Szünet!

Sziasztok! Sajnálatos dolgot kell közölnöm..ismét..:(( Úgy látszik hogy a blog most egy hosszabb szünetre megy..nincs időm részt hozni és titeket sem akarlak elveszíteni..:// pár hónapról van csak szó de ha visszajöttem akkor mindenkit értesítek a fejleményekről :) szeretlek titeket! puszim :*

2.évad 10.rész (67.rész)

Sajnálom hogy ennyit késtem de iszonyatosan sokat kell tanulnom,viszont ezt a napot most direkt erre a részre kicsit pihenőre vettem.Remélem azért tetszik a rész és most nem siratok meg senkit :33 :DD Tudjátok hogy mennyire igyekszem és minden tőlem tehetőt megteszek hogy időben hozzam a részeket de ez néha sajnos nem jön össze.Viszont most meghoztam szóval jó olvasást :) : *

Sokat tűnődtem azon,hogy vajon ő ilyenkor mit lát vagy,hogy tudja e,hogy hol van és mi történik vele.Lehet,hogy most ő is egy olyan "álomvalóságban" van mint a filmekben szokott.Remélem azért ott is én vagyok az ideálja...Lehet,hogy mire felébred egy teljesen más ízlésű lány lesz és mi van ha nem tetszem neki? Ez is benne van a pakliban.Semmit sem tudhatunk előre.Ahogy ezt sem tudhattam.Anyáék sem tudhatták és még is bekövetkezett.Már azt hiszem,hogy napja nem aludtam semmit szóval ezek a gondolatok már csak az agyam kimerültsége miatt kavarognak bennem.Lehet,hogy össze vissza beszélek de nézzétek el nekem.Akárhányszor lecsukom a szemem félek,hogy mire felébredek..már nem lesz itt miért várnom.Nem akarok lemaradni mindenről.

-Kicsim! Miért nem pihensz? menj haza majd mi itt maradunk és ha bármi van hívunk.Nem kell éjjel-nappal itt lenned.Attól még hogy itt vagy neki nem lesz jobb.Csak neked lesz rosszabb.menj haza kérlek.
-De mi van ha baj lesz? És én nem vagyok itt?
-ne aggódj! Mindenről értesítünk.Csak menj haza és pihenj egy kicsit.
Nagyon nem akarok hazamenni de anya úgyse hagyna addig békén amíg nem tenném meg. -....jó de csak egy órát.
-Jól van.

Felkaptam a kabátomat és megindultam haza.Vagy is a hotelba.Már komolyan sajnálom hogy eljöttünk ide.Sokkal egyszerűbb lett volna szépen otthon maradni és kivárni amíg szépen megindul a szülés.Tudom hogy akkor sem lett volna jobb a helyzet de akkor most haza mehetnék és nem egy hotelban kéne lenni.Ráadásul még drága is.Amy mindig kiharcolja magának amit akar.
Bementem a szobába és mint a fa,kidőltem az ágyra.

*Pattie szemszöge*

Szegény Justin annyira álmos hogy szinte azt sem tudja hogy hol van.Már pár napja nem aludt és mindig itt van.Azon sem csodálkoznék ha bedilizne.Nagyon megviselték a töréntek.Alig várom már hogy Amy meggyógyuljon és megint minden szép legyen.Szeretném már ha Jerry láthatná az anyját és ha az anyja is foghatná a kezében.Fredo most jól el van vele de azért szüksége lenne az anyjára.Fogalmam sincs hogy meddig kell még itt lennie de reménykedem hogy nagyon hamar meg fog gyógyulni és akkor mindenki boldog lehet végre.Nagyon szeretem Amy-t,nála jobbat nem is álmodhatnék a fiamnak épp ezért én sem és az egész család sem bírná ki ha valami baja lenne.Minden nap,reggel és este is összeülünk és elmondunk együtt egy imát.Imádkozunk hogy megint minden a régi legyen és ne legyen ez a folyamatos félelem és reszketés bennünk.

*este 8 óra*
*Justin szemszöge*

A telefonom csengése zavart bele álmomba.Pont a legjobb résznél jártam erre felkeltenek.Anya hívott.
Annyira álmos voltam hogy észre sem vettem,hogy így elment az idő.Azt mondta hogy felébredt és már állítólag már mosolyog is.remélem hamar kijöhet már.Jerry-t is régen láttam.Nagyon hiányzik de most inkább megyek Amy-hez.

