül is sikerült.Két soros szöveg jött ki ami elég furcsa volt.
"Te,ki ebbe a házba lépett,lelkedbe sarjazott e sértett szellemű ördögi lény,ki tested fiatalságára éhezve rombolja világod.Hogy kiűzd áldozatod vérével segítsd meg elkárhozását."
Na,ez volt az a pillanat amikor agyam megállt a működésben és teljesen leállt.Ez a sok adat már tényleg megterhelő.Vajon ez tényleg igaz? Vagy csak valaki hülyéskedni próbál velem.Na mindegy.Nem is foglalkozom ezzel.Majd ha lesz erre időm akkor megfejtem.
Óvatos mozdulatokkal visszafeküdtem Amy mellé majd lehunytam a szemem.Az álom hamar elért.
*Hideget éreztem a hátamon.Szemem csukva ám így is átvilágít egy erős fény s zavarja a retinám.Lassan kinyitom majd rögtön késztetést érzek hogy be is csukjam.A fény nagyon erős és még meg kellett szoknom.Ismét kinyitottam lassan s egy nagy szobában találtam magam.Nem értem.Az előbb még az ágyamban voltam most meg...hol is vagyok?
Felálltam a hideg földről majd jobban szemügyre vettem az engem környező területet.Vajon hol lehetek? Nem látok semmit csak fehér falakat és egy hatalmas lámpát.Szemem hirtelen megakad a lámpa állványán.Mintha lenne ott valami feketeség de nem látom tisztán mert a szememet elvakítja a fény.Lábamat óvatosan megemelve indultam az állvány felé.Fülemben csak a vér dobogását hallottam ahogy az izgalom miatt a fejembe szállt.Kezemet lassan felemeltem majd nyúlni kezdtem a lámpa felé mire a feketeség elillant.Fejemet azonnal utána kaptam ám eltűnt.Egy rohadt fehér szobában vagyok erre egy fekete valami csak úgy eltűnik.Ez nagyon logikus,nem igaz? Eszembe jutott hogy a filmekben mindig amikor egy helységből eltűnik valaki vagy valami ám nem tudott volna elmenekülni,az emberek mindig felnéznek és ott van az illető.Mire ez a gondolat végigfutott az agyamon,arcomat olyan gyorsasággal emeltem a mennyezet felé mint a villám.
-Áááááá!*
-Ááááááááá!
-M-m-mi a baj Justin? Shhhh,csak rosszat álmodtál! Nyugi! - ölelte fejemet mellkasához.
-Amy,Amy valami..fekete izé..és...meg..a fejemre.. - lihegtem s próbáltam magamhoz térni.
-Shhh csak egy rossz álom volt,nincs semmi baj! Itt vagyok. - túrt bele hajamba majd puha kezével megsimította arcomat.
Még a víz is levert.Olyan élethű volt.Mintha tényleg a fejemen lett volna az a valami és rágcsálta volna az arcomat.Brr még most is érzem ahogy a fogait az arcomba mélyeszti és cincálja a bőrömet.
*Reggel 9*
-Ébredj kicsim.Frenk telefonált.Ma lesz a beavatásom.Jaj annyira várom.Kelj már fel na! - lökött oldalba mire nagy nehezen kinyitottam a szemem.
-Hűűű - tátva maradt a szám. - Nagyon sexin áll ez a bőrfarmer.Hm,gyere ide. - haraptam szám szélébe mikor csábító asszonykám épp egy bőrgatyában állt mellettem és egy szál melltartóban.Kezemet csípőjére helyeztem majd lovaglóülésben magamra ültettem. - Legszívesebben most rögtön leszaggatnám rólad. - nyaltam meg számat.
-Hmm igazán? - hajolt arcomhoz majd érzékien megnyalta ajkamat. - Látnád,hogy milyen a bugyim.Eldobnád az eszed. - kacsintott.
-Igeen? Na muti. - kezdtem kigombolni nadrágját ám csalódnom kellett...
-Á-á-á. - vigyorodott el gonoszan. - Majd este. - adott egy csókot majd leszállt rólam. - Öltözz fel és menjünk.Azt mondta hogy tízre oda kell érnünk,és nem késhetünk.
-Ahh. - húztam a fejemre a takarót.- Muszáj?
-Na mi az? Az előbb még nem voltál ilyen fáradt! Gyerünk,öltözz!
-Igen is főnök! - szinte félholtan keltem ki az ágyból de azért fél tízre elkészültem.
-Menjünk. - léptem ki az ajtón majd nemsokkal utána Amy is.
-Hova mentek fiatalok? - jött ki anya is.
-Ömm.... - szívem nagyot dobbant.
-A rendőrségre.Este felhívtak hogy találtak valamit szóval ma menjünk be. - szemrebbenés nélkül szólt Amy anyához.
-Ügyes. - súgtam halkan miközben beültem a kocsiba.
Kb negyed óra és ott is voltunk.Elkezdtük a "beavatást" ahogy Amy nevezte.Nagyon nem tetszik ez nekem.Remélem azért megkíméli és még sem kell neki lelőnie senkit.
-Hozzátok be mondjuk a szöszit. - szólt Frenk a gorilláknak akik az pár másodperc múlva ott is voltak egy szőke pasassal.Az orra vérzett és láttam hogy az egyik ujját le is vágták.Kíváncsi vagyok hogy most ő mit követett el. - Lődd le. - utasította Amy-nek aki a hapsi fejének szegezte a fegyvert.Nem hittem hogy ilyen szívós feleségem van.
-Először mond el hogy mit követett el!
-Ki rabolt egy kisboltot és megölte az eladót mivel az beindította a riasztót hogy a rendőrség észrevegye hogy mi történik.
-Nem lehetne inkább olyan aki mondjuk nagyobbat vétkezett? - tette le kezét majd mélyen Frenk szemébe nézett.Ismerem már ezt a pillantást.Tudom mi jön ez után.
-Na jó.Hozzátok a késest.
Egy koszos,kócos hajú,összevert embert hoztak.A ruhája csupa vér,a lábán is alig áll.Nem hittem volna mikor megláttam hogy ő nagyobb bűnt követett el mint a másik.Inkább még meg is sajnáltam.Ám mikor meghallottunk a történetét még a kezem is ökölbe szorult.Legszívesebben fél kézzel kitekertem volna a nyakát.Képes volt egy zsebkéssel cafatokra vagdosni egy nyolc éves kislányt egy parkban az éjjel kellős közepén majd képes volt csak úgy otthagyni a tetemet.Undorító egy alak.Ezért nem is csodáltam hogy Amy gondolkodás nélkül a fejébe eresztette a golyót.Ez az alak tényleg megérdemelte a halált.Nem is értem hogy Isten miért teremtett ilyen vadállatokat.Komolyan az ilyeneket kéne kinyírni és nem a szegény ártatlan nyolcéveseket.
Ahogy Amy felém fordult,láttam az arcán hogy legszívesebben elsírná magát de akkor lőttek volna a beavatásnak és elküldték volna a gyengesége miatt.Odaléptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-Ügyes voltál! - pusziltam hajába.
-Gratulálunk! Hivatalosan is te vagy az első női maffiatag Los Angelesben. - mindenki megtapsolta mire Amy csak mosolygott.
-Biztos képes leszel rá? - néztem szemébe.
-Ühüm. - bólintott majd adott egy csókot.
-Na,akkor ma este megkezdjük az akciót.
-Mi? Már ma este? De hisz még fel sem fogta hogy mi történt! Nekem és legalább egy nap kellett mire fel tudtam dolgozni.Nem lehetne inkább holnap? Ez az akció kárára menne!
-Hát jó.Igazad van.De akkor holnap,és nem máskor.Ha nem tudja feldolgozni a kis lelke akkor repül és az akciót is lefújjuk.
-Nem lesz baj,nyugi! - szólt Amy.
A terv az hogy Amy kap egy olyan személyazonosságot ami segítségével profi bérgyilkosnak fogják őt hinni s beférkőzik a bandába azzal az ürüggyel hogy engem akar kinyírni a szakításunk miatt.Összedolgoznak és Amy szépen lassan elkezdi kinyírni az emberkéket,ekkor jövünk mi.Mivel kevesebben lesznek ezért biztos a győzelem.Jerryt pedig szépen hazavisszük és elfelejtjük ezt a rémes időszakot.
2014. április 6., vasárnap
2.évad 19.rész (76.rész)
-Nyugi - mutogattam a kezemmel - ő is...be akar lépni,hogy segítsen. - megforgattam szememet hogy ne keljen ránéznem.
Síri csend.Mindenki csak néz és nem érti mi van.Egyszer csak hatalmas röhögés tör ki mindenkiből.Amy-hoz fordulok aki érthetetlenül áll mellettem.
-Most mit nevettek? Talán egy nő nem lehet ugyan olyan talpraesett ilyen ügyben mint egy férfi? Hát ez tévedés.Igen is tudok segíteni.Sőt! Lehet hogy többre is képes vagyok mint ti.Hisz,nézzetek rám.Bármit el tudok érni. - mutatott végig magán mire mindenki végigmérte őt tetőtől talpig.Néhányon láttam hogy még a szájukat is megnyalták.
-Na jó,inkább térjünk a tárgyra! - léptem Amy elé.Nehogy már a feleségemen élvezkedjenek.Pff.
-Ez nem is hülyeség! - húzta össze szemeit Frenk mire mindenki tényleg elgondolkozott a dolgon és láttam rajtuk hogy tetszik nekik az ötlet.
-És ugyan mit csinálnál? Elcsábítanád őket? - nevettem el magam amolyan "ez nevetséges" mosollyal.
-Hát...hasonlítani fog ahhoz amit te is imádsz ha csinálom. - ártatlanul pislogott rám majd kacsintott egyet.
-Höhööh.Most fejeztük be! Nem csinálsz te semmit! - háborodtam fel.
-Ahh nyugi csak vicceltem! - nevette el magát. - Csak épp egy kicsit eljátszadozom.
-Na most egy kicsit tegyétek el ezt a házastársi izét,és koncentráljunk a tényekre.Amy ugye? Én Frenk vagyok. - nyújtotta a kezét.
-Igen,Amy. - fogott vele kezet. - Akkor,maradhatok?
-Még egy pár teszten át kell esnek.Biebs is átesett rajtuk szóval nem kell félned. - rám kacsintott majd még az ütő is megállt bennem mikor felfogtam hogy mit is mondott.
-Mi? Na neeem! Azt már nem! Amy nem fog lelőni senkit! Ő túl...
-Mi van? Te lelőttél valakit és nem is mondtad?
-Megérdemelte a rohadék. - köpött egyet Frenk.
-Akkor jó. - nyugodott le,amit teljesen nem értettem.
-Mi? Csak ennyi?
-Hát..tudod.Épp a maffia közepén állok,a férjem is bandatag,én épp beépülni készülök.Szóval..igen ennyi.Meg kell szoknom nem? Előbb utóbb nekem is ölnöm kell.Légy pozitív! - mosolygott majd ismét kacsintott.
-Édes, - lágy,és teljesen nyugodt hangon szóltam.
-Igen? - csillogtatta meg aranyos pofiját.
-Te beteg vagy? - keltem ki magamból.
-Nem,most épp tök jól érzem magam.
-Na jó,ez itt épp egy megbeszélés ha nem vettétek volna észre szóval..ideje lenne ha gyorsan lerendeznénk a dolgot és elkezdenénk a tervet megvalósítani.Most már új fegyverünk van szóval módosíthatunk a dolgokon.Benne vagy akkor Amy? - szakította meg "beszélgetésünket" Frenk.
-Benne. - mosolygott.
-F-főnök,jól átgondoltad? Mi van ha lebukunk? - próbáltam lapátolni a negatív dolgokat de nem jött be.
-Igen.És úgy érzem hogy nagy hasznát vehetjük a kis szépségnek.
-Nyugi,nem lesz semmi baj. - hajolt oda Amy majd egy apró csókot lehelt a számra.
-De ha valami bajod esik akkor én nem tudom mit csinálok! - néztem rá fenyegetően.
-Okés. - nevette el magát.
Nem tudom hogy mi lesz ebből.Nagyon nem akarom hogy embert öljön.Elég volt nekem átélnem.Még mindig hallom azt a hang ahogy az a pasas a földre rogy és elterül.Soha nem fogom elfelejteni.A kép ahogy ott fekszik mindig a szemem előtt fog lebegni.Nem engedhetem hogy Amy-nek is megjelenjen ez
a kép élete végéig.Valahogy meg kell állítanom.
Túl messzire megy.Azt hiszi mindenre képes,ám vannak dolgok amik meghaladják a képességeit csak ő olyan makacs hogy nem ismeri be így megy a feje után és meg sem áll amíg baj nem történik.
-Na akkor szerintem ha ezt a tervet követjük akkor már holnap utánra itthon lehet a fiatok. - szögezte le a megbeszélést a főnök.
-Akkor menjünk is. - sürgettem a mellettem ülő feleségemet,nehogy eszükbe jusson a beavatás.
-Jól van.Sziasztok! - intettünk majd amilyen gyorsan csak tudtam Amy kezét fogva a kocsihoz siettem.
-Most hova sietsz ennyire?
-Haza...ömm ..éhes vagyok! - improvizáltam.
-Ohh,most hogy mondod én is.Nem megyünk el egy étterembe inkább? Rég voltunk már kettesben. - ült be a kocsiba.
-Oké.Ez jó ötlet. - csuktam be az ajtót majd megindultam.
*Az étteremben*
-Figyelj,én tényleg aggódom.Tudod ezek az emberek nem kismiskák és nem törődnek azzal hogy lány vagy.Ugyan úgy megvernek és kikötöznek.Vagy...rosszabb. - sütöttem le szemem. - Mi van ha véletlen elkapnak,ha nem dőlnek be neked és rájönnek? Akkor aztán végképp nem tudunk segíteni.
-Ahj,ne aggódj már ennyit.Tudom mit csinálok,oké? Bízz bennem. - csillogtatta meg tökéletesen fehér fogsorát.
-Az a dolgom hogy aggódjak.Majd ha biztonságban visszajöttél,na majd akkor bízni fogok benned és lehet hogy nem fogok ennyire aggódni.Szeretném azt érezni hogy tudod mit csinálsz de...bizonytalan vagyok.
-Ne légy az.Légy pozitív tudod. - mosolyodott el majd az asztalon a kezemre tette kezét s végigsimította. - Tudod - harapott bele alsó ajkába - ez a rossz fiú dolog,egész jól áll. - éreztem ahogy az asztal alatt lábát végigsimítja enyéimen majd lábam közé helyezi azt.
-Amy,nyugodj le. - nevettem el magam kínosan miközben leraktam lábát a combomról.
-Na mi az,tán megilletődtél? - nyalta meg száját,ami eléggé szexi volt.A mozdulatsort nézve éreztem hogy nem bírok magammal.Próbáltam ellenállni.Lábát ismét visszatette lábam közé majd kacsintott egyet. - Hupsz,azt hiszem valaki már izgatott. - Célzott ezzel khm..kis Justinra.
-Amy,abbahagynád? Egy étteremben vagyunk. - elfojtott mosollyal próbáltam leállítani.
-Most miért vagy ilyen? - szájába vette a szívószálat s azt kezdte eszméletlen szexin nyalogatni,harapdálni.
