34.rész

Nem ellenkeztem hisz tudtam hogy úgy sem lenne értelme.Ajkai elváltak egymástól.Már alig volt egy tűnyi hely köztünk.Izmai megfeszültek.Éreztem hogy legszívesebben ott helyben letepert volna.De tudtam hogy lesz olyan erős és nem kapkodja el a dolgot.

Hatalmas barna szemeivel folyamatosan ajkaimat leste.A szemebe nézett majd vissza a számra.

-Akarlak! - súgta rekedtes hangon majd megcélozta ajkamat.

Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.Óvatosan benyúlt a pólóm alá és egészen a mellemig hatolt.Belemarkolt majd éreztem ahogy elveszti maga alól az uralmat.Könnyedén megemelt az ölébe és az ágyra dőltünk.Apró,érzéki csókokkal bombázott.

Lesegítettem róla a pólót.Ő is viszonozta.Nem épp úgy ahogy én,csak megfogta a felsőmet és egy rántással leszaggatta rólam jelezve ezzel azt hogy durvulni akar.Hát jó.Levettem róla a nadrágot is.Nehezen de magamról is lecipzároztam a szoknyámat.

Egyik kezével "elkóborolt" délre.Benyúlt a fehérneműmbe majd mutatóujjával kényeztetni kezdett.

Kezemet végigsimítottam hátán apró karmolást hagyva maga után és elértem a fenekéhez.Belemarkoltam.Hallottam hogy Juss apró nyögéssel nyugtázta tettemet.Előrébb vettem az irányt a férfiasságáig.Benyúltam a boxere alá.

Amit ott éreztem az..hát az leírhatatlan.A szám felvette az "O" alakot.Justin csak mosolygott azzal a kaján mosollyal.Mintha azt sugallná vele hogy milyen büszke most ebben a pillanatban.

-Mondtam hogy akarlak! - adott egy csókot majd ujjaival döfött egyet.

Nyögtem egy nagyot.Közben kezemmel én is kényeztettem gyengéjét.Justin teste forró volt.Úgy döntöttem hogy átveszem az irányítást.Fordult a kocka.Forró mellkasát kezdtem csókolgatni és egyre lejjebb értem.

-Justiin!!! Gyere gyorsan gáz van..ohh! Megzavartam valamit? - nyitott be Fredo.
-Ááá dehogy.  Mi a baj?
-Bocsika.De most vészhelyzet van! Van itt egy faszi aki Amy-t keresi.Elég hátborzongató a kinézetük.
-Mi? Kik azok?
-Nem tudom.Életemben nem láttam őket.
-Öltözzetek fel.Majd este folytatjátok. - kacsintott egyet majd kiment.
-Ahj pedig..
-Pedig? - mosolygott sármosan.
-Már épp belejöttem.
-Ne és akkor én mit mondjak? - nézett délre.Hát igen.Jó nagy Monteverest nyúlt az ég felé.

Felöltöztünk majd megragadtam Justin kezét.

-Ugye nem lesz baj?
-Amig engem látsz soha nem eshet bajod. - adott egy puszit majd megindultunk hazafele.

-Jónapot! Kit keres?
-Amy Trescott-ért jöttem.
-Még is milyen ügyben?
-Mondja magam ki a fene? Semmi köze nincs hozzá.Amy Trescott-ot szeretném elvinni még hozzá most nyomban.
-És ha nem? - mosolygott fel gúnyosan Justin.

A csávóka sokkal véznább és gyengébb volt mint Justin így vette a lapot és kedvesebbre váltotta a hangnemet.

-Hé,hé,hé! Nyugi van tehervonat! Csak szépen el szeretném vinni Amy Trescott-ot az édesanyjához!
-Tessék? - nézett rám Pattie és az egész csapat.
-Kaptam egy levelet amit elvileg anya küldött.Azt írta benne hogy nem halt meg csak apám nem akarta a baleset után hogy találkozzon velünk és miután apám meghalt a keresésembe kezdett.Úgy volt hogy Justinnal el is megyünk hozzá mivel meghívott magához.
-Mi? De hát ez lehetetlenség! Édesanyád meghalt! Ott voltunk a temetésén!
-Igen,tudom.De ha még is él akkor...muszáj vele találkoznom még egyszer utoljára!
-Ez nagyon veszélyes! Mi van ha nem is él igazából hanem valaki más keze van a dologban?
-Én is ezt mondtam! - szólt Justin. - de nem hallgat rám.Az lesz a legjobb ha elmegyek vele és akkor mindenre választ kapunk.
-Na,na ,na! Az úgy nem lesz jó tesókám! Nekem csak Amy Trescott-ot kell elvinnem.
-Most orrbavágjalak vagy befogod és nem lesz balhé? - förmedt rá Justin.
-Jól van nyugi. - simítottam meg az arcát.

Beültünk a kocsiba és elhajtottunk.Nem tudtam hogy hová megyünk de nem féltem mert Justin is ott volt és mellette mindig megnyugszom.Olyan nyugalmat sugároz még a leh idegveszítőbb helyzetekben is ami teljes mértékben hat rám.Ő az én védőpajzsom.

Kb fél órát kocsikáztunk mire megérkeztünk egy sötét utcába.Teljesen eltért a mi utcánktól.Itt minden csupa rossz energia és félelem.Hajléktalanok és részeg vadállatok tápászkodtak az egyik sikátorban.
Kiráz a hideg ettől a helytől.Majdnem az utca végéig mentünk ahol meglepő módon egy elég tiszta házhoz értünk.Kicsit megnyugodtam hogy nem egy koszos büdös helyen él az anyám.Már ha tényleg igaz.Reménykedek benne hoyg tényleg él de addig nem hiszem el teljesen amig nem látom őt.De ahogy a mondás is tartja "A remény hal meg utoljára!".

Kiszálltunk a kocsiból majd Justin kezét szorongatva megindultam a sofőrünk után.Bekopogott.Pár másodperc múlva lépteket lehetett hallani bentről.A szívem majd kiugrott a helyéről.Nagyon izgatott voltam.
Éreztem ahogy az a valaki az ajtó túloldalán megragadja a kilincset és behelyezi a kulcsot a zárba.Lassan elfordítja benne majd lassan lenyirja a kilincset.Minden olyan lassúnak tűnk.Mintha egy lassított filmben lettem volna.Megállt az idő.Csak a bentről jövő hangokra figyeltem.
A kilincs lassan lenyitódott teljesen majd óvatos mozdulatokkal az a valaki másodpercre pontosan nyitotta a kissé nyikorgó ajtót....



Jujj nagyon szépen köszönöm a 16 feliratkozót! Nagyon jól esnek a kommentek is <3 #ilovemyreaders !! :* nagyon szépen köszönök mindent! mikor elkezdtem a blogot nem gondoltam volna hogy ilyen népszerűséggel bír majd! 11234 oldalmegjelenítés,16 feliratkozó és sok-sok olvasó aminek én iszonyatosan örülök!

Annyit elmondok a folytatásról hogy innentől a blog megváltozik.Sokkal több félelem és gonoszság lesz benne.Remélem tetszeni fog ez a téma is és nem hagyjátok abba az olvasást! :* <3