45.rész

Bocsi ha egy kicsit rövid és uncsi lett de sietnem kellett :/ de ígérem a kövi jobb lesz :) ♥ szeretlek titeket :*

Megágyaztam neki a földön és lefeküdtünk.Szegénykémnek nagyon nem jön be ez a dolog de legalább megért engem.Lehet hogy az ő számára egy jellegtelen dolog de tiszteletben tartja a döntésem és ezért mégjobban szeretem.


-Amy?! - suttogott - azért egy puszit kapok?
-Persze! - elmosolyodtam és lehajoltam hozzá.

Ám egy hirtelen mozdulattal elforditotta a fejét és nem az arcára hanem a szájára kapott puszit.Amiből aztán csók lett s azt követte a szenvedélyes csókolózás.Megfogta a kezemet és magára húzott.Kezét fenekemre helyezte a másikkal pedig a fejemet tartotta.Szorosan ölelt és nem akart elengedni.Én sem bírtam ellenállni de valahogy még is muszáj volt.Kezemet a férfiasságára tettem majd simogatni kezdtem.Éreztem hogy enyhít szorításán így gyorsan felpattantam róla vissza az ágyra.

-Ahj túl ravasz vagy!! - rimánkodott.
-Sajnálom de nem szabad! - én is nagyon kívánom őt de megfogadtam magamnak hogy kibírom és ha már elkezdtem be is fejezem.
-Ugye tudod hogy legközelebb nem engedlek el?!
-Nem lesz legközelebb!
-Hiszed! - vigyorgott majd felült és engem nézett. -Akarlak!Most rögtön! És tudom hogy te is akarsz.
-Én is akarlak!El sem tudod képzelni hogy mennyire de megfogadtam hogy nem esek kísértésbe.
-Hát jó! De az esküvő napján féljél! Vigyázz magadra mert bármikor lecsaphatok rád! - fenyegetett.

Komolyan mondom hogy megijedtem.Bólogattam majd nevetve visszabújtam a meleg takaró védelmébe.

*Justin szemszöge*

Nem fogom már sokáig bírni..és még 2 nap van hátra.Remélem hamar elmegy az idő és végre érezhetem a testét.Viszont addig bele kell nyugodnom hogy nem érhetek hozzá.Mert ha hozzáérek egyből elvesztem magam alatt az uralmat.De nem tehetek róla.Ő ezt hozza ki belőlem.

*Másnap reggel*

-Jó reggelt édes! - köszöntöttem az ébredező barátnőmet.
-Szia! Hány óra van? - szólt vissza kómás fejjel.
-Fél tizenegy.
-Úristen már ennyi az idő.Ah nem akarok felkelni! - nyavalygott.
-Pedig kéne.
-De nem akarok. - bújt a takaró alá.
-El kéne mennünk a....mindegy hogy hova csak gyere.Öltözz fel és én lent várlak a kocsiban. - hajolni akartam volna hozzá hogy megcsókoljam de úgy döntöttem hogy inkább még sem.Hát ha elvesztem az uralmamat.

Éjjel gondolkodtam.Erőt szedtem magamba amivel talán kibírom még az esküvőig.Kialakítottam egy taktikát.Ha nem látom őt sexy ruhákban és nem jövök vele közelebbi kapcsolatba akkor talán sikerül.De arra felkészülhet hogy esküvő után nem állok jót magamért.Lehet hogy kicsit perverznek hallatszik amiket most itt összehordok..de igaz!

-Itt vagyok! Elárulod hogy hová viszel? - zökkentett ki gondolataimból Amy.
-Titok. - próbálok kerülni minden szemkontaktust.Sőt minden féle kontaktust vagy közelebbi testhelyzetet.

Láttam rajta hogy kicsit zavarja hogy rá sem nézek és hozzá sem érek.De ha egyszer ő akarta hogy ne érjek hozzá akkor ennek ez az ára.Nem tehetek róla és én sem így akarom de ez az egyetlen amitől kibírom.

Úgy döntöttem hogy elviszem egy kicsit vásárolni.Nem tudom hogy mennyire ideges az esküvő miatt de megpróbálom valahogy felvidítani vagy viccelődni hogy egy kicsit oldódjon a feszültség.

-Megjöttünk! - lassítottam egy pláza féleség előtt.Még nem jártam ott és szerintem ő sem így gondoltam jó lesz hogy újdonságokat lásson.
-Itt még nem jártam.De miért hoztál most ide?
-Tudom hogy nagy a feszültség és gondoltam jó kis program lehetne ez nekünk..vagy is neked.Én majd csak nézlek! És az benne a legjobb hogy mindent én fizetek.Juhhé.
-Jajj de édes vagy! Akkor direkt nem veszek olyan drága cuccokat okés? Szeretlek édes!! - közelebb jött és lesmárolt.

Azt hittem hogy ott helyben neki esek.De megpróbáltam visszafogni magam így csak mosolyogtam és továbbra is magam elé bámultam kerülve a vele való szemkontaktust.

Mikor beléptünk az első szoknyát amit meglátott felkapta és ment vele az öltözőbe.Majd sorban jött ki és vitte be a drágábbnál drágább viszont szebbnél szebb ruhákat.S mind e közben fülig érő mosollyal vigyorgott rám.Tudtam hogy ez lesz szóval fel vagyok készülve.Miután vagy 30 ruhával tért vissza elém kijelentette hogy készen van és hogy fizethetek.Hát jó.Kifizettem és már mentünk is.

-Figyu bébi! - nézett rám.
-Hmm? - nem néztem rá mert az utat kellett figyelnem.
-Ugye nincs semmi baj?
-Mi baj lenne? - értetlenkedtem.
-Hát..tegnap óta rám sem mersz nézni,kerülsz velem mindent érintkezést.Ennyire haragszol? Mert ha igen,nem szeretném ha ez miatt szeretnél ki belőlem.
-Tudod,ez épp azért van mert annyira szeretlek hogy tisztelem a döntésedet és nem akarom elveszteni magam alatt az önkontrollt..
-Értem.. - hajtotta le fejét.Láttam rajta hogy szomorú vagy is rosszul érzi magát.
-Hidd el hogy nem akarom én sem ezt de csak ez az egy módja van arra hogy ne teperjelek le! - mosolyogtam mire ő is elmosolyodott.