36.rész

-És akkor most sajnálnom kéne azért mert elvesztette a bátyját? Szerintem pontosan megérdemelte.Kitudja hogy hány embert öltek meg maguk ketten.

Láttam az arcán hogy elkomolyodik és düh költözött a szemébe.Kezét ökölbe szorította majd felém fordult.Egész eddig oldalvást állt nekem így nem teljesen láttam az arcát.Csupa sebhely és karcolások,varrat hegek.Ronda volt.Viszont így még félelmetesebb volt.

-Mit mondtál? - suttogta de hallottam a düht a hangjában.

Nem mertem szólni csak lehajtottam a fejemet.

-Nem hallottam tisztán! - ordította el magát.

Még mindig nem szóltam semmit csak a földet bámultam és reménykedtem benne hogy lenyugszik.Lehet hogy nem kellett volna ezt mondanom.
Alig hogy kimondta kezét megemelte a plafon felé és egy hatalmas pofon csattant az arcomon.Kezemet azonnal oda kaptam az ütés helyére hogy csillapítsam az iszonyú fájdalmat.Torkomban ott volt a gombóc.Könnyeim kicsordultak és zokogni kezdtem.

-Ne sírj aranyom! - nyugtatott s megsimította arcomat.Érintése fájt.- mondom ne sírj! - üvöltött ismét majd erősen megragadta az államat és meglökte a fejemet.

Justin a széken próbált kiszabadulni ám nem sikerült neki.Próbált hangokat kiadni de mivel be volt kötözve a szája ezért semmit nem tudott tenni.

-Engedje el őt! Ő nem csinált semmit.
-Hmm..nem is tudom.
-Kérem! - zokogtam.
-Najó.Elengedni! - intett a kutyáinak akik ki is oldozták.
-Amy ugye tudod hogy nem foglak itt hagyni! - kiabált Justin mihelyts levették a szájáról a ragasztót.
-De! Justin menj! Nem lesz bajom nyugi! - próbáltam erőltetni egy mosolyt.
-Megvesztél?! Biztos hogy nem hagylak itt!
-Végeztetek a szerelmi megbeszéléssel? Mert ha igen akkor dolgom lenne. - mondta gúnyosan Robert "bácsikám"(??) .
-Akkor sem foglak itthagyni!
-Na jó ebből elég volt! Vigyétek ki innen! - s kivitték a szobából.Remélem hogy el is engedik és nem tartják őt is fogva.

*Este*

-Tetszik a szobád aranyom?

Kaptam egy börtön szoba féleséget.Rácsos ablak,vas ágy és minden üres.Felállt a szőr a hátamon attól a szobától.

-Nem! - jelentettem ki nemtetsző arccal.
-Akkor jó. - mosolygott egyet majd kiment.

Egész este nem bírtam aludni.Justinon járt az eszem és hogy mennyre igaza volt.Mi a francot képzeltem? Komolyan azt hittem hogy tényleg él még anyám és képes volt meg keresni? Chh hülye liba vagyok.Pedig mindenki mondta hogy ne jöjjek el és Pattie is azt mondta hogy biztos csak csapda és én a nagy eszemmel nem hallgattam rájuk.Jellemző -.- .

Csak forgolódtam és kattogott az agyam.Egyszer csak rezegni kezdett a telefonom.Justin hívott.Szerencse hogy mielőtt elindultunk lenémítottam különben most már biztos halott lennék ha csörgött volna.

-Úristen,Amy jól vagy? Nem bántottak? Hol vagy? Még mindig ott? Nem tettek veled semmit?
-Jól vagyok édes nyugodj meg! Beraktak egy szobába.Nincs semmi bajom.Olyan jó hallani a hangodat! Kérlek segíts! - már könnyeztem. - Sajnálom! Sajnálom hogy hülye liba voltam és nem hallgattam rátok pedig nektek volt igazatok! Sajnálom hogy ilyenbe kevertelek téged! Sajnálom,sajnáloom! - zokogtam.
-Ugyan már! Megesküdtem hogy az életem árán is megvédelek nem?
-De...
-Na akkor meg most szépen hagyd abba a sírást és nyugodj le.Már szóltunk a rendőrségnek és reméljük hogy hamarosan oda is érnek.Szerencsére anya épp felhívott és a zsebemben valahogy elnyomódott a telefon és anya mindent hallott szóval ahogy meghallotta hogy sírsz egyből felvette a beszélgetést és van bizonyítékunk is.Hamarosan kikerülsz onnan.Jó? Ne félj.
-Úristen! Nagyon szeretlek! Köszönöm hogy vagy nekem! - mikor kimondtam az utolsó szót hallottam hogy a kulcsot belerakják az ajtóba így gyorsan lecsaptam a telefont egy utolsó szóval. - Mennem kell szeretlek!

-Ne! Itt a vacsora! - dobta az asztalra egy nagydarab csávó a "vacsorámat".Száraz kifli és egy kis víz. - aztán el ne hízz! - gúnyolódott majd röhögve kiment.

Nem érdekelt hogy csak a kezében hozta és oda dobta elém,nagyon éhes voltam így kénytelen voltam ezzel beérni.Mikor befejeztem lábaimat felhúzva az ágy sarkába ültem.Fejemet tenyerembe nyomtam és elfogott a sírás.Rég sírtam már így.De jól esett.Végre kiadtam magamból azt a sok fájdalmat ami az évek során összegyűlt bennem.
A nagy sírás közepette elnyomott az álom.Többre már nem is emlékszem......