52.rész

Beleegyeztem a műtétbe.Ma van szerda és azt mondták hogy hétvégén lesz.nagyon félek viszont inkább most félek és a műtét után egészséges leszek és a kisbaba is a szívem alatt mint hogy miután megszületik én meghalok ő pedig kitudja mennyire lesz egészséges.Inkább most tűrök el Én nagy fájdalmakat minthogy szegény kicsikém egész életében szenvedjen.Jobb lesz ez így mindenkinek.Izgatottan várom a végeredményt.Az a szerencsém hogy itt van mellettem ez a csodás ember és segít mindenben.Mellette nem félek semmitől.

-Szia életem.Hogy vagy? Azonnal jöttünk volna de nem engedtek el mert egy megbeszélésen kellett maradnunk.Hogy vagy kicsim? Nagyon fáj? Itt leszünk veled jó? Hallottam a műtétről.Nem lesz semmi baj! Sokkal jobb lesz a műtét után nyugi. - rontott be Pattie,Fredo,Scoo és még Kenny is,majd Pattie egyből a kérdéseivel bombázott.Nagyon jól esett hogy itt volt mindenki.
-Sziasztok! De jó hogy látlak titeket. - Kezeimet kinyújtottam hogy megöleljem őket.Mindenki hirtelen odajött és szorosan átöleltek. - Oké,oké megfulladok! - nevettem fel.
-Hallottátok a másik hírt is? - arcom kiderült.
-Sziasztok! Szia Amy,hogy vagy? - lépett be az ajtón Jeremy is.Kicsit meglepett de jól esett.
-Szia,hát te? - döbbent arccal bámult rá mindenki.
-Hallottam hogy mi történt és nem bírtam ki hogy ne lássalak.Jól vagy?
-Igen jól vagyok köszönöm.És egyre jobban.
-Na szóval milyen hírt? - nézett rám Pattie kíváncsian.
-Most épp jókor érkeztél Jeremy. - mosolyogtam rá. - Terhes vagyok! - vigyorogva tapsoltam majd egyből Pattie és Jeremy arcát fürkésztem.
-Úristeeeen! - ugrándozni és tapsolgatni kezdett Pattie,na ezen nem is lepődtem meg.
-Úristeen,úristeen!! - Jeremy is Pattie technikáját követte és egymáshoz fordulva csinálták együtt.
-Örültök? - tudom hogy hülye kérdés volt de kíváncsi voltam hogy milyen hangja lesz Jeremynek sikonyálva.
-Nagyoooooooon wíííí!! - Pattie szólalt meg.
-Én szóhoz sem jutok!!! - nézett rám kidülledt szemekkel Jeremy.

Én csak vigyorogtam rajtuk.Jól esett hogy ennyire örülnek.

-Mi az mi történt? - ideges arccal rontott be Justin.
-Semmi baj csak közöltem az örömhírt.
-Úristen de megijedtem! Ne ijesztgessetek kérlek. - odajött hozzám és adott a homlokomra egy puszit.
-Hol voltál? - néztem fel rá.
-Hoztam neked csokit és virágot.
-És hol van? - nevettem.
-Ahogy meghallottam a sikolyokat úgy megijedtem hogy hirtelen eldobtam őket és száguldoztam ide. - ő is nevetni kezdett.

Mindenki nevetni kezdett.Én is nagyot nevettem de egyszer csak ismét kezdett minden elsötétedni.Utolsó erőmmel -mivel tudtam hogy mi következik a feketeség után- megpróbáltam figyelmeztetni Justint szóval megragadtam kezét.Utolsó képem ismét az volt hogy mindenki megijed és kiabálni kezd az orvosoknak.
Most nem olyan volt mint először.Most tényleg csak feketeség utána pedig jött a nagy fehér fény.A képek elmaradtak.Talán most haltam meg.

Erős ütést éreztem a mellkasomban amitől a hátamban éreztem az ágy sarkát.Sípoló hangot hallottam mint a két fülemben.Szememet tágra nyitottam de nem láttam semmit.Éreztem ahogy kezem és lában remegni kezd.Testem megfeszült.Fejemet megfeszítve hátra hajtottam.Egész testem remegett majd éreztem egy meleg érzést ami átjárta mindenemet.Majd egyszer csak mindenem elgyengült.Szemeim lecsukódtak és ismét feketeség jött elém.
Ettől a pillanattól fogva nem érzékeltem semmit.Magamat hallottam és tudtam hogy fent vagyok de azon kívül semmit....

-Bejöhetnek! Ébredezik. - elég sokáig nem hallottam és láttam semmit magam körül de ezek voltak az első hangok és nagyon megörültem.

Semmi erőm nem volt de annyira féltem hogy esetleg ismét sötétség jön elém hogy minden erőmet összeszedve kinyitottam a szememet amilyen gyorsan csak tudtam.Olyan magányosan éreztem magam a nagy sötétségben.Olyan volt mintha az űrben lebegnék egyes egyedül.

