53.rész

Reggelre egy ismeretlen ágyban ébredtem.A fejem iszonyatosan zúgott.Megkerestem Twist-et aki már frissen nevetgélt a konyhában pár utcalánnyal.

-Mennem kéne haver.
-Este is jössz? - nézett rám mosolyogva.
-..nem hiszem.Tudod Amy kórházban van és tegnap csak kiakadtam de nem kellett volna.
-Hát jó.De hogy tudd az ajtóm mindig nyitva áll előtted. - kacsintott egyet.

Megindultam kifelé.Bepattantam a kocsiba és elhajtottam vissza anyáékhoz.Mikor beléptem a kórház ajtaján Scooter egyből futott felém majd letámadt.

-Te hol a francban voltál egész éjjel? Mi itt vagyunk,forrunk az idegtől és közben Amy-nek sem mondhattunk semmit nehogy rosszul legyen te meg kitudja hogy hol mulatgattál és..Egyáltalán hogy a picsába tudod te ilyen helyzetben jól érezni magadat mikor a FELESÉGED itt fekszik egy teremben mert TE  felcsináltad de annyira nem vagy férfi hogy itt legyél vele mikor ő itt szenved?!! Hát gratulálok! - szűrte ki fogai között vörös fejjel.
-Tudom hogy egy nagy darab szánalom vagyok.És tudom hogy hülye voltam.Sajnálom.Hogy van Amy? - TELJES MÉRTÉKBEN EGYET ÉRTEK VELE.
-Ajánlom hogy ezek után ne történjen több ilyen mert...Na húzzál be hozzá és lepd meg! - adott egy taslit a tarkómra.

Itt már persze nevettünk mind a ketten.Nagyon hülye voltam.Egyáltalán hogy lehettem képes pont Twist-hez mennyi? Ennyire hülye lennék? Soha nem fogom megbocsájtani magamnak hogy képes voltam hozzányúlni a droghoz.És remélem soha senki sem fogja megtudni.Mert ha Amy-hez is eljut akkor...nem akarom hogy miattam törjön össze.

-Sziiia szerelmem! - léptem be halkan a szobájába.
-Sziia édes! Úgy hiányoztál. - felült majd kezeit felém nyújtotta hogy megöleljen.
-Látom jobban vagy. - mosolyogtam.Örülök hogy egyre jobban és jobban lesz.
-Igyekszem. - angyalian mosolygott rám amitől teljesen elgyengültem.
-Az orvosok mit mondanak?
-Azt hogy kb. 1 hét és hazamehetek.Azt mondták hogy még nem láttak ilyet,hogy ilyen gyorsan gyógyuljon valaki egy szívműtét után.
-Én tudtam hogy ez lesz.Nálad erősebb embert nem ismerek.
-Ohhoh..na ezt azért kétlem de köszönöm.

Lehajoltam hogy adjak neki egy csókot.Olyan rég éreztem édes ajkait és finom illatát hogy már kezdem elfelejteni.

-Ne.. - kezét mellkasomra tette és lassan eltolt magától.
-Miért? Mi a baj? meglepődtem.Azt hittem én is hiányzok neki.
-Azt mondták az orvosok hogy kíméljem magam az olyan dolgoktól vagy cselekedetektől amitől esetleg felgyorsulhat a szívem vagy megnőhet az adrenalin szintem.
-De azért egy puszit adhatod?
-Ühümm. - mutatóujjával az arcára mutatott.

Adtam neki egy cuppanós puszit amitől nevetni kezdett.

-Imádom mikor nevetsz. - mosolyogtam.
-Gyere ide. - megölelt.
-Nagyon hiányzol.
-Te is nekem!

*1 hét múlva*

-Mindened megvan?
-Ahha csak menjünk már haza. - sürgetett Amy.
-Azt ajánlom hogy továbbra is kerüljék a nagy izgalmakat és aggodalmaskodást.
-Meglesz doktor úr.Viszlát.

Kiléptünk a kórház ajtaján s siettünk haza.Amy már nagyon türelmetlen volt.Érthető hisz már vagy 2-3 hete nem járt otthon.Már látszik egy kis hasa amitől meg cukibb.Most már hogy látom hogy nem lesz semmi baj így nem is félek annyira hogy mi lesz a szülésen.Biztos vagyok benne hogy minden rendben lesz.Nagyon örülök a babának és minden egyes nap jobban és jobban akarom hogy megszülessen.

-Gyere már Justiin! - kiabált a lépcsőnél az én kis feleségem.
-Mi az? - futottam oda.
-Segít felmenni a lépcsőn.- röhögött saját magán.
Én is elnevettem magam. -Gyere te. - belé karoltam és felsegítettem a lépcsőn.

Egyből pakolászni kezdett.Gondolom hiányzott neki a mozgás vagy nem tudom de mindent kitakarított és összepakolt.Pedig amióta kórházban volt senki nem járt a szobában.Nem is értettem mit tud pakolászni annyi mindent mikor minden rendben volt.Na mindegy ha neki ez jó akkor hajrá.

-Baba abbahagyhatnád már! - nevettem mikor már a ruháit pakolgatta a gardróbban,másodszorra vette ki és rakta vissza őket szín,méret és fajta szerint.
-Ahj de unatkozom. - nevetett ő is.
-Akkor gyere és játssz Jazmyn-el és Jaxon-nal.Apa most hozta őket haza.
-Jujj na végre! - tapsikolni kezdett.

Levittem a lépcsőn majd a nappaliban hagytam őket.Komolyan mondom olyan mintha még mindig gyerek lenne.Mindenhova cipelgetnem kell.Az a szerencsém hogy még nem olyan nehéz.de azért remélem hogy mikor majd nagyobb lesz már a hasa akkor nem kell föl le vinnem a lépcsőn.
Kimentem a konyhába és elbeszélgettem anyuval.Szerencsém van hogy itt van nekem.Mindenben segít nekünk.A házimunkában,most a kisbabánál is segít,elmeséli Amy-nek hogy milyen volt velem terhesnek lenni és tökre megértik egymást szóval nem nekem nyavajognak az ilyen női ügyeikről hála istennek!

Scooterrel kibékültünk.Az óta nem is találkoztam Twistel de...azt nem tagadhatom hogy jó este volt és az a cucc is jó volt.Nem volt jó ötlet ugyan de attól még jó volt.
Amy rengeteget javult.Tele van energiával és minden nap ragyog a boldogságtól.
Mi fiúk is sokat segítünk neki mindenben.Hozunk neki cuccokat,visszük utána a nehezebb dolgokat és mindentől megkíméljük és megvédjük.Kenny finom kajákat szokott neki csinálni.Fredo különféle kis ruhákat és babacuccokat vesz,Scoo rengeteg újjágot és magazint vesz neki amik tele vannak kismama tippekkel és pedig minden másban amire szüksége lehet.Ne értsétek félre nem olyan dologról beszélek.Sajnos azt már rég csináltuk.Nagyon kell figyelnünk hogy mennyire kerülünk közel egymáshoz mert akár egy kis csóktól is rosszul lehet.Természetesen nem kell egészen a szülésig kibírni sex nélkül.Csak addig amíg fel nem erősödik a szíve annyira hogy kibírjon egy ekkora adrenalin löketet.