2.évad 11.rész (68.rész)

*3 év múlva*

*Jusin  szemszöge*

Amy halála után eléggé összeomlottam.Droghoz nyúltam és sztriptíz bárakban kerestem a vigaszt.Sok rendőrségi ügyem volt és egyszer börtönben is voltam,igaz csak három-négy órát de akkor is..bent minden hosszabbnak tűnik.

Haha azt hittétek mi? Na ez egy kicsi megfélemlítésképp elég is lesz :DD Bejelentem hogy VISSZATÉRTEM! Nagyon hiányzott már a blog és ti is :DD Egy jó nagy fordulatot vesz most a blog mert már kezdem unni ezt a stílust szóval egy kicsit bekeményítünk :) Az előző részeknél sokan mondtátok hogy sírtatok és hogy izgultok.Na hát a kövi részek hasonló érzelmeket fognak kiváltani belőletek (vagy is remélem) csak kevesebb könnyel. :) Na de nem rabolom az időtöket. Jó olvasást! :)

*3 év múlva*

*Amy szemszöge*

-Édes, gyere köszönj apának! Sietnünk kell az oviba!- kiabáltam a szobába Jerrynek.
-Jövök! - jött az édes hang.
-Gyere te sózsák. - emelte karjaiba Justin majd egy hatalmas cuppanó puszival nevettette meg.
-Majd jövök. - adtam neki egy csókot s kiléptünk az ajtón.
-Anya,ma rajzolok neked valamit.Jó?
-Hűűha mi lesz az?
-Meglepetés. - apró fogait csillogtatta meg s kuncogott egyet.
-Már várom.

Időközben odaértünk az ovihoz.Jerry előreszaladt én pedig még gyors bezártam a kocsit.Az óvónők mind imádják őt ezért tárt karokkal várják minden reggel.Hamar ledobta ruháit s már ment is be a többiekhez.
Pár szót váltottam még az egyik szülővel majd elköszöntem.A kocsiban elmerengtem hogy mekkora áldás ő nekem.Milyen nehezen kaptam meg őt és még is milyen tökéletes.Egyszerűen imádom! Justinról meg nem is beszélve.Ő oviba sem akarta küldeni mert egész nap csak vele akart lenni.Szerencsére meg tudtam vele értetni hogy ez nem így megy.Nagyszerű apa és csodás férj.Kívánhatok jobbat? Van egy csodás életem,egy gyönyörű és egészséges kisfiam és egy szerető családom egy eszméletlen férjjel.Olyan mintha csak álmodnék.
Mikor a ház elé értem Justin már ott várt a kapuban hatalmas vigyorral az arcán.

-Miben mesterkedsz? - néztem rá ijedt fejjel.
-Nem szabad kijönni a gyönyörű feleségem elé? - megfogta kezemet s adott rá egy puszit.
-Mi a bajod? Beszedtél valamit? - néztem rá furcsán.
-Jajj Amy,tudod hogy szeretlek! - csókolt meg. - Csak tudod mostanában olyan elfoglalt vagy és...
-Mit szeretnél? - néztem rá kérdően.
-Inkább megmutatom.Csak gyere be. - az ölébe kapott és bevitt a házba.
-Jajj Justin! El ne ejts! Úristen! - kapaszkodtam nyakába erősen.

Mikor beértünk lefektetett a kanapéra s ismét megcsókolt.Aztán megint,és megint.

-Szerencséd hogy sikerült visszafogynom a szülés után. - kacsintottam rá.
-Pocakkal is gyönyörű voltál.Te akkor is gyönyörű lennél ha 150-et nyomnál a mérlegen.Hidd el! - adott egy puszit a homlokomra.
-És most miért is kellett idefeküdnöm? - értetlenkedtem.
-Hát...tudod..még nem értünk célba csak le akartam venni a cipőmet. - nevetett fel.
-És hol van az a bizonyos cél?
-Majd meglátod! - megint felkapott s a lépcső felé irányult.

Felvitt a szobába s az ajtónál megállt.Lábamra ereszkedtem.Csak szó nélkül néztünk egymás szemébe.Barna szemei csillogtak amitől teljesen elállt a szavam.Lassan mosolyra húzta a száját majd közelíteni kezdett.Kezét derekamra emelte s magához rántott.Ekkor orrunk szabályosan súrolta egymást.Kezét délebre vitte majd megmarkolta fenekemet mire én halkan felnyögtem.

-Akarod? - szinte ajkamba súgta.
-Mindennél jobban. - ezzel megcsókoltam.

