2.évad 4.rész (61.rész)

Este már hamar elaludtunk.Amy még egyszer-kétszer bepróbálkozott de belül ő sem gondolta komolyan.Ez amolyan huncutkodás féleség volt.

*Reggel 8 óra*

-Jó reggelt álomszuszék. - ébresztettem szuszogva s hozzábújtam.
-Szia. - adott egy puszit.
-Figyu,arra gondoltam hogy betervezhetnénk egy családi programot.Mát mint te,én és a babucink.Elmehetnénk a dokihoz hátha vannak fejlemények. - tudtam hogy lesznek új információi számunkra ugyan is azzal ébresztett hogy felhívott és elmondta az előző vizsgálat eredményeit.

Mikor meghallottam hogy mehetünk ultrahangra felcsillant a szemem.Végre megtudhatjuk hogy kisfiúnk lesz e vagy kislányunk.Természetesen Amy-nek csak tapogatózva mertem lassan beadni a híreket hogy nehogy egyszerre sok legyen.

-Okés jól hangzik.Remélem akkor az is kiderül hogy minek fogjuk nevezni. - mosolyodott el.
-Én is. - adtam egy csókot neki majd felkeltem s elkezdtem öltözni.

Lementem a konyhába és a már reggeliző family összes tagja ott ült az asztalnál.

-Ilyet se sűrűn lát az ember.
-Neked is jó reggelt Juju. - szólt csilingelő hanggal anya.
-Anya tudod hogy nem szeretem ezt a becenevet.Inkább szólíts Biebs-nek.
-Úgy hívlak ahogy akarlak! Punktum!

Természetesen az anyai parancsnak nem lehet nemet mondani szóval inkább ráhagytam.
Leültem én is s Amy-nek is mertem a rántottából.

-Jó reggelt! - slattyogott le a lépcsőn.
-Szia kicsim. - nézett rá anya. - olyan jó így látni.
-És nem fáj? - a reggel első fárasztó kérdése jött ki Fredo-ból.
-Mi? - nevettünk.
-Hát hogy ekkora a hasad. - értetlenkedett.
-Inkább feküdj még vissza aludni. - röhögött.
-És ki mit csinál ma? - kérdezte Scoo.
-Mi Amy-vel elmegyünk a dokihoz hátha vannak fejlemények.
-Ahh de jó. - csillogtak meg anya szemei. - Szóval megtudjátok hogy fiú s vagy lány unokám lesz?
-Igen. - mosolygott a mellettem ülő kismama.
-Akkor majd ha kiderül egyből hívjatok fel ugyan is én meg elmegyek egy kicsit vásárolgatni amiben Scooter is segíteni fog nekem és veszünk majd egy pár kis ruhát a babának.

*Amy szemszöge*

Ahogy Pattie kimondta rögtön eszembe villant hogy a múltkori randijukat meg sem beszéltük még.Pattie szinte a szemével beszélt hozzám és közölte velem hogy együtt vannak.

-Okés. - mintha mit sem törődtem volna az előbbi szemakciónkkal falatozgattam tovább a reggelimből s mikor senki sem figyelt már rám egy enyhe kacsintást dobtam felé amit ő is visszaküldött.
-És te Kenny? Mit jót csinálsz ma? - néztem rá.
-Hát..gondoltam elhívom egy kanapés randira az előszobába Fredot hogy ne unatkozzak.
-A-a.El kell utasítanom ezt a nagyszerű felkérést ugyan is én ma mással megyek randizni.
-Nemár akkor unatkozhatok itthon?
-Főzzél valamit. - szóltam.
-Igazad van. - mosolygott.
-Neki mindig. - adott Justin az arcomra egy puszit majd felállt s elvitte a tányérját a mosogatóba.


Én is befejeztem szóval követtem őt s felmentem normális ruhát felvenni.Tudjátok ha az ember terhes akkor nem igazán jönnek rá a régi megszokott öltözékei.Hát ez van nálam is.Szerencse hogy Kenny vett nekem normális utcai kismama ruhákat.
Magamra kaptam pár göncöt és lementem a többiekhez.

-Mehetünk édes? - kérdeztem.
-Persze csak hozom a kocsikulcsot.

Elszaladt a konyhapultig addig Pattie felsegítette rám a cipőt.Eléggé kínos érzés mikor még a cipődet sem éred el és az "anyósodnak" kell rád adnia.Lehet hogy mások még élveznék is de nekem kellemetlen volt.Na mindegy.Kimentünk a kocsihoz és óvatosan beültem.

-Aztán okosan. - súgtam Pattie fülébe mikor becsuktam az kocsiajtót.

Válasz képen kacsintott egyet majd megindult befelé.Mi is elindultunk s izgalommal teli örömökkel vártuk hogy odaérjünk.

-Szerinted mi lesz? - Justin törte meg a csendet.
-Hát..már beszéltünk erről Pattie-val és ő azt mondta hogy nagy valószínűséggel kisfiú lesz mivel még csak 4 hónapos és már ekkora a hasam.Viszont lehet az is hogy egy nagy kislányunk lesz. - nevettem fel.
-Az a lényeg hogy egészséges legyen. - mosolygott.
-Pontosan.De azért valld be hogy te is nagyon kíváncsi vagy.
-Tudod nagyon megtetszett nekem is ez a név és...azért remélem hogy ez lesz a neve. - egy pillanatra felém fordította a fejét. - Szóval...ki ne lenne kíváncsi? - szakadt fel belőle amitől nagyon megijedtem s ugrottam egyet. - Megijedtél? - nevetett.
-Szerinted? Ahj utállak. - ütöttem enyhén vállba.

