2.évad 8.rész (65.rész)

Bocsi hogy ennyit késtem vele és bocsi hogy ilyen rövid lett.De mint tudjátok kevés az időm,de azért megpróbálok mindent megtenni hogy időben hozzam a részeket.Most nem szeretném húzni az időtöket szóval..jó olvasást! :*

-Édesem,Justin ébresztő. - hallottam egy halk,csilingelő hangot a fülemben.
-Hmm,mi történt? - néztem fel s anyát pillantottam meg.
-Elaludtál de közben haza kellett jönnünk.
-Mi? Itthon vagyok? - eszméltem fel se hirtelen felugrottam. -Vissza kell mennem Amy-hez!
-Kicsim! Nincs semmi baj.Jerry is itt van velünk.
-És Amy? Vele mi van? - még mindig egy kis sokk volt bennem.
-Nyugodj le Justin! Nincs semmi baj.
-Anya mondj már valamit! Mi van Amy-vel?? - idegesen túrtam hajamba.
-Amy.. - sóhajtott - Amy még kómában van.Az orvosok mindent megtettek és sikeres volt a műtét de..még nem ébredt fel az óta.Nem tudják,hogy mi van vele pontosan.Azt mondta a doki,hogy még csak apró találgatások vannak de semmi komoly tényező.
-Úristen! Azonnal oda kell mennem! Majd..majd jövök. - felöltöztem s elhajtottam a kórházig.

Voltatok már úgy,hogy úgy érzitek,hogy egyedül vagytok a nagy világban,és senkire és semmire nem számíthattok? Egyedül kell megbirkóznotok a problémáitokkal és senki nem segíthet? Hát igen.Ez egy iszonyatosan visszataszító érzés.Mikor a kórházban állok és nézem az ablakon keresztül,ahogy a feleségem haldoklik és én nem tudok rajta segíteni,na ez az az érzés,amit senkinek sem kívánok.Látom,ahogy szenved és minden egyes másodpercben rosszabb lesz a helyzete de senki sem segít neki mert nem lehet.Életem legrosszabb percei ezek.Miért nem lehetne normálisan kiélvezni azt,hogy született egy kisfiam? Miért kell ehelyett egy kórházban a feleségemért aggódva éjszakázni és csak várni,és várni míg történik valami? Tudjátok ez nagyon nem fer.Egész életemben segítettem az embereket,sokat adományoztam,próbáltam mindig kedves lenni a rajongókkal is még a rossz napokon is.Minden este hálát adtam az Istennek,hogy élhetek és,hogy ideig eljuthattam.Erre ez a hála? Az emberek nem érthetik,hogy mi is történik velem valójában.Ők csak a sajtó és a TMZ által megismert,hamis vádakkal kialakított személyt látják.Ők csak azt a Justin Biebert ismerik,ám az a Justin egyáltalán nem hasonlít az igazihoz.
Kezeimbe fúrt fejem forró.Megint a sírás kerülget de most erős leszek.Bárcsak segíthetnék rajta.De hogyan?

-Uram! Uram jól van? - jött oda egy nővérke.
-Igen,persze. - még mindig lehajtott fejjel vizsgáltam tovább a padlót.
-Ne hozzak valamit? Nem kér egy kávét? - kedves hangon próbált kicsit életet hozni közénk majd kezét vállamra tette. - Tudja,Amy egy nagyon erős nő. - hirtelen felkaptam fejemet. - Biztos vagyok benne,hogy nem lesz semmi baj.
-Remélem. - alig jött ki hang a torkomon.
-Na,kér egy kávét? - mosolyodott el.
-Igen,köszönöm. - egy apró "mosolyt",bár az inkább csak egy szájhúzás volt,intettem felé.

Miközben az ablakon keresztül bámultam a fehér ágyban fekvő feleségemre,egyre nehezebb uralkodnom az érzéseimen.Mi lesz velem,ha ő..ha itt hagy? Mit kezdek én nélküle? Inkább meghalok vele együtt,minthogy nélküle éljek.
Fejem ismét elnehezült és lefelé hajlott.Ujjaimat tördelve számláltam az óra kettyenéseit.Minden másodperc egyre nehezebb.Olyan,mintha hirtelen minden lelassult volna.A fülem egyszer csak megsüketült.Szememmel a lassan közeledő nővérkét fürkésztem s a kezében lévő kávét,ami nagy gőzzel gőzölgött.
Heves csipogást hallottam az előttem lévő teremből s a nővér a kávét kiejtve kezéből egyből beszaladt Amy-hez.Én csak itt ülök a széken és figyelem a történéseket.Olyan,mintha egy filmben lennék.Minden lelassul és azt sem tudom,hogy hol vagyok.Mire kezdtem feleszmélni már orvosok és nővérek sokasága töltötte el a termet.Az egyik doki újraéleszteni próbálja.Rengeteg gép és szerkezet van náluk.Csövek és drótok lógnak ki Amy-nől.A feszültség felszabadult az emberekben.Mindenki ideges arccal figyeli a történéseket.Én is nagy nehezen felpattanok és az ablakhoz sietek.Nem tudom,hogy mi történik.Félek.Félek hogy valami baj van.
Egyszer csak mindenki megáll.Szívem nagyokat ver.Látom,ahogy a feleségem,a gyerekem anyja hatalmas levegőt vesz majd köhögni kezd.A könnyek vízesésként zúdulnak ki szememből.Nem tudom mit tegyek.
Egy ápoló odajött hozzám és a székre segített.A szemem előtt minden elhomályosult.Kb 10 perc múlva két orvos kijött a szobából és elém léptek.