2.évad 7.rész (64.rész)

Bocsánat hogy megint késtem a résszel de ugye most itt vannak az ünnepek,karácsony,szenteste és hát mint minden normális ember én is a szeretteimmel foglalkozok inkább..de ez nem azt jelenti hogy nem is lesznek részek..csak lehet hogy 1-2 napot késni fogok de az se biztos..megpróbálok mindig időbe hozni és izgalommal teljes részeket alkotni.Mindenkinek sok-sok szerencsébe teljes boldog Új évet és csodálatos,szeretetteli karácsonyt kívánok! ♥ :*

Mikor beléptem az ajtón eléggé meglepődtem.Juss egy üveg pezsgővel a kezében fut vissza s fülig érő vigyor van az arcán.

-Jól vagy? - kérdeztem kicsit aggódva mikor megállt előttem és megölelt.
-Viccel? Ez egy tök jó pillanat.Tudod milyen rég óta várok már erre? Én tudtam hogy lesz valami köztük.Azt nem értem hogy miért vártak eddig.
-Pattie félt hogy elutasítod a döntése miatt.De amint látom akkor nincs semmi baj.
-Nincs hát. - adott egy puszit a homlokomra s megindultunk a többiekhez.

-Éjjen az ifjú pár! - kiabálta Justin kivirulva.

Pattie tátott szájjal csodálkozott.Szint úgy Scoo is.Azt se tudták hogy most mi történik velük.Olyan vicces arcot vágtak hogy muszáj volt elmosolyodnom rajtuk.

-El sem hiszitek milyen rég óta akartam már hogy együtt legyetek ti meg ilyen kis önző létetekre még el is titkoljátok előlem.Chh felháborító. - viccelődött Juss.
-Akkor nem bánod? - még mindig a sokk alatt álló Scooter törte meg a nagy csodálkozást.
-Dehogy is.Hülye vagy? - ölelte meg. - Te meg ha legközelebb valamit nem mersz elmondani mert félsz a véleményemtől akkor is nyugodtan tedd meg ugyan is a te döntésed és különben is tudod hogy mindenben melletted állok ugyan úgy ahogy te is mellettem.Szeretlek anya és tudod hogy soha nem haragudnék rád,főleg nem egy olyan miatt amitől boldog vagy.Ha te boldog vagy akkor én is. - lépett oda Pattie-hoz és adott neki egy puszit s megölelte.
-Köszönöm. - ismét sírásba kezdett.De ezek más könnyek voltak.Ezek őszinte örömkönnyek.
-Akkor talán tényleg ünnepelhetnénk ha már itt vagyunk és mindenki boldog. - szóltam.
-Remek ötlet! - kiáltotta el magát Kenny s meg is indultunk a büféhez rendelni egy kis kaját meg pezsgőt majd irány fel a szobába átöltözni.

Miután mindenki átvedlette az izzadt,koszos ruhákat és meghozták a rendeléseket,kezdődött is a buli.Persze én nem ittam semmit és Justin is visszafogta magát.Pattie és Scoo nagyon örültek és elég rendesen beleélték ebbe a buliba magukat persze Kenny-vel és Fredo-val együtt.Én meg Juss egy kicsit félre vonultunk hogy azért még is megbeszéljük ezt a dolgot.

-Akkor biztos nincs semmi baj?
-Persze édes,ne aggódj. - mosolygott.
-Akkor jó. - mosolyogtam vissza majd adtam neki egy puszit.
-Várj. - fogta meg kezemet s kajánul szólt mikor el akartam indulni vissza a többiekhez.
-Mi az? - fordultam vissza meglepődve.
-Csak... - közelebb lépett és derekamra tette kezét.
-Justin mit szeretnél? - mosolyogtam el kissé perverzül.
-Tudod te azt. - nyalta meg száját.
-Juss..ugye nem gondolod komolyan? Tudod hogy nem lehet.Még a végén Jerry-nek tojás feje lesz. - itt mind a ketten elnevettük magunkat.
-De akkor csak had csókoljalak meg.
-Hajrá. - suttogtam.

