2.évad 16.rész (73.rész)

Bocsi hogy késtem :s Nem volt időm..de most itt vagyok és meghoztam a kövi részt. :) Remélem tetszeni fog.Jó olvasást ♥

-2 nap...2 napja mászkálunk össze-vissza és semmi.Éhes vagyok,szomjas vagyok és álmos.Meddig akarsz még itt lenni? - panaszkodtam.
-Szerinted én nem akarok haza menni? Ugyan úgy éhes és álmos vagyok mint te.
-Legszívesebben felhívnám Amy-t.De Frenk,Frenk nem akarja.Ahj szar minden. - kiabáltam egy nagyot.
-Lenyugodnál végre?
-Bocs. - dörzsöltem meg a szemem.
-Hívd fel.
-Mi? - fejemet felé kaptam és próbáltam megérteni hogy most viccel vagy csak olyan éhes hogy azt sem tudja mit beszél.
-Hívd fel.Kitudja,lehet hogy Jerry-ért ő is segíteni akar majd.
-Hát te beteg vagy.
-Szerintem egy próbát megér.
-Nem,nem ér meg! Nem akarom ebbe belekeverni.Nem akarom hogy ő is belefolyjon ezekbe az ügyekbe.

Nem szólt semmit csak vállat vont.
Az éhség és szárasság kezd teljesen kikészíteni.Alig bírok talpon maradni,kezdek homályosan látni,itt meg csak semmitérő bogyók vannak.Az erdő pedig mintha egy véget nem érő labirintus lenne.Lehet tényleg fel kéne hívnom Amy-t.Végül is már elmondtam neki hogy mibe léptem be.Lehet hogy megértené.De mi van ha még sem? Mi van ha csak még idegesebb lesz? De az is lehet hogy rögtön ide jönne és segítene.

-Hívd már fel az istenit! - nyűgös arccal kérlelt apa.
-De mi van ha...
-Ne gondolkozz csak hívd fel! - vágott szavamba.

Zsebembe nyúltam s tárcsázni kezdtem.Kicsengett.Amy csilingelő hangja zene volt füleimnek.Jó volt végre hallani őt.Szavaiban aggódást és idegességet szűrtem le.Először csak élveztem lágyan szóló hangját majd a tárgyra tértem.Miután nagy nehezen elmeséltem neki a történteket,legnagyobb meglepődésemre nem kérdezgetett és elhitte amit mondok.

-Kérjétek a le a telefonkövetőt és mérjétek be hogy hol vagyunk.
-Okés,Scooval hamarosan ott vagyunk. - ekkor apa kivette a kezemből a telefont
-Hozzatok sok-sok kaját! - szólt bele mire én csak felnevettem.

*másfél óra múlva*

-Te is hallottad? - néztem apára miután reccsenés hallottam.
-Mit?
-Hát ezt. - megint hallottam.
-Biztos Amy-ék azok.
-Várj,bukj le! - rántottam magammal apát s elbújtunk egy nagy fa mögé,mikor megpillantottam egy férfit,kezében egy pisztollyal.
-Ez nem Scooter! - súgta.
-Nem mondod? - néztem rá hülyén.
-Ez nem Jack egyik embere?
-Honnan tudjam?! Azt sem tudom hogy Jack hogy néz ki.
-Shh,közelebb jön.

Szívem nagyokat dobbant ám mikor orrom elé lépett a fickó egyszer csak minden lelassult.A hangokat kizártam és csak arra koncentráltam hogy előbb előrántsam a fegyveremet minthogy ő lepuffantson.Olyan gyors voltam hogy észre sem vettem hogy meghúzom a ravaszt.Viszont arra figyeltem hogy ne öljem meg így csak a vállába lőttem.Egyenesen a földre zuhant majd apa ráugrott és lefogta.

-Ki vagy? Kinek az embere vagy?
-F-F-Frenk küldött értetek.
-Hoppá,úúh bocs haver,azt hittük Jack embere vagy. - levettem pulcsimat s sebére nyomtam.
-Justin! Justin itt vagy? - ismerős hangok jutottak fülemhez.
-Ezek biztos Amy-ék lesznek.Menj majd én segítek neki. - apa átvette a pulcsit én pedig a hang felé siettem.
-Itt vagyunk! - szóltam vissza majd hamarosan meg is pillantottam Amy gyönyörű arcát.

-Szia kicsim,annyira hiányoztál. - öleltem magamhoz szorosan majd adtam neki egy csókot.
-Szia édes,te is hiányoztál.Hoztam kaját.Minden rendben van? - nézett rám csillogó szemekkel.
-Ahh,életmentő vagy! Hát..tudod akiről beszéltem aki elrabolta Jerry-t na azt hittük hogy ideküldte az egyik emberét és meglőttem,de aztán kiderült hogy még sem az övé hanem Frenk küldte így most ott van egy vállba lőtt ember aki vérzik szóval el kéne a segítség.
-Jézus,hol van? Vezess oda! Addig egyél tessék. - s kezembe nyomott egy egész kosárnyi kaját.A szemem már kopogott az éhségtől.

Pár óra múlva már otthon is voltunk.Lepakoltunk és apával elmentünk Frenk-hez hogy vissza vigyük a pasast.Mivel kezdett fogyni a fegyvertáramból a lőszer fel is tankoltam ugyan is biztos szükségem lesz még rá.

2.évad 15.rész (72.rész)

*Itt Amy Trescott hangpostája,kérem a sípszó után hagyjon üzenetet...'sípszó'*

-Ömm szia drágám! Biztos nagyon aggódsz már! De ne tedd.Semmi bajom és nyomra akadtunk.Jerry hamarosan hazajön és minden újra a régi lesz.Remélem nincs semmi bajod.Ha tudsz hívj vissza kérlek! Szeretlek!

