2.évad 24.rész (81.rész)

Na gyerekek,eljött az a gyönyörű pillanat mikor büszkén kijelenthetem,hogy a blogom ezen a napon 2014.07.26-án 1 éves.Nagyon jó érzés,hogy még mindig itt vagytok egy éve és olvassátok a blogomat.Mára már mikor meglátnak egy ismeretlen csoportban egyből felismernek és gratulálnak a blogomhoz.Ez nagyon de nagyon jól esik és kicsit furcsa is mert ha akár csak pár másodperce is de "népszerűnek" érezhetem magam és ez nagyon jó érzés. :) Ennek az örömhírnek a kedvéért egy hosszú résszel jövök.Remélem tetszeni fog.Jó olvasást!
U.i. : Ma van az első évfordulónk is az egyik legjobb barátnőmmel,akivel a blogom hozott össze.Ha nem lenne a blog akkor nem ismertem volna meg szóval még egy ok az ünneplésre.

Ott álltam némán,szótlanul és mozdulni sem tudtam.Annyi telt ki,hogy lehajtott fejjem a tarkómat szorongattam.Annyira szégyenletes helyzetben voltam,hogy legszívesebben elsüllyedtem volna ott helyben.Chris és Chaz csak ott álltak az ajtóba és ölbe tett kézzel a fejüket rázták majd nagyot sóhajtottak és ők is elmentek.

-Annyira saj.. - fogta meg kezemet Sel mire én kirántottam és csak ránéztem.
-Nem csak a te hibád.Most hagyj magamra. - kimentem a fürdőből egyenesen le a kocsimhoz.

Beültem,elindítottam s fejemet a kormányra hajtva hallgattam a motor zúgását és úgy pörgettem vissza az ezelőtti pillanatokat.A szégyen átjárta egész testemet s mire lábamhoz ért az akaratlanul is mélyen a gázra lépett.Csak hajtottam és hajtottam.Azt sem néztem,hogy merre megyek csak mentem.Egyszer csak szirénázó hangot hallok.Feleszméltem s a km órára néztem.Százharminc.Hoppá! Lábamat lassan levettem a gázról s fékezni kezdtem majd megálltam az útszélén.Francba! A visszapillantóba néztem s láttam,hogy két rendőr közelít felém.

-Jó napot biztosurak! Baj van?
-Jó napot! Uram,tisztában van vele,hogy jócskán túllépte a megengedett sebességet?
-Sajnálom biztosúr,kicsit eleresztettem a sulykot.Többé nem fordul elő ígérem.
-Azt meghiszem.Jogosítványt,fogalmit kérem.

Miután átadtam s megvizsgálták kiszállítottak a kocsiból s meg kellett fújnom egy szondát.Mivel nem volt semmi baj,ezért egy enyhe pénzbírsággal megúsztam s továbbengedtek.
A stressz és a düh amit magam iránt éreztem viszont még mindig forrt bennem.Elhatároztam,hogy kiűzök magamból mindent.Elmentem egy szórakozóhelyre és az első dolgom az volt,hogy igyak.Meg a második is.Na meg a harmadik is.
Szép lassan telt az este majd egyre gyorsabb lett és nagyjából semmire sem emlékszem.Reggelre még mindig nem józanodtam ki teljesen viszont annyira igen,hogy tudjam,ittasan kocsiba ülni TILOS! Így hát elindultam gyalog.Másfél órát gyalogoltam izzadtan,büdösen,piával teli gyomorral és félrészegen mire megpillantottam a házunkat.Félve léptem be az ajtón majd miután meggyőződtem arról,hogy senki nincs a földszinten,felosontam majd bekopogtam Selenához.Pár másodperc múlva lassan nyitódott ki az ajtó.

-Amy itthon van már? - dőltem neki az ajtófélfának,hogy ne tűnjek részegnek.Nem jött össze.
-Justin te ittál? Jézusom,hogy nézel ki? A tegnapi után még volt képed bulizni? Hát te teljesen hülye vagy.
-Selena én sajnálom.De most annyira megkívántalak.
-Hát te hülye vagy. - s ezzel rám csapta az ajtót.
-Legalább had nyaljalak ki! - kiabáltam.Nem kellett volna.
-Justin? - jött ki a szobánkból Amy.
-Szia szépségem.Hiányoztál! - ölelésre nyitottam a karom s közelíteni kezdtem felé.
-Az előbb tényleg azt kiabáltad Selena ajtaja előtt,hogy legalább had nyaljalak ki?
-Azt hittem a te ajtód előtt állok. - nevettem fel.
-T-te részeg vagy? Úristen Justin,én a fiúnkat próbálom megmenteni te meg eltűnsz egész éjszakára és reggel arra kelek,hogy most érsz haza és még most is részeg vagy? Ráadásul az exed ajtaja előtt kiabálod hogy had nyaljad ki? Szánalmas vagy.Tudod?
-Amy,én sajnálom.Sok a stressz és nem bírtam ki,hogy egyedül vagyok.Nézd és szeretlek.
-Majd akkor beszélek veled ha kijózanodtál.Aludj a kanapén. - kidobálta az ágyneműmet s becsapta az ajtót.

