18.rész

Nem tudom pontosan mikor keltem fel.Nem figyeltem az órát. Justin viszont már ott volt a kanapén az ágyam mellett. Olyan édesen aludt hogy nem volt szívem felébreszteni.Ő is nagyon kimerült lehet a sok stressz miatt. Megpróbáltam felülni de nem ment.Az ágyam visszahúzott.Pattie szép halkan beosont az ajtón majd észrevette hogy fent vagyok.

-Szia édesem! Hogy aludtál? - mosolygott rám.
-Tűrhetően. - mosolyogtam vissza. - viszont olyan béna vagyok! Még felülni sem tudok.Segítenél kérlek?
-Persze.

Nagy nehezen de sikerült felülnöm.Így legalább jobban láttam Jujut. Halkan szuszogott ,olyan aranyos volt mint egy kisgyerek.Sajnos már egyikőnk sem az.Üzenem mindenkinek hogy aki még benne van a gyerekkorban  az élvezze ki mert a felnőtt élet borzasztóan nehéz!!

-Szia kicsim! Hogy vagy? - nézett felém Justin álmos fejjel.
-Most hogy itt vagy sokkal jobban. - mosolyogtam rá.

Nagy mosollyal és egy arcra puszival válaszolt.

-Jó napot Mrs. Trescot! Hogy van? - mosolyogva jött be a nővérke a szobába.
-Köszönöm már egész jól. - mosolyogtam vissza. - de tessék megmondani hogy mikor mehetek már haza?
-Épp ezért jöttem. Ma már elmehet. Mindent rendben találtunk így haza mehet.

Eszméletlen gyorsan összepakoltak Justinék mindent majd kaptam egy tolókocsit amiben kivittek a kocsihoz.
Elindultunk a szállodába.Az összes cuccomat átpakoltuk a Turné buszba mivel a szállodába nem lett volna érdemes mivel reggel ugyan úgy vihettük volna a buszba.
Felmentünk a szobába majd kicsit lepihentem.Justin mindvégig ott volt mellettem. Kicsit elméláztam hogy milyen lett volna anya lenni.Az a sok örömteli pillanat amikor először megszólal a gyerekem vagy az első lépések és a sok játék meg minden ilyesmi.Úgy akartam  volna mind ezt.De lehet hogy ez egy jel. Hogy többet nem lehet már gyerekem vagy az is lehet hogy egyszerűen még túl fiatalok vagyunk és ez Isten akartalak.Nem tudom.Viszont azt tudom hogy próbálkozni fogunk addig amíg egy egészséges kisbabánk nem lesz.Justin is lehajtott fejjel gondolkozott.Nem tudom mi járhat a fejében de több mint valószínü hogy hasonlít az és gondolataimhoz. Láttam kigördülni egy könnycseppet a szeméből.Mikor látom őt sírni összeszorul a gyomrom és olyankor nekem is sírhatnékom lesz.Tudom hogy mindig próbálunk erősek lenni de az ilyen helyzetek kihozzák a sírást és a puhaságot az emberből.
Próbálta takarni de én már megérzésből is tudom hogy mikor van mélyponton.Túl rég ismerem már ahoz hogy eltudja előlem relyteni.Mutattam neki hogy jöjjön oda mellém.Lefeküdtünk és szorosan hozzábújtam.Mint mindig a karjaiban biztonság és nyugalom töltött el.
Kicsit pihentünk majd kb fél óra múlva Justinnak sajnos fotózásra kellett mennie. Fájt de muszáj volt mennie így nem marasztaltam.Kezdtem már éhes lenni ezért lementem nagy nehezen Pattie segítségével a konyhába.Azt tudni kell hogy Kenny iszonyatosan jól főz.Készített nekem valami húsos izét. Olyan franciás volt a neve így nem jegyeztem meg a nevét de isteni volt.Alfredoval és Schooterral olyan hülyeségeket tudnak kitalálni hogy már a földön fetrengtem a nevetéstől.Olyan gyorsan elment az idő hogy nem is foglalkoztam azzal hogy mikor jön Justin.Schooter és a többiek is mindent megtettek hogy felvidítsanak.Ezért szeretem őket,ha velük vagyok egy percig sem tudok szomorú lenni mivel nincs rá időm a nevetéstől. Ha Justin is itt van akkor együtt még hülyébbek.
Vacsi után beültünk a kanapéra és néztünk egy horror filmet. Ilyenkor szokásom nagyon félni így hozzábújtam Kennyhez.Ő nagyon puha és kényelmes ezért választottam őt.Az én nagy mackóm. Hihi.
Kb a film közepénél tartottunk mikor betoppant Justin.

-Hé Kenny,még a csajomra is rámászol?! Chh - mosolyogta el magát.
-Hát... - nézett fel büszkén majd vigyorgott egyet Kenny.
-Szia baba! - bújt oda hozzám - hogy vagy?
-Szia édes! - adtam neki egy csókot. - minden rendben van eddig. - mosolyogtam.

Már a film vége felé tartottunk.Hát hogy is mondjam az a sok vér és belső szervek egy kicsit felkavarta a gyomromat.Nem értem hogy annak a fűrészes psichopatának mire jó az ha az embereket gyilkolja gyomorfotgató tudom de hát mit lehet tenni. Mindenkinek más az izlése.

Mikor a gyilkos egy családot rabolt el és a szülőket a gyerekek szeme láttára boncolta fel élve majd a 8 éves kislányt savba mártotta a kifiút pedig félbevágta akkor elszakadt a cérna.Nem bírtam tovább,kiszaladtam hányni.Egyből a mi kisbabánk jutott az eszembe és ettől még jobban hánynom kellett. Justin aggódva futott utánam.
Nem bírtam tovább felpattantam és megragadtam Justin kezét majd felrancigáltam a lépcsőn.Bezártam a szobát majd az ágyra vetettem magam.Levettem a felsőmet majd a gatyámat.Justint magamra rántottam majd könnyezve utasítottam.

-Most rögtön csináljunk gyereket! - kiáltottam.

Justin csak mosolygott majd adott egy csókot a nyakamra. Felpattant majd válaszolt.

-Nyugodj le kicsim! Hidd el hogy lesz még gyerek csinálásra alkalmas időnk.De ez most nem az.Most inkább nyugodj le és gyere mennyjünk vissza.A többiek biztos idegesek már.