Justin olyan volt mint egy sexisten.Azokkal az iszonyatosan gyönyörű szemeivel folyamatosan enyéimbe mélyült.Na meg az a csábító,puha ajkai..Az őrületbe kerget vele.Felvette azt a "kikészítelek a sexiségemmel" arcot és ahogy látta hogy mennyire szenvedek még képes volt rajtam nevetni is.

-Csókolj már meg az istenit! - szakadt fel belőlem.
-Még várj. - közelebb hajolt.

Már csak egy hajszál volt köztünk.Ajkai súrolták enyéimet.Hasamban megjelentek a pillangók és meleg érzés fogott el.Egyre gyorsabban vettem a levegőt.Szemeim csukva voltak.Vártam a csodát.
Éreztem hogy Juss is szenved de még is ki akar készíteni.Izmai megfeszültek.Nem bírtam tovább,megragadtam pólóját s magamhoz rántva jó mélyem megcsókoltam.J fenekemre csúsztatta kezeit s lassan a falhoz közelítettünk hogy azért ne a többiek szeme láttára enyelegjünk.

-Jus-ju-Justiiin! O-o! Baj van! Azt-azt hiszem hogy... - váltam el tőle.
-Mi a baj? Úristen! Anyaa! Gyertek segítsetek! - kiabált a többieknek.
-Justiiin! - ordítottam el magam. -Elfolyt a magzatvíz! - vigyorogva sírtam ugyan is a szívem eszméletlenül szúrt.

Tudtam hogy erősnek kell lennem.Minden erőmet összeszedve próbálta magamat segíteni.Kenny és Juss a karjaiba vettek s úgy mentünk le a lépcsőn.Elhihetitek hogy mit kellett nekik átélniük.Szegénykéim.Justin tiszta ideg volt.Láttam rajta hogy ő is inkább sírna de erős volt és még nyugtatgatni is volt ereje.
Azt hiszem ezért kapták ők a férfi nevet.Én nem hiszem hogy kibírnám ilyen "nyugodtan".
Olyan gyorsan leértünk a parkolóhoz hogy gondolkodni sem volt időm.Beszálltunk a kocsiba és olyan gyorsan hajtottunk a kórházba hogy egy piroson is átmentünk.Azért imádkoztam hogy ne jöjjenek a rendőrök utánunk.Azzal elég sok időt vesztenénk.Kb 5 perc alatt oda is értünk a kórházba s ott már várt minket egy egész ápoló csapat ugyan is Pattie útközben betelefonált a dokihoz.

-Mély levegőt vegyen és fújja ki! Nem lesz semmi baj anyuka! - biztatott az egyik s átraktak egy hordágyra.
-Hamar túl lesz rajta. - mosolygott a másik.
-Jól vagy kicsim? - hajolt felém Justin.
-Szeretl... - minden elhomályosult.

Annyit éreztem még hogy valaki megszorítja a kezemet.Homályosan láttam.Sírást is hallottam meg nagy kiabálást.Ez után minden fehér volt.Nem éreztem a testem.Arra koncentráltam hogy a baba túlélje.Biztos vagyok benne hogy minden rendben lesz.Ha már 9 hónapig nem volt semmi akkor most is minden rendben lesz.Még ha az életembe is kerül de az én kisfiam nem fog meghalni.Ezt megígérem.

*5 óra múlva*

*Justin szemszöge*

Olyat érzek amit nem tudok elmondani.Ez egy olyan érzés hogy lehetetlen még elképzelni is.A feleségem és a gyerekem életveszélyben van és kitudja mi folyik a műtőben.Lehet hogy már nem is élnek.

