2.évad 18.rész (75.rész)

Sziasztok! Tudom hogy késtem ismét,viszont azért is egyben mert kíváncsi voltam a szavazás végeredményére.Nos mivel a többség arra szavaz hogy ne legyen misztikus jellegű a blog ezért nem lesz az.Viszont! Mivel a második legtöbb szavazatot a "egy próbát megér!" pont érte el ezért arra jutottam hogy kb. 2-3 részt (bemutató jelleggel) kicsit misztikusabbá teszek.És ha utána is azt mondjátok hogy ne akkor marad minden a régi :)
Na de nem rabolom tovább a szót,jó olvasást! :*

Kb. másfél órája aludhattam mikor a telefonom rezgése felijesztett.Apa volt a vonalban.

-Hol vagy már? Itt várunk már mióta.Nélküled nem kezdtük el a megbeszélést.Viszont ha nem érsz ide negyed órán belül akkor Frenk berekeszti a megbeszélést de akkor úszott a terv.
-Mi?
-Mi van veled? Beszívtál? Szedd össze magad ember,siess!
-Jó-jó 5 perc és ott vagyok!

A fonalat valahol úgy órákkal ezelőtt a házban elvesztettem.Azt sem tudom hogy mi történik.Most velem van a baj vagy szimplán álmodok.Lehet hogy ezt is álmodom.Ahhh ébredj fel! -csíptem bele alkaromba,de semmi- Hát ez kész.Kezdek begolyózni.
Semmivel sem törődve inkább felöltöztem és megindultam Frenk-hez.Ahogy megígértem 5 perc alatt oda is értem.

-Jé,képes voltál végre idetolni a képedet? - gúnyosan nézett rám Earl. (az egyik bandatag)
-Jó,bocs.Össze vagyok zavarodva.Egyszer még a 103-as úton vagyok egy elhagyatott kunyhónál,ahol mellesleg volt valaki vagy valami,utána ahogy hívtál,elindultam és arra emlékszem hogy valami elém jött én meg nekimentem aztán semmit sem éreztem és az ágyban feküdtem Amy mellett,most meg itt vagyok és...
-Hát te tényleg beszívtál. - röhögött ki apa.
-....hagyjuk. - tisztában voltam hogy minden megtörtént viszont azzal is tisztában voltam hogy ők biztos nem fognak hinni nekem. -Mi az a fontos dolog amit meg kell beszélnünk? - tértem egyből a témára.
-Na szóval,ha ugye beszéltünk hogy kell egy áldozat.Nos,neked kéne beszerezni.Méghozzá úgy hogy belopózol a főmuftihoz,és szépen elkábítod amikor egyedül van.
-Mi? Normálisak vagytok? Ha ezt meg tudnám csinálni akkor már rég itthon lenne a fiam!
-Meg akarod menteni vagy nem? - nézett rám teljes komolysággal az arcán Frenk.
-Persze..de..még is hogy férkőzzek be mikor majdnem minden centiméterben egy nagydarab tehervonat áll akik őrzik azt a seggfejet?
-Majd eltereljük a figyelmüket.Mi a fiúkkal kint zajt csapunk amire mindenki kijön.Te pedig szépen hátul bemész,elkábítod és kihozod onnét.
-Hát jó.Végül is úgy sincs veszteni valóm.Viszont délelőtt még van egy kis dolgom.Szóval este megyünk mikor már lenyugodnak a kedélyek.
-Jó.Akkor,ezennel a megbeszélést lezárom.
-Miért kell ilyen hivatalosnak lennie mindennek. - ráztam fejemet majd megindultam hazafelé.

Nem hagyott nyugodni az a tény hogy valami volt abban a kunyhóban így még sem haza mentem hanem egyenest oda.Legalább holnap több időt tudok együtt tölteni Amy-vel.
Komótosan lassítottam,s a háztól egy kicsit messzebb parkoltam.Kis késlekedés után kiszálltam a kocsiból, s nekiindultam.A pisztolyomat szorongattam magam előtt.Mély levegőt vettem és beléptem a sötét házba.Az adrenalin ismételten átjárt s szívem akkorákat dobogott hogy abban a nagy csendben még hallottam is.Másodpercek választottak el a teljes szívrohamtól.Lassú,óvatos lépésekkel közelítettem az előszoba felé.Minden apró hangra figyeltem.A zseblámpámmal amit a kocsiból szedtem elő próbáltam megvilágítani a talajt és a környező dolgokat.Ismét fülemhez ért az a szuszogás szerű hang.A fejem lüktetett és már a kezem is remegett.Kapkodtam a levegőt ahogy az egyik szobaajtó felé tartottam.
Kezemet a kilincs felé nyújtottam.Homlokomról verejtékcseppek folytak le amik erősen zavartak így hát letöröltem őket.

