2.évad 17.rész (74.rész)

Sziasztok! Ismét elnézést a késésért csak megint elromlott a gépem és miután a javító azt mondta hogy nem tudja megcsinálni inkább vettem egy másikat.Szóval most megújult erővel itt vagyok :) ♥ remélem nem haragszotok a késésért :s

-Hol a fészkes fenébe voltatok? - röhögött Frenk.
-Röhögsz? Röhögsz? Jól van.Röhögjél csak. - viccelődve szóltam vissza. -Két teljes napig a rohadt erdőben szenvedtünk mert azok a gyökerek észrevettek ez a ember - mutattam apára - ez meg rittig az erdő felé kezdett el futni.
-És miért nem hívtatok fel valakit? - röhögött még mindig.
-Elhagytam a telefonomat.
-Ez komoly? - még hangosabban kezdett röhögni amire már én is elnevettem magam.

Miután Frenk jól kinevetett minket megkezdtük a komoly beszélgetést.Mivel Jack emberei nem tudták hogy kik is vagyunk ezért azt hitték hogy csak valami csövesek vagy eltévedt turisták voltunk így nem is kerestetett minket.Új tervet kellett kitalálnunk.Nem hiszem el hogy a kisfiam már mióta nála van,én meg csak itt ülök és azon gondolkozom hogy hogyan is hozzam el onnan.Annyira tehetetlennek érzem magam.

-Na akkor ez a terv jó lesz? - egy óra múlva végre eljutottunk egy egészséges ötletig.
-Szerintem nincs vele baj.Csak csináljuk minél hamarabb. - szóltam.

*Este 8 óra*

-Kicsim idebújsz? - súgtam a mellettem fekvő feleségemnek.
Nem szólt semmit csak szuszogva odabújt,fejét mélyen mellkasomba nyomta. - Szeretlek!
-Én is.Mindennél jobban!

Pár perc múlva észrevettem hogy elaludt.Édes szuszogását hallgatva Jerry jutott eszembe.Akárhányszor rá gondolok a gyomrom összeszorul és hirtelen rám jön a sírógörcs.De tudom hogy most erősnek kell lennem.Nem szabad hogy Amy lássa rajtam a félelmet,akkor ő is csak még jobban félne.

Nem bírtam elaludni.Lassan felemeltem a fejét és kibújtam alóla.Csendben léptem ki az erkélyre.Ahogy a hideg márvány érintkezett a talpammal ugrani támadt volna kedvem de a gondolat hogy a kisfiam talán remeg a hideg miatt egy sikátorban vagy egy elzárt raktárban..minden fájdalmamat felülmúlta.
A hűvös szél szinte marta az arcomat amitől a szemem könnyezni kezdett.Mikor pislogtam egyet tisztán éreztem ahogy a könnycsepp ráhull a hideg lábfejemre.Mintha tű szúrta volna meg.Mikor fájdalmat érzek elkap az ideg és ilyenkor muszáj valahogy levezetnem a dühömet.Ezért is van teli a bal és lassan már a jobb kezem is tetoválásokkal.
Nem bírtam tovább a hidegen lenni így lementem a konyhába.Leültem a fotelba és mélyen elgondolkoztam.Pontosan nem tudom hogy min is gondolkoztam de jó érzés néha magamba fordulni és csak úgy úszni a kavargó eszmeképek között.Egy hirtelen ötlet ugrott ki a fejemből.Felpattantam és az ajtóhoz siettem.Beültem a kocsiba majd elhajtottam.Hogy hova is mentem? Nem mentem messze.Csak épp egy saroknyit.Viszont nem az a lényeg hogy meddig mentem,hanem hogy miért mentem.Kiszálltam a kocsiból és a dohánybolt felé vettem az irányt.Szerencse hogy még éjjel is nyitva vannak.Az eladó meglepődve nézett rám.Lerítt az arcáról az a "hova süllyedtél ember?!" beszólás ám tudtam hogy csak mosolyogni és bólogatni fog.Mint mindig mindenki mikor épp rosszat próbálok tenni.Tudom hogy most is rosszat teszek..de egyszerűen úgy érzem hogy már úgy sincs semmi értelme semminek akkor egyszer ezt is ki kell próbálni,nem?
Vettem két dobozzal az erősebbik fajtából majd kifejezéstelen arccal kimentem.Meggyújtottam egyet s jó mélyen beleszívtam.Éreztem ahogy a nikotin nyomot hagy a tiszta tüdőmben.A füst teljesen átjárta mindenem majd kifújás közben megcsiklandozta a torkom aminek egy kisebb köhögés lett a vége.Beültem a kocsiba s elhajtottam.Nem tudtam hová is megyek csak nyomtam a gáz és nyomtam míg ki nem fogyott a benzin.Egy útszéli viskónál állt le a motor.A ház elhagyatottnak tűnt.A fagerendák kopottak és korhadtak voltak.A tető is omladozott.Csak az ajtó volt úgy ahogy normális.Mikor jobban megnéztem elfogott a kíváncsiság.Kivettem a kesztyűtartóból a pisztolyomat s a telefonomat zsebre vágva kiszálltam a kocsiból.Ahogy az ajtó elé léptem nyikorogva kinyílott de csak egy kis résnyire.Szívem kihagyott pár ütemet majd egy hatalmasat dobbant.Az adrenalin átjárta a testemet.Kezemben szorongattam a fegyvert s lábammal lassan nyitottam ki teljesen az ajtót.Nem láttam sokat csak amit a holdfény megvilágított.Elővettem telefonomat s világítottam vele.Egy szakadt fotelt és egy könyvespolcot pillantottam meg.A kályha ajtaja tárva nyitva volt.Még benne volt a friss hamu.Ez volt az első furcsaság ami zavarni kezdett.Majd a megvetett ágy a nyitott ajtójú szobában.Apró szuszogásokat véltem hallani amik egy zárt ajtóból jöttek.A szívem 1000 km/h -val lüktetett.Az adrenalin ismét elterjedt a testemben ám most sokkal erősebb volt.Óvatosan megragadtam az ajtókilincset.Hatalmasat ugrottam mikor hirtelen megcsörrent a telefonom.