Iszonyatosan hiányzik már a kisfiam.Nem tudom mi megy át nap mint nap Amy agyán..de az biztos hogy legalább annyira fáj neki mint nekem.Én biztos vagyok benne ha az az ember nem adja vissza őt és kinyírom.Tudom hogy az emberölés a világ legnagyobb bűne de..nem érdekel.Ha a fiamról van szó akkor semmi sem érdekel.Bár tudnám hogy mi van vele.Annyira megölelném már.Érezni a kis illatát.Bele sem merek gondolni hogy hogy érezhet most.Mit élhet át..istenem megszakad a szívem ha rá gondolok.

*Frenk házánál*

Mivel haza nem mehetek ezért itt kell maradnom Frenk-nél.Kissé komor ez a ház,üres és ahhoz képest hogy egyetlen ember lakik itt elég nagy.Vagy is most már kettő hisz egy jó ideig én is itt leszek.Alig várom már hogy annak a görénynek a szeme elé kerülhessek és jól behúzzak neki.

-Juss,gyere! Dolog van! - sietősen lépett be az ajtón apa majd még sietősebben ment ki.

Végre történik valami.Kocsiba ültünk és már mentünk is.csak tudnám hogy hova.Frenk vezetett.

-Hová is megyünk?
-Beszéltem Jack-kel.Most épp megbeszélés lesz.Rólatok nem tud szóval el kell bújnotok.Azért hozlak ide titeket hogy ismerjétek a terepet.
-És még is hova a francba bújjunk el mikor mindenhol vannak emberek? - néztem ki a sötétített ablakon.
-Nyugi kölyök,a kezemben tartom a dolgokat.
-Chh..kössz.Sokat érek vele.

-És most hova tovább?
-Előre! Csak kiérünk innen valahol.
-Tudod..a másik irányba kellett volna elindulnod! Most komolyan.Miért az erdő felé szaladtál mikor a másik irányba volt a normális út?
-Mert ez jobbnak tűnt hirtelen.Ha menekülni kell tudod nehezebb gondolkodni.
-Mind egy.Csak menjünk tovább.Egyszer úgy is kilyukadunk valahol.
-Szerinted felismertek?
-Hát ha felismertek volna téged akkor már nem élnél..legalább is ahogy elnéztem azoknak az embereknek az arcát,simán lelőttek volna.
-Hát persze,hisz ez a dolguk!

Elcsesztük.Nagyon is.Mikor apa kiszállt utánam a kocsiból és elindultunk az egyik fa mögé hogy onnan figyeljük a történéseket,természetesen apának el kellett rontania ezt is,megbotlott és összeestünk.Természetesen egyből észrevettek és elkezdtünk szaladni.Hát így kerültünk most az erdő kellős közepére.

*2 óra múlva*

-Éhes vagyok. - panaszkodtam.
-Szüljek vagy izzadjak? - nézett rám apa unott fejjel.
-Már órák óta csak körbe-körbe járkálunk itt a semmi közepén.Nem igaz hogy Frenk nem keres.
-Miért keresne? Neki abba nincs semmi jó.Csak az időt vesztegetné velünk.Inkább hívd fel valamelyik haverodat vagy valami.
-Ijajj de jó ötleteket tudsz mondani.Ez még eszembe se jutott. - szarkazmus(!!) - És mit mondjak neki? Hé haver,beálltam a maffiába és apám a vezér,most eljöttünk egy volt taghoz aki kurva veszélyes de Jerry nála van.Most meg el kellett menekülnünk mert észrevettek minket.Itt vagyunk a franc tudja hogy hol.Értünk jönnél? Most komolyan... - néztem rá.
-Jól van na.Csak egy ötlet volt.
-Úgy látszik itt kell éjszakáznunk.
-Hányszor voltam már így.Emlékszem mennyit szenvedtem.Egyszer egyik társammal 4 napig voltunk a szabad ég alatt egy ügy miatt.
-Most ugye nem kezdesz el mesélgetni? Inkább hívj fel valakit te.Talán a te "barátaid" jobban megértik a helyzetet.

A zsebéhez nyúlt..majd a másikhoz..majd a farzsebében is megnézte.Rám néz a 'baj van' fejjel.

-Ugye nem? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Kieshetett a zsebemből mikor elestem.
-Ahj ilyen béna is csak te lehetsz. - nevettem el magam.Ám ez olyan szánakozó vigyor volt inkább.
-Szebben is beszélhetnél az apáddal.
-Kettőnk közül most inkább neked kéne hallgatni,nem gondolod? - néztem rá teljesen komoly arccal.
-Miért is? - apró vigyor jelent meg az arcán.

Hátam mögé nyúltam majd előhúztam a fegyvert amit még Frenk adott.Olyan komolyan néztem amennyire csak tudtam.Láttam hogy képéről lekonyul a mosoly.

-Na mi van? Tán nem megijedtél? - közelíteni kezdtem mire ő hátrált.
-J-J-Justin,u-ugye nem bántanád a saját apádat? - hangja remegett.
-Hát ..tudod..ha megölnélek,enyém lehetne az egész maffia,én vezetném az egész bandát.Enyém lenne a hatalom és nekem nem parancsolhatna senki.Sőt,ha megölnélek talán Jack is visszaadná Jerry-t hisz nem tudna tovább bántani téged.
-M-most ugye csak hülyéskedsz? - lába remegett.

Hangosan felnevettem.Visszadugtam a pisztolyt az övembe majd ismét felnevettem.