-Na jó.Haza! Most! - álltam fel a székről majd egyik kezemmel nadrágomat takarva,másikkal pedig Amy kezét magam után rántva megindultam az ajtó felé.
Sietősen beültünk a kocsiba.Nem bírtam tovább,az izgalom átjárta testemet s muszáj volt megérintenem.Amint bezártam a kocsit kezemet combjára csúsztattam s nyelvemet szájába temetve élveztem hogy ismét érzem forró testét.Kezemet nagy gyorsasággal csúsztattam felfelé,meg sem várva a jelzést hogy csinálhatom.Egyszerűen vitt magával az érzés.Két ujjammal behatolva bugyiján,kényeztetni kezdtem mire visszafojtott nyögésbe kezdett.Párat nyomtam rajta majd gyorsítani kezdtem volna ám...megragadta kezemet majd erős szorításba fogta alkarom,jelezve azt hogy hagyjam abba.Nem értettem miért.Pedig már úgy beleéltem magam.
-Most mi az? - hisztérikusan hajtottam le fejem.Tudtam hogy ma sem lesz már több.
-Nem itt és nem a kezedtől. - felcsillant a szemem majd amilyen gyorsan csak tudtam megindítottam a kocsit s a gázra lépve elhagytam a parkolót.
Kb 10 perc alatt (ami átlagosan olyan 15-20 perc lenne) haza is értünk.Sietve kiszálltam a kocsiból s mikor Amy is kilépett a járműből,az ölembe kapva rohantam vele befelé.Szinte betörve az ajtót léptem be a házba majd be sem csukva az ajtót a lépcső felé vettem az irányt.
Villám gyorsasággal mentem be a szobába majd becsukva magunk után az ajtót az ágyra vetettem életem szerelmét.Leszaggattam róla ruháit majd sajátom is a földre került.Rávetettem magam s miután az óvszer is felkerült,kihagyva az előjátékot egyből behatoltam.Testemet végigjárta a melegség.Rég éreztem már ilyet.Amy a hajamba túrt s nagyokat nyögött.Lassan jártam be és ki majd kisebb-nagyobb gyorsítások és lassítások után elértem a végstádiumig.Gőzerőre kapcsoltam s nagyokat löktem magamon.Csípőnk egyszerre mozgott.Éreztem ahogy mosolyogva nyögni kezd.Fejét hátradöntve hatalmasat nyögött ami azt jelentette hogy ő már elment,ám én még vissza voltam így még gyorsabbra vettem a figurát.Amy egyszer csak megragadta alkaromat s átfordított.
Lovagló pózban ringott rajtam.Éreztem hogy ez így most nem a legelőnyösebb póz így csípőjét megragadva leemeltem magamról s hasra fordítottam.Ilyen pózban még talán nem is csináltuk szóval..ami késik nem múlik címszóval ismét beraktam.A gyönyör átjárta minden porcikámat,szememet lehunyva vártam hogy megízlelhessem azt a csodás mézédes érzést.Csípőjét szorongatva mozgattam testét előre és hátra segítve ezzel dolgomat.Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgattam majd egyszer csak megálltam s egy hatalmasat löktem magamon.Amy felnyögött,s éreztem hogy ez talán egy kicsit még fájhatott is neki.Szemem sarkában egy könnycsepp jelent meg.Az a bizsergő érzés a fejemtől a talpamig átjárt.Isteni ez az érzés.Lassan kivettem s hanyatt vágtam magam az ágyon.Amy még mindig hason feküdt s mélyen a szemembe nézett.
-Köszönöm. - egy alig hallható suttogás hagyta el száját.
-Ne köszönd.Tudom hogy csodás vagyok. - tettem tarkóm alá kezeimet majd a plafont méregettem.
-Ch,szeretnéd. - csúszott oda hozzám s mellkasomra tette fejét.
-Szeretlek. - pusziltam bele hajába.
-Én is. - ölelt át.
Magunkra húztam a takarót majd lehunytam szemem.Nem aludtam csak pihentettem a retináim.Még egy dolgot el akartam intézni viszont arról nem akartam hogy Amy tudjon.
Köszönöm hogy elolvastad.Következő rész egy hét múlva vagy előbb várható.Megértéseteket köszönöm :)
Síri csend.Mindenki csak néz és nem érti mi van.Egyszer csak hatalmas röhögés tör ki mindenkiből.Amy-hoz fordulok aki érthetetlenül áll mellettem.
-Most mit nevettek? Talán egy nő nem lehet ugyan olyan talpraesett ilyen ügyben mint egy férfi? Hát ez tévedés.Igen is tudok segíteni.Sőt! Lehet hogy többre is képes vagyok mint ti.Hisz,nézzetek rám.Bármit el tudok érni. - mutatott végig magán mire mindenki végigmérte őt tetőtől talpig.Néhányon láttam hogy még a szájukat is megnyalták.
-Na jó,inkább térjünk a tárgyra! - léptem Amy elé.Nehogy már a feleségemen élvezkedjenek.Pff.
-Ez nem is hülyeség! - húzta össze szemeit Frenk mire mindenki tényleg elgondolkozott a dolgon és láttam rajtuk hogy tetszik nekik az ötlet.
-És ugyan mit csinálnál? Elcsábítanád őket? - nevettem el magam amolyan "ez nevetséges" mosollyal.
-Hát...hasonlítani fog ahhoz amit te is imádsz ha csinálom. - ártatlanul pislogott rám majd kacsintott egyet.
-Höhööh.Most fejeztük be! Nem csinálsz te semmit! - háborodtam fel.
-Ahh nyugi csak vicceltem! - nevette el magát. - Csak épp egy kicsit eljátszadozom.
-Na most egy kicsit tegyétek el ezt a házastársi izét,és koncentráljunk a tényekre.Amy ugye? Én Frenk vagyok. - nyújtotta a kezét.
-Igen,Amy. - fogott vele kezet. - Akkor,maradhatok?
-Még egy pár teszten át kell esnek.Biebs is átesett rajtuk szóval nem kell félned. - rám kacsintott majd még az ütő is megállt bennem mikor felfogtam hogy mit is mondott.
-Mi? Na neeem! Azt már nem! Amy nem fog lelőni senkit! Ő túl...
-Mi van? Te lelőttél valakit és nem is mondtad?
-Megérdemelte a rohadék. - köpött egyet Frenk.
-Akkor jó. - nyugodott le,amit teljesen nem értettem.
-Mi? Csak ennyi?
-Hát..tudod.Épp a maffia közepén állok,a férjem is bandatag,én épp beépülni készülök.Szóval..igen ennyi.Meg kell szoknom nem? Előbb utóbb nekem is ölnöm kell.Légy pozitív! - mosolygott majd ismét kacsintott.
-Édes, - lágy,és teljesen nyugodt hangon szóltam.
-Igen? - csillogtatta meg aranyos pofiját.
-Te beteg vagy? - keltem ki magamból.
-Nem,most épp tök jól érzem magam.
-Na jó,ez itt épp egy megbeszélés ha nem vettétek volna észre szóval..ideje lenne ha gyorsan lerendeznénk a dolgot és elkezdenénk a tervet megvalósítani.Most már új fegyverünk van szóval módosíthatunk a dolgokon.Benne vagy akkor Amy? - szakította meg "beszélgetésünket" Frenk.
-Benne. - mosolygott.
-F-főnök,jól átgondoltad? Mi van ha lebukunk? - próbáltam lapátolni a negatív dolgokat de nem jött be.
-Igen.És úgy érzem hogy nagy hasznát vehetjük a kis szépségnek.
-Nyugi,nem lesz semmi baj. - hajolt oda Amy majd egy apró csókot lehelt a számra.
-De ha valami bajod esik akkor én nem tudom mit csinálok! - néztem rá fenyegetően.
-Okés. - nevette el magát.
Nem tudom hogy mi lesz ebből.Nagyon nem akarom hogy embert öljön.Elég volt nekem átélnem.Még mindig hallom azt a hang ahogy az a pasas a földre rogy és elterül.Soha nem fogom elfelejteni.A kép ahogy ott fekszik mindig a szemem előtt fog lebegni.Nem engedhetem hogy Amy-nek is megjelenjen ez
a kép élete végéig.Valahogy meg kell állítanom.
Túl messzire megy.Azt hiszi mindenre képes,ám vannak dolgok amik meghaladják a képességeit csak ő olyan makacs hogy nem ismeri be így megy a feje után és meg sem áll amíg baj nem történik.
-Na akkor szerintem ha ezt a tervet követjük akkor már holnap utánra itthon lehet a fiatok. - szögezte le a megbeszélést a főnök.
-Akkor menjünk is. - sürgettem a mellettem ülő feleségemet,nehogy eszükbe jusson a beavatás.
-Jól van.Sziasztok! - intettünk majd amilyen gyorsan csak tudtam Amy kezét fogva a kocsihoz siettem.
-Most hova sietsz ennyire?
-Haza...ömm ..éhes vagyok! - improvizáltam.
-Ohh,most hogy mondod én is.Nem megyünk el egy étterembe inkább? Rég voltunk már kettesben. - ült be a kocsiba.
-Oké.Ez jó ötlet. - csuktam be az ajtót majd megindultam.
*Az étteremben*
-Figyelj,én tényleg aggódom.Tudod ezek az emberek nem kismiskák és nem törődnek azzal hogy lány vagy.Ugyan úgy megvernek és kikötöznek.Vagy...rosszabb. - sütöttem le szemem. - Mi van ha véletlen elkapnak,ha nem dőlnek be neked és rájönnek? Akkor aztán végképp nem tudunk segíteni.
-Ahj,ne aggódj már ennyit.Tudom mit csinálok,oké? Bízz bennem. - csillogtatta meg tökéletesen fehér fogsorát.
-Az a dolgom hogy aggódjak.Majd ha biztonságban visszajöttél,na majd akkor bízni fogok benned és lehet hogy nem fogok ennyire aggódni.Szeretném azt érezni hogy tudod mit csinálsz de...bizonytalan vagyok.
-Ne légy az.Légy pozitív tudod. - mosolyodott el majd az asztalon a kezemre tette kezét s végigsimította. - Tudod - harapott bele alsó ajkába - ez a rossz fiú dolog,egész jól áll. - éreztem ahogy az asztal alatt lábát végigsimítja enyéimen majd lábam közé helyezi azt.
-Amy,nyugodj le. - nevettem el magam kínosan miközben leraktam lábát a combomról.
-Na mi az,tán megilletődtél? - nyalta meg száját,ami eléggé szexi volt.A mozdulatsort nézve éreztem hogy nem bírok magammal.Próbáltam ellenállni.Lábát ismét visszatette lábam közé majd kacsintott egyet. - Hupsz,azt hiszem valaki már izgatott. - Célzott ezzel khm..kis Justinra.
-Amy,abbahagynád? Egy étteremben vagyunk. - elfojtott mosollyal próbáltam leállítani.
-Most miért vagy ilyen? - szájába vette a szívószálat s azt kezdte eszméletlen szexin nyalogatni,harapdálni.
-Na jó.Haza! Most! - álltam fel a székről majd egyik kezemmel nadrágomat takarva,másikkal pedig Amy kezét magam után rántva megindultam az ajtó felé.
Sietősen beültünk a kocsiba.Nem bírtam tovább,az izgalom átjárta testemet s muszáj volt megérintenem.Amint bezártam a kocsit kezemet combjára csúsztattam s nyelvemet szájába temetve élveztem hogy ismét érzem forró testét.Kezemet nagy gyorsasággal csúsztattam felfelé,meg sem várva a jelzést hogy csinálhatom.Egyszerűen vitt magával az érzés.Két ujjammal behatolva bugyiján,kényeztetni kezdtem mire visszafojtott nyögésbe kezdett.Párat nyomtam rajta majd gyorsítani kezdtem volna ám...megragadta kezemet majd erős szorításba fogta alkarom,jelezve azt hogy hagyjam abba.Nem értettem miért.Pedig már úgy beleéltem magam.
-Most mi az? - hisztérikusan hajtottam le fejem.Tudtam hogy ma sem lesz már több.
-Nem itt és nem a kezedtől. - felcsillant a szemem majd amilyen gyorsan csak tudtam megindítottam a kocsit s a gázra lépve elhagytam a parkolót.
Kb 10 perc alatt (ami átlagosan olyan 15-20 perc lenne) haza is értünk.Sietve kiszálltam a kocsiból s mikor Amy is kilépett a járműből,az ölembe kapva rohantam vele befelé.Szinte betörve az ajtót léptem be a házba majd be sem csukva az ajtót a lépcső felé vettem az irányt.
Villám gyorsasággal mentem be a szobába majd becsukva magunk után az ajtót az ágyra vetettem életem szerelmét.Leszaggattam róla ruháit majd sajátom is a földre került.Rávetettem magam s miután az óvszer is felkerült,kihagyva az előjátékot egyből behatoltam.Testemet végigjárta a melegség.Rég éreztem már ilyet.Amy a hajamba túrt s nagyokat nyögött.Lassan jártam be és ki majd kisebb-nagyobb gyorsítások és lassítások után elértem a végstádiumig.Gőzerőre kapcsoltam s nagyokat löktem magamon.Csípőnk egyszerre mozgott.Éreztem ahogy mosolyogva nyögni kezd.Fejét hátradöntve hatalmasat nyögött ami azt jelentette hogy ő már elment,ám én még vissza voltam így még gyorsabbra vettem a figurát.Amy egyszer csak megragadta alkaromat s átfordított.
Lovagló pózban ringott rajtam.Éreztem hogy ez így most nem a legelőnyösebb póz így csípőjét megragadva leemeltem magamról s hasra fordítottam.Ilyen pózban még talán nem is csináltuk szóval..ami késik nem múlik címszóval ismét beraktam.A gyönyör átjárta minden porcikámat,szememet lehunyva vártam hogy megízlelhessem azt a csodás mézédes érzést.Csípőjét szorongatva mozgattam testét előre és hátra segítve ezzel dolgomat.Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgattam majd egyszer csak megálltam s egy hatalmasat löktem magamon.Amy felnyögött,s éreztem hogy ez talán egy kicsit még fájhatott is neki.Szemem sarkában egy könnycsepp jelent meg.Az a bizsergő érzés a fejemtől a talpamig átjárt.Isteni ez az érzés.Lassan kivettem s hanyatt vágtam magam az ágyon.Amy még mindig hason feküdt s mélyen a szemembe nézett.
-Köszönöm. - egy alig hallható suttogás hagyta el száját.
-Ne köszönd.Tudom hogy csodás vagyok. - tettem tarkóm alá kezeimet majd a plafont méregettem.
-Ch,szeretnéd. - csúszott oda hozzám s mellkasomra tette fejét.
-Szeretlek. - pusziltam bele hajába.
-Én is. - ölelt át.
Magunkra húztam a takarót majd lehunytam szemem.Nem aludtam csak pihentettem a retináim.Még egy dolgot el akartam intézni viszont arról nem akartam hogy Amy tudjon.
Köszönöm hogy elolvastad.Következő rész egy hét múlva vagy előbb várható.Megértéseteket köszönöm :)
2014. március 30., vasárnap
2.évad 18.rész (75.rész)
Sziasztok! Tudom hogy késtem ismét,viszont azért is egyben mert kíváncsi voltam a szavazás végeredményére.Nos mivel a többség arra szavaz hogy ne legyen misztikus jellegű a blog ezért nem lesz az.Viszont! Mivel a második legtöbb szavazatot a "egy próbát megér!" pont érte el ezért arra jutottam hogy kb. 2-3 részt (bemutató jelleggel) kicsit misztikusabbá teszek.És ha utána is azt mondjátok hogy ne akkor marad minden a régi :)
Na de nem rabolom tovább a szót,jó olvasást! :*
Kb. másfél órája aludhattam mikor a telefonom rezgése felijesztett.Apa volt a vonalban.