-Kérem fáradjon a terembe. - hívott be a doki az ultrahang szobába.
-Doktor úr! A férjem is jöhet?
-Persze. - mosolyodott el.

Befeküdtem egy fehér ágyba és a doki bekente valamivel a hasamat s rárakta az a ultrahangfejet.Megfogtam Justin kezét s mikor megláttuk azt a csodálatos kis valamit a képernyőn kijött egy könnycsepp a szememből.Örömkönny volt.Láttam hogy Juss is nehezen takarja el érzéseit.Csak mosolygott pedig tudom hogy legszívesebben ugrándozott volna mint egy kisfiú.

-Doktor úr,már megtudhatjuk hogy kisfiú lesz e vagy kislány? - néztem rá kérdően mire a doki hasonló arckifejezéssel nézett Justinra.Én is felemeltem Juss felé a fejemet de akkor ő már csak gyanúsan vigyorgott rám. - Mi folyik itt? - sejtető szemekkel néztem mindkettejükre.
Justin bólintott egyet a dokira. - Szeretnék hogy most mutassam meg vagy inkább otthon? - jelent meg egy amolyan "kínos helyzetbe hoztál,menjetek már haza" mosoly az arcán.
Ránéztem Jussra s egyből tudtuk hogy mit mondtunk.

-Most! - szólaltunk meg egyszerre.
-Na akkor nézzék az ott a keze.....

Kb. 5 percig magyarázta a testrészeit és direkt a végére hagyta a nemi szervet.

-Az isten szerelméért,doktor úr! Mondja már meg hogy fiú e vagy lány! - szinte könyörgő hangon szóltam rá.
-Mrs. és Mr.Bieber,örömmel jelentem ki maguknak hogy lányuk.. - ekkor egy kis csalódottság szorította össze szívemet s láttam hogy Juss is kétségbe esik. - helyett fiúk született.
-Tessék? - csillant fel mindkettőnk szeme.
-Kisfiúk született. - nagy vigyorral az arcán nézett felénk.
-Kisfiú,hallod ezt? Kisfiúú!! - szorongattam Juss kezét majd eszméletlen nagy örömmel öleltem meg.
-Nagyon hálásak vagyunk doktor úr!
-Ugyan már,ez a dolgom. - mosolygott.

Letörölte a hasamat majd odaadta az ultrahang képet s már mentünk is haza.Annyira jó volt látni hogy Justin mennyire örül.Tudom hogy nagyon jó apja lesz a picinek.
Alig vártam már hogy hazaérjünk és elmeséljem mindenkinek  nagy hírt.Egész úton csak vigyorogtam mint a tejbe tök és nézegettem a képet amit kaptunk.

-Olyan kis ronda szegény. - nevettem.
-Nyugi,olyan gyönyörű lesz mint..
-Ne kezd el.Nem is vagyok gyönyörű.
-Mint az apja.
-Haha de vicces vagy. - gúnyolódtam.
-Tudom. - vigyorgott.

Lassan megérkeztünk.Izgatottan szálltam ki -persze csak segítséggel - a kocsiból s igyekeztem minél hamarabb beérni a házba.

Mikor a kilincset akartam lenyitni csalódnom kellett.Most jöttem rá hogy senki sincs itthon.Kenny biztos elment bevásárolni a főzéshez a többieknek meg randijuk vagy -már ha Fredo igazat mondott-.

-Nincs itthon senki. - szomorodtam el mikor Juss kinyitotta nekem az ajtót.

-Nincs. - gügyögött nekem. - De legalább kettesben vagyunk. - emelgette szemöldökét s megnyalta száját.

-A-a. - tudom jól hogy mit akar de nem szabad. - Nem kérdeztük meg hogy szabad-e.

-Le vagy maradva szivi.Miután kijöttünk és te ott álmodoztál azzal a képpel a kezedben én visszaléptem és megkérdeztem hogy mi a szitu.Azt mondta hogy ha ebben a pár napban már nem éreztél semmilyen gyengeséget vagy hányingert akkor szabad a pálya.Ja és elmeséltem a tegnapi akciózásodat amire azt válaszolta hogy ha tényleg nincs baj és jól érzed magad és még a szexuális érzelmek is megvannak akkor nincs baj.

-Értem..de Justin,még reggel van.Nem korai?

-Ehhez sosincs rossz pillanat.

-Olyan huncut vagy. - mosolyogtam el kajánul.

Közelebb lépett majd derekamnál fogva óvatosan magához húzott.Lassan közelítette ajkaival enyéim felé.Ki akar készíteni.Éreztem mentolos leheletét.

-Csókolj meg! - könyörögve súgtam s szemeimet összezártam.

-Várj még. - megfogta nyakamat majd éreztem ahogy még egy lépést közelebb jön.

Pár percig ott álltunk egymásba forrva és vártam hogy megcsókoljon.hasamban röpködtek a hatalmas pillangók.Iszonyatosan jó ez az érzés és egyedül csak juss tudja belőlem ezt kiváltani.Ilyet még nem éreztem senki iránt.

Vett egy nagy levegőt majd száját eszméletlen szenvedéllyel enyémhez nyomta.Alig ért össze ajkunk és ettől volt olyan vággyal teli.Éreztem ahogy izmai megfeszültek.Tudtam hogy legszívesebben letepert volna ott helyben de azt is tudtam hogy tudja mit csinál és hogy nem fogja elveszíteni az önkontrolt.