-Komolyan elhitted? - röhögtem.
-??
-Szerinted képes lennék bántani téged?
-Hát reméltem hogy nem.
-Hát te hülye vagy. - nevettem rá. - Gyere te..nagy vezér! - közelebb léptem s megöleltem.
-Ne ijesztgess.Jobb lesz ha nálam lesz a pisztoly.
-A-a! Jó helyen van az nálam. - kacsintottam rá.

2.évad 14.rész (71.rész)

-Édesapád nem is beszélt rólam? Hmm..csodálom. - csillogtatta meg fekete fogait amitől hányingerem lett.
-Még egyszer kérdem,ki maga és mit akar tőlem? - ekkor még egy alak tűnt fel a sötétben.Mikor megláttam ki az teljesen összezavarodtam. - Apa?

Hirtelen egy erős ütést éreztem a fejemen majd minden elsötétült.Nem érezte semmit,nem hallottam semmit.Minden kapcsolatom megszűnt a világgal.Csupán a gondolataimat hallottam.
Mintha öt másodpercig lettem volna csak kába,egyszer csak ismét kinyílt a szemem.Egy sötét hideg szobában találtam magam.Gyors felugrottam s a rácsos ablakhoz mentem.A koszos szúnyogháló eltakart mindent így nem tudtam felmérni hogy hol is lehetek éppen.Ahogy elnéztem már nem a raktárban vagyunk.Az sokkal romosabb volt.
Mivel tudtam hogy a kiabálással nem érnék semmit így az eszemre hallgattam.A telefonomért nyúltam ám nem volt a zsebemben így a farzsebemben lévő csipogót vettem kézbe.Küldtem egy üzenetet Scoonak majd Fredonak is.Mivel a telefonomon van nyomkövető így letudják kérni hogy hol van.Most már csak abban kell reménykednem hogy itt legyen a épületben.
Még mindig nem értem hogy apa mit keresett a pasas mellett..és miért nem segített? Egyáltalán hogy kerül ide? Ezek szerint akkor nem is üldözték.Csak idecsalt volna? Képes lett volna elárulni a saját fiát? Nem..biztos hogy nem tenne ilyet.

-Ébresztő hercegnő! - rontott be az a gorilla. - Ne,egyél! - ledobott az ágyra egy záraz félig megcsócsált kenyér darabot.
-Kössz.Nem vagyok éhes. - fintorogtam. - Hol vagyok?
-Ezt most komolyan kérded? - nevetett fel. - Nem képzeled hogy elmondom hogy hol vagyunk, mikor épp fogva vagy tartva.
-Beszélhetek apámmal? - néztem rá lenézően.
-Most be kell érned velem. - förmedt rám.
-Akkor inkább egyedül leszek. - elterültem az ágyon s úgy tettem mintha nem is izgatna hogy épp mi is történik.
-Te valami elmefogyatékos vagy? Vagy ennyire kikészített a nagy hírnév? Nehéz munka lehet minden nap a pénzt számolgatni.Chh. - szánalmasan nézett rám.
-Hát figyelj..aki letesz valamit az asztalra annak előbb-utóbb megjön a gyümölcse. - kacsintottam egyet majd a fal felé fordultam mutatva ezzel hogy nem vagyok rá kíváncsi.
-Hé,Hicky! Gyere! - hallottam a folyosóról egy hangot majd a gorilla bácsi megfordult és kiment a "cellámból".

Most komolyan Hicky a neve? A kutyámnak nem adnék ilyen nevet.Miután kilépett hangosan nevetni kezdtem.Remélem meghallotta.
Pár perc múlva ismét nyílott az ajtó zárja.Apa lépett be.

-Apa,elmagyaráznád hogy még is mi folyik itt? Miért nem segítettél? Vagy egyáltalán miért csaltál ide? És ki ez az ember? Tud valamit Jerryről? - ugrottam fel s ingerülten támadtam neki.
-Nyugodj le fiam! Tudom hogy most össze vagy zavarodva de meg tudom magyarázni.Direkt csaltalak ide.Ez a férfi Jack egyik emberek,Frenk.Azért van itt mert ő tudja hol van Jerry.
-De akkor engem most miért zártatok be? Ugyan olyan jogom van tudni a dolgokat mint neked.
-Ő nem bízik benned.Azt mondja hogy nem érdemes kockáztatni a dogokat.Tudod marha nagy a tét.Ha lebukunk akkor Jack kinyírja őt,téged meg simán kicsinál.Még csak most kezdted ezt a "szakmát" és nem tudja hogy meg lehet e benned bízni.
-Beszélni akarok vele!
-Nem hiszem hogy jó öt...
-Beszélni akarok vele! - vettem hangosabbra a hangsúlyt.
-Hát jó.

Miután apa kiment hangokat kezdtem hallani kintről.Szorosan az ajtónak simultam.Valaki közeledett a folyosón így hátrálni kezdtem.

-Mi akarsz? - lépett be Frenk.
-Bízhatsz bennem! Visszaakarom kapni a fiamat! Ha nem lennék megbízható már különben is elmehettem volna a rendőrségre.De bármit megteszek csak hogy visszakapjam a fiamat! Ha kell megölöm azt aki fogva tartja csak bízz bennem és ne tarts itt! Nem bírok itt ülni és várni amíg meg nem tudok valamit.

Láttam  az arcán hogy elgondolkodik a válaszon. -Csak egy kérdést teszek fel,és ha nem jól válaszolsz,itt maradsz. - üres arccal nézett rám.
-Oké!
-Ha a gyereked és az apád élete lenne a tét..kit mentenél meg?
-Ez milyen kérdés? Erre lehetetlen válaszolni.
-Épp ez az.
-Akkor miért tetted fel pont ezt a kérdést?
-Mert nem bízok benned!
-Mit tegyek hogy ez változzon?