-Segíts! - egy iszonyatosan halk és fájdalmas suttogást hallottam.

Nem tudom hogy honnan jött. Mintha a ház egész szögletéből beszéltek volna.A szívem olyan lassúra vette az iramot hogy szinte megállt.Hatalmas levegővétel követte ezt majd még a hideg is kirázott.Egy hideg fuvallat megfújta arcomat amitől összedermedtem.Mozdulni is alig bírtam ám mint minden normális ember,össze-vissza köröztem hogy még csak egy pillanatra se kerüljön senki vagy inkább semmi a hátam mögé.

-V-van itt valaki? - legszívesebben kiáltottam volna,ám csak egy sikolyszerű suttogás hagyta el számat.

Nem jött válasz aminek valahogy örültem.Viszont,ami ez után következett az igazán horrorfilmbe való jelenet.A most már hátam mögött lévő szobaajtó fülsüketítő nyikorgással,iszonyat lassan nyílni kezdett.A filmeknél kb ilyenkor szokott az lenni hogy a tévé nézőtéri oldalán lévők ordítanak a tévében szereplőknek hogy "most fussál baszd meg!" vagy épp "ennek most van kampec".Ebben a pillanatban valahogy megértettem a szereplők helyzetét.A lábam a földbegyökerezett,pislogni sem mertem az ajkaim pedig résnyire nyitva aminek köszönhetően a szám kiszáradt.Olyan szinten nem mertem megmozdulni se hogy inkább ott rögtön azt kívántam volna bárcsak aludnék és ahogy megmozdulok felkelek az álomból.Ám sajnos amint megfordultam szívem akkorát dobbant hogy talán még a torkomig is felugrott ami miatt nyelni sem bírtam.
Személy szerint nekem a legutáltabb emberi tulajdonság ami lehet az az undorítóan csábító kíváncsiság.Ahogy megfordultam és felmértem a terepet,hogy talán még sem halok meg,a fegyveremet még mindig az izzadt kezemben szorongatva,beléptem a szobába.Lábaim úgy remegtek ahogy még soha.

-Hahó,van itt valaki? - suttogtam egyre beljebb lépve.

Az ablakból a hajnali napsugarak szűrődtek be.A szobában egy rozoga ágy és asztal volt.Amellett egy könyvespolc teli poros könyvekkel.A ház minden millimétere nyirkos és poros volt.Látszott hogy már rég nem járt ott senki.
Óvatosan néztem körül.Az asztalon egy kis füzetet pillantottam meg.Furcsa volt hogy az nem volt olyan poros és koszos mint a többi cucc a helységben.Annyira! Egy szempillantás alatt valami mintha meglökött volna aminek következménye az lett hogy egyensúlyelvesztés miatt az ágyra zuhantam amiből rengeteg por szállt fel.Amint az asztalon lévő noteszre néztem egy fel nem fogható dolgot éltem át.A füzetbe hirtelen betűk rajzolódtak ki a fehér oldalakon.Lassan olvastam a sorokat ám akárhogy is próbáltam nem értettem a szöveg lényegét.Valami más nyelven azt hiszem latinul volt írva.
Megdörzsöltem szemeimet s kezdett az az érzés belém szállni hogy valaki áll mögöttem.Mint a villám hátracsaptam a fejemet ám csak egy apró pillanatra láttam egy fehér köpenyt ami épp az ajtófélfa oldalán tűnt el.Valami itt volt és elhagyta épp a szobát.Na ekkor dőlt el benne hogy nekem most iszonyat gyorsan el kell húznom onnan.Megragadtam a füzetet s amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam a házból.Mikor a kocsiba huppantam szemem akaratlanul is a szoba ablakához tévedt ahol egy alak tűnt fel majd amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan el is tűnt.Elfordítottam a kulcsot s erősen a gázra léptem.Egészen hazáig nyomtam a pedált kis pihenőkkel majd otthon mindent amit ott láttam próbáltam kiverni a fejemből s befeküdtem Amy mellé.A füzetet bedugtam a párnám alá s feszülten lehunytam a szemem.

*Másnap reggel*

-Jó reggelt édes! - köszöntött csilingelő hangon Amy.Rég ébresztett ő.Mostanában nem itthon ébredtem fel,sőt mostanában nem is éjjel aludtam.
-Neked is kicsim!