-Hol vagy már? Itt várunk már mióta.Nélküled nem kezdtük el a megbeszélést.Viszont ha nem érsz ide negyed órán belül akkor Frenk berekeszti a megbeszélést de akkor úszott a terv.
-Mi?
-Mi van veled? Beszívtál? Szedd össze magad ember,siess!
-Jó-jó 5 perc és ott vagyok!
A fonalat valahol úgy órákkal ezelőtt a házban elvesztettem.Azt sem tudom hogy mi történik.Most velem van a baj vagy szimplán álmodok.Lehet hogy ezt is álmodom.Ahhh ébredj fel! -csíptem bele alkaromba,de semmi- Hát ez kész.Kezdek begolyózni.
Semmivel sem törődve inkább felöltöztem és megindultam Frenk-hez.Ahogy megígértem 5 perc alatt oda is értem.
-Jé,képes voltál végre idetolni a képedet? - gúnyosan nézett rám Earl. (az egyik bandatag)
-Jó,bocs.Össze vagyok zavarodva.Egyszer még a 103-as úton vagyok egy elhagyatott kunyhónál,ahol mellesleg volt valaki vagy valami,utána ahogy hívtál,elindultam és arra emlékszem hogy valami elém jött én meg nekimentem aztán semmit sem éreztem és az ágyban feküdtem Amy mellett,most meg itt vagyok és...
-Hát te tényleg beszívtál. - röhögött ki apa.
-....hagyjuk. - tisztában voltam hogy minden megtörtént viszont azzal is tisztában voltam hogy ők biztos nem fognak hinni nekem. -Mi az a fontos dolog amit meg kell beszélnünk? - tértem egyből a témára.
-Na szóval,ha ugye beszéltünk hogy kell egy áldozat.Nos,neked kéne beszerezni.Méghozzá úgy hogy belopózol a főmuftihoz,és szépen elkábítod amikor egyedül van.
-Mi? Normálisak vagytok? Ha ezt meg tudnám csinálni akkor már rég itthon lenne a fiam!
-Meg akarod menteni vagy nem? - nézett rám teljes komolysággal az arcán Frenk.
-Persze..de..még is hogy férkőzzek be mikor majdnem minden centiméterben egy nagydarab tehervonat áll akik őrzik azt a seggfejet?
-Majd eltereljük a figyelmüket.Mi a fiúkkal kint zajt csapunk amire mindenki kijön.Te pedig szépen hátul bemész,elkábítod és kihozod onnét.
-Hát jó.Végül is úgy sincs veszteni valóm.Viszont délelőtt még van egy kis dolgom.Szóval este megyünk mikor már lenyugodnak a kedélyek.
-Jó.Akkor,ezennel a megbeszélést lezárom.
-Miért kell ilyen hivatalosnak lennie mindennek. - ráztam fejemet majd megindultam hazafelé.
Nem hagyott nyugodni az a tény hogy valami volt abban a kunyhóban így még sem haza mentem hanem egyenest oda.Legalább holnap több időt tudok együtt tölteni Amy-vel.
Komótosan lassítottam,s a háztól egy kicsit messzebb parkoltam.Kis késlekedés után kiszálltam a kocsiból, s nekiindultam.A pisztolyomat szorongattam magam előtt.Mély levegőt vettem és beléptem a sötét házba.Az adrenalin ismételten átjárt s szívem akkorákat dobogott hogy abban a nagy csendben még hallottam is.Másodpercek választottak el a teljes szívrohamtól.Lassú,óvatos lépésekkel közelítettem az előszoba felé.Minden apró hangra figyeltem.A zseblámpámmal amit a kocsiból szedtem elő próbáltam megvilágítani a talajt és a környező dolgokat.Ismét fülemhez ért az a szuszogás szerű hang.A fejem lüktetett és már a kezem is remegett.Kapkodtam a levegőt ahogy az egyik szobaajtó felé tartottam.
Kezemet a kilincs felé nyújtottam.Homlokomról verejtékcseppek folytak le amik erősen zavartak így hát letöröltem őket.
-Segíts! - egy iszonyatosan halk és fájdalmas suttogást hallottam.
Nem tudom hogy honnan jött. Mintha a ház egész szögletéből beszéltek volna.A szívem olyan lassúra vette az iramot hogy szinte megállt.Hatalmas levegővétel követte ezt majd még a hideg is kirázott.Egy hideg fuvallat megfújta arcomat amitől összedermedtem.Mozdulni is alig bírtam ám mint minden normális ember,össze-vissza köröztem hogy még csak egy pillanatra se kerüljön senki vagy inkább semmi a hátam mögé.
-V-van itt valaki? - legszívesebben kiáltottam volna,ám csak egy sikolyszerű suttogás hagyta el számat.
Nem jött válasz aminek valahogy örültem.Viszont,ami ez után következett az igazán horrorfilmbe való jelenet.A most már hátam mögött lévő szobaajtó fülsüketítő nyikorgással,iszonyat lassan nyílni kezdett.A filmeknél kb ilyenkor szokott az lenni hogy a tévé nézőtéri oldalán lévők ordítanak a tévében szereplőknek hogy "most fussál baszd meg!" vagy épp "ennek most van kampec".Ebben a pillanatban valahogy megértettem a szereplők helyzetét.A lábam a földbegyökerezett,pislogni sem mertem az ajkaim pedig résnyire nyitva aminek köszönhetően a szám kiszáradt.Olyan szinten nem mertem megmozdulni se hogy inkább ott rögtön azt kívántam volna bárcsak aludnék és ahogy megmozdulok felkelek az álomból.Ám sajnos amint megfordultam szívem akkorát dobbant hogy talán még a torkomig is felugrott ami miatt nyelni sem bírtam.
Személy szerint nekem a legutáltabb emberi tulajdonság ami lehet az az undorítóan csábító kíváncsiság.Ahogy megfordultam és felmértem a terepet,hogy talán még sem halok meg,a fegyveremet még mindig az izzadt kezemben szorongatva,beléptem a szobába.Lábaim úgy remegtek ahogy még soha.
-Hahó,van itt valaki? - suttogtam egyre beljebb lépve.
Az ablakból a hajnali napsugarak szűrődtek be.A szobában egy rozoga ágy és asztal volt.Amellett egy könyvespolc teli poros könyvekkel.A ház minden millimétere nyirkos és poros volt.Látszott hogy már rég nem járt ott senki.
Óvatosan néztem körül.Az asztalon egy kis füzetet pillantottam meg.Furcsa volt hogy az nem volt olyan poros és koszos mint a többi cucc a helységben.Annyira! Egy szempillantás alatt valami mintha meglökött volna aminek következménye az lett hogy egyensúlyelvesztés miatt az ágyra zuhantam amiből rengeteg por szállt fel.Amint az asztalon lévő noteszre néztem egy fel nem fogható dolgot éltem át.A füzetbe hirtelen betűk rajzolódtak ki a fehér oldalakon.Lassan olvastam a sorokat ám akárhogy is próbáltam nem értettem a szöveg lényegét.Valami más nyelven azt hiszem latinul volt írva.
Megdörzsöltem szemeimet s kezdett az az érzés belém szállni hogy valaki áll mögöttem.Mint a villám hátracsaptam a fejemet ám csak egy apró pillanatra láttam egy fehér köpenyt ami épp az ajtófélfa oldalán tűnt el.Valami itt volt és elhagyta épp a szobát.Na ekkor dőlt el benne hogy nekem most iszonyat gyorsan el kell húznom onnan.Megragadtam a füzetet s amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam a házból.Mikor a kocsiba huppantam szemem akaratlanul is a szoba ablakához tévedt ahol egy alak tűnt fel majd amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan el is tűnt.Elfordítottam a kulcsot s erősen a gázra léptem.Egészen hazáig nyomtam a pedált kis pihenőkkel majd otthon mindent amit ott láttam próbáltam kiverni a fejemből s befeküdtem Amy mellé.A füzetet bedugtam a párnám alá s feszülten lehunytam a szemem.
*Másnap reggel*
-Jó reggelt édes! - köszöntött csilingelő hangon Amy.Rég ébresztett ő.Mostanában nem itthon ébredtem fel,sőt mostanában nem is éjjel aludtam.
-Neked is kicsim!
Lassan kikeltem az ágyból s a tegnapi ruhámat ,ami éjjel rajtam maradt,levetve átvettem egy tiszta szettet.Megvártam Amy-t is aki a fürdőben készülődött.Muszáj vele beszélnem a manapság körülöttünk forgó dolgokról.Persze nem akarom őt belekeverni az ügyeimbe de azért jobb ha tud néhány dologról nehogy a végén még rosszra gondoljon.Köztudott tény hogy ilyenkor,mint például ha a férj nem jár haza éjszakára vagy egész nap nincs otthon és csak aludni jár haza akkor a nők agya elkezd kattogni mindenféle hülyeségen amik végül általában a legnagyobb veszekedés kiváltó gondolatok.Amik persze nem igazak.Ezért is van annyi válás manapság.
-Készen vagy már drágám? - kiabáltam a szobából édes feleségemnek aki már vagy fél órája a tükörben nézegeti magát.Tipikus!
-Aham. - lépett be az ajtón majd ledőlt mellém az ágyra.
-Figyelj kicsim,beszélnünk kéne.
-Igen szerintem is.
-Kezded te vagy kezdjem én? - néztem rá kérdően miközben közelebb húztam magamhoz hogy érezzem az idegességtől lesoványodott testét.
-Majd én. - Vette le kezemet derekáról majd felült és arrébb húzódott. - Megcsalsz?
TUDTAAM!
-Mi? Ugyan miért csalnálak meg? Majd pont most foglak megcsalni mikor a gyerekünk bajban van?! Meg amúgy is..soha nem csalnálak meg! - simítottam meg két ujjammal az arcát.
-De.. - kezeit az ágyra vágta hisztizés gyanánt - biztos?
-Nézz a szemembe. - kezét megfogtam és a mellkasomra emeltem. - Érzed ezt? Ahogy rám nézel,a szívem kihagy egy ütemet.Érzed?
-Igen. - suttogta beismerően.
-Szerinted így dobogna a szívem ha nem lennék beléd őrülten szerelmes? Mert az vagyok! - ekkor mosolyra húzta a száját. - És most ahogy az az édes mosoly megjelenik a pofidon és..én..eláll a lélegzetem ha meglátlak! Te vagy a mindenem.És azért nem járok haza csak aludni,mert épp egy ügyben vagyok benne amiről nem biztos hogy hallani akarsz,és keresem a fiúnkat!
-A maffia ügy az igaz?
-Tudom hogy nem nagyon örülsz neki és egy kicsit hülyén is hallatszik hogy én,Justin Bieber a Baby szám énekese maffia tag lett 20 évesen de.. - nagy kuncogás után komolyra vette a figurát és a szemembe nézett.
-Szeretnék segíteni!
-Mi? - nevettem fel. - Biztos hogy nem! - zártam le a témát. -Egyáltalán hogy jut ilyen hülyeség az eszedbe? Beteg vagy vagy mi?
-Nem! Szeretnék segíteni! Ha már te,a Baby szám énekese bent vagy a maffiába akkor én,mint a feleséged és a gyermeked anyja miért ne segíthetnék?
-Mert ez..ez komplikált.Nem nőnek való feladat! És különben sem szeretném ha ilyenbe keverednél.
-Te is belekeveredtél és..tádá,még mindig élsz és itt veszekedsz velem.Meg amúgy is az én életem,az én döntésem,és ha én úgy döntök hogy segítek akkor én bizony segíteni fogok ha akarod ha nem! Nem tudsz megakadályozni.
Szememet lesütöttem és fejemet a párnába nyomtam.Sajnos mivel tudom hogy Amy milyen jobbnak véltem ha nem szólok vissza hisz úgy is ő nyert volna.Ha ő akar valamit akkor arról Isten se beszéli le.
-Hát jó. - sóhajtottam egy nagyot. - De megígéred hogy mindig mellettem vagy apa mellett leszel és nem próbálsz meg magán akciózni! - fektettem le a szabályokat.
-Megígérem! - ezzel a rám ugrott s adott egy csókot.
-Még mindig nem hiszem el hogy belementem.Hogy lehettem ilyen felelőtlen.
-Ahj nyugi már.Minden rendben lesz.
-Hé,hé-hé hé! Ő mit keres itt? Nem megmondtam hogy senkinek egy szót se? Ez volt a megállapodás. - háborodott fel Frenk mikor meglátta mellettem Amy-t.
Na de nem rabolom tovább a szót,jó olvasást! :*
Kb. másfél órája aludhattam mikor a telefonom rezgése felijesztett.Apa volt a vonalban.
-Hol vagy már? Itt várunk már mióta.Nélküled nem kezdtük el a megbeszélést.Viszont ha nem érsz ide negyed órán belül akkor Frenk berekeszti a megbeszélést de akkor úszott a terv.
-Mi?
-Mi van veled? Beszívtál? Szedd össze magad ember,siess!
-Jó-jó 5 perc és ott vagyok!
A fonalat valahol úgy órákkal ezelőtt a házban elvesztettem.Azt sem tudom hogy mi történik.Most velem van a baj vagy szimplán álmodok.Lehet hogy ezt is álmodom.Ahhh ébredj fel! -csíptem bele alkaromba,de semmi- Hát ez kész.Kezdek begolyózni.
Semmivel sem törődve inkább felöltöztem és megindultam Frenk-hez.Ahogy megígértem 5 perc alatt oda is értem.
-Jé,képes voltál végre idetolni a képedet? - gúnyosan nézett rám Earl. (az egyik bandatag)
-Jó,bocs.Össze vagyok zavarodva.Egyszer még a 103-as úton vagyok egy elhagyatott kunyhónál,ahol mellesleg volt valaki vagy valami,utána ahogy hívtál,elindultam és arra emlékszem hogy valami elém jött én meg nekimentem aztán semmit sem éreztem és az ágyban feküdtem Amy mellett,most meg itt vagyok és...
-Hát te tényleg beszívtál. - röhögött ki apa.
-....hagyjuk. - tisztában voltam hogy minden megtörtént viszont azzal is tisztában voltam hogy ők biztos nem fognak hinni nekem. -Mi az a fontos dolog amit meg kell beszélnünk? - tértem egyből a témára.
-Na szóval,ha ugye beszéltünk hogy kell egy áldozat.Nos,neked kéne beszerezni.Méghozzá úgy hogy belopózol a főmuftihoz,és szépen elkábítod amikor egyedül van.
-Mi? Normálisak vagytok? Ha ezt meg tudnám csinálni akkor már rég itthon lenne a fiam!
-Meg akarod menteni vagy nem? - nézett rám teljes komolysággal az arcán Frenk.
-Persze..de..még is hogy férkőzzek be mikor majdnem minden centiméterben egy nagydarab tehervonat áll akik őrzik azt a seggfejet?
-Majd eltereljük a figyelmüket.Mi a fiúkkal kint zajt csapunk amire mindenki kijön.Te pedig szépen hátul bemész,elkábítod és kihozod onnét.
