33.rész

A szinte forró víz mennyei áldásként folyt végig nedves bőrömön amitől teljesen elgyengültem.Szinte ebben a házban ez az egyetlen hely ahol egyedül tudok lenni pár nyugodt percet.Olyan jó volt csak úgy állni és hagyni hogy a gondolataim semmivé legyenek.A fal felé fordultam és fejemet a víz "forrása" felé emeltem.Egyszer csak egy édes érintést éreztem a vállamon.Csikizett még is olyan lágy volt hogy el tudtam volna viselni még egy ideig.Egy kéz átkarolta a derekamat.

-Justin? - reménykedtem hogy ő az,hisz ki más is lenne. - Justin most nem jó alkalom! Nagyon kimerültem.

-Sssh. - éreztem ahogy a férfiassága hozzámér.

Apró csókokkal hintette be nyakamat amitől lábaim alatt elvesztettem az uralmat.Lassan próbáltam megfordulni ám nem láttam az arcát mivel a pára közénk állt.Gyorsan államnál fogva az ajkához húzta fejemet.Nem ellenkeztem.Ajkunk kacéran játszott egymással.A nyelve bejutásért könyörgött amit én szívesen megadtam neki.

-Szeretlek! - súgta a számba.

Nem tudom miért de valahogy megváltozott a hangja.Kicsit kezdtem kételkedni hogy Justin áll e itt előttem.Kinyitottam a szememet majd ajkaimat elemeltem övéiről.Megtapintottam a mellkasát majd egy kicsit ellöktem hogy lássam az arcát.

-Úristen! Ezt hogy képzelted?! Segítsééég! Valaki! Justiiin! - nem tudtam tovább kiabálni mert a szám elé tette kezét és olyan szorosan a falnak nyomott hogy majd el tört a gerincem.

Mozdulni sem tudtam.Elkezdett taperolni.Majd megpróbált belém jutni.Egyszer csak megállt s előnyújtott egy szépen beborítékolt levelet a háta mögül.

-Ez a tiéd cica! - adta a kezembe majd még mindig a számat bilincselve megvárta míg elolvasom.

      "Drága egyetlen kicsi Amy-m.
      Nagyon rég óta nem találkoztunk már.Nagyon hiányzol.
       Tudom hogy elég furcsának hangzik és biztos nem fogod először felfogni de..én vagyok az,Anyu!
       Mikor meghallottam hogy édesapád meghalt azonnal elkezdtelek felkeresni,
        hogy hol laksz.Kerestelek a neten is.És végre most megtaláltalak.
       Az a kedves fiatalember Ryan olyan kedves volt és azt mondta hogy átadja neked a levelemet.
      Az történt hogy miután volt a baleset..én és a húgod amint te azt tudtad meghaltunk.Vagy is csak a                  húgod.Az orvosok miután halottnak nyílvánítottak észre vettek valamit és elkezdtek kivizsgálni.Ha                  akkor nem veszik észre nálam a rákot akkor most tényleg halott lennék.De nem vagyok az!
       Miután ti azt hittétek hogy meghaltam felhívtam apátokat de ő azt mondta hogy nem akarja hogy                    találkozzak veled vagy bármilyen kapcsolatot is tartsak veled.Nem tehettem ellene semmit hisz voltak            belső emberei.Viszont most szeretnék egy találkozót veled.Gyere 15-én a Garden Street 25. -be.

 Várlak : Anyu "

-Te rohadék! - hallottam egy ismerős hangot hátulról.

Ryan elengedett és  megfordult.Rossz lépés volt tőle mivel Justin akkorát behúzott neki hogy a földön terült szét.Még jó párat belerúgott majd köpött egyet.
Ryan nagy nehezen felállt és kifutott a fürdőből.

-Soha többet be ne merd berakni ebbe a házba a lábat! - ordibált utána Justin.