Majd megnyugszik.Visszafordultam Sel ajtajához s benyitottam.Épp öltözött,ami kapóra jött.Most még jobban beindultam.

-Justin,most rögtön húzd ki innen a beled mert ha nem akkor én raklak ki de az nem fog tetszeni! - takarta el magát s fenyegetőzött egy sort.
-Naa,tudom,hogy te is akarod bébi!
-Ha nem mész ki most rögtön akkor elsikítom magam és majd Amy gondoskodik rólad!
-Hmm,hát jó.Most megijesztettél.Hát..majd talán máskor. - kacsintottam egyet majd sarkon fordultam és kimentem.

Remek.Viszont ha már elrontottam mindent akkor miért ne ronthatnám jobban a helyzetemen.Jobb már úgy sem lesz.Megindultam a bejárati ajtó felé ám visszafordultam és a konyhába vettem az irányt.Kinyitottam az alkoholos kamrát és kézbe kaptam egy üveg jó erős Wiskey-t.Felbontottam s ismét megindultam a bejárati ajtó felé.Nagyokat kortyolva hagytam el a házat.Az első dolog,ami eszembe jutott az az egyik haverom na meg persze az ő foglalkozása.Twist haveromnak mindig van valamije számomra.

-Eyyo haver!
-Csá te köcsög! Mizu? Mi kéne?
-Eléggé stresszes vagyok.Tudsz valami ellenszert?
-Ez most kérdés vagy válasz? Ehh. - felpattant s a híres fiúkhoz ment majd kivett egy egész tasakot teli fehér porral. - Várj.Először is.Mire gondoltál pontosabbal? A tüdőd stresszes vagy az orrod viszket? Ha érted a célzást. - kacsintott.
-Is-is!
-Te vagy az én emberem! - odadobta a port és elővett még egy tasakot tele fűvel.

Na lazuljunk.Két füves cigi és egy egész tasak kokó.Rendesen beálltunk.Tudjátok,ez olyan érzés,mintha repülnél.Ülsz még is úgy érzed,hogy a levegőben lebegsz.Ilyenkor azt érzed,hogy mindenre képes vagy,mint egy szuperhős pedig a lábadat nem tudod arrébb tenni anélkül,hogy ne éreznéd azt,hogy leszakadt.Mintha nem lenne senki körülötted csak te egyedül.Szinte álom az egész.Egyedül vagy egy nagy réten,meztelenül és csak rohansz végig a virágok közt nem érezve semmit csak annyit hogy bizsereg a lábad és az egész fejed de mintsem törődsz vele,hisz annyira kurva jót érzel,hogy tulajdonképen leszarsz mindent.Az a rossz mikor kezdi elveszíteni a szer a hatását és akkor az illatos virágok helyén egy hatalmas szakadék lesz és te csak azt érzed,hogy zuhansz és csak zuhansz a nagy semmibe.Olyankor a fejed iszonyatosan hasít és mintha összeroppantaná valami nagy erő az egész testedet.A végstádium a legrosszabb.Mikor szinte látni sem látsz semmit még is mész előre.Csak mész és mész de nem tudod,hogy hová.Majd egyszer csak megállsz és azt sem tudod,hogy hol vagy.Ilyenkor jön az,hogy végigértél a szakadékon és földet értél.Úgy érzed hogy eltört mindened.A kezed,a lábad,a nyakad.Sokan ilyenkor szoktak összeesni.Azok,akik nem bírják a "kiképzést".De mivel én ülök a kanapén nem tudok összeesni.Viszont iszonyatos fájdalmat érzek a fejemben de ez sem érdekel mivel kurva jól érzem magam.

-Jól vagy haver? - röhögve ült le mellém Twist.
-Jaaaa. - szintén röhögve bólogattam.
-Kurva jó cucc mi?
-Jaaaa. - ismét csak röhögve bólogattam.
-Mi az ott a lábadnál? - a Wiskey-re gondolt.
-Kérsz? - szívtam bele a füves cigibe.

*este 11 óra*

-Ilyenkor kell hazajönni ember? Ilyenkor? És hogy nézel ki? Egész nap csak ittál és..mi ez a bűz? Ugye nem? Justin,ha megint azzal a hülye Twist-el voltál és szívtatok akkor én nem tudom mit csinálok veled.
-Sajnálom! - mivel már szinte minden alkohol és drog kezdte elveszíteni a maradék hatását is,kezdtem tisztán látni a dolgokat.
-Sajnálod? Igen? És én azzal mit csináljak?
-Nagyon sajnálom!
-Ja az már más.Inkább menj és fürödj le.Megágyaztam.Feküdj le,majd megyek én is. - ivott bele a poharába majd mosogatni kezdett.