-Hát jó.Végül is úgy sincs veszteni valóm.Viszont délelőtt még van egy kis dolgom.Szóval este megyünk mikor már lenyugodnak a kedélyek.
-Jó.Akkor,ezennel a megbeszélést lezárom.
-Miért kell ilyen hivatalosnak lennie mindennek. - ráztam fejemet majd megindultam hazafelé.
Nem hagyott nyugodni az a tény hogy valami volt abban a kunyhóban így még sem haza mentem hanem egyenest oda.Legalább holnap több időt tudok együtt tölteni Amy-vel.
Komótosan lassítottam,s a háztól egy kicsit messzebb parkoltam.Kis késlekedés után kiszálltam a kocsiból, s nekiindultam.A pisztolyomat szorongattam magam előtt.Mély levegőt vettem és beléptem a sötét házba.Az adrenalin ismételten átjárt s szívem akkorákat dobogott hogy abban a nagy csendben még hallottam is.Másodpercek választottak el a teljes szívrohamtól.Lassú,óvatos lépésekkel közelítettem az előszoba felé.Minden apró hangra figyeltem.A zseblámpámmal amit a kocsiból szedtem elő próbáltam megvilágítani a talajt és a környező dolgokat.Ismét fülemhez ért az a szuszogás szerű hang.A fejem lüktetett és már a kezem is remegett.Kapkodtam a levegőt ahogy az egyik szobaajtó felé tartottam.
Kezemet a kilincs felé nyújtottam.Homlokomról verejtékcseppek folytak le amik erősen zavartak így hát letöröltem őket.
-Segíts! - egy iszonyatosan halk és fájdalmas suttogást hallottam.
Nem tudom hogy honnan jött. Mintha a ház egész szögletéből beszéltek volna.A szívem olyan lassúra vette az iramot hogy szinte megállt.Hatalmas levegővétel követte ezt majd még a hideg is kirázott.Egy hideg fuvallat megfújta arcomat amitől összedermedtem.Mozdulni is alig bírtam ám mint minden normális ember,össze-vissza köröztem hogy még csak egy pillanatra se kerüljön senki vagy inkább semmi a hátam mögé.
-V-van itt valaki? - legszívesebben kiáltottam volna,ám csak egy sikolyszerű suttogás hagyta el számat.
Nem jött válasz aminek valahogy örültem.Viszont,ami ez után következett az igazán horrorfilmbe való jelenet.A most már hátam mögött lévő szobaajtó fülsüketítő nyikorgással,iszonyat lassan nyílni kezdett.A filmeknél kb ilyenkor szokott az lenni hogy a tévé nézőtéri oldalán lévők ordítanak a tévében szereplőknek hogy "most fussál baszd meg!" vagy épp "ennek most van kampec".Ebben a pillanatban valahogy megértettem a szereplők helyzetét.A lábam a földbegyökerezett,pislogni sem mertem az ajkaim pedig résnyire nyitva aminek köszönhetően a szám kiszáradt.Olyan szinten nem mertem megmozdulni se hogy inkább ott rögtön azt kívántam volna bárcsak aludnék és ahogy megmozdulok felkelek az álomból.Ám sajnos amint megfordultam szívem akkorát dobbant hogy talán még a torkomig is felugrott ami miatt nyelni sem bírtam.
Személy szerint nekem a legutáltabb emberi tulajdonság ami lehet az az undorítóan csábító kíváncsiság.Ahogy megfordultam és felmértem a terepet,hogy talán még sem halok meg,a fegyveremet még mindig az izzadt kezemben szorongatva,beléptem a szobába.Lábaim úgy remegtek ahogy még soha.
-Hahó,van itt valaki? - suttogtam egyre beljebb lépve.
Az ablakból a hajnali napsugarak szűrődtek be.A szobában egy rozoga ágy és asztal volt.Amellett egy könyvespolc teli poros könyvekkel.A ház minden millimétere nyirkos és poros volt.Látszott hogy már rég nem járt ott senki.
Óvatosan néztem körül.Az asztalon egy kis füzetet pillantottam meg.Furcsa volt hogy az nem volt olyan poros és koszos mint a többi cucc a helységben.Annyira! Egy szempillantás alatt valami mintha meglökött volna aminek következménye az lett hogy egyensúlyelvesztés miatt az ágyra zuhantam amiből rengeteg por szállt fel.Amint az asztalon lévő noteszre néztem egy fel nem fogható dolgot éltem át.A füzetbe hirtelen betűk rajzolódtak ki a fehér oldalakon.Lassan olvastam a sorokat ám akárhogy is próbáltam nem értettem a szöveg lényegét.Valami más nyelven azt hiszem latinul volt írva.
Megdörzsöltem szemeimet s kezdett az az érzés belém szállni hogy valaki áll mögöttem.Mint a villám hátracsaptam a fejemet ám csak egy apró pillanatra láttam egy fehér köpenyt ami épp az ajtófélfa oldalán tűnt el.Valami itt volt és elhagyta épp a szobát.Na ekkor dőlt el benne hogy nekem most iszonyat gyorsan el kell húznom onnan.Megragadtam a füzetet s amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam a házból.Mikor a kocsiba huppantam szemem akaratlanul is a szoba ablakához tévedt ahol egy alak tűnt fel majd amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan el is tűnt.Elfordítottam a kulcsot s erősen a gázra léptem.Egészen hazáig nyomtam a pedált kis pihenőkkel majd otthon mindent amit ott láttam próbáltam kiverni a fejemből s befeküdtem Amy mellé.A füzetet bedugtam a párnám alá s feszülten lehunytam a szemem.
*Másnap reggel*
-Jó reggelt édes! - köszöntött csilingelő hangon Amy.Rég ébresztett ő.Mostanában nem itthon ébredtem fel,sőt mostanában nem is éjjel aludtam.
-Neked is kicsim!
Lassan kikeltem az ágyból s a tegnapi ruhámat ,ami éjjel rajtam maradt,levetve átvettem egy tiszta szettet.Megvártam Amy-t is aki a fürdőben készülődött.Muszáj vele beszélnem a manapság körülöttünk forgó dolgokról.Persze nem akarom őt belekeverni az ügyeimbe de azért jobb ha tud néhány dologról nehogy a végén még rosszra gondoljon.Köztudott tény hogy ilyenkor,mint például ha a férj nem jár haza éjszakára vagy egész nap nincs otthon és csak aludni jár haza akkor a nők agya elkezd kattogni mindenféle hülyeségen amik végül általában a legnagyobb veszekedés kiváltó gondolatok.Amik persze nem igazak.Ezért is van annyi válás manapság.
-Készen vagy már drágám? - kiabáltam a szobából édes feleségemnek aki már vagy fél órája a tükörben nézegeti magát.Tipikus!
-Aham. - lépett be az ajtón majd ledőlt mellém az ágyra.
-Figyelj kicsim,beszélnünk kéne.
-Igen szerintem is.
-Kezded te vagy kezdjem én? - néztem rá kérdően miközben közelebb húztam magamhoz hogy érezzem az idegességtől lesoványodott testét.
-Majd én. - Vette le kezemet derekáról majd felült és arrébb húzódott. - Megcsalsz?
TUDTAAM!
-Mi? Ugyan miért csalnálak meg? Majd pont most foglak megcsalni mikor a gyerekünk bajban van?! Meg amúgy is..soha nem csalnálak meg! - simítottam meg két ujjammal az arcát.
-De.. - kezeit az ágyra vágta hisztizés gyanánt - biztos?
-Nézz a szemembe. - kezét megfogtam és a mellkasomra emeltem. - Érzed ezt? Ahogy rám nézel,a szívem kihagy egy ütemet.Érzed?
-Igen. - suttogta beismerően.
-Szerinted így dobogna a szívem ha nem lennék beléd őrülten szerelmes? Mert az vagyok! - ekkor mosolyra húzta a száját. - És most ahogy az az édes mosoly megjelenik a pofidon és..én..eláll a lélegzetem ha meglátlak! Te vagy a mindenem.És azért nem járok haza csak aludni,mert épp egy ügyben vagyok benne amiről nem biztos hogy hallani akarsz,és keresem a fiúnkat!
-A maffia ügy az igaz?
-Tudom hogy nem nagyon örülsz neki és egy kicsit hülyén is hallatszik hogy én,Justin Bieber a Baby szám énekese maffia tag lett 20 évesen de.. - nagy kuncogás után komolyra vette a figurát és a szemembe nézett.
-Szeretnék segíteni!
-Mi? - nevettem fel. - Biztos hogy nem! - zártam le a témát. -Egyáltalán hogy jut ilyen hülyeség az eszedbe? Beteg vagy vagy mi?
-Nem! Szeretnék segíteni! Ha már te,a Baby szám énekese bent vagy a maffiába akkor én,mint a feleséged és a gyermeked anyja miért ne segíthetnék?
-Mert ez..ez komplikált.Nem nőnek való feladat! És különben sem szeretném ha ilyenbe keverednél.
-Te is belekeveredtél és..tádá,még mindig élsz és itt veszekedsz velem.Meg amúgy is az én életem,az én döntésem,és ha én úgy döntök hogy segítek akkor én bizony segíteni fogok ha akarod ha nem! Nem tudsz megakadályozni.
Szememet lesütöttem és fejemet a párnába nyomtam.Sajnos mivel tudom hogy Amy milyen jobbnak véltem ha nem szólok vissza hisz úgy is ő nyert volna.Ha ő akar valamit akkor arról Isten se beszéli le.
-Hát jó. - sóhajtottam egy nagyot. - De megígéred hogy mindig mellettem vagy apa mellett leszel és nem próbálsz meg magán akciózni! - fektettem le a szabályokat.
-Megígérem! - ezzel a rám ugrott s adott egy csókot.
-Még mindig nem hiszem el hogy belementem.Hogy lehettem ilyen felelőtlen.
-Ahj nyugi már.Minden rendben lesz.
-Hé,hé-hé hé! Ő mit keres itt? Nem megmondtam hogy senkinek egy szót se? Ez volt a megállapodás. - háborodott fel Frenk mikor meglátta mellettem Amy-t.
2014. március 23., vasárnap
Figyelem! Nem rész! :)
Sziasztok! Most egy bejelenteni valóm van és nem résszel jövök! Tudom h most is késem a résszel de mostanában így lesz,hogy csak hetente jönnek a részek :s Már jó a gépem viszont most meg megint a sulis dolgok tudjátok :@ Na de most nem ezért jöttem.A blogon kitettem jobb oldalt fent egy közvélemény kutatást,amire szeretném ha minél többen szavaznátok hisz amíg nincs meg a szavazás végeredménye addig nehezebb megírnom a részt is :D Szóval hajrá gyerekek,szeretlek titeket ♥
2014. március 16., vasárnap
2.évad 17.rész (74.rész)
Sziasztok! Ismét elnézést a késésért csak megint elromlott a gépem és miután a javító azt mondta hogy nem tudja megcsinálni inkább vettem egy másikat.Szóval most megújult erővel itt vagyok :) ♥ remélem nem haragszotok a késésért :s
-Hol a fészkes fenébe voltatok? - röhögött Frenk.
-Röhögsz? Röhögsz? Jól van.Röhögjél csak. - viccelődve szóltam vissza. -Két teljes napig a rohadt erdőben szenvedtünk mert azok a gyökerek észrevettek ez a ember - mutattam apára - ez meg rittig az erdő felé kezdett el futni.
-És miért nem hívtatok fel valakit? - röhögött még mindig.
-Elhagytam a telefonomat.
-Ez komoly? - még hangosabban kezdett röhögni amire már én is elnevettem magam.
Miután Frenk jól kinevetett minket megkezdtük a komoly beszélgetést.Mivel Jack emberei nem tudták hogy kik is vagyunk ezért azt hitték hogy csak valami csövesek vagy eltévedt turisták voltunk így nem is kerestetett minket.Új tervet kellett kitalálnunk.Nem hiszem el hogy a kisfiam már mióta nála van,én meg csak itt ülök és azon gondolkozom hogy hogyan is hozzam el onnan.Annyira tehetetlennek érzem magam.
-Na akkor ez a terv jó lesz? - egy óra múlva végre eljutottunk egy egészséges ötletig.
-Szerintem nincs vele baj.Csak csináljuk minél hamarabb. - szóltam.
*Este 8 óra*
-Kicsim idebújsz? - súgtam a mellettem fekvő feleségemnek.
Nem szólt semmit csak szuszogva odabújt,fejét mélyen mellkasomba nyomta. - Szeretlek!
-Én is.Mindennél jobban!
Pár perc múlva észrevettem hogy elaludt.Édes szuszogását hallgatva Jerry jutott eszembe.Akárhányszor rá gondolok a gyomrom összeszorul és hirtelen rám jön a sírógörcs.De tudom hogy most erősnek kell lennem.Nem szabad hogy Amy lássa rajtam a félelmet,akkor ő is csak még jobban félne.
Nem bírtam elaludni.Lassan felemeltem a fejét és kibújtam alóla.Csendben léptem ki az erkélyre.Ahogy a hideg márvány érintkezett a talpammal ugrani támadt volna kedvem de a gondolat hogy a kisfiam talán remeg a hideg miatt egy sikátorban vagy egy elzárt raktárban..minden fájdalmamat felülmúlta.
A hűvös szél szinte marta az arcomat amitől a szemem könnyezni kezdett.Mikor pislogtam egyet tisztán éreztem ahogy a könnycsepp ráhull a hideg lábfejemre.Mintha tű szúrta volna meg.Mikor fájdalmat érzek elkap az ideg és ilyenkor muszáj valahogy levezetnem a dühömet.Ezért is van teli a bal és lassan már a jobb kezem is tetoválásokkal.
Nem bírtam tovább a hidegen lenni így lementem a konyhába.Leültem a fotelba és mélyen elgondolkoztam.Pontosan nem tudom hogy min is gondolkoztam de jó érzés néha magamba fordulni és csak úgy úszni a kavargó eszmeképek között.Egy hirtelen ötlet ugrott ki a fejemből.Felpattantam és az ajtóhoz siettem.Beültem a kocsiba majd elhajtottam.Hogy hova is mentem? Nem mentem messze.Csak épp egy saroknyit.Viszont nem az a lényeg hogy meddig mentem,hanem hogy miért mentem.Kiszálltam a kocsiból és a dohánybolt felé vettem az irányt.Szerencse hogy még éjjel is nyitva vannak.Az eladó meglepődve nézett rám.Lerítt az arcáról az a "hova süllyedtél ember?!" beszólás ám tudtam hogy csak mosolyogni és bólogatni fog.Mint mindig mindenki mikor épp rosszat próbálok tenni.Tudom hogy most is rosszat teszek..de egyszerűen úgy érzem hogy már úgy sincs semmi értelme semminek akkor egyszer ezt is ki kell próbálni,nem?
