35.rész

 Nem szeretném húzni az időtöket így gyorsra fogom!nagyon köszönök mindent! :* Igyekszem minél hamarabb hozni a részeket szóval remélem hogy tetszeni is fognak :)
Itt a másik blogom is : http://the-dark-love.blogspot.hu/ Ezt is olvassátok ha van kedvetek,az egyik barátnőmmel írjuk :)
és ez pedig egy ismerősöm blogja : http://trulymadlydeeplylovewithu.blogspot.hu/ ide is nézzetek be :)

Pusziim <3 :*



A szívem nagyokat dobbant.Kinyitódott az ajtó....
Legnagyobb meglepetésemre egy agyontetovált nagydarab férfi nyitott ajtót.Ennek láttára szorosan megragadtam Justin kezét aki lassan magához húzott.Ismét meglepődtem ugyan is tök kedvesen betessékelt minket.Nem is olyan félelmetes.Ezért van az a mondás hogy ne külső alapján ítélkezz.
Kész labirintus volt az a ház.Végigmentünk egy hosszú folyosón majd balra egy nagyobb helyiségbe és végül egy igen kellemes közérdekű szobába érkeztünk.Megrezzentem mikor becsapódott mögöttünk az ajtó.Kezdtem nyugtalan lenni hisz volt ott még vagy 6 ugyan olyan ember mint aki ajtót nyitott.Szeretem Justint és tudom hogy nagy erő van benne főleg ha a helyzet még idegveszítőbb de tudtam hogy azért ennyi emberrel ő sem bír egyedül.Láttam az ő arcán is hogy ő is így van ezzel.Egymásra néztünk majd még szorosabban szorongattam a kezét.

-Örülök hogy eljöttél. - jött elő az egyik ajtó mögül egy férfi. - Óhh elhoztad a barátodat is?
-Ki maga? És hol van az anyám? - értetlenkedtem.Életemben nem láttam még ezt a férfit.
-Ugye nem gondoltad komolyan hogy él?! - vigyorgott gúnyos mosollyal.
-Mi? - emlékeztek amikor mondtam hogy "A remény hal meg utoljára" ? Na ebben a pillanatban gyilkolta meg ez a gazember.
-Tudtam! - súgta halkan a fülembe Justin.
-De még is ki maga és mit akar tőlem?
-Jajj drágám! Hát nem is emlékszel már Robert bácsikádra? - vigyorgott azzal a hideg arcával.
-......Kéne?
-Hát ezt inkább meg sem hallottam. - komolyodott el az arca de egy-kettőre visszatért az az álnok vigyorgása.Kirázott tőle a hideg.
-Mit akar?
-Semmit! - hallatszott a szarkazmus a hangjában. - csak egy kicsit látni szerettelek volna.Rég láttalak már és igen szép nagylány lett belőled mondhatom. - nézett végig rajtam perverz arccal.

Justin megszorította a kezemet.Tudtam hogy most legszívesebben neki ment volna de a másik kezemmel is megragadtam kezét jelezve azt hogy meg ne merje próbálni mert nem tudom mit csinálok.

-Téged nem még nem is ismerlek. - nézett Justinra.
-Justin...Justin Bieber.
-Ááá ha jól tudom akkor te vagy az a nagy tinisztár aki után tömérdek kis csaj rajong ugye?

Nem szólt semmit csak bólintott egyet.A beszéd után kínos csend szállt a szobára.A levegőben tapintani lehetett a rólam sugárzó félelmet és idegességet.

-Tudod,Amy,nem kell ám tőlem félni.Régen sem féltél mikor az udvaron játszottunk bújócskát.Emlékszem mennyire szeretted azt a játékot.Mindig mosolyogtál és ezzel az én arcomra is mosolyt csaltál.Még mindig nem emlékszel rám?
-Valami rémlik.De elmondá hogy mit akar tőlem? Mert ha csak ennyit akart akkor mi mennék a dolgunkra.
-Várjatok még egy kicsit. - vissza tért az a félelmetes mosoly az arcára.

Bólintott a kutyáinak akik egyből elkapták Justin hátulról.Ordítani kezdtem hogy engedjék el de az egyik engem is lefogott.

-Ne félj Amy! Nem lesz baj! - kiabált Justin.Elvitték.

A szememben megjelent egy dagadt könnycsepp majd nem bírtam tovább és zokogni kezdtem.Ahol értem ott ütöttem és rúgtam az embert aki lefogott.