Sarkon fordult majd mikor kilépett az ajtón visszanézett.

-Na mi van nem jössz?
-Hova megyünk? - értetlenkedtem.
-Bebizonyíthatod hogy bízhatok benned.

Egészen az udvarig mentünk ahol négy ember lefogott egy szerencsétlen megkötözött pasast.Rosszat sejtettem.Meg álltunk szemben velük majd Frenk felém fordult s a kezembe nyomott egy pisztolyt.

-Lődd le!
-De hát azt sem tudom mit követett el!
-Megerőszakolt egy 13 éves kislányt aki a suliból ment hazafelé.Szerencséjére pont észrevettem és leszedtem róla ezt a vadbarmot.
-Idáig süllyedt? - néztem a pasasra szánakozva.
-Na lődd le!
-De nem tehetem.
-Dehogy nem! Ő egy olyan dolgot követett el ami nem való ebbe a városba!
-De akkor sem! - szóltam ingerülten.
-Lődd már le az istenit! - ordított egy hatalmasat mire annyira megijedtem hogy meghúztam a ravaszt.

A pisztoly elsült a pasas pedig lassan a földre dőlt.A fegyver hirtelen olyan nehéz lett hogy nem bírtam tovább a kezembe tartani így elengedtem.Homályosan láttam és szédültem.A vér kiáramlott a lábaimból.Alig bírtam talpon maradni de tudtam hogy ha térdre esem gyengének hisznek majd.

-Nehéz volt?
-Bízol már bennem? - néztem rá üveges tekintettel.
-Úgy látszik te tényleg bármire képes lennél,még ki kell ugyan érdemelned a teljes bizalmamat de ez most elég annyira hogy nem kell itt maradnod.Viszont haza se mehetsz.
-Azért a telefonomat visszakapom? A feleségem már biztos aggódik.
-Ááhh szóval van egy Mrs.Bieber is?! Hmm jó tudni.Ám neki sem mondhatsz semmit.
-Nem is állt szándékomban.
-Helyes. - kacsintott egyet majd a kabátzsebéből előrántotta a telefonomat.

2.évad 13.rész (7O.rész)

Bocsi hogy ilyen rövid lett a rész de kövi hosszabb lesz :) Most direkt lett ilyen rövid mivel tervezek egy ...na mindegy nem akarom elárulni magam szóval jó olvasást :)) ♥

-Hogy vagy édes? - szóltam bele a telefonba.

-Szerinted?! Van már valami hír? - gyenge hangon válaszolt.

-Ezt inkább majd otthon elmondom.

-Siess haza! Szeretlek!

-Én is!

Egy kihalt rétre tévedtem.A nap sugarai fénylettek a kocsin.Kiszálltam és egy pillanatra elgondolkodtam.Vajon miközben Én itt vagyok egy tök nyugodt helyen és élvezem a napot..a kisfiam miket élhet át? A lábaimból kiment az erő és egyszer csak a földet éreztem testem alatt.Az eget vizsgáltam és vártam hogy valami ötlet villanjon meg az agyamban..de semmi.Lehunytam szememet.Koncentráltam.Hirtelen felugrottam és beültem a kocsiba.Nem gondolkoztam csak hajtottam.Nyomtam a gázt amennyire csak tudtam.

-Apa! Apa hol vagy?! - ordítva léptem be a házba.

-Mi van fiam? - jött ki a konyhából.

-Van egy ötletem! Gyere.

Elmentünk ahhoz a pasashoz akinél reggel voltunk és részletesen elmeséltem nekik a tervemet.Láttam az arcukon hogy meg vannak elégedve de még is volt egy kis para a dologban.Ám így is bele mentek.Most már volt egy tervünk,megvoltak az emberek.Már csak végre kellett hajtani.Na meg persze mivel nem szeretnék hazudni Amy-nek el akarom neki mondani hogy mi történik.Miután mindent megbeszéltünk kocsiba ültem és hazamentem.
Amy ismét kisírt szemekkel aggodalmaskodott a kanapén anyával.Annyira rossz így látni őt.Lehet hogy én nem mutatom ki annyira mint ő,és próbálok erős lenni de belül én is összetörtem.Az a legrosszabb a dolgokban hogy mikor a legjobban akarnék segíteni és megvédni a családom..nem vagyok rá képes.Nem vagyok képes megvédeni a saját családom pedig megfogadtam hogy soha nem engedem őket veszélybe és még is.Egy apának ez a leges legrosszabb érzés a világon.

-Amy,feljönnél velem a szobába kérlek.

Felállt és mind aki nem is él valahogy feltápászkodott a lépcsőn.Megszakad a szívem hogy így kell őt látnom.

Leültünk az ágyra s egy nagy sóhaj után belekezdtem a mondandómba.