Vettem két dobozzal az erősebbik fajtából majd kifejezéstelen arccal kimentem.Meggyújtottam egyet s jó mélyen beleszívtam.Éreztem ahogy a nikotin nyomot hagy a tiszta tüdőmben.A füst teljesen átjárta mindenem majd kifújás közben megcsiklandozta a torkom aminek egy kisebb köhögés lett a vége.Beültem a kocsiba s elhajtottam.Nem tudtam hová is megyek csak nyomtam a gáz és nyomtam míg ki nem fogyott a benzin.Egy útszéli viskónál állt le a motor.A ház elhagyatottnak tűnt.A fagerendák kopottak és korhadtak voltak.A tető is omladozott.Csak az ajtó volt úgy ahogy normális.Mikor jobban megnéztem elfogott a kíváncsiság.Kivettem a kesztyűtartóból a pisztolyomat s a telefonomat zsebre vágva kiszálltam a kocsiból.Ahogy az ajtó elé léptem nyikorogva kinyílott de csak egy kis résnyire.Szívem kihagyott pár ütemet majd egy hatalmasat dobbant.Az adrenalin átjárta a testemet.Kezemben szorongattam a fegyvert s lábammal lassan nyitottam ki teljesen az ajtót.Nem láttam sokat csak amit a holdfény megvilágított.Elővettem telefonomat s világítottam vele.Egy szakadt fotelt és egy könyvespolcot pillantottam meg.A kályha ajtaja tárva nyitva volt.Még benne volt a friss hamu.Ez volt az első furcsaság ami zavarni kezdett.Majd a megvetett ágy a nyitott ajtójú szobában.Apró szuszogásokat véltem hallani amik egy zárt ajtóból jöttek.A szívem 1000 km/h -val lüktetett.Az adrenalin ismét elterjedt a testemben ám most sokkal erősebb volt.Óvatosan megragadtam az ajtókilincset.Hatalmasat ugrottam mikor hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Hol vagy? - szólt bele apa.
-Miért?
-Siess,Frenk összehívta a bandát.Gyere hozzá.
-Egy fél óra és ott vagyok.
-Siess!!
-Jó. - ezzel leraktam s sarkon fordulva kiszaladtam a házból.
Biztos voltam benne hogy ott volt valami vagy valaki.És abban is biztos voltam hogy ide még visszajövök.Viszont most a legnagyobb bajom nem ez volt hanem az hogy teljesen kiürült a tankom szóval keresni kéne egy benzinkutat.Szokásosan telefonomat vettem kezembe segítségül.Rámentem a térképre s megkerestem a legközelebbi kutat.Szerencsére csak 10 percre van innen.Megindultam előre.Elővettem a cigit s rágyújtottam.Egészen élvezetes érzés mikor a füst átjárja az egész tüdődet majd eltávozik onnan.
Kb fél óra múlva visszaértem a kocsihoz.Gyorsan teli tankoltam s mielőtt elhajtottam volna még egy pillantást vetettem a házra.Furcsállottam hogy az ajtó nyitva volt pedig én becsuktam.Ám nem törődtem vele gondoltam csak a szél.
Erősen rátapostam a gázra.Mivel sötét volt és ráadásul egy szem autó sem járt arra nem is figyeltem annyira az útra.Gondolataim szemem elé tértek.Nem jutottam messze talán pár száz méterrel lehettem az elindulási pontomtól.Egyszer csak egy alakot láttam az út közepén ám már nem volt időm normálisan kikerülni.Hatalmas ütést éreztem a homlokomon majd minden elsötétült.Hideget éreztem a csuklómon majd olyan volt mintha épp zuhannék.Zuhannék majd egy hatalmas sziklába esnék.Egy sziklába ami apró cafatokra tépi semmitérő testemet.
Kitártam szemeimet s csak egy fehér plafont láttam. -Hol vagyok? - ültem fel ijedten.
-Shh,shh semmi baj! Itt vagyok! - Amy gyönyörű szemeivel találtam magam szemben. - Csak rosszat álmodtál.
-Mi? - néztem rá értelmetlenül.
-Csak rosszat álmodtál. - mosolyodott el amitől teljesen átjárt a megnyugvás. - Feküdj vissza,nincs semmi baj. - arcomra nyomott egy puszit majd visszabújt mellkasomhoz.
Csak álmodtam volna? De hát olyan igazinak tűnt! Ezt nem értem.Miután Amy az oldalára fordult és kezemet vitte magával,jelezve arra hogy karoljam át,én is az oldalamra fordultam.Keményet éreztem a zsebemben.Lassan benyúltam s megtapintottam a doboz cigit.Na ekkor tényleg nem értettem semmit.
-Hol a fészkes fenébe voltatok? - röhögött Frenk.
-Röhögsz? Röhögsz? Jól van.Röhögjél csak. - viccelődve szóltam vissza. -Két teljes napig a rohadt erdőben szenvedtünk mert azok a gyökerek észrevettek ez a ember - mutattam apára - ez meg rittig az erdő felé kezdett el futni.
-És miért nem hívtatok fel valakit? - röhögött még mindig.
-Elhagytam a telefonomat.
-Ez komoly? - még hangosabban kezdett röhögni amire már én is elnevettem magam.
Miután Frenk jól kinevetett minket megkezdtük a komoly beszélgetést.Mivel Jack emberei nem tudták hogy kik is vagyunk ezért azt hitték hogy csak valami csövesek vagy eltévedt turisták voltunk így nem is kerestetett minket.Új tervet kellett kitalálnunk.Nem hiszem el hogy a kisfiam már mióta nála van,én meg csak itt ülök és azon gondolkozom hogy hogyan is hozzam el onnan.Annyira tehetetlennek érzem magam.
-Na akkor ez a terv jó lesz? - egy óra múlva végre eljutottunk egy egészséges ötletig.
-Szerintem nincs vele baj.Csak csináljuk minél hamarabb. - szóltam.
*Este 8 óra*
-Kicsim idebújsz? - súgtam a mellettem fekvő feleségemnek.
Nem szólt semmit csak szuszogva odabújt,fejét mélyen mellkasomba nyomta. - Szeretlek!
-Én is.Mindennél jobban!
Pár perc múlva észrevettem hogy elaludt.Édes szuszogását hallgatva Jerry jutott eszembe.Akárhányszor rá gondolok a gyomrom összeszorul és hirtelen rám jön a sírógörcs.De tudom hogy most erősnek kell lennem.Nem szabad hogy Amy lássa rajtam a félelmet,akkor ő is csak még jobban félne.
Nem bírtam elaludni.Lassan felemeltem a fejét és kibújtam alóla.Csendben léptem ki az erkélyre.Ahogy a hideg márvány érintkezett a talpammal ugrani támadt volna kedvem de a gondolat hogy a kisfiam talán remeg a hideg miatt egy sikátorban vagy egy elzárt raktárban..minden fájdalmamat felülmúlta.
A hűvös szél szinte marta az arcomat amitől a szemem könnyezni kezdett.Mikor pislogtam egyet tisztán éreztem ahogy a könnycsepp ráhull a hideg lábfejemre.Mintha tű szúrta volna meg.Mikor fájdalmat érzek elkap az ideg és ilyenkor muszáj valahogy levezetnem a dühömet.Ezért is van teli a bal és lassan már a jobb kezem is tetoválásokkal.
Nem bírtam tovább a hidegen lenni így lementem a konyhába.Leültem a fotelba és mélyen elgondolkoztam.Pontosan nem tudom hogy min is gondolkoztam de jó érzés néha magamba fordulni és csak úgy úszni a kavargó eszmeképek között.Egy hirtelen ötlet ugrott ki a fejemből.Felpattantam és az ajtóhoz siettem.Beültem a kocsiba majd elhajtottam.Hogy hova is mentem? Nem mentem messze.Csak épp egy saroknyit.Viszont nem az a lényeg hogy meddig mentem,hanem hogy miért mentem.Kiszálltam a kocsiból és a dohánybolt felé vettem az irányt.Szerencse hogy még éjjel is nyitva vannak.Az eladó meglepődve nézett rám.Lerítt az arcáról az a "hova süllyedtél ember?!" beszólás ám tudtam hogy csak mosolyogni és bólogatni fog.Mint mindig mindenki mikor épp rosszat próbálok tenni.Tudom hogy most is rosszat teszek..de egyszerűen úgy érzem hogy már úgy sincs semmi értelme semminek akkor egyszer ezt is ki kell próbálni,nem?
Vettem két dobozzal az erősebbik fajtából majd kifejezéstelen arccal kimentem.Meggyújtottam egyet s jó mélyen beleszívtam.Éreztem ahogy a nikotin nyomot hagy a tiszta tüdőmben.A füst teljesen átjárta mindenem majd kifújás közben megcsiklandozta a torkom aminek egy kisebb köhögés lett a vége.Beültem a kocsiba s elhajtottam.Nem tudtam hová is megyek csak nyomtam a gáz és nyomtam míg ki nem fogyott a benzin.Egy útszéli viskónál állt le a motor.A ház elhagyatottnak tűnt.A fagerendák kopottak és korhadtak voltak.A tető is omladozott.Csak az ajtó volt úgy ahogy normális.Mikor jobban megnéztem elfogott a kíváncsiság.Kivettem a kesztyűtartóból a pisztolyomat s a telefonomat zsebre vágva kiszálltam a kocsiból.Ahogy az ajtó elé léptem nyikorogva kinyílott de csak egy kis résnyire.Szívem kihagyott pár ütemet majd egy hatalmasat dobbant.Az adrenalin átjárta a testemet.Kezemben szorongattam a fegyvert s lábammal lassan nyitottam ki teljesen az ajtót.Nem láttam sokat csak amit a holdfény megvilágított.Elővettem telefonomat s világítottam vele.Egy szakadt fotelt és egy könyvespolcot pillantottam meg.A kályha ajtaja tárva nyitva volt.Még benne volt a friss hamu.Ez volt az első furcsaság ami zavarni kezdett.Majd a megvetett ágy a nyitott ajtójú szobában.Apró szuszogásokat véltem hallani amik egy zárt ajtóból jöttek.A szívem 1000 km/h -val lüktetett.Az adrenalin ismét elterjedt a testemben ám most sokkal erősebb volt.Óvatosan megragadtam az ajtókilincset.Hatalmasat ugrottam mikor hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Hol vagy? - szólt bele apa.
-Miért?
-Siess,Frenk összehívta a bandát.Gyere hozzá.
-Egy fél óra és ott vagyok.
-Siess!!
-Jó. - ezzel leraktam s sarkon fordulva kiszaladtam a házból.
Biztos voltam benne hogy ott volt valami vagy valaki.És abban is biztos voltam hogy ide még visszajövök.Viszont most a legnagyobb bajom nem ez volt hanem az hogy teljesen kiürült a tankom szóval keresni kéne egy benzinkutat.Szokásosan telefonomat vettem kezembe segítségül.Rámentem a térképre s megkerestem a legközelebbi kutat.Szerencsére csak 10 percre van innen.Megindultam előre.Elővettem a cigit s rágyújtottam.Egészen élvezetes érzés mikor a füst átjárja az egész tüdődet majd eltávozik onnan.
Kb fél óra múlva visszaértem a kocsihoz.Gyorsan teli tankoltam s mielőtt elhajtottam volna még egy pillantást vetettem a házra.Furcsállottam hogy az ajtó nyitva volt pedig én becsuktam.Ám nem törődtem vele gondoltam csak a szél.
Erősen rátapostam a gázra.Mivel sötét volt és ráadásul egy szem autó sem járt arra nem is figyeltem annyira az útra.Gondolataim szemem elé tértek.Nem jutottam messze talán pár száz méterrel lehettem az elindulási pontomtól.Egyszer csak egy alakot láttam az út közepén ám már nem volt időm normálisan kikerülni.Hatalmas ütést éreztem a homlokomon majd minden elsötétült.Hideget éreztem a csuklómon majd olyan volt mintha épp zuhannék.Zuhannék majd egy hatalmas sziklába esnék.Egy sziklába ami apró cafatokra tépi semmitérő testemet.
Kitártam szemeimet s csak egy fehér plafont láttam. -Hol vagyok? - ültem fel ijedten.
-Shh,shh semmi baj! Itt vagyok! - Amy gyönyörű szemeivel találtam magam szemben. - Csak rosszat álmodtál.
-Mi? - néztem rá értelmetlenül.
-Csak rosszat álmodtál. - mosolyodott el amitől teljesen átjárt a megnyugvás. - Feküdj vissza,nincs semmi baj. - arcomra nyomott egy puszit majd visszabújt mellkasomhoz.
Csak álmodtam volna? De hát olyan igazinak tűnt! Ezt nem értem.Miután Amy az oldalára fordult és kezemet vitte magával,jelezve arra hogy karoljam át,én is az oldalamra fordultam.Keményet éreztem a zsebemben.Lassan benyúltam s megtapintottam a doboz cigit.Na ekkor tényleg nem értettem semmit.
2014. február 28., péntek
2.évad 16.rész (73.rész)
Bocsi hogy késtem :s Nem volt időm..de most itt vagyok és meghoztam a kövi részt. :) Remélem tetszeni fog.Jó olvasást ♥
-2 nap...2 napja mászkálunk össze-vissza és semmi.Éhes vagyok,szomjas vagyok és álmos.Meddig akarsz még itt lenni? - panaszkodtam.
-Szerinted én nem akarok haza menni? Ugyan úgy éhes és álmos vagyok mint te.
-Legszívesebben felhívnám Amy-t.De Frenk,Frenk nem akarja.Ahj szar minden. - kiabáltam egy nagyot.
-Lenyugodnál végre?
-Bocs. - dörzsöltem meg a szemem.
-Hívd fel.
-Mi? - fejemet felé kaptam és próbáltam megérteni hogy most viccel vagy csak olyan éhes hogy azt sem tudja mit beszél.
-Hívd fel.Kitudja,lehet hogy Jerry-ért ő is segíteni akar majd.
-Hát te beteg vagy.
-Szerintem egy próbát megér.
-Nem,nem ér meg! Nem akarom ebbe belekeverni.Nem akarom hogy ő is belefolyjon ezekbe az ügyekbe.
Nem szólt semmit csak vállat vont.
Az éhség és szárasság kezd teljesen kikészíteni.Alig bírok talpon maradni,kezdek homályosan látni,itt meg csak semmitérő bogyók vannak.Az erdő pedig mintha egy véget nem érő labirintus lenne.Lehet tényleg fel kéne hívnom Amy-t.Végül is már elmondtam neki hogy mibe léptem be.Lehet hogy megértené.De mi van ha még sem? Mi van ha csak még idegesebb lesz? De az is lehet hogy rögtön ide jönne és segítene.
-Hívd már fel az istenit! - nyűgös arccal kérlelt apa.
-De mi van ha...
-Ne gondolkozz csak hívd fel! - vágott szavamba.
Zsebembe nyúltam s tárcsázni kezdtem.Kicsengett.Amy csilingelő hangja zene volt füleimnek.Jó volt végre hallani őt.Szavaiban aggódást és idegességet szűrtem le.Először csak élveztem lágyan szóló hangját majd a tárgyra tértem.Miután nagy nehezen elmeséltem neki a történteket,legnagyobb meglepődésemre nem kérdezgetett és elhitte amit mondok.
-Kérjétek a le a telefonkövetőt és mérjétek be hogy hol vagyunk.
-Okés,Scooval hamarosan ott vagyunk. - ekkor apa kivette a kezemből a telefont
-Hozzatok sok-sok kaját! - szólt bele mire én csak felnevettem.
*másfél óra múlva*
-Te is hallottad? - néztem apára miután reccsenés hallottam.
-Mit?
-Hát ezt. - megint hallottam.
-Biztos Amy-ék azok.
-Várj,bukj le! - rántottam magammal apát s elbújtunk egy nagy fa mögé,mikor megpillantottam egy férfit,kezében egy pisztollyal.