Kb 10 perc alatt beértem a kórházba.Anyáék a váróban ültek.Elmesélték hogy mennyire örült nekik és hogy mindannyian bementek hozzá.Na ezért nem akartam haza menni.Mert most nem tudtam hozzá bemenni.Az ablakon keresztül bámultam be gyönyörű feleségemhez mikor egy nővér odajött hozzám és  mondta hogy ha akarok akkor bemehetek még.nem is haboztam egyből az ajtó felé vettem az irányt.

-Szia édes! - köszönt gyenge hangon.
-Szia szerelmem! - azonnal megcsókoltam.
-Annyira hiányoztál.
-Te is! Nagyon de nagyon.
-Jerry? Hogy van?
-Nagyon jól.Fredo kedvence.Most is vele van. - láttam amint egy könnycsepp elhagyja szemét. - Arra gondoltam hogy...mi lenne ha holnap behoznám őt látogatóba? - arca kivirult és felcsillant a szeme.
-Az nagyon jó lenne.Alig várom már.Nagyon hiányoztok tényleg.Az álmomban nem ugyan az.
-Azt mondták hogy iszonyú gyorsan gyógyulsz szóval hamarosan kiengednek.Már csak pár hét és egészséges leszel mint a makk. - mosolyogtam rá.
-Reméljük. - szintén mosolygott majd megfogta kezemet. - Tudod...mikor a múltkor bejöttél és beszéltél hozzám..az nagyon jól esett.Annyira mondtam volna hogy én is szeretlek de nem jött ki hang a számon.
-Nem tudtam hogy hallasz e de reménykedtem.Amit akkor mondtam azt tiszta szívemből mondtam.Szeretném ha tudnád hogy soha nem hagylak magadra és örökké szeretni foglak.Mindenki nagyon aggódik érted és szeretném ha nem adnád fel és erős lennél.
-Igyekszem hidd el.Miközben műtöttek,arra gondoltam,hogy odakint vár egy gyönyörű család,aztán rád gondoltam és Jerryre és eszembe jutott hogy küzdenem kell értetek.Nem akarlak itt hagyni titeket.Jerry még nem is ismeri a saját anyját és ez nem jó.

2.évad 9.rész (66.rész)

Sziasztok! Mindenkinek nagyon sok boldogságban és szerencsében gazdag boldog Új évet kívánok! Remélem ez az év mindenkinek jól fog eltelni és sok siker ér mindenkit. :)
Remélem jól telt a Karácsony is és egyben a szünet is.Ne feledjük hogy azért tanuljatok is a sulikezdéshez.Tudom hogy nem kéne még erről beszélni (nagyon megrázó téma) de muszáj.Na de nem is firtatom a szót.Jó olvasását :*

-Jól van uram?
-Amy-vel mi van? Mi történt vele? Ugye jól van?
-Aggodalomra semmi ok.! másodpercre leállt a szíve.. - a lélegzetem is elállt.Testem remegni kezdett. - de sikerült stabilizálni az állapotát.Meg kell mondanom,hogy a felesége igazán erős nő.Nagyon ügyesen harcolt.Büszke lehet rá.
-Úristen.Köszönöm! - felpattantam és megöleltem (!?) a dokit. - Annyira hálás vagyok! El sem tudja képzelni. - Könnyeim egybefolytak.Az öröm csodálatos érzés tud lenni.A hatalmas vigyor ami az arcomon ült az dokikra is átterjedt.
-Ugyan,ez a dolgom! - mosolygott rám majd elmentek.

Egyből a telefonomért nyúltam s felhívtam anyut.Elmeséltem neki az elejéről az egészet.Mikor belekezdtem,telefonon keresztül hallottam ahogy neki is megáll a szíve egy darabig,majd a végére érve ő is kicsattan az örömtől.
Épp elköszöntem volna,mikor egy kéz a vállamra simult.Kinyomtam a telefont majd megfordultam.Egy nővér állt előttem,aki egy apró mosollyal vezetett be Amy-hez.
Szívem hevesen vert.Annyira jó volt őt látni végre.

-Szia szerelmem! - suttogva leültem mellé s megfogtam kezét.Még nem volt magánál de tudom,hogy hallotta amit mondok. Sóhajtottam egyet,majd belekezdtem mondandómba. - Tudom,hogy rettentő nagy fájdalmakat kell elviselned..de tudom,hogy te egy iszonyú erős nő vagy és ezt a doki is megmondta.Nem szabad feladnod.Én itt vagyok veled minden egyes nap,minden egyes percben. - kis szünetet tartva elmosolyodtam. - Jerry nagyon édes és már alig várja,hogy megismerjen.Anya rettentően szereti és vigyáz rá amíg mi itt vagyunk szóval nem kell félni.Pár hét és hazajöhetsz.Minden rendben lesz. - megpusziltam kézfejét majd ahogy visszatettem az ágyra éreztem hogy megmozdult az ujja. - Hallasz? - szorítottam meg tenyerét. - Vagy lehet hogy már képzelődök.Szeretlek Amy Trescott! Tiszta szívemből szeretlek! Soha nem hagylak el,örökre itt leszek neked és vigyázok rátok. - egy könnycsepp végig gurult az arcomon.
-Mr.Bieber?
-Igen? - fordítottam fejem az ajtóban álló nővér felé.
-Amy-nek pihennie kell.
-Ohh persze. - felálltam s egy utolsó pillantást vettem gyönyörű feleségemről,majd megpusziltam homlokát.

