55.rész

Sajnálom hogy késtem vele megint de nincs annyi időm.Sokat kell tanulnom :D viszont igyekszem amennyire csak tudok és minél hosszabb részeket hozok.Tudom hogy az előző rész egy kicsit rövid lett de ez reményeim szerint hosszabb lesz :D
Köszönöm hogy itt vagytok és minden nap várjátok az új részeket.Imádlak titeket és nélkületek nem lenne ez a blog.
és még annyit szeretnék hogy valamelyik nap egy lány megkérdezte tőlem hogy írhat e kritikát a blogomról.Természetesen igent mondtam mert kíváncsi voltam hogy mit gondol.Mikor igent mondtam akkor az a lány elkezdte mondogatni hogy "Úristeeeen *-* de király vagyok.el sem hiszem :$$" erre én csak megkérdeztem hogy miért is?.Azt válaszolta "megtisztelő hogy a Túl jó barátokról írhatok kritikát.:$$"
Mikor ezt leírta komolyan mondom hogy könnybe lábadtak a szemeim.Mikor elkezdtem ezt a blogot nem gondoltam volna hogy 5-6 olvasónál több olvasóm lesz de...még is.És elképesztően felemelő érzés hogy még neki volt megtisztelő hogy az én agyam szüleményéről írhat vélemény.
Ezért érdemes csinálni ezt az egészet.
(bocsi hogy ennyit beszélek de ezt muszáj volt megosztanom veletek.nem szó szerint írtam amiket mondtunk de ez volt a lényege.)

Beléptünk a kórházba és a dokihoz vettük az irányt.Azonnal el is kezdte a vizsgálatot.Mivel Justin nem lehetett bent ő kint várt az ajtónál.Izgultam nagyon.Olyan jó lenne ha végre nem lenne semmi baj és nyugodtan tudnám élni az életemet.
Lefeküdtem egy fehér ágyra majd a doki mindenféle csöveket meg ilyen drótokat kötött rám.Becsuktam a szemem és vártam a végét.Meg röndgenezte a hasamat majd egy másik géppel a mellkasomat is.Gyorsan befejezte a vizsgálatot majd kiküldött Juss-hoz hogy várjunk még egy kicsit az eredményekre.Kezem-lábam egyaránt remegett.Justin is tiszta ideg volt.Kb 4-5 perc várakozás után a doki kifejezéstelen arccal jött ki az egyik kórteremből majd megindult felénk.Azt gondoltam magamban hogy biztos van valami baj,hisz ha nem lenne akkor nem ilyen arccal jönne felénk.

-Mr. és Mrs.Bieber.Sajnos azt a tényt kell közölnöm önökkel hogy a mai vizsgálatok eredménye teljesen eltér a múltkoritól. - hangja egyre halkult majd fejét is lejjebb hajtotta.Iszonyatosan megijedtem.
-Mi? De miért? Mi a baj? - szememben megjelent egy kövér könnycsepp.
-Az állapota...nos..
-Igen,mondja már könyörgök!
-Az állapota olyan gyorsan javul hogy 3 nap múlva nyoma sem lesz a műtétnek! - fejét felemelte majd nagy vigyorra húzta száját.

Komolyan mondom hogy legszívesebben felpofoztam volna a dokit de csak azért hogy érezze hogy mennyire rosszul esett.

-Ahj doktor úr kérem ne ijesztgessen! - itt már én is mosolyogtam de a szívemhez kaptam.
-És akkor ez azt jelenti hogy... - kezét dörzsölgetve,kaján nézéssel súgta Justin a dokinak.
-Igen azt. - vágta rá gyorsan egy kacsintással kísérve.

Én vagy mosolyogtam.Minden megköszöntünk majd miután megbeszéltük a következő vizsgálat időpontját -ami 2 hét múlva lesz- megindultunk haza.Justin egész úton fülig érő szájjal vezetett.Nem szült csak vigyorgott.

-Most nagyon örülsz igaz? - nevettem rá.
-Ühümm. - hatalmasat bólintott de a vigyor még mindig ott ült az arcán.

Mikor hazaértünk Pattie már ott várt minket a nappaliban.Azonnal megbombázott a kérdéseivel.