-Ez nem Scooter! - súgta.
-Nem mondod? - néztem rá hülyén.
-Ez nem Jack egyik embere?
-Honnan tudjam?! Azt sem tudom hogy Jack hogy néz ki.
-Shh,közelebb jön.
Szívem nagyokat dobbant ám mikor orrom elé lépett a fickó egyszer csak minden lelassult.A hangokat kizártam és csak arra koncentráltam hogy előbb előrántsam a fegyveremet minthogy ő lepuffantson.Olyan gyors voltam hogy észre sem vettem hogy meghúzom a ravaszt.Viszont arra figyeltem hogy ne öljem meg így csak a vállába lőttem.Egyenesen a földre zuhant majd apa ráugrott és lefogta.
-Ki vagy? Kinek az embere vagy?
-F-F-Frenk küldött értetek.
-Hoppá,úúh bocs haver,azt hittük Jack embere vagy. - levettem pulcsimat s sebére nyomtam.
-Justin! Justin itt vagy? - ismerős hangok jutottak fülemhez.
-Ezek biztos Amy-ék lesznek.Menj majd én segítek neki. - apa átvette a pulcsit én pedig a hang felé siettem.
-Itt vagyunk! - szóltam vissza majd hamarosan meg is pillantottam Amy gyönyörű arcát.
-Szia kicsim,annyira hiányoztál. - öleltem magamhoz szorosan majd adtam neki egy csókot.
-Szia édes,te is hiányoztál.Hoztam kaját.Minden rendben van? - nézett rám csillogó szemekkel.
-Ahh,életmentő vagy! Hát..tudod akiről beszéltem aki elrabolta Jerry-t na azt hittük hogy ideküldte az egyik emberét és meglőttem,de aztán kiderült hogy még sem az övé hanem Frenk küldte így most ott van egy vállba lőtt ember aki vérzik szóval el kéne a segítség.
-Jézus,hol van? Vezess oda! Addig egyél tessék. - s kezembe nyomott egy egész kosárnyi kaját.A szemem már kopogott az éhségtől.
Pár óra múlva már otthon is voltunk.Lepakoltunk és apával elmentünk Frenk-hez hogy vissza vigyük a pasast.Mivel kezdett fogyni a fegyvertáramból a lőszer fel is tankoltam ugyan is biztos szükségem lesz még rá.
-2 nap...2 napja mászkálunk össze-vissza és semmi.Éhes vagyok,szomjas vagyok és álmos.Meddig akarsz még itt lenni? - panaszkodtam.
-Szerinted én nem akarok haza menni? Ugyan úgy éhes és álmos vagyok mint te.
-Legszívesebben felhívnám Amy-t.De Frenk,Frenk nem akarja.Ahj szar minden. - kiabáltam egy nagyot.
-Lenyugodnál végre?
-Bocs. - dörzsöltem meg a szemem.
-Hívd fel.
-Mi? - fejemet felé kaptam és próbáltam megérteni hogy most viccel vagy csak olyan éhes hogy azt sem tudja mit beszél.
-Hívd fel.Kitudja,lehet hogy Jerry-ért ő is segíteni akar majd.
-Hát te beteg vagy.
-Szerintem egy próbát megér.
-Nem,nem ér meg! Nem akarom ebbe belekeverni.Nem akarom hogy ő is belefolyjon ezekbe az ügyekbe.
Nem szólt semmit csak vállat vont.
Az éhség és szárasság kezd teljesen kikészíteni.Alig bírok talpon maradni,kezdek homályosan látni,itt meg csak semmitérő bogyók vannak.Az erdő pedig mintha egy véget nem érő labirintus lenne.Lehet tényleg fel kéne hívnom Amy-t.Végül is már elmondtam neki hogy mibe léptem be.Lehet hogy megértené.De mi van ha még sem? Mi van ha csak még idegesebb lesz? De az is lehet hogy rögtön ide jönne és segítene.
-Hívd már fel az istenit! - nyűgös arccal kérlelt apa.
-De mi van ha...
-Ne gondolkozz csak hívd fel! - vágott szavamba.
Zsebembe nyúltam s tárcsázni kezdtem.Kicsengett.Amy csilingelő hangja zene volt füleimnek.Jó volt végre hallani őt.Szavaiban aggódást és idegességet szűrtem le.Először csak élveztem lágyan szóló hangját majd a tárgyra tértem.Miután nagy nehezen elmeséltem neki a történteket,legnagyobb meglepődésemre nem kérdezgetett és elhitte amit mondok.
-Kérjétek a le a telefonkövetőt és mérjétek be hogy hol vagyunk.
-Okés,Scooval hamarosan ott vagyunk. - ekkor apa kivette a kezemből a telefont
-Hozzatok sok-sok kaját! - szólt bele mire én csak felnevettem.
*másfél óra múlva*
-Te is hallottad? - néztem apára miután reccsenés hallottam.
-Mit?
-Hát ezt. - megint hallottam.
-Biztos Amy-ék azok.
-Várj,bukj le! - rántottam magammal apát s elbújtunk egy nagy fa mögé,mikor megpillantottam egy férfit,kezében egy pisztollyal.
-Ez nem Scooter! - súgta.
-Nem mondod? - néztem rá hülyén.
-Ez nem Jack egyik embere?
-Honnan tudjam?! Azt sem tudom hogy Jack hogy néz ki.
-Shh,közelebb jön.
Szívem nagyokat dobbant ám mikor orrom elé lépett a fickó egyszer csak minden lelassult.A hangokat kizártam és csak arra koncentráltam hogy előbb előrántsam a fegyveremet minthogy ő lepuffantson.Olyan gyors voltam hogy észre sem vettem hogy meghúzom a ravaszt.Viszont arra figyeltem hogy ne öljem meg így csak a vállába lőttem.Egyenesen a földre zuhant majd apa ráugrott és lefogta.
-Ki vagy? Kinek az embere vagy?
-F-F-Frenk küldött értetek.
-Hoppá,úúh bocs haver,azt hittük Jack embere vagy. - levettem pulcsimat s sebére nyomtam.
-Justin! Justin itt vagy? - ismerős hangok jutottak fülemhez.
-Ezek biztos Amy-ék lesznek.Menj majd én segítek neki. - apa átvette a pulcsit én pedig a hang felé siettem.
-Itt vagyunk! - szóltam vissza majd hamarosan meg is pillantottam Amy gyönyörű arcát.
-Szia kicsim,annyira hiányoztál. - öleltem magamhoz szorosan majd adtam neki egy csókot.
-Szia édes,te is hiányoztál.Hoztam kaját.Minden rendben van? - nézett rám csillogó szemekkel.
-Ahh,életmentő vagy! Hát..tudod akiről beszéltem aki elrabolta Jerry-t na azt hittük hogy ideküldte az egyik emberét és meglőttem,de aztán kiderült hogy még sem az övé hanem Frenk küldte így most ott van egy vállba lőtt ember aki vérzik szóval el kéne a segítség.
-Jézus,hol van? Vezess oda! Addig egyél tessék. - s kezembe nyomott egy egész kosárnyi kaját.A szemem már kopogott az éhségtől.
Pár óra múlva már otthon is voltunk.Lepakoltunk és apával elmentünk Frenk-hez hogy vissza vigyük a pasast.Mivel kezdett fogyni a fegyvertáramból a lőszer fel is tankoltam ugyan is biztos szükségem lesz még rá.
2014. február 23., vasárnap
2.évad 15.rész (72.rész)
*Itt Amy Trescott hangpostája,kérem a sípszó után hagyjon üzenetet...'sípszó'*
-Ömm szia drágám! Biztos nagyon aggódsz már! De ne tedd.Semmi bajom és nyomra akadtunk.Jerry hamarosan hazajön és minden újra a régi lesz.Remélem nincs semmi bajod.Ha tudsz hívj vissza kérlek! Szeretlek!
Iszonyatosan hiányzik már a kisfiam.Nem tudom mi megy át nap mint nap Amy agyán..de az biztos hogy legalább annyira fáj neki mint nekem.Én biztos vagyok benne ha az az ember nem adja vissza őt és kinyírom.Tudom hogy az emberölés a világ legnagyobb bűne de..nem érdekel.Ha a fiamról van szó akkor semmi sem érdekel.Bár tudnám hogy mi van vele.Annyira megölelném már.Érezni a kis illatát.Bele sem merek gondolni hogy hogy érezhet most.Mit élhet át..istenem megszakad a szívem ha rá gondolok.
*Frenk házánál*
Mivel haza nem mehetek ezért itt kell maradnom Frenk-nél.Kissé komor ez a ház,üres és ahhoz képest hogy egyetlen ember lakik itt elég nagy.Vagy is most már kettő hisz egy jó ideig én is itt leszek.Alig várom már hogy annak a görénynek a szeme elé kerülhessek és jól behúzzak neki.
-Juss,gyere! Dolog van! - sietősen lépett be az ajtón apa majd még sietősebben ment ki.
Végre történik valami.Kocsiba ültünk és már mentünk is.csak tudnám hogy hova.Frenk vezetett.
-Hová is megyünk?
-Beszéltem Jack-kel.Most épp megbeszélés lesz.Rólatok nem tud szóval el kell bújnotok.Azért hozlak ide titeket hogy ismerjétek a terepet.
-És még is hova a francba bújjunk el mikor mindenhol vannak emberek? - néztem ki a sötétített ablakon.
-Nyugi kölyök,a kezemben tartom a dolgokat.
-Chh..kössz.Sokat érek vele.
-És most hova tovább?
-Előre! Csak kiérünk innen valahol.
-Tudod..a másik irányba kellett volna elindulnod! Most komolyan.Miért az erdő felé szaladtál mikor a másik irányba volt a normális út?
-Mert ez jobbnak tűnt hirtelen.Ha menekülni kell tudod nehezebb gondolkodni.
-Mind egy.Csak menjünk tovább.Egyszer úgy is kilyukadunk valahol.
-Szerinted felismertek?
-Hát ha felismertek volna téged akkor már nem élnél..legalább is ahogy elnéztem azoknak az embereknek az arcát,simán lelőttek volna.
-Hát persze,hisz ez a dolguk!
Elcsesztük.Nagyon is.Mikor apa kiszállt utánam a kocsiból és elindultunk az egyik fa mögé hogy onnan figyeljük a történéseket,természetesen apának el kellett rontania ezt is,megbotlott és összeestünk.Természetesen egyből észrevettek és elkezdtünk szaladni.Hát így kerültünk most az erdő kellős közepére.
*2 óra múlva*
-Éhes vagyok. - panaszkodtam.
-Szüljek vagy izzadjak? - nézett rám apa unott fejjel.
-Már órák óta csak körbe-körbe járkálunk itt a semmi közepén.Nem igaz hogy Frenk nem keres.
-Miért keresne? Neki abba nincs semmi jó.Csak az időt vesztegetné velünk.Inkább hívd fel valamelyik haverodat vagy valami.
-Ijajj de jó ötleteket tudsz mondani.Ez még eszembe se jutott. - szarkazmus(!!) - És mit mondjak neki? Hé haver,beálltam a maffiába és apám a vezér,most eljöttünk egy volt taghoz aki kurva veszélyes de Jerry nála van.Most meg el kellett menekülnünk mert észrevettek minket.Itt vagyunk a franc tudja hogy hol.Értünk jönnél? Most komolyan... - néztem rá.
-Jól van na.Csak egy ötlet volt.
-Úgy látszik itt kell éjszakáznunk.
-Hányszor voltam már így.Emlékszem mennyit szenvedtem.Egyszer egyik társammal 4 napig voltunk a szabad ég alatt egy ügy miatt.
-Most ugye nem kezdesz el mesélgetni? Inkább hívj fel valakit te.Talán a te "barátaid" jobban megértik a helyzetet.
A zsebéhez nyúlt..majd a másikhoz..majd a farzsebében is megnézte.Rám néz a 'baj van' fejjel.
-Ugye nem? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Kieshetett a zsebemből mikor elestem.
-Ahj ilyen béna is csak te lehetsz. - nevettem el magam.Ám ez olyan szánakozó vigyor volt inkább.
-Szebben is beszélhetnél az apáddal.
-Kettőnk közül most inkább neked kéne hallgatni,nem gondolod? - néztem rá teljesen komoly arccal.
-Miért is? - apró vigyor jelent meg az arcán.
Hátam mögé nyúltam majd előhúztam a fegyvert amit még Frenk adott.Olyan komolyan néztem amennyire csak tudtam.Láttam hogy képéről lekonyul a mosoly.
-Na mi van? Tán nem megijedtél? - közelíteni kezdtem mire ő hátrált.
-J-J-Justin,u-ugye nem bántanád a saját apádat? - hangja remegett.
-Hát ..tudod..ha megölnélek,enyém lehetne az egész maffia,én vezetném az egész bandát.Enyém lenne a hatalom és nekem nem parancsolhatna senki.Sőt,ha megölnélek talán Jack is visszaadná Jerry-t hisz nem tudna tovább bántani téged.
-M-most ugye csak hülyéskedsz? - lába remegett.
Hangosan felnevettem.Visszadugtam a pisztolyt az övembe majd ismét felnevettem.
-Komolyan elhitted? - röhögtem.
-??
-Szerinted képes lennék bántani téged?
-Hát reméltem hogy nem.
-Hát te hülye vagy. - nevettem rá. - Gyere te..nagy vezér! - közelebb léptem s megöleltem.
-Ne ijesztgess.Jobb lesz ha nálam lesz a pisztoly.
-A-a! Jó helyen van az nálam. - kacsintottam rá.
-Ömm szia drágám! Biztos nagyon aggódsz már! De ne tedd.Semmi bajom és nyomra akadtunk.Jerry hamarosan hazajön és minden újra a régi lesz.Remélem nincs semmi bajod.Ha tudsz hívj vissza kérlek! Szeretlek!
Iszonyatosan hiányzik már a kisfiam.Nem tudom mi megy át nap mint nap Amy agyán..de az biztos hogy legalább annyira fáj neki mint nekem.Én biztos vagyok benne ha az az ember nem adja vissza őt és kinyírom.Tudom hogy az emberölés a világ legnagyobb bűne de..nem érdekel.Ha a fiamról van szó akkor semmi sem érdekel.Bár tudnám hogy mi van vele.Annyira megölelném már.Érezni a kis illatát.Bele sem merek gondolni hogy hogy érezhet most.Mit élhet át..istenem megszakad a szívem ha rá gondolok.
*Frenk házánál*
Mivel haza nem mehetek ezért itt kell maradnom Frenk-nél.Kissé komor ez a ház,üres és ahhoz képest hogy egyetlen ember lakik itt elég nagy.Vagy is most már kettő hisz egy jó ideig én is itt leszek.Alig várom már hogy annak a görénynek a szeme elé kerülhessek és jól behúzzak neki.
-Juss,gyere! Dolog van! - sietősen lépett be az ajtón apa majd még sietősebben ment ki.
Végre történik valami.Kocsiba ültünk és már mentünk is.csak tudnám hogy hova.Frenk vezetett.
-Hová is megyünk?
-Beszéltem Jack-kel.Most épp megbeszélés lesz.Rólatok nem tud szóval el kell bújnotok.Azért hozlak ide titeket hogy ismerjétek a terepet.
-És még is hova a francba bújjunk el mikor mindenhol vannak emberek? - néztem ki a sötétített ablakon.
