38.rész

Ott vigyorgott az pofámba.Kerültem a szemkontaktust és fejemet oldalra fordítottam.Ám ez a vadbarom államat megszorítva fordította maga felét arcomat.

-Rám nézzél ha hozzád beszélek,ribanc! - ordította el magát.

Nem bírtam tovább.Szembeköptem jó alaposan.Tudtam hogy ezzel kiverem a biztosítékot de nem érdekelt.Ne alázhat meg engem így senki!
Egy szempillantás alatt kezét az égnek irányította majd arcomon csattant egy hatalmas pofon.Könnyeim futásnak indultak.

-Rohadt ribanc! Olyan vagy mint az anyád!
-Mit mondott?
-Na mi van? Nem tetszik az igazság?
-Ha még egyszer..
-Mit? Mi még egyszer? Mondjad csak,én hallgatok. - tette ölbe kezét és elém állt.

Nem válaszolta hisz tudtam hogy nem tehetek semmit sem.Lehajtott fejjel tördeltem az ujjaimat.Feladta a várakozást és egy "Chh" sóhajjal elment onnan.Bement egy másik szobába én meg ottmaradtam a kutyáival.

*Este*

Miért nem jönnek már a rendőrök? Komolyan kezdek egyre jobban kételkedni benne hogy tesznek akár mit is.Nem is érdeklem őket.Le se szarják hogy mi van velem.
Próbáltam hívogatni Justint.Harmadszorra fel is vette.

-Jól vagy drágám? Nem bántottak? Nincs semmi bajod? Hol vagy? Mit csinálnak veled? Ahhj nagyon hiányzol! Alig bírok aludni.A rendőrök azt mondták hogy elkezdték a keresésedet de amikor a megadott házhoz értek két öreg emberrel találkoztak csak akik 100%-ban azt állították hogy semmilyen lány nincs ott.
-Jól vagyok.Bár ma délután kaptam egy pofont ami megjegyzem még mindig fáj de jól vagyok.Ne aggódj vigyázok magamra! - mosolyogtam,vagy is próbáltam. - biztos csak álca volt.Egy eldugott,sötét szobában vagyok egész nap.Az ablak be van rácsozva,büdös van és hideg.Jajj édes vigyél ki innen kérlek! - hangom könyörgő hangnemre váltott s csukladozott.
-Mi megpofoztak? Szétverem! Az összeset! Már kétszer is be akartam osonni de mindig észrevettek és el kellett futnom.Ma is voltam ott.A rendőrség nem akar semmit sem tenni.Egyedül meg nem megy.De ne aggódj! Összeszedek mindenkit és elmegyek érted! Ha az életem árába is kerül de kihozlak onnan! Szeretlek!! És ne sírj!
Zokogni kezdtem a telefonba annyira meghatódtam szavaitól. - Én is nagyon de nagyon szeretlek! Te is nagyon hiányzol! De nem akarom hogy bajod essen.Nem akar ez engem megölni csak valamiért bosszút akar de úgy érzem hogy élve kellek neki.
-Nem érdekel ha bajom esik az a lényeg hogy te biztonságban legyél!
Hallottam hogy zörögnek odakint így megremegve beleszóltam a kagylóba még egy gyorsat. - Hiányzol,szeretlek de most mennem kell jön valaki! - és gyors zsebre dugtam a telefont.Vagy is nem zsebre mert félek hogy észreveszik így a melltartómba dugtam.

-Gyere,elmegyünk egy kicsit kiruccanni! - kacsintott az őr aki benyitott hozzám.Elég perverz fejet vágott.

Félve álltam fel az ágyamról majd lassan megindultam kifelé.
Megragadta a kezemet és húzni kezdett hogy menjek már gyorsabban.Flegmán néztem rá.De nem tehettem ellene.Mentem utána.
Semmi kedvem nem volt mászkálgatni,főleg hogy nem tudtam hova a francba akar hurcolni.Kimentünk a házból és beültünk egy kocsiba.Egy fekete Range Over sötétített ablakokkal.Beültünk és elindultunk valamerre.Nem tudtam hova megyünk de úgy 10 múlva már meg is álltunk.Kitessékelt az autóból majd szemem felcsillant.
Egy étterembe mentünk.

-Tudom,hogy mostanában csak vízen és száraz kenyeren éltél.Csak hogy tudd én nem vagyok olyan mint a többi vadbarom munkatársam.Nem is szívesen dolgozom Rob-nak.Nagyon borzalmas amiket csinál.Már nem te vagy az első lány akit itt tart hetekig utána meg...
-Mit? Mi lesz utána? - próbáltam faggatni.Olyan aranyos volt ahogy ezt elmondta nekem.Nem néztem volna ki ezt belőle.
-Hetekig koplalja és veri az ártatlan kislányokat...majd mikor már megunta a kínzásukat...elviszi egy eldugott helyre ahol senki sem jár..és.. - nyelt egy nagyot.Egy kis időre elgondolkozott majd félve,halk hangon kinyögte. - megerőszakolja őket és otthagyja a semmi közepén szenvedni.Soha nem felejtem el mikor egy 11 éves kislányt hoztak be és képes volt ezt tenni vele.Mindig maikor hoz elviszi arra a helyre a lányokat éjjel elmegyek értük és haza viszem őket.A múltkorit meg is sirattam.Mire odaértem szegény kislány elhunyt.Ha tehetném már rég feladtam volna őt a rendőrségen de nem tehetem mert a családomat is megfigyeli és amikor én köpök megöli őket.
-Ne..Ne!! Kérlek mond azt hogy most nem igazat mondasz!!! Kérlek! - összeraktam a kezeimet és imádkozni kezdtem neki majd nagy zokogásba kezdtem. - én nem akarok meghalni! Érted?! Nem akarok így meghalni.Még annyi minden vár rám..és..és életem szerelme otthon próbál megtenni mindent hogy kivigyen abból a szutykos helyről.De a rendőrség nem csinál semmit.
-A rendőrség nem is tud mit tenni.Olyan eszközei vannak hogy simán kijátsza őket.Nem tehetünk semmit.
-És most sem tudok elszökni? És te meg azt mondod hogy elszöktem valahogy?
-Nem tudom.Nagyon para a dolog.Rájöhet hogy én engedtelek el.És mi van ha direkt kicseréled az egyik munkatársaddal magad mintha pihenőt kérnél és a végén ha nem is veszi be hogy elszöktem akkor sem te elszel a hibás hanem a másik vadbarom és akkor semmi baj nem lesz se neked se nekem és minden szép lesz.Kérlek! Könyörülj meg rajtam legalább te! És ha minden jól alakul Justinnal eljövünk érted és valahogyan kiszabadítunk téged is a rabláncból!
Sóhajtott egy nagyot majd még egy kicsit elgondolkozott. -Hát jó! - mosolygott rám mire a nyakába ugrottam. - Na de most egyél! Ne hogy nekem még vékonyabb legyél.Kicsit hízhatnál is! - kacsintott egyet és odahívta a pincért aki felvette a rendelésünket.

Isteni áldás volt számomra az a sült csirke és a krumpli.Rég ettem már ilyen finomat.Nagyon éhes voltam így 10 perc alatt bevágtam az egész csirkét.Még egy kicsit beszélgettünk majd felhívtam Justint.