-Figyelj,édesem.Történt pár dolog ma amit szeretném ha tudnál.
-Úristen ugye nincs baja Jerry-nek??
-Sajnos nem tudom.Viszont..
-Ahj mond már...
-Nem tudom hogy hogy is kezdjem.Szóval inkább kezdem a legelején.Mikor reggel elmentem apához akkor elmondott magáról nekem egy olyan dolgot amit soha nem mondott.Nézd,próbálom a lehető leggyengédebben elmondani de ezt egyszerűen nem lehet szóval csak egyszerűen kimondom.Apám a maffia vezére és egy régi ügye miatt rabolták el Jerry-t hogy pénzt csikarjanak ki belőle.És mivel soha nem hagynám hogy baja essen a fiúnknak ezért...én is beléptem hozzájuk.Tudom hogy most nagyon ki fogsz akadni de kérlek próbáld meg úgy felfogni a dolgot hogy most mindent a kisfiamért teszek.Tudom hogy oltári hülyeség volt és tudom hogy ennek még nagy következménye lesz de...megéri! Ha ezzel megmentem Jerry-t akkor megéri!
-Mi?? Most komolyan beszélsz vagy csak próbálod te is húzni az agyamat?
-Nem..én nem! Kérlek nyugodj le!
-Hogy nyugodnék már le mikor a gyerekemet elrabolták és kitudja hol van te meg még ilyen hülyeségekkel idegesítesz? Menj most el,kérlek! Egyedül akarok lenni! - dühödött fel.Arca eltorzult,alig ismertem rá.Lehet hogy nem kellett volna elmondanom neki.Lehet hogy jobb lett volna ha egyedül oldom meg a dolgot.
-Hát jó.. - kissé megijedve mentem ki a szobából.Soha nem láttam még ilyen mérgesnek.

Lehuppantam a kanapéra s megdörzsöltem szemeimet.Anya közben odaült mellém s tudta hogy valami baj van így faggatni kezdett.

-Te mit tennél ha engem rabolt volna el valaki és nem tudnál tenni értem semmit? Ha egyedül lennél és senki sem tudna segíteni akkor mit kezdenél? És úgy hogy tudod hogy a rendőrség sem segít?! Te nem folyamodnál olyan módszerekhez amiről senki sem tudhat mert például illegális vagy le is csukhatnak érte? Te nem tennél meg mindent azért hogy újra láthasd a gyereked gyönyörű mosolyát? Hmmm? - a szememből egy könnycsepp gördült ki miközben anyát bombáztam a kérdéseimmel.
-Tudod,kicsim,el tudom képzelni hogy mit is érzel most.Tudom hogy nehéz és hogy úgy érzed magara maradtál.De kérlek,ne tégy semmi olyat amit utólag megbánnál! Légy észnél és gondolkozz!
-De olyan nehéz! - dőltem a vállára.
-Tudom,kicsim,tudom.De erősnek kell lenned! Ki kell tartanod Amy mellett.
-Tudom.És én próbálkozom de egyszerűen..mintha semmi megoldás nem lenne.

Beszélgetésünkbe a telefonom csörgése zavart bele.Apa volt az.Loholt a telefonban és azt mondta hogy segítsek mert valaki üldözi.Megkérdeztem hol van mire nagy nehezen kinyögte s egyből kaptam is fel a kabátom s mentem hozzá.Természetesen a fegyvert is vittem.Mióta magamnál tartom olyan gengszternek érzem magam.Pedig még csak azt sem tudom hogy kell normálisan megfogni.Nem hogy lelőni vele egy embert.Sokat gondolkozom hogy vajon jól döntöttem e..ám mindig Jerry-nél lyukadok ki és akkor minden kétségem elszáll.Tudom hogy meg kell védenem a kisfiamat és meg is fogom!

Mikor a pontos címre értem,pontosabban egy elhagyatott raktárhoz,kiszálltam a kocsiból és körül néztem.Ám elég fura volt hogy két kocsi is parkolt a ház mögött de ember sehol.Egy kattanást hallottam majd a tarkómon egy hideg nyomást éreztem.

-Áhh,szóval te vagy az a híres Justin Bieber?! Öröm veled találkozni. - jött elő az sötétből egy férfi.Tisztára olyan volt mint a filmekben.
-Térdre! - mordult rám a mögöttem lévő gorilla aki a fegyvert tartotta a tarkómhoz.
-Ki maga? És hol van az apám? - néztem az előttem 5 méterre álló pasast.

2.évad 12.rész (69.rész)

Egész éjjel nem aludtunk.Vártuk a rendőrség vagy apa jelentkezését.De semmi..Már hajnalban az utcákat járkáltam hogy hátha kirakta őt az utcára vagy ilyesmi...de semmi.Elmentem apához hogy hátha találtak valamit.

-Na? Valami? Akármi? - éreztem hogy biztos nem lesz semmi szóval nem éltem bele nagyon magam.
-Elég érdekes dologra akadtunk.Páran látták ahogy Jerryt berakják egy fekete autóval majd sebesen elhajtanak északnak.Valaki a rendszámot is látta de azt mondta hogy nem jegyezte meg a végét.Szóval eddig azt tudjuk hogy egy fekete Mercivel elrabolták Jerry-t.
-Hát azért ez is valami.
-Igen...és..Fiam! El kell neked mondanom valamit. - hangja kissé elhalkult és idegessé vált.
-Mit?
Szemét behunyta majd sóhajtott egyet. -Miattam vitték el.
-Mi? - nem értettem hogy miről beszél.
-Miattam van minden!
-Már miért lenne miattad? - értetlenkedtem.
-Tudod..ezt olyan nehéz elmagyarázni.Nem tudom hogy észrevetted e már de..a városban egyre kevesebb a balhé.
-Ja.
-Na hát..az azért van mert..
-Ahj nyögd már ki nincs erre erőm most.
-Én vagyok a maffia vezére. - ekkor előhúzott a kezéből egy pisztolyt bizonyítékként.
-Mi? - a vér megállt az ereimben.Nem tudtam elhinni.Az apám egy maffiózó lenne?! Lehetetlen. -Most csak hülyéskedsz. - nevetéssel próbáltam leplezni hogy mit is érzek.
-Sajnos nem.
-De..és mióta? Vagy hogyan? És mit csinálsz te ott? Vagy mi a..? Embereket is ölsz? - ébredtem rá hogy tényleg nem viccel.
-Mikor te megszülettél..ezért is hagytam ott anyádat.Akkoriban még nem ilyen volt az élet.Mindenhol bűnözések és gyilkosságok..nem akartam hogy így nőj fel.Tudtam hogy velem nem lennétek biztonságban..és még túl fiatal is voltam egy gyerekhez.
-És anya? Rá nem gondoltál? Hogy ő min megy keresztül? Vagy hogy ő is ugyan olyan fiatal egy gyerekhez mint te? Vagy rám? - a hangom megcsuklott. - 8 évesen az utcán kerestem a pénzt hogy tudjunk enni.Te meg csak a seggedet pihentetted a sok pénzen! - ordítottam.Igazából nem is rá voltam dühös.Valahol meg tudtam érteni.Leginkább az idegesség és az aggódás gyűlt bennem össze annyira hogy üvöltés formájában most kitört.
-Tudom...tudom..És utólag iszonyatosan megbántam hisz itt vagy te..egy csodás férfi aki felépítette az egész életét és egyes egyedül sikerült neki ide elju...
-Nem! Tévedsz! Nem voltam egyedül..hisz te is meg anya is segítettetek rajtam.Sajnálom..én..én nem akartam kiabálni csak.. - elszakadt a cérna.A könnyek amiket egész eddig tartogattam megindultak.
-Gyere ide! - lassan közelített s megölelt.Szorosan fonta körém kezeit.Rég öleltem már meg.Most végre megint úgy éreztem hogy van apám.Csak kár hogy pont az ilyen alkalomkor történik ez.
-És most akkor mi lesz?
-Megkeressük az unokámat! Te menj haza Amy-hez én pedig végzem a dolgom. - kacsintott egyet majd a telefonjáért nyúlt.