Olyan mélyen csókoltam ahogy csak tudtam.Kezemet nyaka köré fontam mire ő ölébe emelt.Az ágyra feküdtünk.Justin lassan húzta végig kezét combomon egészen a hasamig majd a mellemet célozta.Nyakamat kezdte csókolni majd egyre lejjebb ment.Fokával lehúzta rólam a cicanadrágot majd a bugyit is.Egy hirtelen mozdulattal megszabadítottam felsőjétől majd gatyájától is.Érzékien csókolta ajkamat majd egyszer csak éreztem ahogy belém hatol.Testünk egymáshoz simult.A szobát apró nyögések töltötték be.A levegő egyre melegebb és melegebb lett.Justin férfiasan lihegett miközben én alig bírtam visszatartani hogy ne sikítsam el magam.

*Justin szemszöge*

Annyira imádom a testét.Annyira gyönyörű és sexi és ahh.Egyszerűen nem tudok betelni vele.Legszívesebben könnyeztem volna de inkább csak a levegő jött ki belőlem.Melegség töltötte el testemet.Az egész méretem benne volt.Fejét hátradöntötte s láttam hogy ordítani készül így még jobban benyomtam.Tudom hogy már nem fáj neki mert olyankor a hátam szokta bánni.Imádom mikor bevadul de azért szeretem megtartani a vezetést.Miután a nyakán megjelentek az erek tudtam hogy már nincs neki sok hátra így belehúztam.Gyorsítani kezdtem mire hatalmasakat nyögött.Még jobban beindultam.Egy nagyot löktem rajta mire ő egy elfojtott sikítással jelezte hogy elment.Én még nem voltam kész így még párat pumpáltam.Megmarkoltam a lepedőt s az utolsó lökés után gyorsan kihúztam Amy-ből így a lepedőre ment a...hagyjuk.

-Szere.... - ahogy kimondtam volna megcsörrent a telefon.
-Haló? - szólt bele lihegve miközben és a hasát puszilgattam.Nem értettem mit mondott a telefonáló de Amy arca egyszer csak eltorzult.Nagyon megijedt s egyből le is csapta a telefont majd ruhákat kezdte el magára ráncigálni.
-Mi a baj édes? Baj van? - én is öltözni kezdtem.
-Jerry leesett a mászókáról! Már ott van az orvos. - ekkor egy könnycsepp gördült ki szeméből.
-Úristen! Siessünk! - még a vér is megállt bennem mikor kimondta.

Beültünk a kocsiba s elhajtottam.Kb fél órába telt odaérni mivel majdnem minden egyed kereszteződésnél piros volt a lámpa.Olyan érdekes hogy mindig pont akkor van piros mindenhol mikor épp sietek valahova.
Rohantunk befelé.A szívem majd kiugrott a helyéről.

-Hol van Jerry? Jól van? Ugye nem esett nagy baja? - Amy az óvónőt kérdezgette.
-Jól van.Csak egy kis horzsolás.Viszont az előbb már érte jött egy férfi.Azt mondta hogy maguk küldték hogy vigye őt haza.
-Mi??
-Azt mondta hogy az egyik rokonjuk és hogy maguk küldték. - értetlenkedett az óvónő.
-Egyáltalán nem küldtünk senkit.Akkor nem lennénk itt.És hogy nézett ki? - háborodtam fel.
-Hát.. - szóhoz sem jutott. - fekete pulcsit viselt kapucniba jött be.Fekete 40-es éveiben járó férfi.Kék farmergatyában és tornacipőben.
-És mikor ment el?
-Körülbelül egy negyed órája.
-Úristen. - Amy zokogott én pedig azt sem tudtam mit csináljak. - Maga felfogta hogy valaki elrabolta a kisfiamat? - kicsit hangosabban szóltam mint kellett volna de nem bírtam uralkodni magamon.
-Én..én..
-Hívd a rendőrséget én meg felhívom Fredo-ékat! - szóltam Amy-nek aki remegő kézzel kapkodott a telefonja után.

Kirohantunk a kocsihoz s tárcsáztam az összes családtagot akit csak tudtam.Anya szó szerint levegőt sem vette a telefonban.Fredo hangja megcsuklott Kenny pedig kiabált az idegességtől.Apa megígérte hogy kideríti hogy hol van és hogy ki vitte el.Nem tudom milyen haverjai vannak de abban biztos vagyok hogy hamar találnak valamit amin elindulhatunk.
Mire hazaértünk a rendőrség is ott volt.Elmondtunk nekik mindent már amennyit mi is tudunk.Azt mondták hogy mindent megtesznek az ügy érdekében de tudom hogy ez is csak egy alap rizsa.Igazából a többségük a kocsijában ül egész nap és fánkot zabál.De én esküszöm,ha megtalálom azt aki elvitte nem állok jót magamért! Börtönbe csukatom aztán megöletem.