-Én belehalok ha valami bajuk lesz. - folytak végig könnyeim az asztalra.
-Jajj ne mondj ilyeneket kisfiam,minden rendben lesz!  - biztatni próbált anya de közben ő is zokogott.
-Mi van ha nem sikerül a műtét? - néztem rá.
-Biztos vagyok benne hogy a doktor úr kezében tartja a dolgokat és nem lesz semmi baj.
-Mielőtt elájult azt kérdeztem hogy jól van e...erre ő azt akarta válaszolni hogy...szeret. - itt eltört a mécses és olyan szinten elkezdtem bőgni ahogy még életemben nem tettem.
-Ne sírj kérlek! Minden rendben lesz! - anya is követte példámat.
-Mát órák óta bent vannak.Szerinted ez egy sima szülésnél normális? - akadtam ki.
-Ne veszítsd el a fejedet!
-De ha egyszer a feleségem és a gyerekem élete a tét? Mi van ha már rég halottak csak nem merik megmondani az igazat és azért nem jönnek ki.Hallják!!? Jöjjenek ki! - ütögettem meg ököllel a műtő ajtaját.
-Justin,hé haver! Légy már eszednél! Gyere inkább menjünk ki a levegőre egy kicsit! - fogta meg vállamat erősen Kenny s a kijárat felé invitált.
-Hagyjál megy egyedül is. - azzal kirohantam s jó erőset beleütöttem a falba.

Még soha nem éreztem ilyet.A düh,a szeretet,az aggodalom,és a végtelen sírás keveredett bennem amik könnyek és kiabálás módján ki is törtek belőlem.

-Miért velem történik z? Miért? Isten mond meg hogy miért teszed ezt velem? Mit ártottam én neked? - ordítottam az ég felé. - Miért vagy ilyen szemét velem? - térdre estem s kezeimbe fúrva arcomat,sírtam tovább.
-Ne csináld ezt magaddal ember.Minden rendben lesz.Csak egy kis ideig eltarthat míg stabilizálják az állapotát.
-De aggódok értük haver.Soha nem éreztem még ilyet..Érted? SOHA!
-Tudom..tudom. - halkult el hangja.Arca neki is vörös volt.
-Juss! Gyere! - lihegve lépett ki az ajtón Fredo.

Nem kérdeztem csak rohantam egyből befelé.

-Mi-mi a baj? - kérdeztem dadogva.
-Amy hív. - megkönnyebbült arccal nézett rám anya.
-Úristen. - indultam be egyből hozzá.
-Várjon egy percet Mr.Bieber! Előbb nyugodjon meg. - szólt utánam a doki.
-Dehogy is! Most a feleségemről van szó.
-De... - nem érdekelt amit mond egyből bementem hozzá.

Ám lehet hogy még is hallgatnom kellett volna rá ugyan is ami fogadott az eléggé ijesztő volt.

-Szia édes. - suttogott ám én megtorpantam.Tudom hogy nem így kéne reagálnom de..nem tehettem róla.Mintha nem is ő lenne abban az ágyban.

Iszonyatosan elcsesztem.Nem szólt csak hatalmas könnyek folytak végig arcán.

-Ilyen gusztustalan vagyok? - még mindig a könnyeivel küszködve próbált meg egy apró mosolyt görbíteni arcára.

-Nem! Gyönyörű vagy!

-Azért állt tőlem 3 méterre ugye? De nem baj.Én is megijednék magamtól ha a helyedben lennék.

-Annyira aggódtam érted! És Jerryért is. - elszakadt a cérna s én is zokogni kezdtem.Összeszedtem magam s erősen megöleltem. - Szeretlek Amy Trescott! Mindennél jobban szeretlek,érted? - adtam neki egy csókot. - Nem érdekel a kinézeted csak az a lényeg hogy életben vagytok és minden rendben van.

-Én is szeretlek Justin Bieber. - alig volt szegénykémben erő de még is olyan erősnek tűnt.Gyenge kezét enyémre csúsztatta.

-Mr.Bieber,Mrs.Bieber! Ő itt az új kis családtag! - jött be a doki és egy ápolónő aki karjaiban tartotta a már felöltöztetett és egészséges kisfiúnkat.

-Nézd! Itt van! - könnyeimet letörölve kivirultam Jerryt látva.

Azonnal felpattantam és elvettem a nővér kezéből.

-Szia kisöreg. - adtam neki egy puszit. - Én vagyok apa,ő pedig anya! - fordítottam Amy felé majd a mellkasára tettem.

-Uram,inkább még csak maga fogja őt.Mrs.Bieber gyengesége kiszámíthatatlan.Még pihennie kell.