*Otthon*

-Hol voltál? - Amy kisírt szemekkel várt az ajtóban.
-Apánál.Megkérdeztem tud e valamit.
-És?
-Nem sok.Valaki látta ahogy egy fekete Mercibe tuszkolják Jerryt majd északnak elhajtanak vele.
-Justin. - omlott a nyakamba. - Én ezt nem bírom! Bele fogok bolondulni!
-Shhh! Itt vagyok! Ne félj! Mindent a kezemben tartok. - tudtam hogy ez pontosan nem így van...de legalább ő ne idegeskedjen.

Felvittem a szobába és lefektettem.Próbáltam megnyugtatni.gyorsan főztem neki teát és megvártam amíg elalszik.Szerencsére anya is hazaért szóval rábíztam hogy figyeljen rá.
Tudtam hogy nem hagyhatok mindent apára.Nem bírok itthon ülni és várni miközben a gyerekemet kitudja hova vitték és mit csinálnak vele.
Kocsiba ültem és visszamentem apáékhoz.Nem volt otthon.Erin,apa élettársa viszont elárulta hogy átment az egyik haverjához.Gondoltam az biztos nem egy ártatlan baráti összeröffenés így elmentem ahhoz a fickóhoz.Mikor bekopogtam egy hatalmas fekete férfi -kb. 200 kilós lehetett- nyitott ajtót.Nyeltem egy nagyot s megkérdeztem hogy ott van e apa.Mikor meghallotta az "apám" szót meg sem várta  a mondatom végét de már (mintha a herceget engedte volna be a palotába) tárta ki nekem az ajtót.A szemeim kikerekedtek majd pár másodperc után észhez tértem s beléptem.A hangok felé mentem s a nappaliba értem ahol apám és még 3 férfi beszélgettek.Egy kis asztalt ültek körbe ami tele volt drogos zacskókkal,fűvel és vagy 5-6 pisztollyal.Próbáltam nem odafigyelni rá de lehetetlen volt.

-Ááá fiam,hát te? - nagy vigyorral köszöntött.
-Te drogozol is? - gondolhattam volna hogy a maffia vezére nem egy ártatlan szentfazék de azért....furcsa így látni az apámat.
-Mi dehogy is! Na jó de. - mindenki röhögni kezdett.Fura hogy csak én nem találtam viccesnek a dolgot.
-Na mindegy.Azért jöttem hogy segítsek.
-Nem,nem fiam! Ez nem neked való!
-Akkor én is be szeretnék szállni a maffiába! - mindenki rám nézett és a lélegzetük is elállt.
-Dehogy szeretnél. - törte meg a csendet.
-De! Ha ezzel megtalálhatom a kisfiamat akkor bármire képes vagyok!
-Jól meggondoltad? - szólt az egyik fószer.
-Igen! - jelentettem ki határozottan.

Apa csak a fejét rázta a többiek meg lehajtották tekintetüket.Tudtam hogy ezzel a kijelentésemmel mindent megváltoztatok..de nem érdekel! Tudom hogy már nem fordíthatom vissza ezek után a dolgokat de a fiamért bármire képes vagyok.

-Nos fiam,akkor üdv a bandában. - hallottam a hangján hogy nem akarja igazán.
-Viszont én nem fogok drogozni!
-Nem is engedném! - nézett rám s a kezembe nyomott egy pisztolyt. - Viszont erre szükséged lesz.

Nem szóltam csak a fegyvert néztem.Miközben a kezemben szorongattam eszembe jutottak azok a pillanatok mikor a telefonhívást kaptuk,majd mikor beértünk az oviba és megtudtuk a hírt.A gyomrom összerándult s dühös lettem.Dühös voltam magamra.Dühös voltam arra aki elvitte a fiamat.De legfőképp dühös voltam erre a kibaszott világra.Miért kellett ilyen embereket a világra hozni? Miért vannak ilyen vadállatok a földön? Miért csinálják ezt? Miért?