-Na mi van? Milyen lett az eredmény? Nincs baj? Javultál?
-Igen,ne aggódj. - megsimítottam arcát majd elmosolyodtam.
-És mikor lesz a következő vizsgálat?
-2 hét múlva reggel 8-ra kell mennem.
-Akkor még van idő. - mosolygott. - reméljük addig is minden ilyen jól fog menni.
-Biztos lehetsz benne. - kiabált le a lépcsőről Juss.
-És akkor most örül a fejének mi? - súgta közel hajolva Pattie.Mivel ő is tudja hogy nem volt köztünk olyasmi ezért tisztában van hogy most Justinnak szabad a pálya.
-Egész úton fölig érő szájjal vigyorgott.Meg sem mozdult.Kicsit félelmetes is volt. - nevettem fel.
-Jössz már édes? - kiabált Justin a lépcsőnél állva.
-Jövök hát. - feltápászkodtam a fotelból majd megindultam Justinhoz.Megragadtam a kezét majd felmentünk a lépcsőn.
-Aztán nem hangoskodni! - kiabált utánunk Pattie.
-Meglesz! - Justin válaszolt.

Felkapott az ölébe s bevitt a szobába.Lefektetett az ágyra majd szenvedélyesen kezdett csókolni.Teste remegett.Felsőjét lerántotta majd enyémet is megcélozta de ekkor leállítottam.

-Figyelj Justin,iszonyatos kívánlak én is de nincs még korán?
-Nem mindegy hogy mennyi az idő? - lihegte majd folytatta amit elkezdett.
-De mi van ha valaki benyit vagy valami?
-Most mit parázol? Felnőtt házasok vagyunk.Meg különben is már mindenki megszokta. - perverz mosolyra húzta száját.
-Jajj de izé vagy. - nevettem fel én is.
-De ha nem akarod akkor nem muszáj. - száját oldalra húzta majd leszállt rólam.Visszavette a felsőjét majd leült mellém az ágyra.
-Viszont este azt csinálsz velem amit akarsz.Okés? - néztem rá pajzán fejjel.
-Ez már tetszik. - vigyorgott vissza olyan perverz fejjel amilyet még nem láttatok.

Közelebb hajoltam és erotikusan a megharaptam a fülét majd egy elég perverz mondatot súgtam neki.Amit most nem részleteznék de annyira tetszett neki hogy a "kis Justin" vigyázzba állt.

-Jujj. - huncutan elnevettem magam majd a micsodájára néztem.
-Szeretlek. - kezével próbálta lenyomni.
-Én is. - megcsókoltam majd kezemet én is férfiasságára tettem.
-Mi folyik itt fiatalok. - rontott be kiabálva Fredo.
-Basszus ne ijesztgess. - kezemet szívemre raktam arcom pedig elsápadt.
-Jajj úristen sajnálom én..én tökre elfelejtettem. - mentegetőzött szintén elsápadt arccal.
-Bevetted mi? - röhögtem fel.
-Na jó ezt visszakaptam.Nem jöttök egy kicsit le? Van egy meglepi számtokra.

Justinnal egymásra néztünk majd a meglepődött arckifejezésből ijedtbe váltottunk.Ha ezek meglepit csinálnak annak sosincs jó vége.

-Ugye még nem ég semmi? - kaptam fel a fejemet.
-Hahaha nagyon vicces vagy. - gúnyos hanggal fintorgott rám Fredo.

Justin ölébe akart venni de megállítottam.

-Már egyedül is lemehetek.
-Jó bocsi csak megszoktam. - mosolygott.

Én mentem először amit nem kellett volna mert Justin szorosan mögöttem volt és a fenekemet tapizta.

-Rossz vagy. - súgtam hátra.
-Grr. - még egy utolsót markolt majd leértünk a lépcsőn.

Mikor leérem komolyan meghatódtam.A fiúk egy hatalmas tortát -legalább egy méteres lehetett- sütöttek amire azt írták hogy "Sok boldogságot és örök szerelmet".Megölelgettem mindenkit és puszikat osztogattam.Ez a terhesség tisztára kikészít.Néha csak úgy elkezdek sírni pedig csak állok és nézek ki a fejemből.Néha rámjön a röhögőgörcs a leges legrosszabb poéntól is.Olyan mintha idegbeteg lennék.

-Tetszik kincsem? - simította meg arcomat Pattie.
-Igen,nagyon aranyosak vagytok. - adtam neki egy puszit majd megöleltem.
-Áá semmiség. - mosolygott rám.

Leültünk az asztalhoz és hamar be is faltuk fele tortát.A másik fele már nem ment.Mindenki jól lakott s már csak nevetgéltünk és felidéztük a gyerekkori emlékeket.A tortákhoz sok jó emlék kötődik.Mikor kicsit voltunk Justin mindig kézzel ette a tortáját a szülinapján.Meg az enyémen is.Mindig a tengerparton tartottuk a szülinapjainkat.Ott olyan meghitt volt.És miután Justin csupa torta lett csak bementünk a vízbe és már tiszta is volt minden.Ezeken annyit nevettünk.Az ilyen zsúrokon csak mi ketten voltunk gyerekek.