-Jól vagy? adott egy törölközőt majd aggódóan szorosan megölelt.
-Ühümm. - töröltem le könnyeimet.
-Figyelj...ezt a levelet már én is megkaptam.Ezt akartam neked elmondani már napok óta de nem volt hozzá szívem.Olyan jól alakultak a dolgok és már itt van a nyakunkon is az esküvő.Gondoltam az esküvő után mondom el.
-Te ezt végig tudtad és nem szóltál? - ripakodtam rá.
-Nem akartam hogy az esküvő előtt...
-Mit? Mit nem akartál? - üvöltöttem még mindig.
-Hogy itt hagyj. - gördült ki egy könnycsepp a szeméből. - tudtam hogy ha megtudod hogy édesanyád él akkor elmész hozzá és már nem jössz vissza többé.Nem akartalak elveszíteni.
-Ohh édes! - esett meg rajta a szívem. - miért hagynálak itt? Én örökké szeretni foglak.És szerintem ha elmennék hozzá egy találkára akkor nem maradnék ott örökre.
-Igen de..
-De?
-Gondolj bele.Édesapád már vagy másfél éve meghalt.És különben is.Ha olyan messze volt eddig tőled akkor honnan hallotta hogy meghalt egyáltalán és akkor miért csak most hallunk róla?
-Ezzel mit akarsz kinyögni?
-Szerintem ez valami óriási kamu és valaki más keze van a dologban.
-És még is ki? - kezdtem feszült lenni ismét.Nem akartam elhinni a hülyeségét.Ugyan is mi van ha tényleg él és rákos..akkor ha most nem találkozom vele és tényleg meghal akkor nem láthatom még egyszer soha többé.
-Nem tudom.De szerintem ez csapda.
-Nem érdekel! Ha anyám még tényleg él..akkor muszáj vele találkoznom.El fogok menni hozzá ha tetszik,ha nem!
-Jó.. - sóhajtott egy hatalmasat Jus. - de akkor én is veled megyek!! Nem tudom mit csinálnék ha bajod esne szóval vigyázok rád és megvédelek akár az életem árán is!! - nagy barna szemeiben elvesztem.

Nem szóltam semmit csak aprót bólintottam majd megöleltem.Szorosan tartott a karjaiban még jó pár percig.

-De egyet ígérj meg! - mondta rekedtes hangon.
-Mit? - néztem rá.
-Soha,de soha nem hagysz el! SOHA!
-Tudod mit?! - álltam fel. - Én Amy Trescott itt ezen a helyen,itt előtted Justin Bieber,megesküszöm hogy soha,soha,soha,soha,soha,soha de soha nem hagylak el akár mi is történjen. - kezem a szívemen volt.

Juss felállt és adott egy csókot.Mosolygott majd az ölébe kapott.

-Most meg hová viszel? - kapaszkodtam a nyakába.
-Majd meglátod. - majd eltakarta a szememet az egyik kezével.
-Justin inkább becsukom egyedül a szememet és ígérem hogy nem nyitom ki de fogjál rendesen az Isten szerelméért! - vettem le kezét a szemem elől.

Nem tudtam hogy hová visz de bíztam benne.Sokat mentünk.Vagy is csak Justin ment én kényelmesen ott feküdtem az ölében.
Mát kezdtem volna bele az első "ott vagyunk már" -ba mikor egyszer csak megállt.

-Megjöttünk.Kinyithatod a szemed!

Kinyitottam és gyönyörű látvány tárult a szemem elé.
Azt tudni kell hogy Justinék háza mellett közvetlen van egy kis erdő féleség.Igazából nem lehet erdőnek mondani mert annál sokkal kisebb.Inkább egy sűrű fákkal teli nagy mező.
Egy kis faházikóba vezetett ahol minden olyan otthonias volt.Megvetett ágy,kis kandalló,asztalka,székek,polcok és egy csomó könyv.Minden ami kell.

-Íme az én kis búvóhelyem.Ide szoktam jönni mikor egyedül szeretnék lenni.Mikor egy kis magányra vágyom.Itt teljesen meg tudok nyugodni.
-Nagyon tetszik. - mosolyogtam majd végig mértem mindenen a szememet. - itt minden meg van.
-Nem.Sajnos nincs.Még egy valami hiányzik. - nézett rám az egyik szemöldökét felhúzva.
-Mi? - néztem rá.
-Az ágy..hát hogy is mondjam.. - és itt megállt.
-Mi baj van az ággyal? - értetlenkedtem hisz nem volt vele semmi.
-Tudod,most vagy itt először. - állt fel majd közeledni kezdett felém.
-Igen és? Ez hogy jön az ágyhoz? - vigyorodtam el.
-És ez az ágy még..olyan..tiszta. - mosolyodott el kajánul.

Komolyan mondom néha olyan perverz tud lenni azzal a nézéssel és mosollyal.Természetesen vettem a lapot hogy mire akar célozni.

-"Tiszta" mi? - mosolyodtam el.

Justin egyre közelebb volt hozzám.Derekamra csúsztatta kezét majd húzni kezdett maga felé.Kezemet végigsimítottam erős karján egyenesen a mellkasáig.Ott a szívére raktam a kezemet ami majd kiugrott a helyéről.Justin teste már égett a vágytól.Már csak egy hajszálnyira volt tőlem.