-Viszont,apa,még mindig nem mondtad el hogy miért miattad vitték el Jerry-t.
-Hát nem érted? Engem akarnak kikészíteni a családomon keresztül.Pár éve a legjobb haverommal,Jack-kel egy hasonló ügyön voltunk.Az ő kislányát is elrabolták.Éjjel-nappal keresgéltünk,alig ettünk és még sem találtunk rá.Az egyik délután egy telefon hívést kapott ismeretlen számon az el rablótól.Pénzt követelt a kislányáért cserébe.Nem tudtuk ki az és még is belementünk.összeszedtük a pénzt és egy megbeszélt találkára mentünk.Kiderült hogy az el rabló az az én...apám.Ő nem ismert fel engem de én őt igen.Jack előkapta a pisztolyát és lelőtte.A szemem előtt esett a földre az apám.Ekkor Jack a kislányáért szaladt ám apám emberei meglőtték mire az én embereim is lőni kezdtek.Mindenkit kinyírtak.Jack az egyik szemét vesztette és sajnos a kislányát is.Az én embereim lőtték le.Az óta Jack lett a legnagyobb ellenségem.Bosszút akar állni a kislányáért ezért rabolta el Jerryt.Nem akartam elmondani reggel mert tudtam hogy még jobban megijednél de mivel már közénk tartozol,muszáj volt erről tudnod.
-De miért pont Jerryt? Miért nem engem? Hisz én vagyok a fiad.
-Mert Jerry-vel téged is meg tud sebezni és engem is,sőt az egész családot.Jerry-vel sokkal több pénzt tud kifacsarni belőlünk.
-De ha csak pénz kell neki akkor én adok! Csak adja vissza a gyerekemet!
-Ez nem így megy sajnos.Nem bízhatunk meg benne.
-Hol van most?
-A..azt nem tudom.
-Akkor keresd meg! - dühösen kiviharzottam s kocsiba ültem.

Los Angeles legüresebb utcáira mentem s olyan gyorsan száguldottam amennyire csak bírta a kocsi.Így próbáltam levezetni a dühömet.

2.évad 11.rész (68.rész)

*3 év múlva*

*Jusin  szemszöge*

Amy halála után eléggé összeomlottam.Droghoz nyúltam és sztriptíz bárakban kerestem a vigaszt.Sok rendőrségi ügyem volt és egyszer börtönben is voltam,igaz csak három-négy órát de akkor is..bent minden hosszabbnak tűnik.

Haha azt hittétek mi? Na ez egy kicsi megfélemlítésképp elég is lesz :DD Bejelentem hogy VISSZATÉRTEM! Nagyon hiányzott már a blog és ti is :DD Egy jó nagy fordulatot vesz most a blog mert már kezdem unni ezt a stílust szóval egy kicsit bekeményítünk :) Az előző részeknél sokan mondtátok hogy sírtatok és hogy izgultok.Na hát a kövi részek hasonló érzelmeket fognak kiváltani belőletek (vagy is remélem) csak kevesebb könnyel. :) Na de nem rabolom az időtöket. Jó olvasást! :)

*3 év múlva*

*Amy szemszöge*

-Édes, gyere köszönj apának! Sietnünk kell az oviba!- kiabáltam a szobába Jerrynek.
-Jövök! - jött az édes hang.
-Gyere te sózsák. - emelte karjaiba Justin majd egy hatalmas cuppanó puszival nevettette meg.
-Majd jövök. - adtam neki egy csókot s kiléptünk az ajtón.
-Anya,ma rajzolok neked valamit.Jó?
-Hűűha mi lesz az?
-Meglepetés. - apró fogait csillogtatta meg s kuncogott egyet.
-Már várom.

Időközben odaértünk az ovihoz.Jerry előreszaladt én pedig még gyors bezártam a kocsit.Az óvónők mind imádják őt ezért tárt karokkal várják minden reggel.Hamar ledobta ruháit s már ment is be a többiekhez.
Pár szót váltottam még az egyik szülővel majd elköszöntem.A kocsiban elmerengtem hogy mekkora áldás ő nekem.Milyen nehezen kaptam meg őt és még is milyen tökéletes.Egyszerűen imádom! Justinról meg nem is beszélve.Ő oviba sem akarta küldeni mert egész nap csak vele akart lenni.Szerencsére meg tudtam vele értetni hogy ez nem így megy.Nagyszerű apa és csodás férj.Kívánhatok jobbat? Van egy csodás életem,egy gyönyörű és egészséges kisfiam és egy szerető családom egy eszméletlen férjjel.Olyan mintha csak álmodnék.
Mikor a ház elé értem Justin már ott várt a kapuban hatalmas vigyorral az arcán.

-Miben mesterkedsz? - néztem rá ijedt fejjel.
-Nem szabad kijönni a gyönyörű feleségem elé? - megfogta kezemet s adott rá egy puszit.
-Mi a bajod? Beszedtél valamit? - néztem rá furcsán.
-Jajj Amy,tudod hogy szeretlek! - csókolt meg. - Csak tudod mostanában olyan elfoglalt vagy és...
-Mit szeretnél? - néztem rá kérdően.
-Inkább megmutatom.Csak gyere be. - az ölébe kapott és bevitt a házba.
-Jajj Justin! El ne ejts! Úristen! - kapaszkodtam nyakába erősen.

Mikor beértünk lefektetett a kanapéra s ismét megcsókolt.Aztán megint,és megint.

-Szerencséd hogy sikerült visszafogynom a szülés után. - kacsintottam rá.
-Pocakkal is gyönyörű voltál.Te akkor is gyönyörű lennél ha 150-et nyomnál a mérlegen.Hidd el! - adott egy puszit a homlokomra.
-És most miért is kellett idefeküdnöm? - értetlenkedtem.
-Hát...tudod..még nem értünk célba csak le akartam venni a cipőmet. - nevetett fel.
-És hol van az a bizonyos cél?
-Majd meglátod! - megint felkapott s a lépcső felé irányult.