-Hol vagy? - szólt bele apa.
-Miért?
-Siess,Frenk összehívta a bandát.Gyere hozzá.
-Egy fél óra és ott vagyok.
-Siess!!
-Jó. - ezzel leraktam s sarkon fordulva kiszaladtam a házból.

Biztos voltam benne hogy ott volt valami vagy valaki.És abban is biztos voltam hogy ide még visszajövök.Viszont most a legnagyobb bajom nem ez volt hanem az hogy teljesen kiürült a tankom szóval keresni kéne egy benzinkutat.Szokásosan telefonomat vettem kezembe segítségül.Rámentem a térképre s megkerestem a legközelebbi kutat.Szerencsére csak 10 percre van innen.Megindultam előre.Elővettem a cigit s rágyújtottam.Egészen élvezetes érzés mikor a füst átjárja az egész tüdődet majd eltávozik onnan.
Kb fél óra múlva visszaértem a kocsihoz.Gyorsan teli tankoltam s mielőtt elhajtottam volna még egy pillantást vetettem a házra.Furcsállottam hogy az ajtó nyitva volt pedig én becsuktam.Ám nem törődtem vele gondoltam csak a szél.
Erősen rátapostam a gázra.Mivel sötét volt és ráadásul egy szem autó sem járt arra nem is figyeltem annyira az útra.Gondolataim szemem elé tértek.Nem jutottam messze talán pár száz méterrel lehettem az elindulási pontomtól.Egyszer csak egy alakot láttam az út közepén ám már nem volt időm normálisan kikerülni.Hatalmas ütést éreztem a homlokomon majd minden elsötétült.Hideget éreztem a csuklómon majd olyan volt mintha épp zuhannék.Zuhannék majd egy hatalmas sziklába esnék.Egy sziklába ami apró cafatokra tépi semmitérő testemet.

Kitártam szemeimet s csak egy fehér plafont láttam. -Hol vagyok? - ültem fel ijedten.
-Shh,shh semmi baj! Itt vagyok! - Amy gyönyörű szemeivel találtam magam szemben. - Csak rosszat álmodtál.
-Mi? - néztem rá értelmetlenül.
-Csak rosszat álmodtál. - mosolyodott el amitől teljesen átjárt a megnyugvás. - Feküdj vissza,nincs semmi baj. - arcomra nyomott egy puszit majd visszabújt mellkasomhoz.

Csak álmodtam volna? De hát olyan igazinak tűnt! Ezt nem értem.Miután Amy az oldalára fordult és kezemet vitte magával,jelezve arra hogy karoljam át,én is az oldalamra fordultam.Keményet éreztem a zsebemben.Lassan benyúltam s megtapintottam a doboz cigit.Na ekkor tényleg nem értettem semmit.