5O.rész

Wíííí elérkeztünk az 5O.részhez!!! :DDDDD nagyon örülök.Tiszta happy vagyok egész nap :* Köszönöm a komikat is..jól estek! igazából ennyit akartam és még annyit hogy kiraktam egy szavazást amire szeretném hogy minél többen kattintanátok és eldöntenétek hogy mi legyen :)) sok szerencsét és jó olvasást ♥

Mikor felébredtem azt sem tudtam hol vagyok.Nem volt mellettem senki.Megindultam lefelé de a hasam még mindig iszonyatosan fájt így összegörnyedve egyik kezemmel fogtam.A konyhában sem találtam semmit.De valakire szükségem volt.Elmentem Scoo szobájába.Szerencsére ott volt.Pár könnycsepp kicsordult a szememből amit ő is azonnal észre vett.Lábaimat felhúzva lefeküdtem mellé az ágyra majd a könnyeimet nem bírtam tovább visszafogni így zokogásba kezdtem.Próbált nyugtatgatni és vigasztalni de egyszerűen nem tudtam abbahagyni.

-Hol van Justin? - kicsit megkönnyebbültem a sírástól így már kezdett enyhülni.
-Nem tudom.Azt mondta mikor elment hogy hamarosan jön.
-És mikor ment el pontosan? - néztem fel rá.
-Kb negyed óra 20 perce.
-És egyáltalán nem mondta hogy hová megy?
-Nem.Lejött a lépcsőn beszólt ide hogy ha felébrednél akkor mondjam meg hogy ne aggódj miatta hamarosan itthon lesz és sietősen kiment majd hallottam ahogy a kocsi kerekei kifaralnak a garázsból és hangos nyikorgással elhúznak.
-Ezt nem értem.Hová siethetett annyira?
-Nem tudom de kicsit minta ideges lett volna.
-Remélem nincs semmi baja és hamaro...
-Megjöttem. - nyitott be Juss az ajtón.
-Hol voltál? - megpróbáltam felkelni hogy megpusziljam de a fájdalom ismét belém hasított és visszaestem az ágyra.
-Hé,hé,hé.Csak lassan.Ne állj fel! - ugrott oda egyből Justin aggodalmas hanggal.
-Hol voltál? - suttogtam.
-Csak kiugrottam valahova.Nem lényeges.
-De nekem az. - néztem rá.
-.....mondom hogy nem fontos,csak..felhívott Za hogy segítsek neki valamiben.
-És miben?
-Twist...
-Ugye nem Twist-el voltál?
-Hát..igazából igen is meg nem is. Za felhívott hogy be kéne vinni Twistet a kórházba mert..az nem lényeges csak Za nem akart kocsiba ülni mert már ivott egy kicsit és megkért hogy vigyem el őket.
-De miért? Baj van,vagy csináltak vele valamit?
-Hát...túladagolta magát és elájult.
-Chh éreztem.Olyan egy vadbarom az a gyerek.Csodálkozom hogy még nem dobta fel a talpát ennyi drogtól amennyit elszív.De ugye te nem ..?!!
-Mi? Nem dehogy is! Én soha! Tudod hogy ilyesmibe nem megyek bele.
-Remélem is.Viszont ha nem fáradtál még el nagyon akkor megtennéd nekem azt hogy felviszel? - kérlelően,bociszemekkel néztem rá.
-Gyere baba. - lehajolt és felkapott az ölébe.A karjaiban olyan nagy biztonságot érzek amilyet senkinél és senkivel nem érzek.

Mikor felértünk óvatosan lefektetett az ágyra.Ő elengedett de én még mindig fogtam a nyakát és húztam magam felé.Azt akartam hogy ő is ott legyen mellettem.Azt akartam hogy védelmező karjaival vigyázzon rám és örökké velem legyen.

-Maradj itt kérlek. - suttogtam. - Hiányzol!
-Nem lehet.Nagyon szívesen itt maradnék de nem lehet.
-Miért? - elengedtem a nyakát és szomorú arccal néztem csillogó szemébe.
-Anya hagyott nekem egy cetlit hogy menjek el bevásásrolni.De sietek amilyen gyorsan csak tudok és vigyázok rád.Jó? - lehajolt és adott egy puszit a homlokomra.
-Okés. - mosolyogtam.
-Szeretlek. - mondta majd megindult az ajtó felé.
-Én is! - szóltam utána.


-Áááááá - ordítottam torkom szakadtából és szorongattam az ágy sarkát.
-Mi a baj Amy? Semmi baj itt vagyok! - rohant oda Scooter.

 Én még mindig csak ordítottam.Éreztem ahogy az erek a nyakamon kidüllednek.Egész testemet forróság töltötte el.Majd először fehér foltokba kezdtem el látni s minden elsötétült.Nem éreztem semmit.Egyszer csak nagy fehérséget pillantottam meg.Láttam magamat az ágyon feküdni de én még sem éreztem már semmit.Próbáltam Scoonak szólni hogy semmi baj ugyan is ő csak ott az ágyam mellett sírt és szorongatta a kezemet.Torka szakadtából üvöltött hozzám de én nem tudtam válaszolni.Hiába is kiabáltam hogy "SEMMI BAJOM!" nem hallotta senki.Egy kis idő után Justin betoppant és egyből kérdezgetni kezdett hogy mi a baj.Ő is hatalmas sírásba kezdett.Elővették a telefont és hívtak valakit.Ekkor már kezdtek homályosak lenni és a hangjukat sem hallottam tisztán.Nem tudtam mi történik.Azt még láttam hogy Justin az ölébe kap és kirohan velem a szobából egyenesen a ház elé ahol már ott voltak a mentős autók.
Én még mindig nem értettem semmit és ordítottam hogy "itt vagyok,itt vagyok" de nem még most sem hallott senki.Kezdtem pánikba esni de már tényleg nem tudtam mit tenni ugyan is ismét sötétség borult a szemem elé.Az volt az utolsó kép amit láttam hogy Justin ad egy csókot.Ilyet még nem éreztem.Meghaltam volna? De nem ,az nem lehet hisz itt vagyok és hallom az embereket.Vagy is eddig hallottam és láttam is.Csak ők nem láttak engem.Ez lenne a halál? Ilyen gyorsan? De ez lehetetlen.Félek.Félek hogy hogy lesz tovább.Mi van ha soha többé nem látom Justinékat? Én beleőrülök.