Felvitt a szobába s az ajtónál megállt.Lábamra ereszkedtem.Csak szó nélkül néztünk egymás szemébe.Barna szemei csillogtak amitől teljesen elállt a szavam.Lassan mosolyra húzta a száját majd közelíteni kezdett.Kezét derekamra emelte s magához rántott.Ekkor orrunk szabályosan súrolta egymást.Kezét délebre vitte majd megmarkolta fenekemet mire én halkan felnyögtem.

-Akarod? - szinte ajkamba súgta.
-Mindennél jobban. - ezzel megcsókoltam.

Olyan mélyen csókoltam ahogy csak tudtam.Kezemet nyaka köré fontam mire ő ölébe emelt.Az ágyra feküdtünk.Justin lassan húzta végig kezét combomon egészen a hasamig majd a mellemet célozta.Nyakamat kezdte csókolni majd egyre lejjebb ment.Fokával lehúzta rólam a cicanadrágot majd a bugyit is.Egy hirtelen mozdulattal megszabadítottam felsőjétől majd gatyájától is.Érzékien csókolta ajkamat majd egyszer csak éreztem ahogy belém hatol.Testünk egymáshoz simult.A szobát apró nyögések töltötték be.A levegő egyre melegebb és melegebb lett.Justin férfiasan lihegett miközben én alig bírtam visszatartani hogy ne sikítsam el magam.

*Justin szemszöge*

Annyira imádom a testét.Annyira gyönyörű és sexi és ahh.Egyszerűen nem tudok betelni vele.Legszívesebben könnyeztem volna de inkább csak a levegő jött ki belőlem.Melegség töltötte el testemet.Az egész méretem benne volt.Fejét hátradöntötte s láttam hogy ordítani készül így még jobban benyomtam.Tudom hogy már nem fáj neki mert olyankor a hátam szokta bánni.Imádom mikor bevadul de azért szeretem megtartani a vezetést.Miután a nyakán megjelentek az erek tudtam hogy már nincs neki sok hátra így belehúztam.Gyorsítani kezdtem mire hatalmasakat nyögött.Még jobban beindultam.Egy nagyot löktem rajta mire ő egy elfojtott sikítással jelezte hogy elment.Én még nem voltam kész így még párat pumpáltam.Megmarkoltam a lepedőt s az utolsó lökés után gyorsan kihúztam Amy-ből így a lepedőre ment a...hagyjuk.

-Szere.... - ahogy kimondtam volna megcsörrent a telefon.
-Haló? - szólt bele lihegve miközben és a hasát puszilgattam.Nem értettem mit mondott a telefonáló de Amy arca egyszer csak eltorzult.Nagyon megijedt s egyből le is csapta a telefont majd ruhákat kezdte el magára ráncigálni.
-Mi a baj édes? Baj van? - én is öltözni kezdtem.
-Jerry leesett a mászókáról! Már ott van az orvos. - ekkor egy könnycsepp gördült ki szeméből.
-Úristen! Siessünk! - még a vér is megállt bennem mikor kimondta.

Beültünk a kocsiba s elhajtottam.Kb fél órába telt odaérni mivel majdnem minden egyed kereszteződésnél piros volt a lámpa.Olyan érdekes hogy mindig pont akkor van piros mindenhol mikor épp sietek valahova.
Rohantunk befelé.A szívem majd kiugrott a helyéről.

-Hol van Jerry? Jól van? Ugye nem esett nagy baja? - Amy az óvónőt kérdezgette.
-Jól van.Csak egy kis horzsolás.Viszont az előbb már érte jött egy férfi.Azt mondta hogy maguk küldték hogy vigye őt haza.
-Mi??
-Azt mondta hogy az egyik rokonjuk és hogy maguk küldték. - értetlenkedett az óvónő.
-Egyáltalán nem küldtünk senkit.Akkor nem lennénk itt.És hogy nézett ki? - háborodtam fel.
-Hát.. - szóhoz sem jutott. - fekete pulcsit viselt kapucniba jött be.Fekete 40-es éveiben járó férfi.Kék farmergatyában és tornacipőben.
-És mikor ment el?
-Körülbelül egy negyed órája.
-Úristen. - Amy zokogott én pedig azt sem tudtam mit csináljak. - Maga felfogta hogy valaki elrabolta a kisfiamat? - kicsit hangosabban szóltam mint kellett volna de nem bírtam uralkodni magamon.
-Én..én..
-Hívd a rendőrséget én meg felhívom Fredo-ékat! - szóltam Amy-nek aki remegő kézzel kapkodott a telefonja után.

Kirohantunk a kocsihoz s tárcsáztam az összes családtagot akit csak tudtam.Anya szó szerint levegőt sem vette a telefonban.Fredo hangja megcsuklott Kenny pedig kiabált az idegességtől.Apa megígérte hogy kideríti hogy hol van és hogy ki vitte el.Nem tudom milyen haverjai vannak de abban biztos vagyok hogy hamar találnak valamit amin elindulhatunk.
Mire hazaértünk a rendőrség is ott volt.Elmondtunk nekik mindent már amennyit mi is tudunk.Azt mondták hogy mindent megtesznek az ügy érdekében de tudom hogy ez is csak egy alap rizsa.Igazából a többségük a kocsijában ül egész nap és fánkot zabál.De én esküszöm,ha megtalálom azt aki elvitte nem állok jót magamért! Börtönbe csukatom aztán megöletem.