Lassan kikeltem az ágyból s a tegnapi ruhámat ,ami éjjel rajtam maradt,levetve átvettem egy tiszta szettet.Megvártam Amy-t is aki a fürdőben készülődött.Muszáj vele beszélnem a manapság körülöttünk forgó dolgokról.Persze nem akarom őt belekeverni az ügyeimbe de azért jobb ha tud néhány dologról nehogy a végén még rosszra gondoljon.Köztudott tény hogy ilyenkor,mint például ha a férj nem jár haza éjszakára vagy egész nap nincs otthon és csak aludni jár haza akkor a nők agya elkezd kattogni mindenféle hülyeségen amik végül általában a legnagyobb veszekedés kiváltó gondolatok.Amik persze nem igazak.Ezért is van annyi válás manapság.

-Készen vagy már drágám? - kiabáltam a szobából édes feleségemnek aki már vagy fél órája a tükörben nézegeti magát.Tipikus!
-Aham. - lépett be az ajtón majd ledőlt mellém az ágyra.
-Figyelj kicsim,beszélnünk kéne.
-Igen szerintem is.
-Kezded te vagy kezdjem én? - néztem rá kérdően miközben közelebb húztam magamhoz hogy érezzem az idegességtől lesoványodott testét.
-Majd én. - Vette le kezemet derekáról majd felült és arrébb húzódott. - Megcsalsz?

TUDTAAM!

-Mi? Ugyan miért csalnálak meg? Majd pont most foglak megcsalni mikor a gyerekünk bajban van?! Meg amúgy is..soha nem csalnálak meg! - simítottam meg két ujjammal az arcát.
-De.. - kezeit az ágyra vágta hisztizés gyanánt - biztos?
-Nézz a szemembe. - kezét megfogtam és a mellkasomra emeltem. - Érzed ezt? Ahogy rám nézel,a szívem kihagy egy ütemet.Érzed?
-Igen. - suttogta beismerően.
-Szerinted így dobogna a szívem ha nem lennék beléd őrülten szerelmes? Mert az vagyok! - ekkor mosolyra húzta a száját. - És most ahogy az az édes mosoly megjelenik a pofidon és..én..eláll a lélegzetem ha meglátlak! Te vagy a mindenem.És azért nem járok haza csak aludni,mert épp egy ügyben vagyok benne amiről nem biztos hogy hallani akarsz,és keresem a fiúnkat!
-A maffia ügy az igaz?
-Tudom hogy nem nagyon örülsz neki és egy kicsit hülyén is hallatszik hogy én,Justin Bieber a Baby szám énekese maffia tag lett 20 évesen de.. - nagy kuncogás után komolyra vette a figurát és a szemembe nézett.
-Szeretnék segíteni!
-Mi? - nevettem fel. - Biztos hogy nem! - zártam le a témát. -Egyáltalán hogy jut ilyen hülyeség az eszedbe? Beteg vagy vagy mi?
-Nem! Szeretnék segíteni! Ha már te,a Baby szám énekese bent vagy a maffiába akkor én,mint a feleséged és a gyermeked anyja miért ne segíthetnék?
-Mert ez..ez komplikált.Nem nőnek való feladat! És különben sem szeretném ha ilyenbe keverednél.
-Te is belekeveredtél és..tádá,még mindig élsz és itt veszekedsz velem.Meg amúgy is az én életem,az én döntésem,és ha én úgy döntök hogy segítek akkor én bizony segíteni fogok ha akarod ha nem! Nem tudsz megakadályozni.

Szememet lesütöttem és fejemet a párnába nyomtam.Sajnos mivel tudom hogy Amy milyen jobbnak véltem ha nem szólok vissza hisz úgy is ő nyert volna.Ha ő akar valamit akkor arról Isten se beszéli le.

-Hát jó. - sóhajtottam egy nagyot. - De megígéred hogy mindig mellettem vagy apa mellett leszel és nem próbálsz meg magán akciózni! - fektettem le a szabályokat.
-Megígérem! - ezzel a rám ugrott s adott egy csókot.

-Még mindig nem hiszem el hogy belementem.Hogy lehettem ilyen felelőtlen.
-Ahj nyugi már.Minden rendben lesz.
-Hé,hé-hé hé! Ő mit keres itt? Nem megmondtam hogy senkinek egy szót se? Ez volt a megállapodás. - háborodott fel Frenk mikor meglátta mellettem Amy-t.