-Nyugi kölyök,a kezemben tartom a dolgokat.
-Chh..kössz.Sokat érek vele.
-És most hova tovább?
-Előre! Csak kiérünk innen valahol.
-Tudod..a másik irányba kellett volna elindulnod! Most komolyan.Miért az erdő felé szaladtál mikor a másik irányba volt a normális út?
-Mert ez jobbnak tűnt hirtelen.Ha menekülni kell tudod nehezebb gondolkodni.
-Mind egy.Csak menjünk tovább.Egyszer úgy is kilyukadunk valahol.
-Szerinted felismertek?
-Hát ha felismertek volna téged akkor már nem élnél..legalább is ahogy elnéztem azoknak az embereknek az arcát,simán lelőttek volna.
-Hát persze,hisz ez a dolguk!
Elcsesztük.Nagyon is.Mikor apa kiszállt utánam a kocsiból és elindultunk az egyik fa mögé hogy onnan figyeljük a történéseket,természetesen apának el kellett rontania ezt is,megbotlott és összeestünk.Természetesen egyből észrevettek és elkezdtünk szaladni.Hát így kerültünk most az erdő kellős közepére.
*2 óra múlva*
-Éhes vagyok. - panaszkodtam.
-Szüljek vagy izzadjak? - nézett rám apa unott fejjel.
-Már órák óta csak körbe-körbe járkálunk itt a semmi közepén.Nem igaz hogy Frenk nem keres.
-Miért keresne? Neki abba nincs semmi jó.Csak az időt vesztegetné velünk.Inkább hívd fel valamelyik haverodat vagy valami.
-Ijajj de jó ötleteket tudsz mondani.Ez még eszembe se jutott. - szarkazmus(!!) - És mit mondjak neki? Hé haver,beálltam a maffiába és apám a vezér,most eljöttünk egy volt taghoz aki kurva veszélyes de Jerry nála van.Most meg el kellett menekülnünk mert észrevettek minket.Itt vagyunk a franc tudja hogy hol.Értünk jönnél? Most komolyan... - néztem rá.
-Jól van na.Csak egy ötlet volt.
-Úgy látszik itt kell éjszakáznunk.
-Hányszor voltam már így.Emlékszem mennyit szenvedtem.Egyszer egyik társammal 4 napig voltunk a szabad ég alatt egy ügy miatt.
-Most ugye nem kezdesz el mesélgetni? Inkább hívj fel valakit te.Talán a te "barátaid" jobban megértik a helyzetet.
A zsebéhez nyúlt..majd a másikhoz..majd a farzsebében is megnézte.Rám néz a 'baj van' fejjel.
-Ugye nem? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Kieshetett a zsebemből mikor elestem.
-Ahj ilyen béna is csak te lehetsz. - nevettem el magam.Ám ez olyan szánakozó vigyor volt inkább.
-Szebben is beszélhetnél az apáddal.
-Kettőnk közül most inkább neked kéne hallgatni,nem gondolod? - néztem rá teljesen komoly arccal.
-Miért is? - apró vigyor jelent meg az arcán.
Hátam mögé nyúltam majd előhúztam a fegyvert amit még Frenk adott.Olyan komolyan néztem amennyire csak tudtam.Láttam hogy képéről lekonyul a mosoly.
-Na mi van? Tán nem megijedtél? - közelíteni kezdtem mire ő hátrált.
-J-J-Justin,u-ugye nem bántanád a saját apádat? - hangja remegett.
-Hát ..tudod..ha megölnélek,enyém lehetne az egész maffia,én vezetném az egész bandát.Enyém lenne a hatalom és nekem nem parancsolhatna senki.Sőt,ha megölnélek talán Jack is visszaadná Jerry-t hisz nem tudna tovább bántani téged.
-M-most ugye csak hülyéskedsz? - lába remegett.
Hangosan felnevettem.Visszadugtam a pisztolyt az övembe majd ismét felnevettem.
-Komolyan elhitted? - röhögtem.
-??
-Szerinted képes lennék bántani téged?
-Hát reméltem hogy nem.
-Hát te hülye vagy. - nevettem rá. - Gyere te..nagy vezér! - közelebb léptem s megöleltem.
-Ne ijesztgess.Jobb lesz ha nálam lesz a pisztoly.
-A-a! Jó helyen van az nálam. - kacsintottam rá.
2014. február 19., szerda
2.évad 14.rész (71.rész)
-Édesapád nem is beszélt rólam? Hmm..csodálom. - csillogtatta meg fekete fogait amitől hányingerem lett.
-Még egyszer kérdem,ki maga és mit akar tőlem? - ekkor még egy alak tűnt fel a sötétben.Mikor megláttam ki az teljesen összezavarodtam. - Apa?
Hirtelen egy erős ütést éreztem a fejemen majd minden elsötétült.Nem érezte semmit,nem hallottam semmit.Minden kapcsolatom megszűnt a világgal.Csupán a gondolataimat hallottam.
Mintha öt másodpercig lettem volna csak kába,egyszer csak ismét kinyílt a szemem.Egy sötét hideg szobában találtam magam.Gyors felugrottam s a rácsos ablakhoz mentem.A koszos szúnyogháló eltakart mindent így nem tudtam felmérni hogy hol is lehetek éppen.Ahogy elnéztem már nem a raktárban vagyunk.Az sokkal romosabb volt.
Mivel tudtam hogy a kiabálással nem érnék semmit így az eszemre hallgattam.A telefonomért nyúltam ám nem volt a zsebemben így a farzsebemben lévő csipogót vettem kézbe.Küldtem egy üzenetet Scoonak majd Fredonak is.Mivel a telefonomon van nyomkövető így letudják kérni hogy hol van.Most már csak abban kell reménykednem hogy itt legyen a épületben.
Még mindig nem értem hogy apa mit keresett a pasas mellett..és miért nem segített? Egyáltalán hogy kerül ide? Ezek szerint akkor nem is üldözték.Csak idecsalt volna? Képes lett volna elárulni a saját fiát? Nem..biztos hogy nem tenne ilyet.
-Ébresztő hercegnő! - rontott be az a gorilla. - Ne,egyél! - ledobott az ágyra egy záraz félig megcsócsált kenyér darabot.
-Kössz.Nem vagyok éhes. - fintorogtam. - Hol vagyok?
-Ezt most komolyan kérded? - nevetett fel. - Nem képzeled hogy elmondom hogy hol vagyunk, mikor épp fogva vagy tartva.
-Beszélhetek apámmal? - néztem rá lenézően.
-Most be kell érned velem. - förmedt rám.
-Akkor inkább egyedül leszek. - elterültem az ágyon s úgy tettem mintha nem is izgatna hogy épp mi is történik.
-Te valami elmefogyatékos vagy? Vagy ennyire kikészített a nagy hírnév? Nehéz munka lehet minden nap a pénzt számolgatni.Chh. - szánalmasan nézett rám.
-Hát figyelj..aki letesz valamit az asztalra annak előbb-utóbb megjön a gyümölcse. - kacsintottam egyet majd a fal felé fordultam mutatva ezzel hogy nem vagyok rá kíváncsi.
-Hé,Hicky! Gyere! - hallottam a folyosóról egy hangot majd a gorilla bácsi megfordult és kiment a "cellámból".
Most komolyan Hicky a neve? A kutyámnak nem adnék ilyen nevet.Miután kilépett hangosan nevetni kezdtem.Remélem meghallotta.
Pár perc múlva ismét nyílott az ajtó zárja.Apa lépett be.
-Apa,elmagyaráznád hogy még is mi folyik itt? Miért nem segítettél? Vagy egyáltalán miért csaltál ide? És ki ez az ember? Tud valamit Jerryről? - ugrottam fel s ingerülten támadtam neki.
-Nyugodj le fiam! Tudom hogy most össze vagy zavarodva de meg tudom magyarázni.Direkt csaltalak ide.Ez a férfi Jack egyik emberek,Frenk.Azért van itt mert ő tudja hol van Jerry.
-De akkor engem most miért zártatok be? Ugyan olyan jogom van tudni a dolgokat mint neked.
-Ő nem bízik benned.Azt mondja hogy nem érdemes kockáztatni a dogokat.Tudod marha nagy a tét.Ha lebukunk akkor Jack kinyírja őt,téged meg simán kicsinál.Még csak most kezdted ezt a "szakmát" és nem tudja hogy meg lehet e benned bízni.
-Beszélni akarok vele!
-Nem hiszem hogy jó öt...
-Beszélni akarok vele! - vettem hangosabbra a hangsúlyt.
-Hát jó.
Miután apa kiment hangokat kezdtem hallani kintről.Szorosan az ajtónak simultam.Valaki közeledett a folyosón így hátrálni kezdtem.
-Mi akarsz? - lépett be Frenk.
-Bízhatsz bennem! Visszaakarom kapni a fiamat! Ha nem lennék megbízható már különben is elmehettem volna a rendőrségre.De bármit megteszek csak hogy visszakapjam a fiamat! Ha kell megölöm azt aki fogva tartja csak bízz bennem és ne tarts itt! Nem bírok itt ülni és várni amíg meg nem tudok valamit.
Láttam az arcán hogy elgondolkodik a válaszon. -Csak egy kérdést teszek fel,és ha nem jól válaszolsz,itt maradsz. - üres arccal nézett rám.
-Oké!
-Ha a gyereked és az apád élete lenne a tét..kit mentenél meg?
-Ez milyen kérdés? Erre lehetetlen válaszolni.
-Épp ez az.
-Akkor miért tetted fel pont ezt a kérdést?
-Mert nem bízok benned!
-Mit tegyek hogy ez változzon?
Sarkon fordult majd mikor kilépett az ajtón visszanézett.
-Na mi van nem jössz?
-Hova megyünk? - értetlenkedtem.
-Bebizonyíthatod hogy bízhatok benned.
Egészen az udvarig mentünk ahol négy ember lefogott egy szerencsétlen megkötözött pasast.Rosszat sejtettem.Meg álltunk szemben velük majd Frenk felém fordult s a kezembe nyomott egy pisztolyt.
-Lődd le!
-De hát azt sem tudom mit követett el!
-Megerőszakolt egy 13 éves kislányt aki a suliból ment hazafelé.Szerencséjére pont észrevettem és leszedtem róla ezt a vadbarmot.
-Idáig süllyedt? - néztem a pasasra szánakozva.
-Na lődd le!
-De nem tehetem.
-Dehogy nem! Ő egy olyan dolgot követett el ami nem való ebbe a városba!
-De akkor sem! - szóltam ingerülten.
-Lődd már le az istenit! - ordított egy hatalmasat mire annyira megijedtem hogy meghúztam a ravaszt.
A pisztoly elsült a pasas pedig lassan a földre dőlt.A fegyver hirtelen olyan nehéz lett hogy nem bírtam tovább a kezembe tartani így elengedtem.Homályosan láttam és szédültem.A vér kiáramlott a lábaimból.Alig bírtam talpon maradni de tudtam hogy ha térdre esem gyengének hisznek majd.
-Nehéz volt?
-Bízol már bennem? - néztem rá üveges tekintettel.
-Úgy látszik te tényleg bármire képes lennél,még ki kell ugyan érdemelned a teljes bizalmamat de ez most elég annyira hogy nem kell itt maradnod.Viszont haza se mehetsz.
-Azért a telefonomat visszakapom? A feleségem már biztos aggódik.
-Ááhh szóval van egy Mrs.Bieber is?! Hmm jó tudni.Ám neki sem mondhatsz semmit.
-Nem is állt szándékomban.
-Helyes. - kacsintott egyet majd a kabátzsebéből előrántotta a telefonomat.
-Még egyszer kérdem,ki maga és mit akar tőlem? - ekkor még egy alak tűnt fel a sötétben.Mikor megláttam ki az teljesen összezavarodtam. - Apa?
Hirtelen egy erős ütést éreztem a fejemen majd minden elsötétült.Nem érezte semmit,nem hallottam semmit.Minden kapcsolatom megszűnt a világgal.Csupán a gondolataimat hallottam.
Mintha öt másodpercig lettem volna csak kába,egyszer csak ismét kinyílt a szemem.Egy sötét hideg szobában találtam magam.Gyors felugrottam s a rácsos ablakhoz mentem.A koszos szúnyogháló eltakart mindent így nem tudtam felmérni hogy hol is lehetek éppen.Ahogy elnéztem már nem a raktárban vagyunk.Az sokkal romosabb volt.
Mivel tudtam hogy a kiabálással nem érnék semmit így az eszemre hallgattam.A telefonomért nyúltam ám nem volt a zsebemben így a farzsebemben lévő csipogót vettem kézbe.Küldtem egy üzenetet Scoonak majd Fredonak is.Mivel a telefonomon van nyomkövető így letudják kérni hogy hol van.Most már csak abban kell reménykednem hogy itt legyen a épületben.
Még mindig nem értem hogy apa mit keresett a pasas mellett..és miért nem segített? Egyáltalán hogy kerül ide? Ezek szerint akkor nem is üldözték.Csak idecsalt volna? Képes lett volna elárulni a saját fiát? Nem..biztos hogy nem tenne ilyet.
-Ébresztő hercegnő! - rontott be az a gorilla. - Ne,egyél! - ledobott az ágyra egy záraz félig megcsócsált kenyér darabot.
-Kössz.Nem vagyok éhes. - fintorogtam. - Hol vagyok?
-Ezt most komolyan kérded? - nevetett fel. - Nem képzeled hogy elmondom hogy hol vagyunk, mikor épp fogva vagy tartva.
-Beszélhetek apámmal? - néztem rá lenézően.
-Most be kell érned velem. - förmedt rám.
-Akkor inkább egyedül leszek. - elterültem az ágyon s úgy tettem mintha nem is izgatna hogy épp mi is történik.
-Te valami elmefogyatékos vagy? Vagy ennyire kikészített a nagy hírnév? Nehéz munka lehet minden nap a pénzt számolgatni.Chh. - szánalmasan nézett rám.
-Hát figyelj..aki letesz valamit az asztalra annak előbb-utóbb megjön a gyümölcse. - kacsintottam egyet majd a fal felé fordultam mutatva ezzel hogy nem vagyok rá kíváncsi.
-Hé,Hicky! Gyere! - hallottam a folyosóról egy hangot majd a gorilla bácsi megfordult és kiment a "cellámból".
Most komolyan Hicky a neve? A kutyámnak nem adnék ilyen nevet.Miután kilépett hangosan nevetni kezdtem.Remélem meghallotta.
Pár perc múlva ismét nyílott az ajtó zárja.Apa lépett be.
-Apa,elmagyaráznád hogy még is mi folyik itt? Miért nem segítettél? Vagy egyáltalán miért csaltál ide? És ki ez az ember? Tud valamit Jerryről? - ugrottam fel s ingerülten támadtam neki.
-Nyugodj le fiam! Tudom hogy most össze vagy zavarodva de meg tudom magyarázni.Direkt csaltalak ide.Ez a férfi Jack egyik emberek,Frenk.Azért van itt mert ő tudja hol van Jerry.
-De akkor engem most miért zártatok be? Ugyan olyan jogom van tudni a dolgokat mint neked.
-Ő nem bízik benned.Azt mondja hogy nem érdemes kockáztatni a dogokat.Tudod marha nagy a tét.Ha lebukunk akkor Jack kinyírja őt,téged meg simán kicsinál.Még csak most kezdted ezt a "szakmát" és nem tudja hogy meg lehet e benned bízni.