*Amy szemszöge*

Mikor Justin bejött legszívesebben a nyakába ugrottam volna.Mindent hallok.Mindent érzek.Minden szagot ki tudok választani a körülöttem lévő tárgyakból és mégsem látok semmit.Szemhéjam mint a tömör beton nehezedik szemembe.Szempilláim vasként húzzák le és én képtelen vagyok kinyitni.Pedig úgy látnám már végre Juss-t és a kis Jerry-t.Jó volt hallani amiket mondott.Örülök,hogy nincs semmi baj.
Mikor meghallottam a gépek csipogását,megijedtem.Nem tudtam,hogy mi van velem.Fent vagyok de még sem.Lehet,hogy ez egy Istenadta képesség? Eddig minden ilyen kórházi esetemnél olyan volt,mintha meghaltam volna,de még sem.Legutolsó képem mielőtt minden fekete lett volna,az,hogy vagy öt orvos fölém hajol és mindenféle csöveket meg drótokat kötnek hozzám.

Aztán..minden homályos lett.Már csak a hangokat hallottam.Az volt a legrosszabb mikor azt mondták hogy "menthetetlen" s mindenki megállt.Akkor már én is biztos voltam benne,hogy meghaltam.Ám még is éreztem,hogy én még nem akarok elmenni.Eszembe jutott Pattie,és Jerry meg Juss és az egész család..tudtam,hogy nem tehetem ezt.Megpróbáltam levegőt venni.Éreztem ahogy a tüdőm engedelmeskedni kezd és beveszi az oxigént.A gépek ismét csipogni kezdtek.A szívem megint dobogott.
Aztán bejött Juss és azok amiket mondott élettel töltöttek be.Tudom,hogy őt is nagyon megviselik ezek az idegeskedések de ő még is itt van velem minden nappal és minden éjjel.Kitudja mióta nem aludt már.Szegénykém.Bárcsak elmondhatnám neki,hogy én is nagyon szeretem de pihennie kéne.Én elvagyok itt egyedül is.Csak sajnos egy hang sem jön ki a torkomon.Ez az állapot rosszabb,mintha halott lennék.Olyan érzés,mintha zombi lennék.Hallok,érzem a szagokat,érintéseket és még sem tudok se beszélni se látni.tehetetlennek érzem magam és ez az emberiség egyik legrosszabb érzés fajtája.Ha belegondolok,hogy Juss most mit érez..hát görcsbe szorul a szívem.(Még ennél jobban is.)
Úgy szeretném már Juss-t is és Jerry-t is a karjaimba szorítani.Felbecsülhetetlen érzés mikor a családoddal lehetsz.Élvezzétek ki amíg lehet és töltsetek minél több időt a szeretteitekkel.Ne legyetek haragba senkivel,hisz soha sem tudhatod,hogy mikor dönt úgy az Isten,hogy kiránt téged az életből.

*Justin szemszöge*

Iszonyatosan jó volt őt megint látni.Miközben megint itt ülök kint a váróteremben azon gondolkodom,hogy vajon tényleg hallotta e amiket mondtam? Vagy csak magamban beszéltem ő pedig az álomvilágban élte közben az életét? Nem tudhatom.De abban biztos vagyok,hogy már semmi baj nem lehet.Szépen felépül és minden megy tovább,mint azelőtt.Boldogan élünk majd Jerry-vel és kiélvezzük a boldog perceket amit együtt töltünk.

-Szívem! - a hang felé fordítottam fejem s anyával találtam szembe magam,ahogy felém fut.
-Anya! - felálltam s megöleltem. - Hogy hogy bejöttetek? - mögötte sietett Kenny és Scoo.
-Anyád nem bírt otthon maradni és el kellett hozni. - Kenny lihegve hajolt le térdéhez majd megtámaszkodott rajt.
-Már voltam bent nála.Kezdi visszanyerni a színét és már az arca sem olyan sápadt.Igaz sokat kell még neki gyógyulnia de..még így is gyönyörű. - halkultam el.