-Szia édesem. - jött be Justin és Pattie.Pattie szeme ki volt sírva Justinon pedig láttam a meggyötörtséget és a fáradtságot.
-Mi történt? - suttogtam.
-Leállt a szíved.De újraélesztettek,ismét.
-Mióta voltam kiütve?
-6 és fél órája voltál altatásban.
-Ennyi ideig tartott visszahozni? - nevettem egyet de nem kellett volna mert a mellkasomban iszonyú fájdalmat éreztem.
-Ne nevess! Annál rosszabb lesz.
-Mi történt még?
-Megcsinálták a műtétet.Azt mondták hogy nem várhatnak vele tovább mert az állapotod egyre rosszabb lesz.
-Jézusom és a pici jól van?
-Igen nagyon jól van.Már látni lehet egy ici-pitit a röndgenen.
-Huh akkor jó.És akkor most akkor nincs szívem? - ismét nevettem egyet de megint rájöttem hogy nem kellene ilyen "vicceseket" mondanom.
-Hmm - mosolyodott el Juss is. - nem.Csak egy szerkentyű van a szívedre kapcsolva ami megerősíti.

Nem szóltam csak mosolyra húztam a számat majd fejemet előre fordítottam.Az orvos kiment.Pattie leült mellém és szorosan fogta a kezemet.

-Ne sírj! - mosolyogtam rá. - Nincs semmi baj! egészséges vagyok mint a makk!
Erre a kijelentésemre Ő is és Juss is nevetni kezdett. -Olyan jó hogy még ilyen helyzetben is tudsz nevetni. - simította meg arcomat.
-Ez vagyok én. - mosolyogtam még mindig.

Tudtam hogy most a legnagyobb nyugadalmat kell nyújtanom feléjük.Ha észreveszik rajtam hogy mennyire félek akkor minden összedől.Pattie azt mondta hogy magunkra hagy és kiment.Végre kettesben tudtam lenni Juss-al.

-Figyelj. - kezdett bele mondandójába. - Ugye tudod hogy nagyon de nagyon szeretlek!?
-Remélem is. - mosolyogtam.
-És ugye azt is tudod hogy nagyon de nagyon örülök ennek a babának?!
-Igen tudom de nyögd már ki. - nevettem el magam amit ismét nem kellett volna.
-Viszont...még simán elvetélhetsz és nem kell kitenned magadat ekkora veszélynek.Kérlek gondold me...
-Mivan??? Justin ugye most ez nem mondod komolyan? - vágtam dühöngve szavaiba.
-Sssh nyugodj le.Az orvosok azt mondták hogy nem szabad idegeskedned a szíved miatt mert még túl gyenge ahhoz hogy ilyennek kitedd.
-Kérlek most menny ki! - mutattam az ajtó felé.

Egy szót sem szólt csak megsimítottam arcomat s lehajtotta fejjel kiment.Nem hiszem el hogy ezt mondta! A saját gyerekéről van szó! Jó elhiszem hogy nem akarja hogy bajom essen de..annyira beleéltem már magam ebbe az anya szerepbe hogy biztos nem fogom feladni csak azért hogy ne kelljen kockáztatnom.Hisz ebből áll az élet.Kockáztatásokból.Aki csak ül és vár az nem ér el az életében semmit.Nem akarok úgy meghalni hogy közben tudom hogy egész életemben alig csináltam valamit.Ráadásul az abortusz az gyilkosság.Szó sem lehet róla.Nem akartam Justint se megbántani de meg kell értenie hogy én szeretem ezt a kisbabát és nem fogom megölni!
A nagy mérgelődésemben hirtelen elálmosodtam s szemeim lezárultak.

*Justin szemszöge*

Tudom hogy ő is nagyon fél.És tudom hogy nagyon szeretné azt a babát.De nem érti meg hogy ezzel meg is halhat.Nagyon szeretem de ő ezt nem érti meg.nem akarom elveszíteni! Ő életem szerelme és nem veszíthetem el ilyen hamar.Még előttünk áll az egész élet.Még csak most lett a feleségem erre itt fekszik a kórházban és kitudja mikor áll le a szíve.

-Anya én ezt nem bírom! Bele fogok bolondulni!! - hajamat tépkedtem az idegességtől.
-Nyugodj le édesem! Nem lesz semmi baj.Megerősítették a szívét és ahogy az orvosok is megmondták már sem ok az aggodalomra.Különben is Amy nagyon erős lány.Ki fogja bírni,ebben biztos vagyok.
-De bármikor becsusszanhat egy apró kis baleset és akkor mit csinálnak? Hmm? Nem bírnám ki ha Amy...
-Ilyenen ne is járjon az agyad hallod!! - förmedt rám.

Elszállt az agyam.Nem bírtam tovább.Kellett valami amitől le tudok nyugodni.Kirohantam a kórházból és kocsiba ülve elszáguldottam Twist-hez.Tudom hogy megígértem Amy-nek hogy soha életemben nem fogok drogozni de..egyszerűen már nem bírom tovább.
Jó nagy adagot beszívtam s minden bajom elszállt.Leszartam mindent.Semmi nem érdekelt körülöttem csak én voltam.Olyan volt mintha repülnék.Szabad voltam mint a madár.
Twist-el röhögtünk egy csomót.Ilyen jó estém még nem volt.Nem is tudom miért nem próbáltam ki már ezt a cuccot előbb.