-Beszélni akarok vele!
-Nem hiszem hogy jó öt...
-Beszélni akarok vele! - vettem hangosabbra a hangsúlyt.
-Hát jó.
Miután apa kiment hangokat kezdtem hallani kintről.Szorosan az ajtónak simultam.Valaki közeledett a folyosón így hátrálni kezdtem.
-Mi akarsz? - lépett be Frenk.
-Bízhatsz bennem! Visszaakarom kapni a fiamat! Ha nem lennék megbízható már különben is elmehettem volna a rendőrségre.De bármit megteszek csak hogy visszakapjam a fiamat! Ha kell megölöm azt aki fogva tartja csak bízz bennem és ne tarts itt! Nem bírok itt ülni és várni amíg meg nem tudok valamit.
Láttam az arcán hogy elgondolkodik a válaszon. -Csak egy kérdést teszek fel,és ha nem jól válaszolsz,itt maradsz. - üres arccal nézett rám.
-Oké!
-Ha a gyereked és az apád élete lenne a tét..kit mentenél meg?
-Ez milyen kérdés? Erre lehetetlen válaszolni.
-Épp ez az.
-Akkor miért tetted fel pont ezt a kérdést?
-Mert nem bízok benned!
-Mit tegyek hogy ez változzon?
Sarkon fordult majd mikor kilépett az ajtón visszanézett.
-Na mi van nem jössz?
-Hova megyünk? - értetlenkedtem.
-Bebizonyíthatod hogy bízhatok benned.
Egészen az udvarig mentünk ahol négy ember lefogott egy szerencsétlen megkötözött pasast.Rosszat sejtettem.Meg álltunk szemben velük majd Frenk felém fordult s a kezembe nyomott egy pisztolyt.
-Lődd le!
-De hát azt sem tudom mit követett el!
-Megerőszakolt egy 13 éves kislányt aki a suliból ment hazafelé.Szerencséjére pont észrevettem és leszedtem róla ezt a vadbarmot.
-Idáig süllyedt? - néztem a pasasra szánakozva.
-Na lődd le!
-De nem tehetem.
-Dehogy nem! Ő egy olyan dolgot követett el ami nem való ebbe a városba!
-De akkor sem! - szóltam ingerülten.
-Lődd már le az istenit! - ordított egy hatalmasat mire annyira megijedtem hogy meghúztam a ravaszt.
A pisztoly elsült a pasas pedig lassan a földre dőlt.A fegyver hirtelen olyan nehéz lett hogy nem bírtam tovább a kezembe tartani így elengedtem.Homályosan láttam és szédültem.A vér kiáramlott a lábaimból.Alig bírtam talpon maradni de tudtam hogy ha térdre esem gyengének hisznek majd.
-Nehéz volt?
-Bízol már bennem? - néztem rá üveges tekintettel.
-Úgy látszik te tényleg bármire képes lennél,még ki kell ugyan érdemelned a teljes bizalmamat de ez most elég annyira hogy nem kell itt maradnod.Viszont haza se mehetsz.
-Azért a telefonomat visszakapom? A feleségem már biztos aggódik.
-Ááhh szóval van egy Mrs.Bieber is?! Hmm jó tudni.Ám neki sem mondhatsz semmit.
-Nem is állt szándékomban.
-Helyes. - kacsintott egyet majd a kabátzsebéből előrántotta a telefonomat.
2014. február 15., szombat
2.évad 13.rész (7O.rész)
Bocsi hogy ilyen rövid lett a rész de kövi hosszabb lesz :) Most direkt lett ilyen rövid mivel tervezek egy ...na mindegy nem akarom elárulni magam szóval jó olvasást :)) ♥
-Hogy vagy édes? - szóltam bele a telefonba.
-Hogy vagy édes? - szóltam bele a telefonba.
-Szerinted?! Van már valami hír? - gyenge hangon válaszolt.
-Ezt inkább majd otthon elmondom.
-Siess haza! Szeretlek!
-Én is!
Egy kihalt rétre tévedtem.A nap sugarai fénylettek a kocsin.Kiszálltam és egy pillanatra elgondolkodtam.Vajon miközben Én itt vagyok egy tök nyugodt helyen és élvezem a napot..a kisfiam miket élhet át? A lábaimból kiment az erő és egyszer csak a földet éreztem testem alatt.Az eget vizsgáltam és vártam hogy valami ötlet villanjon meg az agyamban..de semmi.Lehunytam szememet.Koncentráltam.Hirtelen felugrottam és beültem a kocsiba.Nem gondolkoztam csak hajtottam.Nyomtam a gázt amennyire csak tudtam.
-Apa! Apa hol vagy?! - ordítva léptem be a házba.
-Mi van fiam? - jött ki a konyhából.
-Van egy ötletem! Gyere.
Elmentünk ahhoz a pasashoz akinél reggel voltunk és részletesen elmeséltem nekik a tervemet.Láttam az arcukon hogy meg vannak elégedve de még is volt egy kis para a dologban.Ám így is bele mentek.Most már volt egy tervünk,megvoltak az emberek.Már csak végre kellett hajtani.Na meg persze mivel nem szeretnék hazudni Amy-nek el akarom neki mondani hogy mi történik.Miután mindent megbeszéltünk kocsiba ültem és hazamentem.
Amy ismét kisírt szemekkel aggodalmaskodott a kanapén anyával.Annyira rossz így látni őt.Lehet hogy én nem mutatom ki annyira mint ő,és próbálok erős lenni de belül én is összetörtem.Az a legrosszabb a dolgokban hogy mikor a legjobban akarnék segíteni és megvédni a családom..nem vagyok rá képes.Nem vagyok képes megvédeni a saját családom pedig megfogadtam hogy soha nem engedem őket veszélybe és még is.Egy apának ez a leges legrosszabb érzés a világon.
Amy ismét kisírt szemekkel aggodalmaskodott a kanapén anyával.Annyira rossz így látni őt.Lehet hogy én nem mutatom ki annyira mint ő,és próbálok erős lenni de belül én is összetörtem.Az a legrosszabb a dolgokban hogy mikor a legjobban akarnék segíteni és megvédni a családom..nem vagyok rá képes.Nem vagyok képes megvédeni a saját családom pedig megfogadtam hogy soha nem engedem őket veszélybe és még is.Egy apának ez a leges legrosszabb érzés a világon.
-Amy,feljönnél velem a szobába kérlek.
Felállt és mind aki nem is él valahogy feltápászkodott a lépcsőn.Megszakad a szívem hogy így kell őt látnom.
Leültünk az ágyra s egy nagy sóhaj után belekezdtem a mondandómba.
-Figyelj,édesem.Történt pár dolog ma amit szeretném ha tudnál.
-Úristen ugye nincs baja Jerry-nek??
-Sajnos nem tudom.Viszont..
-Ahj mond már...
-Nem tudom hogy hogy is kezdjem.Szóval inkább kezdem a legelején.Mikor reggel elmentem apához akkor elmondott magáról nekem egy olyan dolgot amit soha nem mondott.Nézd,próbálom a lehető leggyengédebben elmondani de ezt egyszerűen nem lehet szóval csak egyszerűen kimondom.Apám a maffia vezére és egy régi ügye miatt rabolták el Jerry-t hogy pénzt csikarjanak ki belőle.És mivel soha nem hagynám hogy baja essen a fiúnknak ezért...én is beléptem hozzájuk.Tudom hogy most nagyon ki fogsz akadni de kérlek próbáld meg úgy felfogni a dolgot hogy most mindent a kisfiamért teszek.Tudom hogy oltári hülyeség volt és tudom hogy ennek még nagy következménye lesz de...megéri! Ha ezzel megmentem Jerry-t akkor megéri!
-Mi?? Most komolyan beszélsz vagy csak próbálod te is húzni az agyamat?
-Nem..én nem! Kérlek nyugodj le!
-Hogy nyugodnék már le mikor a gyerekemet elrabolták és kitudja hol van te meg még ilyen hülyeségekkel idegesítesz? Menj most el,kérlek! Egyedül akarok lenni! - dühödött fel.Arca eltorzult,alig ismertem rá.Lehet hogy nem kellett volna elmondanom neki.Lehet hogy jobb lett volna ha egyedül oldom meg a dolgot.
-Hát jó.. - kissé megijedve mentem ki a szobából.Soha nem láttam még ilyen mérgesnek.
Lehuppantam a kanapéra s megdörzsöltem szemeimet.Anya közben odaült mellém s tudta hogy valami baj van így faggatni kezdett.
-Te mit tennél ha engem rabolt volna el valaki és nem tudnál tenni értem semmit? Ha egyedül lennél és senki sem tudna segíteni akkor mit kezdenél? És úgy hogy tudod hogy a rendőrség sem segít?! Te nem folyamodnál olyan módszerekhez amiről senki sem tudhat mert például illegális vagy le is csukhatnak érte? Te nem tennél meg mindent azért hogy újra láthasd a gyereked gyönyörű mosolyát? Hmmm? - a szememből egy könnycsepp gördült ki miközben anyát bombáztam a kérdéseimmel.
-Tudod,kicsim,el tudom képzelni hogy mit is érzel most.Tudom hogy nehéz és hogy úgy érzed magara maradtál.De kérlek,ne tégy semmi olyat amit utólag megbánnál! Légy észnél és gondolkozz!
-De olyan nehéz! - dőltem a vállára.
-Tudom,kicsim,tudom.De erősnek kell lenned! Ki kell tartanod Amy mellett.
-Tudom.És én próbálkozom de egyszerűen..mintha semmi megoldás nem lenne.
Beszélgetésünkbe a telefonom csörgése zavart bele.Apa volt az.Loholt a telefonban és azt mondta hogy segítsek mert valaki üldözi.Megkérdeztem hol van mire nagy nehezen kinyögte s egyből kaptam is fel a kabátom s mentem hozzá.Természetesen a fegyvert is vittem.Mióta magamnál tartom olyan gengszternek érzem magam.Pedig még csak azt sem tudom hogy kell normálisan megfogni.Nem hogy lelőni vele egy embert.Sokat gondolkozom hogy vajon jól döntöttem e..ám mindig Jerry-nél lyukadok ki és akkor minden kétségem elszáll.Tudom hogy meg kell védenem a kisfiamat és meg is fogom!
Mikor a pontos címre értem,pontosabban egy elhagyatott raktárhoz,kiszálltam a kocsiból és körül néztem.Ám elég fura volt hogy két kocsi is parkolt a ház mögött de ember sehol.Egy kattanást hallottam majd a tarkómon egy hideg nyomást éreztem.
-Áhh,szóval te vagy az a híres Justin Bieber?! Öröm veled találkozni. - jött elő az sötétből egy férfi.Tisztára olyan volt mint a filmekben.
-Térdre! - mordult rám a mögöttem lévő gorilla aki a fegyvert tartotta a tarkómhoz.
-Ki maga? És hol van az apám? - néztem az előttem 5 méterre álló pasast.
-Figyelj,édesem.Történt pár dolog ma amit szeretném ha tudnál.
-Úristen ugye nincs baja Jerry-nek??
-Sajnos nem tudom.Viszont..
-Ahj mond már...
-Nem tudom hogy hogy is kezdjem.Szóval inkább kezdem a legelején.Mikor reggel elmentem apához akkor elmondott magáról nekem egy olyan dolgot amit soha nem mondott.Nézd,próbálom a lehető leggyengédebben elmondani de ezt egyszerűen nem lehet szóval csak egyszerűen kimondom.Apám a maffia vezére és egy régi ügye miatt rabolták el Jerry-t hogy pénzt csikarjanak ki belőle.És mivel soha nem hagynám hogy baja essen a fiúnknak ezért...én is beléptem hozzájuk.Tudom hogy most nagyon ki fogsz akadni de kérlek próbáld meg úgy felfogni a dolgot hogy most mindent a kisfiamért teszek.Tudom hogy oltári hülyeség volt és tudom hogy ennek még nagy következménye lesz de...megéri! Ha ezzel megmentem Jerry-t akkor megéri!
-Mi?? Most komolyan beszélsz vagy csak próbálod te is húzni az agyamat?
-Nem..én nem! Kérlek nyugodj le!
-Hogy nyugodnék már le mikor a gyerekemet elrabolták és kitudja hol van te meg még ilyen hülyeségekkel idegesítesz? Menj most el,kérlek! Egyedül akarok lenni! - dühödött fel.Arca eltorzult,alig ismertem rá.Lehet hogy nem kellett volna elmondanom neki.Lehet hogy jobb lett volna ha egyedül oldom meg a dolgot.
-Hát jó.. - kissé megijedve mentem ki a szobából.Soha nem láttam még ilyen mérgesnek.
Lehuppantam a kanapéra s megdörzsöltem szemeimet.Anya közben odaült mellém s tudta hogy valami baj van így faggatni kezdett.
-Te mit tennél ha engem rabolt volna el valaki és nem tudnál tenni értem semmit? Ha egyedül lennél és senki sem tudna segíteni akkor mit kezdenél? És úgy hogy tudod hogy a rendőrség sem segít?! Te nem folyamodnál olyan módszerekhez amiről senki sem tudhat mert például illegális vagy le is csukhatnak érte? Te nem tennél meg mindent azért hogy újra láthasd a gyereked gyönyörű mosolyát? Hmmm? - a szememből egy könnycsepp gördült ki miközben anyát bombáztam a kérdéseimmel.
-Tudod,kicsim,el tudom képzelni hogy mit is érzel most.Tudom hogy nehéz és hogy úgy érzed magara maradtál.De kérlek,ne tégy semmi olyat amit utólag megbánnál! Légy észnél és gondolkozz!
-De olyan nehéz! - dőltem a vállára.
-Tudom,kicsim,tudom.De erősnek kell lenned! Ki kell tartanod Amy mellett.
-Tudom.És én próbálkozom de egyszerűen..mintha semmi megoldás nem lenne.
Beszélgetésünkbe a telefonom csörgése zavart bele.Apa volt az.Loholt a telefonban és azt mondta hogy segítsek mert valaki üldözi.Megkérdeztem hol van mire nagy nehezen kinyögte s egyből kaptam is fel a kabátom s mentem hozzá.Természetesen a fegyvert is vittem.Mióta magamnál tartom olyan gengszternek érzem magam.Pedig még csak azt sem tudom hogy kell normálisan megfogni.Nem hogy lelőni vele egy embert.Sokat gondolkozom hogy vajon jól döntöttem e..ám mindig Jerry-nél lyukadok ki és akkor minden kétségem elszáll.Tudom hogy meg kell védenem a kisfiamat és meg is fogom!
Mikor a pontos címre értem,pontosabban egy elhagyatott raktárhoz,kiszálltam a kocsiból és körül néztem.Ám elég fura volt hogy két kocsi is parkolt a ház mögött de ember sehol.Egy kattanást hallottam majd a tarkómon egy hideg nyomást éreztem.
-Áhh,szóval te vagy az a híres Justin Bieber?! Öröm veled találkozni. - jött elő az sötétből egy férfi.Tisztára olyan volt mint a filmekben.
-Térdre! - mordult rám a mögöttem lévő gorilla aki a fegyvert tartotta a tarkómhoz.
-Ki maga? És hol van az apám? - néztem az előttem 5 méterre álló pasast.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)