Mint egy megszeppent kisfiú lehajtott fejjel kullogtam fel a lépcsőn.Letusoltam,amitől még józanabb lettem.Kiültem az erkélyre és a csillagokat bámultam.Próbáltam visszapörgetni az elmúlt két napot de nem jártam sikerrel.Aztán eszembe jutott Selena és amiket reggel mondtam neki.

-Ki az? - jött a válasz a kopogásomra.
-É-én.Justin.
-Hagyjál.
-Figyelj,sajnálom,ami reggel volt. - hallottam a lépteket majd kinyitódott az ajtó.
-És azzal én mit csináljak?
-Ti nők milyen egyformák vagytok. - nevettem el magam.
-És most ezért jöttél,hogy ezt elmond?
-Nem. - vettem komolyra a figurát. - Nézd,én nagyon de nagyon sajnálom,hogy olyan barom voltam reggel.Az alkohol beszélt belőlem.
-Tudom.Ismerlek.
-Nagyon haragszol?
-Kezdem megszokni,hogy ilyen vadbarom vagy.Ez csak egy volt a sok közül.
-Most utálsz?
-Nem.De több ilyet nem szeretnék.Oké?
-Oké. - mosolyogtam. - Jó éjt.
-Jó éjt. - ezzel visszamentem a szobába s vártam Amy-t.

-Szia. - ültem fel gyorsan az ágyon mikor belépett az ajtón.
-Szia. - szólt vissza közömbösen.
-Figyelj,ne haragudj.Tudom,hogy nagy barom voltam.Csak az alkohol beszélt belőlem.
-Tudom.Ismerlek. - ilyen nincs.Ezek összebeszéltek?!
-Nagyon haragszol rám?
-Nem haragszok,csak utálom mikor iszol.Olyankor mindenféle hülyeséget beszélsz és hülyeségeket csinálsz.
-Nem lesz több ilyen.Becs szó! - jobb kezemet szívemre tettem eskü gyanánt.
-Inkább aludj. - nevetett fel szórakozottan majd lekapcsolta a villanyt.
-Azért beszélgetünk?
-Miről szeretnél beszélgetni édes drága férjem? - a szarkazmus csak úgy fröcsögött a mondatból.
-Hát például,hogy halad a terv? Minden rendben van?
-Egész jól.Eddig csak három embert vettek észre,hogy eltűnt pedig vagy kilencet kinyírtam már.Apáddal úgy számoltuk,hogy 2 nap vagy még annyi se és végre itthon lehet a kicsikénk.Már annyira megszeretném ölelni.Olyan rég láttam az arcát. - éreztem,hogy sírni kezd.Nem hallottam mert próbálta leküzdeni de én ismerem a feleségemet és tudom,hogy mikor kell vigasztalni.
-Gyere. - húztam a karjaim közé majd szorosan megöleltem.
-Ugye sosem hagysz el minket? Ígérd meg!
-...megígérem.
-Ez nem volt valami meggyőző. - húzódott el s a szemembe nézett. - Miért haboztál a válasszal?
-Elgondolkodtam valamin.
-De attól még egyből rá kellett volna vágnod a választ.
-Most ne akadj ki ezen édesem.Elgondolkodtam valamin és kicsit arrébb csúszott a válaszom.Ennyi.
-Jó lehet,hogy túlreagálom.Tudod mostanában elég feszült vagyok.
-Én is hidd el.Azért is mentem el inni.Amit már meg is bántam.
-Bánd is! Na jól van,aludjunk mert reggel megint megyek "dolgozni".Jó éjt! - adott egy puszit majd elfordult s kezemet maga köré emelte majd összekulcsolta ujjait enyéimmel.
-Jó éjt szerelmem! - csókoltam hajába majd hozzábújtam s szorosan magamhoz szorítottam.

Nehezen tudtam elaludni.Valahogy nem voltam álmos.Olyan éjjel két óra lehetett mikor gondoltam egyet,felpattantam s kiültem az erkélyre.Néztem a tengert ahogy hullámzik és mossa a partot.Az enyhe szellő finoman túrt hajamba s simogatta bőrömet.A tenger még csábítóbb lett a jó idő hatására,ezért úgy döntöttem,hogy megmártózom egy kicsit.
Levettem a pólómat s egy szál alsóba lesétáltam a partra.Lábamat csiklandozta a meleg víz.Belementem s úszni kezdtem.Csak úsztam és úsztam.Nem törődtem semmivel.Kiürítettem a gondolataimat.Olyan sokat úsztam,hogy észre sem vettem mennyire eltávolodtam a parttól.Körbenéztem s mivel sötét volt halványan láttam csak a szobákból szűrődő lámpafényeket.Elkezdtem visszafelé hajtani magam.Mire a parthoz értem elég jól elfáradtam ezért kifeküdtem egy kicsit a homokba.Vizsgálgattam a csillagokat és a holdat szemléltem.Bárcsak valójában tudnék repülni.