-Engedj el te egy vadállat!!! - ordítottam mire befogta a számat és még erősebben szorított.Nagyon fájt.

Beleharaptam a kezébe majd elordítottam magam.

-Mit akar????
-Bosszút!! - nézett rám majd a fejemre raktak egy zsákot.

Nem tudtam hogy hová hurcolnak de nagyon-nagyon féltem.Nem tudtam hogy mit tettek Justinnal vagy hogy hová vitték de nem tudom mit csinálok ha baja esik.
Erőszakosan ráncigált az a férfi.Még mindig nem tudtam hogy hová megyünk de egyszer csak sötét lett minden.Egy hideg helyiségre értünk be.Mivel csak egy cuki egybe szoknya volt rajtam,majd meg fagytam.Fogaim sorozatban koccantak egymással.

Egyszer csak megálltunk és levették a fejemről a zsákot.Sötét és nyirkos volt minden.Rémisztő.Mikor megpillantottam Justint hatalmas kő esett le a szívemről.Annak ellenére hogy egy székhely volt megkötve bekötött szájjal attól még örültem hogy jól van.
A hideg kiszárította a kisírt szememet így még jobban fájt.Nagyon sokat pislogtam mert úgy éreztem hogy kiég a szemem.

-Mi a baj kincsem? Tán nem félsz? - vigyorgott rám.Komolyan mondom hogy úgy nézett ki mint abból a horror filmből az a Joker nevű hapi.
-Mi a francot akar tőlünk?
-Sss.Nyugi kislány! - s intett az egyik "tehervonatnak" aki lefogott és engem is egy székhez kötözött.

-Na. - húzott elő egy pisztolyt a hátsó zsebéből és felénk kezdett el vele hadonászni.Nagyon meg ijedtem! - mikor édesanyád meghalt,amit hidd el nem úgy terveztem,akkor egy kicsit engem is megrázott és úgy döntöttem hogy jobb lesz ha egy időre eltűnök.
-Mi? Várjon! Hogy érti azt hogy nem úgy tervezte??? - akadtam ki.
-Hát tudod édesem az úgy volt hogy az én egyik önfeláldozó munkásom volt a másik kocsiban aki belétek ütközött.Mikor jelentettek nekem hogy elindult a kocsitok akkor úgy volt hogy csak apád ült benne.De mikor a hírekben mutatták hogy édesanyád vezetett és apád nem is ült a kocsiban hanem csak te meg a húgod akkor tudtam hogy elrontottam.Nagyon sajnálom!
-Tessék?? Rohadt szemét állat! Maga miatt halt meg a húgom és az édesanyám?? És azt hiszi hogy csak egy "Nagyon sajnálom!"-al el tudja intézni.Ráadásul képes ezt ilyen nyugodtan a szemembe vágni?! - gúnyolódtam de a sírás felülkerekedett rajtam és nem bírtam szóhoz jutni.Pedig úgy elmondtam volna neki hogy milyen fájdalmat éltem át hogy ő is érezze azt amit én.De egyszerűen nem tudtam megszólalni.
-Tudod sok mindenről nem tudsz még! Apád a városi maffia vezetője volt s mikor megtudta hogy én küldtem azt a kocsit akkor...
-Állj, állj! Hé! Mivan?? Ne-neem! Chh az én apám nem volt semmilyen maffia vezetője! - nevettem a kijelentésén. - most komolyan! Jobbat nem tud kitalálni?!
-Kicsi lány! Amint mondtam sok mindent nem tudsz még! - vigyorgott rám.
-Mit kéne még tudnom! Kivele! Ennél rosszabb már úgy sem lehet!  - töröltem meg a könnyes arcomat majd szipogtam egyet.
-Ott tartottam hogy mikor apád megtudta hogy én voltam aki megölette édesanyádékat akkor rám küldte az embereit hogy végezzenek ki.Mivel nekem is megvoltak az embereim ezért sikertelen volt a terve.Ám nem adta fel.A bátyám Andrew is az én bandámban volt és egy félresikerült "támadás" során az apád megölte az testvéremet.Andrew engem akart megmenteni és erre az apád nem engem hanem őt találta el. - hallottam a hangjában azt a bizonyos haragot és fájdalmat amit én minden nap átélek anyám és a húgom miatt.Nem tudtam nagyon sajnálni.Megérdemelte hisz ő is megölt két ember és még kitudja hányat.