17.rész

Másnap reggel ismét az a nagy sürgés-forgás de már kezdem megszokni.Elmentünk reggelizni majd siettünk a koncerthelyre.Ott már vártak a bejáratnál a fotósok és a több százezer rajongó.Nem törődtünk semmivel és mivel már tudták hogy együtt vagyunk és a nagy Justin Biebernek van egy új barátnője ezért együtt mentünk be.Természetesen eltakartuk magunkat miközben szaladtunk a bejárathoz.Justin átöltözött és kezdetét vette a koncert.

Már mikor reggel elindultunk fájlaltam a hasamat de gondoltam biztos csak éhes vagyok.Nem szóltam senkinek.Ám mikor már reggeli után sem múlott el a fájdalom,sőt csak erősebb lett,kezdtem egy kicsit félni.Mikor elkezdődött a koncert csak utána mertem szólni Pattienak hogy Justin ne aggódjon a színpadon és zökkenő mentesen énekeljen.Pattie adott egy gyógyszert és egy kicsit leültem.Kb fél óra múlva kezdett egy kicsit múlni így visszamentem Pattie-hoz a belátóra.

A belátó a színpad mind a két végén megtalálható.Onnan lehet látni mindent.

Pattie nem helyeselte de én ne törődtem vele.Belekaroltam Kennybe és ő segített nekem talpon maradni mivel kezdtem szédülni is viszont látni akartam Justint. Megígértem neki még a Tour elején hogy mindegyik koncertjét végig nézem.
Kenny Justin testőre és az én nagy mackóm.Tudni kell hogy Kenny tényleg hatalmas.Azért nem meséltem eddig róla mert ő egész itt volt hogy előkészítse ezt a koncertet.Tudjátok ez a koncert nagyon fontos ugyan is Justin kapni fog egy díjat az "Év legjobb előadója" címmel.Úgy volt hogy én magam adom át neki de Pattie nem engedte hogy kimenjek a színpadra így Schooter adja neki oda.

-Amy! Nem nézel ki valami jól! - aggódva mondta Kenny.
-Áá semmiség! Megvagyok! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Iszonyatosan aggódtam és Pattie is,sőt az egész stáb ott ugrált körülöttem.Pár perc múlva éreztem ahogy bizseregni kezd a a lábam majd egyszer csak elsötétült minden s éreztem ahogy már nem érzem semmimet sem.Szerencsére ott volt Kenny és arra még emlékszem hogy elkapott.

*A kórházban*

-Minden rendben van nővér? - hallottam az ajtó mögül kiszűrődő hangokat.
-Sajnálatos hírt kell közölnöm. - szólt a nővér - Mrs.Trescot-ot meg tudtuk menteni..de..sajnálatos módon a baba meghalt.Nem tudtuk megmenteni.

Mikor ezt meghallottam eszméletlenül összetörtem.Mintha kitépték volna a szívemet.Annyira vártuk a babát és most elment.Itt hagyott minket pedig még nem is ölelhettem magamhoz.nem adhattam neki puszit.Még nem is láthattam a kisbabámat.Iszonyatosan fájt a szívem.

-Neee!!! Neeee! Ezt nem teheti velem!!! - ordítottam amilyen hangosan csak tudtam.A könnyek vízesés formájában hagyták el szememet.

Justin berontott a szobába.Ő is zokogott.Remegő kézzel megsimította az arcom majd próbált csitítani.

-Ne sír édes! Kérlek ne sírj! Minden rendben lesz!
-Nem! Nincs és nem is lesz semmi rendben! ne tegyél úgy mintha mindig minden rendben lenne. - ordítottam még mindig a tokom szakadtából majd hirtelen a sírástól elakadt a hangom.

Justin adott egy puszit a homlokomra majd jó szorosan átölelt.

-Feküdj ide! - kérleltem,majd megtapogattam az ágyat jelezve hogy oda feküdjön.

Szó nélkül odafeküdt mellém.Láttam a nővérkén is hogy elérzékenyült majd kihullt egy könnycsepp a szeméből.

Aznap este mintha horror filmbe keveredtem volna és én lettem volna a főszereplő.Egyfolytában ijesztő képek jelentek meg a szeme előtt.Semmit sem aludtam.Justin ott feküdt mellettem.Ő sem bírt aludni csak forgolódott.Egyfolytában olyan képek jelentek meg előttem hogy a baba meghal és csupa vér és..Sírni kezdtem.Justin felnézett majd nyugtatni próbált.

-Justin! Emlékszel hogy még a neveket is kiválasztottuk?És hogy mennyire vártuk már.És most tessék! - zokogtam.
-Shh,shh! Semmi baj. - húzott magához de láttam rajta hogy megtelik a szeme könnyel.

A sok sírás miatt elnyomott az álom Justin karjai között.

*Másnap reggel*

-Justin! Jusrtin! Justin hol vagy? - ijedtem fel a szörnyű rémálmomból.

Sehol sem találtam őt csak Pattie volt ott.

-Shh,nyugi kicsim! Semmi baj! Koncertre kellett mennie.Próbálta lemondani de nem engedték neki.
-Értem..- szomorodtam el.
-De én itt leszek melletted és akármi kell csak szólj.
-Oké,köszönöm Pattie! - mosolyogtam rá majd mutattam neki hogy jöjjön oda hozzám.Adtam neki egy puszit. - köszönöm hogy itt vagy nekem!

Elmosolyodott majd láttam rajta ahogy elérzékenyül.Pattie nagyon sok mindent tett már értem.Ő a második anyukám.Ő ott volt nekem és segített mindig amikor női segítségre volt szükségem.És most is itt van.
Hiányzott Justin.Nagyon is hiányzott de valahogy ki kellett bírnom nélküle ezt a pár órát.Ez a sok stressz és sok aggodalom meg ezek a kórházi gépek amikből a csövek belém áramlanak,ezek miatt elég nehéz volt ott nyugodtan aludni de elnyomott az álom.