-Óó,értem. - visszavettem a picit ám furcsálltam hogy Amy meg sem szólal. - Amy! Amy! Úristen! Doktor úr nem mozdul! 

-Kérem menjen ki! - azonnal odalépett s a pulzusát nézte.

Teljesen összezavarodtam.Jerry-vel a kezemben szaladtam ki a teremből.Az előbb még ott beszéltünk most meg egyszer csak meg sem mozdul.Én már nem bírom ezt.Egy nővér kijött hozzám és megkért hogy adjam vissza neki a babát hogy berakhassa a többi közé.

-Kérem legalább hadd vigyem el én addig! - ha már nem lehetek a feleségem mellett akkor legalább a gyerekemre hadd vigyázzak én.

-...Jól van. - sóhajtott egyet.

-Köszönöm! 

Mivel anyáék visszamentek a szállodába Amy-nek pár ruhájáért ezért csak én maradtam ott.Nem is tudják hogy rosszul lett.Nem is látták még Jerry-t.Pedig olyan tökéletes.Gyönyörű kék szemei és barna hajacskája van.Hibátlan.

Egy folyosónyit mentünk.Direkt lassan mentem hogy minél többet lehessek vele.Közben halkan gügyögtem neki ő pedig mosolygott rám.Annyira gyönyörű.Olyan jó a karjaimban tartani és érezni ahogy a kicsi szíve dobog.Annyira vártam már hogy megérkezzen.

Bárcsak Amy is felépülne.Annyit szenvedett ezért a kis csöppségért és még nem is foghatta meg igazán.

Mikor odaértünk a teremhez valami édes és meleg érzés fogott el.Sok kicsi baba egy helyen.Olyan édesek voltak.De valahogy ahogy körbenéztem egyik sem volt olyan tökéletes mint az én kisfiam.

Lassan átadtam őt a nővérnek s figyeltem amint beviszi és befekteti egy kiságyba.

Megkönnyebbülten csoszogtam vissza a műtő felé.Legalább a gyerekem már nincs veszélyben.Viszont mikor odaértem az ajtó elég és meghallottam a gépek csipogását és a doki meg a segítők kiabálását hogy "szikét meg fertőtlenítőt" na akkor minden visszatért belém.A szívem hevesen vert.Kezemet karmolászva mászkáltam föl s alá hogy nyugtassam magam.A végén már nem bírtam és jobbnak tartottam hogy ha kimegyek megint a friss levegőre hogy ne halljam azokat a hangokat.

Mikor kiléptem az ajtón a meleg nyári szellő megcsapott.Közben Scooterék is épp akkor értek oda.

-Na,mi történt? - egyből jött oda hozzám anya.

-Ne is kérdezd. - hajtottam le fejemet. - Miután bementem Amy tiszta csont és bőr,ott feküdt előttem az ágyon és..kimerült és meggyötört.És nem tudtam rajta segíteni! Érted? - könnyeim ismét előtörtek és én anya nyakába borultam.

-Sss ne sírj édes! Minden rendben lesz.

-Én meg csak ott álltam és megdermedve azt sem tudtam hogy hol vagyok..ő meg..ő meg elkezdett sírni..és..és.. - folytattam.

-Nyugi! Ne sírj! Meg fog gyógyulni! Segítenek neki ne aggódj!

-Azt mondtam neki hogy mindennél jobban szeretem és ő is engem.A doki behozta Jerryt aki tökéletes - mosolyodtam el - Megfogtam az ölembe és annyira hibátlan hogy el sem hiszed! Odaakartam adni Amy ölébe de a doki mondta hogy még ne mert nagyon gyenge..erre észrevettem hogy nem lélegzik és meg sem mozdul..

-Jézusom! Jól van nincs semmi baj! Nyugodj meg! Végy nagy levegőt!

-Ott haldokolt a szemem előtt! Annyit szenvedett és még csak meg sem tudta fogni a saját gyerekét.Miért teszi ezt velünk az Isten? - ismét magasabb hangnemre váltottam majd hirtelen elakadt a szavam is.

A könnyek és a sírás fölém kerekedett és nem hagyott.